9. ~Ezt nem kellett volna.*

Louis szemszögéből:

Miután elmentek a lányok, még sokat beszélgettünk lent a konyhába. De ekkor még nem új ( na jó kimondom) „ bébiszittereinkről ” volt szó. Még csak a koncertről és a fürdőszobaajtóról szólt a téma. Aztán Harry lefeküdt, Zayn pedig elment zuhanyozni. Ott maradtunk hárman. Niall, Liam meg én.

- Gyönyörűek. – jelentette ki egyszer Niall. Először értetlenül néztem rá, aztán leesett.

- És aranyosak, kedvesek. – egészítettem ki.

- Azok. – mondta Liam szomorkásan. Nem volt feltűnő, de elég régóta ismerem, hogy rájöjjek, ez jelent valamit.

- Ki vele Liam! – mondtam.

- Mivel?

- Jaj. Nem vagyok hülye! Mondd el, mi bánt! – néztem fel a plafonra.

- Nem bánt semmi. Jól vagyok.

- Aha. Én meg Alice vagyok Csodaországból. – nevettem gúnyosan.

- Jól van, na.

- Akkor? Halljam.

Ideges pillantást vetett Niall fele. Egyből levettem mire céloz.

- Ha gondolod, felmehetünk. De Niall meg is ígérheti, hogy nem szól egy szót se. – nevettem. Niall először értetlenül nézett, aztán leesett neki.

- Ja. Rendben. Egy szót se senkinek. – ígérte.

- Oké. Akkor Liam, halljuk!

- Hát legyen. – sóhajtott. – Rebecca gyönyörű lány, és nagyon okos, és kedves, és aranyos, és… tökéletes.

- Igen?

- Csak ezzel az a baj, hogy Zayn sokkal jobb nálam az ő szemében. – hajtotta le a fejét.

Még soha se láttam ilyennek Liam-et. Volt valami furcsa csillogás a szomorúság mellett a szemébe. Ugyanezt a csillogást láttam Harry szemébe is, mikor Leah-ra nézett. Most tényleg igazán szerelmesek. Ezzel csak az a baj, hogy Rebecca tényleg jobban elvan Zayn-nel. De Zayn szemébe nincsen olyan csillogás. Szóval lehet szerelmes belé, de nem annyira, mint Liam. Egyből rájöttem, ebből még nagy bajok lehetnek.

- Aj-jaj. – nyögtem.

- Mond! Mire gondoltál? – kérdezte Niall. 

- Ebből nagy baj lesz.

- Miből? – értetlenkedett. A szerelmet sose látta át.

- Te nem látod Liam, meg Harry szemébe a csillogást, mikor a lányokra néznek, vagy róluk beszélnek? – nem szólt egy szót se. – Ezzel csak az a baj, hogy Liam tényleg szereti Rebeccát… máris. De Zayn szemébe nincs ott ez a rajongás. És ráadásul Rebecca alig beszélt pár szót Liam-mel.

Liam csak sóhajtott. Erre ő is rájött. Már rég. De ezt így csak nem mondhatta ki.

- Megoldás: Liam! Holnap segítünk, hogy többet beszélgess Rebeccával. – néztem Niall-re. – De akkor csak ügyesen! Érezze, hogy kell neked. – nevettem.

- Köszi srácok. De nem lesz ez így egy kicsit feltűnő?

- Hmm. – gondolkoztam.

- Már nem azért srácok, de előbb nem kéne Zayn-nel beszélni erről? Nem akarom, hogy egy lány miatt szétessen a banda. Ez is lehetséges. – szólalt meg Niall.

Niall-nak vannak aranyos pillanatai, mikor aggódik. Ilyenkor olyan, mint egy kisfiú. Liam nagyot sóhajtott.

- Kéne. De most mit mondjak neki? Mégse állhatok oda elé, és jelenthetem ki, hogy „ látom, hogy nem szereted annyira Rebeccát, és én tudnám igazán szeretni, csak állj félre ”

- Ez igaz. Akkor… - tanakodtam.

De valami megzavart. Lépteket hallottam a lépcsőn, aztán egy ajtócsapódást, és végül kis szünet után egy nagy csörömpölést. Mintha valami eltört volna. Összenéztünk a srácokkal. Fogalmunk se volt mi lehet.

Zayn szemszögéből:

Kb 20 perccel azután, hogy Harry elment lefeküdni, én is elindultam zuhanyozni. Elköszöntem a srácoktól, és bementem a lenti fürdőszobába. Nem akartam fönt tusolni, mivel túl nagy zajt csapna, és esetleg felkelhet rá Harry. Jó kedvembe voltam, nem akartam neki rosszat.

Beálltam a zuhany alá, és Rebeccára gondoltam. Gyönyörű lány. Szeretném, ha enyém lenne, de félek. Félek, hogy neki fájdalmat okozok. Hajlamos vagyok felkapni a vizet, és törni-zúzni. Ha nagyon elvesztem a fejem, még Rebeccát is bánthatom. De abba belehalnék. Nem bírnám elviselni, ha egy ilyen csodálatos teremtés miattam szenvedne. Tudom, velem csak nehezebb lenne az élete. Az agresszió miatt a cigire is rászoktam. Már az X Faktor előtt is cigiztem, viszont nagyon ritkán. De az utóbbi pár hónapban napi többször elszívok egy-egy szálat.

Tusolás közben végig ezen járt az eszem. Felkaptam a bokszerem. Nálam ez a pizsama. A forró vízpárától megszomjaztam és elindultam a konyha fele inni egy pohár vizet. Éppen még mielőtt bekanyarodtam volna, megálltam a fal mögött, mert valami megütötte a fülem.

- … Egy szót se senkinek. – hallottam Niall-t.

Itt meg mi folyik? Tudom, hogy nem szép dolog, de hallgatóztam.

- Oké. Akkor Liam, halljuk! – mondta Louis.

- Hát legyen. – ez Liam hangja. Egyre jobban érdekel, mi folyik itt.  – Rebecca gyönyörű lány, és nagyon okos, és kedves, és aranyos, és… tökéletes.

- Igen? – vágott közbe Louis.

- Csak ezzel az a baj, hogy Zayn sokkal jobb nálam az ő szemében. –ez nagyon jól esett. Ha már ő is úgy gondolja, hogy bejövök Rebeccának, az csak jó.

- Aj-jaj. –  nem jöttem rá ki volt.

- Mond! Mire gondoltál? – kérdezte Niall. 

- Ebből nagy baj lesz. – na itt már rájöttem. Louis.

- Miből? – Niall szokásos értetlenkedése.

- Te nem látod Liam, meg Harry szemébe a csillogást, mikor a lányokra néznek, vagy róluk beszélnek? – szegezte Louis Niall-nak a kérdést, de az nem szólt egy szót se. – Ezzel csak az a baj, hogy Liam tényleg szereti Rebeccát… máris. De Zayn szemébe nincs ott ez a rajongás. És ráadásul Rebecca alig beszélt pár szót Liam-mel.

„ Ó, hogy az a…” Ezt meg miből gondolja? Amiért nem nyomulok egyből úgy, mint Harry, azért nem lehetek szerelmes? Liam meg csak kussba van a lányok mellett. Az se értelmesebb.

- Megoldás: Liam! Holnap segítünk, hogy többet beszélgess Rebeccával. De akkor csak ügyesen! Érezze, hogy kell neked. – nevetett Louis. Miért vannak ellenem? Megértem, hogy Liam-nek is teszik Rebecca, de akkor is. Ez nem szép.

- Köszi srácok. De nem lesz ez így egy kicsit feltűnő? – okoskodik Liam.

- Hmm. – nem tudom ki volt.

- Már nem azért srácok, de előbb nem kéne Zayn-nel beszélni erről? Nem akarom, hogy egy lány miatt szétessen a banda. Ez is lehetséges. – Niall. Benne még van egy kis önérzet, és nem akar nekem annyira keresztbe tenni a hátam mögött.

- Kéne. De most mit mondjak neki? Mégse állhatok oda elé, és jelenthetem ki, hogy „ látom, hogy nem szereted annyira Rebeccát, és én tudnám igazán szeretni, csak állj félre ”

NA ITT BETELT A POHÁR! Mi az, hogy ő jobban tudja, hogy én kit szeretek, és kit nem? Ő persze a tökéletes és érett társ. Mindenkivel ezt hiteti el, pedig olyan unalmas, és félénk, hogy az már fáj. Ezeket már a lépcsőn rohanva gondoltam át. Nem bírtam tovább hallgatni azt a beszélgetést. Beértem a szobámba és hatalmas erővel csaptam be az ajtót. Már nem érdekelt, hogy Harry alszik. Bent, végre nyugalomban, próbáltam átgondolni a dolgokat, fel alá járkáltam, és a hajamba túrtam. Próbáltam lenyugodni, de a düh elöntötte az agyam. Jobb dolog nem akadt a kezembe, mint egy váza. Felkaptam, és teljes erőmből a földhöz vágtam.

A lábaim felmondták a szolgálatot, és lehuppantam a földre. Ez a váza hatalmasat segített. Kezdett kitisztulni a fejem. Rájöttem, ezúttal szerencsém volt, hogy csak egy váza volt a közelembe. Ha nem rohanok el, inkább bemegyek a konyhába, lehet nem a váza tört volna el, hanem mondjuk Liam egyik végtagja. Azt meg nem akartam. De ugyanennyi erővel, akár Rebeccának is baja eshet, ha komolyabban összeveszünk. Ez az átkozott agresszió. Régen nem voltam ilyen. Mi történt velem?

Lenyugodtam, és összeszedtem a szilánkokat. Átgondoltam a dolgokat, és rájöttem, hogy nem kéne összejönnöm Rebeccával. Lehet, hogy igaza van Louis-nak és nem vagyok belé szerelmes. Egyszerűen csak tetszik, de nagyon. Van egy kis különbség. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el. De még a feketeség előtt eldöntöttem, hogy holnap hagyni fogom, hogy Liam is nyomuljon Rebeccára. Döntsön a lány. Persze nem leszek vele ellenséges, csak olyan, mint egy barát.