2013. január 30., szerda

III. 52. ~Esti eszmecsere.*



Pólóba és alsóba átbaktattam a folyosón Niall-höz. Bekopogtam, mivel nem volt nyitva az ajtó. Egyből kinyílt, és a szöszi ír manó állt velem szembe. Meglepődtem.
- Hogyhogy ilyen gyorsan kinyitottad?
- Hisz manónak szoktatok hívni, nem? - rántotta meg a vállát, és arrébb állt, hogy be tudjak menni. De láttam rajta, csak elhallgat valamit. Bementem és leültem a kanapéra. Niall mellém huppant.
- Szóval, hogy értél oda ilyen hamar? És miért nem öltöztél még át?
Niall sóhajtott egyet, majd elkezdte.
- Igazság szerint ahogy beértem, lehuppantam és az ajtónak döntöttem a hátam. Azóta itt ülök. Még azért sem kellett felkelnem, hogy felhívjalak. Van egy telefon az ajtó mellett is. - vallotta be halkan.
- Niall, ennyire...? - nem tudtam, hogyan megfogalmazni a végét, így ennyi lett a kérdésem. De értette, mire gondoltam. Magunk elé bámultunk, nem néztünk a másikra.
- Louis, én nem tudom, mi van velem. Még soha nem érezem egy lány után sem ilyet ilyen sokáig. Max csak egy-két napig. Des...mintha magával vitte volna a szívem. Már nem maradt semmi boldogság és szerelem nekem. Annyira hülye voltam.
- Túl kell lépned! Már elmúlt. Valószínű, pont ugyanilyen lennék, ha elveszteném Vicky-t, és mindent megtennék, hogy visszakapjam. De az neked sem tesz jót, ha emészted magad miatta. Fogd fel úgy, mint életed egyik legszebb éve, de mint minden, egyszer ez is elmúlt. - feleltem. Reménykedtem, hogy Vicky és az én szerelmem nem fog elmúlni egyszer, de vigasztalnom kellett Niall-t.
- Nem olyan könnyű Őt elfelejteni.
- Tudom. De meg kell próbálnod.
- Azt hiszed, nem próbáltam. Minimum 1000-szer, de nem ment, Louis. Minél jobban próbálom elfelejteni, annál jobban előttem van a mosolya, a csodás, kék szeme. - hajtotta le a fejét.
- Niall, ne így gondolj rá. Des csak átlag lány volt. Mint minden rajongó. Eltöltöttél vele egy szép évet, és vége. - feleltem,de tudtam fordított helyzetbe ez nekem sem menne.
- Des nem csak egy futó kaland volt. Szerettem. Miért kell így lennie?
- Mert Cupido egy nagy hülye ebben az esetben. - feleltem cinikusan.
- Az biztos. Csak hadonászik a nyilával, és nem veszi észre, hogy kiket tör össze, ha szétválaszt, és kiket fojt meg, ha együtt hagy. -  felelte halkan.
- Ez egy tök jó dalszöveg lenne. - mosolyodtam el kicsit, de ahogy láttam ő is.
- Majd szólok még, ha eszembe jutnak, ilyen dolgok. 10 percenként zavarhatnálak.
- Haver, olyan rossz így látni. Pocsék érzés, hogy nem tudok...tudunk segíteni.
- De tudtok. Ti vagytok a családom. Ha ti nem hallgattok meg, hát ki?!
- Ez igaz.
- Tudod, nem gondoltam, hogy komolyan gondolod, hogy az éjszaka közepén is hívhatlak. De jöttél.
- Ezért vannak a Tesók, nem?
- Kösz. És bocsi, ha megzavartam valamit.
- Nem számít. Ahogy Vicky mondta, te fontosabb vagy, mint egy este. - löktem oldalba.
- Ez eléggé buzisan hangzott. Még szerencse, hogy csak ketten vagyunk. - nevetett, de ez még nem volt teljesen őszinte.

Ekkor hallottam egy érdekes hangot, amely nevetésre késztetett. Már több százszor hallottam, de mindig viccesnek találom. Ha minden alkalommal kapnék egy fontot, amikor Niall hasa korog, már gazdag lennék. Ez ugyanis nálunk gyakori hang. Ha minden ír ilyen haspók, csodálkozom, hogy még nem fogytak ki a boltok.
- Megmentelek.
Felálltam nevetve, és az asztalhoz mentem. A mini bár felett egy kosárban mindenféle nasi pihent. Kivettem belőle egy nagy tábla csokit, és Niall-nek adtam. A srác mosolyogva kibontotta, majd elém tartotta, hogy törjek belőle. Megráztam a fejem, így beleharapott.

Csak ültünk egymás mellett csendben, majd hallottam, hogy Niall gyorsabban veszi a levegőt. Tudtam, mit tesz, hogy ez történt. Megint! Ez nem igaz.
- Niall, ne gondolj már Rá!
- De nem megy. Én próbálom kiverni a fejemből, de nem megy. Mindig eszembe jut. Mindig csak nézegetem. - mondta magába.
- Hol nézegeted? - kaptam felé  fejem.
- A képek...
- Milyen képek, Niall?
- A két kép. - felelte.
- Azok még megvannak? - ijedtem meg. Csak bólintott. - Hol? - álltam fel.
- Miért fontos ez? - állt fel ő is, de biztos voltam benne, hogy tudja a választ.
- Hol vannak a képek? - kérdeztem ismét.
- Otthon. - rántotta meg a vállát.
- Nem hiszek neked. Szóval? - tudtam, hogy nem hagyná otthon egy hétre, ha még megvannak neki. Oldalra nézett, és nem felelt. Megfogtam a vállát. - Niall, hol?
- A iPad tokjának a zsebébe. - lökött a fejével az éjjeliszekrényre, majd lehajtotta a fejét.

Odamentem, és kicipzáraztam a kis zsebet. Kivillant a két kép. Kivettem őket, és végigmértem Des-t rajtuk. Tényleg szép lány volt, és én is nagyon megkedveltem. Kár, hogy így alakult, de Niall érdekében megkell tennem. A fürdő fele vettem az irányt.
- Louis, mit csinálsz? - kiabálta utánam Niall, de nem álltam meg.
Futást hallottam, így én is gyorsabbra fogtam a tempót. Felnyitottam a vécé tetejét. Ekkor Niall rohant be az ajtón, de én már kiejtettem  kezeimből a képeket. Az a két kis fénykép cikázva hullott a víz fele. Néha-néha Destiny arca felém villant, és édesen rám mosolygott. Így még nagyobb fájdalmat okozott nekem is, amit tettem. De egyszer egy kéz lökte el a képeket a megfelelő irányból, így azok a csempe felé hullottak tovább. Niall a mosdó szélén támaszkodott, hogy ne essen a vécére a nagy vetődésben, majd mikor visszanyerte az egyensúlyát a képekért kapott. Ez mind pillanatok alatt zajlott, így kapcsolni sem tudtam. Niall a hideg csempén térdelt, felkapkodta a képeket, majd magához szorított őket.
- Hogy tehetted ezt Louis? - nézett fel rám. A szemei könnyben úsztak, de nem engedte ki őket.
- Niall, nem szabad ezeket nézegetned! - guggoltam le hozzá.
- De ezek az utolsó képeim Destiny-ről. Az utolsó lehetőség, hogy lássam. - pislogott gyakran, hogy elkerülje a cseppek kihullását.
- Rendben. Nem teszem tönkre, de kérem őket. Nem lehetnek nálad. - nyújtottam a kezem a képekért. Idegesen nézett rám. - Niall, bízz bennem. Vigyázni fogok rájuk. A Tesód vagyok. - bíztattam. Vett egy mély levegőt, majd átadta a képeket. Elvettem, majd felálltam, és nyújtottam a kezem Niall-nek. Megfogta, így felhúztam. Kimentünk, de közben Niall elnyomott egy ásítást.
- Látom, álmos vagy. Hagyjalak aludni, vagy beszélgessünk még? - álltam meg, és fordultam a srác felé. Közben a képeket szorongattam.
- Menj csak. Vicky már biztos vár. Kösz, hogy segítettél, Haver. - mosolygott.
- Rendben. Vigyázni fogok a képekre. Jó éjt, Niall. - veregettem meg a vállát, majd egy halvány mosoly kíséretében elmentem.

Tény, hogy tényleg elég rosszkor zavart meg Niall, és már visszavágytam Vicky-hez, de a szinte a Testvérem. Muszáj segítenem, hisz csak ránk támaszkodhat. De örülök, hogy letisztáztam vele ezeket a dolgokat, és elkoboztam a képeket. Benyitottam a szobánkba, és már alig vártam, hogy megcsókoljam Vicky-t. Lekaptam a pólóm, és a kanapéra dobtam. A tévé ment némán, míg szerelmem az ágyban feküdt. Hozzá léptem. Mikor megláttam a szívem kihagyott egy pillanatra, és elfogott a "Mekkora balfék vagyok?!" érzés. Vicky ugyanis édesen aludt az ágyban. Nem várt meg. Próbált, hisz ment a tévé, de elnyomta az álom. Még így is olyan szép volt, mint egy alvó hercegnő. Hihetetlen. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, hogy ezt a lányt a barátnőmnek nevezhetem, de hálás vagyok érte.

Óvatosan bemásztam mellé az ágyba. Sajnos nem felém volt fordulva, így csak hátulról tudtam átölelni.  De érzékelte az érintésem, így mélyen magába szívta a levegőt, majd felém fordult. A nyakamba temette az arcát, aztán tovább szuszogott. Átkaroltam a hátát, és kicsit közelebb húztam magamhoz. Éreztem a meleg levegőt a nyakamon, amit kifújt, valamint azt is éreztem, ahogy néha-néha megmozdul az ujja, amint álmodik. Minden egyes porcikáját imádtam, és nem tudtam betelni vele. Az előző barátnőimből mindből kiszerettem egy idő után, de Vicky más volt. Már egy éve voltunk együtt, de én még mindig úgy szeretem mint az első héten. És mindig úgy is fogom.

Leah szemszögéből:

Reggel Harry meleg, puha mellkasán ébredtem. Kinyitottam a szemem, mivel egyből az jutott eszembe, hogy ma milyen fantasztikus programunk lesz, csak meg kell beszélnem legjobb barátnőmmel. Óvatosan felültem, hogy ne keltsem fel Harry-t, bár ahogy elnéztem ez jelen pillanatban lehetetlen lett volna. Szerelmem világát nem tudta, úgy aludt. De biztos voltam benne, ahogy megtudja a mai programot, egyből felpörög. Pizsamába, egy kártya kíséretében kimentem a szobából, és halkan bekopogtam Rebeccáék szobájába. De tényleg nagyon halkan, mert nem tudtam, alszanak-e még. Pár másodperc után barátnőm nyitott ajtót, majd széles mosollyal az arcán kijött egy kártyával.
(Az első hely a...)
- Pont arra gondoltam, hogy átmegyek hozzád, csak nem akartalak felkelteni titeket. - felelte.
- Liam még alszik?
- Igen. Szerintem még mindenki. Csak mi vagyunk fent már.
- Én azt sem tudom, mennyi az idő. - kaptam észbe.
- 8. Alig aludtunk pár órát. Bár ha jól emlékszem, Zayn-ék is visszajöttek olyan 5 fele. Felkeltem a zajukra. Ők voltak a legutolsók. - magyarázta barátnőm.
- Rendben. És mi legyen a mai program? - kérdeztem izgatottan.
- Én az első állomásra gondoltam, a listáról. - vigyorgott gonoszul.
- Remek. Szerinted lesz elég erőnk hozzá? - nevettem.
- Ha meglátják, úgyis fel lesznek pörögve.
- Igaz. Valószínű, este nem megyünk bulizni. - nevettem el magam.
- Hát az biztos. Szerintem keltsük fel először csak Liam-et meg Harry-t, aztán a többieket, és egy együtt elmegyünk reggelizni. - mondta barátnőm.
- Rendben, de muszáj elmondanom itt fönt Harry-nek különben nem képes kikelni az ágyból. - vigyorogtam.
- Persze, én is elmondom Liam-nek. A többieknek meg majd a reggeli mellett.
- Oké.

Visszamentünk a szobáinkba. Óvatosan leültem az ágy szélére, és szerelmemhez hajoltam. Elidőztem az arcán. Olyan békés és nyugodt volt álmában. Annyira álomszerűen tökéletes. Majd óvatosan megsimítottam az arcát, és  szólongatni kezdtem.
- Harry! Kelj fel! Reggel van! - mondtam kedvesen. Nem kaptam választ, csak egy mélyebb levegővételt. - Harry! Ébresztő!
Végre elkezdett ébredezni, és reagálni rám.
 - Leah...mennyi az idő? - fordult át a felőlem lévő oldalára.
- 8 óra. - feleltem.
- Még korán van. Aludj!
- Harry muszáj felkelned. Ma király programot terveztünk. - ültem előtte törökülésbe. Kicsit kinyitotta a szemét, megvizsgált, majd visszacsukta. - Ma össz-vissz ennyit terveztél? Döglesz az ágyba?
- Nem. - felelte határozottan, és meglepően éberen, majd megfogta a derekam, és maga mellé rántott az ágyba. Kicsit féloldalasan fölöttem tartotta magát. Nevetni kezdtem.
- Látom már ébren vagy. Szóval?
- Van egy jó programom. - vigyorgott gonoszul, majd lehelt egy csókot az ajkamra. Ezután a nyakam következett.
- Nekem is van egy jó programom. - feleltem, és fordítottam a helyzeten. A hátára döntöttem, és a hasára ültem. A derekamon nyugtatta a kezét, és édes mosollyal vizsgálgatott. - Harry, mond neked valamit az a város, hogy Mogyoród? - kérdeztem komolyan.
- Láttam kiírva a reptérnél. - felelte.
- Ennyi?
- Igen. Miért olyan fontos ez a város? - nézett rám zavartan.
- Oda fogunk menni ma. Ez az első a listánkon Rebeccával. - magyaráztam.
- Oké, de mi van ott, amitől olyan különleges?

Felkaptam a telefonom, bepötyögtem a keresőbe pár szót, majd a kiadott képeket szerelmem elé tartottam. A szeme kikerekedett, majd rányomott egy képre, így az nagyba megjelent előtte. Egy olyan fényképet nézett, amin felülnézetből van lekapva az egész park.
- Cool. - mondta halkan.
- Ugye? A Mogyoródi Aquapark a legjobb. Régen imádtam. Annyi király dolog volt ott. Minden nyáron elmentünk oda, ha más nem, csak ketten Rose-sal.
- Nagyon jól néz ki.
- Keltsük fel a többieket.

Ültem fel, és az éjjeli szekrényen lévő telefonhoz nyúltam. Betárcsáztam sorba az összes szobát, majd végül Rebeccáékkal is tudattam, hogy fél óra múlva lesz a találka a reggelinél.

2013. január 28., hétfő

III. 51. ~Első este.*



Leah szemszögéből:

Az ágyhoz léptem, átkaroltam hátulról Harry-t. Hallottam amint kifújja a levegőt, és elmosolyodik. Felém fordult, majd átkarolta a derekam. Én is a csípőjén nyugtattam a kezem, hisz nem voltam elég nagy ahhoz, hogy át tudjam ölelni, mint ő engem. Túl izmos volt ahhoz, de ez engem egyáltalán nem zavart.
- Milyen volt a zuhany? - mért végig törülközőben.
- Remek.
A testem fel volt hevülve a melegtől, és nem volt rajtam más csak a törülköző. Még nem vettem fel fehérneműt sem, hisz nem tudom még, mibe megyek este. Hajat is mostam, de most figyeltem, hogy semmit ne énekeljek. Átkukucskáltam a válla alatt, hogy megnézzem, min gondolkozott annyira. Két ruhám pihent az ágyon. Ahogy mindig, most is ő választotta ki a megfelelő darabot, amit fel fogok venni.
- Nem tudok dönteni. Mindkettőben nagyon jól néznél ki. - fordult vissza, és gondolkozott tovább a mellkasán összefont karokkal.
- Majd én eldöntöm helyetted.
A szekrényhez mentem, és kivettem belőle a kedvenc fehér ruhám, amin egy fekete szalag díszllett a derekamnál.
- És mi lesz ezekkel? - mutatott tenyérrel felfelé az ágyon lévő két ruhára.
- Ez a kedvencem. - rántottam meg a vállam.
- Kicsim ezek még egyszer sem voltak rajtad. Nem tetszenek a választásaim? Miért nem mondtad még a boltban? - jött közelebb hozzám.

Igaza volt. Ezeket ő választotta nekem, mikor elmentünk vásárolni. Nem volt velük semmi gondom, és tetszettek is nagyon, de valahogy túl merésznek éreztem őket. De Harry-nek ezt soha nem mondtam, hisz mindig annyira élvezte, mikor elismerem a választását.
- Szeretem őket... - kezdetem el tiltakozni.
- De? - vágott közbe.
- Szerintem kicsit túl sok mindent mutatnak. - ismertem be.
- Kicsim, ezt miért nem mondtad a boltba? Nem akartam rád erőltetni az akaratom.
- Nem tetted. Szerettem látni, ahogy örülsz, mikor azt mondtam: imádom. - mosolyogtam.
- De sajnos ez csak hazugság volt. - húzta el a száját.
- Nem. Ez az igazság volt. Imádom ezeket a ruhákat. Imádom, mert a te ízlésed van benne. Imádom, mert te választottad. És imádom, mert jól néznek ki. De nem akarok olyan lenni, mint egy hosztesz lány, akinek az a célja, hogy a lehető legtöbb pasit meghódítsa. Aki fontos volt, azt már megszereztem. - vigyorogtam oldalra döntött fejjel.
- Meggyőztél. De azért majd nekem felveszed őket? Szívdöglesztő vagy bennük. - húzta arra az édes féloldalas mosolyára a száját. Kivillantak a gödröcskéi, amikbe minden egyes alkalommal jobban beleszerettem. Válaszként elnevettem magam. Az ágyhoz mentem, és szépen felpakoltam a két ruhát. A helyükre a fehér kedvencem került.

***

Hajszál pontosan 7-kor mindenki a kanapénál gyülekezett. Mindenki hozta a saját stílusát öltözködés szempontjából. 
- Menjünk! - lépett a lifthez Zayn és megnyomta a lefelé gombot.
Izgatottan szálltunk be, majd mikor leértünk, jobbnak láttuk a főbejáraton kimenni, hisz arról közelebb van a Petőfi Sétány. Elindultunk a járdán jobbra. A nap alacsonyan volt az égen, mindjárt lemegy. Már csak az utolsó sugarak világítottak. Az emberek sétálgattak, nevettek, beszélgettek az utcán. Igazi balatoni élet volt. Aztán megérkeztünk a nagy "Petőfi Sétány" kapuhoz. Ez jelezte, hogy tovább nem autóút van. Vidáman átsétáltunk alatta. Tudtuk, hogy ilyenkor még nincs nagy buli, így leültünk egy asztalhoz az egyik teraszon. Iszogattunk, és beszélgettünk.

- Srácok, milyen jó helyre hoztatok minket. - nézett szét Vicky.
- Igen. Nekem is tetszik itt minden. Csak talán az zavar, hogy a nyelvet nem értem. - nevetett Liam.
- De azért vagyunk itt mi. - vigyorgott Rebecca.
- Íme Magyarország! A legjobb hely a világon. - nevettem, és tártam ki  karom.
- London után. - javított ki Zayn. Felhúzott szemöldökkel méregettem a srácot. Ő csak gonoszul vigyorgott, majd elnevettem magam.
- Nekem azért van egy kis gondom a hotellel. - mondta óvatosan Louis. Mindenki lepetten ránézett. Még Vicky is. - Lehetne kicsit nagyobb is a kád. - viccelődött. Vicky egyből elnevette magát.
- Haver vagy neked van nagy segged, vagy nem arra tervezték, amire használod. - szót be Harry. Mindenki elkezdett nevetni kivétel nélkül.
- Nem, most vicc nélkül. Imádom ezt az országot. Gyakrabban leléphetnénk ide pihenni. - ivott egy kortyot a söréből Louis.

Még sokat beszélgettünk és iszogattunk az este, majd mikor már jóval több lett a bulizó az utcán, mint a nézelődő, mi is átmentünk a régi kedvenc klubunkba. Régen mindig ide jártunk, ha a Balatonra jöttünk bulizni. A belépésnél kaptunk egy karszalagot, ami inkább mondható egy kisebb fajta karkötőnek. A tetején volt egy apró, kör alakú mágnes fölötte pedig egy kicsi kijelző. Ez arra szolgált, hogy nem kellett a pénzzel vacakolni, hanem ha hozzáérintjük a pultnál egy másig mágneshez, akkor leolvassa, és majd csak a kimenetelnél kellett fizetni. Praktikus. Mikor legutoljára voltam itt, ilyen még nem volt. Ellenben Londonban szinte minden klub ilyen volt, ahova Harry-vel jártunk.

A hely teljesen megváltozott, de jó irányba. Középen egy medence volt, ami tetején üveglap pihent, így nem fenyegetett minket az a veszély, hogy beleesünk. A víz mindenféle színben játszott, és igazán jó hangulatot adott a táncparkettnek. Hisz ezen lehetett táncolni. Egy-egy pult volt jobb és bal oldalt is. Közte kanapék és asztalok pihentek. Egy lépcső vezetett fel. Ez régen is ilyen volt, de most kiegészítették egy nagyobb táblával. Az állt rajta: "Nyugalom/Bed". Egyből rendeltünk magunknak italt.
- A legjobb nyaralásra! - emelte fel a poharát Liam.
Mindenki felnyújtotta a poharakat, amik a levegőben összeértek, és koccantak egyet, de ezt a zenétől alig lehetett hallani.   

Táncoltunk, baromkodtunk, nevettünk és iszogattunk....iszogattunk? Inkább piáltunk. Már kezdte mindannyiunk homályosan látni a világot a gyors mozdulatoknál. Aztán Zayn beállított még egy körrel. Természetesen lehúztuk, majd mentünk táncolni. De éreztem itt nincs minden rendben. Ahogy Harry forgatott, meg táncoltatott, elfogott egy érdekes érzés. Az az érzés, amit én annyira utáltam. Hányingerem volt.
- Harry, leülök. - kiabáltam a zenébe, majd elindultam a legközelebb lévő kanapéhoz. Lehuppantam rá, és hátradöntöttem a fejem. Nem érdekelt, hogy a másik végén ismeretlenek ülnek. Per pillanat az egész világ jelentéktelen volt csak arra koncentráltam, hogy ne hányjam el magam. Miért bírom én ilyen rosszul a piát?!  Vagy hányingerem van tőle, vagy elfelejtek mindent másnap. Egyszer egy apró csókot éreztem a nyakamon, amitől kinyitottam a szemem, és előrehajtottam a fejem. Harry vigyorgott mellettem.
- Rosszul vagy Kicsim? - aprót bólintottam. - Menjünk vissza a hotelbe. Már amúgy is ideje lenne.
- Ne. Nem kell. Jól vagyok. - tiltakoztam gyorsan. Tudtam, hogy nekem tényleg ezt kéne tennem, de nem akartam, hogy Harry estéjét is elrontsam.
- De nem vagy jól Leah. Gyere! Szépen hazasétálunk. - húzott fel.
- Visszamegyek egyedül. Szórakozz csak. Miattam nem kell neked is eljönnöd.
- De nekem sem ártana már leállni. Menjünk! - kulcsolta össze az ujjainkat, és elindultunk a táncolók fele.

- Haver. Nem vagyunk jól. Mi visszamegyünk a hotelbe.  - kiabálta Liam fülébe. Rebecca is felénk fordult.
- Mi is megyünk. Pont azt beszéltük, hogy vissza kéne menni. - felelte barátnőm.
Elköszöntünk a többiektől, majd kimentünk. Kézen fogva sétáltunk az emberek közt az utcán. Hihetetlen, hogy még most is mennyien voltak. Pedig már biztos volt 3 óra. Persze nem nyugdíjasok, hanem fiatalok, mint mi. Még szerencse, hogy a hotel csak pár percre volt. Egyből felmentünk mindenki a saját szobánkba. Harry berohant a vécébe, mivel egész úton azt hallgattuk, hogy mennyire kell már pisilnie. Én pedig miután ledobtam magamról a ruhám, és felvettem az alvós trikóm meg shortom, és egyből ledőltem az ágy közepére. A kezeim kinyújtottam magam mellé.
- Folyjon a Niagara! - kiabáltam az ágyon fekve Harry-nek. Jót nevettem a magam hülyeségén, majd lehunytam a szemem. Ezután a kis séta után elmúlt a hányingerem. Már csak a tömény elkoholt éreztem a vérembe.
- Ez már nem Niagara, hanem Csendes-óceán. - hallottam szerelmem a fürdőszobából. Elnevette magam, de a szemem továbbra sem nyitottam ki. Jól esett lehunyva tartani. Így olyan szabadnak éreztem magam. De ígyis-úgyis szabad vagyok, viszont a részegség már csak ilyen.

Egyszer egy kéz húzta fel a pólóm, és a gazdája apró csókokkal hintette be a hasam. Kicsit megfeszült az a pár kocka, mivel csikis is voltam, és jól is esett.
- Mit csinálsz? - vigyorogtam, miközben kinyitottam a szemem, és az egyik kezemmel a hajához nyúltam. Végigsimítottam az arcát, majd óvatosan felhúztam magamhoz, közben én is felültem.  
- Gondoltam enyhítem egy kicsit a hányingert. De úgy látom, - a szívemre helyezte a kezét. - ezzel azt értem el, hogy a szívverésed a kritikus felé közeledik. - nevetett.
- Igen? - hajoltam hozzá, és megpusziltam a jobb füle mögött, közben a hátát simogattam. Nyomtam párcsókot a nyakára, majd óvatosan, hogy csak simogatásnak tűnjön én is a szívére tettem a kezem. Éppen a kemény izmai közepére. Gyorsabban zakatolt a ketyegője, mint egy gyorsvonat. Eltávolodtam, de a kezem továbbra is mellkasán nyugodott. Gonoszul és elégedetten vigyorogtam. - Tudom, tudom. - pirult el. - De most visszakapod.
Hátradöntött, és megcsókolt.

Zayn szemszögéből:

Miután négyen leléptek, mi még táncoltunk. Aztán Will egyre merészebben kezdett el mozogni velem. Gondolom az alkohol miatt, de  egyáltalán nem volt ellenemre. Szerettem, mikor ilyen vadóc. Egyre inkább beindult a fantáziám, és a végén már nem bírtam türtőztetni magam. A derekánál fogva magamhoz húztam tánc közben Will-t. Háttal volt nekem, és együtt mozogtunk a ritmusra.  Hátra nyúlt a hajamhoz, majd az arcomon nyugtatta kezét.
- Szerinted hova vezethet az a lépcső? A felírat az alján jól hangzik. - suttogtam a fülébe.
- Tényleg jól hangzik. - fordult hirtelen felém, minek hatására kicsit megcsapott a haja, de ez is nagyon tetszett.
- Nézzük meg!

Megfogtam a kezét, és elindultunk fel. Az emeleten 3 ajtó volt. Ebből egyre ki volt téve a "Ne zavarjanak" tábla.
(Ne zavarjanak...Ha érted, hogy értem...)

Hozzáérintettem a második ajtón lévő kis fém körhöz a karperecem, így az kinyílt. De még mielőtt becsuktam volna, leakasztottam a kilincs belső részről a mi táblánkat, és kívülre tettem. Vicces kis papír volt.  Megfordultam. Csak egy pillanatom volt végigérni a szobát, de az pont elég. Nem mondhatnám nagynak. Éppen csak egy ágy volt benne, de nagyon hangulatos, tiszta és igényes volt minden. Fehér volt az ágynemű, és a falon meg a plafonon fehér lepedők lógtak. Az ágy végén egy hangulatos kis égősor pihent, ami romantikus félhomályt adott a szobának.

De ezt századmásodpercek alatt érzékeltem, mivel utána a tekintetem arra csodás lányra terelődött, aki előttem állt. Magamhoz húztam a derekánál fogva, és megcsókoltam. A nyelveink őrült táncba kezdtek. A combja alá nyúltam, és magam köré fontam őket. A falnak toltam. De rájöttem, ez nem olyan jó ötlet ezen a kicsi helyen, így ledöntöttem az ágyra, és fölé hajoltam. A nyakát kezdtem csókolgatni, mire kicsit hátrébb döntötte a fejét.

Louis szemszögéből:

- Srácok, lehet én ittam sokat, de hova lettek a többiek? Az még megvan, mikor Rebeccáék leléptek, de Will és Zayn hova lett? - nézett szét Vicky az asztalnál.
- Én láttam őket felmenni a lépcsőn. - húzogatta a szemöldökét Niall.
- Oké. Felfogtuk. - nevettem.
Kicsit leültünk, és piáltunk már csak 3-an, aztán mentünk táncolni. Most nem mozogtam ketten Vicky-vel, mivel bevontuk a szöszit is, hogy ne legyen annyira egyedül. Aztán egyszer egy barna lány jött Niall-hez, és lekapta táncolni. Kikerekedett szemmel összenéztünk Vicky-vel, majd elmosolyodtunk. A lány eléggé merészen táncolt az ír manóval, de gondoltuk, ha Niall élvezi... Én is elkezdtem csak Vicky-vel foglalkozni a táncparketten. Láttam, hogy beszélgetnek, így gondoltam a lány is angol vagy jól tud úgy. Aztán mi leültünk kicsit Vicky-vel, Niall is jött velünk, de a csaj eltűnt.
- És hova lett a barátnőd? - kérdeztem, mikor a srác lehuppant a kanapéra.
Éppen nyitotta volna a száját, mikor a lány ült le mellé egy koktail-lal a kezében.
- Bocsi, az italomért mentem. - és szorosan Niall mellé csúszott. - Sziasztok. Bella vagyok. - nyújtotta felém és szerelmem felé a kezét. Megráztuk, és mi is bemutatkoztunk.

Niall végigmérte az asztalon lévő üvegeket.
- Haver, menjünk el piáért! - állt fel, és úgy hogy csak én lássam jelentőségteljes pillantást vetett rám. Már ismertem Niall-t, mint a tenyerem, és nem kellett egy szót sem mondania, tudtam, hogy beszélni akar velem. Szó nélkül vele mentem. Még láttam, ahogy Vicky és Bella elkezdenek beszélgetni.  Elmentünk a pulthoz, de Niall nem állt meg. Célirányosan a mosdók fele vette az irányt. Bement az ajtón, majd a férfi vécébe. Én követtem. Aztán bent felém fordult, és megállt.

- Mi baj, Haver? - kérdeztem. Szerencsére csak mi voltunk az egész mosdóba.
- Bella. Én nem kértem, hogy velem táncoljon.
- Mi bajod van vele? Tök fullos a csaj. - értetlenkedtem.
- De én nem akarok tőle semmit. - felelte.
- Haver. Mikor is voltál utoljára csajjal? Bella csinos, szép és totál rád hajtott. Egyéb? - vigyorogtam.
- Neked könnyű. Ott van Vicky, és imádjátok egymást. - hajtotta le a fejét.
- Niall, már majdnem egy hónap telt el. - fogtam meg a vállát. Rájöttem, mi a gondja. Hamarabb is leeshetett volna, de alkohol hatása alatt álltam.
- Tudom.
- Haver, muszáj túllépned. Nem lehetsz örökre egyedül. Nincs itt gond. Itt van Bella.
- Louis nem érted? Nem akarok lefeküdni Bellával. ÉN DESTINY-T AKAROM! - mondta egyre hangosabban. A végére már majdnem kiabált. Még szerencse, hogy nem hallatszott ki a zene miatt. De láttam, milyen nehéz volt neki ezt kimondani. Eddig végig elfojtotta ezt az érzést, és most kitört belőle minden. A szeme csillogott, de nem a csodálattól.
- Niall. Én... - nem tudtam rá mit mondani. Nem akartam azzal bántani, hogy felesleges ezen rágódnia. Mivel ez az igazság, de ebben az állapotban nem akartam ezt mondani. Ezért nem tudtam kinyögni egy szót sem.
- Segítesz nekem lekoptatni Bellát? - nézett rám reménykedve.
- Tényleg ezt akarod? Egy esélyt sem adsz neki?
- Nem. Én szeretnék kapni még egy esélyt, de nem Bellától, hanem Destiny-től. - felelte komolyan.
- Rendben. Segítek. Mi legyen? Amúgy ez már feltűnő, hogy ennyi ideig elvagyunk.
- Lépjünk le!
- És csak úgy itt hagyod a csajt. Haver, oké, hogy világsztár vagy, de ez kegyetlen.
- Akkor megmondom neki, és aztán lépünk le. - javította ki magát.
- Oké.

Kimentünk a mosdóból, gyorsan kértünk pár italt, majd visszamentünk a két lányhoz. Látszólag jól elbeszélgettek. Niall ismét jelentőségteljesen rám nézett. Levettem. Vicky-hez mentem.
- Táncoljunk!
De szerelmem okos volt, így tudta, van valami hátsószándékom. Hisz most hoztam meg a piát, de nem is isszuk meg. Ez nem  vall ránk.
- Loui, jól van Niall? - kérdezte tánc közben.
- Persze, lekoptatja Bellát, aztán leléptünk. Nem baj?
- Miért? Igazán aranyos csaj. - húzta fel a szemöldökét.
- Des. - feleltem tömören.
- Ó. Még mindig? - ennyiből is megértettük egymást, szóval nem volt gond.
- Igen. Nem értem.
- Én igen.
Ennek hallatán érdeklődve ránéztem. Mi az, hogy az én szerelmem érti, én meg nem?! Mit tettem?!
- Nagyon szereti. Az a gond. - felelte egyszerűen. Akkor én nem okoztam semmi fájót Vicky-nek. Megnyugodtam, de Niall-t nagyon sajnáltam. Szinte a testvérem volt, és rossz volt így látnom.

Ekkor kicsit elhalkult a zene, de nem állt meg. A DJ kezdett beszélni először magyarul, majd angolul.
- Ezt számot pár különleges embernek ajánlom, akik most itt vannak velünk. Üdv Magyarországon! - mondta, és elindult egy érdekes mix, ami aztán kikerekedett What makes you beautiful-á. De nekem tetszett. Ezzel csak az volt a gond, hogy ebből sokan rájöttek, mi vagyunk a tagjai a One Direction-nak.
- Louis? - fordult felém egy lány. Bátortalanul bólintottam. - Istenem! Eddig nem voltam benne biztos, de most már tutira tudom. Csinálhatunk egy közös képet? - vette elő a telefonját.
- Persze, csak gyorsan.
Meglett a kép. Még az sem érdekelt, hogy milyen részeg alkoholista fejem van rajta, csak le akartam lépni. Itt már nem lesz nyugtunk. Sietve visszamentünk.
- Haver, mennünk kell! - mondtam komolyan.
- Hallottam. Gyerünk! - pattant fel. Ekkor már pár lány jött felénk. Sietve kifizettük a karszalagjaink fogyasztását, majd leléptünk. Az a pár lány azonban követett minket. Kb 10-en lehettek.

Először csak gyors sétában mentünk, de rájöttek, hogy így könnyen utolérhetnek, így elkezdtek futni. Ezt látva, mi is rohanni kezdtünk. Basszus, itt is kezdődik. Szerencse, hogy a hotel közel volt. Berohantunk a recepcióhoz. A lányok szívük szerint még ide is bejöttek volna, de szerencsére volt egy éjjeliőr, aki visszatartotta őket. Felmentünk a lifttel a mi emeletünkre.
- Ez durva volt. Hogy áll Bella? - fújta ki magát Vicky, miközben mindhárman lehuppantunk a folyosón lévő kanapéra.
- Van egy olyan érzésem, hogy többet nem látjuk egymást. - mosolyodott el kicsit az ír manó. - Írni kéne Zayn-nek meg Will-nek, hogy leléptünk onnan, és óvatosak legyenek. - kaptam elő a telefonom. Gyorsan bepötyögtem egy SMS-t, és elküldtem. Szokták mondani, hogy részegen nem lehet írni, pláne nem érintős telefonon. Nekem soha nem volt ilyen gondom. Most lehet, sőt biztos, hogy kicsit kijózanodtam a futástól, de máskor is simán ment az írás. Tudtam, hogy választ úgysem kapok, így csak reménykedtem, hogy meglátják.

Végül bementünk a szobáinkba. Vicky elkezdett átöltözni pizsibe, én meg alsóba. Lezuhanyozni nem volt erőnk, pedig jól esett volna. Szerelmem a szekrénynél állt fehérneműbe, nekem háttal. Volt bennem még alkohol bővel, különben ilyet nem tettem volna. Megcsókoltam, közben teljes erőből a szekrénynek toltam a lányt. Ahogy a háta a fának csapódott, felszisszent.
- Louis! - vágott fájdalmas arcot. Leesett, hogy ezt nem kellett volna.
- Jaj, ne haragudj. Kicsit bepörögtem. Nem akartam, hogy fájjon. - húztam el, és simítottam meg a hátát. Elmosolyodott. Éppen készültem ismét megcsókolni, ezúttal finomabban, mikor megcsörrent a szobatelefon. Egy sóhajtás kíséretében felvettem.
- Haver, nem akarsz átjönni kicsit? - hallottam Niall hangját.
- Megyek. - feleltem, és letettem.
- Mi a baj? - kérdezte Vicky.
- Niall segítséget kér. Mennem kell. - húztam el a szám.
- Rendben. Ő fontosabb, mint egy éjszaka. - adta oda a pólóm, és egyáltalán nem haragudott. Tudta, hogy Niall most nehéz időszakon megy keresztül.
És igaz volt a mondata. Bármennyire is akartam Vicky-t a barátomnak szüksége volt rám, és mennem kell. 

Negyedik díj.*


Istenem! Köszönöm szépen! Ez a negyedik díjam, éppen a negyedik évad előtt nem sokkal. Köszönöm szépen Lili^^-nek és persze köszönöm a kis olvasóimnak, hogy idáig jutottunk. Hisz nélkületek semmire nem mennék. Imádlak titeket!

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!

1. Írj magadról 11 dolgot!
1. Imádok fényképezni.
2. Van egy másik "galéria-blogom", amit a képeimnek csináltam.
3. Hihetetlenül hülye vagyok kémiából.
4. Imádom a csokiiiiit *.*
5. Keresek 4 CD-t mindehol...
6. ...de ebből úgy tűnik csak három kapható az országba xd -.-
7. Szeretek rajzolni.
8. A szobám fala tele van a saját rajzaimmal.
9. Gitározok.
10. De nagyon nincs jó hangom.
11. Örülök, hogy vége ennek a pontnak, mert már nem tudtam, mit írni.

2. Válaszolj 11 kérdésre!
1. Kedvenc fagyi?
Fekete ribizli.
2. Ha bármit megkaphatnál, mit kérnél?
Nem is tudom. Talán hogy érjem el az életben a céljaimat és a szeretteim és egészségesek legyenek.
3. Kedvenc film?
Sok van. Talán a V, mint Vérbosszú, vagy a LOL.
4. Ha lenne rá lehetőséged, lennél modell?
Igen. :$ :D
5. Milyen koncertre mennél szívesen?
One Direction, Ed Sheeran, Little Mix, Jasmine Villegas, JB...stb.
6. Milyen nyelven tanulnál meg, ha nagyon egyszerű lenne?
Angolul perfectül, mert attól még messze vagyok.
7. Mi volt a legcikibb ami veled valaha megtörtént?
Hűűh. Hát sok gáz dolgot szoktam csinálni, de most egy sem jut eszembe. xd
8. Kedvenc író?
Stephenie Meyer, Jane Austen
9. Miért írsz blogot?
Nem tudom. Egyszerűen csak szeretek írni, és a kedvemre formálni az eseményeket.
10. Kedvenc ruhamárka?
Louis Vuiton, Channel...de csak képen :D
11. Van hogy ihlet hiányod van?
Igen, már többször is előfordult. Ilyenkor lefogyasztom az összes előre megírt részt. xd

3. Írj 11 kérdést!
1. Miért éppen erről a témáról írsz?
2. Ha bárhova eljuthatnál, hova mennél?
3. Mik a terveid az életbe?
4. Ki/mi a legfontosabb számodra?
5. Eszme, amiben hiszel?
6. Kedvenc számod?
7. Kedvenc celebed?
8. Hobbid?
9. Milyen nyelvet tanulsz?
10. Milyen nyelven tanulnál meg szívesen?
11. Játszol valamilyen hangszeren?

4. Akiknek küldöm:

2013. január 26., szombat

III. 50. ~Gólyatábor.*



Kisiettünk a házból. Még jó pár lány vonult ki tőlünk. Fel sem tűnt eddig, hogy ennyien voltunk. Nem volt nagy a házunk, csupán két emelet, ami 8 szobát jelent. Gondolom ebben a házba csak gólyák fognak lakni. Kimentünk a házból. Kint a pasiházból a felsőbb évesek vártak minket. Kyle és a többi gólyasrác is tőlünk a csajokkal sorakozott. Szóval mi voltunk az elsőévesek.
- Na, gólyák. Mi vagyunk a felsőbb éves  felügyelők. Ő Adam, Dreg, Jose, Zack, én pedig Russel vagyok. - mutogatta végig a tagokat, majd a mellkasára tette a kezét, mikor magához ért. - A mellettetek lévő házban lakunk, és hozzátok lettünk beosztva, hisz egymás mellett fogunk élni. A mi házunkban a focisták laknak, és a lányok házába kerültek azok, akikben az igazgatóság valami kiemelkedőt látott. Szóval érezzétek magatokat megtisztelve. - mondta komolyan Russel. Látszott, hogy ebben az évben fog végezni. Ekkor Adam lépett előre, és ő kezdett el beszélni. Ő már fiatalabb volt. Talán harmadéves lehetett.
- Szóval most indul a buli. Az erdőben már raktunk egy tábortüzet. Készüljetek, mert ez az 5 nap fergeteges buli lesz. Aki nem szereti a piát, az még most lépjen le. Van valaki, aki esetleg nincs oda érte? - nézett szét köztünk. Senki nem állt ki. - Remek. Akkor irány az erdő.

Az idősebbek elindultak, és mi követtük őket. Bementünk az erdőbe. Nem voltunk nagyon sokan, a lányok voltak 16-an, hisz 8 szoba volt, a pasik pedig 10-en. Plusz az 5 kísérő. Csak baktattunk az erdőbe, ösvény nélkül. Még szerencse, hogy nem volt sötét, viszont hogy fogok én innen kijutni?! De még nem rágódtam a jövőn. Kicsi séta után megérkeztünk egy apró tisztásra, ami éppen akkora volt, hogy kényelmesen elférjünk. A tűz középen égett, de nem volt nagyon nagy. Körülötte plédek voltak leterítve, hogy arra üljünk, és hátul kiszúrtam még két hangfalat is. Gondoltam, biztos telefonhoz akarják majd kapcsolni. 8 pléd volt, és szinte kivétel nélkül feloszlottunk külön fiú-lány plédekre. Egyetlen egy volt kivétel, az is a miénk, ki másé. Velem Jes, Shane és Kyle ült.

- Először is mutatkozzatok be. Ki honnan jött, mi a hobbija...stb? Tudjátok, mint az általánosban, csak itt el kéne mondanotok, hogy van-e pasitok vagy csajotok. - nevetett Zack. Az egész csapat csatlakozott. Majd tenyérrel felfelé a legelső pléd szélén ülő lányra mutatott, hogy kezdjen, és majd arról haladunk. Így én a végére kerültem. Nagyjából meg tudtam jegyezni az emberek nevét, de azért nem mind ment tejesen. Majd ez este végére berögzül. De meglepően sokaknak volt társa. Erre nem számítottam. Aztán a sor Jes-re ért.
- Hali, Jessica Jones vagyok, de legyen csak Jessy vagy Jes. L.A.-ből jöttem a Bishop Conaty Gimiből. Kézilabdázok és röpizni is szeretek. És nincs barátom. - felelte a lány. Én jöttem. Tudtam, hogy nincs tétje, én mégis izgultam. De fölösleges volt.
- Sziasztok. Destiny Staford vagyok. Én a londoni Westminster Gimiből. Imádok lovagolni, és nincs barátom. - húztam el a szám.

Annyira szerettem volna azt mondani, hogy van. Büszkén feleltem volna, de nem lehetett. Hazugság lenne. Régen sokat éreztem egy szakítás után, hogy szükségem van egy pasira. De nem arra a konkrétra, akivel szétmentünk. Csak valakire, aki szeret, és átölel este vagy ha szükségem van rá. De ez most más volt. Most nem egy pasira volt szükségem. Most Niall-re volt szükségem. Úgy gondoltam, nélküle ez nem élet. Nélküle el vagyok veszve, de ezt soha nem mutattam. Hisz nem szabad a múlton rágódnom, és a jövőn problémáznom. A mának kell élni, de ez nem mindig olyan egyszerű. Például most sem.

Utánam Kyle következett.
- Hali srácok. Kyle Levien vagyok. Én is a Westminster Gimnáziumból jöttem. Imádok focizni, és bulizni. Jelenleg szingli vagyok. - vigyorgott a srác mellettem.
- Van két londonink, és azt fontos elmondani, hogy valószínűleg Kyle lesz a csapatkapitányunk, mivel Dimitri végzett. - gondolom ő volt az előző kapitány. - Gólya még soha nem volt kapitány, de tekintve a gimiben elért eredményeidet, mi téged szavazunk meg, Haver. - intézte a végét személyesen Kyle-nak Russel.
- Kösz Haver. Ez rendes tőletek. - mosolyodott el.
- Haladjunk tovább. - nézett Adam Andy-re.
- Akkor én jövök. - vigyorgott a srác Kyle mellett. - Shane Hensen a nevem, és a Miami Gimiből jöttem. A sportom az úszás és a strandröplabda, de az utóbbit jobban szeretem nézni... persze csak ha a hölgyek játsszák. -  nevetett a srác. - És nincs barátnőm.

Utánunk még egy pléd volt, és onnan is mind a négy ember bemutatkozott. A mi plédünk a legegységesebb. Mindenki hivatalos angol, mármint vagy Angliából vagy USA-ból jött. De elég szánalmas, hogy egyikünknek sincs kapcsolata. Na de mindegy. Az viszont egyben meg is lep és le is nyűgöz, hogy hány különböző országból vannak itt most jelen. Hihetetlen. Mintha az Oxford egyben egy nemzetközi találkozóhely is lenne. Ezután játszottunk még egy hihetetlenül király játékot. Az volt a lényege, hogy fel kellett sorolni egymás nevét, de ha elakadtunk, inni kellett egy korty piát. Szerencsére nekem jó a névmemóriám, így csak kettőt kellett innom, de volt aki a harmadik kör végére már kezdett részegedni. Este még megannyi vicces játék és piálás várt ránk, ami arra szolgált, hogy megjegyezzük egymás nevét. Olyan fél 4 fele mentünk be a házba, de már mindenkiben volt bővel alkohol. Senkinek nem kellett altatót énekelni.

Az Oxfordban nincs külön megszabva, hogy hogyan van a reggeli, vagy éppen együtt kell kajálni, mint a koliba, hanem ahogy felkelünk elsétálunk a kajáldákhoz, és eszünk. Szerencsére a suli több részén is vannak ilyen helyek, hisz ez egy hatalmas terület. A nap úgy telt, hogy bejártuk a suli területét, és rengeteget bohóckodtunk. A srácok megmutattak minden a diákok számára fontos helyet. Például, hol lehet a legjobb pizzát kapni, hol vannak titkos ösvények az erdőkben, vagy éppen hol találhatók titkos szobák, helyiségek.  Majd az este újra így zajlott. De nem csak ez, mind. Tekintettel voltak ránk, így csak 11 fele kellett mindig felkelni. De aligha aludtam 24 órát az 5 nap alatt. Csak teltek a napok.

Aztán a utolsó este hatalmas bulit csináltak nekünk a felsőbb évesek. Szintén azon a kis tisztáson voltunk, mint minden este, de most tényleg bömbölt a zene. A két hangfal üvöltött, és most nem égett a tűz. Megint hevert a földön jópár üveg pia, ami egyáltalán nem volt ellenünkre. Hatalmas buli kerekedett, és csak táncoltunk meg ittunk. Egy amolyan búcsú a gólyatáborra. Aztán olyan hajnali 3 fele már éreztem, hogy több a véremben az alkohol, mint az oxigén, ami szépen mutatkozott is rajtam. De most nem voltam rosszul csupán lerészegedtem. Rájöttem, hogy be kéne mennem a szobába rendbe hozni magam, de nem tudtam merre induljak el. Még soha nem mentem végig az erdőbe egyedül. Valahol magamban tudtam, hogy részegen nem fogok visszatalálnia házhoz, de az alkoholtól erősnek és bátornak éreztem magam, így elindultam egyedül.

Szó szerint fától-fáig közlekedtem. Tudtam, hogy nem hosszú az út kifele, mégis mintha már 10 perce  bolyonganék. Aztán egyszer megálltam egy fának dőlve, és igyekeztem hideg fejjel gondolkodni, ami nem volt könnyű ilyen állapotba. Lehunytam a szemem és józanodni akartam. Gyorsan. Nagyon gyorsan. Mélyen vettem a levegőt, hátha az segít. De nem lett sokkal jobb. Aztán hirtelen egy meleg kezet éreztem a derekamon, és pár ujjat az arcomon, amik végigsimították azt. Ijedten kipattant a szemem.
- Jól vagy Des? - kérdezte aggódva Kyle.
- Nem találok haza. - feleltem.
- Nem csoda. Rossz irányba indultál el a tisztásról. - mosolygott.
- Francba. Hogy találtál meg?
- Én sem tudom. Talán mer kirikít a fehér feslőd, és megmondták merre mentél be az erdőbe.
- Még jó, hogy ezt vettem fel. - néztem le nevetve a felsőmre.
- Szerintem is. Nagyon jól áll. - mért végig kicsit eltávolodva. 
- Kyle. - nevettem el magam. Ismét közelebb jött és hajolt.
- De most komolyan Des. Meseszép vagy. Engedd, hogy megcsókoljalak. - kezdett el közeledni felém az ajka. Nem feleltem. Az agyamban zakatoltak a gondolatok, de nem tudtam őket értelmezni. Hagyjam? Ne hagyjam? Már csak egy hajszál választott el minket egymástól. Ekkor bevillant egy kép. Niall! Niall nevetése. Oldalra fordítottam a fejem.
- Kyle nekem ez még nem megy. Niall még... - hebegtem. Kicsit kijózanodtam ettől a váratlan dologtól, de még ott motoszkált bennem az alkohol.
- Sajnálom. Az pia tette. Barátok. - állt hátrébb.
- Barátok. - löktem el magam bizonytalanul a fától. Kicsit meginogtam, majd megtaláltam az egyensúlyt. - Segítesz nekem visszatalálni a házhoz?
- Persze. Gyere! - nyújtotta felém bizonytalanul a kezét. Kíváncsi volt megfogom-e. Megfogtam, de persze nem kulcsoltam bele az ujjaim az övéibe.

***

Sajnálkozva léptem be a már megszokott ajtón. Sajnáltam, hogy vége lett a gólyatábornak. Koradélután volt, de én szerencsére már hazaértem. Pár cuccot azért bent hagytam a szobába. Nem lesz gondja, hisz Jes úgyis bent marad. Nem tud hazautazni minden hétvégén Los Angeles-be. Ezért úgy sajnálom szegényt. Csak ritkán találkozhat a szeretteivel.
- Apa! Megjöttem! - kiabáltam. Ajtócsapódást, majd futást hallottam.
- Prücsök! Milyen volt a gólyatábor? - ölelt meg Apa.
- Remek. - vigyorogtam.
- Pakolj le, aztán mesélj el mindent.
Így tettem, de a cuccom még nem jutott fel a szobámba. Leültünk a kanapén.
- Angy tegnap elutazott? - kérdeztem.
- Igen. Már odaértek. Azt mondja, a villa csodaszép. Majd megyünk hozzájuk bulizni. - nevetett. Angy és Austin Simon egyik villájában laknak. Testvéremnek olyan csodás lesz New York-ban, de azért nem cserélnék vele. Nekem is lesz az Oxfordon. Apa kérésére elmeséltem neki mindent. Közbe néha-néha hozzáfűzött valamit. Aztán a végén megszólalt.
- Mi történt az utolsó este? Nagyon szűkszavúan mesélted el. - méregetett.
- Csak mert nem emlékszem mindenre. - nevettem.
- De akkor valamire csak-csak.
- Apa! - nevettem kínosan.
- Destiny, én tudom, hogy már nem vagy gyerek. Felnőtt csinos, szép nő vagy, és megértem, ha valamiről kínos beszélni az Apáddal, de elég ha csak egy szóval elmondod. Nem ítélkezek. Én is voltam fiatal. Tudom, hogy az egész egy buli. - mondta komolyan. Úristen! Most Apa kioktat?!
- Mi? Apa? - zavarodtam meg. - Te most arra célzol, hogy pasival voltam?

Apa most komolyan erről akar velem beszélni? Megint? Már egyszer átestünk ezen testvéremmel. De szerencsére akkor ketten néztünk szembe Apa felvilágosításával. Nem mondhatnám kínosnak, inkább szokatlannak, hisz egy férfi magyarázzon el nekünk mindent? Furcsa. De mi így szerettük Apát. És az is tetszett, hogy nem óv annyira. Megérti, hogy ez a fiatalság, és élvezem az egyetemista éveimet. Csak sajnos most mellétalált.

- Hát... igen. - ismerte be.
- Nem. - vágtam rá.
- Én sem vagyok idióta. - méregetett vigyorogva.
- Apa. Nem feküdtem le senkivel. - feleltem komolyan.
- Aha... gólya volt a szerencsés? - vigyorgott gonoszul.
- Apa. Nem lennék rá képes, érted? - feleltem immár szomorúan. Csak kibukott belőlem, de Apa arcáról lelohadt a mosoly. Közelebb csúszott hozzám a kanapén.
- Miért Prücsök? Niall?
- Szerintem nekem ő volt az első és az utolsó is egyben. - bólogattam közbe.
- Destiny, minden rendbe fog jönni. Leszel te még fülig szerelmes, hidd el. - ölelt meg.
Kisidő után eltolt, és a szemembe nézett. - Jól vagy? - válaszként bólintottam. - És van valami pasi a láthatáron? Aki bepróbálkozott? 
- Hát Kyle bepróbálkozott utolsó este, de az utolsó pillanatban...nem voltam rá képes. - hajtottam le a fejem,hogy ne lássa amint elpirulok.
- De tetszik neked Kyle?
- Most hogy megváltozott, nincs vele gondom. Én csak... még nem vagyok rá készen. Még csak egy hónap sem telt el Apa. - húztam el a szám.
- Tudom Prücsök. Majd teljesen elmúlik az üresség, ne aggódj. Lehet, hogy pont Kyle fog benne segíteni. Ne taszítsd el nagyon! - felelte. Bólintottam.

Furcsa volt, hogy a szív és pasiügyeimet pont Apával beszélem meg, de tulajdon képen már megszokhattam volna. Hisz nem ez az első eset. Gyakran beszélünk erről, de képtelen vagyok megszokni. Amúgy azt hiszem ezzel nincsen gond, hisz csak az Apám. Ha benne nem bízhatok, hát kibe?! Jól esik, hogy ennyire figyel rám/ránk, és szeret. Tudom, mennyi munkája van, de mégis mellettem áll, és bármikor meghallgat. Már olyan is fordult elő, hogy felhívtam, és otthagyta az istállót, hogy hazasiessen hozzám. Annyira szeretem Apát. Már csak ő maradt nekünk.

- Felmegyek kipakolni. - álltam fel.
- Segítsek?
- Nem kell. Már nem vagyok kislány.
- Most nincs itthon Marta, hogy titokban segítsen neked. - nevetett.
- Nem is szokott segíteni. - fontam össze magam előtt a karjaim.
- Tudom, ne tagadd!
- Jól van na. Lebuktam. Most jó? - nevettem el magam én is.
- Tökéletes. Gyere, segítek. 

2013. január 24., csütörtök

III. 49. ~Pasiház.*


Vén két új személy, akik kiérdemelték, hogy bekerüljenek a Szereplők.* menüpontba. Nézzétek meg őket és a jellemzésüket! Ha tetszett a rész, szívesen fogadom a komikat. Jó olvasást! 

III. 49. ~Pasiház.*


Destiny szemszögéből:

Végre megjöttem. Beálltam a kocsival az egyik parkolóba, majd szétnéztem. Mindenfele velem egykorú emberek rohangáltak, bőröndökkel. Apa szavai visszhangoztak a fejemben: "Csak okosan Prücsök! Nem lerészegedni...nagyon." . De ő is tudta, hogy ez egy gólyatábor. Persze, hogy piálni fogunk, és én már nagyon várok minden programot. Kiszálltam a kocsimból, és vigyorogva szétnéztem. Azt a hatalmas, csodás épületet láttam magam előtt, amiről mindig is álmodtam. Istenem, hányszor képzeltem el, hogy én ide fogok járni, és tessék...most itt vagyok a gólyatáborban. Kivettem a bőröndöm a csomagtartóból, majd lezártam a kocsit, és elkezdtem húzni magam után. Besétáltam a kapun. Öt asztal volt egymás mellett, és mind előtt várakoztak minimum ketten. Itt kellett bejelentkezni, majd útbaigazítanak a szobámba. Beálltam a legkisebb sorba, és vártam. Végül én jöttem. Kaptam egy kulcsot, és megmondták, merre kell menni. Valami neve volt a háznak, ahova kerültem, de nem figyeltem, mi az. Nagyon izgatott voltam. Annyit tudok, hogy a szobatársam olyan lesz, aki ugyanarra jelentkeztek, mint én. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mi egy osztály vagyunk, hisz külön fogunk járni egy csomó órára. Elindultam a megadott úton. Minden elágazáson állt egy idősebb diák, aki útba igazított. Most jöttem rá igazán, mekkora ez a hely. Végül eljutottam a házig, ahol lakni fogok. Nem volt nagyon messze, szerencsére. Bementem. Azt ajtóban is állt egy segítő. Elmondta, hogy az én szobám a 4-es lesz a folyosó végén a földszinten. Szép és igényes épület volt. Nekem tetszett ez a hely. Lenyomtam a kilincset biztos ami biztos alapon, hátha nyitva van, de nem számítottam rá, hogy így lesz. Az ajtó kinyílt. Bementem.

Egy barna hajú, szép lány állt a szoba közepén.
- Szia. - köszönt kedvesen. Aranyos hangja volt.
- Szia. Destiny Staford vagyok. Te vagy a szobatársam? - nyújtottam felé udvariasan a kezem.
- Igen. Jessica Jones vagyok. De a haveroknak csak Jes vagy Jessy. - rázta meg a kezem.
- Remek. Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is.
- Régóta itt vagy?
- Nem. Még csak most jöttem 10 perce. Szóval megegyezhetünk. Melyik ágyat kéred? - nézett a két ágyra. Megvizsgáltam őket, majd kis hezitálás után rávágtam:
- A hátsót, ha nem gond.
- Dehogyis. Én meg inkább az első felé hajlottam, szóval tökéletes. - nevetett.
A szoba szépen volt berendezve, a színek nagyon harmonizáltak. Volt még egy kicsi konyhánk, és egy fürdőszobánk. Nekem nagyon tetszett. Megbeszéltük a szekrényelosztást is, majd elkezdtünk kipakolni. Közben beszélgettünk, megismertük egymást, hisz együtt fogunk élni. Megtudtam többek között, hogy Jes Amerikából jött, és az édesapja a tőzsdevilág feje. Tudtuk, hogy itt nincsenek különösebb programok, majd este leszünk csoportokra felosztva, és lesznek külön tábortüzek.
- És hogy állsz pasi-ügyileg? - kérdezte Jes, mikor már mindketten az ágyon ültünk, és csak beszélgettünk.
- Most per pillanat sehogy. - húztam el a szám. Nem akartam emlékezni Niall-re. Már megemésztettem a dolgot. De az sors fintora, hogy mióta szakítottunk, nem nézek híradót, pletykalapot, újságot. Nem akarok látni egy cikket sem a One Direction-ról. De szerencsére sikerült eljutnom arra a szintre, hogy elfogadtam, és élem az életem, hisz egyetemista lettem. Most jönnek a bulik, és a király élet....többnyire. - És te?
- Nekem sincs pasim. A suli miatt szakítottunk. Túl nagy lenne a távolság. - húzta el a száját.
- Ez ismerős. - mosolyodtam el kicsit.
- Akkor egy cipőben járunk.
- Igen. Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem nagyon érdekel a többi része a sulinak. Elmegyek szétnézni. Jössz Jes? - álltam fel.
- Persze. Menjünk!

Kimentünk a szobából. Mivel a folyosó üres volt, nem tudtunk találkozni egy leendő baráttal sem, így kisétáltunk a szabadba. A szomszéd házból hangos zene szökött ki.
- Nézzük meg! - pattogott Jessy.
Belementem, hisz senkit nem ismertem, és barátokat akartam szerezni. Bekopogtunk az ajtón. Egy helyes szőke pasi nyitott ajtót.
- Ti vagytok az új lakók? Nekem nincs ellenemre, de ez a pasiház. - mért végig minket a srác.
- Azt hiszem, rossz helyre jöttünk. - hebegtem. - Gyere, menjünk Jes! - löktem oldalba a lányt.
- Hova siettek. Gyertek be nyugodtan. - állt odébb a pasi, hogy bemehessünk.
- Oké. - indult el újdonsült barátnőm.
- Jessy. - néztem rá értetlenül.
- Jaj, Des ne csináld már. Csak ismerkedünk. - nevetett rám.
- Igen Des. Gyere. Nem harapunk. - vigyorgott a pasi.

Gondoltam, mi baj történhet, így mosolyogva bementem. A srácok háza csodaszép volt. Hasonló a miénkhez, de mégis olyan...pasis. A levegőben férfi parfüm és dezodor illata terjengett, ami már-már fojtogatott, de azért kellemes is volt.  De észrevettem, hogy itt nem csak gólyák voltak, mindenki olyan ismerős volt. Rájöttem, hogy őket láttam az elágazásokban. Ők segítettek megtalálni a helyes utat. De mindegyik egytől-egyig szuperhelyes pasi volt. Gondoltam, ha minden srác ilyen ebbe a suliba, jó helyre jöttem. Aztán felnéztem a folyosó falára, és megláttam, kik is ezek a srácok. A focisoknál vagyunk. Ebbe a házba vannak a menőcsávók. Azért néznek ki ilyen rohadt jól. Bár gondolom, még nincs itt mindenki, hisz a képen 25 pasi volt, de itt tuti, hogy  nincs annyi. A legtöbbeknek biztos még nem kellett bejönni,  hisz nem felügyelők. Minden ajtó nyitva volt, és zajlott az élet. A folyosón rohangáltak, beszélgettek, buliztak. Mi voltunk az egyetlen lányok, így jól végigmértek minket, sőt egyszer még fütyülést is hallottam. Hátra akartam fordulni Jes-hez, de nem volt sehol. A lány felszívódott. Cool. Egyedül maradtam. Gondoltam, itt az idő lelépni. Elindultam az ajtó fele, de ekkor az egyik szobából kiköszöntek. Megtorpantam, és benéztem.
- Kyle! Szia. - örültem meg, és a fiúhoz siettem. Végre egy ismerős arc.
- Des. Nem tudom, hogy vagy vele, de ez a pasiház. - nevetett.
- Tudom. Jessy rángatott be, de hirtelen felszívódott. De várj csak. Ha te itt laksz, akkor az azt jelenti....kapitány lettél? - örültem meg.
- Hát hivatalosan még nem, de nagy a valószínűsége. Majd az évkezdésnél kiderül. - vigyorgott.
- Istenem, gratulálok. - mosolyogtam.
- És ki az a Jessy, akit emlegettél?
- A szobatársam. Elindultunk szétnézni. Hallottuk a zenét, és bekopogtunk, de nem tudtuk, hogy ez a pasiház. A srác az ajtóban berángatott minket. Jes lelépett azzal a szöszi gyerekkel, és meg egyedül maradtam.  - meséltem el.
- Dylan-re gondolsz? - nevetett. - Nem kell féltened a barátnőd. Dylan nagy nőcsábász, de nem mer a tettek mezejére lépni. - magyarázta.
- Honnan ismered ilyen jól?
- Volt egy idegenvezetőm, aki mindeniről elmondta a tudnivalókat. - ekkor az ajtón egy barna hajú és szemű, nagyon fehér bőrű, kicsit szeplős, izmos pasi jött be. - És végszóra betoppant az idegenvezetőm. - nevetett Kyle. - Des ő itt Shane a szobatársam. Shane, ő Destiny. Egy suliból jöttünk. - mutatott be.
- Szia. - mosolygott rám édesen a srác, majd Kyle-hoz fordult. - Haver, csajokat hoztál a pasiházba? Látszik, hogy te leszel a csapatkapitány. - elnevettem magam.
- Meg kéne találnom Jes-t. Tipp, hogy hol lehet? - néztem a srácokra.
- Ki az a Jes? - kérdezte Shane.
- A barátnőm. Lelépett Dylan-nel. - feleltem.
- A szobájában lesznek. Gyere Des! - indult el Kyle.
Én követtem. Ismét jól végigmértek a pasik a folyosón.

Bementünk egy szobába. Tényleg ott volt Jes Dylan-nel.
- Jessy. Úgy eltűntél. - mentem hozzá.
- Bocsi Des, Dylan elrángatott. Ki a haverod? - nézett mögöttem Kyle-ra.
- Jes, ő Kyle. Kyle, Jes. - mutattam be őket.
- Jaj, nem te leszel a csapatkapitány? - méregette barátnőm a srácot.
- De, remélem.
- Na, de Destiny. A csapatkapitánnyal ismerkedsz meg az elsők közt? - viccelődött a lány.
- Már ismertük egymást. Egy suliból jöttünk. - felelte Kyle.
- Tök jó. - mosolygott Jes. - Én megyek Des. Valamit elfelejtettem a szobában. - mondta Jes, és már le is lépett.
- Nem akarunk kimenni mi is ebből a káoszból? - kérdezte Kyle.
- Jó ötlet. - bólintottam.

Kimentünk a házból, és elindultunk a főépület fele. Csak úgy. Lassan sétáltunk, hisz közben beszélgettünk.
- Hol laktok? - kérdezte Kyle.
- A szomszédban.
- Háhá, egymás mellett fogunk lakni. - nevetett.
- Igen. - mosolyodtam el.
- És...együtt vagy még a Niall gyerekkel?
- Nem. - néztem jobbra, mivel Kyle bal oldalon jött.
- A távolság? - válaszként bólintottam. - Sajnálom Des.
- Ennek így kellett lennie. És hogy telt a nyarad? - váltottam a témán.
Sokat meséltünk egymásnak, és beszélgettünk. Azt vettem észre, hogy Kyle teljesen megváltozott, vagy én nem ismertem régen elég jól. Nem olyan arrogáns és öntelt, mint volt. Sokkal kedvesebb és aranyosabb lett. De nem volt ellenemre. 

Nem sokkal később már valahogyan tettünk egy kört, és a házunk előtt álltunk.
- Bemegyek. Jessy már biztosan vár. - fordultam felé a lépcső előtt.
- Rendben. Majd 5-kor találkozunk.
- Ezt meg hogy érted? Te már tudod a csapatokat?
- A felügyelők egy részével lakom együtt. Persze, hogy tudom. Az egymáshoz közeli házak lesznek együtt. Vagyis ti velünk lesztek. Majd este riasztunk titeket, de ez legyen csak meglepetés. Ne mondd el senkinek léci. És még van sok hírünk nektek. - vigyorgott.
- Már várom. - örültem meg. Végre megismerkedhetek mindenkivel.
Vigyorogva bementem a házba, és a mi lakásunk fele vettem az irányt. Benyitottam. Jes az ágyon ült, és a telefonján beszélt valakivel, de ahogy hallottam, már elköszönt. Mikor letette a telefont, bekapcsolta a tévét, és elkezdte váltogatni a csatornákat. Közben hozzám beszélt.
- Hol voltál Des? Csak nem a csapatkapitánnyal? -  megállt egy csatornán, így felém fordult.
- De. - rántottam meg a vállam, és leültem az ágyamra.
- Szivem, ügyes vagy. A legjobb pasira kattantál rá.
- Jessy, csak barátok vagyunk. Nem szeretnék semmit Kyle-tól. Már megtanultam régen, hogy ő nem illik hozzám. - feleltem.
- Miért? Mi történt? - huppant le mellém a takaróra.
- Régen el akart hívni a végzős bálba, meg sokat próbálkozott, de nagyon beképzelt is volt egyben. Ez nem az én stílusom. Egy pasit akartam, aki szeret, nem egy srácok aki a népszerűségért van velem. Aztán csak barátok maradtunk, és kezdett megváltozni. Már egyáltalán nem öntelt, de nem szeretnék tőle semmit. - magyaráztam el.
- Én nem szólok bele Des. Te tudod. - ekkor a tekintete a tévére kalandozott. - Uhh. Ezt nézni akarom! - hangosította feljebb. Egy sztárokról szóló műsor volt. Gondoltam, akkor már én is nézem vele. Úgyis régóta nem tudok semmit a mostani helyzetről a sztárvilágban.

 Bemondó hölgy elmagyarázta, hogy Justin Bieber és Selena Gomez hogyan állnak éppen párkapcsolati téren. Jó sokat mesélt róla. Soha nem értettem, mi a jó mások magánügyeiben. De ez a média. Mit is várok? Hisz régen én is tapasztaltam. Azután elmondta, hogy az USA X-Factor mentorai Demi Lovato, Britney Spears, Simon Cowell, és L.A Read lesznek. Sokat mesélt róluk is. Közben Jes megszólalt.
- Na, most hazautaznék, hogy elmehessek egy X-Factor Show-ra. Régen találkozni szerettem volna Simon-nal. De ha én Angliába vagyok ő USA-ba, ha én USA-ba, ő Angliába. - nevetett a lány.
- Rendes ember, és nagyon jó fej. - mosolyodtam el.
- Te találkoztál már vele? - kerekedett ki a szeme.
- Az ikertesóm a fával, Austin-nal jár. - feleltem.
- Mázlista vagy Des. Majd egyszer bemutathatnátok neki a tesóddal. - nevetett, de ő sem várt választ, mivel váltott a sztori.
- Megjelent Pixie Lott új videoklipje. - elmondott róla minden tudnivalót, majd bevágtak belőle egy részletet. Mosolyogva ismerem fel a barátnőimet a klipben. Aztán vége lett a részletnek, és a hölgy ismét megszólalt. - És részben ehhez a kliphez kapcsolódik a következő hír is. A One Direction szépfiúi elvitték táncos szerelmüket nyaralni. Nem akárhova utaztak, hanem Harry és Liam barátnőinek otthonába, Magyarországra. - és vágtak be képeket a reptéren meg egy autókölcsönzőben. Nem esett a legjobban hallani ezeket, de igyekeztem nem elgyengülni. Most élnem kell, és nem a múlton rágódni.
- Nem ismerem annyira a One Direction-t, de azok a pasik. Lennék a négy csaj helybe. Nagyon jól néznek ki. Nem, Des? - fordult felém. Ez a mondtad romba döntött mindent. Jes szavai a szívembe hatoltak és az üresség ismét eljött. Igyekeztem elűzni, de nem nagyon ment. A nedvesség a szememben harcolt a kitörésért, de nem engedtem neki szabad utat a nagyvilág fele. Aztán egy harcos csepp csak kitört, és végig folyt az arcomon. Jes kicsit megijedt, majd zavartságot láttam rajta. Lehalkította a tévét, közelebb csúszott hozzám.
- Mi a baj Destiny? - simította meg a karom. Megráztam a fejem és gyorsan letöröltem a könnyem. - Na, mondd el! Mi rosszat mondta az 1D-ről? Mi a baj? - a hangja tele volt bíztatással. Éreztem, hogy már most nagyon jó barátnőm, és számíthatok rá. Megérdemli, hogy tudja.
- Niall. - mondtam ki végül, és a szemébe néztem. Láttam, hogy zavart, így folytattam. Halkan, mivel nehezemre esett ezt ismét elmesélni bárkinek is, de azért már könnyebb volt, mint egy hónapja. - Vele jöttem el a meghallgatásra. Már egy éve voltunk együtt, de aznap szakítottunk is. Összevesztünk, mert nem akartam eljönni ide tanulni. Tudtam, hogy így alig láthatnám, és szakított velem, hogy gond nélkül járhassak ide. Azt hitte ezzel csak nekem kedvez, és nyugodt életem lesz, de csak ártott. - néztem fel, és kicsordult még egy könnycseppem. Előkaptam a táskámból egy zsepit, és gyorsan letöröltem.
- Sajnálom Des. Ez annyira ismerős. Tudom, mit érzel Szívem. Jaj, gyere ide. - ölelt meg. Mikor eltávolodtunk az ő szeme is könnyes volt.
- Te miért sírsz Jessy? - lepődtem meg.
- Én is szinte pont így szakítottam a barátommal. Sean O'Pry volt az. Tudod, a modell. De túl nagy volt a távolság.
- Tudom. - mosolyodtam el.
- Mennyire hasonlítunk. - nevette el magát.
- Igen. - bólogattam, majd megnéztem telefonom. - Nézd! Már csak fél óránk van. Kapjuk össze magunkat. - feleltem.
- Már fél 5? - nyomta be az én telefonom közepét, hogy megnézze ő is az időt. Annyit jelzett az óra.

Bementünk a fürdőszobába. Még szerencse, hogy nagy tükör volt, így ketten is elfértünk előtte. Rendbe hoztuk magunkat, és megbeszéltük, hogy nem fogunk a múlton rágódni. Csak élvezzük az egyetemista élet kezdetét. Vártuk, hogy szivatni fognak minket. Aztán pontban 5-kor nagy robajt hallottunk, majd hirtelen kivágódott az ajtó.
- Des, Jessy nyomás a tábortűzhöz. - nézet be Kyle.
- Megyünk már. - intettem nyugodtan.
- Úristen. A srácokkal lesz összevonva a tábortűzünk. - örvendezett Jes.
- Aha. - felelem közömbösen. Nem hatott meg annyira.
- Te ezt tudtad?
- Kyle beavatott, de nem volt szabad elmondanom.
- Gonosz vagy Des. Menjünk! - ugrált barátnőm.