2012. október 31., szerda

III. 7. ~Bál.*



- Niall biztos el akarunk mi menni a bálba? - szóltam ki kételkedve a fürdőszobából.
- Igen. És siess, vagy el késünk. Sminkelni úgyse tudsz, meg nem is kell. - hallottam a hangját.
Tényleg nem tudtam, és igazat mondott. Valóban elvitte az összes cuccomat a fürdőből. Gonosz, de én pont így szeretem.
- Remélem tényleg nem lesz semmi gond, hogy nem a suliba jársz. - aggódtam.
- Ne idegeskedj Des. Nem lesz semmi gond. Lesz egy csodás estéd. - nyugtatott.
- De annyi tanulnivalóm lenne. - húztam el a szám a tükör előtt.
- Ma este ne ezen gondolkozz. Ha még egyszer kimondod a tanul szót, vagy valamelyik szinonimáját büntit fogsz kapni. Ki fogok találni valami jó büntetést. - felelte.
- Igenis. - nevettem, majd az ajtóhoz álltam. - Kimegyek, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki! - mondtam.
- Dehogy nevetlek ki. - felelte gyorsan.
Mély levegőt vettem, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó kinyílt, és pedig ott álltam kiöltözve.
Körbefordultam, majd elpirultam.
- Milyen? - kérdeztem.
- Wow. - ennyit tudott kinyögni Niall.
- Akkor nem olyan rossz. - nevettem el magam. Hevesen megrázta a fejét. - Mehetünk? - kérdeztem. Niall is olyan szépen fel volt öltözve. Öltönybe. És nagyon jól állt neki.
- Persze. Hölgyem? - tartotta nekem a karját. Én belekaroltam, és már indultunk is. Lementünk a lépcsőn. Apa lent várt minket.
- Azt hiszem, mostantól nem hívhatlak Prücsöknek. - nevetett Apa, és végigmért.
- Dehogynem. Én szeretem. - mosolyodtam el.
- Okosan. Jó szórakozást. - mondta Apa, majd kimentünk.
Angy már elment. Ő is ott lesz Austin-nal. Milyen szerencse, hogy Austin is ugyanabba a suliba jár. Így nyugodtan mehettek együtt.

Beültünk Niall kocsijába, és elindultunk.
- Mi van, ha megint olyan nagy felhajtás lesz, mint mikor bevittem a telefonod? - kérdezte Niall.
- Te győzködtél, hogy jöjjünk el, szóval ha már itt vagyunk velem leszel, és nem érdekel hányan néznek közbe. Ma csak mi ketten vagyunk. Egy rajongó se létezik. Átlag ember vagy. - mondtam határozottan. - Persze, ha nem engednek be, bevetheted a nagy sztár vagyok dumát, de amúgy hanyagoljuk, oké? - nevettem el magam. Ő is így tett.
- Oké.
Megérkeztünk. Hirtelen ideges lettem. Nem tudom, miért. Niall kinyitotta nekem az ajtót, majd ismét tartotta a karját, hogy karoljak bele. Egy igazi úriember. Egy gentleman. Elindultunk a bajárat fele. Ott a tesi tanár állt, aki egy kigyúrt állat. Én kértem meg, hogy legyen itt, szóval egy szavam se lehet. Bálszervezőként hátha kap Niall egy kis promóciót.

- Jó estét Tanár úr. - köszöntem. 
- Jó estét. - köszönt Niall is.
- Ms. Stafford. Ki a kísérője? - méregette Niall-t.
- Niall Horan. - mondta a fiú.
- Jól sejtem, hogy nem ide jár? Ms. Stafford ismeri a szabályt. Külsősök nem jöhetnek. - húzta el a száját. 
- De Tanár úr. Annyit dolgoztam ezzel a bállal, és ne jöjjek el, mert a párom nem hozzánk jár?! - néztem rá a legszebben.
- Legyen. De ha bárki is kérdezi Mr. Horan régi diákunk volt. - kacsintott kedvesen a tanár.
- Köszönöm szépen. Örök hálám Tanár úr. - mosolyogtam, majd bementünk.

Tudtam, hogy néz ki a terem, hisz én terveztem, de mégis elcsodálkoztam. Meseszép volt. Minden lilába, és kékbe pompázott. De azoknak minden árnyalata megjelent. Niall-el besétáltunk a terembe, majd megálltunk az egyik asztalnál. Ott ült Lizzy és a kísérője. Ő az a lány, aki az egyik legjobb barátnőm. Mikor Niall nem volt velem a turné miatt, mindig vele voltam. Már találkoztak, és jóba lettek Niall-lel. Lizzy kísérője Jarred. A lány már régóta kiszúrta magának, és szerencsére Jarred is hasonlóan lehetett ezzel, hiszen egyből elhívta a bálba Lizzy-t. Jól mutatnak együtt. 
- Sziasztok. - köszöntünk, mire ők is.
Ittunk egy pohár valamit, ami tényleg nem tudom, mi volt. A kaja és innivaló kiválasztása nem az én feladatom, de finom volt. 

- Szép hölgyem, egy táncra? - tartotta a kezét Niall. Csak nekem lehet ilyen szerencsém, hogy egy gentleman a pasim.
- Rendben. - elmentünk a táncparkettre. 
Egy lassú szám következett, így Niall átkarolta a derekam, én pedig a nyakát. Egészen közel voltunk egymáshoz.
- Des, ez meseszép lett. Ezt tényleg te találtad ki? - kérdezte.
- Igen. De a díszítés, már az önkéntesek érdeme. - mosolyodtam el.
- És erre nem akartál te eljönni? - húzta fel a szemöldökét.
- Jól van, na. - nevettem el magam.
Szépen végigtáncoltuk a számot. Közben az irodalom tanárnő, nagyon méregetett minket. Gondolom, furcsa volt neki Niall, bár nem olyan szemmel nézett. De annyiban hagyta. Elmosolyodott, majd ment tovább. Nem értettem, de mindegy. A lényeg, hogy Niall-t még nem dobták ki, és nem is fogják.

Vége lett a számnak, és elindultunk vissza Lizzy-ékhez, amikor valaki megszólított.
- Szia Des. - megismertem a hangját, így egyből megfordultam.
- Szia. - velem szemben ugyanis Kyle állt.
- Nagyon csinos vagy. - bókolt. Elmosolyodtam. - Szóval te vagy az a híres külsős, akit biztosan beengedek? Szia Kyle vagyok. - nyújtotta Niall-nek a kezét kedvesen.
- Igen. Szia. Niall. - mutatkozott be, és rázta meg a kezét. Kyle éppen mondani akart valamit, amikor valaki megsimította a vállát, majd megállt mellette.
- Itt vagyok Édes. - mondta Sierra kedvesen a fiúnak, majd a tekintete felénk kalandozott, és végigmért.
- Niall? Te meg mit keresel itt? Csak nem fellép a One Direction? - örült meg, és már sikított volna. Kyle arcán megvilágosodást láttam, és furcsán méregette Niall-t.
- Nem. Cssst. - tette a lány szája elé a kezét az én kis szöszi srácom. - Én most csak egy átlag emberként jöttem a szerelmemmel. Léci ne csapj nagy felhajtást. Megérdemlek ennyit, nem? - kérdezte Niall.
- A szerelmeddel? Ki az? - rebesgette a szempilláit, és lerítt róla, hogy azt reméli Niall hozzá jött. Ezt Kyle nem nézte jó szemmel, és én sem. Niall arca egyszerre több érzelmet is tükrözött, ami számomra nagyon vicces arckifejezést jelentett. Volt ott zavartság, szánalom, bosszúság, boldogsás és még egy kicsit az is látszott, hogy Sierra szavai azért jól estek neki.
- Ne haragudj, de nem te. - karolta át a derekam. - Én Des-be vagyok szerelmes. - nézett rám szépen, mire a szemem megenyhült, és elmosolyodtam, sőt....szerintem el is pirultam.
- Óóó, én is szeretlek Niall. - mire elmosolyodott, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Micsoda? - kerekedett ki Sierra szeme.
- Bizony. - felelte Niall.
- Jól hallottad. Az a lány, akinek Niall-nél semmi esélye. Emlékszel az öltözőre. - mosolyogtam kedvesen, hogy még inkább idegesítsem. Niall mögém állt, és teljesen átkarolt hátulról. Rájött mit szeretnék, és velem tartott a bosszantásban.
- Kyle! Menjünk táncolni! - mondta akaratosan, és ellentmondást nem tűrő hangon. Kyle szeme kikerekedett.
- Menj csak. Én még beszélgetni szeretnék. - felelte a fiú.
- De... - mérte végig mérgesen az arcunk.
- Vagy maradsz itt beszélgetni velünk? - kérdezte Kyle.
Sierra mérgesen elviharzott. Figyeltük, merre meg, és megállt a barátnőinél tőlünk nem messze. Valamit nagyon kiabált, és mérgelődött, aztán kiviharzott a teremből.

Sierra tipikusan apuci kicsi lánya. Mindent megkapott ez életében, csak egy csettintésbe került. Soha nem kellett semmiért sem megdolgoznia, vagy harcolnia. Csak kiejtett a száján valamit,  és egyből nyolc ember ugrott neki. Gazdag családból származik, az Apja Lord. Szóval tényleg el lett kényeztetve. De nem értem, hogy válhat valaki ilyenné...nekem sem volt soha gondom semmire, és mégsem lettem ilyen díva. Pedig lett volna lehetőségem rá, és más lány kapva kapott volna az alkalmon, de nemet mondtam. Ebben a suliban mindenki jó módú családból jött, és mégis ugyanúgy kialakult a "társadalmi rend", mint máshol. Megvannak a stréberek, akiknek általában tudós legalább az egyik szülője, aztán az énekcsoportosok, drámások, akiknek a szülője szintén valami színész. Vannak az átlagok, mint én vagy Lizzy. Vannak a sportolók, mint Kyle, és kb. velük egy szinten KÉPZELI magát Sierra, és a Barbie babái.

Szóval ott maradt Kyle egyedül. Feltűnt valami. Az irodalom tanár nő, megint minket méregetett a sarokban. Lehetséges, hogy haragszik ránk, Sierra miatt? Most már mindegy. Senki nem várhatja el, hogy tűrjem, ahogy az a pinki-minki beszél velem. De nem volt gonosz a tekintete. Szerencsére.
- Szép volt. - mosolygott Kyle ránk elismerően.
- Köszi. De, most nincs kísérőd. - jöttem rá.
- Ne aggódj. Majd keresek egy majdnem olyan csinos lányt, mint te, és még lesz esélyem bálkirálynak lenni. Szép estét nektek. - mosolygott, majd elment. 

2012. október 29., hétfő

III. 6 ~Pinkosztag.*


Kimentem a garázsba, beültem a kocsimba, majd elindultam a suliba.
A londoni forgalomba kitudja mikor jutok el a suliba, így mindig jóval hamarabb indulok. Bekapcsoltam a rádiót. A BBC Radio 1-ra tettem. Szerencsére nem morningshow volt, szólt a zene. Jól esett. Egészen kikapcsolt, de most nem élvezhettem sokáig. Beértem a suliba. Meglepően hamar. Kiszálltam, majd kivettem a cuccom is. Most tényleg nagyon korán értem ide, így bementem a focipályához a jegyzeteimmel, és leültem a lelátóra tanulni. Előszedtem a föcit, és magoltam. Kellemes volt az idő. Egy farmerba, barna trikóba, és fekete pulcsiba ültem, és tanultam. Most jól ment. Mindent megjegyeztem elsőre, és vissza is tudtam mondani.

- Szia Destiny. - hallottam magam mögül. Ijedten hátrakaptam a fejem.
- Szia Kyle. - mosolyodtam el. - Hát te?
- Edzés lesz az első. Éppen átöltözni mentem, de megláttalak. - leült mellém.
- Érdekes. Nekem is tesi lesz az első. Elcserélték. - mondtam.
- Akkor találkozni fogunk. A pálya fele a tiétek lesz. - mosolygott.
- Bizony. - mosolyodtam el én is. Ekkor meghallottam a csengőt. - De mennünk kell. - álltam fel, és elindultam le.
- A pályán találkozunk. - mondta, mire visszanéztem, és rámosolyogtam.
Lementem a pici lépcsőn egyenesen az öltözőkhöz. Bementem, és átvettem a ruhám. Hamar végeztem, és már mentem is ki a pályára. Sokan voltak már kint készen. Nagyon nem voltam el ezzel a csoporttal. Még szerencse, hogy itt nincsenek osztályok. Amilyen órád van arra mész, és kész. Nincs megadva, hogy te ebbe az osztályba jársz.

Ez a tesi pont a "pinkosztagosok"-kal volt. Csak így szoktam hívni őket, mivel ők a Barbie-k az iskolában. Mindig pinkbe és minibe vannak. Még a kocsijuk is rózsaszín. A hajuk természetesen mindig tökéletes, és egy kiló smink van rajtuk. Azon paráznak, hogy nem ehetnek szénhidrátot, és mekkora a fenekük. Tökéletes az alakjuk. Nem mellesleg szerintem már a fél sulival kavartak. Mármint a fiúkkal. Engem is be akartak venni maguk közé, de én nemet mondtam. Azóta ellenségek vagyunk. És most ez csak tovább éleződik. Megjött az edző, és elkezdődött a tesi. Először is futni kellett, majd röpiztünk. Én csere voltam, így kiültem. Természetesen a Barbie-k is csücsültek, nehogy letörjön a körmük.
 Bementem az öltözőbe a földrajztételekért, majd belenyúltam a táskám elejébe a telefonomért, hogy megnézzem az időt, de nem volt ott. Áttúrtam az egész táskát. Sehol nem találtam. A francba az volt az ébresztő reggel, és otthon hagytam, annyira igyekeztem csendbe lenni, hogy fel ne keltsem Niall-t. Most már mindegy. Esetleg a következő lyukasórába hazamegyek érte, de nem biztos, hogy visszaérek a londoni forgalomba. Megnyugodtam, majd kimentem a többiekhez. Leültem egy viszonylag távoli helyre följebb, és tanultam. Most nem ment olyan jól.

- Te megint tanulsz? - kérdezte tőlem egy hang.
- Kyle. Igen. Muszáj. Itt az érettségi mindjárt. - húztam el a szám. Leült mellém.
- És? Úgyis sikerül. - mosolygott rám.
- Jó lenne. Te hova szeretnél menni? - kérdeztem.
- Az Oxfordra. Elméletileg felvehetnek, ha nem rontom el nagyon az érettségit. Jelenleg nincs football kapitányuk, így jó eséllyel indulok. - magyarázta. - Te?
- Én is az Oxfordra szeretnék menni.
- Remélem te is bejutsz. - mosolygott rám kedvesen.
- Hé Kyle. Szia. - köszöntek dívásan a pinki-minkik, és integettek aprókat, miközben a hatalmas szempilláikat rebegtették.
- Sziasztok csajok. - köszönt vissza. Erre a lányok csilingelve elkezdtek nevetni. - Nem értelek Des... - csóválta meg a fejét, de közben a csajokat bámulta.
- Miért? - zavarodtam meg.
- Hát nézz rájuk. Mindennél jobban szeretnének velem jönni a bálba. Téged hívtalak. Miért mondtál nemet? Ki mással szeretnél menni, ha nem velem, a focicsapat kapitányával? - nézett rám értetlenül.
"Egoista paraszt." Gondoltam magamba, de úgy döntöttem, nem töröm össze a kis lelki világát.
- Van jobb kísérőm, mint a focicsapat kapitánya. - jelentettem ki gúnyosan, és fordítottam el a fejem.
- Kíváncsi lennék én rá? Ki lehet jobb nálam? - töprengett.
- Úgyse ismered személyesen. - rántottam meg a vállam.
- Akkor nem ide jár. Külsőst nem hozhatsz Des. - mosolyodott el.
- Addigra már úgyse ide tartozom, és hidd el, ő be fog tudni jutni. A tanárok el fogják nézni neki. - mosolyodtam el a gondolattól. Most szerettem volna, ha Niall mellettem lenne, de nem volt itt. Semmi esélyem nem volt rá. Ő még alszik nálunk. És fel sem tudom hívni.
- Igen? Már érdekel. Ki ez a lovag? - érdeklődött.
- Majd meglátod. Bocsi, de most tanulnom kell. - álltam fel, és átültem a lelátó legfelső sorába.

Végigtanultam a tesit. Szerencsére nem kellett beállnom. Nyugodtan ülhettem. Mikor kiengedtek minket, elkezdtem átöltözni. Ekkor odajött hozzám Sierra. Hogy is mondjam....ő az összes Barbie baba közül a legnagyobb, legnépszerűbb, legszőkébb. Ő a fő pink bábu.
- Destiny. Mi ez a hasadon? - nézett rám kérdőn, éppen a pólóm vettem át. Lenéztem a hasamra, de nem volt rajta semmi. - Jaj, bocsánat. Nem tudtam, hogy ez háj. -  mondta gúnyosan.
- Érdekes. Biztos, nincs szükséged szemüvegre? - kérdeztem vissza.
- Na figyelj... - kezdett bele, de ekkor odament hozzá a barátnője, és a fülébe súgott valamit.  Sierra szeme egyre jobban kerekedett ki, majd a lányhoz fordult. - Itt? Komolyan? Siessünk. Még ki kell sminkelnem magam. - nyafogott, majd ismét nekem beszélt. - Ha megbocsájtasz, most mennem kell egy olyan személyhez, akinél neked semmi esélyed. Puszcsi. - mondta gúnyosan, és már le is lépett.

Itt helybe meg tudta volna tépni, de én nem az a fajta vagyok. Sierra legnagyobb szerencséjére. Az utolsó nap nem akartam balhét. Hisz ma kellett jönni utoljára. Átöltöztem, majd összeszedtem a cuccom. Már csak páran voltunk az öltözőbe. Talán hárman lehettünk. Összeszedtem mindenem, majd kimentem az ajtón. Végigsétáltam a kis sötét folyosón, majd elkanyarodtam a termek fele. Hatalmas tömeget láttam meg. Középen kiszúrtam Sierra-t. Nem érdekelt volna, ha nem pont az én szekrényem előtt állnak. Átverekedtem magam a tömegen. Középen két nagyon is merős arcot láttam. Egy srác volt ott és Sierra. A lány éppen próbált rámászni az én nagy szerelmemre. Niall állt a tömeg közepén. Sierra dobálta magát neki, és mindent megtette, hogy elnyerje a fiú tetszését. Meghúztam magam és figyeltem, mit tesz Niall.

- Niall, tudod, imádom a zenéd, és én mindent megtennék, ha a barátnőd lehetnék. - flörtölt, nagyon is komolyan a Sierra. Niall ránézett, majd megfogta a lány kezét figyelmeztetőn, ami éppen az én szerelmem mellkasán siklott végig lefele.

- Köszi, de én nem emiatt jöttem. Találkoznom kell valakivel. - nézett szét a tömegben. Meglátta az én érdeklődő arcomat, és elmosolyodott. - Des! - indult el felém. Sierra követte. - Szerelmem. Otthon hagytad a mobilod. Gondoltam, elhozom. - nyomot egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, de nem kellett volna. Én keltettelek fel? - kérdeztem aggódva.
- Nem. Zayn volt. Ma is folytatjuk a tudod mit. - célzott a dalírásra.
- Csak ügyesen. Jó nagy felhajtást csaptál a telefonomért. - nevettem el magam, és néztem szét.
- Na meg látni is akartalak. Mikor csenge... - akarta kérdezni, de ebben a pillanatban megszólalt a csengő.
- Most. - feleltem.
- Akkor mennem kell. - húzta el a száját.
- Elkísérlek a kocsiig. - mosolyogtam.
- De el fogsz késni az óráról. - ijedt meg.
- Ja a lyukasóráról. Szerintem elnézik nekem. - nevettem.
- Lyukasórád lesz? Itt maradok veled. - ragadta meg a kezem, és kihúzott a tömegből, ami ennek hatására szépen lassan feloszlott. Visszanéztem, és Sierra gonosz pillantásaival találtam szembe magam. Mintha maga az ördög méregetett volna. Úgy nézett rám, mintha itt helybe bele tudna fojtani egy kanál vízbe. Gyorsan visszafordultam. Ebbe is jobb voltam nála. Kyle, és Niall is inkább velem van, mint vele. És még csak nem is vagyok Barbie.

Leültünk kint a nagy parkban, egy fa tövébe.
- Most esett le! - kerekedett ki a szemem.
- Mi Szerelmem? - kérdezte Niall.
- Hogy mire értette azt Sierra. - feleltem.
- Ki? - ráncolta a homlokát.
- Elmesélem az egészet, de csak ha nem vágsz közbe. - bólintott. - Tesin együtt voltunk a focisokkal. Én csere voltam, így kivittem a föcit, és tanultam. Kyle, tudod, akit mondtam, hogy a csapatkapitány, és elhívott, odajött hozzám. Elkezdtünk beszélgetni, amikor odaköszöntek neki a pinkosztagosok. Kyle elkezdett menőzni nekem, hogy bármelyikük megveszne, ha vele menne a bálba, és nem érti, hogy miért utasítottam el. Elmagyaráztam, hogy van valakim, és inkább vele megyek, mire rájött, hogy külsős. Mondtam, hogy téged biztos beengednek, és otthagytam. Aztán az öltözőbe odajött hozzám a fő Barbie, Sierra. Elkezdett beszólogatni, aztán súgott neki valamit az egyik csaj, és elrohant, de előtt azt mondta, ahhoz megy, akinél nekem semmi esélyem nem lenne. Rád célzott. Ő volt az a szőke, aki úgy rád mászott. És most azért nézett rám olyan csúnyán, mert hozzám jöttél. - magyaráztam el Niall-nek.
- Az a nagyon buta, csúnya szőke csaj azt hiszi jobb nálad? - kerekedett ki a szeme és fintorgott. - Hatszor körbe van vakolva sminkkel.
Elnevettem magam.
- Igen. Ő az.
- Juj. - fintorgott, és krázta a hideg. - Jut eszembe, reggel mikor bementem a fürdődbe, egy rakat sminket találtam. - kerekedett ki a szeme, majd közel hajolt hozzám, és elkezdett méregetni. - És most is ki vagy festve, egy kicsit. Gondoltam.
- Mire célzol? - kérdeztem zavartan.
- Elvittem őket. - mosolygott elégedetten.
- Miket? Hova? - még inkább nem értettem semmit. -
- A púderedet, a szemfestékeidet, a szájfényeidet az összes ilyen dolgot a fürdőből. - mondta büszkén.
- Micsoda? Miért? Niall! - kerekedett ki a szemem.
- Mert nem kell sminkelned magad. Smink nélkül sokkal szebb vagy. Szóval azokra nincs szükséged. - mosolygott.
- De... - próbáltam ellenkezni.
- Nincs de. Des. Kérlek ne sminkeld magad. Szeretném, ha tudnád, hogy te akkor vagy a legszebb, amikor mosolyogsz, és ehhez nincs szükséged ilyen cuccokra. - hajolt egészen közel hozzám. Ennek hallatán elpirultam, és elmosolyodtam. - Mint most. - mosolygott ő is, és megcsókolt. 

2012. október 27., szombat

III. 5. ~Tanulás.*


Köszönöm szépen nektek, hogy megvan a 35.000 oldalmegjelenítés. Fantasztikusak vagytok. :) 

III. 5. ~Tanulás.*

Destiny szemszögéből:

Hazaértem 5-kor. Én ezt nem bírom. Az edzések, a bál szervezés, minden egyben. Ilyen későn érek haza, és jövő héten érettségi. Előtte pedig két nappal a végzős bál. Vagyis most szombaton, holnap után. Hétfőn pedig töri szóbeli. Fel kell, hogy vegyenek az Oxfordra. Oda is jelentkeztem, meg a Londoni Egyetemre is, ha mégse vennének fel. Mikor megjöttem, egyből felrohantam a szobámba, megragadtam a füzetem, levágtam magam az ágyra, és tanultam. Törökülésbe görnyedtem fölé. Tanultam, tanultam, de egyszerűen nem ment a fejembe az anyag. Csak néztem a papírt, viszont nem tudtam értelmezni, hogy mi van ráírva. Összemosódtak a betűk, majd egy apró könnycsepp hullt a füzetemre, és szürkére színezte a fehér papírt. Majd még egy, és még egy. Sírtam. Némán, egyedül. Magam sem tudom, miért. Egyszerűen jól esett, és fel sem fogtam, hogy mi is történik. Csak bámultam, ahogy egyre több könnycsepp esik a lapra. Nem gondoltam semmire, csak lehunytam a szemem, hátha akkor abbamard a sírás, és lenyugszom. De nem jött össze. A csukott szemhéjaim között még kipréselték magukat a könnyek. A torkomba gombóc nőtt, és nyelni sem tudtam tőle.

Ebből az állapotból a telefonom mentett meg. Megcsörrent. Kipattant a szemem, és odakaptam a fejem. A kijelzőn a Niall felírat villogott. Megköszörültem a torkom, megtöröltem a szeme, majd érte nyúltam.  Felvettem.
- Szia Des.
- Szia. - mondtam remegő hangon, de kikorrigáltam, így nem volt feltűnő.
- Tanulsz Szerelmem? - kérdezte óvatosan.
- Igen. - feleltem.
- És hogy haladsz? Várod már az érettségit? - ez volt az a kérdés, amit nem bírtam ki a jelenlegi állapotomban.
- Nem. Sehogy sem haladok Niall. - vékonyodott el a hangom, és megint előbújtak a könnyeim.
- Jaj, Des. Ne sírj. Minden rendben lesz. Van egy ötletem. Visszahívlak. - mondta, és gyorsan letette.

Hát Niall se sokat segített. Hozzáfogtam tanulni. Jobb lehetőségem nem volt. Végeztem az utolsó tétellel, de az elejét már elfelejtettem. Öt napja ezzel szenvedek. Azóta az eleje kiesett. Ekkor kopogást hallottam. De ez nem az ajtótól jött. Ez az erkélyablak volt. Ijedten összerezzentem. Lehet gáz volt, de mindenki ezt tette volna először szerintem. Odamentem, és lassan elhúztam a függönyt. Niall mosolygott rám édesen az üvegen át. Kikerekedett a szemem.
- Niall? - kérdeztem. Hevesen bólogatott, és az üvegre tette a kezét. Én is odatettem, mintha összeérne, de köztünk volt az a hideg üveg. Kinyitottam az erkélyajtót, és beengedtem. - De hogy? - hebegtem.
- Megjött a felmentő sereg. Tanuljunk! - ült le az ágyra, és vette a kezébe a füzetem. - Hoztam nasit is. - vett ki a pulcsija zsebéből két csokit, és egy csomag gumicukrot. Ez annyira jellemző rá. Elnevettem magam.
- De én nem emlékszem semmire sem. - húztam el a szám, és lehuppantam mellé.
- De hát megtanultál mindent, nem? Csak fel kell eleveníteni. - karolt át hátulról.
- De, de mindent elfelejtettem. Nekem ez nem megy. Az edzések, a bál... Már alig van valamennyi időm az érettségiig. Nem fognak felvenni az egyetemre. - hunytam le a szemem, és lassan megcsóváltam a fejem.
- Des. Ilyen eszedbe se jusson. Minden rendben lesz. Fel fognak venni az Oxfordra. Nem lesz itt gond. - csak sóhajtottam egyet. - Figyelj. Van egy ötletem. Valahányszor jót felelsz kapsz egy puszit. Megegyeztünk? - kérdezte.
- Igen, de akkor nem fogok sokat kapni. - nevettem el magam.
- Majd meglátjuk. Pedig szeretnék adni. - csücsörített. Vicces volt. Elnevettem magam. Vele mindig nevetek, és jó kedvem van. Annyira szeretem ezt a srácot.

Leültünk az ágyam közepére egymással szembe törökülésbe. Niall elkezdte olvasni a füzetemet, majd belekérdezett.
- Az ember kiemelkedése az állatvilágból. - jelentette ki, és várta, hogy elmondjam.
- Ez két igazságon alapszik.... - és szépen elmondtam róla mindent. Egyik mondatom követte a másikat. Miden eszembe jutott, és észre se vettem, de készen voltam.
- Ugye, hogy emlékszel mindenre! Ezért egy csók jár. - hajolt oda hozzám, és megcsókolt. De sajnos nem tartott sokáig, mivel folytatnunk kellett.

Mindent elmondtam neki. Az összes tételt. Még belekérdezett az évszámokba is. Attól félek a legjobban. A tételek csak mesék szinte, de az évszámok...
- A Római Birodalom kettészakadása?
- 395. - jelentettem ki. Kaptam egy puszit az orromra.
És így tovább minddel. Egyszer csak kopogást hallottam, majd benyitott Apa.
- Prücsök hoztam neked egy kis...Szia Niall. - lepődött meg.
- Szia Ian. - felelte a fiú.
- Hát te? - kérdezte Apa.
- Jöttem segíteni Des-nek tanulni. És remekül megy neki a töri. - felelte Niall. Nagyon megkedvelték egymást Apával. Szerencsére.
- Nem láttam, hogy bejöttél. - ráncolta a homlokát Apa.
- Hátulról támadtam, hogy meglepjem. - bökött a fejével az erkély fele.
- Értem. Hoztam egy kis Apa-féle-kakaót  a tanuláshoz. Nem is zavarok. - nyomott e kezünkbe egy-egy bögrét.
- Köszönjük. - mondtam, és már ki is ment.
- Folytassuk! I. világháború? - lett komoly Niall.
- 1914 július 28.-tól 1918 november 11.-ig. - kaptam még egy puszit.

Végeztünk. Mindent kikérdezett. Ami nem ment annyira arra visszatértünk, és másodszorra már ment.
- Des. Nem értem miért izgultál. Fél 12 van és végeztünk. - nevette el magát.
- Nélküled nem ment volna. - adtam neki én is egy puszit. - Köszönöm. - ásítottam egyet.
- Fáradt vagy Szerelemem. - kérdezte.
- Nem. - feleltem. És hátradőltem a párnákra. Niall mellém feküdt, és magára húzott.
- Tudod, az a baj, hogy ez még csak a töri volt. Még hátra van a többi. Tanulom őket, de olyanok mint ez. Elfelejtem az elejét, mire a végére érek. Nem fogok tudni elmenni a végzős bálra holnap után. - sóhajtottam.
- De. El fogsz menni. Nekem ki kellett hagynom, de te nem fogod. Azóta is bánom, hogy nem mehettem el. Higgy nekem. Az meg a másik, hogy az biztos jó érzés, mikor a srácok megkérnek, hogy menj el velük, és te igent mondasz. Hisz ilyenkor minden srác egy csinos lányt keres, aki mellett népszerűbb lehet, és ha szerencséje van, lassúzás közben megcsókolhatja. Annak idején nekem is megvolt a kiszemeltem, de az már két éve volt. Bár esélyem se lett volna nála. - mesélte. 
- Neked ne lett volna esélyed? Ébresztő! Lányok milliói futnak utánad. - nevettem el magam.
- Amúgy meg én vagyok az egyik szerevező, így nem nagy szám, ha nem megyek el. Úgyis tudom, hogy fog zajlani. Én írtam a programot. - rántottam meg a vállam.
- De el kell menned. Nekem ki kellett hagynom, de neked nem kell. Ne hagyd már csendbe szegény srácokat, akik megkértek. Tényleg kivel mész? - kérdezte. Tisztába volt vele, hogy ő nem jöhet, mivel nem jár a suliba, a másik meg, hogy megismerné mindenki.
- Sokan megkértek, de nemet mondtam. Még a focicsapat kapitánya is megkért, a legmenőbb, legjobb pasi, de csak a suliba...- nyomtam egy puszit Niall arcára, hogy érezze, nekem ő a legjobb. -....de nemet mondtam. Ki is kerekedett a szeme. Gondolom, nem ehhez van szokva. Ezért se mennék vele. Egy beképzelt majom, aki csak magára gondol. Neki a csajok csak trófeák. Én nem ilyennel tölteném az estét. Inkább vagyok itthon vagyok veled, mint egy ilyennel a bálba. - karoltam át a hasát, és húztam magamhoz.
- Köszönöm. Megkérnélek, hogy gyere velem, de...- nem fejezte be. Neki sem volt könnyű.
- Hát kérj meg! - ültem fel, és néztem rá biztatóan.

Először meglepődött, majd elmosolyodott. Felállt, megfogta a kezem, és felhúzott. Megálltunk közel egymáshoz, majd hozzákezdett.
- Destiny. Te vagy a legszebb, legönzetlenebb, legkedvesebb lány, akit valaha is láttam. Nagy megtiszteltetés lenne, ha eljönnél velem a bálba. - mosolygott azzal az álom pasi mosolyával, aminek nem lehetett nemet mondani.
- Örömmel elmegyek veled, Niall. - feleltem mosolyogva. Kaptam egy hosszú, édes csókot.
- Kár, hogy ez csak mese. - húzta el a száját.
- És ha nem? Menjünk el. Már megvan álmaim kísérője. És akkor már úgyse kaphatok semmit, ha meg mégis, már nem számít. Menjünk el!
- Biztos vagy benne? Elmehetek én is? Vállalod, ha netán felismernek? - kérdezte kételkedve.
- Igen, igen és igen. Ismerem az évfolyamtársian. Nem lesz gond. Hidd el. - mosolyogtam.
- Szerelmem megyünk a bálba! - kapott fel, és szorított magához. Jobban örült, mint én. Óvatosan az ágyra helyezett, majd megcsókolt.

***

Halkan pityegett az ébresztőm. Gyorsan kinyomtam. Niall felé fordultam. Megmozdult a szája széle, de aludt tovább. Óvatosan kimásztam az ágyból. Este mindkettőnket elnyomott az álom, így én Niall vállán aludtam egész este. Annyira kényelmes a válla. Felkaptam a táskám és a ruháim, majd kisurrantam. Bementem a fürdőbe, és elrendeztem magam. Nem akartam felkelteni Niall-t. Mikor készen voltam, a folyosón írtam egy levelet, majd becsúsztattam az ajtóm alatt.
"Elmentem suliba. Aludj nyugodtan. Szeretlek mindörökké.
                                                                       Des."

Lementem a konyhába. Apa lent szürcsölte a kávéját, és olvasott valamit a laptopján, Marta pedig sürgött-forgott. Angy még biztos aludt. Ha jól tudom, neki nincs első órája.
- Jó reggelt. - nyomtam Apának, és Martanak is egy-egy puszit. Ez az asszony olyan mintha a pótanyánk lenne. Kivettem a hűtőből a narancslevet, öntöttem magamnak egy pohárba majd visszatettem. - Niall még alszik. Mindketten bealudtunk az este tanulás után. - magyaráztam.
- Semmi gond. Ha felkel szerintem én már nem leszek itthon, de akár meg is várhat, amíg hazajössz. - rántotta meg a vállát Apa.
- Majd én csinálok neki finom reggelit. - mosolygott Marta.
- Annak nagyon fog örülni. - nevettem el magam.
- Remek. Édesem, te biztos nem reggelizel? - kérdezett aggódva.
- Nem, köszönöm. - feleltem. Ezt minden reggel megkérdezi, és mindig ugyanaz a válasz. Mindig a suliba veszek valami kaját. - De én futok is. Puszi nektek. - adtam megint nekik egy-egy puszit, és már ki is viharzottam a konyhából.  

2012. október 25., csütörtök

III. 4. ~Siker.*



Végeztem a telefonnal, majd megfordultam, hogy visszamegyek a cuccomért, de belebotlottam valakibe. Egy nagyon magas és izmos valakibe. Felnéztem az arcára. Megismertem.
- Chris. - hebegtem.
- Szia. Veled még nem beszéltem. A nevemet már tudod, így nem mutatkozok be. - mosolygott.
- Igen. Rebecca vagyok. -mondtam kedvesen. Jó fej gyerek volt, és vele kell táncolnom, így miért ne ismerhetném meg. Ettől még nem dől össze a világ.
- Nos örülök, hogy megismertelek Rebecca. Miért nem jöttél oda, mint a többi lány? - kérdezte. Hoppá. Mit kéne mondani? Az igazat! Pontosabban a fél igazat!
- Fel kellett hívnom abarátnőm. - feleltem.
- Értem. És miért nevettetek annyira? Muszáj rákérdeznem. Jó fogadtatás volt. - nevetett.
- Jaj, bocsi, nem akartunk bunkók lenni, csak Vicky mondott valami vicceset, és muszáj volt rajta nevetni.  Nézd el nekünk, rendben? -nevettem el magam.
- Egy ilyen szép lánynak? Még meggondolom... El van nézve. - gondolta végig gyorsan.
Megcsóváltam a fejem, majd elmosolyodtam.

Elnéztem Crish mellett. Vivienn tekintetével találtam szembe magam. A mosoly lefagyott az arcomról. Vivienn olyan csúnyán és megvetően nézett rám, mintha minimum embert öltem volna. Muszáj volt hátralépnem egyet. Nem bírtam levenni a tekintetem azokról a zöld nagy szemekről.
  - Rebecca. Minden rendben?- jött közelebb Chris, és nyúlt az arcomhoz.
A meleg ujjak érintették az arcom, amely per pillanat teljesen fagyottak volt. Minden vér kiment belőle, és olyan kőkeménynek éreztem, mint egy jégcsap. De ezt csak én éreztem így. Kívülről nem ilyen volt. Ahogy megéreztem az érintést az arcomon, bevillant egy kép. Liam! Liam mosolyog rám! Elrántottam a fejem, és visszazökkentem a valóságba. Én az a nagyon, nagyon hűséges típus vagyok. Ebbe már többször is  belebuktam a másik fél részéről, de ez most lényegtelen. Chris kikerekedett szemmel nézett rám.
- Rohannom kell, sajnálom.- felkaptam a táskám, és elfutottam mellette. - Lent várlak titeket. Siessetek!- szóltam oda Will-nek és Vicky-nek.

Kiviharzottam az ajtón, le a lépcsőn, egyenesen ki a kocsimhoz. Bevágtam magam az ülésre, és hátrahajtottam a fejem. Miért? Miért pont én? Miért néz rám valaki mindig csúnyán, ha beszélek egy pasival, ráadásul teljesen ártatlan okból? Az első nap a srácoknál is ez volt mikor beszélgettem Zayn-nel. Liam nézett rám így. Istenem de régen volt. Most már biztos nem nézne rám így. Remélem. Ha igen, az nagyon szíven ütne. Kivettem a Red Bull-om, felbontottam, és belekortyoltam. Jól esett, ahogy végigpezseg a torkomon. 
Csak ültem, és nem gondoltam semmire.Vagyis de. Liam-re gondoltam. Már biztos vár otthon. Szeretném megölelni és megcsókolni. Szeretném, ha a meleg, nyugtató, biztonságos karjai átfognának, és nem engednének el soha. Most az ő szeretetére vágytam, minél hamarabb. De erre még várnom kellett. Még előbb el kell érnünk a célunk. Kigondoltam, hogy felvesszük Leah-t, aztán én beállok a garázsba. Will, és Vicky a kiskapukon hazamennek és átöltöznek. Vicky ügyesen, a hátsó ajtón besettenkedik, majd visszajön mindenki hozzánk. Mikor megvagyunk, előröl bemegyünk a srácokhoz, és bedobjuk magunkat egy jó cél érdekében.

Éppen végeztem, mikor kinyílt a kocsi ajtaja, és a két barátnőm szállt be.
- Mi volt a baj Rebecca? -kérdezték.
- Semmi. Fel kell vennünk Leah-t. Siessünk, mielőtt abbahagyják az írást. - és elindultam.
Mikor felvettük Leah-t, elmagyaráztam, mit találtam ki. Mindenki benne volt. Megjöttünk, és mentünk a dolgunkra. Szépen megbeszélt menet volt, így nem lehetett baki.

Megálltunk Vicky-ék ajtaja előtt. Biztos, hogy még írnak, mivel a lány hallotta, mikor hazajött átöltözni. Mindenki kicsípte magát. Bizalmakkal telve beléptünk. Már sehol nem bukhatunk meg. Hacsak abba nem, hogy a srácok nemet mondanak a férfiasságuknak, és elküldenek minket ennek ellenére. A másik bakilehetőség, ha túl csinosak vagyunk, és felhagynak az írással, hogy velünk legyenek. De azért ennyire nem öltöztünk ki. Már jó idő volt, így bártan lehetett rövidet felvenni. Csinosan, de visszafogottan beléptünk az ajtón. Levettük a cipőnk. Így már nem lesz ugyanaz, de csak nem topoghatunk be. De még így is    jók voltak a ruhák. Gonoszak vagyunk, na és? Ha mi igazán szeretnénk valamit...és most az szeretnénk, hogy hallhassuk a számokat. Nos...el is fogjuk érni.

Bementünk. Senki nem figyelt ránk, csak a kottákat bújták. Összenéztünk, majd megszólalt Will.
- Sziasztok. Megjöttünk. -mosolyodtunk el egymás mellett.
A srácok először ledobták az összes kottát ijedten az asztalra, és csak azután néztek fel. De többet nem néztek le. Mindenkinek kikerekedett a szeme. Csak Niall sóhajtott egyet, mikor nem találta Des-t. Szegény. Először Zayn pattant fel, de csak állt egy helyben.  Aztán Harry is követte, de ő oda is jött.

Leah szemszögéből:

Harry odajött hozzánk, majd szépen mindenki követte.
- Mi az oka, hogy együtt köszönthetjük a hölgyeket? - kérdezte viccesen Louis.
- Gondoltuk átjövünk. - felelte Vicky.
- Te nem dolgozol Kicsim? - kérdezte Harry, és karolta át a derekam.
- Ma nem. - mosolyodtam el.
- Tudom, hogy ezt a pólót miattam vetted fel. - nevette el magát Louis, majd megcsókolta Vicky-t. Megint egy 10 perces szünet a részükről. De amúgy eltalálta. Vicky csak az ő kedvéért választott egy csíkos felsőt.
- Csipkerózsika hogyhogy?- kérdezte Liam a lányt mellettem.
- Te mondtad, hogy siessek haza. - nevette el magát Rebecca.
- Will! Még alig láttalak szoknyában. - örült meg Zayn, és magához rántotta a lányt. Hirtelen megcsókolta. Mohón, és gyorsan. Hűh. Hát nekem ez kicsit...erős volt, de ők így szerették. Ebből is látszott, mennyire hasonlítanak. Majd Harry hozzám fordult.
- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott a már megszokott féloldalas mosolyával.
- Én is. Tudod miért jöttem hamarabb? - kérdeztem rejtélyesen.
- Nem. De van egy olyan érzésem, hogy mindjárt megtudom. - hajolt közelebb hozzám.
- Jól érzed. Tudod, azért jöttem hamarabb, mivel...- nyomtam egy puszit az arcára, de nem távolodtam el nagyon. - ...szeretnélek megkérni valamire. - nyomtam egy puszit az orrára is, majd a nyakát kezdtem el puszilgatni. 
- Megint kezded. Akkor halljam, mi lenne az? - nevette el magát, de élvezte a kényeztetést.
- Szeretnék itt maradni veletek, és...- közben természetesen nyomtam egy-egy puszit a nyakára még. -...hallani a dalokat. - folytattam.
- Leah. Kicsim...azt nem...- magamhoz húztam, és tovább kényeztettem, mielőtt nemet mondana. -Kicsim...ne csináld ezt! - hajtotta hátra a fejét. A szíve zakatolt. Szinte száguldott. Közel járok. - Leah ezt nem szabad. - próbált meg eltolni magától. Még volt benne annyi lélekjelenlét, hogy ezt megtegye, de nem hagytam. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam az enyémmel.
- De annyira szeretném hallani. - mondtam halkan, majd megcsókoltam. Kicsit eltávolodtam, és megvártam a reakcióját, de már készültem a további trükkökre, ha nemet mondana.
- Nagyon fontos ez neked Kicsim? - húzta el a száját. Bólintottam. - Legyen. - adta be a derekát.
- Köszönöm Harry. -csókoltam meg, és teljesen hozzá simultam. Ez most már tiszta szándékból, szerelemből volt. Tetszett, hogy elérhetem a célom a puszta puszimmal. Rettenthetetlen vagyok. Közben mindenhol kialakult valamilyen módon ez a párbeszéd.

Mi, ketten odamentünk a kanapéhoz, és leültünk. Ezzel jeleztük, hogy sikerrel jártam. Rebecca rám nézett, majd hallottam, amint azt mondja Liam-nek:
- Menjünk oda hozzájuk mi is. - bökött felénk a fejével.
 - Rendben. Szeretlek. - nyomott egy puszit a lány arcára, majd odajöttek.
Mikor leültek, Rebecca rám mosolygott. Tudtam, ő is sikerrel járt. Majd szépen lassan mindenki odaszivárgott. Csak Vicky és Louis folytatták még mindig a csókcsatájukat. Aztán ők is csatlakoztak.
- Akkor folytassuk. - jelentette ki Zayn.
- És a lányok?  Ez titkos. - méltatlankodott Niall. Nee!
- Ők úgyse mondják el senkinek, és annyira szeretnének itt lenni. - mondta Louis.
- Szerintem belefér. -egyezett bele Harry is. Hozzábújtam, de nem maradhattam így. Előre hajolt a kottákhoz. A kezébe vette a ceruzát.
- Rendben. - rántotta meg a vállát Niall.
Folytatták az írást. Már nagyon érdekelt, hogy megy ez.

- Akkor ide mi jöjjön? - kérdezte Liam.
- Nem írtam le az utolsó sort. Még egyszer énekeld el! - kérte Harry.
Niall elkezdett gitározni, majd aláénekelte a szöveget. Harry gyorsan leírta.
- Ez után jöhetne mondjuk,hogy "Stay in my life, i never let you go" - javasolta Zayn, és Will-re mosolygott. A lány szeretetteljesen visszamosolygott.
- Ez jó lesz. - gyorsan lekottázta Harry, majd aláírta a szöveget.
- Most lehetne egy ilyen:"Your hand fits in mine like it's made just for me" - javasolta Niall, és kérdőn nézett. Mindenki bólintott. Harry leírta. Visszalapozott a kottában, és összeráncolta a homlokát.
- Srácok szerintem ennek az eleje nem lesz jó. - húzta el a száját.
- Miért? - kérdezték szinte egyszerre.
- Hát hallgassátok meg! - elvette Niall-től a gitárt. Végigment a dalon, és közbe énekelte. Harry-nek igaza volt. Valóban hatalmas váltás volt a hangnemben. Ez nem volt kellemes a fülnek. De amúgy meseszép dal volt, csak a dallamon kellett javítani. És Harry hangja csodás volt.
- Igaz. Ezt át kell írni. - mondta Zayn.
Harry elkezdte a váltástól radírozni a hangjegyeket, de a szöveget meghagyta.
- Akkor próbáljunk megmaradni ebben a hangnemben. - mondta Lou, és elénekelték az elejétől. Megint végigmentek rajta, de ugyanott elrontották.
- Ez így nem lesz jó. Egyszerűen a szótagszámok miatt ott esik jól váltani, de ez nem kellemes hallású. - ráncolta a homlokát Liam.
- Akkor tartsuk ki! - javasolta megvilágosodva Zayn. 
- Megpróbálhatjuk. Akkor előröl. - egyezett bele Harry, és már énekelték is újra.
"Can't say enough, ilove ya-a-a-aaa'" - ez már jó volt, és tetszett is ez a kitartás. Továbbfolytatták, és most már nem léptek át. Most sikerült megmaradni. Ez bevált.
- Harry így írd le kérlek.- mondta Liam. A fiú bólintott, és elkezdett körmölni. Egymás után rajzolgatta a kis karikákat, és vonalakat. Hihetetlenül hamar végzett pedig három sort kellett átírnia...fejből. Az nem semmi. De hát csak ezzel foglalkozik. Büszke voltam rá.

Végül késő délután abbahagyták, de csak egy dallal készültek el. Ez furcsa. De nekik a maximumon kell teljesíteni, hisz nem okozhatnak csalódást. A rajongók elvárják tőlük, hogy a legprofibb, legjobb számokkal álljanak elő. Mikor végeztünk, mindenki hazamenta dalokat pedig elpakoltál, mint a féltve őrzött kincseket elrejtették. Nemértettem, erre mi okuk van, de tiszteletben tartottam. Az én dalaim is rejtett helyen vannak, de nem ennyire, mint nekik. Ez enyéim csak az ágy matraca alá vannak elrejtve, de a srácoké Louis-éknál egy széfben a könyvespolc mögött, álkönyvekkel eltakarva. De hát az ő dalaik fontosabbak, mint az enyémek.

Mikor hazaértünk rá iskérdeztem.
- Harry. Miért rejtettétekel olyan jól a kottákat?
- Már volt rá példa, hogy valaki megkísérelte ellopni azokat, és betört, de nem lett belőle komoly ügy. Nem tudta meg a média szerencsére. - magyarázta.
- Hűh. Ez nem semmi. Most már értem. - öleltem meg.
Még sokat beszélgettünk otthon a nappaliba, meg vacsora közben. A dalról, a napokról és mindenről. 

2012. október 23., kedd

III. 3. ~Escape.*


Kiegészítettem a Szereplők.* pontot. Nézzétek meg. Jó szórakozást az új részhez :) 

III. 3. ~Escape.*


Vicky szemszögéből:

Felvettem a cipőm.
- Sziasztok srácok! - kiabáltam be a nappaliba.
- Szia Vicky. - jött a válasz, majd megjelent az előszoba ajtajában Loui.
- Jó próbát. Siessetek haza! - ölelt meg.
- Rendben. - mosolyodtam el, és a szemébe néztem.
Megcsókolt. Rólunk tudni kell, hogy a nyelveink imádják egymást, így képesek vagyunk több 10 percig smárolni. Ezt a környezetünkben lévők már megszokták, mi pedig élvezettel űztük a szenvedélyünk. Most is így lett volna, de nem volt rá időm.
- Loui. Rebecca és Will már biztosan vár. Mennem kell. Jó írást nektek. - távolodtam el, és kapkodtam a levegőt.
- Rendben. Puszi a pofidra Vicky. - kiabálta utánam ki az ajtón, mivel én már rohantam ki a kapuhoz. Egy szürke gatya és egy mintás felső volt rajtam. Lazán kellett öltöznöm, hisz táncpróbára megyek. Hajlékonynak kell lennem.
 Kimentem a kapun. Kint egy piros mini várt, benne a két barátnőmmel. Beültem.
- Sziasztok. - köszöntem.
- Szia. - kaptam a választ.
- Milyenek a srácok? Nagyon rosszak? - kérdezte Rebecca gonoszul.
- Szétbontották már a házat? - nevetett Will is.
- Nem. Most nagyon komolyak. Tényleg írnak. És milyen csodás sorok születnek... - mondtam gonoszul. Mindenki kíváncsi volt közülünk a dalokra, de nem hagyták a srácok, hogy ott üljünk velük. Arra hagyatkoztak, hogy ez titkos. De túl nagy volt a kíváncsiságom, és legyőzte az ígéretem, miszerint nem hallgatózok. A fal mögött figyeltem.
- Ó, Victoria Darell. Te bezzeg hallhattad! - mérgelődött viccesen Will.
- De csak keveset. - húztam el a szám.
- Vegyük már rá őket a próba után. Én hallani akarom. - kanyarodott balra Rebecca.
- Én is. Ha mindenki bedobja magát a szerelménél, nem lesz gond. - monda határozottan Will.
- Te kis gonosz. Én benne vagyok. - mondtam.
- De akkor szépek legyünk, és beszéljük meg Leah-val is. - egyezett bele Rebecca.
- Des most suliban van. - húztam el a szám.
- Szegény. - mondták szinte egyszerre.

Jól kiterveltünk mindent az úton. Bedobjuk magunkat egy jó cél érdekében. Megálltunk a táncstúdió előtt, de még mielőtt kiszálltunk megszólaltam.
- Olyanok vagyunk, mint három rossz rajongó. - jelentettem ki.
Mindenki elnevette magát. Bementünk az épületbe, egyenesen a termünkbe. Már mindenki bent volt a csapatból, csak Lora hiányzott. Elbeszélgettünk a lányokkal, és bemelegítettünk.
- Sziasztok lányok. - kapcsolta fel a villanyt hirtelen Lora. Mindenki odakapta a fejét, és köszönt. - Nos lányok. Most egy kicsit beszélgetünk. Maradjatok ülve! - mondta kedvesen. Leült ő is törökülésbe velünk szembe.
Érdeklődve figyeltünk rá. Utoljára akkor volt ilyen, mikor bejelentette, hogy mi megyünk az 1D-vel turnéra. Ez is valami fontos lesz. Már nagyon fel voltam csigázva.
- Van egy fellépésünk. De ez nem egyszerű fellépés, mint a többi. Ez most nagyon fontos. Minden eddiginél többet jelent. Igen, még a turnénál is. - tisztázta le. Mintha gondolatolvasó lenne. Pont ez a kérdés merült fel bennem. Egyre jobban érdekelt. - A következő, amire gyakorolnunk kell, az.... dobpergést kérek....OLIMPIA! - kiabálta 100 wattos mosollyal. Mindenkinek elakadt a szava.
- Az olimpia? - kérdezte óvatosan Linda elől.
- Igen. - kiabálta inspirálóan Lora.
- Az Olimpia!!! - ugrottam fel, és üvöltöttem teli torokból.
Mindenki felém kapta a fejét, majd Will és Rebecca belém karolva elkezdett ugrálni. Összekapaszkodtunk hárman, és körbe-körbe ugráltunk. Ez hatalmas megtiszteltetés. Akkor tényleg ügyesek lehetünk, ha az olimpiára is minket hívnak. Mindenki kezdte felfogni, hogy ez mit is jelent.
- Jól van lányok. Nyugalom. Tőlünk zeng az egész épület. - nevetett Lora.
Mindenki visszaült a helyben, és szinte hallani a szapora szívdobogásokat. Mindenki izgatott és boldog volt.

De ahogy elkezdtünk táncolni, mindenki megnyugodott. Akik itt vannak, azoknak a tánc az életük. Ebben kiadhatják magukat. Lora direkt nyugtató dolgokat táncoltatott velünk. Mindenki összeszedte magát. Modern balettoztunk egy kicsit. Ez jó volt a nagy izgalomra. 15  percig táncolhattunk, de hatásos volt. Aztán jöttek a régi koreográfiák, és mozdulatok. Közben egyszer Lora kiment, majd hamar visszajött. Minket nem zavart, csak csináltuk a már jól betanult dolgunk. Mikor végeztünk minden tánccal, már majdnem eltelt a próba.

Ekkor Lora folytatta.
- Akkor. Most, óra végén, beszéljük meg ezt a dolgot. Az Olimpia nagy dolog. Itt nem lehet rontani lányok. A nyitóünnepségen, a röplabdánál, és a záróünnepségen is táncolni fogtok. De nem egyedül végig. Csatlakozik hozzánk egy társcsoport. Nem tudom, ismeritek-e őket. Jó csapat. Ők szoktak táncolni az X-Factorban is. Apropó. Valószínű abban is mi leszünk a táncosok. - kikerekedett a szemem. Még jó, hogy eszébe jut. - De ez még odébb van. Most az Olimpia fontosabb. A röpinél ezzel a csapattal fogtok közösen táncolni. Igazából nincsenek sokan. 5 főből áll. Ez egy fiúcsapat, szóval a szinglik örülhetnek. - engem ez nem érintett, de azért kíváncsi voltam. - A nyitóünnepségben két táncban lesztek benne. A röplabda minden egyes napján két szünetbe kell fellépnetek. Ez körülbelül két, három napot jelent, de még nem tudni. És a záróünnepségen végig táncolni fogtok kisebb-nagyobb jelentőségben, de külön kérésre a One Direction fellépésén lesztek előtérben. - eltátottam a szám. - Azt mi kaptuk meg. Milyen meglepő?! - nézett ránk, hármunkra.
- A One Direction is fellép? - kérdeztem óvatosan és halkan. Én? Óvatosan? És halkan?
- Azt ne mondd Vicky, hogy nem tudtad. - nevette el magát Lora.
- Tényleg nem tudtuk. - szállt be Will is.
- Akkor sajnálom, hogy lelőttem a srácok meglepetését. - rántotta meg a vállát Lora.

Rebecca, és Will tekintetét kerestem, és el is kaptam. Ők is ugyanolyan meglepettek voltak.
- Na, most, hogy mindent megbeszéltünk, ideje, hogy találkozzatok valakikkel. - mondta Lora titokzatosan. - Nyitva van! - kiabált ki, és megjelent 5 szívdöglesztő pasi az ajtóban. De tényleg azok voltak. Csak néztem. Persze nekem Loui a legszívdöglesztőbb, de azért a jó pasik feltűnnek. Minden lány egy izgatott, idegfeszítő vagy éppen óhajtó sóhajt hallatott. Will is mellettem, és Rebeccának is kikerekedett a szeme.
- Will! És Zayn? - kérdeztem barátnőm, majd a szőkeséghez fordultam. - Rebecca! Liam?
- Igen. - motyogta Will, de le sem vette a szemét a fiúkról. Tovább bámulta őket.
- Liam. - mondta Rebecca halkan, és szégyenkezve lehajtotta a fejét. - Sajnálom. - szégyellte magát, hogy mást ennyire megbámult, mikor sok millióan verekednének az ő álom pasijáért, akit nem mellesleg mindennél jobban szeret ő is.
- Jaj, Reb. Ezért nehogy rosszul érezd magad. Nőből vagy. - mosolyogtam rá, majd mindkettőjüknek mondtam egyszerre. - Tudjátok csajok! Mindent a szemnek, semmit a kéznek...és szájnak. - mindhármunkból kibukott a nevetés. Közben a srácok már felsorakoztak a bemutatkozáshoz, és mind az 5-en minket bámultak. Kicsit se néztünk ki retardáltnak, hogy ennyire nevetünk valamin, de ha egyszer én mondtam. Ki más ilyen hülye?! Lora köhögött egyet jelzésül, amire mindhárman elszégyelltük magunkat, és eszméltünk, hogy csendbe kéne lenni. Leálltunk, de tudjátok hogy van ez. Minél jobban kussba kéne lenni, annál inkább erőlteti az embert a röhögés. Így mi is csak pukkadoztunk, de mikor megszólalt az első pasi, csendbe maradtunk, és érdeklődve figyeltük.

- Sziasztok csajok. Mi vagyunk a Escape tánccsapat. - szólalt meg oldalt az egyik barna hajú pasi. - Én Chris vagyok. - és oldalra nézett a fülbevalós társára.
- Én Myk. - felelte az, és cukin elmosolyodott.
- A nevem Josh, de Joshy-nak szoktak becézni. - mondta egy sötét, majdhogynem fekete hajú.
- Én Tom vagyok, de szólítsatok Tommy-nak. - mondta gonoszul, és édes féloldalas mosollyal az utolsó előtti.
- Az én nevem pedig Ross. - mutatkozott be utoljára a szőke hajú pasi.

Annyira látszott az arcukon, hogy mindenkit végigmértek, és bátran kimondhatom, hogy tetszett nekik a látvány. Nem csoda. 7 ilyen csaj, nem semmi 5 fiúnak.
- Na srácok. Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, de a lányok kicsit felpörögtek, és muszáj volt egy kicsit balettozni, hogy lenyugodjanak, aztán pedig mér próbáltunk is. Bár, ahogy elnézem, most is szükség lesz egy kis nyugtató táncra. - nevetett Lora, miközben végigmért minket. A srácok csak mosolyogtak. Will tekintetét nagyon kereste Ross. Chris szeme is megállapodott Rebeccán, ahogy elnéztem. Nekem pedig gyakran akadt össze a tekintetem Myk-éval. De egyből elrántottam. Ez nem volt helyes. Egyre csak Loui mosolya járt a fejemben. Az sokkal édesebb volt, mint az itteni srácok közül bármelyiké is. Nekem ő volt az álom pasi, és magamévá tudhattam.
- Rebecca. Chris kinézett. - nevettem a lányra.
- Ne! Én nem akarom. Nekem ott van Liam. - húzta el a száját.
- De téged is megbámult Myk. - súgta oda Will.
- Te csak maradj csöndbe Ross-sal. Láttam, hogy szemeztetek. - nevettem vissza rá.
- Nekem nem kell Ross. Szeretem Zayn-t, és vele a legjobb... minden. - mondta célzón, majd elkezdett nevetni. Én is csatlakoztam és Rebecca is. Megint hatalmas nevetésbe kezdtünk. Ezzel csak az a baj, hogy én nagyon idiótán nevetek. Szeretek nevetni, de rohadt gáz. Mondták már, hogy  úgy röhögök, mint egy gumikacsa, amit nyomkodnak, de a legjobb jellemzés, akkor is a "retardált pingvin röhögés" volt. Az nagyon tetszett. Sokak szerint cuki a nevetésem, de én nem szeretem. Loui is szereti. Na de mindegy.

Az elmélkedésemből egy halk suttogás szakított félbe, ami mellőlem jött. Odakaptam a fejem, majd gyorsan el is fordítottam, és sunyiba figyeltem. Nem  szép, de érdekelt. Vivienn beszélt Lindával.
- Úristen. Chris rohadt cuki. Meg kell szereznem! - ecsetelte Vivienn.
Wow. "Meg kell szereznem!" Mivan? Ezt így eldöntötte. Nem semmi ez a csaj. Mintha Chris egy pár cipő lenne.
- Rendben lányok...fiúk. - eszmélt Lora. Most már nem csak csajok vannak. - Vége az óránknak. Én rohanok tovább. Ti maradjatok nyugodtan, és ismerkedjetek. - kapta fel a táskáját, és már rohant is ki.

Rebecca szemszögéből:

Lora elrohant, és ott maradtunk a srácokkal. Szerintem ők nagyon is élvezték. Chris egyre gyakrabban kapta el a tekintetem. Ez nem tetszett, de azért valamilyen szinten inspiráló. Egy ilyen álom pasi ennyiszer néz engem. De nekem otthon ott van a saját álom pasim. És nem csak az enyém. Több millió rajongóé is. Hátramentem a táskámhoz, és elővettem a telefonom. Nem zavart, hogy bővültünk 5 taggal. Majd bemutatkozok nekik. Majd. A telefonnal a kezemben odaszóltam Will-nek, és Vicky-nek.
- Áll még a terv?
Határozottan bólintottak, és a részükről ennyi volt. Beszélgettek tovább. Felhívtam Leah-t. az ablakhoz álltam, a sarokba, hogy ne hallja mindenki a beszélgetést.  
- Szia Rebecca. - szólt bele, azon az örök vidám hangján.
- Szia. Most a boltban vagy? - kérdeztem.
- Igen.
- Mikor végzel?
- Tudod, hogy 4-kor.
- Nem akarsz kicsit hamarabb hazajönni? - kérdeztem óvatosan.
- Attól függ miért?
- Van egy tervünk. Mi van rajtad? - kérdeztem gyorsan.
- Ez miért lényeg?! - nevette el magát.
- Csak mondd meg!
- Egy szoknya, és egy topp. - felelt.
- Oké. Te is kíváncsi vagy az új számokra, igaz? - bombáztam tovább.
- Naná, de Harry nem engedi, hogy meglássam őket. - mondta szomorkásan.
- De mi megoldjuk. Kitaláltuk a lányokkal, hogy szépen kiöltözünk, bedobjuk magunkat, és nem fognak tudni nemet mondani. - magyaráztam. 
- Oké. Benne vagyok. A hamarabb zárok. - jelentette ki.
- Érted megyünk. Majd csörgök. De nekünk még majd át kell öltözni.
- Oké. Puszi Rebecca. - egyezett bele.
- Szia. - és le is tettem.

Megfordultam, hogy visszamegyek a cuccomért, de belebotlottam valakibe. Egy nagyon magas, és izmos valakibe...