II. 9. ~18-as karika.*

Sajnálom, hogy a tegnapi részt először rosszul tettem fel. Nem tudom, mit kavart meg a gépem, de néhány szót egybeírt. Bocsánat. Mostantól figyelni fogok rá. 

II. 9. ~18-as karika.*

- Okosan! - intettem a többieket az ajtóból.
- Dehogyis. Party hard legyen gyerekek! - cáfolt meg Harry, és átkarolta a derekam. Mindenki nevetett.
- Oké. - mondták, és már el is tűntek az utcán.
Bementünk a házba. A konyha felé vettük az irányt.
- Popcorn? - kérdezte Harry.
- Jöhet. - indultam el a szekrény felé, de még mindig nem értem el. Megint csak nyújtózkodtam, majd ismét egy felsőtest súrolta a hátam. Megfordultam.
- Még mindig magasan van. - nevetett, majd betette a mikroba. De nem mozdult el előlem.
- Mire gondoltál akkor? - kérdeztem.
- Arra gondoltam, hogy ez a lány milyen gyönyörű, és csinos volt, mikor nyújtózkodott a kukoricáért. Ja, és hogy bár itt helybe meg tudnám csókolni pár óra után. - mondta. Nyomtam egy puszit az arcára. - És te mit gondoltál?
- Én arra gondoltam először, hogy milyen csodás, zöld szemed van, aztán arra, hogy mit tennék ha megcsókolnál, majd arra, hogy nem akarok előtted sírni. De nem jött össze, és te olyan édesen letörölted a könnyem. - mosolyodtam el. Ő is megvillantotta híres féloldalas mosolyát.
- Szóval szerinted édes volt? - kérdezte.
- A legcukibb dolog volt a világon a legcukibb embertől. - feleltem.
- Jó válasz. - mondta, majd megcsókolt. A mikró csipogása szakított minket félbe.
- Ez az, ami a múltkor elmaradt. - mondta. - Nem is baj, az még korai lett volna.
- Túl korai. - feleltem, majd megfordultam, hogy kiveszem a kukoricát.
Átkarolta a derekam hátulról.
- Harry. Te szeretsz engem? - kérdeztem.
- Igen. - vágta rá gondolkodás nélkül. - Feltétel nélkül. Mindennél jobban. Az életemnél is.
- Én is. - fordultam meg kezemben a popcornnal. Elmosolyodott, majd elindultunk be.
- Mit nézünk meg?
- Meglepetés lesz. De imádni fogod. - felelte titokzatosan.
- Rendben. - betett egy DVD-t, majd megfogta a távirányítót, és leültünk a kanapéra.

Elhelyezkedett, én pedig a vállára hajtottam a fejem, miközben átkarolt. Elindította a filmet. Fogalmam sem volt mi lehet ez. Egy lánnyal indult, aki öltözik valami egyenruhába, és egy pasival, aki versenyez felhúzódzkodásban egy parkban, majd motorozik. Leesett.
- Ez a felhők fölött 3 méterrel. - néztem föl Harry-re.
- Az bizony. - mosolyodott el.
- Harry. Ez egy csajos film. Ha nem akarod nem kell megnézni. - mondtam.
- De én meg akarom nézni, mégpedig veled. A szerelmemmel. - nyomott egy gyors csókot a számra.
- Rendben. - fordultam vissza, és néztem tovább a filmet.
Néha nevettünk, és néhol Harry hozzáfűzött dolgokat. Általában olyanokat, hogy: De jó, hogy én nem vagyok ilyen, vagy éppen, hogy lehetnék ilyen.

Éppen annak a résznek lett vége, mikor H azt mondja: 3 méterrel a felhők fölött érzi magát. De romantikus volt az a rész. Egyszer csak egy-egy kezet éreztem a hátamon, és a térdem alatt. A kezek gazdája felkapott, és elindult, de még előtte kinyomta a tévét.
- Harry. A kezed! - ijedtem meg.
- Semmi gond. - mondta.
Elindult velem föl a lépcsőn, majd elkanyarodott a folyosón, egyenesen az Ő szobájába.
- Mit csinálsz? - kérdeztem mikor becsukta az ajtót lábbal.
Az ágyhoz ment, és óvatosan ráhelyezett, majd fölém hajolt.
- Akarlak. Most. - mondta, aztán megcsókolt.

  A nyelveink vadul táncoltak. A csókjában éreztem, komolyan gondolta, hogy tiszta szívből szeret, és nem csak kihasznál. Egy gomb volt csak begombolva a jacke-men. Azt az egyet is kibújtatta a kis résen, majd letolta a vállamról az ujját. A hasamat kezdte el cirógatni, majd kibújtatta a kezét, és eltávolodott.
- Szabad? - nézett rám kérdőn. Gondolom eszébe jutott az autós ügy. Nem feleltem semmit, csak megcsókoltam, felültem, és közben őt is feltoltam. Ülésben voltunk. A hajába túrtam. Imádtam érezi a közelségét, a göndör fürtjeit, az illatát. Elkezdte tolni a jackem vállát. Elvettem a kezem, hogy könnyebb legyen, és hagytam. Most én jöttem. Egy kockás ing volt rajta, ezért óvatosan elkezdtem gombolni ki. Szépen haladtam lefele, majd letoltam hátra, hogy levegye. Kicsit segített a kezével, de a végén sikerült. Közben ajkaink, vagyis nyelveink egy percre se távolodtak el. Kigombolta a nadrágomat, de többet nem csinált. Átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához. De egyszer a keze elindult le a trikóm aljához. Valahogy sikerült neki mindkét kézzel megfogni. Elkezdte húzni fel. Faltartottam a kezem, hogy könnyebb legyen neki. Egy pillanatra elváltak az ajkaink, míg a trikó átcsúszott a fejemen, de egyből egymásra is találtak. Egymáshoz simultunk. Éreztem a forró testét, sőt még azt is, ahogy dobod a szíve. Ezek szerint élvezi, és izgul, hogy minden rendben legyen. Ez jó jel. A hátamra fektetett, majd elkezdte letolni a nadrágom. Magszabadított tőle. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Mi van, ha nem fogok neki tetszeni? Ha így már nem lát olyan csinosnak, mint addig? Ha ezért elhagy?
- Leah mi baj? Hagyjuk abba? Megtehetjük. Csak szólj. - mondta egyszer.
- Nincs semmi. - mondtam, de nem tudok jól hazudni.
- Nem úgy tűnik. Nekem bármit elmondhatsz. - vizslatott a zöld szemeivel.
- Félek. - mondtam halkan.
- Mitől Kicsim? - kerekedett ki a szeme.
- Hogy nem fogok neked tetszeni... - ismertem be.
- Leah. Nekem mindig is tetszeni fogsz. Szeretlek, és tökéletes vagy így, ahogy vagy. Ne félj. Tőlem soha. Nekem bárhogy tetszel. - mondta, majd eltávolodott, és végigmért. Belepirultam. Még soha nem izgultam ilyen miatt. Eddig soha nem zavart. - És különben is. Csodaszép, és csinos vagy. Kicsim, tökéletes. - hajolt ismét fölém, és tovább csókolt. De egy idő után elhagyta a szám, és apró puszikat szórt a nyakamra, a mellkasomra és a vállamra. Visszakanyarodott a lényegre. Tovább kebeleztük egymás ajkát.

 De ezt megelégeltem. Fordítottam a helyzeten. Én voltam fölül. A hasára ültem. Felnyúlt a melltartóm hátulja fele, de megfogtam a kezét, és letettem az ágyra. Most rajtam volt a sor, hogy kicsit játszak vele. Végigpusziltam a nyakát és az álla vonalát. Egy egyszerű mozdulattal megszabadítottam a farmerétől, majd visszakanyarodtam a szájára. Csók közben összefogta a hajam, és a ball vállamra helyezte. Hátranyúlt a hátamhoz, összecsípte a melltartóm kapcsát, és egy gyors mozdulattal kipattintotta. A pánt végigfutott a karomon, majd oldalra löktem. Hozzá simultam, és élveztem a jelenlétét, de egyszer nevethetnékem támadt. Ennek az volt az oka, hogy a hasán ültem, és éreztem a "férfiasságát"(hogy szépen fejezzem ki magam). De nem nevettem. Ez természetes, csak mégis vicces.

***

Éjszaka arra keltem, hogy Harry keze a hasamon vándorol. Ébren van? Vártam egy kicsit. Egyszer csak nagyot sóhajtott, majd megszólalt.
- Bárcsak valahogy ki tudnám fejezni mennyire szeretlek. Ha ezt most hallanád?! Tudod, én lennék a legboldogabb a világon, ha együtt énekelnénk a színpadon. Bár tudnád, mennyire szeretlek Leah.  - motyogta.
- Én is szeretlek. - fordítottam hátra a fejem.
- Leah? - lepődött meg.
- Velem akarsz énekelni? Miért nem mondtad eddig? - fordultam meg, hogy felé legyek, és felnéztem rá.
- Mert tudom, hogy te nem akarsz színpadot. - mosolyodott el.
- De ha ez neked ennyit jelent, megteszem. Bár már késő. - húztam el a szám.
- Miattam ne változz meg. Amúgy nem késő. Bármikor felhívhatlak a színpadra, csak a srácokkal kell megbeszélni.
- Ne. Az úgy milyen már. Mintha én lennék a hatodik. Amúgy mennyi az idő? Hogyhogy fent vagy?
- 4. A srácokra keltem. Még a nap sincs fent. - magyarázta.
- Még csak most jöttek meg? - kerekedett ki a szemem.
- Nem. Én már fent vagyok egy órája. Három körül jöttek.
- Rebecca. Rebecca egyedül van otthon. - ültem fel.
- Nem. Ez nem igaz. Részegen nem lehet halkan beszélni, és mindent hallottam. Rebecca itt marad Liam-mel. Látták lent a cipőd. - húzott vissza, és a hátamra feküdtem. - Nyugalom Kicsim. - mondta, majd megcsókolt. A keze a melleimen vándorolt.  Harry-vel voltam, és még vagyok is. Így is tetszettem neki, és be kell, hogy valljam, ez volt a legromantikusabb dolog, amiben valaha részem volt. Fogalmam sincs, miért. Talán emiatt a csodás fiú miatt.
- Tudod, még soha nem féltem, hogy nem fogok tetszeni meztelenül egy pasinak. - mondtam mikor elváltak ajakink.
- Akkor velem miért féltél? - kérdezte, és olyan édesen nézett rám.
- Nem is tudom. Talán mert...abba belehalnék ha elveszítenélek. - mosolyodtam el. Kaptam egy puszit az arcomra.
- Hölgyem. Kimegyünk megnézni a napot? - nézett rám kérdőn.
- Persze. - elmosolyodott, majd felült, és engem is felhúzott ülésbe.

Felkaptam egy bugyit, és az egyik ingjét, Harry pedig egy alsót, és egy pólót vett fel. Elindultunk le. A konyha felé vettük az irányt.
- Csináljunk kávét. - mondtam.
- Oké. - vett le két bögrét.
Bekapcsoltuk a vízforralót, és vártunk.
- Mindjárt jövök. - ment ki a konyhából Harry.
Kattant a vízforraló. Kész a víz. Ráöntöttem a kávéporra, és a tea filterre. Visszajött Harry egy takarót szorongatva.
- Mehetünk? - fogta meg a bögréjét.
- Persze. - kaptam fel én is az enyémet, majd kimentünk a kertbe. Leültünk a hintaágyra, és felhúztuk a lábunk. Összebújtunk, betakaróztunk a pléddel, szürcsöltük a reggeli ébresztőnket, és vártuk a napfelkeltét.

- Leah. Énekelsz velem? - nézett rám.
- Úgy érted, hogy itt? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott aprót.
- Legyen. Mit? - mentem bele. Tudtam, neki ez mennyit jelent.
- Hmm. Nem tudom. Valamit, amit mindketten ismerünk. - gondolkozott.
- Akkor magyar szám kilőve. - nevettem.
- Nem. Meghallgatom. Érdekelne, hogy énekelsz magyarul. - mondta.
- Oké. - mentem bele. Kis gondolkodás után, amellett a szám mellett döntöttem, amit biztosan minden magyar ismer.
"Lehet zöld az ég, és lehet kék a fű,
Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű,
A tévedés néha jó,
Tudod Amerikába is így jutott el az a hajó. "
Énekeltem csak a refrént.
- Ez szép volt. Furcsa a kiejtésed. Furcsa ez a nyelv. Mit jelentett? - kérdezte. Lefordítottam neki. - Ez érdekes. Olyan egyszerű, de mégis nagyszerű. Megtanítasz valamire magyarul?
- Persze. - megtanítottam neki, hogy: Szeretlek, köszönöm. Nagyon vicces volt a kiejtése. Jókat nevettem, de megtanulta.
- Nézd! A nap! - mutatott az égre. Odakaptam a fejem.

A bokrok fölött kezdett megjelenni a nap. Meseszép volt. Harry-hez simultam, és együtt figyeltük a napot.

 - Nagyon bánod, hogy nem mehettél el este a többiekkel? - kérdeztem.
- Egyáltalán nem. Tökéletes volt a saját programunk is. - mosolygott gonoszul.
- Hé. - löktem oldalba kicsit.
- Mi az? Igaz volt. - húzott magához. - Szeretlek.
- Én is téged. - feleltem.