1. ~Irány egy új élet.*

Rebecca Summer

Leah Crawford az összes ruhám a földön meg az ágyon.xd:$

Te készen vagy már?: D<3

Ennek a bejegyzésnek a Facebook-on senki nem tulajdonított nagy jelentőséget. Talán mert senki nem tudta, miről van szó. De mi ketten tudtuk. Rebecca és Én. A legjobb barátnők voltunk már az általános iskola első osztály óta. Aztán gyűltek a kommentek. Egyikőnk se pakolt még össze.

 Délután 3 óra volt, de még sehogy se álltak a csomagok. Pedig holnap nagy nap lesz. Reggel már korán kint kell lenni a reptéren. De nőből vagyunk. Persze, hogy a legutolsó pillanatban pakolunk össze. Mindketten nagyon izgatottak voltunk. Persze minden okunk megvolt rá. Holnap nagy utazás áll előttünk.

5 órás Skype beszélgetés után, végre készen álltunk a bőröndök mellett. Minden bepakolva. Este 10-kor már ideje volt. Aztán még késő este jött a komoly beszélgetés Anyával, amit persze már 85-ször hallottunk. De az Anyák már csak ilyenek. Folyton aggódnak. Nincs is ezzel semmi baj.

- Ne aggódj Anya. Már 18 vagyok és perfect az angoltudásom. Boldogulni fogok. Nem lesz baj. – nyugtattam meg.

Hallottam a Skype-on át, hogy Rebecca is hasonlóan járt.

- Igen Anya, minden meg van. – mondta teljesen nyugodt hangon Rebecca.

- Biztos menni fog az angol? – de édesanyja hangja egyáltalán nem volt nyugodt.

- Teljesen.

- Nehogy átverjenek! Mindig légy nagyon óvatos!

- Nyugi Anya. 19 éves vagyok. Tudok vigyázni magamra. – vigyorgott Rebecca.

***

Végre sikerült mindenkinek elaludnia. Nyugalom borult egész Budapestre. Mi tényleg nem aggódtunk, hiszen 12 éve tanulunk angolt és igenis felelősségteljesek vagyunk. Senki nem mondhatja, hogy nem. És ezzel a szülők is tisztában vannak, csak azért bennük van az a szokásos aggódás. De ez egyáltalán nem baj, sőt nagyon is jól esik, hogy ennyire vigyáz rám a család. Ennek mind így kell lennie.

***

Az éjszaka is eltelt. Reggel csörgött az ébresztő óra. Mintha csak azt kiabálná: „Ring, ring, ring. Ki az ágyból! Mit lustálkodsz? Vár London! Mire vársz? Indulás!”

Ugyanis Londonba utazunk. Eldöntöttük, hogy kint fogunk elhelyezkedni. Holnaptól kezdve egy hónapunk van. Ha ez idő alatt nem találunk munkát, és nem illeszkedünk be vége az álomnak. Hellószia London. Üdv úja Budapest.

Nagy kapkodások, még utolsó gyors bőröndnyitogatások. Azoknak a cuccoknak, amik kimaradtak, most helyük akad a bőröndben. Végre nagyjából minden összeállt.

Rebeccától indultunk el, mivel nekik volt mini buszuk, amibe mindenki elfért. Megérkeztünk hozzájuk. Rebecca még egy kicsit rendezkedett a szobájában, így amíg a szülők lent beszélgettek, addig elindultam föl, hogy megijesszem. Rebecca éppen a fogkeféjét tette el, mikor rányitottam, és elkiabáltam magam.

- Jóóóó reeeeggeeeelt Londooooon! Ki áll készen egy kis városnézésre?

Rebecca hajolt a bőrönd felett, és a nagy ijedtségben majdnem átesett rajta. Belőlem kibukott a röhögés. Egy ideig Rebecca csúnya szemmel méregetett, aztán ő is elkezdett nevetni. Nevetés közben nyomtam egy puszit az arcára.

A testvérek lent beszélgettek a konyhában. Rebecca letette a bőröndjét, és hallotta amint azt ecsetelik, mit kezdenek majd az üres szobával. Elmondta nekem, és egyből odasiettünk. Megrántottam nővérem, Rosalie karját, hogy magam felé fordítsam.

- Ugye tudod, hogy az én szobám, az ugyanúgy az én szobám marad? Nem vihetsz fel oda senkit!

- Rendben. Csak majd néha én alszok ott.

- Miért is?

- Hát ha mondjuk nálam alszanak haverok, akkor ne a te szobádba tegyem be őket, hanem inkább én alszok ott és ők alszanak nálam.

- Na ebben az esetben, de csak ebben az esetben mehetsz be. Rendben?

- Aha. Vigyázz magadra hugi. – ölelt meg Rosalie.

- Rendben.

Rebecca is hasonlóan tette az öccsével.

- Jason halálosan komolyan beszélek. Nehogy be merj menni a szobámba! Megértetted?

- Nyugalom Rebecca. – vigyorgott Jason.

- Ha bármit is csinálsz a szobámban, akkor ne várd, hogy hazajöjjek!

- Huh de nagy fenyegetés.

- Rendben van, de nem tudom, ezek után ki mutat majd be az idősebb lányoknak.

Ezen a ponton ijedt lett az arca.

- Bár van egy noteszem, amibe benne van minden szám… - töprengett viccesen Rebecca.

- Léci add ide. – csillant meg Jason szeme.

- A nagyi szellemére esküszöl, hogy nem mész be a szobámba?

- Hát…- ez az egyetlen eskü, amit Jason komolyan is vesz, és ezt Rebecca is jól tudta. – Jól van. Add ide a noteszt!

Rebecca kivett a táskájából egy kis fekete füzetet, belelapozott, majd kitépett belőle pár lapot. Azt odaadta Jason-nek.

- Köszi Rebecca. Szeretlek. – ugrott a nyakába.

- Én is, te bolond!

Majd együtt mindenki átment a szülőkhöz, akik a nappaliban beszélgettek.

- Indulhatunk?- kérdezte Anya

Összenéztünk, és széles mosollyal egyszerre vágtuk rá:

- Igen.

A szülők csak mosolyogtak.

Az apák megfogták a csomagokat, és elindultak ki az autóhoz. Mi követtük őket.

- Mindenkinek meg van mindene? Minden papír, minden? – kérdezte Rebecca anyja.

Rebecca beletúrt a táskájába, majd kijelentette:

- Igen.

Nálam is megvolt minden.

- Indulhatunk! – mondtam.

Beszálltunk az autóba, és elindultunk. Egy örökkévalóság volt az út. Én csak bámultam kifele az ablakon. Rebecca is így tett. Néha-néha összenéztünk. Akkor nem bírtuk ki, hogy ne mosolyogjunk.

Végre megérkeztünk a reptérre. Mindenki kiszállt az autóból. Elindultunk be. Megálltunk a nagy téren, és most jött a búcsúzkodás. Mindenki elköszönt mindenkitől. Legnagyobb meglepetésemre még Jason is megölelt, és sok szerencsét kívánt. Megígértették velünk a szülők, hogy ha odaérünk, felhívjuk őket. Ígyis-úgyis megtettük volna.

Elindultunk befelé. Átestünk a vizsgálton, hogy megbizonyosodjanak róla, nincsen nálunk semmilyen fegyver. Át vizsgálták a bőröndjeinket, ellenőrizték a papírunkat. Minden rendben volt. Belül még leültünk egy kávézóba. Megittunk egy narancslevet. Még volt háromnegyed óránk a gép indulásáig. Egyszer kibukott Rebeccából.

- Kitudja. Hátha találunk magunknak valami rendes pasit.

A szívemet elkezdte csavarni a fájdalom, a szemeimet csípte a könny, de visszafogtam magam. Rebeccának leesett, mit is mondott.

- Jaj Leah. Úgy sajnálom. Nem akartam, de muszáj túllépned.

- Tudom, de ez nem olyan egyszerű.

- Tudom. Nyugodj meg. Egy új élet jön, egy új világ csak nekünk. Felejtsd el a múltat. Rendben?

- Aha.

De ez nem ment olyan könnyen. Tudtam, hogy igaza van, mégis fájt.

Kb egy hónapja szakítottam a barátommal. Másfél évet voltunk együtt. Nagyon fáj még mindig. A bunkó paraszt megcsalt, és én erről mit sem tudtam. Aztán egyszer minden kiderül. Kitudja mióta tartott a viszonya. Azt nem mondta meg, de biztos régóta. De ez az út segít, hogy túllépjek. Hogy elfejtsem.

Összeszedtem magam, és már el is kezdtem a felejtést. Megittuk a narancslevet, és még elbeszélgettünk. Aztán amikor már csak 10 perc volt hátra, elindultunk.

Felszálltunk a gépre. Kényelmesen elhelyezkedtünk, és folytattuk a beszélgetést egész úton.