24. ~Mégis mi a baj?*

 Itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Végre több dolog derül ki Zayn-ről, amit ha jól hallottam, már vártatok. Sok mindenkit érdekelt, mi is van a mindig tökéletes hajú taggal. Hát most kicsit többet tudhattok meg. Ha elnyerte a tetszéseteket, írhattok kommenet. Jó szórakozást. : )

24. ~Mégis mi a baj?*

Liam szemszöge:

Éppen hogy bejött hozzánk Leah, lebaktatott a lépcsőn Zayn a laptopjával. Felénk se nézett. Mi csak bámultunk utána értetlenül.  

- Mi van ezzel? - kérdezte Niall, mikor eltűnt előlünk.  

Senki nem válaszolt hisz mi se tudtuk.

- Nem tudom, de nekem ebből elegem van. - álltam fel, és elindultam utána. - Léci maradjatok itt, és mondjátok meg Rebeccának, most ne keressen.  - fordultam vissza.  Bólintottak.

Elindultam a konyha fele. Zayn nem volt bent. Hát akkor hova lett? Innen csak egy fele mehetett tovább. A kert! Kimentem az üvegajtón, és megláttam Zayn-t egy széken ülni ölében a laptopjával. Valamit nagyon kockult. Leültem elé a padkára, de nem néztem rá. Csak néztem előre. Éreztem a pillantását a hátamon. Itt az ideje megszólalni.

- Mi jót csinálsz a gépen?

- Semmit. - jött a komor válasz.

- Na jó. Akkor még egyszer. Mit csinálsz folyamatosan azon a rohadt gépen, ami fontosabb, mint a haverok? - kérdeztem kicsit ingerültebben a kelleténél.

- Rohadtul nem fontosabb. Ha tudnád mit mért teszek, nem vonnál kérdőre.

- Akkor magyarázd el! - álltam fel, és fordultam felé.

Nem szólt semmit, csak lehajtotta a laptopja tetejét, majd Ő is felállt.

- Zayn! Nem értelek. Miért nem tudod elmondani? Halálra ijeszted az embereket. - tettem a vállára a kezem.

- Például kiket? - nézett fel rám.

- Például Rebeccát.

- Mikor? - lett halk és szomorkás. 

- Tegnap este… Halálra ijedve találtam meg a szőnyegen. Elmesélte, hogy halott téged a konyhába.

Nem szólt semmit, csak leroskadt oda, ahol pár másodperce még én ültem. Én is helyet foglaltam mellette a padkán.  Csak fogta a fejét, és bámult előre.

- Sajnálom. - mondta ki egyszer. - Én nem akartam.

- Magyarázd el kérlek! Én segítek.

- Nem. Egyéni probléma.

- De kihat az egész bandára. Ez már nem egyéni.

- De akkor se kell segítség. Megoldom.

- Zayn kérlek. Ha a többieknek nem is, de nekem mond el. - néztem rá. Ő is felnézet rám.

- De megoldom. Már elkezdtem, érted?

- Igen? És hogy haladsz? Csak mert nem nagyon látszik. - néztem rá szomorúan.

- Nem jól. - vallotta be.

- És akkor mit kell tenned? - utaltam arra, hogy kérjen segítséget. Rá is jött, de nem azt válaszolta, amire számítottam.

- El kell mennem, és teljesen egyedül megoldanom. - mondta, majd felállt,  és elindult ki.

 Kicsit meg ingott felállásnál. Nem tudtam ezt mire vélni. Biztos csak hirtelen ugrott fel. Kiment, de valamit elfelejtett. A laptopja az asztalon pihent. tudom, hogy szemétség, de nem hagyhattam ki. Hátha ettől függ az egész. Lehet Ő sose mondta volna el. Felhajtottam a képernyőt. "A francba." Jelszó kell.  Rámentem az emlékeztetőre. Csak annyi volt oda írva: Mindig megmaradsz nekem. "Hmm. Megvan"  És elkezdtem gépelni a nagyapja nevét. Hisz a mellkasán van, és nagyon szerette. Erre utal az emlékeztető.  És sikerült. El se hiszem. Igazi detektívnek éreztem magam. Belépett. Meg volt nyitva egy oldal. Rámentem. Egy pszichológus oldala volt, és egy terápia lépéseit írta le. Éppen olvastam volna el, mikor valaki lecsukta előttem, és felkapta. Felnéztem. Zayn szemrehányóan nézett rám, majd megfordult, és kiviharzott.

Leroskadtam egy székre. Pszichológus? Miért kellenének neki egy terápia lépései? Ez egyre furább. Mi baja van? Lehet komolyabb, de nem látszik rajta semmi. Talán csak egy kicsit fura. Na jó. Nagyon fura. És itt a baj. Mi ennek az oka? Erre kell rájönni. De nem mondja el. Pedig segítenénk. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Nekünk bármit elmondhat, és ezt tudja is. De valamiért mégse akarja a segítségünk.

Egyszer csak egy meleg kezet éreztem a vállamon. Észre se vettem, mivel a lábam bámultam. Felnéztem. Rebecca mosolygott rám édesen, majd leült mellém a másik székre.

- Mi baj Liam?

Csak megráztam a fejem.  Nem tudtam jól megfogalmazni, azokat a dolgokat, amik most villantak át az agyamon. Én se értettem nem hogy még elmondjam.

- Mi volt Zayn-nel?

- Én se tudom.

- De mit mondott?

- Nem akarja elmondani, mi a baj, de a laptopján egy elég érdekes oldal volt megnyitva.

- Milyen oldal?

- Egy pszichológus oldala, és éppen egy terápia lépéseit írta le. Az oldal! - pattantam fel.  - Gyere! - húztam magammal.

Felmentünk a szobámba. furcsa volt, hogy a nappali üres. Hol lehetnek a többiek? A konyhába sincsenek , hisz ott mentünk el. De ez sokáig nem érdekelt. Fent a szobámba előkaptam a gépem. Mikor bekapcsolt, elkezdtem beírni a keresőbe, amire emlékeztem. Úgy voltam vele az oldalt megismerem, ha már a nevét egyáltalán nem tudtam. De semmi. Egyik se az az oldal volt.

Sóhajtottam egyet.

- Nem találom. - hajtottam le a fejem.

- Nem baj. Majd én is beszélek vele. Hátha nekem több mindent elmond. - simogatta hátam Rebecca miközben mellettem ült. Ránéztem, és nem bírtam megállni, hogy ne tapasszam ajkaim az övéire. Hát megtettem. Heves csókcsatába kezdtünk. Egészen pontosan nem mi, hanem a nyelveink. Az ölembe húztam a lányt. Éreztem, hogy tiszta szívéből csókol, és én is őt.

Kitudja meddig tartott volna ez az egész, ha nem nyit be hirtelen valaki. Egyszer csak egy"Úuú"-t hallottam. Eltávolodtunk, és odanéztünk. Mind ketten kapkodtuk a levegőt. Az ajtóban Harry állt.

- Mi van? - kérdeztem morcosan.

- Jöttök a Moo-moo's-ba shakezni?  - kérdezte.

- Jó hogy. - ugrott fel Rebecca az ölemből.

Én  is felálltam, és elindultunk le. A többiek már készenlétben álltak a nappaliban.

- Indulhatunk? - kérdezte Niall.  Ki más, ha nem Nill várja annyira azt a finom, shaket?!

Bólintottunk, felvettük a cipőnk, és elindultunk ki a kocsihoz.