62. ~Én komolyan gondoltam.*

Leah szemszögéből:

- Én is megmutathatok valamit? - kérdeztem.

- Csak nyugodtan. - engedett oda Liam.

Elkezdtem gépelni, majd nekik is megmutattam a cikket. Liam és Lou is végigolvasta, majd felnézett.

- Valahol tudtuk, hogy ez lesz. - húzta el a száját Liam, majd átkarolta Rebecca derekát.

- Ezt meg hogy érted? El kell viselnem, hogy ellenem fordítják a rajongóitokat? - bújt ki a lány Liam öleléséből.

- Nem, de valahol sejtettük, hogy ez lesz. Emlékszel, mikor megbeszéltük, hogy felvállalsz, és elviselsz a média ellenére? Valamilyen szinten már ott is tudtuk, hogy ez lesz. Ezen ne kapd fel a vizet Csipkerózsika. - puszilta meg a lány arcát.

Rebecca csak sóhajtott egyet, majd Liam-nek dőlt.

Sokáig beszélgettünk. Felhívtam az otthoni vezetékes telefonunkat közben, ugyanis nem hívott fel tegnap Rose, és Anyáékkal is akartam beszélni.

- Szia. - szólt bele nővérkém.

- Szia. Nem hívtál fel tegnap. Minden rendben?

- Persze csak már késő volt, és nem akartalak felkelteni, plusz én is nagyon fáradt voltam.

- De minden rendben van, igaz?

- Persze. Nyugi hugi. - nevetett.

- Oké. Tamás? - kérdeztem óvatosan.

- Tegnap elém jött a reptérre. Azt mondta látni akart, és hiányoztam neki. Feladta a régi barátait miattam. Megtette értem. Fel tudod ezt fogni?! - szinte kiabált.

- Jól tette. De most aztán a saját társaságodba vidd bele. - mosolyodtam el. Rose-sal is minden rendben.

- Oké. Meglesz.

- Anyáék? - kérdeztem.

- Itt vannak. Anyaa, Apaa! Leah az! - kiáltotta el megát. Pár másodperc...

- Szia Kicsim. - szólt bele Anya.

- Szia Leah. - köszönt Apa is.

- Sziasztok. Minden rendben otthon?

- Igen. És te jól vagy?

- Tökéletesen. - vigyorogtam.

- Akkor Rose jót tett. - nevetett Apa.

- Igen. - nevettem.

- És milyen London? Milyen hírességgel találkoztál már? Britney Spears? One Direction? - kérdezte Anya.

- Igen. Már találkoztam sztárokkal. - mondtam.

- És kértél tőlük autógrammot? - faggatózott Apa.

- Nem. Ami azt illeti nem. - nem tudtam, ezzel mit akar.

- Hmm. - vitte fel a hangsúlyt Apa.

- Kár. És kikkel találkoztál már?

- Hát… sok mindenkivel. - nem volt bátorságom elmondani. Megijedtem.

- Például? Ez a Harry Styles nagyon jól néz ki. Van már tőle autógrammod? - mondta Apa.

- Nincs még tőle autógrammom, és szerintem nem is lesz. - mosolyogtam. Nem tudtam hova akar kilyukadni, de belementem a játékukba.

- Na miért? Kaptál jobb emléket? - kérdezte Anya.

- Igen kaptam. Egy életre szóló emléket. - pirultam el.

- És jó volt. Rendes?

 - Igen. Nagyon rendes. És Apa. Tényleg jó néz ki.

- Gondoltam. - mondta.

- Na jó. Honnan tudjátok? - nevettem el magam.

- Kicsit kutattunk a neten. - nevettek.

- Láttuk a veszekedést, és a békülést a műsorban. Sőt még a ma reggeli cikket is olvastuk. Te is? - magyarázta Anya.

- Sajnos igen... És? Vélemény? - kérdeztem.

- Hát nagyon gonosz volt az a cikk, de….

- Apa. Nem arról. Harry-ről. - szakítottam félbe.

- Ja. Rendes fiúnak néz ki. Majd egyszer mutasd be. - javított Apa.

- Oké. 

- Talán hamarabb, mint gondolnád. - kiabált be hátul Rose. Nem értettem mire gondol, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

- És van már munkád? - kérdezte Anya.

- Sajnos most nincs, de szerzek. Ne várjatok hónap végén. Nem kell hazamennem. - mondtam már előre.

- Ezek után már haza se tudnák rángatni. - nevette el magát Apa.

- Nem valószínű. Nekem most mennem kell. Szeretlek titeket. Puszi. 

- Mi is szeretünk. - mondták egyszerre.

- Puszi Kicsim. Vigyáz magadra. - intett Anya.

- És csak ügyesen. - mondta Apa.

- Oké. Sziasztok. - és kinyomtam.

 Harry-t is felhívtam utána.

- Szia.

- Szia Édes. - szólt bele.

- Milyen a golf? - kérdeztem.

- Nem vagyok jó passzban. Zayn elver keményen. - nevetett. - De honnan tudod?

- Liam mondta. Itt vagyunk nálatok.

- Rendben. 15 perc és végzünk. Megyünk máris haza. Aztán el ne szökj addigra. - nevetett még mindig.

- Igyekszem. Siess azért. Van egy nagy hírem. Elég vicces. - mosolyodtam el.

- Oké. Szeretlek Leah.

- Én is. - mondtam, majd kinyomtam.

 Ahogy én letettem ismét csörgött egy telefon, de nem az enyém volt. Liam a előkotorta a mobilját, majd felvette.

- Halló… Nincs… Hát Louis, Rebecca, Leah, Will és Vicky….Teljes mértékben. Ők nem mondják el senkinek…oké. - azzal kihangosította, és letette az asztalra a mobilt.

- Sziasztok. - köszönt Simon.

- Szia. - köszöntünk bele.

- Jó hírem van. Légy szíves majd mondjátok el a többieknek is. Örülni fogtok. Dobpergést kérek…. MENTEK TURNÉZNI!! - kiáltotta bele a telefonba.

- Mi? - kerekedett ki mindenki szeme, de most csak Loui tudott megszólalni, aki észbe kapott és magához húzta Vicky-t.

- Jól hallottátok. Mentek turnézni. - ismételte el.

- De mikor? Pontosan hova? Mik a helyszínek? Meddig? - bombázta kérdésekkel Simont Liam, miközben erősen és védelmezőn a mellkasához szorította Rebeccát. A lány a nyakába temette a fejét. Rosszul esett, hogy nincs itt Harry, és nem ölel meg. Most a karjaira vágytam, de nagyon.

- Mentek Amerikába, Spanyolországba, Olaszországba, Görögországba, Oroszországba, Lengyelországba, Franciaországba, Magyarországba, Németországba, és persze itt is felléptek, Londonban. - hadarta el.  

- Magyarország. - suttogtam. Rebeccával összenéztünk.

- És mikor? Meddig? - faggatózott tovább Louis.

- Két hónap a turné. És ennek a hónapnak a végén indultok is. Sajnálom srácok, de csak szeptember végére értek haza.

- Hogy mi? Hónap végén? De hát 18.-a van! - akadt ki Liam.

- Tudom. Nem csodálatos? Sikerült titokba tartani előttetek. - nevetett Simon. - Amerikába mentek először, és már minden jegy elkelt.

- Másfél hét és indulunk, és csak szeptember végén jövünk? De hát az két hónap. - halkult el Lou.

- Igen. Direkt úgy osztottuk be az időt, hogy mindenhol szét tudjatok nézni. Legyen időtök minden megállónál városnéző túrára. - mondta elégedetten Simon.

- És vihetünk magunkkal valakit? - kérdezte óvatosan Liam.

- Akkor innen fúj a szél. Éreztem én, hogy nem vagytok olyan lelkesek. Figyeljetek ti villákban fogtok lakni mindenhol, szóval két hely még belefér. De Több hozzátartozó nem jöhet. - tette hozzá.

- Te biztosan jössz velem. - mondta Liam Rebeccának. Ő nem szólt semmit. Ugyanúgy a nyakába volt temetve az arca. Liam még mindig ölelte, és most az egyik kezével megdörzsölte a hátát.

- Oké Srácok, ezt beszéljétek meg, és majd egyeztetünk. Sziasztok.

- Szia Simon. - de letette.

Senki nem szólt egy szót, se csak ültünk némán. Ekkor nyílt a bejárati ajtó. Halk beszélgetés, majd megjelent Harry és Zayn feje.

- Sziasz…Vas happenin'? Mi történt gyerekek?- lohadt le Zayn lelkesedése.

- Megyünk turnézni. - mondta Liam halkan.

- De hát ez remek!! - ugrált Harry.

- Két hely fér bele pluszba. - világosította fel Louis.

- Micsodaa? - mondták egyszerre.

Will felállt, és kiment a konyhába. Zayn egyből utána rohant. Én magam elé meredve ültem a kanapén. Rájöttem, hogy ha még én el is megyek Harry-vel, akkor valakiknek muszáj lesz itt maradniuk. Ez bárki lehet 5-őnk közül. Három ember marad. Hogy lehetnek ilyen szívtelenek?! Az elmélkedésem Harry szakította félbe.  Letérdelt elém, és megölelt.

- Sajnálom. Nem hagylak itt. - suttogta.

Én csak szorítottam. Szorítottam, hátha úgy nem kell elengednem. Hátha akkor örökké, minden egyes percben így maradhatnánk.

- Fel kell hívni Niall-t. - mondta Louis és már vette is elő a telefonját.

- Hónap végén indultok, és már 18.-a van. Szeptember végén jöttök. Az két teljes hónapra elmentek. - világosítottam fel Harry-t.

- Elmegyünk. - mosolygott bíztatóan. - Nem foglak itt hagyni. Inkább kifizetem neked a jegyet, és a szállást, és jössz velünk mindenhova. - nézett rám bíztatóan.

- Nem. Azt már nem. Azt senki nem várhatja el tőled. Talán hazautazok, és meglátogatom Anyáékat, vagy addig keresek munkát. - húztam el a szám.

- Megoldjuk. Ne aggódj. - mosolygott. - De addig is… - mondta titokzatosan, és kiment az előszobába.

- Csukd be a szemed. - kiabálta. Zayn kiintett a konyhából a többieknek, hogy menjenek oda. Mire készülnek ezek?! Becsuktam a szemem. - Kinyithatod. - hallottam Harry hangját egészen közelről.

Lassan felnyitottam a szemem, és hatalmas vörösséggel találtam szembe magam. Egy óriási csokor vörös rózsát láttam magam előtt, melyet Harry szorongatott.

- Ez a tied Leah. - nyújtotta át.

- Ó, Harry. - csak ennyit bírtam kinyögni.

Megvizsgáltam a csokrot. Egy száll rózsa feltűnően kilógott közében, és a szárára volt kötve egy üzenet. Kibontottam a kis borítékot, és kivettem belőle a papírt. Elolvastam.

"Addig foglak szeretni, míg az utolsó rózsa is elhervad."

Ijedten felnéztem Harry-re.

- Nézd meg jobban. - nevetett.

Megvizsgáltam azt a kilógó szállat, melyre az üzenet volt kötve. Hozzáértem a szirmához, és jött a felismerés:

- Ez mű rózsa. - néztem fel Harry-re.

- Én komolyam gondoltam. - mondta, majd megcsókolt.