II. 27. ~Segíts nekem! Bízom benned!*

- Liam, igaz? - nézett rám zavartan Leah.

- Igen. És engem hogy hívnak? - mint egy édes, kedves, csodaszép kisgyerek, aki tanulja a neveket.

- Harry. De milyen Harry? És hogy értette azt Rebecca, hogy a többiekkel? - ráncolta a homlokát, és hunyorított. Észrevettem, hogy zavarja a fény. Lekapcsoltam a villanyt. Így csak a kis neoncső világított a sarokban éppen elég fényt adva. - Köszönöm. - mosolygott. Odahúztam egy széket, és elkezdtem magyarázni.

- Én Harry Styles vagyok, a One Direction egyik tagja. 5-en vagyunk a bandában. Liam Payne, Louis Tomlinson, Zayn Malik és Niall Horan. Rémlik?

- Ismerősek a nevek.

Ekkor bejött egy nővér. Idős és kedves arca volt. Mint egy nagymama. Valamit magyarázott magyarul, de nagyon meglepettnek látszott, és engem méregetett. Leah felelt valamit, majd ki akart menni, de megszólítottam.

- Elnézést. Beszél angolul? - kérdeztem.

- Igen. - felelte. - Miben segíthetek fiatalember?

- Miért nem szóltak nekünk, hogy Leah-nak amnéziája van?

- Ezt nem nevezném amnéziának. Mondhatnék magának szakaszavakat, de nem értené. Az a lényeg, hogy ez nem olyan tartós, mint egy amnézia. Nemsoká magától eszébe fognak jutni a dolgok, de segít, ha mesél neki. Elmondja mi történt vele, lehetőleg fontos dolgokat. Amik nagy hatással voltak az életére. Ez a kis emlékezetkiesés csak a sokk hatása, és persze a fejsérülés is közrejátszik, de az nem komoly. Ha sikerül visszanyernie az emlékezetét, holnap hazamehet. - magyarázta. - De ne terhelje meg nagyon. - intett.

- Rendben. Köszönöm. - mosolyogtam. Csak bólintott egyet kedvesen, és kiment.

 - Akkor nemsoká emlékezni fogok mindenre?

- Reméljük. - ültem vissza.

- Kérlek segíts nekem! - nézett rám kétségbe esetten. - Bízom benned. - felelte, de a nevem még nem mondta ki olyan gyakran, mint régen.

- Persze, hogy segítek Kicsim. - mosolyodtam el. Ő is ennek láttán.

- Akkor Liam Rebecca pasija, te pedig az enyém, igaz? Jaj szólj rám, ha hülyeséget mondtam, csak olyan édes vagy, és ahogy beszéltél velem. A barátom vagy, igaz? Mert ha nem akkor nagyon beléd lehetek zúgva titokba. - nevette el magát.

- Igen az vagyok. Már két hónapja. - mosolyodtam el.

- Akkor én már két hónapja kint élek Londonba? - kerekedett ki a szeme.

- Igen. Eleinte úgy indult, hogy nálunk dolgoztatok, mint felügyelők. Tudod, mint az oviba a kicsikre. Meg kell hagyni tényleg olyanok vagyunk, mint az ovisok. De én az első perctől kezdve szerelmes voltam beléd, és szerencsére ezt viszonoztad. Rebecca Liam-mel jött össze. És már a bandában mindenkinek van barátnője. Niall-nek Destiny, Louis-nak Vicky és Zayn-nek...

- Will? - szakított félbe.

- Úgy van. Most már emlékszel? - örültem meg.

- Kezdenek beugrani részletek, de még minden olyan homályos. Rémlik egy Caroline nevű nő. Ez lehetséges? - ráncolta a homlokát, hogy emlékezzen.

- Igen. Ő a volt barátnőm, és azt hazudta, hogy megcsaltalak vele, de ez nem volt igaz, aztán ő is bevallotta. - hajtottam le a fejem.

- És egy showban vallotta be telefonon, igaz? - látszott rajta a megvilágosodás.

- Pontosan. Mindenre emlékszel? - kérdeztem.

- Azt hiszem, de van, ami nem tiszta még. Rémlik egy olyan jelenet, ahol egyik pillanatban még a Felhők felett három méterrel-t nézem veled, a másikban pedig...lehet hülyeség, de muszáj tudnom. Két hónap sok idő... - mentegetőzött.

- Igen. Akkor feküdtünk le először. - mosolyodtam el.

- Akkor nem  csak képzeltem. - fújta ki hangosan a levegőt. - Emlékszem, hogy szerettem, mikor hozzád bújtam, mikor megöleltél. Ezentúl is meg fogsz ölelni? Hiszen elfelejtettelek. - hajtotta le a fejét.

- Igen. Ezentúl el sem engedlek, nehogy bajod essen. - mosolyogtam, és megszorítottam a kezét biztatóan.

Elkapta a kezét, és átcsúszott az ágy másik oldalára tőlem távol. Zavartan néztem rá. Észrevette, és megveregette maga mellett a párnát jelezve, hogy bújak oda hozzá. Elmosolyodtam, majd lekaptam a cipőm, és felfeküdtem az ágyra. A vállamra tette a fejét, és felém fordult. Átkaroltam a derekát.

- Harry. - nézett fel rám.

- Igen? - fordítottam felé a fejem.

- Ebből a ruhából kint van a fenekem, és nagyon zavar. - pirult el.

- Ezen könnyen segíthetünk. - lejjebb csúsztattam a kezem, és a fenekére helyeztem, hogy eltakarja azt. Elnevette magát.

- És azt a férfit elkapták?

- Tudják ki az, és el fogják kapni. - feleltem.

- Harry. Szerintem mindenre emlékszem, és félek a médiától. Ha ez kitudódik... - ez a régi Leah.

- Muszáj lesz megnyugtatni az embereke. Így is azt hiszik, hogy Liam-nek van baja. De ezt a részt kihagyjuk belőle. Hisz már mindenre emlékszel. - húztam magamhoz. - Jaj. Nem fáj így a fejed?

- Nem. - mosolyodott el.

- Leah, ezt megtehetem? - kérdeztem, és nyomtam egy apró puszit a szájára.

- Egészen nyugodtan.

Megcsókoltam. A régi Leah csókolt vissza, és a régi nyelv táncolt az enyémmel. Az ajkaink elváltak. Óvatos voltam, nehogy fájjon a feje.

- Tudod, életembe nem estem még annyira kétségbe, mint mikor megláttalak Péter karjaiban ájultan, amint szólongat. - mondtam halkan.

- Javíts ki, ha tévedek, de miattad futottam el otthonról. Ugye jól mondom? Nem csak képzeltem? Nem vagyok biztos benne, hogy jól emlékszem a dolgokra. Tényleg volt az a "Mit szeretsz látni legjobban egy lányban"? És valóban azt felelted, amire emlékszem?

- Igen. Sajnos, de kérlek ne haragudj rám emiatt. És a félreéneklések miatt se. Azok tényleg viccnek indultak, és szerintem nem voltak rosszak, max csak az a mélytorok... de többet nem mondok ilyet. - húztam el a szám.

- A sok millió megdöbbent rajongóval számolj el, aki perverznek tart. - felelte.

- De nekem te vagy a legfontosabb. És csak az üzenet miatt mondtam azokat. - néztem rá. Előre bámult valahova. Nem láttam az arcát teljesen, csak a homlokát, de a keze egy kicsit megrándult a mellkasomon.

- Jaj igen. Mikor megnézted a telefonom sunyiba. Mindegy. Én már elfelejtettem. Szó szerint. - nevette el magát, és felnézett rám. Elmosolyodtam. - Istenem. Azok a mondataim nagyon gázak voltak. - hunyta le a szemét, egy pillanatra kínosan.

- Melyikre gondolsz? - érdeklődtem.

- Hogy milyen szép a mosolyod, és, hogy titokba beléd lehetek zúgva. Ha belegondolok, hogy akkor úgy áltál előttem, mint egy idegen. Sajnálom, hogy nem emlékeztem rád. - karolta át szorosan a hasam.

- Semmi gond, és nem voltak gázak. Nekem tetszettek. Legalább tudom, hogy akkor is szeretnél, ha nem lennénk együtt. - aztán megszólalt a telefonom. - Ki lehet az? - kotortam elő a zsebemből. - Louis. Megint. - húztam el a szám. - Szia Haver. Mondd!

- Harry. Hogy van Leah? Most mesélték Liam-ék, hogy amnéziás. - aggódott. Leah közel volt a telefonhoz, amit felvettem maxra, így mindent hallott ő is.

- Louis ez nem amnézia. Beszéltem egy nővérrel. Csak a sokktól van, és a fejsebtől, de kevés idő, és mindenre emlékezni fog. Ő aznap volt, mikor Londonba utazott. - magyaráztam.

- De már megvan majdnem minden. Szia Lou. - szólt bele Leah. Mindig így szokta hívni, és ettől Louis is lefagyott.

- Leah! Hát emlékszel rám? - örült meg a fiú.

- Most már igen. Hála Harry-nek. Minden eszembe jutott a beszélgetés közben. -  mesélte.

- Ki vagyok Leah? - szólt bele egy női hang.

- Szia Will. De hiányoztok! Holnap reggel már hazamehetek, mivel mindenre emlékszek. - nevettet.

- Leah. Ez remek.

- Egy biztonsági kérdés: Hogy hívják Destiny lovát? - kérdezte Niall.

- Niall, ezt még én se tudom, nem hogy Leah. - nevettem el magam.

- Semmi baj. Tücsök. Angela-é Farkas, és a Ian-é Piszkos Jack. Jól mondtam? - mosolygott a lány mellettem.

- Wow. Leah mindenre emlékszel. Siessetek holnap haza, és nagyon vigyázatok. - örült meg Zayn.

- És elkapták a férfit. Már a sitten ül. Szóval nyugi. - szólalt meg Rebecca.

- Köszi. - felelte a szerelmem.

- Na sziasztok srácok. Jó éjt nektek. - ráztam le őket gyorsan. Tudom, mennyire aggódnak, de most Leah-val akartam lenni.

- Sziasztok. Jó éjt. - köszöntek el, és kinyomtam.

- Harry? - szólalt meg egyszer.

- Igen?

- Tudod, mi maradt ki, és mit hallanék szívesen?

- Mondd, és emlékeztetlek. - kaptam oda a fejem.

- Énekelnél nekem valamit? Nem annyira emlékszem a hangodra. - kérdezte félénken.

- Persze, de mit?

- Nem tudom. A lényeg, hogy halljam a hangod. - nézett fel rám.

- Ez jó lesz. Ez volt a kedvenced. - nyomtam egy puszit a homlokára. Visszafordult, és elkezdtem énekelni. Énekeltem a WYMB refrénjét.

Kétszer végigmentem a refrénen, majd csendbe maradtam. Leah nem szólt semmit. Nem is nézett rám. Nagyon egyenletesen szuszogott. Elaludt. Emlékszem első este, én aludtam el az ő hangjára, és most ő az enyémre. Hihetetlen érzés volt tudni azután a nagy ijedelem után, hogy ismét az enyém, és emlékszik rám. Be kell valljam egy pillanatig megfordult az is a fejemben, hogy így már nem fog szeretni, hisz mindent elfelejtett, amit együtt csináltunk. És sajnáltam, hogy nem ismerte a bandát mielőtt Londonba jött, mivel akkor legalább azért velem lett volna, mivel szereti a zeném, és rajongó. Bár ez önző lett volna, de szerencsére nem történt ilyen. Ugyanúgy szeret, mint régen. Egy kicsit mintha még feszéjezve lenne a jelenlétemben, de ez hamar el fog tűni remélem. Elvégre velem van, nem mással. Mellettem legyen nyugodtan önmaga. Hisz azért szeretem annyira. Lassan nekem is kezdett lecsukódni a szempillám, és álomba merültem. 

Második díj.*

Hűűűűűűh. Köszönööööm szépeeeeen. Megvan a második díjam is. Azt hiszem fogalmazhatok úgy, hogy második évad, második díj. Köszönöm Beleszeretsz blog :)

Szabályok: 

- Mindenkinek kell 11 dolgot írnia magáról!

- A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

- A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

- 11 blognak tovább kell küldeni! (sajnálom, ha nem lesz 11, de akit szeretek, annak továbbküldöm.)

- Nincs vissza adás-jelölés. 

11 dolog rólam: 

- Most éppen egy hatalmas karcolás van a csuklómon, ami rohadtul fáj, mivel barátnőm (Rebeka) nyuszija megszökött, és megkarmolt.  

- Szeretem a Barátok közt-öt. 

- Már egy fél éve gitározok, és jól megy. 

- Szeretem az angolt. 

- A gimibe második nyelvként oroszt tanulok. 

- Éjszaka szeretem átölelni a kispárnám. xd

- Egyszer reggel úgy keltem, hogy  keresztbe feküdtem az ágyon oldalt a díszpárnákon (természetesen a kispárnám vittem magammal), és a távirányítót ölelgettem. :$

- Minden reggel, mikor megyek a suliba az LWWY szól a fülesemen. 

- Imádom Rebekát. <3 

- Most éppen nála alszok. 

11 kérdés Dóritól: 

- Viszel személyes vonásokat a karaktereidbe? 

Igen. Mindenkit mintáztam valakiről. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy mindenki "létezik", hanem keveredik egy karakterben sok ismerősöm tulajdonsága. Persze ez a One Direction-ra nem vonatkozik. 

- Ki a kedvenc könyvbéli karaktered, és miért? 

Ez lehet furcsán fog hangzani, de van egy könyv, amit szinte minden nyáron elolvasok, és soha nem unom meg. Ez a Csukás István: Nyár a szigeten. Belőle van a kedvenc szereplőm: Boka. Nagyon karakteres, és vezér egyéniség. :$

- Melyik filmbe/könyvbe/sorozatba csöppennél bele szívesen? 

Talán a Lopott időkbe. mindig is érdekelt, hogyan lehetne idővel élni. :D

- Miért pont a blogspot? Miért itt blogolsz?

Mert szerintem ezt viszonylag könnyem meg lehet találni, és gift-eket is enged feltenni.

- Ha egy csettintésre menne, változtatnál magadon valamit? 

Igen. Mindent! Én nem szeretem magam! Hihetetlenül csúnya vagyok. :/

- Van olyan személy az életedbe, aki előtt egy morzsányi titkod sincs? 

Igen. Az a bizonyos sokat emlegetett Rebeka, aki most is itt ül mögöttem, és remélem mindjárt nyom egy puszit az arcomra ezért a mondatért..... És meg is kaptam. :P

- Mi az a hely, ahol még sosem jártál, de egyszer nagyon szeretnél elmenni oda? 

Londont mondhatnám, de ott már voltam. Szóval legyen Miami. 

- A történeted szereplői közül meg tudnál nevezni egyet kedvencednek? 

Sokan úgy gondolhatják, hogy Leah a kedvencem, mivel mindig az ő szemszögéből írok, de ez nem így van. Mindenkit szeretek a sztorimban, hisz én alkottam. :D

- Mi a kedvenc hangod? 

A "háromszólamú" a telefonomon, és ez most kockán hangzik, de tényleg imádom hallani azt a hangot. xd

- Várod már a telet, vagy épp a nyarat könyörgöd vissza? 

Nem annyira szívlelem a nyarat. Én nem szeretek napozni, se izzadni. De a nagyon hideget se szeretem, mikor fázok. egy köztes állapot az igazi. 

- Van olyan dolog, ami motivál írásban? 

Általában elég, ha meglátok egy romantikus képet, meghallok egy zeneszöveget vagy elolvasok egy idézetet, és már jön is az ihlet.  

11 kérdés tőlem: 

- Milyen nemzetiségű X-Faktorokat nézel? Csak magyart? 

- Mi a kedvenc számod a One Direction-tól? 

- Mi a kedvenc számod nem a srácoktól? 

- iPhone 3, 3S, 4, 4S, vagy 5? 

- Szereted Ed Sheeran számait? Ha igen. melyik a kedvenced? 

- Jól énekelsz? 

- Játszol valamilyen hangszeren? 

- Mi a csengőhangod? 

- Van kedvenc plüssöd? 

- Hány éves vagy? 

- Tudja valaki, hogy írsz? Ha igen, ki?

Pár ember, akinek tovább küldöm. 

One Direction + One

~Our Hearts Cards~

Még egyszer nagyon nagyon köszönöm még egyszer. ez nekem nagyon sokat jelent. Ez az első blogom, ami két díjat is hozott. Tulajdonképpen erre blogra kaptam egyedül díjat. Szóval imádlak titeket! <3

II. 26. ~ Ne haragudj, de te ki vagy?.*

Egy rendőr jött oda. Kedves arca volt. Kicsit idősebb. Egyből angolul kezdte. 

- Mi történt pontosan? - kérdezte.

- Kijöttünk megkeresni Leah-t... - kezdtük el mesélni a történetet. Mindenki hozzá tette a maga részét. Így én is megtudtam mindent, és összeállt a kép.

- Kisasszony hogy érzi, tudná azonosítani a férfit? - kérdezte.

- Igen. - bólintott határozottan Rebecca.

- Remek. Akkor nézze meg ezeket. Felismer valakit? - tartott elé két lapot, amin négy-négy férfi arc volt.

- Ő volt az. - felelte.

- Ebben az esetben fel tennék pár kérdést. Két perc az egész.

- Rendben.

- Ön híresség? Szerepelt valaha a tévében, vagy egy újságban? - kérdezte a férfi.

- Nem vagyok híresség, de szerepeltem.

- Kapott korábban rajongó jellegű e-maileket ettől a férfitől?

- Igen. - felelte Rebecca.

- Akkor biztosan ő az. Ez az ember már korábban is zaklatott híres nőket, de eddig még soha nem fajult el a dolog.

- Akkor ez az én hibám. Sajnálom Rebecca. - karolta át Liam.

- Ne butáskodj. Nem a te hibád. - bújt oda hozzá a lány.

- Ezt hogy érti? - kérdezte a rendőr.

- Miattam lett híres Rebecca. Én vagyok az oka mindennek. Ha nem lennék, nem ismerte volna meg az a férfi. - hajtotta le a fejét Liam.

- Röstellem, de nem tudom ki maga... - húzta el a száját a rendőr.

- Liam Payne a One Direction-ből. Rebecca barátja vagyok, és miattam került fel a netre vagy az újságokba.

- Uram, ugye ez nem fog kikerülni a nyilvánosságra? - aggódott Rebecca, és még jobban hozzábújt Liam-hez. Hiányzott Leah. Mi lehet vele? Hol van most? Vajon jól van? Mit csinálnak vele? Magához tért már?

- Nem. Minden ügyünket nagyon bizalmasan kezelünk, de azért nem vállalunk felelőséget, ha lekapta önöket egy lesifotós, ami könnyem megtörténhet. Nézzék! - fordult oldalra, és nézett az utca vége fele. Egy csomó fotós, és rajongó gyülekezett. Mindenkinél volt kamera, telefon és miegyéb. Basszus. Ilyenkor annyira utálom, hogy én vagy Harry Styles. Miért nem lehetek én egyszerűen csak Harry?!

- Visszajönnek velünk a kórházba a hölgyhöz, vagy maradnak itt? - állt elénk az egyik mentős.

- Ha nincs több kérdése, megnéznék a barátunkat. - felelte Rebecca.

- Nincs. Megadná a telefonszámát? Lehet még keresni fogjuk. - lediktálta a számot. A rendőr felírta egy kis noteszbe. - Ne aggódjon. El fogjuk kapni azt a mocskot. És amit maga tett az nagyon bátor volt. - fordult Péterhez. - És nagyon jó barátja lehet a hölgy, ha annyira védte magát, hogy kórházba került. - mosolyogott Rebeccára a férfi.

- Igen. A ő legjobb a világon. - felelte halkan a lány, és lefele bámult. Mintha egy apró mosolyra húzódott volna a szája. Ő is imádta Leah-t.

- Induljunk. - tessékelt be minket a mentős a kocsi hátuljába. Beültünk, és elindultunk a kórházba.

 Még soha nem utaztam mentőautóban, és remélem nem is fogok többet. Nem mintha nem lenne király a belseje, de nem akarom, hogy én vagy az egyik ismerősöm kórházba kerüljön. Végül megjöttünk. A kocsi hátul állt meg, és kiszálltunk. Végigmentünk a bejárat előtt. Kint megint gyülekeztek a fotósok. Ilyen most már nincs. Sehol sem hagynak nekünk nyugtot. Ők csak az hazugságokra, és a nagy hírekre hajtanak. Egy csöppnyi együttérzés sincs bennük. Felmentünk abba a kórterembe, ahol Leah feküdt. Elültünk előtte a kis padokra, és vártunk. Mindenkit széttépte az ideg. Liam ki sem engedte a karjaiból Rebeccát, és én is meg akartam már ölelni Leah-t.

- Tőled kapta azt az üzenetet, igaz? És a Yeah Buddy-ban is ott voltál. - mondtam egyszer Péternek.

- Igen.... Sajnálom.... Én nem akartam, hogy elfusson tőlem. Egyszerűen még mindig szeretem, és megpróbáltam visszaszerezni. De már látom felesleges. Téged szeret, és te is sokkal jobban szereted őt mint én. Amikor a megölelted a sikátorban, és...láttam rajtad, hogy mindennél többet jelent neked. Azt hittem nekem lesz a legrosszabb, de nem így volt. Én csak azt... - de ekkor hangos kopogást hallottunk. Ütemes, és határozott koppanások voltak. Visszhangzott az egész folyosó.  Ezek egy női magas sarú koppanásai voltak.

Ekkor megláttuk a hangok tulajdonosát. Éppen befordult a folyosó végén. Felénk vette az irányt komoly arccal. Beth úgy közeledett, mintha minimum embert öltünk volna, és ő az ügyvéd, akinek egyáltalán nincs ínyére, hogy meg kell védenie egy gyilkost, de a pénzért megtetszi.

- Elárulnátok nekem, mi a jó büdös francot műveltek egy ilyen nyugodt kis országban? - próbált nyugodt hangon beszélni, de mégis hallatszott, hogy mindjárt szétveti a düh és az ideg.

- Mi nem csináltunk semmit. Egy idegbeteg állat rátámadt a lányokra, és Leah beverte a fejét. - mondta Liam kihívóan, és lassan. Nem tetszett egyikünknek sem, hogy így beszél, mikor Leah lehet, hogy bent kómában fekszik.

- És mit kerestek kint a lányok éjszaka? - tette csípőre a kezét. Lehajtottuk a fejünk. Senki nem akart válaszolni. Péter is csak sunyított a széken. - Nézzétek srácok. Én nem akarok senkit sem felelőségre vonni, csak szeretném ha tudnátok, hogy már most veletek van tele a net, és mindenki szeretné tudni mi történt, és jól vagytok-e. a Twitteren máris elsők között van az a trend, hogy gyógyuljon meg Liam.

- Mi? - kerekedett ki a fiú szeme.

- Igen. Azt hiszik, hogy neked esett valami bajod. És te ki vagy? - nézett Péterre.

- Varga Péter.

- Remek. És mit csinálsz itt? - húzta fel a szemöldökét.

- Ő mentette meg  a lányokat attól a férfitól. Régi ismerősük. - felelte Liam.

- Nagyon fontos neki, hogy megtudja, mi van Leah-val. - egészítettem ki, és szálltam a srác védelmébe.

- Jah. Vagy csak el akarja adni az egyik újságnak, mint egy jó kis sztorit. - mondta cinikusan Beth. Itt már Péter is felállt, és éppen szólni akart, de félbeszakítottam.

- Beth. Kérlek. Itt senki nem akar semmit megjelentetni, legfeljebb annyit, hogy Liam jól van. Ha nem haragszol, nem veszekednék veled, miközben így is szét vet az ideg Leah miatt. - akadtam ki, de normális hangon beszéltem vele.

- Rendben. Legyen. Elintézem, hogy eltűnjenek az újságírók. Csak észrevétlenül jussatok haza, és lehetőleg ne csináljatok még egy hülyeséget. Majd holnap beszélünk. Reggel összeülünk, és kitalálunk valamit. Addig ne írjatok ki semmit sehova. Üzenem Leah-nak, hogy gyógyuljon, és Édesem. Annyira sajnálom. Jól vagy? - fordult Rebeccához, és simította meg a hátát.

- Most már jól. - húzta el a száját a lány.

- Rendben. - mosolygott kedvesen Beth. Mintha előtört volna belőle az anyai ösztön. - Vigyázzatok magatokra Gyerekek. - mondta immár gyengédebben, és elviharzott.

- Wow. Nem semmi ez a nő? Ki volt ő? - ráncolta a homlokát Péter.

- Beth, a szervező. - felelte Rebecca.

- Hűh. Kemény. - bólogatott lassan, és elismerően.

- Basszus. - rezzentem össze, mikor megszólalt a telefonom.

Előkotortam a zsebemből, és megnéztem. Louis volt az. Felvettem.

- Haver. Hol vagytok már? Megvan Leah? - kérdezte aggodalmasan.

- Igen. Megvan. - feleltem.

- Remek. Akkor hozzátok haza, és béküljetek ki. - hallottam, hogy jó kedve lett ettől a gondolattól.

- Ez nem ilyen egyszerű. Most éppen... - nem tudtam, hogy mondjam el finoman.

- Miért nem? Hol vagytok most? Nélkülünk buliztok? - nevette el magát.

- Persze. Hát hogy ne. Tudod, csaptunk egy jó kis bulit az egyik kórteremben. Meghívtuk a nővéreket is. - mondtam cinikusan.

- Micsoda? Kórteremben? Mit is mondtál, hol vagytok? - döbbent meg.

- Egy kórházban ülünk, és várjuk, hogy beengedjenek minket Leah-hoz. - feleltem.

- De miért? Mi történt? Máris ott vagyunk.

- Ne Lou. Ne gyertek ide. Már így is elég újságíró nyüzsög itt. Hazamegyünk nemsoká megígérem. Vagyis a többiek hazamennek. Ha nem engedik ki Leah-t, én maradok.

- De miért? Mi baja van?

- Beverte a fejét. Hosszú. Legyen annyi elég, hogy megtámadta őket egy férfi, de Péter segített nekik. Mi utána érkeztünk. - hadartam el.

- Hogy mi? És Rebeccának nem esett baja? Hogy van Leah? Beszéltél már vele? És ez az a Péter, aki miatt Leah sírt az ismerkedésnél? - bombázott kiabálva a kérdésekkel. 

- Jól hallottad, nem esett baja, még nem tudunk róla semmit, és igen, az a Péter. - feleltem. A fiúra néztem, aki telefon felőli oldalamon ült, és valószínűleg hallotta, amit Louis kicsit hangosan kérdezett. Lehunyta a szemét, és előrehajtotta a fejét.

- Biztos ne menjünk be? Már mindenki tiszta ideg. - aggódott Lou a telefonba.

- Nem kell. Majd érkezünk. Ja és ne írjatok ki semmit erről az esetről. Beth megtiltotta. - kértem.

- Már vele is beszéltetek?

- Bejött felháborodottan a kórházba, de már nincs itt. De majd mindent elmagyarázok. Szia. - és kinyomtam.

A térdemre támasztottam a könyököm, és úgy tartottam a fejem. Megráztam a hajam, majd a jobb oldalra húztam a göndör tincseimet. Mindig ezt csinálom, ha ideges vagyok. Rossz szokás.

- Leah tényleg sírt miattam? De miért? - fordult felém Péter.

- Igen. Tudod, neki nagyon fájt, hogy megcsaltad pont a rokonával. Első nap, mikor bemutatta nekünk Rebeccát és Leah-t Simon, egy csomó mindent kérdeztünk tőlük. Köztük azt is, van-e barátnőjük. Erre Leah lehajtotta a fejét, és kirohant a mosdóba. Loui utána ment, hogy megtudja mi történt vele. Aztán nekem is elmondta később a konyhába.

- Sajnálom. Én nem akartam ezt tenni vele. Mindenki csinál hülyeséget néha. De sajnos nem mindig jár második esély, akárhogy is szeretnénk. - húzta el a száját.

- Bocsi, hogy ezt mondom, de rám is rám hajtott a volt csajom nemrég, mikor részeg voltam, de mégse csaltam meg Leah-t. Az már más téma, hogy a csaj elrendezte, hogy ezt higgyem lefeküdtem vele, és ezért összevesztünk Leah-val, de aztán Caroline is bevallotta az igazat. A lényeg, hogy nem tettem meg, mert szeretem. Te is szereted, nem? Akkor miért tetted meg?- csóváltam a fejem.

- Nem tudom. Nehéz ellenállni a kínálkozó alkalomnak. Pasiból vagyok. - ejtette le a kezeit a combjára.

- Én is pasi lennék, nem? - mosolyodtam el egy kicsit.

- Te tényleg sokkal jobban szereted...látszik, hogy a mindenend. Nélküle nem is tudnál élni. - lökött oldalba.

- Hát igen. - löktem vissza.

- De ugye tudod, hogy ha átvered, vagy megbántod valamivel, mint például ma este, velem gyűlik meg a bajod, és nem érdekel, hogy Londonban vagy, és hány testőr vesz körül sztárocskám. - fenyegetett, de csak játékosan.

- Azért a mainak te is részese voltál jócskán. De megértettem, és ne aggód, nem fogom megbántani soha. Te mondtad, ő a mindenem. - feleltem. - Ne rivalizáljunk tovább. Haverok? - nyújtottam a kezem. Megrázta, és összemosolyogtunk. Egyszer megszólított minket egy nővér, de nem értettem semmit. Miért nem kértem meg Leah-t, hogy tanítson. Olyan tehetetlennek érzem magam. Péter és Rebecca valamit rávágott, majd a nő megint beszélt.

- Mit mond? - kérdeztem Pétert.

- Azt kérdezte, hogy mi vagyunk-e Leah hozzátartozói, és most azt mondja bemehetünk hozzá. Ennyi. Többet nem mondott. - fordított.

- Ez remek! Menjünk! - indultam el az ajtó fele.

 Halkan be is nyitottam.

Leah fél ülésben feküdt az ágyon, és mosolygott, mikor bementünk.

- Jól vagy? - mentem egyből az ágy széléhez.

- Igen. - ráncolta a homlokán, és zavartan nézett rám.

- Mi a baj Kicsim? - zavarodtam meg én is. Olyan volt, mintha nem ismert volna meg.

- Ne haragudj, de te ki vagy? - kérdezte óvatosan, és elpirult. Imádtam, mikor elvörösödik, de a szavai hidegzuhanyként értek.

- Ezt meg hogy érted? Nem emlékszel rám? Én vagyok az Harry. - mosolyodtam el.

- Harry. - mondta ki lassan. - Istenem, de szép a mosolyod. - villantotta ki ő is a fogait.

- Te egyáltalán nem emlékszel rám? - ültem le az ágy szélére.

- Ismerős vagy, de nem tudlak hova tenni. De olyan furcsa érzésem van veled kapcsolatban. Mosolyognom kell tőled. - felelte. - Mi történt velem?

- Beverted a fejed, miközben engem védtél. Emlékszel? Megtámadott az a férfi, mikor elfutottál Harry-től, majd Pétertől. - felelte Rebecca.

- Rebecca. - örült meg. - És jól vagy? Ki a barátod? - mérte végig Liam-et.

- Liam vagyok. Rám sem emlékszel? - állt előrébb a fiú.

- Sajnálom, de nem. De valahogy te is furcsa vagy nekem. Mintha ismernélek, de nem tudom honnan. Péter. Te mit keresel itt? - akadt meg a tekintete a sarokban ácsorgó fiún.

- Szia Leah. Örülök, hogy jól vagy. - felelte.

- Ő mentett meg minket. - egészítette ki a barátnője.

- Akkor nem Londonban vagyok? - ráncolta a homlokát.

- Nem. Budapesten vagy. - feleltem.

- Akkor miért beszélek angolul? - zavarodott meg.

- Mert mi csak angolul tudunk Harry-vel. - mondta Liam.

- Akkor mit kerestek Magyarországon, és én mit keresek itt? Nem ma utazunk Londonba? - legalább meg tudtuk, ő melyik nap van.

- Nem. Mi már kimentünk Londonba, és összejöttünk a srácokkal. Aztán visszautaztunk ide velük. - felelte Rebecca.

- És én vagyok a barátod. - egészítettem ki.

- Igen? Jó az ízlésem. Cuki vagy. - mosolygott rám. Elpirultam. - És te szeretsz engem?

- Mindennél jobban. - fogtam meg a kezét.

- Akkor miért futottam el tőled? Aztán meg tőled? - nézett Péterre.

- Mert én írtam neked egy SMS-t, amit Harry komolyan vett, és elkezdett féltékenykedni. Olyat mondott, és tett, amit nem akart, és megharagudtál rá. Elrohantál, és összetalálkoztál velem. Én vissza akartalak kapni, így tőlem is elfutottál, és Rebecca talált meg. Aztán Rebeccát pedig a férfi elkapta, és te próbáltál segíteni neki, de beverted a fejed, miután megütött. - hadarta el Péter.

- Ez megmagyarázza miért fáj a fejem, és az állam. Miért tudják a férfiak, hogy kel ilyen pontosan állon vágni egy nőt?! - kérdezte ironikusan.

- Többet nem lesz ilyenbe részed megígérem. Soha nem engedlek ki a karjaimból, és nem is leszek öntelt sztár megígérem. - magyaráztam.

- Redben. Még nem ismerlek, de valahogy hiszek neked. Sztár?- mosolygott rám, és zavarodott is meg, de nem hagytak válaszolni.

- Én megyek gyerekek. Leah örülök, hogy jól vagy, és tudnod kell, hogy mindig szeretni foglak, és vigyázok rád innen, Magyarországról. - szólalt meg Péter.

- Rendben, és köszönöm Péter. Azt is, hogy megmentettél, és ezt is. - mosolygott rá a lány.

- Gyógyulj meg hamar, és ha van kedved hívj fel. Örülnék neki. Sziasztok.

- Rendben. Szia. - ígérte meg Leah.

- Szia. - köszöntünk a srácnak.

Rebecca ásított egyet Liam karjaiban.

- Álmos vagy Rebecca? Menjetek nyugodtan haza. Nem kell itt őrködni mellettem. Már nagy vagyok. - mosolygott kedvesen.

- De nem akarlak itt hagyni. Hisz most szükséged van a barátokra.

- Nem baj. Nektek meg szükségetek van az alvásra.

- És én amúgy is itt maradok. - egészítettem ki.

- Igen. Harry itt marad velem. - ejtette érdekesen a nevem, de kellemes volt hallani, ahogy újra kimondja.

- Rendben. De holnap reggel az lesz az első, hogy eljövünk. Mindenkivel. Jó legyél Leah. Szeretlek. Te vagy legjobb barátnő a világon. - nyomott egy puszit Rebecca az arcára.

- Jó éjszakát Leah.

- Szép álmokat. Harry nagyon vigyázz rá! - szólt rám Rebecca.

- Sziasztok. - köszönt el Leah, majd én is. 

II. 25. ~Segítség!*

Bocsánat, hogy ilyen későn tettem fel az új részt. Oka: életemben először tanulok oroszt, és holnap írok belőle. Na de nem is mentegetőzök. Itt az új rész. Kérlek szorítsatok nekem holnap a dogánál. :)

II. 25. ~Segítség!*

Elkezdtem arra rohanni, amerről jöttem. Egyszer egy kétségbeesett szőkés lányt láttam magam előtt.

- Rebecca. - szaladtam oda hozzá.

- Leah. Jaj, de jó, hogy megtaláltalak. Hol voltál? Jól vagy? - ölelt meg, majd vizsgált végig, hogy nincs-e bajom.

- Jól vagyok, de most mennünk kell. Kérlek bízz bennem, majd elmagyarázom. - fogtam meg  a karját, és húztam tovább az utcán. Alig voltak ezen a részen. Szinte senki nem volt kint. Csak futottunk a barátnőmmel az üres utcákon.

- Ide. - fordultam be egy kis zsákutcába, és elkezdtem rohanni a végén lévő kuka felé. Bevágtuk magunkat mögé a falhoz. Mélyen beszívtam a levegőt, majd hangosan kifújtam.

- Mi ez az egész Leah? - suttogta Rebecca.

- Péter. Előle futottam. - feleltem halkan.

- Micsoda? - kerekedett ki a szeme. - De hogyan?

- Elmentem a parkba, és futottam a pad felé, mikor elkapott, és megnyugtatott. Eleinte olyan volt, mint egy barát. Elmondtam neki, mi történt, és a pulcsiját is ideadta. Aztán ugyanolyan szemét alak lett, minta többi pasi. Ki akarta használni a helyzetet, és meg akart csókolni. Jól lecsesztem, és elrohantam. Tudom, hogy jött utánam, de szerintem sikerült leráznom. Olyan jó, hogy legalább te itt vagy velem. - hajtottam a vállára a fejem.

- Szegénykém. Miken mentél ma este keresztül... - csóválta meg a fejét. - Tudod, Harry tiszta ideg, hogy megint elrohantál. Hárman jöttünk megkeresni. Ő, Liam, és én. Szétváltunk, hogy külön keressünk, és nehogy megint egy telefonfülkében aludj. Csak szeretném, ha tudnád, Harry majd megőrül, hogy nem tudja mi van veled. Kérlek keressük meg. - dörzsölgette a karom.

- Ja. Képzelem milyen ideges lehet, miután olyan "szépen és együtt érzően" beszélgettünk. - mondtam gúnyosan.

- Hidd el szeret téged, és észhez tért. Tisztában van vele, mit rontott el, és tud Péterről. Fél a konkurenciától.

- De honnan tudta meg? - néztem fel rá.

- Az sms-ből. Megnézte a telefonodat, mikor már aludtál. És én elmagyaráztam neki most, amíg közösen kerestünk. -

- Megnézte a telefonom? Ezt hogy gondolta? És pont úgy akart megtartani, hogy ilyeneket mond? Arra nem gondolt, hogy nincs oka félelemre, csak legyen olyan mint volt? Én úgy szeretem, ahogy van. Ez az üzenet csak olaj volt a tűzön. Már előtte is olyan volt Oroszországba. - zavarodtam össze.

- Tudod, milyenek a pasik, de már megbánta, és újra a régi. - rántotta meg a vállát. - Na, gyere menjünk vissza. - akart volna felállni, de ekkor egy árnyék jelent meg a kuka mögött. Csendbe maradtunk, és vártunk. Kicsit beparáztam. Nem tudtam, ki lehet.

- Szép jó estét Rebecca és Leah. - köszönt egy idősebb pasas.

- Ismerjük egymást? - állt fel Rebecca.

- Én ismerlek titeket, és te is ismersz engem. - felelte a férfi barátnőmnek, itt én is felálltam, és mindketten zavartan néztünk az alakra. - Én írtam neked a levelek, amikre nem válaszoltál. De tudom, hogy láttad őket.

- Hűh. Hát köszönöm a rajongását, de nekem van barátom, és szeretem. - nyúlt a nyakához Rebecca.

- Tudom, és megértettem. Nem is azt akarom, hogy engem szeress. Egészen más a célom. - jött közelebb. Nagyon megijesztetett. Rebeccához bújtam. Féltettem.

- Ne jöjjön közelebb kérem. - tett egy lépést hátra a lány, és így én is.

A férfi csak mosolyogott, és közelebb lépett Rebeccához. Célirányosan elindult a lányhoz, és engem ellökött oldalra. Rebeccát nekilökte a falnak, és már húzta volna fel a pólóját, de persze barátnőm sem hagyta magát. Ellökte magától, és próbált volna menekülni.

- Hagyjon békén! Valaki segítsen! - kiabálta.

- Engedje el! - ugrottam rá a férfi hátára, és próbáltam hátrahúzni a barátnőmről.

- Segítség! Valaki jöjjön már! - kiabálta  Rebecca, és ő is nekiugrott a férfinek.

Engem lelökött magáról, és megütött. De olyan erővel vágott arcon, hogy hátraestem, és bevertem a fejem a falba. Elszédültem. Forgott körülöttem a világ, és minden elmosódott. Csak Rebecca kiabálását és sikítását hallottam. Aztán kezdtem magamhoz térni. Felálltam, de megszédültem, és visszaestem. Ekkor egy másik férfialak jelent meg, és letépte Rebeccáról a férfit.

- Takarodjon innen! - húzott be neki egyet. A férfi elesett, majd gyorsan elszaladt. Nem bírtam felfogni, hogy ez velem történt meg.

- Rebecca jól vagy? - húzta fel az idegen a földről. Ismerős volt a hangja, de agyon fájt a fejem.

- Megvagyok. Köszönöm. - borult a lány a nyakába. Én csak bámultam.

Nem tudtam értelmezni, mi zajlik körülöttem. A fejem szét akart robbanni. A homlokom nagyon fájt, és meleget éreztem rajta. Odanyúltam. Valami nedveset tapintottam. Megnéztem a kezemet, és vörös volt az ujjam hegye. Valami nem stimmel. Miért látok fekete pontokat? Ez nem jó!

- Leah jól vagy? - hajolt le hozzám egy fiú. Tudtam, hogy közelről ismerem. A fekete pontok egyre csak szaporodtak, aztán minden elsötétedett.

Harry szemszögéből:

- Liam! - kezdetem el rohanni a fiú felé. Megállt, és megvárt. - Találtál valamit?

- Nem. Semmi nyoma. - hajtotta le a fejét.

- Hol lehet? Hogy lehettem ilyen hülye? - túrtam a hajamba.

Nagyon sajnáltam, hogy ilyen bunkó voltam. Hogy viselkedhettem így? Egy SMS-miatt. Leah félt Pétertől. Nem akart hozzá visszamenni. Engem szeretett. Csak én voltam ennyire féltékeny, és pont ezzel tettem tönkre mindent. Meg kellett volna kérdeznem. De miért nem mondta el? Mert tudta hogy pont így viselkedtem volna. Basszus.

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de bíznod kellett volna Leah-ban, és az az interjús dolog...hát az sem kellett volna. - fogta meg a vállam.

- Tudom Haver. Érted? Felfogtam, de... - félbeszakított valami.

- Hagyjon békén! Valaki segítsen! - kiabálta egy női hang. Összerezzentünk.

- Engedje el! - egy másik.

Összenéztünk Liam-mel.

- Rebecca.

- És Leah. - kaptunk észbe.

Elkezdtünk őrült tempóba rohanni a hang fele. Nem tudtuk honnan jön, csak hogy a szerelemink bajban vannak, és meg kell találnunk őket.

- Segítség! Valaki jöjjön már! - kiabálta megint Rebecca.

Megálltunk egy kereszteződésbe. Nem tudtuk, merre kell menni.

- Takarodjon innen! - hallottunk szemből, és elindultunk arra. Ez nagyon halk hang volt, de mégis határozott, és magabiztos. Ez egy férfi. Ekkor egy távoli zsákutcából egy férfit láttunk kirohanni. Kicsit összevissza ment, mintha kába lenne.

- Az lesz az!  - mutattam oda, és elkezdtem rohanni a kis utca felé. Liam is követett.

Bekanyarodtunk. A zsákutca végén három alak volt. Kettő éppen megölelte egymást egy pedig ült a földön. Aztán a fiú odament a földön heverő lányhoz, és valamit mondott neki. Aztán a lány feje hátracsuklott, és e földre esett. A fiú egyből felkapta és magához szorította.

- Mi történt? - rohantunk oda, és kérdezte Liam. - Csipkerózsika. - ölelte meg, és szorította magához Rebeccát. Lent a földön egy fiú ölelgette egy lányt.

- Leah. - huppantam le. - Mi történt vele? Ki vagy te? - kiabáltam. A szívem a torkomban dobogott. A gondolataim száguldottak. Tudni akartam, mi folyik itt, és mi van Leah-val.

A fiú felnézett rám, majd átadta a szerelmem. - Hívjatok már egy rohadt mentőt. - kiabáltam.

Ennek hatására Liam előkapta a mobilját, és felhívta a mentőket. Megígérték, hogy mindjárt jönnek.

- Tényleg téged szeret. Vigyázz rá jobban. - felelte.

- Péter? - kerekedett ki a szemem. Bólintott. - Mi történt?

- Egy férfi. Meg akart e...e....e - próbálta elmondani Rebecca, de a könnyei potyogtak, és sokkos állapotba volt.

- Nem kell kimondanod. Értem. - szorította megához Liam. - Most már minden rendben van. Nyugalom. Itt vagyok.

- Leah!  Leah térj magamhoz! Mi történt a fejével? Miért vérzik? - fordultam Péterhez. Éreztem, hogy a torkom összeszűkül, és a forróság elöntötte az arcom. Ekkor olyan történt velem, ami ritkán szokott. A szememből kicsordult az első könnycsepp. Végigfutott az arcomon, és Leah véres homlokán landolt.

- Nem tudom. A férfi tehetett vele valamit. Mikor ideértem már a földön ült.

Meghallottam egy hangot, ami kicsit megnyugtatott. A mentők megjöttek. Odarohant hozzánk három férfi. Valamit kérdezett az egyik, mire Rebecca felelt. A férfi bólintott, és váltott angolra.

- Kérem álljon arrébb! Már rendben fog jönni. Jó kezekben lesz. - szólt hozzám az egyik mentős, mivel még mindig Leah-t szorongattam. Átadtam nekik, és felhelyezték egy ágyra. Betolták a kocsiba.

Mentem mellettük, és be akartam szállni, de az egyik mentős leintett.

- Uram, ön nem jöhet. A másik kocsival. - mutatott még egy mentőautóra, ahol Rebeccát vizsgálták. Odamentem hozzájuk.

- Hölgyem magánál van? Mennyit mutatok? - tartotta fel a férfi Rebecca előtt három ujját.

- Hármat. - jött a válasz, ekkor egy rendőrautó is megállt.

- Remek. Kérem nézzen a fénybe. - és elé tartott egy lámpát. - A pupillareflex rendben. Nem szédül? Nem fáj a feje?

- A fejem fáj egy kicsit, de már nem olyan vészes.

- Valami, ami még sajog?

- Az oldalam egy kicsit, de az csak egy lila folt lesz. - rántotta meg a vállát a lány.

- Rendben. Szerintem rendben van. Hogy érzi? Bent tartsuk egy napra megfigyelésen, vagy jól van?

- Nem szükséges. Jól vagyok. - felelte Rebecca. - El fogják kapni azt a férfit?

- Ezt a rendőröktől kérdezze. - mosolyogott a mentős. - Történt valami baja a kezének? Tudja mozgatni? Nem vérzik? - kérdezte Pétertől.

- Nem. Minden rendben vele. Köszönöm. - mozgatta meg kicsit a csuklógát.

Közérdekű!

Van egy barátnőm, aki csodásan ír. Sokkal jobban, mint én. Imádom a blogját. Nézzétek meg ti is! Szerintem mindenkinek elnyeri a tetszését. Nem éppen One Direction, de attól még tökéletes. Egyszerűen úgy ír, hogy nem tudod abbahagyni, és muszáj olvasnod. Remekül fogalmaz. Főleg a gondolatok tetszenek. Ahogy le írja az érzéseket...Hát le a kalappal. Szóval érdemes benézni. :)

Beleszeretsz

II. 24. ~Nem ebbe a Harry-be szerettem bele...*

Bekapcsoltam a tévét, és rátettem az RTL Klub-ra. Régen láttam már ezt a csatornát, gondoltam megnézem milyen lett. Nem sok minden változott. Fókusz következett. A képernyőn megjelent Barabás Éva, és köszöntötte a nézőket. Beszélt az X-Faktorról, és elmondta miről lesz szó még a mai adásban. Természetesesen a One Direction is kapott egy jó hosszú cikket.

- A One Direction döglesztő szívtiprói tegnap este hatalmas koncertet csaptak a Budapest Arénában. Lányok milliói sikítoztak, és énekeltek velük. A srácok beszámoltak a koncert előtti interjún, hogy imádják az országot. Sőt Liam Peyne-t és Harry Styles-t szorosabb szálak is fűzik ide. A barátnőjük, Leah és Rebecca ugyanis magyar. Itt éltek, aztán kiköltöztek Londonba. Szerencséjük lett. Ma is volt egy dedikálásuk a srácoknak, és utána sikerült elcsípni a őket egy interjúra.

Bejátszották a felvételt magyar felirattal. Nekem persze nem kellett olvasnom, értettem anélkül is mindent.

- Na srácok. Hogy tetszik Magyarország? - kérdezte a riporter. Nem láttam ki volt, őt nem mutatták.

- Nagyon szép. - felelte Zayn.

- Imádjuk. - egészítette ki Liam.

- Kóstoltatok már valami ételt? - nyújtotta a mikrofont Niall-nek. Mindenki elkezdett nevetni ezen a kis tréfán. És amúgy tényleg. Ha kajáról van szó, mindig Niall-t kell kérdezni.

- Igen. Leah és Harry egyik nap hazaállított két csomag Túrórudival, és a kedvencünk lett. - magyarázta a fiú.

- Még szerencse, hogy van két magyar "idegenvezetőnk". - formázott az ujjaival macskakörmöt Liam.

- Én azt hallottam, hogy Will Elers is magyar. - fordult Zayn-hez a riporter.

- Will nem magyar származású. Csak egy évet élt itt, aztán megnyert egy táncösztöndíjat, és kiutazott egy londoni iskolába. Nagyon ügyes táncos. - Zayn olyan szépen beszélt a lányról. Szinte elállt a szavam. Látszott, hogy mennyire szereti.

- Ettől most sok rajongó sikítozik otthon. - nevetett a nő. - Lenne még itt valami...

- Halljuk. - mosolygott Louis.

- Kérlek fejezzétek be a mondatot. Amit szívesen látok egy lányban... - hagyta itt félbe.

- ...ha van humorérzéke, és együtt tudunk nevetni, vagy hülyülni. - felelte Loui. Elmosolyodtam. Vicky-t jellemezte.

- Amit szívesen látok egy lányban, ha van egyénisége, és mindig mosolyog. - válaszolt Liam.

- Én szeretem, ha egy lány bevállalós, és szereti a veszélyes és új dolgokat. - mosolygott rosszfiúsan Zayn.

- Niall veled mi a helyzet? Te mit szeretsz legjobban látni egy lányban? - fordult oda a nő.

- Ha tiszta a szíve, és midig törődik másokkal. Kedves és segítőkész. - merengett el Niall. Gondolom eszébe jutott Destiny. Ő pont ilyen. Segít a sérült kisgyerekeken, és jobb embert varázsolt Niall-ből is. Mind a négyen a barátnőjüket jellemezték. Tökéletesen illet rájuk.

- Már csak Harry maradt. Szerintem kimondhatom, hogy te vagy szépfiú. Lányok milliói kíváncsiak, hogy mit szeretsz látni egy lányban. - ez engem is érdekelt.

- A f***mat. - felelte Harry. Mindenki elkezdett nevetni, csak a riporter nem. - Nem. Ez csak vicc volt. Szeretem, ha egy lány kedves, de mégis kicsit szemtelen, és van véleménye. - mosolyodott el.

Még volt pár kérdés, de nem figyeltem. Teljesen lefagytam. Harry tényleg belemondta ezt a kamerába, vagy csak képzelődtem? Remélem az utóbbi. Ez már túl ment minden határon. Lehet, hogy ezt ő viccesnek tartja, de én nem. Fél füllel még hallottam, hogy Barabás Éva megszólal a stúdióba.

- Nem tudjuk, hogy mit szól Harry Styles viccéhez a barátnője. Reméljük nevet rajta. És térjünk át az X-Faktorra.... - folytatta a műsort.

Ekkor pont Harry jött be a szobába.

- Szia Kicsim. - hajolt le hozzám az ágyra, és nyomott egy puszit a fejem búbjára. - Mit néztél? - ment is tovább az ablakhoz.

- A fókuszt. - feleltem.

- Az mi? - ráncolta a homlokát.

- Egy sztárhírekről szóló műsor. Képzeld, ti is benne voltatok. A dedikálás utáni interjúban. - álltam fel.

- Igen?

- Igen. És az egészet lejátszották. Harry te szeretsz engem egyáltalán? - tettem csípőre a kezem, és álltam fel az ágyról.

- Ezt meg hogy érted? Persze, hogy szeretlek. - ráncolta a homlokát, és jött közelebb hozzám.

- Érdekes. Pedig kezd olyan érzésem lenni, mintha csak az éjszakák miatt vagy velem. Tessék, kimondtam. - ejtettem le a kezem.

- Leah, hogy gondolhatsz ilyet? - kerekedett ki a szeme.

- Láttam az interjút, és nem tetszett a vicced. Csak azt szereted látni bennem? - a lábaim megremegtem, és jobbnak láttam  leülni az ágy szélére. Ez nagyon rosszul esett. - És mik azok a félreéneklések. Van amelyik már nem vicces. Képzeld hányan gondolják, hogy a mélytorkos rám vonatkozik, és csodálkozik el. - hajtottam le a fejem.

- De az nem rád vonatkozott, és a mait is csak viccnek szántam. - állt elém.

- Harry te olyan más vagy... Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam egy ÖNTELT POPSZTÁR lettél. - néztem fel rá. - Szórod a pénzt, menőzöl, hogy te vagy a Swag, perverzkedsz, csajozol még így is, és csak a külsőmmel vagy elfoglalva, nehogy szégyen hozzak rád. Arról nem is beszélve, mikor a színpadon kigomboltad a gatyád. - az arca nem mutatott érzelmet.

- Leah...én nem lettem öntelt sztár. Ez csak én vagyok. - mondta határozottan. Semmilyen érzést nem tudtam kiolvasni a szép, zöld szemeiből. Nem engedett közel magához. Mintha eltaszított volna. Egy fal vette közül, aminek a túl oldalára még én sem kaptam VIP jegyet.

- Nem. Ez nem te vagy. Most sincs benned egy csöppnyi érzelem sem. - mentem közelebb.

- Még hogy nincs bennem érzelem?! Nem értem, miért támadsz rám. Önmagamat adom, de úgy tűnik neked ez nem tetszik. - állt egy lépést hátrébb. Eltávolodik tőlem. Ez nem Harry.

- Nem. Nem önmagadat adod. Azt játszod, aki bárkit meg tud szerezni. Londonban még önmagadat adtad, de most már nem. Vagy ha mégis, hát én ebből nem kérek. Az igazi énedet mindennél jobban szerettem. A régi Harry-t. De te már nem az vagy, akibe beleszerettem. - csordult ki az első könnycsepp. Ennél a pontnál, mintha megremegett volna. Mintha leomlott volna a fal. Itt láttam rajta először érzelmet. A könnyemtől kicsit észbekapott, de én már nem vártam meg a végét. Kirohantam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen a cipőmhöz. Felkaptam a cipőm, és feltéptem az ajtót.

- Leah! Várj! Mi a baj? - jelent meg Rebecca feje.

- Harry. Már nem ugyanaz. Nem szeret. - feleltem, éppen válaszolni akart valamit, de ekkor Harry közeledett a lány mögött. - Mennem kell. Bocs Rebecca. - néztem rá elnézőn, és kirohantam a budapesti estébe.

Ez a helyzet ismerős volt. Már jártam így Londonban is egyszer. Még a Caroline-os ügynél. Akkor is csak rohantam. De ez most más volt. Most tudtam, hova megyek. A park fele tartottam. Tudtam hol van, és most az tűnt a legjobb helynek. Ahol a fák elrejtenek, és nem látják, hogy sírok. Nem tudtam felfogni, hogy beszélhetett így Harry. Hogy lehetett ilyen érzéketlen? Mintha már nem is szeretne. Már nem is számítok neki. Csak jó volt velem az éjszaka. Ennyire kellettem. Ezért volt velem mostanáig. Ő nem olyan, aki leragad egy lánynál. Bárkit megkaphat, és ezt nagyon jól tudja magáról. Tisztában van az adottságaival, és lányok ezrei verekednének érte, csak eddig miattam nem hagyta. Hát most szabad. Örülhet.

Berohantam a parkba, és elindultam az egyik pad fele. Csak futottam a fák mellett a járdán, mikor valaki karjait éreztem magam körül. Egy ember fogott meg az egyik fa mögül. Ijedten felé kaptam a fejem. Egy ismerős arcot láttam magam előtt, aki gyengéden tartott.

- Leah. Hogy kerülsz te ide? Minden rendben? Jól vagy? - lepődött meg.

- Péter? Igen. Minden a legnagyobb rendben. Nincs semmi baj, csak... futottam egyet. - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a könnyeim.

- Nekem nem úgy tűnik. Mi a baj? Mondd el!  - ölelt meg. A nyakába temettem az arcom, és kibuktak a könnyeim. - Jól van. Minden rendben. Már nincs semmi baj, itt vagyok. Mi történt veled? - dörzsölgette a hátam.

- Harry. Már nem a régi. Már nem is szeret. - hüppögtem.

- Micsoda? De miért nem? Egy ilyen csodás lányt hagy elmenni? - lepődött meg. - Gyere. - indult el. Mentem utána. Leült egy fa tövébe. Leültem mellé.

- Meséld el, pontosan mi történt. - kérte.

- Először csak félreéneklésekkel kezdődött... - elmeséltem neki mindent. A dalszövegcseréket, az oroszországi vásárlást az interjút. Egyszóval mindent.

- Jaj, szegénykém. Most már nincsen baj, ne sírj. - hajolt oda hozzám, és letörölte a könnyeimet. - De hiszen te reszketsz.

Levette a pulcsiját, és rám terítette, de ez még nem volt elég. Magához húzott, és átkarolt. Ez meglepett. Eltávolodtam tőle, és felé fordultam. Ő is ellökte magát a fa törzsétől, és hozzám hajolt. Egyszer már csak annyit vettem észre, hogy az arca közeledik felém. Meg akart csókolni. Péter meg akar csókolni. Nem tudom mit tegyek. Régen szerettem, de Harry-t még most is szeretem, bár ő már nincs mellettem. Átvert, és megalázott. De Péter is átvert durvábban. Nem. Ezt nem akarom még egyszer. Még éppen időben elfordítottam a fejem. Az arcomra kaptam egy gyors puszit, mivel rájött, ez nem sikerült.

- Szép kis pasi vagy mondhatom. Kihasználod, hogy a padlón vagyok? Gratulálok. - álltam fel. - Te sem vagy jobb semmivel. Engem mindenki csak kihasznál. Te is és Harry is. Mindketten ugyanarra mentetek. Köszönöm, ebből többet nem kérek. - ledobtam a földre a pulcsiját, és elrohantam.

Itt sem voltam jó helyen. Megint csak rohanhattam. Hihetetlenek a férfiak. Képesek kihasználni egy nő gyengeségét a saját céljuk érdekében. Péter sem különb. Miért volt velem ilyen Harry? Mivel érdemeltem ki? Akkor volt igazán önmaga, mikor Caroline-t is visszautasította miattam. Most nem vagyok benne biztos, hogy ezt tenné. De nem csak az exével. Szerintem ha más csinos lány rámászna, az sem lenne ellenére. Olyan érzéketlenek voltak a szemei...még soha nem volt ennyire távol tőlem, de mégis velem szembe állt. Eszembe jutottak a régi emlékek. Mikor megismerkedtünk, és a konyhában beszélgettünk. Mikor először megcsókolt a tengerparton, vagy a rajongók előtt a színpadon. Magam előtt láttam, amint a stúdióban felragyog az ég Caroline vallomására. Láttam a pillanatot, mikor ketten maradtunk otthon, és elkezdtünk filmezni...először. Leperegtek előttem a turné állomásai, és hogy mennyire szerettem Harry-t. Szerettem? Most is szeretem. Ő nem tudja ezt olyan szinten viszonozni, ahogy nekem szükségem lenne rá. A vele töltött idő kisfilmjének a premiere kattogott éppen az agyamban. Arra rohantam, amerről jöttem. Egyszer egy kétségbeesett szőkés lányt láttam magam előtt. 

II. 23. ~JAJ.*

Nézzétek meg a Szereplők.* menüpontot, mert frissítettem. :)

II. 23. ~JAJ.*

Másnap reggel Harry karjaiban keltem. Biztos este karolt át, mikor én már aludtam, mert erre nem emlékeztem. Elmentünk az interjúra. Az RTL Klub székháza előtt hatalmas tömeg gyülekezett. És a legjobb, hogy végre mindenki magyar akcentussal kiabált a fiúknak. És én mindent értettem. Bár néha jobb lett volna, ha nem tettem volna. Ugyanis voltak olyan megszólalások, hogy csak ámultam. Például egy kicsi lány méregetett engem, és közben beszélt a barátnőjéhez, azt gondolva, hogy egy szót sem értek: "Ez a csaj. Miért pont őt választotta Harry?" de olyat is hallottam: " Bár Leah helyében lennék!" Vagy: " Irigyelem a lányokat. Mindig a srácokkal lehetnek." Furcsa volt érteni, hogy rólam is beszélnek, nem csak a fiúk neveit kiáltozzák. Belegondoltam, mi lehetett a többi országban. Te jó isten.

Letudtuk az interjút, és elmentünk ebédelni. Ebéd után ettünk egy fagyit, és indultunk a koncertpróbára. Mikor végeztünk, megnyitották a kapukat, és a színfalak mögül lestük, hogyan özönlik be a sok rajongó. Az aréna percek alatt megtelt emberekkel. Tudom, hogy a budapesti aréna nem nagy, de még így is nyüzsögtek benne az emberek. Hazamentünk átöltözni, majd vissza a koncertre. Én a kis kék pántnélküliimet vettem fel, amit Harry talált, és ragaszkodott hozzá, hogy elhozzam. Amiből kint van a hasam, és fel kellett vennem előtte. Nagyon megszerettem azt a fölsőt. A srácok megint halálra izgulták magukat, és egyik Red Bull-t a másik után itták. Aztán leállítottuk őket, és igyekeztünk nyugtató hatással lenni, ami csak nekem sikerült. Ugyanis a lányok is ugyanolyan állapotba voltak rajtam kívül. De ezt már megszoktam.

A koncert megint remek lett, és ismét voltak félreéneklések, de Harry-nek ezúttal túl lőtt a célon. Ez még a "Defferent Dick, every night"-nál is durvább volt. Zayn épen énekelte a részét, és neki alá kellett volna énekelnie, de nem EZT!! Harry azt énekelte, hogy: She can deepthroat...De volt még több is. Olyat is énekelt, hogy meleg van, így vegyék le a ruhájukat, de szerencsére megdobálták, vagy ha belelátna Paul fejébe... és még hasonló hülyeségeket. De most Loui is hozta a formáját, és Niall is beszállt néha. A Gotta be you-nak megint volt egy újabb változata.

 Nem zavarnak ezek, mert jókat nevetek rajtuk, és tényleg viccesek, de az a mélytorkos komoly volt. És most sokan azt hihetik ez rám vonatkozott, pedig én nem...Ajj. Mindegy. Majd beszélek Harry-vel.

Lejöttek a színpadról, és nagyon fel voltak spannolva. Ez hihetetlenül tetszett nekik.

- Magyarország csúcs. - pattogtak kint. Örültem, hogy ennyire tetszik az ország nekik.

Utána elmentünk egy buliba. Hála nekem és Rebeccának tudtuk hova kell menni. Elmentünk a Yeah Buddy-ba. Az egy menő klub a belvárosban. Eltáncoltam Harry-vel, és piáltunk is rendesen. Egyszer egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegben. Megörültem, de egyben le is fagytam. Jó volt újra látni ezt az arcot, de tudtam nem jelent jót. Peri! Ha ő itt van, akkor... Nem. Az nem Peri volt. Figyeltem az alakot, és egyre jobban kezdtem megbizonyosodni róla, hogy pedig az ő. De a jó hír, hogy sehol nem láttam Pétert. Biztos a mai napot kihagyta. Már 20 perce nem volt nyoma. Ezt megúsztam.

- Egy pillanat és jövök. - mondtam Harrynek, aki bólintott, és átfordult Niall-hez beszélgetni.

Átsétáltam a tömegen egyenesen Perihez. A szívem a mellkasomban dobogott. Régen láttam, és bevallom hiányzott az a bolond feje.

- Szia Peri. - álltam elé.

- Leah? Te jó ég Leah Crawford? Te itt? - kerekedett ki a szeme.

Elmosolyodtam, és bólintottam egyet. Megölelt, majd eltolt, és megrohamozott a kérdéseivel.

- De hogyan? Te nem kint vagy Londonban?

- Most nem. Kint élek, de most éppen itthon vagyok.

- És kikkel vagy? Csak nem egyedül? - kérdezte.

- Nem. A barátaimmal. Utazunk, és Magyarország is egy megálló volt. - magyaráztam.

- Jaj tényleg. Az a One Dorection csapat, igaz? 

- Igen.

- Hogy is hívják az új barátod? - hangsúlyozta az "új" szót.

- Harry Styles. - feleltem.

- Hmm. És... - akart kérdezni még valamit, de ekkor a hátam mögé bámult, és elmosolyodott. - Hali Haver. Sikerült hazavinni Marcit? - pacsizott le a hátam mögött valakivel. Megfordultam, és azt az embert láttam mögött, akit pont nem akartam. Pétert. Ő is meglepődött és én is.

- Bocsi Peri, de nekem mennem kell. - nyomtam egy köszönő puszit az arcára, és már fordultam is meg.

- Leah várj egy kicsit. - fogta meg valaki a karom óvatosan. Nem elkapta, vagy megrántotta, csak megfogta. Gyengéden és figyelmesen. Lassan megfordultam. Nem akartam balhét.

- Szia Péter. - köszöntem.

- Szia. Jó hogy látlak. Jó áll ez a topp. Ismerős. - mért végig.

- Köszönöm. Harry ragaszkodott hozzá, hogy ezt vegyem fel. - mondtam célzásul, és mosolyodtam el. Csak, hogy emlékezzen a határokra.

- Vagy úgy. Azt kell mondjam, a pasidnak jó az stílusérzék, de csak a női ruhákban. - mosolyodott el ő is.

- Tudod, őt Lou öltözteti, a szájliszt, és a sok millió lánynak nem volt vele gondja. - feleltem.

- Sajnos annak az egynek se, aki nekem számít. - célzott rám, és jött kicsit közelebb.

- Péter. Kérlek felejts el. Köztünk már nem lehet semmi. Én szeretem Harry-t. végre megtaláltam azt aki maximálisan illik hozzám, és kihozza belőlem a legjobbat. Sajnálom. - hajtottam le a fejem, és elmentem. Visszasiettem a többiekhez.

- Rebecca elkísérnél a mosdóba? - fogtam meg a kezét. Látta, hogy fontos a dolog, így bólintott, és elindultunk.

- Mi a baj Leah? - kérdezte, mikor beértünk.

- Péter. Itt van. - feleltem.

- Mi? És észrevett? - kérdezte aggodalmasan.

- Igen. Először csak Perit láttam, és 20 percig sehol nem volt Peti. Hát odamentem hozzá köszönni. Tudod, hogy szerettem régen. Aztán egyszer megjött Péter. Kiderült, hogy csak hazavitt valakit. És most itt van, és tudja, hogy én is, és ki nem állhatja Harry-t, és mi van, ha Harry-nek lesz valami baja, és... - hadartam, majd túrtam idegesen a hajamba.

- Leah. Leah. Nyugalom. Mélylevegő. - utasított, majd velem együtt beszívta, és kifújta a levegőt. -  Nem lesz semmi baj. Szépen kimegyünk, és megmondjuk a srácoknak, hogy van egy jobb hely,  és menjünk át oda. - fogta meg a karom Rebecca, hogy leállítson.

- De csak így nem fognak elindulni. - tártam szét a karom tehetetlenül.

- De, mert tudom, hogy Palvin Barbi hol bulizik ma este, és megmondjuk, hogy neki akarjuk bemutatni őket.

- Rendben. Akkor siessünk. - bólintottam. Még szerencse, hogy Rebecca jóba van Barbival. Együtt volt fotózásuk. Rebecca régen modellkedett még mikor táncolt. Aztán mindkettőnek vége szakadt.

Kimentünk a mosdóból, és rávettük a többieket, hogy roham tempóban menjünk a másik helyre. Rebecca beadta, hogy neki ez milyen fontos, és mennyire szeretné látni Barbit. Hát el is indultunk. Én közben folyamatosan a tömeget lestem. De szerencsére sehol sem láttam Péter arcát. Beszálltunk a kocsiba. Liam vezetett, és beindította a kocsit. Sokan jöttek, így nem tudtunk kikanyarodni. Az ajtót lestem, és ekkor Péter feje jelent meg. Észrevette a kocsit, és elindult felénk, de ekkor Liam kikanyarodott, és elhajtottunk. A szívem a torkomban dobogott.

- Gyere ide Kicsim. - húzott magához Harry.

Átkarolta a vállam, és megcsókolt. Most pont erre volt szükségem. Harry-re. Ő mindig velem van, és soha nem verne át. Még Caroline miatt sem csalt meg. Ez nekem sokat jelentett.

Átkocsikáztunk a másik helyre, és bementünk. Ez még jobban tetszett a többieknek, mint a Yeah Buddy. Ennek örültem. Ez egy új hely Péter nélkül. Rebecca egyből odament Barbihoz, és megölelték egymást. Bemutatkozott mindenki, és együtt buliztunk tovább.

 Az estének brutálisan részegség lett a vége. Minden országban berúgunk, hogy megünnepeljük a koncert sikerét. Itt sem volt másképp. Ebben csak az a rossz, hogy Harry a reggeleket mindig meséléssel kezdi az ágyban, mivel nekem emlékezetkiesésem van. Most sem volt ez máshogy. De szívesen mesélt nekem. Mindig eljátszotta a dolgokat. És hogy tetsszen a színdarab, olyan részeket játszott el hosszabban, mint a tegnap esti csókjaink. Természetesen ehhez "asszisztens" is kellett, és csak én voltam kéznél. Nem is hagytam volna, hogy más legyen az én szerepemben.

Kivasaltam a hajam. Gondoltam így nem vagyok annyira felismerhető.

- Még nem is láttalak egyenes hajjal. - kerekedett ki Harry szeme.

- Gondoltam, kipróbálom. - rántottam meg a vállam.

- Nagyon tetszik. Gyakrabban hordhatnád így. Imádom. - nyomott egy puszit a számra.

- Rendben. - mentem bele.

Elmentünk a dedikálásra, aminek nagy nehezen vége lett 2-kor. Mi, lányok addig vásároltunk a plázában. A dedikálás ugyanis a West End-ben volt, ami régen a kedvenc helyünk közé tartozott Rebeccával. Mindig ide jöttünk shoppingolni. Ismét bejártuk a kedvenc üzletünk, leültünk a kedvenc asztalunkhoz a Starbucks-ban. Jó volt ismét itt lenni. Néha-néha, mikor olyan érzésem volt, hogy valaki figyel minket, szétnéztem, de semmi. A tagnap este után kezdtem paranoiás lenni, de fölösleges volt. Minden a legnagyobb rendben zajlott. A sok sikítozó rajongó is stimmelt.

Éppen a Zarában próbáltunk a lányokkal, mikor csörgött a telefonom.

- Igen? - szóltam bele.

- Végeztünk. Hol vagytok? - kérdezte a legcsodálatosabb hang angolul.

- Megyünk vissza hozzátok. - feleltem, és letettem. - Csajok végeztek a srácok. Siessük vissza. - kiabáltam ki a függöny mögül. Egyszer három fej jelent meg, és bólintott.

Összekaptuk magunk, és elindultunk vissza. Mire annak a nagy épületnek az egyik végégből eljutottunk, a másik végébe a srácokhoz... hát nem keveset sétáltunk aznap. El is fáradtunk mire hazaértünk 5-kor, ugyanis még megálltunk kajálni. Niall éhes volt.