2012. augusztus 31., péntek

II. 12. ~Miami.*

Frissítettem a Szereplők.*-et Nézzétek meg! Benne vannak az újak. :)

II. 12. ~Miami.*


Csengettek. El se tudom mondani, milyen megkönnyebbülés volt hallani ezt a hangot a reggeli kapkodás után. Halálra izgultam magam. Folyamatosan azon agyaltunk Rebeccával, hogy mi kell még, vagy esetleg mit hagyunk itthon. Olyan hiányérzetem volt. Még nincs minden meg. De valahogy ez a csengő megnyugtatott. Megnyugtatott, mivel tudtam, ki vár rám az ajtó túl oldalán. Odaszaladtunk barátnőmmel, és feltéptük. Kint Liam és Harry várakozott.
- Mehetünk? - kérdezték.
- Sziasztok. - mosolyogtunk.
- Persze. - feleltem.
- Mit vigyünk? - kérdezte Harry.
- Ezeket. - mutattam a két nagy bőröndre a nappaliban.
- Oké. - mondta Liam, majd felkapta Rebeccáét.
Harry az enyémet fogta meg. Kipakoltunk mindent a folyosóra.
- Szia kis lakásunk. - mondtam, majd bezártam az ajtót. Rebecca csak mosolygott.
Lementünk a lifttel, majd bepakoltunk egy autóba. Nem tudom ki vezette. Mindenki hátra ült, és csak mi voltunk benne négyen. De a csomagtartóban a két fiú cucca is pihent. A kocsi elindult a reptér fele.

Reptér. Azon helyek egyike, ahol minden emberben két érzés kavarog. Az egyik a honvágy, és az otthonszeretete, a másik pedig a kalandvágy, és a világ felfedezése. Bennünk is ez játszódott le. Egyik részem maradt volna ebben a csodás városban, de a másik kívánkozott Miami-ba. Álltunk a reptér előtt a bőröndökkel. Bár nem kellett sokat várni, és bementünk. Leadtuk a csomagokat, majd leültünk, és vártuk a többieket. Útközben kiderült, hogy ők külön jönnek, mivel mindenki felveszi a szerelmét. Kivéve szegény Niall-t. Neki itthon kell hagynia Destiny-t. Mint utólag kiderült az is szerepet játszott Ian döntésében, hogy belenyúlik az iskolába a turné. Az ikrek most lesznek 12.-esek. Két hónapig külön. Én nem bírnám ki Harry nélkül. Nekik is nehéz lesz.
- Mikor jönnek? - untam meg a várakozást.
- Most. - mutatott Liam a bejárat fele.
Odakaptam a fejem, és tényleg. Vicky, Will, Louis, Zayn és Niall közeledett felénk.
- Sziasztok. - köszöntünk, mikor ideértek.

Leadták a csomagjukat. Éppen azon gondolkoztunk, hogy elindulunk a gép felé, mikor egy kis csipet-csapat közeledett hozzánk. Csak Lorát ismertem meg, és pár lány arca is rémlett valahonnan. Egy nő jött középen nagyon magabiztosan. Megálltak előttünk, majd megszólalt.
- Sziasztok. Beth vagyok. Én lennék a szervező, és végig veletek leszek. Hadd mutassam be a csapatot. Ő itt Paul, a testőrötök, Lou a fodrász, öltöztető, sminkes, és kis Lux. Debby az előénekesetek, Jasmin az énektanár, Lora a koreográfus, és a táncosok, akik közül páran ott vannak. - nézett barátnőimre. - Beszéltem Simon-nal, és lerendeztem, hogy veletek legyenek egy házban. Ti nem a hotelben lesztek. - mondta nekünk. Bólintottunk. - Remek. Édeseim, indulás. Vár minket Amerika. - tapsolt kettőt, és indult el a folyosón. Követtük. Ez a nő aztán nem hezitál. Egyből a lényegre tér. De amúgy elég szimpatikus kis asszony azt meg kell hagyni. Útközben összemosolyogtunk a csapat új tagjaival. Mindenkinek kedves arca volt. Az a kisbaba nagyon aranyos. Végigmentünk a folyosón, aminek a végén egy hölgy állt.
- Erre tessék. - terelt minket egy másik folyosóra.
Elkanyarodtunk, majd kiértünk az épületből. Egy meglehetősen bizarr, de mégis remek látvány fogadott minket. Egy hatalmas repülő, aminek a farkán egy "1D" felirat díszelgett. Mindenki elképedt, és megállt, kivéve Beth.
- Nekünk van repülőnk? - döbben le Louis mellettem.
- Úgy tűnik. - mondta Zayn.
- Cool. - indult el Harry.
Ránéztem a többiekre. Legtöbben csak megrántották a válluk, és mentek előre. Én is így tettem, és követtem a szerelmem. Furcsa, de ezúttal Harry nem ragadott kézen, mikor elindult. Nagyon izgulhat ő is.
- Jó reggelt! - köszönt egy kis kalauz a lépcső aljánál. Mindenki bólintott válasz képen.
- Beszállás Kedveseim. - mondta Beth.
Felmentünk a lépcsőn, majd ismét egy újabb meglepetés fogadott minket.
Csodaszép volt a gép belseje. Mindenkinek volt benne elég hely. Voltak kapapék, fotelek, konyha, tévé, minden ami kell. Kicsit furcsa volt, hogy az én pasim ilyen gépen utazik. De persze örülök a sikerének. Hisz Harry egy világsztár. Most már hivatalosan is, hogy megy turnéra, és mindenhol elkelt az összes jegy.

Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd megszólalt egy hang.
- Kedves utasaink. Köszöntjük önöket a OneD1-en. Kérjük a felszállás alatt foglaljanak helyet. Utána szabadon mozoghatnak a gép területén. Köszönjük.
Hallgatott el a kelleme női hang. Mindenki leült. Volt hely bőven szóval ez nem okozott gondot. A táncosok, Lou, Lux, Jasmin, Beth és Lora a gép elején ültek, mi a srácokkal, Paul-lal és Debby-vel a gép farkánál.
- Debby. Mesélnél magadról egy kicsit nekünk? - kérte Vicky.
- Persze. Debby Medwin vagyok, és Írországban születtem. 6 éves voltam, mikor Londonba költöztünk.
- Én is ír vagyok. - kiabálta be Niall széles vigyorral.
- Hallhatnánk énekelni? - kérdeztem.
- Rendben. - rántotta meg a vállát. Elkezdte énekelni a WMYB refrénjét.
- Ez király volt. - mondta Zayn.
- Köszönöm. - mosolygott.
Elkezdtünk énekelni közösen, és sokat nevettünk. Én igyekeztem nagyon halkan énekelni. Harry bíztatóan átkarolta a derekam, hogy hangosabban, de nem javítottam.

Paul a sarokban ücsörgött, és figyelt minket.
- Harry. Paul mit csinál? Kezd megijeszteni. - súgtam oda neki.
A fiú odakapta a fejét, és megszorította a derekam, hogy nyugodjak meg, majd megszólalt.
- Szóval Paul. Te leszel a testőrünk? - kérdezte tőle.
- Igen. Az én dolgom, hogy megvédjelek titeket a rajongóktól. - felelte.
- Mi egymásban több kárt teszünk. - ugrott rá Liam Niall-re.
- Haver! - nevetett a kis szöszi srác. - Ezt még visszakapod. Lökte oldalra Liam-et. Mindenki nevetett.
- Hova kerültem... - nevetett Paul is.
- Srácok. A testőrünk jó fej. - kiabálta Louis.
- Yeah. Vas happenin' Paul. - mondta Zayn is.
Paul csak nevetett. Én a tévé előtt ültem, így közvetlen mellettem volt az a kis átjáró rész a gép eleje fele. Ebben a pillanatban megjelent ott egy kis láb, majd egy aprócska baba. Megállt, és szétnézett.
- Szia Lux. - mosolyogtam rá.
Kinyújtotta a kezét, és elindult felém. Ideért, én pedig felkaptam, és az ölembe ültettem.
- Hogy vagy Edésem? - kérdeztem tőle.
Nevetett egyet, olyan édesen ahogy csak egy kisbaba tud, majd elkezdett játszani a hajammal. Felnéztem Harry-re. Nyomott egy puszit az arcomra, aztán átkarolta a derekam.
- Kicsim, te vagy a legtökéletesebb. - elmosolyodtam.
- Szia Lux baba. - guggolt le elé Rebecca is.
- Jaj de édes vagy. - jött oda Vicky, és Will is.
- Hát itt vagy Kincsem. - sietett oda az Édesanyja. Ha jól emlékszem Lou-nak hívták. - Látom összeismerkedtél a lányokkal. - vette fel az ölemből.
- Olyan kis édes. - álltunk fel mind. Lou csak elmosolyodott.
- Gyere Lux. Ideje aludni egyet. Köszi, hogy figyeltetek rá. - mondta nekünk.
- Bármikor szívesen máskor is. - mondtam.
Lou bólintott, majd eltűnt a folyosón.

A hihetetlenül hosszú repülőutat végignevettük, és végigaludtunk. Persze készültek borzalmas, és vicces képek is.
 Kitudja mennyi idő telt már el, mikor megint megszólalt az a kellemes hang. Mindenki elkezdett ébredezni. Én is kinyitottam a szemem.
- Kedves utasaink. Kérjük mindenki foglalja el a helyét. Megkezdtük a leszállást a Miami reptéren.
- Megjöttünk? - kérdezte egy kómás hang. Arra néztem. Louis kezdte felfogni a helyzetet.
- Úgy tűnik. - emeltem fel a fejem Harry válláról.
- Mi? - kérdezte a fiú.
Nehezen ébredeztünk.
- Kedves utasaink. Sikeresen landoltunk a Miami reptéren. Érezzék jól magukat. - mondta megint a női hang.
- Leszálltunk? - kérdezte Niall.
- Igen. - felelte Liam, majd felállt. - Csipkerózsika? Hol vagy? - ráncolta a homlokát.
- Na Édeseim. Megjöttünk. - mosolygott Beth. - Minden rendben? - nézett Liam-re.
- Jó reggelt. - jelent meg Rebecca feje Beth válla felett.
- Igen. Minden rendben. - mondta a fiú, majd a lányhoz rohant. - Hol voltál? - karolta át a derekát.
- Vécén. - nevetett a lány. - Miért?
- Felkeltem, és eltűntél mellőlem.
- Nyugi Liam. Csak pisilnem kellett. - nyomott egy puszit az arcára Rebecca.
- Szálljunk le Kedveseim. - mondta Beth, majd elkezdett terelni minket a kijárat fele.

10 órás repülőút után leszálltunk, és egy csomó vaku villant a szemembe. A reptér szélén gyülekezett a sok fotós. Betoltak minket a srácokkal egy jó nagy kocsiba, és beszállt hozzánk Paul is. Nagyon rendesek, hogy nem akarnak senkit se szétválasztani a szerelmétől. Végigkocsikáztunk Miami-n. Csodás ez a hely. Elmentünk a stadion mellett, amin egy hatalmas One Direction plakát díszelgett.
- Mekkora arcunk van. - nevetett Loui.
Végül megjöttünk egy csodaszép házhoz. El se tudtuk képzelni, hogy ebben tényleg mi fogunk lakni. Ez hihetetlen.
 - Wow. - mondta egyszer Louis.
- Ez tényleg a mi lakásunk? - kérdezte Zayn.
- Úgy tűnik haver. És én rohadtul kíváncsi vagyok rá. - indult el be Louis Vicky-vel.
Követtük őket. A nappaliba érkeztünk. Csodaszép és nagy volt.
- Hűh. - mondtam.
- Gyere! - ragadta meg a kezem Harry, és húzott fel a lépcsőn az emeletre.
Benyitottunk az első szobába.
- Ez jó is lesz nekünk, igaz? - ült le Harry az ágy szélére.
- Tökéletes. - néztem szét. - Saját fürdőszobánk is van. - mentem be.
- Cool. Ezt nézd meg Kicsim. - kiáltott be.
Visszamentem, és megláttam Harry-t a teraszon. Kimentem hozzá.
- Wow. Ez a kilátás...- nem bírtam befejezni.
Az erkély alatt volt egy medence, a kert a partig futott, és láttuk a tengert.
- Tetszik Kicsim? - húzott magához Harry.
- Ühüm. - gyönyörködtem tovább.
- És itt kik vannak? - nyitott be Vicky.
Megfordultunk, és bementünk a teraszról.
- Hali. - köszönt Harry.
- Sziasztok. - köszönt vissza a lány. - Hű. Eddig nektek a legnagyobb a teraszotok, és...fehér. Király. - nézett szét, és ki is viharzott.
Nem értettük, így elindultunk szétnézni a többi szobában. Mindegyik olyan volt, mint a mienk, csak más színvilággal, és kisebb terasszal.

***

- Van kerek három napunk szombat estéig. Mit csinálunk addig? - kérdezte Zayn, mikor lent ültünk a csodás "nappalinkban". Már kipakoltunk. Volt egy egyszemélyes szoba a házban Paul számára fent tartva. Ő is velünk lakott. Nagyon komolyan veszik ezt a testőrséget. Bezzeg Londonban nem volt ilyen.
- Akkor először a stabil programokat tisztázzuk le. - mondta Niall.
- Oké. Holnap 4-tól dedikálás, pénteken 3-tól interjút adunk a rádióban, majd szombat 11-től próba, 6 koncert. És utána szabadok vagyunk kedd 10-ig. Akkor indul a gép Spanyolországba. - magyarázta Liam.
- Rendben. Ma nincs programunk, és 2 óra van. - tisztázta le Harry.
- Menjünk le a partra! - kérte Vicky.
- Igen. - mondtam én is.
- Remélem Paul, hoztál fürdőgatyát. - szólt hátra viccesen Louis.
- Hát hogyne. - nevetett a férfi.
- Remek. Irány a part. - pattant fel Zayn. 

2012. augusztus 29., szerda

II. 11. ~Szégyenlős.*



Leah szemszögéből:

Egyszer nyílt a hátsó ajtó a konyhából. Rebecca és Liam lépett ki rajta.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. - köszöntek vissza.
- Hogyhogy ilyen korán fent? - kérdezte Harry.
- Felébredtünk. - mondta Rebecca.
- Mire? - kérdeztem.
- Egymásra. - bújtak össze.
- Milyen volt az este? - kérdeztem.
- Jó volt, bár most nem voltak olyan nagy poénok. - mondta Rebecca.
- Nem is ittunk annyit. Főleg koktéloztunk. Még Zayn is. Nagyon finomak voltak, de sok alkohol lehetett bennük. - magyarázta Liam.
- Az jó. Ma meg mehet a pakolás, és holnap irány Amerika. - mondta Harry.
- Bizony. - néztem össze Rebeccával.
- Voltatok már Miami-ban? - kérdezte Liam.
- Nem. - vágtuk rá barátnőmmel.
A fiúk csak mosolyogtak.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Háromnegyed 7. - felelte Rebecca.
- 8 doki! - jött rá Harry.
- Pedig reméltem, hogy nem jut eszedbe. - dünnyögtem. 
- Kicsim. Ezt már megbeszéltük. - húzott magához.
- Tudom-tudom. - húztam el a szám.
- Gyere Kicsim. Menjünk készülődni. - indultunk el be a házba, majd föl az emeletre.

Elmentem zuhanyozni, de megint nem vittem be magammal a ruhám, így fehérneműbe és törölközőbe mentem vissza. Megint... Harry természetesen ismét bent volt.
- Hmm. - vitte fel a hangsúlyt a végére, és csalódottan mondta.  
- Mi az? - kérdeztem, és becsuktam az ajtót magam mögött.
- Nem értem, miért rejted magad még mindig el. Már láttalak meztelenül is.  - állt elém.
- Bárki jöhetett volna a folyosón. - hoztam fel mentségemre.
- De már bent vagy. - mondta, és megint kiakasztotta a törölköző szélét, így az lecsúszott a bokámhoz. Lenéztem, majd oldalra.
- Mi baj? Miért vagy ilyen szégyenlős előttem?  - fordította maga felé a fejem.
- Nem vagyok az. - mondtam, de nem tudtam jól hazudni.
- Igen? Akkor ez már nem is zavar? - húzott megához, és nyúlt volna hátra a melltartóm kapcsához.
- Harry. El fogunk késni. - nyomtam egy puszit az arcára, majd kibújtam a karjaiból, és a ruhámhoz siettem.
Csak sóhajtott, majd elment ő is zuhanyozni. Ez kellemetlen volt. Nem tudom, miért vagyok előtte ilyen szégyellős. Talán mert még soha senki nem akarta, hogy meztelenül is önmagam legyek előtte. Harry-n viszont tényleg azt éreztem, hogy azért szeret, amilyen vagyok.
Felöltöztem, majd Harry is visszajött a zuhanyzásból. Direkt egy száll alsóban, ami ráadásul koszos volt gondolom, mivel azt is lecserélte a szobában. Már csak azért is.

Elindultunk az orvoshoz. 7:50-kor a váróteremben ültünk.
- Harry Styles. - szólt ki az orvos.
Elindultunk az ajtó fele.
- Nos. Maga a gipszét jött levetetni saját felelőségre, jól emlékszem? - kérdezte.
- Igen. - felelte Harry.
- Biztos ezt szeretné?
- Teljesen. - mondta magabiztosan.
- Rendben. Akkor elmúlt 18? Kérnék személyit. - a fiú elővette, és a dokinak adta. Leellenőrizte, majd visszaadta. - Rendben. Ezeket alá kéne írni, hogy saját felelőségre veteti le. - tolt elé két papírt.
Harry gondolkodás nélkül aláírta. A dedikálás nagyon jól megy neki.
- Kezdjük is. Foglaljon helyet. - mutatott a vizsgálóasztalra.
Harry felült. A doktor elővett valami speciális eszközt, és hozzálátott.
Elvágta a gipszet, majd szétfeszítette. Szépen megvizsgálta Harry immár szabadon lévő kezét.
- Úgy látom, minden a legnagyobb rendben. Ennek már nem lesz baja, hacsak nem akar baseball-ozni. - mosolygott a doki. Nevettünk.
Bekötötte a kezét.
- Meg szeretné tartani a gipszet? - kérdezte a végén.
- Köszönöm, de nem. Nem volt rajta semmi. - mondta Harry.
- Rendben. - bólintott a doktor.

Elrendeztük, amit még kellett, majd elmentünk.
- De most aztán nagyon vigyázz a kezedre. Tudod! Tőlem is kapsz. - mosolyogtam, de tudta, hogy komolyan gondolom.
- Rendben Kicsim. Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - húzott magához.
- Remélem is. - mondtam, miközben beszálltunk a kocsiba.
- Egy fagyi? - kérdezte.
- Nem sajnos. Haza kell mennem pakolni. - húztam el a szám.
- De hát ott az egész délutánod. - húzta fel a szemöldökét.
- Tisztában vagy vele, hogy egy lánynak mennyi idő kell a pakoláshoz?! - nevettem.
- Nem, de szívesen segítek, és úgy gyorsabban végzel. - mosolygott gonoszul.
- Ez igazán nem szükséges. - mondtam.
- De szívesen megteszem.
- Rendben. Akkor menjünk hozzánk. - bólintottam.

Megálltunk a házunk előtt, majd bementünk, és fel a lifttel a lakásunkig. Egyenesen a szobám fele vettük az irányt. Előkaptam egy nagy bőröndöt. Azt a hatalmasat, amiben az összes cuccomat lehoztam ide. Kinyitva letettem a sarokba, hogy azért ne zavarjon. Kipakoltam az összes ruhám az ágyra, majd Harry-vel kiválogattuk, hogy mi kell.
- Ezt vigyem szerinted? - mutattam fel egy szürke hosszú ujjút.
- Ne. - rázta meg a fejét. - De ezt mindenképpen hozd el! - fogott meg egy pántnélküli fölsőt, ami éppen akkora volt, hogy a mellemet eltakarja.
- Nem. - pirultam el.
- Miért? Akkor minek vetted meg? Légy szíves vedd fel. A kedvemért. Csak én látom. - nyújtotta felém a kicsi ruhadarabot.
- Nem. - nyúltam szégyenlősen a nyakamhoz.
- Miért? Pont előttem nem mered? - láttam a szemében a csalódottságot.
- De. Add ide. - vettem ki a kezéből. Felkapta a fejét, és vigyorgott.
Elfordultam, és már vettem is le a felsőm. Csak azzal nem számoltam, hogy ezt a fölsőt melltartó nélkül kell hordani. Kipattintottam hátul, és ledobtam az ágyra. Felvettem azt a kis toppot, majd visszafordultam. Harry először csak bámult, és vigyorgott, majd megszólalt.
- Igazad van. Ne hozd el. - mondta.
- Ennyire rosszul áll? - kaptam a hasamhoz. Soha nem voltam a méretével elégedett.
- Ellenkezőleg. Nem akarom, hogy minden pasi az én csajomat bámulja az utcán. - jött oda hozzám, és elvette a kezem a hasamról. - A hasadat pedig nem kell takargatni. Tökéletes. - nyomott rá egy puszit. Elnevettem magam. Eléggé csikis vagyok. - De azt nem értem, miért fordulsz el mikor öltözöl...- csóválta a fejét, és ült le az ágy azon szélére, ahol nem olyan sok ruha volt.
- Rendben. Csak, hogy leszállj rólam. - mondtam, majd elkezdtem levenni a fölsőt. Félmeztelen ott álltam előtte. Felvettem a melltartót, majd a pólót is. Közben pirultam mint állat. Elkezdett nevetni.
 - Akkor ez jön. - dobtam oda a bőröndhöz.
- Direkt kínzol?! - forgatta meg a szemét viccesen.
- Én? Mivel? - játszottam az ártatlanságot.
- Ezzel a toppal, a mosolyoddal, a szemeddel, a tökéletes alakoddal...soroljam még?! - állt fel, és húzott magához.
Szégyenlősen lehajtottam a fejem. Nem akartam, hogy lássa, amint elpirulok. Mert éppen rákvörös lettem.
- Jól áll a piros. - mondta, majd megcsókolt.

Nem tartott sokáig.
- Pakolnom kell. - mondtam.
- Oké. De ezt mindenképpen hozd el! - kapta elő a háta mögül a piros tangám. Ez volt az egyetlen piros, és csak a vörös gatyám miatt.
- Hé. - kaptam ki a kezéből. - Ezt hol találtad?
- A fehér nemük között. - vigyorgott, és hátra biccentett egyet a fejével.
- Te kutattál a fehér neműim között? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem. Kint van az ágyon mind. - rántotta meg a vállát. - Egyszer majd én is láthatom rajtad? - vigyorgott gonoszul.
- Nem. Csak a vörös gatyám alá veszem fel, hogy ne látszódjon. - tettem vissza a többihez.
- Kár. - húzta el a száját.

Összepakoltunk, és szerencsére több gáz dolgot nem talált. Látszólag nagyon élvezte, hogy már nem volt a kezén a gipsz. Végre megint önfeledtnek láttad. Semmi miatt nem kellett visszafognia magát. Ezután átmentünk a srácokhoz. Mindenki ott volt. Vagyis Destiny, és Niall kivételével mindenki. Felmentünk Harry-hez, és összepakoltunk. Szépen összehajtottam a ruháit, és elrendeztem a bőröndben.
- Még jó, hogy itt vagyok neked. Hogy pakolnál össze nélkülem?! - nevettem.
- Sehogy. Minden bele lenne gyűrve. - felelte.
- És ez mi? Én is tudok ilyeneket találni. - nevettem. Odakapta a fejét, é. Hogy pakolnál össze nélkülem?! - nevettem.
- Sehogy. Minden bele lenne gyűrve. - felelte.
- És ezek mik? Én is tudok ilyeneket találni. - nevettem. Odakapta a fejét, és megismerte a két ruhadarabot, amit szorongattam. Az ugyanis egy fehér alsót fogtam meg, amin volt egy kis zöld dínó, és egy buborék jelezte, hogy éppen azt mondja: "Sex!  Sex! I wanna sex!". Meg egy rózsaszínt, aminek a hátulján ez díszelgett: "It's gonna be Legendary!!!"
- Ezek a kedvenc alsóim. - rántott egyet a vállán. Mintha nem érdekelné.
- Hmm. Nagyon aranyosak. - szorítottam magamhoz öket.
- Egy rajongótól kaptam öket. - mondta még mindig közömbösen.
- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem.
- Nyugi. Csak vicceltem. Még régen kaptam a srácoktól csak poénból a névnapomra. - nevetett.
- És ezek a kedvenceid? Tényleg így gondolod? - húztam el a szám, mintha megsértődnék, pedig csak játszottam vele egy kicsit.
- Jaj Kicsim. Dehogyis. Magadra ne vedd. Ez csak poén. Téged teljes mértékben önmagadért szeretlek. Tudod, hogy nem bírnám ki, ha elmennél. Már tapasztaltam, és nem szeretném még egyszer átélni. - ölelt meg.
- Tudom. - mosolyodtam el.

Összepakoltunk, majd lementünk a többiekhez. Ha jól láttam idő közben Liam is kész lett a pakolással, Niall is hazaérkezett, és Rebecca pedig lelépett.  Will és Vicky még lent ültek. Pontosabban Will a teraszon Zayn-nel.
- Rebecca már el ment. Ideje indulnom nekem is. - mentem ki az előszobába.
- Máris? - biggyesztette le az ajkait Harry.
- Sajnos igen. Holnap nyolckor találkozunk. - nyomtam egy csókot a szájára, majd felkaptam a cipőm, és a táskám.
- Sziasztok. - kiáltottam  be a többieknek.
- Szia. - jött a válasz, de senki nem jött ki.
- Szia Harry. - köszöntem el, majd elindultam az ajtó fele, de megfogta a karom, és maga felé fordított. Kaptam egy erőteljes csókot. A nyelve szinte berontott a számba.
- Elviszlek. - engedte el a derekam.
- Nem kell. Tudod, hogy pár sarok, és még nincs is sötét. - mosolyogtam. - Szia Harry.
- Szia Kicsim. - húzta a híres féloldalas mosolyára a száját.
Kimentem, majd elindultam hozzánk.

Nem kellett sokat menni, és a lakásba voltam.
- Rebecca! - kiáltottam el magam.
- Fürdő! - kiabálta vissza.
Bementem a fürdőszobába. Éppen a tisztálkodási szereit pakolta össze.
- Te már kész is vagy? - kérdezte tőlem.
- Igen. Délelőtt összepakoltunk Harry-vel.
- Tényleg segített? - kerekedett ki a szeme, és nézett rám a tükörből.
- Nem. De olyanokat talált...
- És pedig?
- Fel kellett vennem előtte a kis toppomat. Tudod, amit még régen kaptam Rosalie-tól, és Péter kedvence volt. - nevettem. Ő  is elkezdte, amint rájött melyikre gondolok. - Aztán megtalálta a piros bugyimat. - meséltem.
- Juj. És mit mondott rá? - tett el egy pár hajgumit.
- Azt kérte, egyszer vegyem fel a kedvéért. - pirultam el. - De visszakapott mindent, mert én is segítettem neki, és találtam egy rózsaszín alsót, és egy dínósat, amire rá volt írva, hogy: "Sex! Sex! I wanna sex!"
- Igen? - bukott ki belőle még jobban a nevetés. - És mi volt tegnap este? - húzogatta a szemöldökét.
- Filmeztünk, de nem néztük végig....- mondtam titokzatosan.
- Ezt hogy érted? - mosolyogott el.
- Felkapott, és bevitt szobájába. Megtörtént. - pirultam el. Rebeccának mindent elmondok.
- Igen? Leah!! Ismered a szabályt! - mosolygott gonoszul.
- Jól van na. - rántottam meg a vállam. Volt egy szabályunk, miszerint csak egy hónap után lehet lefeküdni egy pasival. Ez itt nem jött be. - És veletek mi volt? Meddig jutottatok? Mit csináltatok ma? - kérdeztem, csak, hogy tereljem magamról a témát.
- Segíteni akartam neki a pakolásba, de azt mondta nem kell. Így csak figyeltem. Villám gyorsan bepakolt, és nagyon ügyesen. Csak néztem. Minket is meghazudtolt. De mi még csak a smárolásnál vagyunk. Igaz  a fenekemet már előszeretettel fogdossa, de nem zavar. Tudod vele valahogy magam vagyok. Tegnap este is mikor haza jöttünk, és itt maradtam, brutál volt. Nem voltunk teljesen józanok...- tette hozzá, és elmesélt mindent.

Rebeccának is összepakoltunk, miközben mesélt, és én is beszéltem. Késő este lettünk kész, majd bedőltünk az ágyba.  

II. 10. ~ Akkor maradok...*


II. 10. ~ Akkor maradok...*

Rebecca szemszögéből:

Olyan kettő fele elindultunk haza. A lányokat elkísértük a házukig, én pedig mentem a fiúkkal Leah-hoz. Nem voltunk a legrosszabb állapotban, bár nem is  a legjobban. Tény, hogy nagyon finom koktélok voltak azon a helyen, amit Destiny mondott, de attól keményen be lehetett állni. Nem tudom, mi volt benne, de alig lehetett érezni, és mégis... Megérkeztünk a fiúkhoz.
- Nézzétek! Leah cipője! - mutatott le Niall az előszobában.
- Még itt van. - jelentette ki Zayn.
- Akkor maradsz itt Csipkerózsika? - kérdezte Liam.
- Előbb nézzük meg, ébren van-e még. - javasoltam.
Szétnéztünk a házban, de sehol senki. Harry ajtaja becsukva. Biztos bent alszanak.
- Akkor maradok. - mondtam Liam-nek.
- Wooohoooo. - kiabálta a fiú.
- Cssst, halkan. - akarta a szája elé tenni Louis a kezét, de az orrához tette részegen. Vicces volt.

Mindenki elment lefeküdni. Mi is Liam-mel.
- Kérhetek egy pólót aludni? - kérdeztem a fiút.
- Persze. - odament a szekrényhez, és elővett egy fehér pólót, aminek volt egy kevés minta a vállán. - Ez jó lesz?
- Tökéletes. - vettem el, és kezdtem el átöltözni.
Csak hát részegen nem teljesen én parancsolok magamnak, így szembe Liam-mel vettem le szinte minden cuccom.
Csak a bugyim nem. De így utólag, már átkozom magam, hogy miért nem francia bugyit vettem fel. Miért kellett nekem akkor tangában lenni?! Persze felkaptam a fiú pólóját, de mindent látott. Gondolom nem teljesen józan állapotba azért beindultak a kis hormonok. Elkezdett közeledni felém. Én csak álltam, és vártam, mit fog tenni. Hát na. Akkor én se voltam a legjobban. Odajött hozzám, átkarolta a derekam, és magához húzott. Megcsókolt, és közben nekitolt a falnak. Egy hajszál se fért volna el köztünk. Aztán a combom alá nyúlt, és maga köré csavarta azt. Így szinte a levegőbe voltam.
 A nyakamat kezdte el puszilgatni. Megláttam a felkarját. Ekkor jöttem rá igazán, hogy milyen erős. A felkarján az izmok kidagadtak, ahogy engem tartott. Hihetetlen látvány volt. Eddig erre soha nem figyeltem fel. Mikor az állam vonalát hintette be apró puszikkal, elkezdte felhúzni a pólómat. Vagyis az övét. Gyorsabban vettem a levegőt. Még nem voltam kész erre. Észrevette, és elfordította a fejét. Lefelé nézett.
- Sajnálom Csipkerózsika. - óvatosan leengedett a földre. Olyan volt, mintha egyből kijózanodtam volna.
- Liam, én... - ültem le az ágyra. - lehuppant mellém. - Lehet, más lány ezt egyből megengedi, ami nem is csoda, mivel te egy híres sztár vagy, de én nem vagyok ilyen. Sajnálom, de én ezt még nem akarom.  - csendbe maradt. Szerintem értelmezte a szavaimat, és az arcáról olyat olvastam le, mintha hideg zuhanyként érte volna. Kezdett ő is észhez térni.
- Jaj. Mit tettem? - jött rá. - Csipkerózsika. Bocsánat. Én várok rád, csak hát részegen nem a legegyszerűbb dolog ellenállni egy ilyen szép nőnek. - ölelte át a derekam.
- Semmi. Szóval szép vagyok? - mosolyodtam el.
- Te vagy a legszebb a világon. - puszilta meg az arcom. - Gyere. - fogta meg a kezem, és bedőltünk az ágyba.

Az oldalán feküdt, és én is felé fordultam.

- Lehet egy furcsa kérdésem? - kérdeztem egyszer.
- Persze.
- De már nem vagy részeg, igaz?
- Hidd el, az előbb kijózanodtam. - mosolygott.
- És nem fogsz rám megharagudni, hogy ilyet kérdezek? - kezdtem el aggódni. Lehet ez mégse volt olyan jó ötlet, de tudnom kell.
- Én? Rád? Soha. Mondd. - bíztatott.
- Liam. Te önmagamért szeretsz engem? Már mint nem fogsz elhagyni, csak mert nem engedtem meg az előzőt? - kérdeztem óvatosan.
- Csipkerózsika. Hogy juthat ilyen az eszedbe?! Persze, hogy önmagadért szeretlek. Csak mert nem akarsz még lefeküdni velem, azért nem hagylak el. Inkább te szakíthatnál vele, amiért ilyen erőszakos voltam. Imádlak. Imádom, mikor nevetsz, mikor elmosolyodsz, vagy csak mikor rám nézel azokkal csodás nagy szemeiddel. És nem tudom, hogy lehetett ekkora szerencsém, hogy rád találtam. - kulcsolta össze az ujjainkat.
- Inkább én vagyok szerencsés. Hisz te egy sztár vagy. Egy ilyen kis magyar lányt észre se kéne, hogy vegyél. Szeretlek. - mosolyodtam el.
- Pont ezért vagy te tökéletes. Mert nem egy fannal beszélek, aki miden egyes tettemtől sikít, és elolvad, amint megcsókolom, vagy énekelek. - mondta. Elkezdtem nevetni. - Mi az? - kérdezte zavartan.
- Én is elolvadok, ha énekelsz, és elvesztem az eszem, ha megcsókolsz. - pirultam el.
- Tényleg? - kerekedett ki a szeme, majd elmosolyodott.
Egészen közel volt az arcunk. Elkezdett énekelni.
"You know cos all my life
I've been waiting for a girl like you
To come around."
Fejezte be majd megcsókolt. Direkt csinálja. Tudja, hogy ez a két dolog készít ki. Ettől elolvadok.
- Akkor most olyan lettem mint egy rajongó? - kérdeztem, mikor ajkaink elváltak.
- Te soha nem leszel olyan. - mondta.
- De teljesen stimmel rám, amit mondtál. - húztam el a szám.
- Jó. Akkor bebizonyítom. Hmm... Hova ment Louis, mikor az X-factor-ban kihívtuk utána rendőrséget? - tett fel egy keresztkérdést.
- Huh...bulizni? - kérdeztem. Elkezdett nevetni. - Ez nem vicces. Fogalmam sincs, hova ment.
- Na látod. Ezért nem vagy te rajongó. Az kapásból rávágta volna. Amúgy az anyukájához ment.
- Tényleg? De cuki. És köszönöm. De azért szeretem a bandát, ugye tudod?
- Persze. És ki a kedvenced abból a híres bandából? Tudod? A One Direction-ból? - kérdezte viccesen.
- Hmm. Ez nehéz kérdés. Talán az a Liam Payne nevű édes, kedves, aranyhangú srác. Valamiért Ő fogott meg a legjobban. De sajnos nem hiszem, hogy felfigyelne egy ilyen kis magyar lányra. Ha tudná, mennyire szeretem. - feleltem viccesen.
- Pedig ha olyan nagy sztár, mint amilyennek tartod, biztos megtalál egy ilyen csinos magyar lányt. És azt is tudja, hogy mennyire szereted. - mosolygott.
- Gondolod?
- Persze. És biztos vagyok benne, hogy neki te vagy a mindene. Nélküled már nem is lenne a régi. - felelte. Tetszett, hogy úgy beszélünk Liam-ről, mintha nem ő feküdne velem szembe.
- Azt mondod? - fordítottam oldalra  a fejem.
- Hidd el. Én már csak tudom. - nevette el magát. Majd nyomott egy puszit a számra.

- Milyen lesz ez az út? - gondoltam bele.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.
- Szerinted jó lesz? - kérdeztem.
- Remek lesz. Velem leszel végig. Együtt alszunk, aztán együtt megyünk mindenhova, majd este együtt lépünk fel. - simogatta a karom.  
- Magyarországon annyi mindent szeretnék mutatni. Majd mi fordítunk nektek. - mosolyogtam.
- Mit akarsz mutatni? - fordította oldalra a fejét.
- A kedvenc helyeimet,  az ételeket, a látnivalókat, a házunkat... - tetem hozzá titokzatosan.
- Hogy érted az utolsót? - húzta fel a szemöldökét.
- Tudod, anyáék tudják, hogy megyek haza, de azt mondtam majd ott mesélek, és bemutatok valakit. Azt se tudják mi okból érkezem.
- Te be akarsz mutatni a szüleidnek? - kerekedett ki a szeme, és mondta halkan.
- Igen.  Baj? - kezdtem el aggódni.
- Nem. - rázta meg a fejét.
- Ne aggódj Liam. Minden  rendben lesz. De ha lehet az öcsémet kerüld el, oké? - mosolyogtam.
- Miért?
- Tudod Jason...nagyon idegesítő. - mondtam.
- De miért? - ráncolta a homlokát.
- Mert nagyon hiperaktív, és egy percem se lenne veled. - nevettem.
- Azért valamilyen szinten jó. Még ha a szüleidnek nem is tetszek, a tesóddal akkor is jóba leszek.

***

Reggel kinyitottam a szemem. Egy nagyon kellemes illatot éreztem, és valami sima és puha dolgot az arcomnál. Odakaptam. Liam bal keze volt a fejem alatt, a másikkal pedig átkarolta a derekam, és előttem az ágyon pihent. Mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Mögöttem Liam is kezdett mocorogni. Megfeszítette a kezeit, majd a jobbat végigcsúsztatta a hasamon, de nem vette el róla.
- Ébren vagy? - kérdezte óvatosan.
- Ühüm. - feleltem.
- Jó reggelt Csipkerózsika. - húzott magához a hasamnál fogva.
- Jó reggelt. - válaszoltam.
- Hogy aludtál? - kérdezte.
- Remekül. Minden rémlik a tegnapból?
- Aha. És neked? - óvatoskodott.
- Igen. De részegek voltunk. - nyugtattam. Nem érdekelt a tegnap este. Ő is ember, és én is.
- Azok. - nyomott egy puszit a fejem búbjára, mivel háttal voltam neki.
Felnéztem rá, és egy kéz megnyomta az orrom.
 -Na! - nevettem.
Átfordultam felé, és a szemébe néztem. Jóval följebb volt, mint én. Kaptam egy puszit a homlokomra.
- Miért nyomtad meg az orrom? - kérdeztem, és a hátamra fordultam. 
- Mert szeretlek, és édes a nózid. - csókolt meg.
Még mindig teljesen igaz volt rám, hogy elolvadok, mikor megcsókolt. Nem tudom miért? Ezt a hatást váltotta ki belőlem. Abban a pillanatban teljesen biztos voltam benne, hogy Liam az én "szőke" hercegem. Örökké, és tovább.

2012. augusztus 27., hétfő

II. 9. ~18-as karika.*



Sajnálom, hogy a tegnapi részt először rosszul tettem fel. Nem tudom, mit kavart meg a gépem, de néhány szót egybeírt. Bocsánat. Mostantól figyelni fogok rá. 

II. 9. ~18-as karika.*


- Okosan! - intettem a többieket az ajtóból.
- Dehogyis. Party hard legyen gyerekek! - cáfolt meg Harry, és átkarolta a derekam. Mindenki nevetett.
- Oké. - mondták, és már el is tűntek az utcán.
Bementünk a házba. A konyha felé vettük az irányt.
- Popcorn? - kérdezte Harry.
- Jöhet. - indultam el a szekrény felé, de még mindig nem értem el. Megint csak nyújtózkodtam, majd ismét egy felsőtest súrolta a hátam. Megfordultam.
- Még mindig magasan van. - nevetett, majd betette a mikroba. De nem mozdult el előlem.
- Mire gondoltál akkor? - kérdeztem.
- Arra gondoltam, hogy ez a lány milyen gyönyörű, és csinos volt, mikor nyújtózkodott a kukoricáért. Ja, és hogy bár itt helybe meg tudnám csókolni pár óra után. - mondta. Nyomtam egy puszit az arcára. - És te mit gondoltál?
- Én arra gondoltam először, hogy milyen csodás, zöld szemed van, aztán arra, hogy mit tennék ha megcsókolnál, majd arra, hogy nem akarok előtted sírni. De nem jött össze, és te olyan édesen letörölted a könnyem. - mosolyodtam el. Ő is megvillantotta híres féloldalas mosolyát.
- Szóval szerinted édes volt? - kérdezte.
- A legcukibb dolog volt a világon a legcukibb embertől. - feleltem.
- Jó válasz. - mondta, majd megcsókolt. A mikró csipogása szakított minket félbe.
- Ez az, ami a múltkor elmaradt. - mondta. - Nem is baj, az még korai lett volna.
- Túl korai. - feleltem, majd megfordultam, hogy kiveszem a kukoricát.
Átkarolta a derekam hátulról.
- Harry. Te szeretsz engem? - kérdeztem.
- Igen. - vágta rá gondolkodás nélkül. - Feltétel nélkül. Mindennél jobban. Az életemnél is.
- Én is. - fordultam meg kezemben a popcornnal. Elmosolyodott, majd elindultunk be.
- Mit nézünk meg?
- Meglepetés lesz. De imádni fogod. - felelte titokzatosan.
- Rendben. - betett egy DVD-t, majd megfogta a távirányítót, és leültünk a kanapéra.

Elhelyezkedett, én pedig a vállára hajtottam a fejem, miközben átkarolt. Elindította a filmet. Fogalmam sem volt mi lehet ez. Egy lánnyal indult, aki öltözik valami egyenruhába, és egy pasival, aki versenyez felhúzódzkodásban egy parkban, majd motorozik. Leesett.
- Ez a felhők fölött 3 méterrel. - néztem föl Harry-re.
- Az bizony. - mosolyodott el.
- Harry. Ez egy csajos film. Ha nem akarod nem kell megnézni. - mondtam.
- De én meg akarom nézni, mégpedig veled. A szerelmemmel. - nyomott egy gyors csókot a számra.
- Rendben. - fordultam vissza, és néztem tovább a filmet.
Néha nevettünk, és néhol Harry hozzáfűzött dolgokat. Általában olyanokat, hogy: De jó, hogy én nem vagyok ilyen, vagy éppen, hogy lehetnék ilyen.

Éppen annak a résznek lett vége, mikor H azt mondja: 3 méterrel a felhők fölött érzi magát. De romantikus volt az a rész. Egyszer csak egy-egy kezet éreztem a hátamon, és a térdem alatt. A kezek gazdája felkapott, és elindult, de még előtte kinyomta a tévét.
- Harry. A kezed! - ijedtem meg.
- Semmi gond. - mondta.
Elindult velem föl a lépcsőn, majd elkanyarodott a folyosón, egyenesen az Ő szobájába.
- Mit csinálsz? - kérdeztem mikor becsukta az ajtót lábbal.
Az ágyhoz ment, és óvatosan ráhelyezett, majd fölém hajolt.
- Akarlak. Most. - mondta, aztán megcsókolt.
  A nyelveink vadul táncoltak. A csókjában éreztem, komolyan gondolta, hogy tiszta szívből szeret, és nem csak kihasznál. Egy gomb volt csak begombolva a jacke-men. Azt az egyet is kibújtatta a kis résen, majd letolta a vállamról az ujját. A hasamat kezdte el cirógatni, majd kibújtatta a kezét, és eltávolodott.
- Szabad? - nézett rám kérdőn. Gondolom eszébe jutott az autós ügy. Nem feleltem semmit, csak megcsókoltam, felültem, és közben őt is feltoltam. Ülésben voltunk. A hajába túrtam. Imádtam érezi a közelségét, a göndör fürtjeit, az illatát. Elkezdte tolni a jackem vállát. Elvettem a kezem, hogy könnyebb legyen, és hagytam. Most én jöttem. Egy kockás ing volt rajta, ezért óvatosan elkezdtem gombolni ki. Szépen haladtam lefele, majd letoltam hátra, hogy levegye. Kicsit segített a kezével, de a végén sikerült. Közben ajkaink, vagyis nyelveink egy percre se távolodtak el. Kigombolta a nadrágomat, de többet nem csinált. Átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. De egyszer a keze elindult le a trikóm aljához. Valahogy sikerült neki mindkét kézzel megfogni. Elkezdte húzni fel. Faltartottam a kezem, hogy könnyebb legyen neki. Egy pillanatra elváltak az ajkaink, míg a trikó átcsúszott a fejemen, de egyből egymásra is találtak. Egymáshoz simultunk. Éreztem a forró testét, sőt még azt is, ahogy dobod a szíve. Ezek szerint élvezi, és izgul, hogy minden rendben legyen. Ez jó jel. A hátamra fektetett, majd elkezdte letolni a nadrágom. Magszabadított tőle. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Mi van, ha nem fogok neki tetszeni? Ha így már nem lát olyan csinosnak, mint addig? Ha ezért elhagy?
- Leah mi baj? Hagyjuk abba? Megtehetjük. Csak szólj. - mondta egyszer.
- Nincs semmi. - mondtam, de nem tudok jól hazudni.
- Nem úgy tűnik. Nekem bármit elmondhatsz. - vizslatott a zöld szemeivel.
- Félek. - mondtam halkan.
- Mitől Kicsim? - kerekedett ki a szeme.
- Hogy nem fogok neked tetszeni... - ismertem be.
- Leah. Nekem mindig is tetszeni fogsz. Szeretlek, és tökéletes vagy így, ahogy vagy. Ne félj. Tőlem soha. Nekem bárhogy tetszel. - mondta, majd eltávolodott, és végigmért. Belepirultam. Még soha nem izgultam ilyen miatt. Eddig soha nem zavart. - És különben is. Csodaszép, és csinos vagy. Kicsim, tökéletes. - hajolt ismét fölém, és tovább csókolt. De egy idő után elhagyta a szám, és apró puszikat szórt a nyakamra, a mellkasomra és a vállamra. Visszakanyarodott a lényegre. Tovább kebeleztük egymás ajkát.
 De ezt megelégeltem. Fordítottam a helyzeten. Én voltam fölül. A hasára ültem. Felnyúlt a melltartóm hátulja fele, de megfogtam a kezét, és letettem az ágyra. Most rajtam volt a sor, hogy kicsit játszak vele. Végigpusziltam a nyakát és az álla vonalát. Egy egyszerű mozdulattal megszabadítottam a farmerétől, majd visszakanyarodtam a szájára. Csók közben összefogta a hajam, és a ball vállamra helyezte. Hátranyúlt a hátamhoz, összecsípte a melltartóm kapcsát, és egy gyors mozdulattal kipattintotta. A pánt végigfutott a karomon, majd oldalra löktem. Hozzá simultam, és élveztem a jelenlétét, de egyszer nevethetnékem támadt. Ennek az volt az oka, hogy a hasán ültem, és éreztem a "férfiasságát"(hogy szépen fejezzem ki magam). De nem nevettem. Ez természetes, csak mégis vicces.

***

Éjszaka arra keltem, hogy Harry keze a hasamon vándorol. Ébren van? Vártam egy kicsit. Egyszer csak nagyot sóhajtott, majd megszólalt.
- Bárcsak valahogy ki tudnám fejezni mennyire szeretlek. Ha ezt most hallanád?! Tudod, én lennék a legboldogabb a világon, ha együtt énekelnénk a színpadon. Bár tudnád, mennyire szeretlek Leah.  - motyogta.
- Én is szeretlek. - fordítottam hátra a fejem.
- Leah? - lepődött meg.
- Velem akarsz énekelni? Miért nem mondtad eddig? - fordultam meg, hogy felé legyek, és felnéztem rá.
- Mert tudom, hogy te nem akarsz színpadot. - mosolyodott el.
- De ha ez neked ennyit jelent, megteszem. Bár már késő. - húztam el a szám.
- Miattam ne változz meg. Amúgy nem késő. Bármikor felhívhatlak a színpadra, csak a srácokkal kell megbeszélni.
- Ne. Az úgy milyen már. Mintha én lennék a hatodik. Amúgy mennyi az idő? Hogyhogy fent vagy?
- 4. A srácokra keltem. Még a nap sincs fent. - magyarázta.
- Még csak most jöttek meg? - kerekedett ki a szemem.
- Nem. Én már fent vagyok egy órája. Három körül jöttek.
- Rebecca. Rebecca egyedül van otthon. - ültem fel.
- Nem. Ez nem igaz. Részegen nem lehet halkan beszélni, és mindent hallottam. Rebecca itt marad Liam-mel. Látták lent a cipőd. - húzott vissza, és a hátamra feküdtem. - Nyugalom Kicsim. - mondta, majd megcsókolt. A keze a melleimen vándorolt.  Harry-vel voltam, és még vagyok is. Így is tetszettem neki, és be kell, hogy valljam, ez volt a legromantikusabb dolog, amiben valaha részem volt. Fogalmam sincs, miért. Talán emiatt a csodás fiú miatt.
- Tudod, még soha nem féltem, hogy nem fogok tetszeni meztelenül egy pasinak. - mondtam mikor elváltak ajakink.
- Akkor velem miért féltél? - kérdezte, és olyan édesen nézett rám.
- Nem is tudom. Talán mert...abba belehalnék ha elveszítenélek. - mosolyodtam el. Kaptam egy puszit az arcomra.
- Hölgyem. Kimegyünk megnézni a napot? - nézett rám kérdőn.
- Persze. - elmosolyodott, majd felült, és engem is felhúzott ülésbe.

Felkaptam egy bugyit, és az egyik ingjét, Harry pedig egy alsót, és egy pólót vett fel. Elindultunk le. A konyha felé vettük az irányt.
- Csináljunk kávét. - mondtam.
- Oké. - vett le két bögrét.
Bekapcsoltuk a vízforralót, és vártunk.
- Mindjárt jövök. - ment ki a konyhából Harry.
Kattant a vízforraló. Kész a víz. Ráöntöttem a kávéporra, és a tea filterre. Visszajött Harry egy takarót szorongatva.
- Mehetünk? - fogta meg a bögréjét.
- Persze. - kaptam fel én is az enyémet, majd kimentünk a kertbe. Leültünk a hintaágyra, és felhúztuk a lábunk. Összebújtunk, betakaróztunk a pléddel, szürcsöltük a reggeli ébresztőnket, és vártuk a napfelkeltét.

- Leah. Énekelsz velem? - nézett rám.
- Úgy érted, hogy itt? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott aprót.
- Legyen. Mit? - mentem bele. Tudtam, neki ez mennyit jelent.
- Hmm. Nem tudom. Valamit, amit mindketten ismerünk. - gondolkozott.
- Akkor magyar szám kilőve. - nevettem.
- Nem. Meghallgatom. Érdekelne, hogy énekelsz magyarul. - mondta.
- Oké. - mentem bele. Kis gondolkodás után, amellett a szám mellett döntöttem, amit biztosan minden magyar ismer.
"Lehet zöld az ég, és lehet kék a fű,
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű,
A tévedés néha jó,
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó. "
Énekeltem csak a refrént.
- Ez szép volt. Furcsa a kiejtésed. Furcsa ez a nyelv. Mit jelentett? - kérdezte. Lefordítottam neki. - Ez érdekes. Olyan egyszerű, de mégis nagyszerű. Megtanítasz valamire magyarul?
- Persze. - megtanítottam neki, hogy: Szeretlek, köszönöm. Nagyon vicces volt a kiejtése. Jókat nevettem, de megtanulta.
- Nézd! A nap! - mutatott az égre. Odakaptam a fejem.

A bokrok fölött kezdett megjelenni a nap. Meseszép volt. Harry-hez simultam, és együtt figyeltük a napot.
 - Nagyon bánod, hogy nem mehettél el este a többiekkel? - kérdeztem.
- Egyáltalán nem. Tökéletes volt a saját programunk is. - mosolygott gonoszul.
- Hé. - löktem oldalba kicsit.
- Mi az? Igaz volt. - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is téged. - feleltem.

2012. augusztus 26., vasárnap

II. 8. ~Tegnap?*



Leah szemszögéből:


Ébresztő! Lassan kinyitottam a szemem. Fogalmam sem volt, hogy mennyit aludtam, hol vagyok,milyen nap van és mit csináltam este. Tegnap este ugyanis nagy buli volt asrácokkal. Semmire sem emlékszem az egészből. Aztán jött az első felismerés: Otthon vagyok. Előkotortam a telefonom. Délután fél 2. Micsoda? Jó sokáig aludtam. Mikor is feküdtem le? Feloldottam a billentyűzetzárat, és egy képet nyitott meg a telefon egyből. Egy kép amin a nap volt egy fa mögött. Nem voltam benne biztos, hogy ez most napfelkelte vagy naplemente. Ez első megmagyarázná a sokáig alvást.
 Julius 29.-e volt. A holnapi nap már a pakolásé lesz, és 31.-én indulás. Ezek a napok a bulizásra vannak most, hogy bepótoljuk a majdani két hónapos veszteséget Londonból. Emlékszem az elején egy klubra, talán White Angel volt a neve, de tovább képszakadás. Csak sajnos ez így nem állapot, hogy ma se és tegnap reggel se emlékeztem semmire. Pedig olyan részletek maradtak ki, amikre szívesen visszaemlékeznék. Például mikor üvegeztünk részegen....megint, tegnap előtt. De még sorolhatnám. Ezeket is Rebecca mesélte el. Persze utána mát beugrik. Felültem az ágyban, viszont valami nem stimmelt.
Egy árva ruha se volt rajtam, és nem a takaróm volt körém csavarva, hanem egy One Direction-os törölköző. Mióta van nekem ilyenem? Mi történt velem? Nagyon fájt a fejem. Felvettem egy pólót, és egy sortot. Felálltam, de megszédültem, és beestem az ágy és a fal közé. Nagy zajt csaptam. Csak ültem, és nem tudtam felfogni, hogy most miért is estem el. Nagyon rossz másnaposnak lenni.
- Leah jól vagy? - rohant be a szobámba Rebecca, és kérdezte, mikor meglátott. Én csak bámultam rá, mintha egy más nyelven mondta volna.
- Leah? - guggolt le mellém.
- Hmm? - néztem rá kérdőn.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Ü-üm. - ráztam meg afejem.
- Mi baj? - aggódott.
- Kell egy fejfájáscsillapító! - álltam fel, és indultam el ki.
Követett.
- Csüccs le! - mutatott az egyik székre. Majd elém tett egy pohár vizet, és egy kis gyógyszert. Bevettem.
- Mi történt tegnap? -kérdeztem.
- Megint nem emlékszel? -kerekedett ki a szeme. Megráztam a fejem. - Sok mindenről maradtál le. -nevetett.
- Például?
- Mire vagy kíváncsi? -kérdezte.
- Mikor feküdtünk le? Hol voltunk? Hogy kerültem egy törölközőbe, és mi az a napfelkelte a telefonomba?
- Jaj igen. - nevette elmagát az utolsón. - Olyan hat fele feküdtünk le. Voltunk a White Angel-ben, a Deep-ben, Austin-nál és a srácoknál. És a törölköző...az hosszú. - nevetett.
- Meséld el! - kértem.
- Oké. Már a srácoknál hajnalba Niall elég rossz állapotba azt mondta, hogy a napfelkeltét nem lehet lefotózni. Fogadtatok, hogy a vesztes fehérneműre vetkőzik. Lefotóztad, ésNiall megtette. Még a khm...hátsó részét is megmutatta. - nevettünk. - Aztán elő került egy csomag, amiben az új 1D-s törölköző volt, hogy a srácok megnézzék tetszik-e nekik, és aztán mehet a piacra. Harry-nek nem tetszett sehogy se. Fogadott Louis vele, hogy szebbé tudja tenni a törölközőt, és Harry imádni fogja, csak 15 percet kért. Ezalatt fogadott veled, hogy nem bírsz fél lábon megállni 10 percig. Hát nem is ment. Az volt a feladatod, hogy az este további részében ebben a törölközőben kell lened. És így máris tetszett Harry-nek is.Ja, és ebben is sétáltál haza. - nevetett.
- Micsoda? Milyen fogadások mentek este, és én komolyan belementem ebbe? Oh My Got. - nevettem.
- Igen. És Harry imádta. -mosolygott gonoszul.
- És te hogyhogy mindenre emlékszel? - húztam fel a szemöldököm.
- Jobban bírom a piát. -kinyújtottam a nyelvem rá. - Nézd a jó oldalát. Te voltál az első, aki tesztelhette az új One Direction törölközőt. - elnevettük magunk.
Felhívtam Harry-t. Hátha Ő nem aludt ilyen sokáig mint én.
- Szia Kicsim. - köszönt bele.
- Jó reggelt. - mondtam,de le is esett, hogy már nem reggel van.
- Se baj. Én is most keltem nem rég. - kapcsolt. Nevettem.
- És tegnap tetszett az az új hely, amit mondtam? - kérdezte.
- Őőőő...persze. -emlékszem, hogy mondott valamit, de arra, voltunk-e ott, arra már nem.
- Kiesett megint, igaz? -nevetett gonoszul.
- Igen. - vallottam be.
- Leah. Neked csak mérsékelt alkoholfogyasztás a javasolt. - intett.
- Jól van na. - nevettem.- Nem mindig van ilyen.
- De legalább volt egy jóestéd. És nekem egy még jobb. És ha már témánál vagyunk: Majd a törölközőt vissza kéne hoznod. - mondta gonoszsággal a hangjában. Rájöttem, erre mondta, hogy neki még jobb volt az estéje.
- Persze. De gonosz vagy!Akkor már ajánlom, hogy jó estéd legyen, mikor végig ebben a sza*rban mászkáltam. - mondtam viccesen.
- Meg volt, ne aggódj. -felelte kihívón. - Átjöttök most?
- Rebecca átmegyünk most?- fordultam felé. Bólintott. - Át. - feleltem Harry-nek.
- Remek. Akkor siessetek. Szeretlek. Szia Kicsim. - és ki is nyomta. Semmit nem tudtam válaszolni.

- Akkor készülődjünk. -indultam el a fürdő fele. Bent készülődtem a zuhanyzáshoz, és levettem a pólóm,de valami feltűnt. Egy lila folt éktelenkedett csípőcsontomon. Visszakaptam apólóm és kimentem.
- Rebecca. Mi ez? -mutattam neki.
- Nem tudom. A Deep-be volt valami, de én akkor kint voltam Liam-mel. - mondta.
- Igen? És mi volt veletek az este? - kérdeztem.
- Semmi. Elvagyunk együtt. Imádok vele lenni. Mindennél jobban szeretem. És azt látom, hogy szerencsére ő is engem. - mosolyodott el.
- Na, az remek. - örültem meg.
- És veletek Harry-vel mi van? Nagyon gyakran tűntök el. Mi folyik ott? - kérdezte gonoszul.
- Semmi. A kocsis helyzet már régen volt, de azt meg is beszéltük, és te is tudod. Azóta nagyon szépen meg vagyunk egymással. A nyilvánosságot is kezdem megszokni, és nem is kaptamolyan sok utálkozó levelet. Csak kettőt. - mosolyogtam. - Te kaptál?
- Egyet. De az tényleg brutál volt. Nem ismételném el minek neveztek benne. Ja és kaptam egy magyar nyelvű rajongói e-mail-t. Egy férfi írta, és azt ecseteli benne, hogy belém szeretett, mikor meglátott a tévében, és várja, hogy hazamenjek. - pirult el.  
- Liam-nek konkurenciája akadt? Én vigyáznék a helyében... - nevettem.
- Juj dehogyis. Még csak vissza se írtam neki. - legyintett.

Visszamentem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, majd kimentem felöltözni. Utánam bement Rebecca is a fürdőbe. Sötétkék gatyát, kék jacket, és csíkos trikót vettem fel, mivel már nincs olyan jó idő. Ez London, de én pont így szeretem. Rebecca fekete gatyában, és fehér peace-s pólóban nyomult.
Megcsináltuk a hajunk,elrendeztük magunkat, aztán elindultunk a srácokhoz.

- Sziasztok. - köszöntünk,mikor bementünk a nappaliba.
- Szia Kicsim. - jött oda hozzám Harry.
- Csipkerózsika. - pattant fel Liam is.
Mindketten kaptunk egy jó hosszú csókot, majd leültünk a többiekhez.
- Gyerekek ma nagy bulilesz. Az osztálytársamnak a pasija nyitott egy új menő klubot. Oda benézhetnénk este. Megnéztem a neten. Rohadt jól néz ki, és tök jó koktélok lesznek. -javasolta Destiny.  
- Oké. Jól hangzik. -mondták a srácok.
- De ugye lesz normál pia is, nem csak ilyen körömlakk koktél? - kérdezte viccesen Zayn.
- Persze. - felelte Destiny. Mindenki nevetett.
- Én maradok szerintem otthon. - mondtam.
- Mi? Leah miért? -kerekedett ki mindenkinek a szeme.
- Már így se emlékszem semmire. Ma és tegnap reggel se. Ezt az estét kihagyom.
- Akkor maradok itthon veled. - húzott magához Harry. - Nem is baj, ha holnap reggel nem full másnaposan megyek a dokihoz. - nevetett.
- Hát nem. Apropó. Nem tudjátok, hogy szerezetem ezt a foltot itt oldalt? - húztam fel a trikóm, és egy kicsit letoltam a gatya szélét.
- A Deep. - mondta Will.
- Mi? Mi történt? -kérdeztem.
Harry sóhajtott egyet, majd elkezdett mesélni.
- Tegnap a Deep-ben elkezdtünk táncolni. Elmentem hozni egy kis italt, és te ott maradtál. A pulttól figyeltelek míg vártam . Odament hozzád egy férfi, és táncolni akart veled. Ezzel nem is volt baj, de mikor magához akart húzni, és úgy akart veled táncolni, eltoltad. Még velem se táncoltál úgy, nem hogy vele. - mondta kicsit felháborodottan. - Visszajött megint. Megint eltoltad, de meglökött, és az oldaladra estél. Ettől a folt. Egyből odamentem, és megkértem, hogy hagyjon békén. Engem is meglökött, és elkezdett velem kötözködni. Szerencsére jöttek a biztonságiak, és kitessékelték. Azt mondtad, jól vagy, és táncoljunk tovább. Hallani se akartál arról, hogy üljünk le egy kicsit.  - mesélte.
- Most hogy így mondod, valami rémlik. - jöttem rá.
- Fáj? - húzott magához, és simította meg.
- Nem, csak zavaró, hogy lila. - pirultam el.
- Ne aggódj Kicsim. Engem nem zavar. - puszilta meg a nyakam. - Ma este megnézünk egy jó filmet, rendben?- kérdezte.
- Tökéletes - feleltem.