Liam szemszögéből:
- Ez meg mi volt? – ijedt halálra Niall. Hát igen. Azért
Niall-el nehéz lehet kettesben egy horror film.
- Nem Niall. Csak a te szuper hallásod képes kiszúrni egy
hatalmas csörömpölést az emeletről. – gúnyolódott Louis.
- Srácok. Harry alszik, mi itt vagyunk, szóval csak Zayn
lehetett. Biztos befejezte a zuhanyt, és véletlen leejtett valamit. De az is
lehet, hogy Harry alvajáró lett.
- De én nem hallottam volna még mikor elment zuhanyozni,
hogy felmenne a lépcsőn. Viszont a csörömpölés előtt voltak még léptek és egy
csapódás. – tanakodott Louis.
Mi összenéztünk Louis-sal. Ijedt volt a tekintete, és
szerintem az enyém is. Niall csak pár másodperc után kapcsolt.
- Basszus. – káromkodtam.
- Ti is arra gondoltok, amire én?
- Mire Niall? Arra, hogy Zayn idelent zuhanyozott, és mikor
végzett, mindent hallott. Aztán pedig felrohant a lépcsőn, becsapta maga mögött
az ajtót, és eltört valamit mérgében?
- Ó, jaj.
- Olyan fura Zayn mostanában. Gyakran törik el nála véletlen
valami. – emlékezett Louis.
- Na jó fiúk. Mára már elég bajt okoztunk. Holnap beszélek
Zayn-nel. Lerendezem ezt. Az lesz az első dolgom reggel. De én most megyek
lefeküdni.
- Én is. – nyomott el egy ásítást Louis.
- Akkor menjünk. – egyezett bele Niall.
Felmentünk az emeletre. Ott „jó éjszakát” kívántunk
egymásnak, aztán mindenki bement a saját szobájába. Magamban vagy százszor
megfogalmaztam mit is fogok mondani holnap. Végül elnyomott az álom.
***
Reggel egész hamar magamhoz tértem. Kipattant a szeme.
Kiugrottam az ágyból, és felöltöztem. Még 8 se volt. Elindultam le a konyhába.
A lépcsőn jutott eszembe, hogy Zayn úgysincs még fent, de már mindegy. Úgy
voltam vele, addig iszom egy kávét. Legalább jobban felébredek.
Bekanyarodtam a konyhába, de legnagyobb meglepetésemre pont
az ellenkezője volt annak, amit hittem. Nagyon
meglepődtem, mikor megláttam Zayn-t az
asztalnál. Nagyon fáradt volt- látszik, hogy alig aludt az éjjel.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Hogy aludtál? – úgy tettem először, mintha mi sem történt
volna.
- Nem látszik? – mutatott magára. – Nagyon szarul.
- Sajnálom.
Nem szólt semmit.
Összeszedtem minden energiám, és belekezdtem a mondandómba.
- Zayn én…
- Felejtsük el. – vágott közbe.
- Mi? - lefagytam. Erre nem számítottam.
- Nem akarom hallani, ahogy magyarázkodsz.
- Én nem magyarázkodok, csak meg akarom ezt az egészet
beszélni veled.
- Mégis mit? Azt, ahogyan a hátam mögött szervezkedtetek?
Attól, hogy nem nyomulok, mint állat, attól még lehetek szerelmes. – itt
felállt és rám nézett. – De nem most. – huppan vissza és hajtotta le a fejét.
- Ezt meg hogy érted?- zavarodtam össze.
- Pont úgy, ahogy hallottad. Én is lehetek szerelmes, de nem
most. Nem Rebeccába. Ő csak nagyon tetszik, mivel gyönyörű és tökéletes. De ez
bonyolult. Neki is jobb lenne, ha inkább veled lenne. Szóval nem állok közétek.
Leblokkoltam.
- Akkor nem is haragszol?
- Nem.
- De ezt nem értem. Miért lenne jobb neki, ha nem te lennél
a pasija?
- Mondtam. Ez bonyolult. Nem akarok róla beszélni. Szurkolok
nektek, és kész.
- Köszönöm. Ne haragudj. És még az se biztos, hogy összejön
velem.
Bólintott, és elment.Ha jó hallottam visszafeküdt aludni.
Hát ez furcsa volt. Nem tudom, hogy hogy értette a dolgokat,
de inkább nem faggattam. Megelégedtem ennyivel. Megkönnyebbülten kortyolgattam
a kávém. De azért még egy dolog nem hagyott nyugodni. Ez így biztos nem jó
neki, de valami befolyásolja. Valami, ami nem engedi, hogy önmaga legyen.
Valami, ami más. Valami, ami kezd elhatalmasodni.
Nem hatott a kávé, szóval én is visszafeküdtem. Még csak fél 7 volt. Úgy gondoltam, még sok időm van a 9-es koncertpróbáig, és nyugodtan aludhatok még egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése