6. ~Felvettek minkeeet!*

Megnyitottam az üzenetet. El sem tudtam képzelni, ki lehet az. Csak szám. Hmm. Nincsen benne a telefonomba. Ki lehet az? Aztán elolvastam.

 „ Mi volt a konyhában?: P ”

Ki lehet az? Biztos egy a srácok közül. Rebecca nem lehet, mert neki tudom a számát. Harry se, mivel ő meg tud mindent.

„ Ki vagy?: s ”

Írtam meg a választ.  Elkezdtem gondolkozni, de hamar jött a válasz.

„ Egy vicces, de egyben érzékeny srác.; ) ”

Leesett. Erre is emlékezet. De aranyos. Egyből írtam is a választ.

„ Louis.: ) Honnan tudod a számom? ”

Hátranéztem rá. Csak rám vigyorgott. Aztán elkezdett írni.

„ Ne telefonon beszéljük meg. Ha feljönnél az emeletre, nyugalom lenne. ”

Egy „ez most komoly?” pillantást vetettem felé. Még mindig mosolygott.

„ Nem lenne furcsa, hogy egyszer csak felállunk, és elmegyünk? ”

„ Dehogy is. Csak várj öt percet, aztán kövess! Megvárlak, ígérem. ” – jött a válasz.

Tudtam, nem kéne, de nem hagyott nyugodni. Honnan tudta a számom? És még annyi kérdésem volt. Szóval hátrafordultam, és bólintottam. Ő is bólintott, azzal felállt és kiment.

Senki nem fordult meg. Harry, Niall és Liam nézte a filmet, Zayn és Rebecca pedig belemerült a suttogásba. Úgy tettem, mintha nézném a filmet. Aztán kb. öt perc után én is felálltam. Elindultam, de a fal mögül még visszanéztem. Senki még csak meg se mozdult. Tényleg nem érdekli őket. Visszafordultam a folyosó fele. Louis mosolygott rám, a lépcső mellől. Előrébb jött, ahogy elindultam felé. Intett, aztán elindult fel. Én követtem. Felmentünk az emeletre. Jobbra egy hosszú folyosó volt, tele ajtókkal. Balról a másodikba bementünk.

Louis becsukta az ajtót.

- Ez az én szobám. – mondta.

Szétnéztem. Nagy kupi volt. Mindenféle ruha a földön. A sarokba volt egy Tv. Középen egy kétszemélyes ágy, az ággyal szembe egy nagy szekrény, aminek tükör lett volna az ajtaján, de el volt húzva. Leültem az ágyra. Nem volt megágyazva. Miért is lett volna?

- Jó nagy itt a rendetlenség. – jegyeztem meg.

Csak szégyenlősen mosolygott, aztán leült mellém.

- Honnan is tudod a számom?

- Simon megadta.

- Mikor volt rá alkalma? – vágtam hülye fejet.

- Ma reggel, mikor beugrott szólni, hogy jöttök. – vigyorgott. – Látnod kellett volna milyen készülődés kezdődött. Két fürdőszoba van, de egyikbe se tudtam bejutni. Az egyikbe Harry meg Zayn csinálta a haját, de veszekedés lett belőle, mert nem fértek el a tükör előtt. – nevetett. Elképzeltem, és én is nevettem. – Aztán Harry megunta, és lement a másik fürdőszobába, de oda se jutott be, mert Niall zuhanyozott. Szegény Liam is tiszta ideg volt, mint én. – folytatta. – Aztán kitaláltuk, hogy ha nincs tükör, is megoldjuk, és kivasaltuk egymás haját.

- Képzelem. – nevettem. – Mint a lányok.

- Jól van. Nem kell kinevetni, csak mert neked a göndör haj áll a legjobban, és nem kell vasalnod. – mondta vicces megsértődéssel. Ez jól esett.

- Rendben. – belementem, és elnézően néztem.

- De Liam nem járt velem jól, mert direkt kifele fordítottam a tincseket. Még csak szólni se tudott, mivel nem látta. Aztán a végén, kicsit kiborult. Elég gázul állt neki, az tény. De aztán Harry kivasalta neki szépen, mert Zayn még mindig elfoglalta a fürdőt. – bukott ki belőle a nevetés. De belőlem is.

- Szegény, de gonosz vagy! – néztem rá csúnyán. – Nem csodálom, hogy kiborult. Ha nekem valaki szándékosan elcseszné a hajam, és is kibuknék. 

- De neked ígyis-úgyis jól állna. – fogott meg egy tincset a göndör, fekete hajamból, és elkezdett játszani vele.

Kis szünet. Néztem, ahogy élvezi a hajam pödörgetését. Egyszer felkapta a fejét, és megszólalt.

- Még nem válaszoltál a kérdésemre?

- Melyikre?- néztem értetlenül.

- Arra, hogy mi volt a konyhába. – nézett kérdőn a szemembe.

- Semmi. Mi lett volna? – hajtottam, le a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

- Na. Csak volt valami. – nyafogott, mint egy kisgyerek.

- Mégis mi?

- Nem tudom, de mégse nézel a szemembe. – mondta szomorúan.

Nem tudtam mit felelni. Szerencsére nem is kellett. Megmentett a telefonom. Elkezdett csörögni. Előkaptam.

- Ki az? – kérdezte Louis.

- Nővérem.

- Hangosítsd ki. – kérte.

- De csak ha nem szólsz bele!

A szívére tette a kezét, és bólintott. Felvettem, és kihangosítottam.Elkezdtem neki angolul beszélni. Rosalie vette a lapot, és így folytatta. Még jó, hogy ő is perfect angolos volt.

- Szia Rosalie.

- Szia Leah. Na milyen London?

- Még sokat nem láttam belőle, de csodaszép. Mi van otthon? Anyáék?

- Dolgoznak. Itt semmi. Nyugi még a szobádba se voltam. Ja, de. – mondta titokzatosan.

- Micsoda? Miért mentél be?

- Nyugi csak Anya megkért, hogy locsoljam meg a virágokat. – nevetett.

- Rendben. 

- Találtál már munkát?

- Hát, ami azt illeti… nem tudom meg kaptam-e. –néztem kérdőn Louisra.

- Talált! – ordított bele a telefonba.

- De hülye vagy. Megígérted.– oltottam le.

- Bocsi. – nézett elnézőn.

Csönd a telefon másik végén.

- Rosalie? Ott vagy? – kérdeztem.

- Ez meg ki volt? – erre most nem tudtam, mit feleljek. Szóval titokzatos maradtam.

- Az egyik főnökön. Most is dolgozom… Ezek szerint.

- Ki az?

- Louis Tomlinsonnak hívják.

Megint csönd. Louis csak halkan nevetett mellettem.

- Véletlen nem ő az egyik tagja a… - nem akart hülyeséget mondatni.

- A? A minek? – játszottam egy kicsit.

- A One Direction-nak? – kérdezte bizonytalanul.

- De Ő az. – kiabált bele megint Louis.

- Louis! Hagyd abba. Ezt már lent is meghallják a többiek. – teremtettem le megint.

Megint egy kis csönd.

- Áááááááááááh! – csak sikítás hallatszott. – Állj, hogyhogy a többiek?

- Hát Rebecca, Zayn, Harry, Niall meg Liam lent moziznak. Nem is tudtam, hogy ekkora rajongó vagy.

- El se hiszem. Te a One Direction-nal vagy egy házba? – örvendezett.

- Aha.

- Pontosan mi is a munkád?

- Mi vagyunk a bébiszittereik. – nevettem.

- Ez nem igaaaz. – kiabált bele Louis.

- Szia Louis. – köszönt Rosalie.

- Szia. Szép a neved. Még nem is hallottam ilyen nevet.

- Köszönöm. – olvadt Rosalie a vonal másik végén.

Ekkor Harry feje jelent meg az ajtóba.

- Mi ez a nagy kiabálás Louis? Már lent halljuk. Így tök szar a film, hogy közbe kiabálsz. Egyáltalán mi folyik itt?

- Telefonálunk. Mondta Louis.

- Kivel?

- A nővéremmel, Rosalie-val. – mondtam.

- Leah. Ez Harry?

- Aha. Ő az. – mondtam.

Harry rámutatott a kihangosított telefonra, és némán beszélt.

- Nyugodtan köszönhetsz Harry. – mondtam.

- Hali. Rosalie, igaz? – mondat tök cukin.

- Aha – olvadt a nővérkém. – Leah. Neked van a világon a legszuperebb munkád. Remélem, megtartod, és nem rúgatod ki magad.

- Nem is tudná. –vágta rá Louis.

- Ha el akarna menni, már akkor se engednénk el. – helyeselt Harry.

- Ó de cukik vagytok. – mondtam.

- Na én leteszem Leah. Akármennyire is szeretnék még beszélni a srácokkal, mennem kell röplabdára.

- Rosalie, ugye ezt nem mondod el senkinek? Szép kis botrány lenne, ha ez kiderülne. A sajtó egyből félreértené. – kérdezte Harry.

- Lakat van a számon. Sziasztok. – mondta.

- Szia. – köszöntünk el.

Letette.

- Jó fej a nővéred. – mondta Harry.

- Pláne mert szereti a One Direction-t. –egészítette ki Louis.

Én ezen csak nevettem. Aztán egy kiabálás lentről.

- Louis!

- Mondd Niall! – hihetetlen, hogy megismerik egymás hangját.

- Gyere egy kicsit.

Nagysóhaj, majd Louis kiment. Még hallottam, ahogy a folyosón elüvölti magát:

- Megyek.

Letenyereltem az ágyra, hogy felállásnál ellökjem magam, de valami ragadóshoz értem. Egyből elkaptam a kezem, és odanéztem. Egy kis nutallás kenyérdarab volt az ágyba egy tányéron.

- Fúj.–nyögtem.

- Mi baj?- nézett értetlenül Harry.

- Beletenyereltem a nutallába. Hány hónapos lehet? – kérdeztem viccesen.

- Szerintem jobb, ha nem tudod. – nevetett.

- Megmutatod, hol tudom megmosni a kezem? – fintorogtam.

- Gyere.

Elindultam utána. Elmentünk a folyosó végén lévő ajtóhoz. Kinyitotta nekem, és udvariasan előreengedett. Ez a fürdőszoba még szebb volt, mint a lenti. Fekete-fehér színekben pompázott. 

Megmostam a kezem. Jól lesikáltam róla azt a régi ragadós nutellát. De törölközőt már nem találtam, ahova megtörölhetném a kezem.

- Harry, hol találok egy törölközőt? – fordultam felé. Az ajtónak támaszkodott.

Odament a zuhanyzó melletti szekrényekhez, és elővett egyet. Odaadta, és megtöröltem a kezem. Végre nem ragadt.

Aztán hallottuk, ahogy kint elkezd üvölteni a szél. Nyitva volt az ablak és az ajtó is. A következő pillanatban egy hatalmas csapódás, aztán már csak az ablak volt nyitva. Mi csak ott álltunk, ahogy az ajtó becsapódott a huzattól.

- Basszus. – mondta Harry.

Odamentem, hogy kinyissam az ajtót, de nem nyílt. Akárhogy rángattam, nem akart lenyomódni a kilincs.

- Attól tartok beszorultunk. – néztem rá ijedten.