5. ~Mozi.*

 Beértem a fürdőszobába, lehuppantam a kád szélére, és kibuktak belőlem a könnyek.

Aztán megelégeltem.  Nem lehetek ilyen. Most nem. Odamentem a mosdóhoz, és megmostam az arcom. Még jó, hogy ma nem sminkeltem. Éppen töröltem az arcom, mikor valaki kopogott.

- Bejöhetek? – furcsa volt, hogy egy fiú hang. Még nem ismerem a srácokat annyira, hogy megismerjem a hangjuk.

- Ki vagy?

- Louis. – nevetett. Tetszett neki, hogy nem tudom, melyik kinek a hangja.

- Gyere.

Louis benyitott, majd óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Ekkor esett le:

- Te jó ég! Egyedül hagytam Rebeccát a fiúkkal.

- Semmi baj. Jól elbeszélgetnek. Beszélgessünk mi is egy kicsit.

- Miről akarsz beszélni?

- Arról, hogy miért rohantál el. Ezt a helyzetet egyből kiszúrom. Nemrég szakítottál a barátoddal, igaz? – fogta meg a karom.

Megfordultam, és nekitámaszkodtam a pultnak. Lehajtott fejjel, próbáltam elrejteni az újból kicsorduló könnyeket. Louis mögém állt. Megsimította a karom. Nem is tudtam, hogy ilyen megértő is tud lenni.

- Ezt igennek veszem. Mit tett?

- Megcsalt. – suttogtam remegő hangon.

- Ó a szemét bunkó. – bukott ki belőle. – Ez az, amit a legjobban utálok. Amikor egy lány szívből szereti párját, de az ezt kihasználva a háta mögött megcsalja.

Odatámaszkodott mellém, majd az egyik kezével felé fordította a fejem. Én szemébe néztem. Éreztem, hogy már kezdenek elállni a könnyek. Már nem sírtam.

- Úgy sajnálom.

- Én is, de ez egy új élet egy új városban, és nem akarok a múlton rágódni.

Erre elmosolyodott. Megtöröltem a szemem. És én is erőltettem egy mosolyt.

- Azt viszont nem gondoltam volna, hogy te ilyen érzékeny is tudsz lenni.

Erre megölelt. És a fülembe súgta.

- Csak azoknak, akik megérdemlik.

Erre elmosolyodtam. Jó helyen vagyok. Ez az én munkám, az én helyem.

- Menjünk ki. Már egy kicsit sok ideje vagyok itt. Nagyon látszik, hogy sírtam?

- Nem, dehogy is.

Bólintottam.

Mikor kimentünk, mindenki a nappaliban ült, és beszélgetett. Ahogy megláttak, egyből minden tekintet felém fordult. Leültem a helyemre. Louis mellém. Senki nem szólt semmit. Nem akartak rákérdezni, mi történt. Nem is baj. Aztán Rebecca megtörte a csendet.

- És mi történt a koncert után?

- Elmentünk a buliba, és ott egy csávó annyira berúgott, hogy… - mesélte Zayn, de valami megzavart.

„Grrrrrrr” Hallottam magam mellől. Ránéztem Harryre. Elkezdtem mosolyogni. Ő szégyenlősen visszamosolygott. Megint megkordult a hasa.

- Csináljak egy szendvicset? – kérdeztem viccesen.

Harry éppen válaszolni akart (tudom, hogy igen lett volna a válasz, mert már elkezdett bólogatni), mikor Louis közbeszólt. Biztos meghallotta.

- Nekem jöhet! – jelentkezett gyerekesen.

- Mi? – kérdezte Niall

- Na jó, akkor ki kér szendvicset? – kérdeztem.

- Én! – kiabálta Niall, Louis és Zayn egyszerre.

- Én is! – mondta Liam

- Hallottam, hogy te is kérsz. – fordultam Harry fele, és jegyeztem meg viccesen.

Elindultam, de megálltam. Rebecca is felállt.

- Hol a konyha? – kérdeztem szégyenlősen.

- Megyünk mi is. – mondta Niall.

Mindenki felállt és kiment a konyhába. A folyosó kereszteződésén jobbra. Ez vezet a konyhába. Ők leültek az asztalhoz, mi meg Rebeccával megálltunk.

- Na akkor, ki mit kér a szendvicsébe?- kérdeztük.

- Én kérek bele sajtot, sonkát, vajat, sajtot, paradicsomot…

- Én kérek bele répát, szalámit, répát, sajtot, répát…

- Én kérek bele Vajat, sajtot, szalámit, sonkát, paprikát…

Mindenki elkezdte mondani kivéve Harry-t.

- Állj! Egyesével mondjátok. Louis, te milyet kérsz?

- Én kérek bele répát, sajtot, szalámit, vajat… a répát mondtam már?

- Csinálom. – mondta Rebecca.

- Oké. Harry, te milyet kérsz?

- Én nem vagyok éhes. – rándította meg a vállát.

- Az előbb még korgott a gyomrod.

- Ja, tényleg. Akkor kérek egy melegszendvicset. – mondta közömbösen.

Elkezdtem csinálni Harrynek a melegszendvicset, és hirtelen mindenki olyat kért. A végén mindenki melegszendvicset kapott. Jól is laktak vele. Miután megette mindenki a kaját, jött egy érdekes ötlet.

- Nem akarunk filmezni? – kérdezte Zayn.

- De, jó ötlet. – vágta rá mindenki.

- Jó válasszatok filmet, én csinálok popcorn-t. – ajánlottam fel.

Mindenki bement a nappaliba, én meg ottmaradtam és kerestem a popcorn-t.

Kinyitottam egy szekrényt, de semmi. Még egyet megnéztem. Onnan levettem egy nagy tálat. Gondoltam, az majd jó lesz beletenni a kész kukoricát. Végül az utolsó előtti szekrénybe megtaláltam a kukoricát a legfelső polcon. Nem vagyok olyan kicsi, de azt nem értem el. Csak ott nyújtózkodtam érte, de semmi. Aztán egyszer csak annyit látok, hogy valaki mögém áll és leveszi.  Nagyon megijedtem. Ahogy nyújtózkodott a kukoricáért a felsőteste súrolta a hátam. Éreztem, hogy izmos.

Megfordultam, és Harry-t láttam magam mögött. Nem akartam hozzá olyan közel lenni, ezért nekisimultam a pultnak. De a tekintetem végig a gyönyörű, zöld szemeit figyelte. Szinte rabul ejtettek. Ő is mélyen a szemembe nézett. Közelebb jött egy lépést. Először nem tudtam, hogy mit akar, aztán kinyitotta mögöttem a mikrót, beletette a kukoricát, és beállította. De hátrébb lépni már nem akart. Szóval csak álltunk ott egymáshoz igazán közel. Éreztem a lélegzetét. Majd egyszer megszólalt.

- Miért rohantál ki olyan gyorsan, mikor Louis azt kérdezte, van-e pasid?

Mélylevegő.

- Nemrég szakítottam a barátommal. – mondtam lehajtott fejjel, hogy ne lássa, ahogy megtelik a szemem könnyel. Harry előtt pláne nem akarok sírni.

- Sajnálom. Meddig tartott? Mit történt?

- Másfél évig voltunk együtt, és megcsalt.

- Ó a kis…- nem akart káromkodni. – Jó hülye lehet, hogy egy ilyen széplányt átvert. – nyúlt az állam alá, és felemelte a fejem. Én elpirultam. – De ha akarod, add meg a címét, meg a nevét, és meglátogatom. – tette hozzá viccesen, de egybe fenyegetőn is.

- Nem kell. Már tovább léptem. – Jelentettem ki.

Egy kicsit közelebb hajolt hozzám. Most még közelebb volt egymáshoz az arcunk. Először nem tudtam, mit akar. Azon töprengtem, hogy ha megcsókol, eltoljam, vagy hagyjam. Ekkor a kezével végigsimította az arcom. Most jöttem rá, hogy egy könnycsepp alattomosan kicsordult, és azt törölte le. De édes.

Sokáig álltunk volna így, ha nem csipog a mikró, hogy kész a popcorn. Egyikünknek se volt kedve elfordulni, de muszáj volt. Megfordultam. Harry a hátam mögött maradt. Nekitámaszkodott a pultnak úgy, hogy én a két karja között legyek. Kiöntöttem a kukoricát a tálba. Megfordultam, és legnagyobb meglepetésemre Harry feje közvetlen az enyémmel szembe került. Egy fél centi, és összeér az orrunk. Majdnem kiöntöttem a popcorn-t. Aztán óvatosan kibújtam a karjaiból.

- Menjünk be. – mondtam.

- Jó. – mondta kelletlenül.

Bementünk. A többiek már elhelyezkedtek. Csak ránk vártak. Niall Zayn és Rebecca a legelső sorból nézték a filmet a párnákról. Liam egy kicsit hátrébb egy párnán ücsörgött. Én egy fotelben ültem, míg Harry a mellettem lévő kanapéról figyelt. Louis mögöttem egy másik fotelben foglalt helyet. Indult a film. Valami vígjátékot választottak. Nem nagyon figyeltem rá. De ha jól láttam Rebecca és Zayn is inkább suttogtak. Én a konyhában történteken gondolkoztam. De valami megzavart a telefonom elkezdett rezegni. Megnéztem.

„ Egy új üzenet.”