2012. június 30., szombat

27. ~Végre egy csajos este.*


Először is köszönöm az 5000 látogatót. Hihetetlenül hálás vagyok. Jaa, és még valami. Szívesen olvasnám a véleményeteket. A hibák, és a jó dolgok is jöhetnek. Kíváncsi vagyok rájuk. Bár remélem jóból több lesz, mint rosszból. Szóval csak bátran írjátok le, amit gondoltok a fejezetről, vagy akár az oldalról. Köszi. : D

27. ~Végre egy csajos este.*

Mikor vége lett a próbának haza mentünk. Pontosabban a fiúk házához. Annyira izgatott voltam. Igaz arra nem számítottam, hogy pont itt futok össze Will-lel. De azt se gondoltam volna, hogy megtapsol. Még mindig nem szívlelem, de be kell valljam más lett. Mintha már nem lenne annyira "gonosz". De nem gondolkoztam ezen sokat. Megjöttünk. Akármennyire is szerették volna a fiúk, hogy ma estére is maradjunk, nemet mondtunk. Már ideje volt hazamenni. Két napja nem voltunk otthon. Felkaptuk a cuccunk, és elindultunk le.
- Sziasztok. Majd reggel találkozunk. - kiáltottuk be az előszobából.
- Ti meg mit csináltok? - állt elénk Louis.
- Hazamegyünk. Lou, ezt már megbeszéltük. Ideje otthon aludni. - mondtam. Leah csak helyeselt.
- Rendben ezt megbeszéltük, de csak nem képzelitek, hogy hagyjunk titeket hazasétálni. - emelte a plafonra  tekintetét.
- Bizony-bizony. Irány a kocsi. - termett Leah mellett Harry.
- Hát jó. - mondta barátnőm.

Mindenki odacsődült, és elköszönt, majd velünk akartak jönni. Sikerült leszűkíteni a létszámot 5 főre. Az volt Leah, Harry, Liam, Louis és Én. Egyértelmű volt mindenkinek, hogy Liam és Harry jön, de hogy Louis is? Muszáj volt magunkkal vinni, mivel elkezdett nyafogni és sírást színlelni. Mindenkinek elege lett, és inkább beleegyeztünk, hogy jöhet. Amúgy se lenne semmi bajom a gyerekkel. Vicces egy fazon.

Megjöttünk hozzánk. Mi kiszálltunk a kocsiból. Természetesen Én is és Leah is kapott egy jó hosszú búcsúcsókot. Imádom mikor Liam ilyen vadul, de mégis gyengéden csókol. Ilyet eddig még sose éreztem senkivel, csak vele. Ez valami különleges és új. Tényleg hosszúra sikeredett ez a köszönés, mivel egy idő után Louis lekezdett nyafogni.
- Jaj gyerekek. Menjetek szobára, vagy nekem mindegy, de ne előttem. - dobbantott viccesen a lábával.
Mindenki oda nézett.
- Te akartál velünk jönni, nem? - szólt be Harry.
Louis csak sértődötten beszállt a kocsiba. Mi folytattuk a dolgunk. Kb. egy perc múlva kihajolt a vezetőoldali ablakon.
- Srácok. Ha nem jöttök most, akkor esküszöm, hogy haza vezetek. És sétálhattok. - panaszkodott Lou.
- Szia. - hallottam, amint Harry elköszön.
 Majd elindult, de még fogta a kezét Leah. Nem akarták elengedni egymást. Csak álltak.

A mi ajkaink eközben elváltak egymástól.
- Mennem kell. - súgta Liam, miközben egymásnak döntöttük a homlokunk.
Bólintottam egy aprót. Még egy gyors csók, aztán elindult a kocsi fele. Eközben a másik párosnak is sikerült szétválnia, és már Harry is indult a kocsi fele. Beszálltak az autóba. Louis átcsúszott a másik ülésre, hogy Liam vezessen. Harry hátra ült. Mindenki vetett felénk egy szomorú pillantást. Mi integettünk, majd elindultunk be.

Fent nem bírtuk ki, és egyből egymásba kapaszkodtunk, és elkezdtünk ugrálni. Mind kettőnknek volt mit mesélnie. Ráugrottunk a kanapéra, és leültünk törökülésbe.
- Kezd te! - mondta barátnőm.
- Nem, kezd te!
- Hát jó. - megfogta a bokáját, és belelendült a mesélésbe. Elmondott mindent. Azt tengerparti estét és az éjszakát Harry-vel, a reggeli dolgokat. Egy szóval: mindent. Én figyelmesen hallgattam. Néhány helyen kibukott belőlem egy-egy komment, de ez legtöbbször, az volt, hogy " de édes". - És veled meg Liam-mel mi van?
- Elmesélem. A tengerparton mikor ti elmentetek… - kezdetem, és mentem szépen végig az eseményeken egészen mostanáig. Még Zayn-t is elmeséltem neki.
- Mi lehet ezzel a gyerekkel? - tanakodott.
- Nem tudom, de nagyon megijeszt. Majd holnap én is beszélek vele. Hátha nekem több mindent elmond.
- Remélem, mert egyre jobban megijeszt. És az az oldal… Vajon mi baja?
- Elég furcsa. Én már komolyan aggódok érte. Mi van, ha nagy a baj?! - tanakodtam.
- Reméljük nem.

Csendbe maradtunk. Egyszer csak a Stole my heart törte meg a csendet. Leah gyorsan a telefonjához kapott.
- Jó a csengőhangod. - nevettem.
- Köszi. - pirult el, és felvette. - Szia… Nem. Még fent vagyok… Beszélgetünk…Jól gondolod… - nevetett - És te hogyhogy nem alszol még?... Értem… holnap hányra mentek?... Rendben, akkor a szokott 9-re megyünk…Rendben…Te is nekem, nagyon… Jó éjt. Szeretlek….óóó…Akkor veled fogok. - és letette.
- Harry volt? - bólintott - Mit mondott?
- Kérdezte, hogy miért nem alszok, mert Ő már fekszik az ágyba. Megmondtam, hogy beszélgetünk. Rájött, hogy Ő a téma, és jól gondolta. Azt is megtudtam, hogy holnap csak délután lesznek próbáik. És azt is mondta, hogy hiányzom mellőle. Majd a szeretlekre az volt a válasz, hogy "Én is, ha tudnád mennyire" - sóhajtott szerelmesen. Imádtam, mikor ilyen. - Aztán azt mondta "Álmodj szépeket", és azt válaszoltam, "akkor veled fogok". Rebecca, olyan édes. Egyszerűen imádom. - dőlt hátra.
- Tényleg aranyos. De ne siesd el. Nem lenne szép, ha pont benne csalódnál.
- Ezt inkább hagyjuk, Miss. Oda-Vagyok-Liam-Payne-ért. - nevetett.
- Én se sietem el. Tudod, hogy már megkért legyek a barátnője, de nemet mondtam MÉG.
- Tudom. De te is tudod, hogy én is megmondtam Harry-nek, még semmit nem tudok róla.
- Tudom.

Nevetünk.
- Félek. - mondtam egyszer.
- Mitől? - kerekedett ki a szeme.
- El fogom cseszni holnap a kézenállást. - hajtottam le a fejem.
- Ja. Amiatt ne aggódj. Menni fog. Régen hányszor megcsináltad?! Az volt a kedvenced, és még három év után is megy. Holnap se fogod elrontani.  - dörzsölte meg a vállam. - Inkább én.
- Te?
- Tudod, milyen béna vagyok, ha sokan bámulnak. A végén még elesek, vagy ami még rosszabb, ellököm valamelyik fiút.
Felnevettünk.
- Úgyse csinálsz ilyet. Csodásan fogsz kinézni, és mindent tökéletesen fogsz csinálni. Hidd el nekem. Neked van a legkönnyebb dolgod mindenki közül.
- Nem hiszem. - ellenkezett.
- Cseréljünk? - Kérdeztem viccesen, de mégis komolyan.
- Hát…öööö… inkább ne. - nevetett fel, és én is.

Még szó esett a holnap délelőttről, az ebédről, és persze még a koncertről is. Arra jutottunk, hogy rendelünk, majd valami kaját. Eddig is megoldották, most is megfogják. És ahogy Niall-t ismerem, biztos megvan neki minden jó étterem száma. Legjobb barátnőmmel arra a következtetésre jutottunk, hogy lefekszünk aludni. Ránk fért. Kemény volt a mai nap.

Épen pakolgattam a ruháimat, mikor jött egy SMS. Odarohantam és felkaptam a telefont. Anyáékkal ma már beszéltem szóval Ők nem lehetnek. Liam! Megnyitottam.
"Jó éjt Csipkerózsika!"
De édes. De vajon miért hív Csipkerózsikának? Nem akarok rákérdezni. Az olyan…gáz. Ad egy tök aranyos becenevet,én meg ne tudom honnan jött. De muszáj megtudnom. Majd reggel beszélek Leah-val. Megkérem, hogy diszkréten kérdezzen rá. Bár lehet ez nem olyan jó ötlet. Kitudja honnan jött?! Lehet a tegnap este gázul aludtam, és azért hív így. Inkább majd én kérdezem meg.

Vissza írtam.
"Neked is "szőke" hercegem."
Hát akkor én is így írom. Szerintem aranyos. Legalábbis remélem, annak tartja. Bár eléggé ismerem, hogy tudjam tetszeni fog neki.  

2012. június 29., péntek

26. ~Táncpróba.*


Véleményt szívesen olvasok... : P

26. ~Táncpróba.*

Rebecca szemszöge:

"Mire vállalkoztam? Te jó ég." - futott át az agyamon, a kocsiban. Már legalább 3 éve nem táncoltam ILYEN SZINTEN. Mert persze, hogy táncoltam, de csak a bulikba. Az meg nem olyan. Ott nem úgy táncol az ember. Amikor Leah elkezdte mesélni a történetem, én újra átéltem az egészet. Átéltem azt a az örömöt, amit a tánc okozott. Átéltem, mikor mindenki sajnálkozva nézett rám, miközben én csak feküdtem a mentősök hordágyán a kifordult bokámmal. Újra láttam magam előtt, ahogyan Will néz rám, miközben engem elszállítanak. Éreztem, milyen szégyen volt, mikor elestem. Újra éreztem azt a tehetetlen haragot Will iránt. Majd rám tört ismét a belenyugvás. Végül eszembe jutott, milyen elveszett voltam az alatt az egy hónap alatt, míg gyógyultam. Annyira belenyugodtam, hogy már nem is volt kedvem folytatni. De megint itt vagyok. Én, Rebecca Summer ismét táncolni fogok mégpedig fél London előtt. Ráadásul a szerelmem mögött. Ez feldobott, és azon kaptam magam, hogy várom a próbát és a fellépést.

Izgatottan szálltam ki a kocsiból. Ez mindenkinek feltűnt.
- Na, mi van? Már várod? - kérdezte viccesen Louis.
- Átgondoltam a kocsiban, és igen. Várom. - mondtam, nyugodtságot színlelve.
Liam csak nekem jött játékosan,majd átölelte a vállam, miközben mentünk be. Leah is rám mosolygott.

Elindultunk a színpad fele, de megint megállított minket az a két férfi.
- Jaj, srácok. De jó, hogy itt vagytok. Találtatok egy beugró táncost?
- Igen. - mondta büszkén Liam.
- Nagyszerű. És ki az? - nézett a kis csipet-csapat mögé .
- Én. - álltam előre.
- A barátnőd fog táncolni? - kerekedett ki a szeme a férfinak.
- Igen. Régen sorra nyerte az első helyezéseket.
- Hát legyen. - rántotta meg a vállát.
Én egy "kösz" fejjel néztem a férfira, de az ezt már nem látta, ugyanis megfordult. Liam ölelte át a derekam, hogy megnyugtasson. Ránéztem, és elmosolyodtam. Ha vele vagyok minden olyan egyszerű.

A férfi bekísért minket egy terembe. Bent már próbáltak a táncosok. Szinte tapintani lehetett a feszültséget köztük. Tényleg kétségbeesetten próbálnak összedobni egy új koreográfiát. Egy szimpatikus nő állt középen, és hevesen mutogatott. Biztos ő a koreográfus. Sajnáltam.
- Lányok! Ő itt az új táncos. - mutatott rám a férfi, és részéről ennyi is volt.
- Sziasztok. Rebecca vagyok. - mosolyogtam.
- Szia. - köszönt mindenki, majd bemutatkoztak. Viszonylag könnyen megjegyeztem a nevüket.
- Én pedig Lora vagyok, a koreográfus. - köszönt az a nő - El se hiszed, milyen jó hogy itt vagy. Most legalább nem kell egy új táncot betanulni. - hallani lehetett, ahogy leesik a kő a szívéről. - És hogy megy az akrobatika?
- Hát…Három éve nem táncoltam versenyszerűen. - kaptam a nyakamhoz szégyenlősen.
- Akkor lássuk most mire vagy képes! - mondta, majd mindenki ki állt a terem szélére, hogy helyet adjanak nekem.

Furcsa érzés tört rám. Úgy éreztem mindenre képes vagyok. Éppen csinálni akartam egy mozdulatot, mikor nyílt az ajtó. És egy lány jött be rajta, akinél minimum négy ruha összeállítás volt. Alig bírta kinyitni az ajtót. Zayn segített neki.
- Köszönöm. - mondta, majd a többiek felé fordult. - Na, csajok. Melyik lesz a jó szerkó? - de a vége már eléggé halkra sikerült, ugyanis megpillantott engem.
Látszott rajta, hogy megismert, és én is Őt.
- Will?
- Rebecca?
Jöttek a kérdések. Láttam a szeme sarkából, ahogy az egész csapat szeme elkerekedik. A fiúké és Leah-é azért mert tudták ki Ő, a táncosoké pedig, mivel ismerjük egymást.
- Te meg hogy? - kérdeztem.
- Én itt élek. Vissza se mentem, mikor elvégeztem a tánciskolát. De te hogy kerülsz ide?
- Én is itt lakok.
- De hogy kerülsz ide? - mutatott körbe.
- Én leszek a beugró táncos. - mosolyogtam.
- Azt hittem abbahagytad a táncot.
- Abba is hagytam. Most kezdtem el ismét.
- És hogyhogy pont te?
- Én javasoltam. - állt mellém Liam, és ölelte át a vállam.
- Honnan ismeritek egymást? - kerekedett el még jobban Will szeme.
- A banda közeli barátai vagyunk. - mondta Leah még mielőtt Liam kimondta volna, hogy a barátnője vagyok.
- Bizony. - ölelte át barátnőm derekát Harry, aki hálásan nézett a fiúra. 
- Örülök, hogy ismeritek egymást, de most már kezdjük a tudáspróbát. - szakított félbe minket Lora.

Ismét kiálltak szélre, és én felkészültem a gyakorlatra. A kedvenc mozdulatomat fogom csinálni, ami olyan jól ment. Az biztos sikerülni fog. Pedig nem egy egyszerű gyakorlat, de régen ez volt a kedvencem. Mindig ezt csináltam, és fix, hogy nem felejtettem el. 

(Bocsi, de nem találtam erről jobb képet. Képzeljétek el szőkében.)

Mikor ismét két lábbal álltam a földön, szétnéztem az arcokon körülöttem. A fiúk és Leah elkezdtek tapsolni, majd a táncosok is csatlakoztak. Utánuk a Lora, aztán a két férfi, végül legnagyobb meglepetésemre Will is tapsolt.
- Rebecca. Nem tudom miért hagytad abba a táncot, de kár volt. Profi vagy. Ezt a mozdulatot itt senki nem tudja megcsinálni. Bevallom még én se. - mondta Lora. mindenki helyeselt.
 - Köszönöm, de nem volt olyan jó. Már három éve nem próbáltam. - pirultam el.
- Pedig tökéletesen megy. - mondta egy lány. Azt hiszem Vicky-nek hívták.
- Rendben lányok. Ideje próbálni. Rebecca még nem tudja a táncot. - mondta Lora. - Egyszer eltáncoljuk neked az egészet, aztán majd lassan. - fordult hozzám. Bólintottam.

Elkezdték. Nem akartam mondani, hogy már egy részét tudom, így figyeltem csendbe, és még jobban próbáltam rögzíteni minden egyes mozdulatot. Hiába annyit táncoltam régen, hogy már kb. három látás után tudok egy koreográfiát. Márpedig ezeket  minimum ötször láttam. Jó a fiúk 10 dalt énekelnek, és 5 koreográfia van. Azért kicsit kavarom őket, de mennek. Befejezték.
- Próbáljuk meg őket. - mondtam. - Hol az én helyem? - kérdeztem.
- Első sor, jobbról a második. - igazított útba Lora.
A középső mellé kerültem, aki Vicky volt. Nagyon szimpatikus egy lány. És biztos jól is táncol, ha az első sor közepén áll. Tőle balra Will állt, jobbra pedig én. Nem akartam ennyire előre kerülni, de ha itt van üresedés.
- akkor egész lassan kezdjük. - készített fel Lora.
- Mehet gyorsabban is. - mondtam.
- Már el is kezdted megjegyezni? - nevetett a koreográfus.
- Tegnap is láttam a próbát. Volt időm megtanulni. - mosolyogtam.
- Rendben. Még hogy nem profi. - jegyezte meg magának. - Akkor kezdjük lányok. És öt-hat-hét-nyolc. - számolt be.

Elkezdtünk táncolni. Nagyon is jól ment. Szinte végig tudtam elsőre. Csak néhány helyen tévesztettem, de gyorsan átvettem a többiektől a lépést. Végig táncoltuk mind az 5 koreográfiát kétszer, aztán Lora úgy gondolta, már eléggé tudom ahhoz, hogy menjen zenére is. Kimentünk a színpadra.
- Akkor mi is beállunk egy próbára, rendben? - mondta Harry.
- Persze, miért ne? - egyezett bele Lora.

És indult a zene. A What makes you beautiful-lal kezdtünk. Mi szépen eltáncoltunk hátul. Leah is hozta a formáját, mikor be kellett mennie Harry-hez. Végigmentünk az összes számon. Szépen ment minden. Egyszer csak Lorának támad egy érdekes ötlete.
- Mi lenne, ha az Up all night-nál Rebecca kimenne és megcsinálná azt a mozdulatot? - nézett a fiúkra.
- Remek ötlet. - lett kisfiús Louis, és elkezdte rángatni a karom fel-le.
- Annál résznél lenne a legjobb, mikor azt énekeljük: "Jump around until we see the sun." - kezdte el Harry. Láttam Leah-n, hogy oda van a fiú hangjáért, de remélem ezt más nem vette észre.
- Nem. Nem hiszem, hogy ez kell. - mondtam.
- Viccelsz? Ez rohadt jó lenne. - rángatott még mindig Louis.
- Louis kérlek, ne rángass. - szóltam rá. Abbahagyta.
- Rebecca. Ez király ötlet. Léci. - jött egyre közelebb Liam.
- Liam. Nem is tudom. Régen csináltam. - néztem el oldalra.
- Az én kedvemért. - állt meg vészesen közel hozzám, ami ilyen sok ember előtt nagyon is zavart.
- Na jó. - mentem bele csak hogy ne jöjjön közelebb. Ez amúgy nem zavart volna, de soha nem szerettem mikor mindenki előtt ezt csinálja egy csaj meg egy pasi. Engem mindig feszélyezett.

Elpróbáltuk így is párszor. Elég simán ment, de kitudja mi lesz holnap. Mondjuk ha három évig nem csinálom, és mégis megy akkor holnap is sikerülni fog. Remélem.

25. ~Moo-moo's.*


Ehhez is jöhetnek nyugodtan a komik. De nem tartalak fel. jó olvasást. : )

25. ~Moo-moo's.*

Leah szemszöge:

Végre elindultunk a belvárosba. Jó hangulat volt a kocsiba. Lou hozta a szokott formáját, mi meg röhögtünk rajta. Mikor megláttuk a shake-bárt de még nem szálltunk ki a kocsiból, Harry megszólalt.
- Mi van, ha megint futhatunk? Én nem akarok rajongókat. - meredt a semmibe.
- Akkor megmondjuk, hogy most nem alkalmas az időpont. - mondta határozottan Liam, miközben leparkolt.
- De úgyse teszünk ilyet. Te se. És megint nincs életünk. - mondta Harry.
- Akkor elviseljük. Kibírunk ennyit. Elvégre miattuk vagyunk most itt. - mondta komolyan Niall. Az a kisfiú, most egy nagyfiú módjára beszélt. Elképedtem. Egyre jobban kezdem kiismerni, és így egyre inkább rájövök, Ő mégse olyan "kicsi".

 Harry csak sóhajtott, majd kiszállt. Elsőnek. Én odamentem mellé.
- Sajnálom. Tudom, hogy nehéz, de bírnod kell. Muszáj. Ha a srácok, és az én kedvemért nem is, akkor azért sok millió emberért, aki mindennél jobban imád. - megállt, és vele együtt én is. Átkarolta a vállam.
- Tudom… Köszönöm.
Én csak átkaroltam a derekát, és így mentünk be a többiekkel a Moo-moo's-ba. 

Bent szerencsére alig voltak. Csak ez szerelmes pár ücsörgött, akiket jobban lefoglalta egymás, mint mi. Szerencsére. Kért mindenki magának shaket. Én epreset kértem. Nagyon finom volt. Még soha nem ittam ilyen finomat.
- Ez a bár, csak Angliában van? - kérdeztem.
- Igen. Ugye milyen finom? - vigyorgott Niall.
- Imádom. - mondtam, és mindenki helyeselt velem együtt.

Leültünk mi is egy asztalhoz. Elbeszélgettünk. Én éppen azon gondolkoztam, vajon hogy legyek végre kettesben Rebeccával, és tudjunk végre beszélni. Majd segélykérőn ránéztem.  Visszanézett rám egy "Mi baj?" nézéssel. Én válaszoltam egy "Majd beszélnünk kell" pillantással. Aprót bólintott. Annyira ismerjük már egymást, hogy ennyivel le is rendeztük. Majd én tovább elmélkedtem azon, hogy vajon hol is kezdjem majd neki a történetem. Ebből egy csengőhang ébresztett fel. Odakaptam a fejem. Liam összerezzent, előkapta a telefonját, és felvette.
- Igen?... Hogyhogy? Mi történt?... Értem…Csak egy?... Megpróbálok keresni valakit, és odamegyünk. - azzal letette.
- Mi történt? - kérdeztük.
- Az egyik táncosnak eltört a bokája, és nem tud fellépni velünk. Így az egész koreográfia szétesett. Nem tudnak kit keríteni a helyére. A lányok kétségbeesetten próbálnak összedobni egy új táncot, de nem nagyon megy ilyen gyorsan. Szóval vagy nagy égés lesz, vagy nem táncolnak, vagy kerítünk mi egy beugrót.
Én Rebeccára néztem. Ő alig láthatóan megrázta a fejét.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Lou tőlünk.
- Micsoda? - vágta rá egyből barátnőm. Itt el is rontotta.
- Ti tudtok valamit. Ki vele!
- Nem, semmit. - tagadott mindent Rebecca.
- Akkor mondd el te, Leah. - fordult hozzám Harry.
- Hát… őőőő… izé.
- Kérlek, lányok. Ezen a koncert múlhat. - mondta Liam.
Barátnőmre néztem. Ő bólintott. Belekezdtem.
- Rebecca remek táncos. Ha tudnátok, hány fellépésén voltam. Mindenhol első lett.

A lány lehajtotta a fejét. Régen mindene volt a tánc, de AZÓTA nem táncolt verseny szerűen.
- Remek. Csipkerózsika, kérlek. Állj be. - fordult felé Liam. Hát ez a becenév meg mi?
- De… Én nem táncoltam így már… minimum 3 éve.
- De attól a ritmusérzéked megmaradt. - mondta Louis.
- De megfogadtam, hogy… - itt abbahagyta.
- Hogy? - Harry. Én tudtam mire gondol.
- Hogy többet nem lépek fel sehol sem. - hajtotta le a fejét barátnőm. Rettenetesen sajnáltam. Nem akart erről beszélni.
- Mi történt? - kérdezte Niall. Nem jött válasz, így hát én kezdtem bele. Muszáj volt elmondani. Itt már nincs mese.
- Régen egy versenyen a szokásához híven bejutott a legjobb kettő közé.  Ellene versenyzett a csapattársa, Will. Egy tánciskolába jártak, és Will is hasonlóan jól táncolt, de azért Rebecca jobb volt. Ezt a csaj is tudta. Ezért mikor Rebecca jött, szándékosan kibuktatta egy akrobatikai résznél. Akkorát esett, hogy kifordult a bokája, és egy hónapig nem táncolhatott. De utána már nem is akart. És így a versenyt Will nyerte, és kijutott ide, Londonba egy híres tánciskolába.  

Senki nem jutott szóhoz. Majd mindenki elkezdte szidni Will-t.
- Rebecca, ez már más. Kérlek segíts. Itt nem lesz ellened senki. - ölelte meg a lányt Liam.  
- Rendben. - sóhajtott a lány.
- Köszönöm. - mondta halkan Liam, de továbbra se engedte ki karjai szorításából.
- De nem teljesen tudom a koreográfiát. Csak pár mozdulat maradt meg a tegnapi próbán.  - fordultak felénk.
- Nem baj. Mindjárt oda megyünk, és megtanulod. Menni fog, nem? - nézett rá ijedten Liam.
- Régen ment. Remélem most is fog. - nevetett a lány, majd felálltunk, és kimentünk a kocsihoz.

Éppen beszálltunk volna, mikor egy csapat tini rohant oda, és kértek autógrammot. A fiúk egyből oda mentek, csak Harry marad a kocsinál.
- Menj! - löktem meg bíztatóan.
- Nem zavar? - ráncolta a homlokát értetlenül.
- Nem tőlem kérnek autógrammot, neked pedig kötelességed. - mondtam nevetve.
Nyomott egy puszit az arcomra, és elindult a lányok felé, akik sikítással nyugtázták, hogy megjött a csapat szépfiúja. Harry csak felnevetett, és mindenkinek dedikálta a dolgait, és készített képet. Azért persze, hogy imponált neki, hogy ennyire szeretik. Én csak mosolyogtam magamba.

2012. június 28., csütörtök

24. ~Mégis mi a baj?*


 Itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Végre több dolog derül ki Zayn-ről, amit ha jól hallottam, már vártatok. Sok mindenkit érdekelt, mi is van a mindig tökéletes hajú taggal. Hát most kicsit többet tudhattok meg. Ha elnyerte a tetszéseteket, írhattok kommenet. Jó szórakozást. : )

24. ~Mégis mi a baj?*
Liam szemszöge:

Éppen hogy bejött hozzánk Leah, lebaktatott a lépcsőn Zayn a laptopjával. Felénk se nézett. Mi csak bámultunk utána értetlenül.  
- Mi van ezzel? - kérdezte Niall, mikor eltűnt előlünk.  
Senki nem válaszolt hisz mi se tudtuk.
- Nem tudom, de nekem ebből elegem van. - álltam fel, és elindultam utána. - Léci maradjatok itt, és mondjátok meg Rebeccának, most ne keressen.  - fordultam vissza.  Bólintottak.

Elindultam a konyha fele. Zayn nem volt bent. Hát akkor hova lett? Innen csak egy fele mehetett tovább. A kert! Kimentem az üvegajtón, és megláttam Zayn-t egy széken ülni ölében a laptopjával. Valamit nagyon kockult. Leültem elé a padkára, de nem néztem rá. Csak néztem előre. Éreztem a pillantását a hátamon. Itt az ideje megszólalni.
- Mi jót csinálsz a gépen?
- Semmit. - jött a komor válasz.
- Na jó. Akkor még egyszer. Mit csinálsz folyamatosan azon a rohadt gépen, ami fontosabb, mint a haverok? - kérdeztem kicsit ingerültebben a kelleténél.
- Rohadtul nem fontosabb. Ha tudnád mit mért teszek, nem vonnál kérdőre.
- Akkor magyarázd el! - álltam fel, és fordultam felé.
Nem szólt semmit, csak lehajtotta a laptopja tetejét, majd Ő is felállt.
- Zayn! Nem értelek. Miért nem tudod elmondani? Halálra ijeszted az embereket. - tettem a vállára a kezem.
- Például kiket? - nézett fel rám.
- Például Rebeccát.
- Mikor? - lett halk és szomorkás. 
- Tegnap este… Halálra ijedve találtam meg a szőnyegen. Elmesélte, hogy halott téged a konyhába.

Nem szólt semmit, csak leroskadt oda, ahol pár másodperce még én ültem. Én is helyet foglaltam mellette a padkán.  Csak fogta a fejét, és bámult előre.
- Sajnálom. - mondta ki egyszer. - Én nem akartam.
- Magyarázd el kérlek! Én segítek.
- Nem. Egyéni probléma.
- De kihat az egész bandára. Ez már nem egyéni.
- De akkor se kell segítség. Megoldom.
- Zayn kérlek. Ha a többieknek nem is, de nekem mond el. - néztem rá. Ő is felnézet rám.
- De megoldom. Már elkezdtem, érted?
- Igen? És hogy haladsz? Csak mert nem nagyon látszik. - néztem rá szomorúan.
- Nem jól. - vallotta be.
- És akkor mit kell tenned? - utaltam arra, hogy kérjen segítséget. Rá is jött, de nem azt válaszolta, amire számítottam.
- El kell mennem, és teljesen egyedül megoldanom. - mondta, majd felállt,  és elindult ki.

 Kicsit meg ingott felállásnál. Nem tudtam ezt mire vélni. Biztos csak hirtelen ugrott fel. Kiment, de valamit elfelejtett. A laptopja az asztalon pihent. tudom, hogy szemétség, de nem hagyhattam ki. Hátha ettől függ az egész. Lehet Ő sose mondta volna el. Felhajtottam a képernyőt. "A francba." Jelszó kell.  Rámentem az emlékeztetőre. Csak annyi volt oda írva: Mindig megmaradsz nekem. "Hmm. Megvan"  És elkezdtem gépelni a nagyapja nevét. Hisz a mellkasán van, és nagyon szerette. Erre utal az emlékeztető.  És sikerült. El se hiszem. Igazi detektívnek éreztem magam. Belépett. Meg volt nyitva egy oldal. Rámentem. Egy pszichológus oldala volt, és egy terápia lépéseit írta le. Éppen olvastam volna el, mikor valaki lecsukta előttem, és felkapta. Felnéztem. Zayn szemrehányóan nézett rám, majd megfordult, és kiviharzott.

Leroskadtam egy székre. Pszichológus? Miért kellenének neki egy terápia lépései? Ez egyre furább. Mi baja van? Lehet komolyabb, de nem látszik rajta semmi. Talán csak egy kicsit fura. Na jó. Nagyon fura. És itt a baj. Mi ennek az oka? Erre kell rájönni. De nem mondja el. Pedig segítenénk. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Nekünk bármit elmondhat, és ezt tudja is. De valamiért mégse akarja a segítségünk.

Egyszer csak egy meleg kezet éreztem a vállamon. Észre se vettem, mivel a lábam bámultam. Felnéztem. Rebecca mosolygott rám édesen, majd leült mellém a másik székre.
- Mi baj Liam?
Csak megráztam a fejem.  Nem tudtam jól megfogalmazni, azokat a dolgokat, amik most villantak át az agyamon. Én se értettem nem hogy még elmondjam.
- Mi volt Zayn-nel?
- Én se tudom.
- De mit mondott?
- Nem akarja elmondani, mi a baj, de a laptopján egy elég érdekes oldal volt megnyitva.
- Milyen oldal?
- Egy pszichológus oldala, és éppen egy terápia lépéseit írta le. Az oldal! - pattantam fel.  - Gyere! - húztam magammal.

Felmentünk a szobámba. furcsa volt, hogy a nappali üres. Hol lehetnek a többiek? A konyhába sincsenek , hisz ott mentünk el. De ez sokáig nem érdekelt. Fent a szobámba előkaptam a gépem. Mikor bekapcsolt, elkezdtem beírni a keresőbe, amire emlékeztem. Úgy voltam vele az oldalt megismerem, ha már a nevét egyáltalán nem tudtam. De semmi. Egyik se az az oldal volt.

Sóhajtottam egyet.
- Nem találom. - hajtottam le a fejem.
- Nem baj. Majd én is beszélek vele. Hátha nekem több mindent elmond. - simogatta hátam Rebecca miközben mellettem ült. Ránéztem, és nem bírtam megállni, hogy ne tapasszam ajkaim az övéire. Hát megtettem. Heves csókcsatába kezdtünk. Egészen pontosan nem mi, hanem a nyelveink. Az ölembe húztam a lányt. Éreztem, hogy tiszta szívéből csókol, és én is őt.

Kitudja meddig tartott volna ez az egész, ha nem nyit be hirtelen valaki. Egyszer csak egy"Úuú"-t hallottam. Eltávolodtunk, és odanéztünk. Mind ketten kapkodtuk a levegőt. Az ajtóban Harry állt.
- Mi van? - kérdeztem morcosan.
- Jöttök a Moo-moo's-ba shakezni?  - kérdezte.
- Jó hogy. - ugrott fel Rebecca az ölemből.
Én  is felálltam, és elindultunk le. A többiek már készenlétben álltak a nappaliban.
- Indulhatunk? - kérdezte Niall.  Ki más, ha nem Nill várja annyira azt a finom, shaket?!
Bólintottunk, felvettük a cipőnk, és elindultunk ki a kocsihoz.