21. ~And you’ve got that one thing.*

Véleményeket szívesen olvasgatnék: )

21. ~And you’ve got that one thing.*

Mikor végeztem a zuhannyal, visszamentem a szobában. Szerencsére senki sem volt bent. Nagyon örültem, hisz nem volt rajtam más csak a fehérnemű, meg egy törülköző. A szobába hagytam a cuccom. Mikor túrtam a telefonom után, kiesett a táskából mindenem. Szóval itt hagytam. Ledobtam a törülközőt az ágyra, ami nagy hiba volt, mivel éppen indultam a cuccom felé, mikor belépett Harry. Ő fel volt öltözve. Egy fekete, bő ülepű farmert és egy narancssárga alapon fekete mintás pólót viselt.  Én meg egy száll melltartóban meg bugyiban ott virítottam. Ez nem lehet igaz. Csak velem történhet meg ez.

Becsukta maga mögött az ajtót, és csak azután vett észre. Kicsit lefagyott, majd elvörösödött ő is, és én is. Önkéntelenül is végigmért tetőtől-talpig. Felkaptam a törülközőt és magam elé szorítottam.

- Harry… Ne haragudj. Tudom, hogy a te szobád, de nem mennél ki egy kicsit?

A fiú semmit nem reagált. Azt a szinte semmit nem segítő textilanyagot szorongattam magam előtt, De még így is folyamatosan bámult, mit sem törődve a mondataimmal. Odamentem hozzá, és egyik kezemmel a törülközőt szorongattam, míg másikkal elkezdtem tolni kifele Harry-t.

- Bocsi. – mondtam majd becsuktam az ajtót. És nekidőltem háttal a fának.

Ez nagyon kínos volt, de látszott Harry-n, hogy tetszek neki. Ez jól esett.

Harry szemszögéből:

Kitessékelt az ajtón abban a lenge „öltözetében”.

- Bocsi. – tátogta sajnálkozva, majd rám csukta az ajtót.

Egy ideig csak bambultam a kilincset, majd megfordultam, és nekidőltem kívülről az ajtónak. Csak egy fadarab választ el attól a csodásan tökéletes lánytól. Hogy lehet valaki ilyen csinos és gyönyörű? Ahogy állt előttem egy száll fehérneműben az valami hihetetlen volt. Egyszerűen meseszép ez a lány. Teljesen magával ragadott. Beleszerettem. Mondjuk azt nem tudom felfogni, miért kell ennyire elszégyellnie magát emiatt. Pont olyan, mintha fürdőruhába lenne. De a lányok már csak ilyenek. Nem értem én az ő gondolkodásukat.

Még szerencse, hogy én vittem magammal ruhát a lenti zuhanyzóba különben egész szép kis kavarodás lett volna, ha én is alsóba megyek be. Ebbe belegondolva elnevettem magam. Lementem a nappaliba, ahol legnagyobb meglepetésemre Liam meg Rebecca aludt egymás karjaiban a Garfield-ot nézve. De édesek. Ott is alakul már valami. Hajrá Liam! Ideje volt már. Legalább lesz valaki, aki kizökkenti a haveromat abból a komoly énjéből. Régen olyan mókás és vicces volt, de mostanában egyre érettebben viselkedik. Ezzel nincsen baj, de azért jobban szerettem a régi Liam-et.

Kimentem a konyhába. Éppen leültem az asztalhoz, mikor bejött Leah, ezúttal már felöltözve. Sajnos. Egy fekete gatyába és kék kockás ingbe volt, amire rávett egy fekete mellényt. Így is igazán csinos volt. Az a kis fekete mellény nagyon is kiemelte az alakját. Újra elfogott az a csodás érzés, hogy én igenis szeretem, és Ő az enyém.  

Felálltam és odamentem hozzá. Átkaroltam a derekánál fogva. Olyan vékony volt.

- Gyönyörű vagy. És nagyon… csinos.

Elpirult.

- Mármint ruhában, vagy ruha nélkül? – viccelt.

- Mindkettő. Igaz, nagyon jól állt az a törölköző is, meg előtte is nagyon csinos voltál, de ez a mellény is igazán kiemeli a csípőd. – mosolyogtam szégyenlősen.

- Ó. Köszönöm. – mondta elképedve, majd megvillantotta fogait.

- Én… szeretlek. – mondtam ki végül. Egy belső hang azt suttogta muszáj tudnia. Lehet nem volt jó ötlet, de meg kellett tennem. Az is lehetséges, hogy olyan választ kapok, amit nem szívesen hallok, de legalább megtudom. Először kikerekedett a szeme, majd elmosolyodott. Imádtam ezt a mosolyát.

- Én is szeretlek. – mondta.

Kivillantak fogaim, majd olyan gyorsan tapasztottam ajkaimat az övéire, hogy éreztem, amint meglepődik. Nem számított rá. Majd átadta megát az érzéseinek, amik számomra igen biztatóak voltak, így egyre közelebb és közelebb húztam magamhoz. Ő a hajamba túrt. Ez eléggé szokásává vált, de nem zavart. Sőt. Szóval egyik keze a göndör fürtjeim között indult vándorútra, míg a másik a nyakamon pihent, és húzott közelebb magához. Az ujjam fel-le járkált a gerince vonalán.

- Harry. – távolodott el.

- Hm? – mondtam még csukott szemmel.

- Ne erőltesd meg a kezed! – fejtette le magáról karjaim, én pedig ránéztem.

- Rohadt csuklótörés. Nem is fáj. – mérgelődtem.

- Nem baj. – mosolygott, azzal odament a pulthoz, töltött egy pohár vizet, majd elém tolta a gyógyszerem kíséretében. Bevettem. Utáltam érezni, ahogy lecsúszik a torkomon. Fúj.

Csak durcásan ültem az asztalnál. A fejemet az ép kezemmel támasztottam.

- Mi baj? – üt le mellém.

- Semmi-semmi.

- Nem úgy tűnik.

- Csak nem szeretem, mikor ennyire vigyáznak rám. – jelentettem ki, mire lefagyott.

- Bocsánat. Én csak segíteni akartam – hebegte szomorúan, majd felállt, elhúzta a konyhában lévő üvegajtót, és kilépett a kertbe. Leült a hintaágyba a nagy fenyő tövébe.

Nagyon fejbe vágta az, amit mondtam. Pedig nem rá céloztam, hanem a többiekre, ahogy tegnap kisegítettek a kocsiból. Nem bírtam, hogy ennyire anyáskodnak. Kimentem a kertbe, és leültem a hintaágyba Leah mellé. Nem nézett rám, de nem is fordult el.

- Sajnálom. Nem úgy értettem. Nem rád gondoltam.

- Tudom, hogy értetted. Te már nagyfiú vagy. Nincs szükséged egy ilyen lány és a többiek segítségére. Meg akarod mutatni, hogy fél kézzel is boldogulsz. – hajtotta le a fejét, majd rám nézett. – Értem én. – erőltetett egy mosolyt.

Nem szóltam semmit csak magam elé bámultam. Szíven ütött, amit mondott. Valamilyen szinten igaza volt. Ismert. Jobban, mint én magamat. Erről eszembe jutott valami, ami nem is volt olyan rossz ötlet. Elkezdtem énekelni. Először csak nagyon halkan, hogy csak ő hallja.

Shot me out of the sky.

You’re my kriptonite.

You keep making me weak.

Yeah, frozen and can’t breathe.

Rá néztem. Most már teljesen lehajtotta a fejét. Most vagy soha. Folytattam, nem törődve vele, hogy Zayn részét éneklem.

Something’s gotta give now

’Cause I’m dying just to make you see.

That I need you here with me now. (itt rám nézett)

’Cause you’ve got that one thing. (már el is mosolyodott)

És éreztem, hogy nyert ügyem van. Sikerült. Csatlakozott. Együtt énekeltük a refrént.

So get out, get out, get out of my head,

And fall into my arms instead.

I don’t, I don’t, I don’t know what it is,

But I need that one thing,

And You’ve got that one thing.

Amíg énekeltük a refrént egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Éreztem, hogy komolyan gondolja a szöveget, és én is. Mikor befejeztük megcsókoltam. A törött kezem az ölemben pihent, de a másikkal átöleltem. Végre, már semmi feszültséget nem éreztem benne. Teljesen az enyém volt. Minden egyes porcikáját imádom, és hangja… az csodás.