50. ~Woody.*

Vicky, Rose és Will tátott szájjal bámulták a házat.

- Mi is ilyenek voltunk. - nevetettem Rebeccával.

Bementünk a kapun, és végig sétáltunk a kis járdán. Benyitottunk, és beléptünk az ajtón. Én már megszoktam a járást, és Rebecca is, de a három lányról ezt nem mondhattam el. Ők mintha kicsit feszélyezve érezték volna maguk. Lekaptuk a cipőnk, és bementünk a nappaliba. Liam, Niall, és Louis éppen a tévét nézték. Rebecca és Vicky egyből letelepedett melléjük.

- Akkor én is megyek. - mosolygott Rose, majd Ő is odament.

Ebben a pillanatban kijött Harry a konyhából.

- Sziasztok. - köszönt nekem meg Will-nek.

- Szia. - köszöntünk vissza.

Nyomott egy apró csókot az ajkamra, majd átkarolta a derekam.

- Hol van Zayn? - kérdezte Will.

- Szerintem…- majd meghallottuk a lépteket az emeletről. - éppen most jön. - vigyorgott Harry.

Megláttuk Zayn fejét a lépcső tetején. A fiú rámosolygott Will-re, majd ugyanilyen széles vigyorral az arcán elindult a lány felé. Mikor leért köszönt.

- Örülök, hogy eljöttetek. - mosolygott Will-re.

Harry jelzés képen megszorította egy pillanatra a derekam. Vettem a célzást. Bementek a nappaliba, és ők is leültek a többiekhez.

- Toy Storyyyyyy. El ne váltsd! - hallottam Liam kiabálását. Elkezdtünk nevetni. Mint egy kisfiú. Felpattant, és odament a szekrényhez. Mi éppen elindultunk be. Kikapott belőle két mesefigura játékot, majd szorosan szorongatva azokat, kétségbeesetten szétnézett. 

- Hol van Woody? - kiabálta, és a szája lefelé görbült. - Haver keresd meg nekem! Én addig nézem a filmet. - ugrott oda Harry-hez.

- És mégis hol keressem? - húzta el a száját a fiú.

- Nem tudom. - nyafogott. Eléggé vicces volt.

- Nem baj. Megtaláljuk. Gyere. - mentettem meg a hangulatot, és kezdtem el húzni föl Harry-t.

Bementünk Liam szobájába. Itt még viszonylag rend volt.

- Hol kezdjük a keresést? - kérdezte a fiú.

- Tiéd a szoba egyik fele, enyém a másik. - mutattam.

Bólintott, majd elkezdte a kicsi Woody figura keresését. Én rámásztam az ágyra, és elkezdtem áttúrni azt. Éppen a közepén térdeltem, és a párnákat forgattam fel, mikor egy kéz átkarolta derekam, és a hátamra fordított. Az a csodás ember, aki annak a kéznek a tulajdonosa volt, most fölém tornyosult. Apró csókokkal hintette az arcom, a nyakam, a vállam, majd ismét az arcom. Végül rátért a lényegre. A számra. Megcsókolt. Mohón, de mégis gyengéden és romantikusan.  

A nyelveink táncoltak, de ezt megelégeltem. A karja még mindig nem az igazi, és nem hagyhattam, hogy rajta támaszkodjon. Fordítottam a helyzeten. Most ő volt háton, és én felül. De én ráültem a hasára, nem tartottam magam. Összeráncolta a szemöldökét.

- Nem akarom, hogy…

- A kezemen támaszkodjak. - forgatta a szemét.

- Pontosan. Sajnálom. Féltelek. - mondtam, majd lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Ismét csókcsatába kezdtünk. Az én ujjaim a göndör fürtjeit szántották, míg az ő keze a hátamon vándorolt fel-le. De valamiért egyszer Harry keze nem indult vissza fel, hanem tovább folytatta útját le. Végigment a csípőmön, és a fenekemen kötött ki. Belemarkolt, és közelebb húzott magához. Lomhán felnyitottam a szemhéjam, hogy ellenőrizzem a szemeit. Ezúttal könnymentesek voltak. Megjelentek azok a kicsit vonlak a szeme alatt, amik azt jelezték, hogy mosolyogna, ha a szája nem lenne foglalt. És egy kicsit ráncolta a homlokát, minden egyes mozdulatnál, de ezt betudtam az élvezetnek, ugyanis néha én is csinálom ezt.

Már kitudja mióta voltunk így, mikor hatalmas nevetést hallottunk lentről. Eltávolodtam Harry-től. Nem volt kedvére, de muszáj volt.

- Meg kéne keresni Woody-t. - mondtam, és visszaültem a hasára.

Csak hangosan kifújta a levegőt, felült úgy, hogy még az ölében maradjak, majd az ép kezével a derekamhoz nyúlt. Végigsimította a vonalát a csípőmtől egészen a hónaljam aljáig. És ezt ismételgette, közben le nem vette a szemét a kezéről, amint az oldalamon siklott.

- Mit csinálsz? - kérdeztem egy idő után.

- Hiányzott a tökéletes alakod. - de továbbra se nézett az arcomra, csak az ujjait bámulta, amik még mindig vándoroltak. Elmosolyodtam, és oldalra néztem.

- Nézd! - mutattam a polcra. Megállt a keze, és odakapta a fejét.

Elnevettük magunkat.

- Látod. Még így is megtaláltuk Woody-t. - mondta. Hevesen bólogattam.

Odamentünk a polchoz, és megvizsgáltuk a kis babát. A talpára rá volt írva, hogy Liam. Mint a filmben az Andy.

- De aranyos. - mutattam a cipő talpára. Harry csak nevetett.

Megfogtam a kis figurát, majd elindultunk le.

- Itt van. - nyomtam Liam kezébe. - Aranyos a talpán az írás.

Csak szégyenlősen mosolygott.

- Írás? - kérdezte Rebecca, és maga felé fordította Woody talpát. Meglátta és elmosolyodott. Nyomott egy puszit Liam arcára, majd nézték tovább a filmet. A fiú immár három figurát szorongatott. Furcsa, hogy az a komoly vezér, aki az egész bandát összetartja, most egy kisfiú szerepébe bújt, és gubbaszt a rajzfilm előtt.

Mindenkinek kezdem megismerni minden arcát. Liam a kisfiús, de mégis komoly "vezető", Niall a zabagép, aki kicsit tudatlannak tűnik, de mégis okos, és hatalmas szíve van. Zayn a rejtélyes, és visszahúzódott, viszont érett, és felelősség teljes, Louis a mókamester, aki ha akar tud nagyon is komoly lenni. Például, ha a haverjáról van szó. Mint mikor a kéztörés volt. Harry pedig a szépfiú a bandában, aki bármikor csatlakozik Loui tréfáihoz.

49. ~Ez a sok szerelem...*

Visszamentem a lányokhoz. A pillangók a gyomromban nem akartak nyugovóra térni. Mikor vele vagyok egyszerűen száguld a szívem, összezavarodok, és azok a bizonyos szárnyas kis rovarok is életre kelnek. 

Szerettem Harry-t. Kimondhatom, hogy az életemnél is jobban. Mindenki a nyakamba ugrott, mikor oda értem.

- Szép volt Leah. - mondta Will.

- Így kell ezt Hugi. - szorongatott meg Rose.

- Ismét lehet a kedvenced Harry szólója. - nevettem nővéremre, majd Rebecca felé fordultam. - Most már nem kell nélkülöznöd Liam-et.

- Leah! - csak ennyit mondott, és a nyakamba ugrott.

Mi lent csak ugráltunk, meg ölelkeztünk, miközben fönt a színpadon a fiúk a baleset részleteit mesélték el. Persze a részegség kimaradt a történetből.

- Köszönjük srácok, hogy eljöttetek. - állt fel Petra.

- Mi köszönjük a meghívást. - mondta Niall.

- Maradjatok velünk, mert mindjárt jön egy forró hír a The wanted-ról. - mutatott a kamerába Rob.

A fiúk integettek hátul, majd egy férfi jelezte, hogy vége az adásnak.

- Köszönjük fiúk. Ez volt az eddigi legjobb adás. Imádlak titeket. - ölelte meg mindegyiküket egy kosztümös nő, majd széles mosollyal az arcán elviharzott.

- Leah, Rebecca. - jöttek oda hozzánk.

- Sziasztok srácok. - köszöntünk.

- Tündérkék! De hiányoztatok. - ölelgetett meg minket Niall, majd sorba mindenki. De nálam leakadt Harry, Rebeccánál pedig Liam. Ők egyből elkezdtem smárolni.

- Hiányoztál. - mondta Harry, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

- Tényleg ennyire szeretsz? Hogy ellökted Caroline-t? - mosolyogtam.

- Az életemnél is jobban. - mondta, majd megcsókolt.

Egyre csak húzott közelebb magához, én pedig a hajába túrtam. Jó volt ismét érezni azokat a kis göndör tincseket. Majd mikor elváltunk egymástól szorosan megölelt. Én a mellkasához simultam. Nem akartam elengedni. Nem akartam megint távol lenni tőle. Mélyen magamba szívtam az illatát. Végre ismét. Fél szemmel láttam, amint Zayn elkezd beszélgetni Will-el.

- Szia. Will, igaz? - köszönt neki a fiú.

- Igen. Szia.

- Igazán jól táncoltál a koncerten. - mosolygott Zayn.

- Köszönöm. Te meg jól énekeltél. - pirult el a lány.

- Jó, hogy segítettél Leah-nak. Végre Harry is a régi lehet. - ment egy kicsit közelebb Will-hez a fiú. Most flörtöl vele? Nagyon úgy tűnik. Hoppá.

- Igazság szerint, idefele úton miattam tévedtünk el. - nyúlt a nyakához szégyenlősen a lány, és lehajtotta a fejét.

- Hé. A szándék a lényeg. És ideértetek, nem? - emelte fel Zayn egyik kezével a lány arcát az állnál, másikkal pedig a kezét fogta meg. Nem hezitál, az biztos.

- De. - pirult el még jobban Will. Féltettem Zayn-től azok után, amit Rebecca mesélt, de örülök, hogy a fiú is boldog egy kicsit. Will-lel nem úgy beszélt, mint barátnőmmel az első nap. Most volt valami  szemében, ami nem hagyott nyugodni. Úgy nézett rá, mint Harry szokott rám. Csillogott a szeme. Ez most vagy nagyon komoly, vagy Harry se szeret igazán. De az elsőre szavazok. 

Eltávolodtunk Harry-vel. Mellé álltam, majd belekulcsolta ujjait az enyémekbe.  

- Te is láttad? - súgta oda nekem.

- Zayn-t? Igen. - mosolyogtam.

- Zayn-t? Én Louis-ra gondoltam. - nevetett.

- Miért, mit tett Louis? - kérdeztem.

- Mit tett Zayn? - kérdezett vissza.

- Gyere. - húztam el a többiektől. Nyugalomba voltunk. -Szóval mi van Lou-val?

- Semmi, csak látom rajta, hogy nagyon tetszik neki Vicky. - mosolygott huncutul.

- Vicky? Ezt miből gondolod? - kerekedett ki a szemem.

- Látom rajta, mikor ilyen. Csillog a szeme, és flörtöl. - nevetett.

- Ez furcsa. Zayn is ugyanilyen volt Will-lel. - most neki kerekedett ki a szeme. Elnevettem magam a fején. Olyan édes és egyben vicces is volt.

- Will és Zayn?! - mondta lassan.

- vicky és Louis?! - vágtam rá csak a vicc kedvéért. Nevetett. - Féltem egy kicsit Will-t. Tudod mit mesélt Rebecca.

- Szerintem nem lesz semmi baj. Majd beszélek én Zayn-nel. - legyintett.

- Ne. Majd inkább én meg Rebecca. - ráztam meg a fejem gyorsan.

- Legyen. - húzta el picit a száját, de gyorsan meg is ölelt.

Visszamentünk a többiekhez. Liam a derekánál karolta át Rebeccát, Zayn Will, Louis pedig Vicky mellett ácsorgott. Szorosan mellettük. Itt valami készül.

- Ez a sok szerelem. - ejtette le tehetetlenül a kezét Niall, majd elment mellettünk. Mindenki nevetett. Senki nem tagadta egy szóval se.

A fiúk összekapták a cuccuk, majd elindultunk a kocsihoz. Rájöttünk, hogy sajnos 10-en nem igazán férünk be egy 5 személyes kocsiba.

- Mi taxival megyünk. - mondtuk el a lányokkal, de a fiúk nem hagyták.

- Azt már nem. Először hazaviszlek titeket,  majd visszajövök a srácokért. - mondta Liam.

- Persze. És Ők addig meg ácsorogjanak itt, hogy mindenki felismerje őket. - mondtam cinikusan.

- Megyünk mi taxival. Igazán semmiség. - legyintett Rose.

- Akkor valaki üljön be ide, valaki tőlünk meg elkíséri a többieket, hogy mégse legyenek egyedül. - találta ki Harry.

- Hogyne. Aztán meg felismernek titeket. Kizárt. - vetette el ezt az ötletet is Vicky.

- Srácok. Nem lesz semmi baj. Ide is taxival jöttünk. - nevetett Will.

- Oké, de nagyon vigyázz magadra. - ment oda Will-hez Zayn.

- Rendben. - mosolygott lány. Zayn bólintott, majd visszament a kocsi elé.

Eközben Louis is odament Vicky-hez.

- Nálunk találkozunk. Remélem ti is odajöttök.

- Ha szeretnéd… - mosolygott a lány.

- Igen, szeretném. - ugrált Loui.

- Akkor megyünk. - nevetett Vicky.

- Yeah. - nyomott egy puszit a lány arcára. Vicky először lefagyott, majd az arcához kapott, és elmosolyodott.

Én is és Rebecca is "elköszöntünk", majd elindultunk az út szélére.

Én vigyorogtam, mint a vadalma.

- És mi van veletek, Will? Vicky? - kérdezte Rebecca.

- Semmi. - mondták egyszerre.

- Úgy értem mi van veletek? - mutogatott hátra a fiúk kocsijához, mikor leintettem egy taxit.

- Ne mondjátok el senkinek, de Zayn nagyon aranyos és cuki. - áradozott Will, mikor beszálltunk a kocsiba.

- Engem pedig megpuszilt Louis. - kapott az arcához Vicky.

- Szuper, még öt One Direction rajongó. Lányok ez csak álom. Soha nem fog valóra válni. Ők sztárok! Könyörgöm. Hányszor kel még ezt végighallgatnom?!- fordult hátra a sofőr, és akadt ki.

- Ez nem csak álom. Én ismét együtt vagyok Harry-vel, Rebecca pedig Liam-mel.

- Persze-persze lányok. Hát hogyne. Hova lesz? - kérdezte unottan.

Bediktáltuk a címet, és az út hátralevő részét csendben töltöttük. Egyikőnk se akart ez előtt a férfi előtt egy szót is kimondani. Kifizettük a sofőrt, de azt leshette, hogy borravalót kapjon. 

Megfordultunk, és az annyira ismert ház előtt találtuk magunkat. Imádtam ezt a helyet. A sok emlék ismét felmerült bennem. Beléptünk a kapun.

48. ~Hiányzott.*

- Helyben vagyunk. - szólalt meg hátul Harry. Látszott rajta a "nagy lelkesedés".

- Nos, akkor. Kezdjük is. - mondta Rob, majd leültek a fiúkhoz. 

- Srácok világosítsatok fel. Minden részletet tudni akarok. - hajolt közelebb a Petra. - Köztünk marad. - kacsintott a kamerába viccesen.

- Kezdjük veled, Liam. - szólalt meg ismét Rob. - Mi újság van a barátnőddel? Rebecca Summer, igaz?

- Igen. Ő egy csodás lány, és én hihetetlenül szeretem. - Rebecca mellettem elolvadt. Nem mintha ezt még nem hallotta volna a fiútól szemtől szembe.

- És gondolom, ő is viszont szeret.

- Tegnap jelentettétek be, hogy együtt vagytok. Mesélj el nekem minden részletet. Hogyan ismerkedtetek meg, és jöttetek össze? - kérdezte Petra.

- Simon mutatott be minket egymásnak. Mikor megláttam elállt a szavam. Aztán bevallom, féltékeny lettem Zayn-re, mivel Rebecca jobban elbeszélgetett vele, mint velem. De ez az én hibám, mivel nem kezdeményeztem, csak ültem egy helyben. De aztán egyik este megcsókoltam. Hétfőn szerveztem egy meglepetést neki, és mikor megkérdeztem, nem akar-e a barátnőm lenni, igent mondott. - majd kinézett oldalra, és meglátta, hogy a lány ott áll. Kedvesen és szeretetteljesen rámosolygott. Látszott, hogy barátnőm a mindene.

- Hát ez nagyon romantikus. Szerencsésnek mondhatja magát. - olvadt Petra is.

- Ő egyben rajongód is? - húzta fel a szemöldökét Rob.

- Ez vicces, ugyanis nem. Amíg a lányok ide nem költöztek, addig nem is hallottak rólunk. Aznap reggel mikor találkoztunk, akkor hallották a számunk először. De imádom Rebeccában, hogy nem tud rólam mindent. Így mellette tényleg Én nagyok, és nem Liam Payne, a One Direction egyik tagja. És ezzel most nem arra céloztam, hogy egy rajongóval nem jönnék össze, de én már megtaláltam Csipkerózsikát.  - közben végig a lányt nézte hátul. Liam teljesen úgy beszélt, mintha nem lennének kamerák. Mintha ez egy vallomás lett volna Rebeccának. Édes volt. A szívem mélyén azt kívántam, bárcsak Harry is így beszélhetne rólam nemsoká.

- Hát ez aranyos. - jegyezte meg Petra. - Akkor ez azt jelenti, hogy Leah Crawford, se volt rajongó? - összerezzentem, mikor a nevem mondták. Az én témám jön.

- Nem volt. - mondtak szinte egyszerre.

- Talán ezért nem működött. - mondta Rob Harry-nek. Ő nem szólt egy szót se. - Vagy nem ez volt az oka?

- Ez bonyolult. Elcsesztem. - hajtotta le a fejét a fiú.

- Van időnk, hogy elmagyarázd. - mosolygott kedvesen a nő.

- Szeretem Leah-t, de ezt kegyetlenül elrontottam, és olyat tettem, amit soha nem bocsájt meg nekem. - nézett rám.

- Mégis mit tettél? Harry, ne csigázz minket! Emberek százai kíváncsiak. - intette viccesen Rob.

Nagy levegőt vett, és egy pillanatra megdörzsölte az arcát. Hezitált. Tudta, hogy most meg utálják, és leírja magát mindenkinek. Lehetséges, hogy miatta fog szétmenni a banda. Eddig Ő volt a kedvenc, ezután lehet Ő lesz a közellenség.

- Megcsaltam Leah Crawford-ot. - nézett a kamerába. - És szörnyen sajnálom. - vizslatott azokkal a csodás zöld szemekkel, amelyekből most sütött a megbánás.

Mindkét műsorvezetőnek tátva maradt a szája. Lépnem kellett. Nem nézhettem tétlenül, ahogy Harry szenved. Pláne nem mikor lehet, hogy nem is igaz, amit mond.

- De ez nem biztos, hogy igaz. - mentem be a kanapé mellé, és mondtam hangosan. Minden szem rám szegeződött. Kicsit megijedtem, de már nem volt vissza út. Már nem adhatom fel, és rohanhatok el. Két hatalmas biztonsági őr jött felém. Kétszer akkorák voltak, mint én. Mikor ezt a többiek meglátták, a segítségemre siettek.

- Hagyja. - mondták mind egyszerre, kivéve Harry-t.

- Leah!- lepődött meg a fiú.

- Leah? Leah Crawford? - kerekedett ki még jobban Petra szeme.

- Hogy értetted ezt? - kérdezte Rob.

Egy nő rohant oda hozzám, és villám gyorsan egy mikrofont csíptetett a fölsőmre. Most már mindenki hallhatja a szavaim.

- Harry tényleg azt hiszi, hogy megcsalt, de van egy érdekes elméletem. Harry, talán nem véletlen nem emlékszel semmire. Vicky ott volt a buliban, és…

- Gyere, foglalj helyet, és meséld el az elejétől kezdve, hogy mindenki megértse. - szakított félbe Petra.

Kérdő pillantást vetettem Harry-re. Nem tudtam szeretné-e, hogy minden részlet kiderüljön. Egy aprót bólintott, és érdeklődve figyelt Ő is. Leültem Louis mellé, így a legközelebb voltam Rob-hoz.

- Leah!!! - kiabálta Lou kisfiúsan, és olyan érővel szorított magához, hogy alig kaptam levegőt.

- Te is…hiányoztál nekem… de azért ne… fojts meg… - lihegtem az oxigénhiánytól.

- Jaj bocsánat, de annyira hiányoztok. - mosolygott.

- Mit is akartál mesélni Leah? Hogy is volt ez?- célzott Rob.

- Hát a koncert estéjén elmentünk bulizni. Mi Rebeccával hazavittük Zayn-t, de utána a fiúk tovább mentek egy házibuliba. Harry már nem volt a legjobb állapotba, így felment ledőlni egy szobába. Caroline Flack a mosdót keresve benyitott hozzá. Harry rámászott, és tovább nem szeretném mesélni. - vékonyodott el a hangom, de tartottam magam. Még belegondolni is rossz volt. Loui észrevette, átkarolta a vállam, és magához húzott. - De ez lehetséges, hogy hazugság. A barátnőim, Vicky és Will is ott volt abban a buliba. Harry nem emlékszik semmire, és Vicky látta Caroline-t bemenni hozzá. De  a furcsa az egészben, hogy Caroline egy perc után ki is jött. Ez nincs rendben. Szóval lehetséges, hogy ez az egész csak egy hazugság. Az egyetlen ami nem stimmel, az a karkötő. - húztam el a szám.

- Milyen karkötő? - hallottam Petrától. Közbe magam sem tudom, miért, de Harry-t figyeltem.

- Reggel, mikor felkeltem, semmire nem emlékeztem a tegnap estéből. - vette át a szót Harry. - De egy karkötő lógott az ép csuklómon, és egy üzenet a telefonomba, ami azt kérte, hogy hagyjam el a szerelmem. - nézett rám. - Felhívtam a számot, és Caroline vette fel. Elmesélte mi történt tegnap este.

- Szóval most azt állítod Leah, hogy Caroline hazudott? - méregetett Rob.

-  Hát….- ez így eléggé durván hangzott a tévében, de ez az igazság.

- Nem gondolod, hogy ez csak egy kétségbeesett kísérlet, hogy visszaszerezd Harry-t? Hogy ezt csak bemeséled magadnak? - oltott le finoman Petra.

Erre nem tudtam mit mondani. Ez fájt. Csak lehajtottam a fejem. Tűrtem, ahogy mindenki szemében elsüllyedek, és egy féltékeny kis csitrivé válok, aki nem képes elfelejteni a sztár pasiját.

- Nem. Ezt  a változatot egy szemtanú is bizonyítja. - hallottam egy hangot, mely a segítségemre sietett. Arra kaptam a fejem, és a legcsodásabb arcot láttam. Harry.

- Ezt csak egy módon tudhatjuk meg. - mondta Rob, majd jelentőségteljesen egy férfire nézett hátul. Az bólintott, majd elrohant valahova.

Petra a füléhez kapott, egészen pontosan a kis fekete kütyühöz, amelyen keresztül biztos beszéltek neki.

- Akkor kérdezzük meg az állítólagos bűnöst. - mondta, majd egy hangot hallottunk. Olyan volt, mintha kicsöngött volna a telefon.

- Harry, kérlek. - mondta Rob két csengés között. A fiú bólintott. Ő fog beszélni.

- Igen? - szólt bele egy ismerős női hang.

- Caroline. Itt Harry.

- Szia Harry. - lett magabiztos a hangja.

- És a többiek, valamint a Move tv. - mondta Zayn.

- Ööö…. Sziasztok… - hebegte. Egy kicsit megingott a magabiztossága, de összeszedte megát.

- Azért telefonáltunk, mert felmerült egy olyan lehetőség is, hogy esetleg te… hazudsz. - mondta ki nyíltan Harry.

- Mi? Miből gondolod ezt? - kérdezte.

- Vicky látott bejönni hozzám akkor este, de pár perc, és ki is mentél. És kicsit furcsa nem gondolod? Van valami mondandód? - utalt Harry.

- Nincs. Ez egy idióta feltételezés.

- Biztos Caroline? - szólt bele Louis is.

- Igen. Nem tudom ki ez a Vicky, de biztos, hogy nem engem látott. - mondta határozottan, de volt valami furcsa a hangjába.

- Caroline. Hallom, hogy nem vagy biztos a válaszodban. Eleget voltam veled, hogy megismerjem ezt a hangsúlyt. Mondd el mi történt! - szólt bele durvábban Harry a telefonba.

- De…- hebegett.

- Caroline. Ennél jobban ne ásd el magad. Mondd el az igazat! - mondta Liam. Mindenki megelégelte ezt.

- Legyen. - mondta bunkón. - Akkor este, én tényleg benyitottam hozzád. Megláttalak, majd bementem, de te elutasítottál, és ellöktél magadtól. Azt mondtad, már nem engem szeretsz, hanem Leah-t. Felmérgeltem magam. Hogy lehetsz ilyen azok után, ameddig együtt voltunk?! Gondoltam, úgyse fogsz emlékezni holnap semmire, hát rád adtam a karkötőm, és kimentem. A biztonság kedvéért még reggel küldtem egy sms-t. - ismerte be.

- Gratulálok Caroline. - szóltam bele én is.

- Remélem tudod, hogy most még jobban elástad magad a szemembe. - mondta Harry.

- Harry én… - kezdett bele, de a fiú félbeszakította.

- Caroline, felesleges. Többet hallani se akarok rólad. Undorodok tőled. Szép volt. Remélem most örülsz. - és elkezdett mutogatni hátra a férfinak, hogy nyomja ki.

Vége volt a beszélgetésnek. Én csak bámultam magam elé.

- Leah. - hallottam egy hangot. Oda kaptam a fejem. - Most már elhiszed, hogy szeretlek? - kérdezte Harry.

- Elutasítottad Caroline-t miattam, mikor csak fél napja voltunk együtt…Elhiszem. - Mosolygott. - Én visszamegyek Rebeccáékhoz. - mosolyogtam elnézőn, majd felálltam. Mocorgást hallottam magam mögül, majd egy kéz megragadta a karom, és maga felé fordított. Azzal a csodás zöld szempárral találtam szembe magam. Nem bírtam levenni róla szemem. Alig voltunk pár centire. Megtörtént, ami már annyira hiányzott. Harry megcsókolt. Hiányzott. Hiányzott, hogy érezzem a közelségét. Hogy velem van. Hogy ismét az enyém. Hogy még mindig szeret. És bevallom a szája is hiányzott az ajkamról, és a nyelve… 

47. ~Bolyongás.*

Will kinézett az ablakon.

- Szerintem dugó van. - vágott ijedt fejet. Ez az én formám.

- Most komolyan? - kérdezte Vicky.

- Nem, csak viccelek, hogy Leah még véletlen se jusson el Harry-hez. - mondta cinikusan és ironikusan.

- Megoldás:…- nyugtatott minket Rosalie. - Mennyire vagyunk a stúdiótól? - kérdezte a sofőrt.

- 20 perc lenne, ha nem kerültünk volna dugóba. - húzta el a száját.

- Rendben. - ismét felénk fordult. - Csajok sétálunk!

Kiszálltunk a taxiból, majd kifizettük a fuvart. Kint láttuk meg csak, milyen nagy kocsisor áll. 

Elindultunk a járdán. Csak mentünk, és mentünk, és mentünk. A kocsisornak még mindig nem lett vége. Már azt se tudtuk hol vagyunk.

- Várjatok. - mondta egyszer Rebecca.

Bement egy ajándékboltba. Pár másodperc, és vissza is jött a kezében egy kis füzettel.

- Hoztam térképet. - vigyorgott.

- Életmentő. - mondtam.

Elkezdtük vizsgálni a térképet.

- Erre. - mondta Will, és elindult balra.

Mi követtük. 

45 perces kemény séta után, még mindig nem tudtuk hol vagyunk.

- Will. Ez így nem jó. - mondtam. - Már másodszorra látom ezt a boltot.

- Tényleg? - fordult felém.

- Igen. Nem fogunk oda jutni. Fel is adhatjuk. - ejtettem le a kezem, és elindultam vissza.

- Leah. Nem adjuk fel. Most már nem. - mondta Rosalie.

- Igen. Ha már lejártuk a lábunk, csak, hogy eljussunk a stúdióba, akkor már nem megyünk haza. - helyeselt Vicky is.

- De már azt sem tudjuk, hol vagyunk. - tiltakoztam.

- Dehogynem. - mondta Rebecca, és kikapta Will kezéből a térképet. Szétnézett, majd vissza a papírra. - Itt vagyunk most. - mutatott egy utcát. - Teljesen más fele jöttünk Will.

- Bocsánat. - mosolygott kínosan a lány.

- Akkor erre. - mondta Rebecca.

Elindultunk egy kis utcán, majd még egyen. Sikátorokon haladtunk végig.

- Rebecca, biztos, hogy jó ez az út? - kérdeztem, mikor megláttam, és csövest a kukák között.

- Igen. Gyere csak.

- Rendben. - az a hajléktalan csak bámult minket. Nagyon megijesztett. Elkezdtem félni.

Egyszer csak kiértünk arra az útra, ahol kiszálltunk a taxiból.

- Na látod Leah. - mosolygott barátnőm.

- Gyertek lányok. - szólt oda nekünk Vicky egy taxi mellől.

Már a dugónak is vége lett. Mindenki beszállt, és ismét megadtuk a férfinak a helyet. Fél óra múlva a stúdió előtt álltunk. Egy csomó rajongó sikítozott a lépcsőnél. 2:45 volt. Átvergődtünk a lányokon. Egy csomóan megbámultak minket. Gondolom, megismertek. Be akartunk menni az ajtón, de egy őr megállított minket.

- Lányok. Ez egy stúdió. Tilos bemenni.

- De én Leah Crawford vagyok.

- Én pedig Rebecca Summer. A fiúk barátnői.

- Hmm. Igazoljátok a recepciónál. Bent egyből balra. - mondta, és átengedett minket.

Bementünk. Bent egy fiatal nő ült az asztalnál.

- Jó napot. - mentünk oda.

- Sziasztok. Sajnálom, de rajongóknak tilos bejönni.

- De mi nem rajongók vagyunk. Mi a fiúk barátnői vagyunk. Én Rebecca Summer vagyok.

- Én Leah Crawford.

- Pillanat utána kell néznem. - kezdett el gépelni. - Bemehettek. A folyosó végén a nagy ajtó.

- Köszönjük. - mondta Rose.

2:55-kor az ajtó előtt álltunk. Benyitottunk. Hihetetlen látvány tárult elénk. Még sose láttam ilyen forgatást. Emberek százai nyüzsögtek. Kamerák, és vezetékek mindenütt. Hatalmas kavarodás volt. Megpillantottam jobb oldalon egy ismerős arcot.

- Harry. - suttogtam.

- Menj. - mondta Rebecca.

- Oké. - megfordultam, és elindultam vissza a nagy ajtón. De a lányok elkaptak, majd előre löktek a fiú fele. Kétségbeesetten hátra néztem, de nem kaptam segítséget. Csak szigorú arcokat és szemeket láttam. Megint arra a csodás emberre néztem, akit még mindig annyira szerettem, de nem voltam biztos benne, hogy ezt szabad.

Lassú léptekkel elindultam Harry felé. Háttal állt nekem. Éppen sminkelték a tükör előtt. De mikor közelebb értem, láttam a szemét a tükörben. Rám nézett. Összerezzent, majd megfordult.

- Leah. - láttam a megdöbbenést az arcában, de még ott volt az a csillogás is, amit akkor láttam a szemében, mikor rám nézett.

- Szia Harry. - köszöntem, mikor odaértem hozzá.

- Nem hittem, hogy eljössz. Pláne azok után, amit a média hazudott rólam tegnap.

- És mégis itt vagyok. Furcsa igaz? - fordítottam felfele a tenyerem, és tártam szét a karom.

- Mit akartál mondani nekem? 

- Te azt mondtad, semmire nem emlékszel az estének azon részéből, igaz?

- Igen.

- Talán ez nem is véletlen. Mi van, ha… Beszéltem Vicky-vel. Ő is ott volt a buliban, és…

- Harry kezdés van. Nyomás fel a színpadra. - kezdte el tolni egy nő.

- De..

- Nincs de. - mondta szigorúan.

- Leah. - nyúlt vissza hozzám, és nézett kétségbeesetten.

- Harry. - akartam mondani, de nem jött ki hang a torkomon. Csak tátogtam, de értette, és elkezdett mosolyogni.

A srácok felmentek a színpadra, és leültek a kanapéra. Majd megjöttek a műsorvezetők is. Az a nő volt, akit tegnap láttam, és egy idős férfi. Lement a zene.

- Köszöntök mindenkit. Ez a Move tv. Petra vagyok. - mondta a nő.

- Én pedig Rob. - köszönt a férfi. - Ma nagyon különleges vendégeink lesznek. Itt van velünk a stúdióban a One Direction. Nagy tapsot nekik.

- Sziasztok. - köszöntek a fiúk.

- Ma érdekes téma lesz, még pedig Harry-ről. - mondta tovább a nő a kamerába.

- Helyben vagyunk. - szólalt meg a fiú hátul. Látszott rajta a "nagy lelkesedés".