Leah szemszöge:
Reggel egyből kipattant a szemem. Kimentem a konyhába. Eddig
nem is néztem az időt, de most a figyelmem a falon lógó órára tévedt. 8:30. A
francba. Kilencre pedig „munkába” kéne lenni. Berohantam Rebeccához, és
ráugrottam az ágyára.
- Rebecca kelj fel!- kiáltottam a fülébe. Nem lehetett
valami kellemes, de késésben vagyunk.
- Mi van? - kérdezte félálomba.
- El fogunk késni a „munkából”. – formáztam macskakörmöt az
ujjaimmal.
- Mi? Honnan? – még mindig nem tért észhez.
- Hát a fiúktól. – nem használ. Belesuttogtam a fülébe. –
Tudod. One Direction. Zayn Malik. Niall Horan. Louis Tomlinson. Harry Styles. Liam
Payne.
- Jó menjünk. – pattant ki a szeme.
Elégedetten mosolyogtam. Tudtam, hogy ez be fog válni. De
elcsesztem, mert, Rebecca egyből bement a fürdőbe, és nem jutottam be. Úgy
döntöttem, addig felöltözök. Kinéztem, és csodás idő volt. Úgy döntöttem
rövidgatyát veszek fel. Felvettem egy mini farmert és egy fehér pólót, amire feketével rá volt írva, hogy „Free Hugs”.
Mire felöltöztem Rebecca végzett is. Rajta is mini farmer
volt. Hozzá egy piros-fehér csíkos trikót választott. Végre bejutottam a
fürdőbe és elintéztem a teendőimet.
50-kor kiléptünk a házból, és elindultunk. Égészkor az
ajtóban álltunk,majd becsengettünk. Senki. Vártunk egy kicsit, aztán megnyomtuk
újra a csengőt. Vártunk két percet. Senki. Éppen hívni akartam Harry-t, hogy
engedjenek be minket, de kinyílt az ajtó. Liam állt benne.
- Szia. – köszönt lesütött szemmel Rebecca. Még mindig
aggasztja Liam tegnapi nézése.
- Jó reggelt. – mondtam. – Jó sokáig tartott az ajtónyitás.
Mi történt?
- Még mindenki alszik. Én voltam az egyetlen, aki felkelt,
hogy kinyissa az ajtót nektek.– Mesélte, miközben bementünk.
- Pedig nincs is olyan korán. – töprengett Rebecca.
- Miért mennyi az idő? – ijedt meg Liam.
- Kb. negyed 10 körül lehet. – mondta legjobb barátnőm.
- Basszus. – szaladt ki a száján.
- Mi baj? – nem értettem semmit.
- Kilencre a csarnokba kellett volna lennünk a koncertpróbán.
Felkeltenétek a többieket? – kiabált hátra nekünk a lépcső aljáról.
- Te gyorsan dobj össze pár szendvicset, én meg felkeltek
mindenkit.
- Rendben
Rebecca elkezdett rohanni a konyhába, én meg fel az
emeletre.
Az emeleten az első ajtó nyitva volt, és bent Liam öltözött.
Az az ő szobája. Elkanyarodtam jobbra, és balra az első szobába benyitottam.
Louis éppen az igazak álmát aludta. Elkezdtem ugrálni az ágyon.
- Ébresztő! El vagytok késve a koncertpróbáról. Kapd össze
magad és indulás.
- Ühüm. – fordult át a másik oldalára.
- Ez nem vicc! Ha 5 perc múlva nem öltözöl, megbánod.
Ellenőrizlek!
- Jó. – mondta kómásan.
Az utána lévő szobába Niall feküdt. Nála is ugráltam egy
sort. A fiú szeme egyből kipattant, amint meghallotta a „késés” szót. El is
kezdett öltözködni. Ez könnyen ment. Az utolsó szobába Zayn aludt. Leguggoltam
mellé és teljes erőmből belekiabáltam a fülébe.
- Jóóóó Reggggelt. Késésben vagytok. Ki az ágyból. Vár a
koncertpróba.
- Menni az idő? – az a kómás fej nagyon vicces volt. A
mindig tökéletes haja most kész összevisszaság volt. Így még sose láttam, de
mondhatom elég poénos.
- Negyed 10.
- A francba. Megyek. – ült fel.
Vele se volt nehéz dolgom.
A jobb oldalon csak egy ajtó volt. Benyitottam. Bent Harry
szuszogott édesen. Lehajoltam mellé is, de nem kiabáltam a fülébe. Helyette
megsimítottam az arcát, és szólongattam.
- Harry kelj fel. Már így is el vagytok késve.
Csukva volt a szeme, de hirtelen elkapta a csuklón, és
berántott maga mellé az ágyba. Meglepődtem. Erre nem számítottam. Felé
fordultam. Éppen szólni akartam, de olyan édes volt. Nem jött ki egy hang se
torkomon.
- Jó reggelt. – nyitotta ki a szemét.
- Jó reggelt. Késésben vagytok. Most nincs idő lustálkodni.
– másztam ki az ágyból.
- Maradj itt! – húzott vissza, és ölelt át.
- Harry muszáj felkelned! Sajnálom. Nem késhettek el még
jobban. – Azzal kimásztam mellőle. – Ha két perc múlva nem kelsz fel, nem lesz
jó vége. Leellenőrzöm! – fenyegettem viccesen.
- Rendben. – mosolygott.
Kimentem Harry-től, és leellenőriztem Louis-t. Mikor
benyitottam, éppen a szekrénye előtt állt egy szál alsógatyában háttal nekem. Megdöbbentem.
Mit ne mondjak, jól nézett ki, de ez a helyzet elég ciki. Szóval megfordultam,
és elindultam vissza. Reménykedtem, hogy nem tűnök föl neki.
- Látod? Öltözök. – mondta elégedetten.
- Aha. – torpantam meg, de nem fordultam meg.
- Kínos? – nevetett.
- Nem. – hazudtam.
- Mégse akarsz megfordulni. – nagyon szórakoztatta a
helyzet.
Megfordultam, és ügyeltem, hogy csak a szemébe nézzek.
- Az egy dolog, hogy ha fordított helyzet lenne, te le nem
vakarnád rólam a tekinteted, de én nem vagyok olyan, mint EGYESEK. –
hangsúlyoztam az utolsó szót, és kimentem az ajtón.
Kint kibukott belőlem a nevetés. Ez vicces volt, de emellett
nagyon kínos is. Aztán visszamentem Harry-hez. Már rutinos voltam szóval csak a
fejemet dugtam be az ajtón, de Harry sehol nem volt. Biztos vagy a fürdőben vagy a konyhában van.
Mindenki felkelt. Lementem a konyhába. Mindenki az asztal körül ült, és zabálta
Rebecca szendvicseit. Csodálkoztam is milyen hamar összekapták magukat. Louis
elmesélése alapján a fürdőszoba sok idő. Mire mindenki megcsinálja a haját… De
most nem így volt. Pedig mindenki tökéletes frizurával ült.
- Majd a kocsiba befejezitek az evést. Már rég ott kéne
lennünk.
- Jó. - álltak fel keletlenül.
Mindenki felvette a cipőjét, és kimentünk a kocsiba.
- Ki vezet? – kérdezte Niall.
- Én nem.
- Én sem. – vágta rá egyből Louis és Harry.
- Majd vezetek én. – ajánlotta fel legjobb barátnőm.
Mindenki oda nézett. – Mi van?
- Neked van jogsid? – Ámult Liam.
- Aha. Na? Ideadjátok a kulcsot?
Liam Rebecca kezébe dobta a kulcsot. Mindenki beült, és
elindultunk.
Rebecca megtorpant a volánnal.
- Egyetek nyugodtan, de valaki irányíthatna, mert nem igazán
tudom, hol van a csarnok.
- Majd én mutatom az utat. – mondta Liam, aki mellette ült
az anyósülésen.
9:45-kor a csarnok előtt álltunk, és elindultunk az ajtó
irányába. Hirtelen a semmiből feltűnt egy csomó rajongó, akik sikítva rohantak
a fiúk felé. Úgy néztek rájuk, mintha minimum valami istenek lennének. Minket
meg szúrós szemmel méregettek. Biztosan féltékenységből, de nem különösebben
értettem miért. Mi csak „alkalmazottak” vagyunk. Félnek a konkurenciától, pedig
okuk nincs rá. Nagyon felmérgelt, hogy páran az ismerésem nélkül elítélnek. Ez
nagyon ki tud akasztani. De persze akadtak olyanok is, akik kedvesen néztek minket.
Ők voltak többen, szóval ez megnyugtatott. Mégse lett a fél Anglia az
ellenségem.
10-re sikerült belépni az ajtón. Bent két férfi fogadott
minket. Reménykedtem benne, hogy az egyik Simon lesz, de nem voltak ismerősek.
Mi hátul mentünk. A fiúk előttünk.
- Végre, hogy itt vagytok. Irány az iroda, és beszéljük át
ismét a számok sorrendjét.
Azzal mindenki elindult egy hosszú folyosón. Harry kézen fogott,
hogy ott ne maradjak, én pedig Rebeccát húztam.
Bementünk egy szobába, és leültünk egy nagy asztalhoz.
- Akkor a What… Ők meg kik? – mutatott ránk a férfi. –
Rajongók nem vehetnek részt a próbákon, csak családtagok és közeli
hozzátartozók. - Niall értetlenül nézett a pasira. – Vagyis barátnők. –
forgatta meg az a szemeit, mikor látta, hogy a fiú nem érti. – Szóval lányok
kifele.
És jött két férfi. Valami nagy álltatok. Biztos a biztonsági
őrök. Az egyik mögém, a másik Rebecca mögé állt, és várta hajlandóak vagyunk-e
magunktól kimenni, vagy „segítség” kell.
De Harry megmentett.
- Leah az én barátnőm. – fogta meg a kezem és nézett rám
édesen. Mindenki odakapta a fejét, még én is. De nem mutathattam meglepetésem,
hisz akkor lebukunk. Valami furcsa melegség öntött el belül. Azok a híres és
ritka pillangók életre keltek a gyomromban. A szívem kalapált, és úgy éreztem
mindenki hallja a szobában. Az arcomon forróságot éreztem, ami annak a jele
volt, hogy valószínű rákvörös vagyok. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, le ne
bukjunk.
- Rebecca pedig az enyém. – hallottam egy hangot, és egyből
oda kaptam a fejem. Liam éppen védelmezőn átkarolta Rebeccát. Barátnőm először
igen nagy meglepetést mutatott, aztán kapcsolt, és felvette a pokerface-t.
A férfi csak sóhajtott, aztán folytatta.
- Akkor kezdjünk a What makes you bautiful-lal, aztán a One
thing, majd az I want… - és sorolta a számokat. Mi csak értetlenül néztük a
férfit. Ebből még csak egy számot hallottunk. Kicsit szégyelltem is magam.
Kínos volt, hogy a felügyelőik, barátaik és a „barátnőik” is vagyunk, mégis
csak egy számukat ismerjük.
Miután befejezték az átbeszélést, elindultunk a színpadhoz. Kiértünk
egy hatalmas pályára, amit éppen lefedtek valamiféle gumis padló szerűséggel. A
nagy pálya hátsó részén egy hatalmas színpad volt, a tetején két óriás kivetítővel.
Előtte hatalmas placc. Majd ott fognak tombolni a rajongók. De hogy az színpad mekkora volt… Te jó ég.
Hatalmas. Be se tudják járni a fiúk. Mondjuk gondolom még lesznek táncosok, meg
a zenészek, ha nem fél-playback lesz.
A fiúkat egyből feltessékelték a színpadra, mi pedig előtte
megálltunk, és hallgattuk a zenéjüket. Az első a WMYB volt. Azt már kívülről
fújtuk, aztán a One thing. Ez nagyon tetszett. Következő az I want volt. És így
tovább. Feltűnt, hogy Harry szinte mindig rám nézett, mikor énekelt. De csak
olyan részeknél, mint a:
„Baby you light up my world like nobody else.
The way that you flip your hair gets me overwhelmed.
But when you smile at the ground in ani’t hard to tell.
You don’t know oh-oh
You don’t know your beautiful
…”
„So get out, get out, get out of my head,
And fall into my arms instead.
I don’t, I don’t,I don’t know what it is,
But I need that one thing,
And you’ve got that one thing.”
„And the girls say
I want, I want, I want but that’s crazy
I want, I want, I want and that’s not me.
I want, I want, I want to be loved by you.”
Angolul értettem miről van szó, és ha jól láttam Liam is
mindig Rebeccára nézett a saját részénél. Pont Liam. Most mi van?
Összezavarodtam. Pont Liam néz úgy Rebeccára? Zayn meg elfordul? Én már semmit
nem értek.
A What makes you beautiful-nál sokat gondolkoztak, mit is
kéne csinálnia Harry-nek a szólójánál. Az lett volna, hogy bejön egy lány, de
Harry elutasította rám hagyatkozva. Nem értem miért. Nem csak játszunk?
- Akkor jöjjön föl a színpadra a barátnőd. – adta az ötletet
az egyik férfi.
- Remek ötlet. – vágta rá Harry. – De Ő dönt.
Mindenki kérdőn nézett rám. Én teljesen zavarba jöttem.
- Nem, nem, nem és nem. Én fel nem megyek oda. – mutattam a
hatalmas színpadra, ami már se volt olyan üres, hogy a táncosok hátul
próbáltak.
Harry ügyesen leugrott a színpadról, és előresétált hozzám.
- Léci Leah. – állt elém, és kiskutya-szemekkel nézett rám.
- Harry ne. –olyan édesen pislogott, hogy alig jött ki hang
a torkomon.
Megölelt, és a fülembe súgta.
- Léci.
- Harry. Kérlek ne. Nem akarom. – súgtam vissza. Itt eltölt
magától, és mélyen a szemembe nézett.
- Miért nem?
- Nem is tudom… Az a sok rajongó, meg kamera...
- Lámpalázas vagy! – villantotta meg huncutul fogait.
- Nem!
- De.
- De nem.
- Mégse mersz feljönni hozzám a színpadra.
- De.
- Akkor ezt megbeszéltük. – és elindult vissza. Mielőtt felmászott
volna felkiabálta – Elvállalja.
Basszus! Mit mondtam. Ennek nem lesz jó vége. Ha sokan
néznek, én mindig bénázok. Vagy megbotlok, vagy megütök valakit. Lényegtelen,
de abból semmi jó nem sül ki. És most elvállaltam, hogy elő adásba, fél London
előtt felmegyek a színpadra. Ha most nem fog minden tini megutálni, akkor nem
tudom mikor.
Elpróbáltuk, hogyan kéne zajlania a fellépésnek. Mikor Harry
szólójáig már csak pár másodperc van vissza, én felmegyek oldalt, és mikor kezdi,
mellette kell állnom. Ő oldalra a fordul, és úgy tesz mintha meg akarna
csókolni, nekem pedig szégyenlősen le kell hajtanom a fejem. Ezután Ő megfogja
a derekam, és magához ránt. Itt hosszan a szemébe kell néznem. Mikor vége a
szólójának, felgyorsul a zene, és a fiúk ugrani fognak egyet. Én itt már nem
zavarok, és kisétálok arra, amerre jöttem. Ennél kínosabb helyzetbe már nem is
kerülhettem volna.
Még elpróbáltuk párszor, aztán vége lett a próbának. Összekaptuk
a cuccunkat, és elindultunk ki. Kint a híres One Direction-t megint letámadták
a lányok. Barátnőmmel megálltunk a kocsi mellett, amíg autógrammot osztanak. Majd
végre mindenkivel készült kép, és mindenki kapott aláírást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése