52. ~Mint 5 rossz tini lány.*

Leah szemszögéből:

A film végére Vicky és Louis is visszajött, közbe egyszer felállt Rose, és kiment , ha jól láttam a konyha fele. Nem figyeltem különösebben.

- Nekünk most haza kell mennünk. - mondta egyszer Rebecca, majd rám és Rose-ra nézett. Bólintottam.

- Mi is megyünk. - mondta Will.

- Máris? - pattant fel Zayn.

- Igen. Már elég késő van. - húzta el a lány a száját.

- Azért a számod megadod? - mosolygott ellenállhatatlanul a fiú.

- Persze. - számot cseréltek, majd kimentünk az előszobába készülődni.

Én "elköszöntem" Hary-től, majd sorba mindenkit megöleltem. Rebecca is így tett csak Liam-mel. Aztán szépen sorba Vicky is mindenkit megölelt, de legnagyobb meglepetésemre Louis-nál megállt, és lesmárolták egymást. Hoppá. Mindenkinek kikerekedett a szeme. Miről maradtunk le? Közben Will is mindenkit végigölelt.

- Én puszit is kérdek. - mondta Zayn.

Will csak mosolygott, majd nyomott egy puszit a fiú arcára.

- Köszönöm. Csak kár, hogy rossz helyre ment. - mosolygott huncutul. Will csak nevetett. Mindenki rájött, hogy Zayn a szájára gondolt. Elköszönünk, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy hazavigyen minket.

- Köszönjük, de egy sarok. Minket nem kell hazavinni. Will és Vicky úgyis nálunk alszik, igaz lányok? - fogtam meg Harry kezét.

- Igen? - kérdezett vissza Vicky.

- Hát szeretném. - pirultam el, és mosolyogtam.

- Akkor semmi akadálya. - nevetett Will.

- De nagyon vigyázzatok. - ölelt magához.

- Rendben. - nyomtam egy puszit az arcára.

Elbúcsúztunk szívünk választottjától. Mindenki, csak Niall nem. Szegény. Kéne neki is egy barátnő. Elindultunk hozzánk.

- De lányok. Nekünk, se a pizsink, se a fogkefénk, se semmink nincs itt. - döbben rá egyszer Will.

- Nem baj. Majd adunk mindent. - nyugtatta meg őket Rebecca.

Bólintott. Bementünk a házba, majd a lifttel föl, és be az ajtónkon.

- Szép a lakásotok. - mondta Vicky.

- Köszönjük. - mosolyogtam.

- Kapjunk elő ágyneműt. - indultam el a szekrény fele. - Mit szóltok, ha egy kicsit arrébb toljuk az asztalt, és a nappaliban alszunk? - szóltam vissza.

- Nekem megfelel. - mondták.

Végre az asztal oldalt, az ágynemű a szőnyegen, és a nasi is bekészítve. Minden kész volt.

- Egy csajos film? - kérdezte Rose.

- Oké. - vágtuk rá.

Rosalie bement a "szobánkba", és kihozott egy kis cd tartót. Elkezdett benne kotorászni, majd megszólalt.

- Láttátok már a Macskám a családom és a fiúk-at?

- Nem. - mondtuk egyszerre.

- Akkor ezt meg kell néznünk. - kezdte el betenni.

- De Rose. Van egy kis gond. Ha magyar a film Will és Vicky nem értik. Vagyis Will igen, de Vicky nem. - helyesbítettem, ugyanis eszembe jutott, hogy a lány régen Budapesti volt.

- Nyugi hugi. Direkt csak angol filmeket hoztam. - nevetett.

- Még szerencse, hogy ilyen jól tudsz angolul. - ugrottam a nyakába.

- Felsőfokú nyelvvizsgával nem csoda. - forgatta meg a szemét.

- De furcsa, hogy ti nyelvvizsgáztatok angolból. - csóválta a fejét Vicky.

Mi csak nevettünk.

Megnéztük a filmet chips és popcorn társaságában, majd mikor vége lett elkezdtünk beszélgetni körömfestés közben. Mint 5 rossz tini lány, de nem zavart minket. Jó volt ez így.

- Nekem lenne egy kérdésem mégpedig Vicky-hez. - kezdett bele Rebecca.

- Halljuk. - mondta a lány.

- Mi van veled és Louis-sal? - kérdezte miközben áthúzta Will körmeit színtelen lakkal.

- Hát… felmentünk beszélgetni a szobájába…

- Ismerős. - nevettem közbe.

- Aztán fönt megcsókolt, majd bevallotta, hogy belém szeretett. - pirult el, mi csak sóhajtoztunk. - Majd elkezdett villám tempóban magyarázkodni, és ezúttal én csókoltam meg, hogy elhallgatassam. - nevetett. - Ezen lekezdtünk nevetni, hogy a fiúknál is beválik ez. - mi is szakadtunk. - Majd lementünk a konyhába enni. Megtudta, hogy vegetáriánus vagyok, és hogy a sárgarépa csak a második kedvencem. Az első a zöldalma. És nem zavarta. Sőt örült neki, hogy én egyáltalán megeszem a répát. Aztán mikor elindultunk vissza, még egyszer megcsókolt. Istenem lányok. Annyira belezúgtam. Hihetetlenül cuki. Fenomenális egy érzés volt. - áradozott.

- Óóó. - jött tőlünk a válasz.

- De azért csak okosan. Pár órája ismered igazán. - mondta Rosalie.

- Tudom, de mégis olyan mintha, több éve ismerném. Annyi bennünk a közös. - sóhajtott egy nagyot.

- De örülök nektek. - öleltem meg a lányt. - És veletek mi van Will?

- Hát Zayn-nel rengeteget beszélgettünk film közben. Egyikünket se kötötte le igazán ez a mese. Nem vagyok én ilyen mesés, és Ő se. Mindenről beszéltünk. Aztán egyszer csak megkérdezte mi a véleményem róla. Azt mondtam, nagyon jó fej, és kedves, és sok bennünk a közös. Erre tök cuki fejet vágott, majd visszakérdeztem, hogy: És te rólam? Azt mondta, Nagyon rendes vagyok, csodaszép, és mindig is ilyen lányt keresett. Erre elpirultam, és mikor meglátta, azt mondta, hogy: Imádom mikor zavarba hozlak. - pirult el most is.

- Hát ez aranyos. - sóhajtott Rose. Nem tudom jól esett-e neki, hogy mindenki fülig szerelmes.  Tudtommal nincs senkije.

- És volt c.s.ó.k? - tagolta betűnként a szót Vicky.

- Nem. - pirult bele még jobban Will.

Csináltunk képet a körmeinkről. Nagyon jól nézett ki. Mindenkinek más színű lett. Kivéve Rose-t. Neki műkörme volt.

 - Rebecca, Leah tudom, hogy veletek mi van, de mi újság nálad, Rosalie? - kérdezte egyszer Vicky.

- Hát… nekem most nincs senkim. Bár… aznap, mikor Leah elment, megismerkedtem egy fiúval.

- Naaa. És? - kérdeztem izgatottan.

- Tamásnak hívják. Ő csodás. De nem illek az Ő társaságába. - húzta el a száját Rose.

- Miért nem? Smároltatok már? - húzta fel a szemöldöké Will.

- Igen, és isteni volt, de…- nézett lefele.

- Mi a baj Rose? Te jöttél nekem támaszt nyújtani. Most rajtam a sor. Mi baj van Tamás társaságával? - simítottam meg a vállát.

- Csak annyi, hogy Ő nem, de a többiek mind drogoznak, meg cigiznek. És akárhogy hívják, Tomi nem száll be, de mikor ott voltam, engem is be akartak vonni. Nem hagytam, és eléggé beszívott állapotban jó páran rám másztak egyetlen lány révén. Nem tudtam mit csinálni, a srác elkapott. Nem engedett elmenni. Megijedtem, és elkezdtem kiabálni Tamás nevét. Ő meg is jelent még időben. Behúzott egyet a fiúnak, majd megfogta a kezem és leléptünk. Lementünk a Duna part egy nyugis részére, és beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy nem vagyok a társaságába való, és azt sem akarom, hogy miattam elszakadjon a barátaitól. Bár lehet, jót tenne neki. - fűzte hozzá mellékesen. - Erre Ő azt mondta, hogy értem megteszi, mivel nagyon szeret. Erre én: csak pár napja ismer, és ebben nem lehet biztos, ezért ne tegyen olyat, amit később megbánhat. Azt felelte: már régen eldöntötte, hogy  kikerülni ebből a társaságból, de soha nem volt, ami miatt megtegye, és miattam képes lenne rá. Azt mondtam: ezt még ne kiabálja el. Mire Ő, hogy soha nem bánja meg. És megcsókolt. Az este még sok mindenről beszéltünk, és sokat smároltunk. Majd hazavitt. - húzta el a száját. - De arra nem számítottam, hogy másnap eljövök hozzád Londonba. Gyorsan felhívtam, és elmagyaráztam neki a helyzetet. És legnagyobb meglepetésemre, csak annyit mondott: Segíts a húgodnak, és légy nagyon óvatos kint. Ne magadra vigyázz, hanem rám. Ha veled lesz valami, én sem élem túl. Nagyon szeretlek Kicsim. - igézte, és látszott rajta, hogy fülig szerelmes, de nem engedi megának ezt az érzést.

- Nincs családja? - kérdeztem.

- Csak az apja, de nem foglalkozik vele. Az édesanyja halála óta alig van otthon. - mesélte.

- Szegény. - mondtam.

- Mikor halt meg? - kérdezte Rebecca.

- Két éve.

- Rose. Hallgass a szívedre. Most csak Ő tud dönteni. Ha nem teszed, megbánhatod egy életre. Hidd el nekem. - öleltem meg. 

- Köszi hugi. - majd eltolt magától. - Na de mindegy lányok. Ne ezzel foglalkozzunk. Örülök, hogy még itt vagyok. Bulizzunk. - pattant fel, és elindult az asztal új helye fele. Felkapta a telefonját, egy gyors mozdulattal bekapcsolta a hifit, és hozzá csatlakoztatta a mobilját. - Ezt imádni fogjátok. - nevetett, majd elindult a zene. Egyből megismertük, és felpattantunk táncolni. Majd elindult benne a szöveg, melyet egy nagyon ismerős hang énekelt.

It feels like we been living in fast-foward
Another moment passing by
The party's ending but it's now or never
Nobody's going home tonight

Kezdtük el kiabálni Liam részét az Up all night-ban. Illett ide. Fent akartunk maradni egész este, és ugrálni amíg fel nem kel a nap. (I wanna stay up all night, and jump around until we see the sun.)  Már senkinek nem volt semmi baja, egyik sráccal se. Sőt.

Ezután szépen ment sorba Rosalie telefonján a lejátszási lista. Két szám után, a Another world alatt egyszer oda szóltam neki.

- És meddig bulizhatok még a nővérkémmel? - nevettem.

- Holnap estig. - mondta teljesen nyugodtan.

- Micsodaaa? - fagyott le az arcomról a mosoly, és mondtam a kelleténél hangosabban. Mindenki felém kapta a fejét, miközben Rebecca gyorsan leállította a zenét. Pontosabban halkabbra vette, hogy csak háttérzaj legyen.

- Jól hallottad. Holnap este indulok vissza. Itt már nincs rám szükség. - mosolygott elnézőn.

- De…Rose. - ennyit tudtam csak kinyögni. Nem akartam, hogy elmenjen. Végre itt van velem, és most elmegy.

- Sajnálom Leah. De te is tudtad, hogy nem maradok sokáig. Nekem nem itt van az otthonom. Haza kell mennem.

- De azt remélem ennél azért tovább maradsz. - mondtam halkan. Soha nem mondtam el neki, és mindig szekáltam, de nagyon fontos volt számomra. Rá mindig számíthattam. Anyáék soha nem voltak mellettünk, olyan szinten mint a többi szülő. Én csak a nővéremre voltam utalva. Ő mindig mellettem állt, és soha nem felejtem el azokat a vacsorakészítéseket, melyek néha átmentek kajacsatába, de azért csak befejeztük a fogásokat. Vártuk vele Anyát és Apát, hogy majd együtt megesszük, de nem jöttek. Így általában ketten vacsoráztunk, és mindig hálát adtunk az égnek, hogy a szülők mégse értek haza, mert a kajának léggé rossz íze lett. De a szándék a lényeg, nem? És az a sok párnacsata… Volt, hogy beállítottuk az ébresztőórát hajnali egyre, átmentünk a másikhoz, és elkezdtük ütni. Egyszer ki is szöktünk a játszótérre. Persze az én ötletem volt, de még kicsi voltam. Olyan 11 körül lehettem, Rosalie pedig 14. Nem derült ki, de soha többet nem mentünk. Nem tudom miért. Többé nem voltunk ilyen bevállalósak.

- Leah. Majd jövök még. Meg te is visszajöhetsz hozzánk. Látogatóba, mivel kétlem, hogy ezek után itt hagynád Londont és Harry-t. - ölelt meg.

- De Rosalie. Én mindig csak rád számíthattam a családból. - ennél a mondatnál eltolt magától, hogy a szemembe nézzen. - Emlékszel hányszor csináltunk ehetetlen vacsorát ? Mikor kiszöktünk este?

- Emlékszem. Annak az időszaknak is vége lett. Már felnőtt vagy. És lehet hogy a CSALÁDBÓL csak rám számíthattál, de nézz szét a barátok között. Itt lesz neked Rebecca, Vicky és Will….jah és persze Harry. Leah, szedd össze magad. Inkább használjuk ki azt az egy napot, amíg még itt vagyok.

- Rendben. - szorítottam magamhoz.

Tovább buliztunk, de betettünk még egy filmet, és azon bealudt mindenki, szóval a cd egésze este újra és újra lejátszotta magát. Végre minden rendben, itt Londonban, de otthon koránt sem. Most Rose nincs a toppon szerelmi téren, de Ő megoldja. Ha mégse, majd én megyek segíteni. Rám mindig számíthat. Még szerencse, hogy mi vagyunk egymásnak.