That one thing.*: II. 4. ~Fagyi.*

- Rebecca. - kiáltottam el magam, mikor a nappaliba nem találtam senkit.

- Megyek. - jött a válasz. - Szia Leah. - rohant ki a szobájából a lány, és ugrott a nyakamba.

- Szia.

- Na milyen volt? Láttam a twitteren, hogy kicsit fennakadtatok. - kérdezte izgatottan.

- Ja, igen. - húztam el a szám. - De amúgy egész jó volt.

- Ennek örülök. - mosolyodott el.

- És ti mit csináltatok? - kérdeztem.

- Elmentünk kávézni, aztán benéztünk a fiúkhoz, de éppen készülődtek a golfozáshoz, ezért nem maradtunk sokáig. Hagytak egy üzenetet az asztalon Harry-nek, hogy ha gondolja jöjjön ki hozzájuk, bár játszani úgyse tud a keze miatt.

- Akkor most elméletileg egyedül van otthon? - kerekedett ki a szemem.

- Igen. - mondta, majd elmosolyodott. - Menj csak át nyugodtan. Elvagyok egyedül.

- Nem. Csak felhívom. Most már veled leszek. - jelentettem ki határozottan.

- Imádlak Leah. - ölelt meg.

Elkezdtem hívni Harry-t.

- Szia. - szólt bele.

- Szia. Tényleg egyedül vagy otthon?

- Igen, de már nem sokáig. Azon gondolkoztam, hogy kimegyek a srácokhoz. Persze, ha átjössz, maradok itthon veled. - tette hozzá.

- Menj csak el nyugodtan. Itthon maradok Rebeccával. - mondtam.

- Oké. Vele is kell lenned néha. De azért ne hanyagolj el nagyon. - nevetett.

- Nem foglak. Aztán csak okosan. Biztos boldogulsz egyedül?

- Nyugalom Kicsim. Nem lesz semmi baj. Érezzétek jól magatok. Szia. Szeretlek.

- Én is. Jó legyél. - mondtam, majd kinyomott. - Maradok itthon veled. - mondtam Rebeccának.

- Leah! Végre ketten. - ugrott a nyakamba.

Letelepedtünk a kanapéra géppel az ölünkben, és közben néztük a tévét. Valami film ment. Nem tudom a címét, de nem nagyon kötött le. Reklámba Rebecca megszólalt.

- Ma felhívták a fiúk Simon-t.

- Tudom. És mit mondott? - kérdeztem.

- Tudod? - kerekedett ki a szeme.

- Igen, de pontosan, hogy veletek mi van azt nem tudom. Aztán majd én is mesélek.

- Rendben. Szóvak a srácok elmesélték, hogy nem enged több kísérőt, pedig mondták, hogy mindenhol franciaágy lesz. De nem baj. Azt mondta már így is elegen kísérik őket. De még győzködik. - hajtotta le a fejét. - És mit van veled? Mondta Harry?

- Igen, és azt is mondta, hogy utána Simonnal kitalálták a megoldást. Elmehetek velük, ha én leszek meg egy másik lány az "elő zenekar". - húztam el a szám.

- Leah ez remek. Így biztosan mehetsz. - mosolygott.

- De én nem akarok fellépni.

- Pedig muszáj lesz. Így végig Harry-vel lehetsz. Nem ezt akartad? - húzta fel a szemöldökét.

- De. De ez nem az én világom. Szerdáig van gondolkodási időm. Addig meggondolom.

- Rendben. Szerintem ne hagyd ki. - rántotta meg a vállát.

Rengeteget beszélgettünk. De elég hamar elaludtunk.

***

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Én is bemegyek veled. Végig melletted leszek. - öleltem meg Harry-t, mikor már elegem lett a fel-le járkálásából a váróteremben.

- Tudom Leah, és köszönöm, de akkor is ideges vagyok. - szorított magához.

- Harry Styles. - szólt ki a doktor a teremből. Elindultunk az ajtó fele. - Jöjjenek.

Bementünk, majd Harry felült a vizsgálóasztalra.

- Nos Mr. Styles. Úgy látom magának van egy csuklótörése, és azzal jött ellenőrzésre .- olvasott a doki egy papírt.

- Igen. - bólintott a fiú.

- Akkor nézzük is meg. - indult el a doki.

Megröntgenezte, majd együtt megvizsgáltuk a felvételeket.

- Nézzék ezt a csontot itt. Ezzel volt a baj, de most már nagyon szépen gyógyul. - mutatott a felvételen egy fehér vonalra, ami tényleg hasonlított egy csontra. - Elég hamar gyógyul ebben az estben. Ritkán látni ilyen gyors javulás. Normál esetben 6 hétig kell maradnia a gipsznek, de lehet ez nem lesz annyi. De még így is 4-5 hét lesz. - magyarázta.

- De Doktor úr. Nekem hónap végén el kell mennem, és szeretném ha akkor már nem lenne rajta a gipsz. - tiltakozott Harry.

- Sajnálom fiatalember, de ha két hét múlva le akarja vetetni, nagy az esély, hogy ismét eltörik, vagy rosszul forr össze. Ha mégis ragaszkodik hozzá, csak saját felelőségre lehetséges, és kötést akkor is viselnie kell. - csóválta meg a fejét a doki.

- Vállalom. - vágta rá egyből.

- Harry! - kaptam oda a fejem.

- Semmi gond Kicsim. Nyugalom. Nem lesz semmi baj. - mosolygott rám.

- De ne! Most miért? - emeltem feljebb a hangom.

- Ezt beszéljék meg. Pár perc és visszajövök. - mondta a doki, majd már ki is ment.

- Leah! Ez most miért kellett? Le fogom vetetni a gipszet a turnéra. - állt elém határozottan.

- De Harry...

- Semmi de Leah. Köszönöm, hogy aggódsz értem, de én ezt már eldöntöttem. Nem fogok úgy fellépni sehol se, hogy ez az izé a kezemen van. - nézett a szemembe. Ilyennek még soha nem láttam. A szeme olyan más volt. Olyan komoly, és érzéketlen.

- Harry...mi van veled? - a szeme továbbra se mutatott érzelmet. - Tudod mit?! Azt csinálsz, amit akarsz. - hajtottam le a fejem, majd elmentem mellette az ajtó fele.

- Kicsim várj! - kapta el a karom, és fordított maga felé. - Sajnálom. Egyszerűen csak....nincs magyarázatom. Utálom ezt a valamit. Ne haragudj rám. Le fogom vetetni.

- Nagyon aggódom érted Harry. Két hónapig bármi történhet a csuklóddal. - mondtam.

- Nem fog vele semmi történni. Hidd el nekem. Hallottad. Ilyen gyorsan ritkán gyógyul. Nem lesz baj. Bízz bennem. - ölelt meg. Ez az én Harry-m. Már a szeme is a régi.

- Ajánlom, hogy igazad legyen, különben még tőlem is kapsz. - mosolyodtam el.

- Oké. - nevette el magát.

- Már nem hallottam kiabálást, ezért gondoltam visszajöhetek. - jött be nevetve a doktor.

- Eldöntöttünk. 30.-án eljöhetnék levetetni? Kérem, adjon egy időpontot. - ölelte át a derekam Harry.

- Maga tudja...- húzta fel a szemöldökét a doki, majd elővette a kis könyvét, és nézegette. - A reggel 8 megfelel? - kérdezte.

- Tökéletes. - bólintott mosolyogva Harry. Én csak lehajtott fejjel hallgattam a beszélgetést. Ez a dokinak szemet szúrt.

- Kis Asszony. Minden rendben? - fordult felém.

- Persze. Jól vagyok. - vágtam rá egyből.

- Figyeljenek. Látom, hogy nagyon nyomós oka van ezt tenni, és a Hölgy nem rajong az ötletért. - mondta Harry-nek, majd mindkettőnknek. - Nincs közöm hozzá, és inkább az ellenkezőjére szoktuk inteni a betegeket, de most szükség van pár bíztató szóra. Ritkán szokott ilyen előrehaladott állapotban lenni a csont ilyen hamar. A gipsz levételéig még van két hét. Addig még többet fog forrni. Ha Mr. Styles vigyáz rá, nem lesz baja. Szóval megnyugodhat. - mondta már a végét nekem.

- Köszönöm Doktor úr. - mosolyodtam el kicsit.

- Köszönjük. Sokat segített. 30.-án 8-kor itt leszek. Viszlát. - mondta Harry.

- Viszlát. - mondta a doktor is.

- Látod Kicsim? Minden rendben lesz. - nyomott egy puszit az arcomra Harry. - Elmegyünk fagyizni? Még rengeteg időm van a próbáig. - mosolygott.

- Menjünk. - hagytam rá.

Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Harry megállt egy fagyizónál.

- Nem fognak sokan megismerni? - kerekedett ki a szemem.

- És ha megismernek?! Most nem fogok leállni. - rántotta meg a vállát.

- Oké. - mondtam kicsit kételkedve.

Vettünk két fagyit, majd sétáltunk egyet a parkban. Sokan megbámultak minket, de kevesen jöttek oda. Azokat is finoman elutasította Harry. Leültünk egy padra és beszélgettünk.

- Mi a kedvenc fagyid? - kérdezte.

- A szeder. - feleltem.

- Milyen? Még soha nem láttam olyan fagyit. - kerekedett ki a szeme.

- Régen Apa csinált sokat. Boltba még én se láttam. És neked? - mosolyogtam.

- A vanília. - felelte egyszerűen.

- Egyszerű és nagyszerű. - nevettem.

- Igen. Kedvenc állatod? - kérdezte.

- Mi ez? Valami közvélemény kutatás?

- Nem. Csak érdekel. Szóval?

- Hmm. Nem is tudom. Talán a... - gondolkoztam.

- Akkor máshogy mondom. Ha tarthatnál állatot, mi lenne az? - helyesbített.

- Egyértelműen a cica. - mondtam határozottan. - Régen volt egy cicám. Kitti volt a neve. - mosolyodtam el. Szerettem Kittit.

- Én is imádom a macskákat. - ölelte át a derekam Harry.

- Tudom. Láttam a Pussy-s videót. - nevettem el magam.

- Jaj. Ez tényleg ártalmatlan volt. Hidd el. - mentegetőzött.

- Persze. Hogyne. - mondtam csak, hogy szivassam.

- Hinned kell nekem. Tényleg azt mondtam: Pussy cat. - nézett rám kétségbeesetten.

- Nyugi elhiszem. Csak vicceltem. - nyaltam egyet a fagyimból.

- Igen? Csak vicceltél? - kezdte el csikizni a hasam.

- Harry ne. Tudod, milyen csikis vagyok. - kapálóztam.

- Hogyne tudnám. - de a keze továbbra is az oldalamat csiklandozta.

- Harry! Ne! Hagyd már abba. - nevettem, és próbáltam eltolni, de valamiről elfeledkeztem.

A fagyim! A fagyim lepottyant. Utána kaptam, de még a fele így is esett tovább. Harry nadrágján landolt.

- Jaj. Sajnálom. - mondtam, majd elkezdtem kotorni a táskámban zsepi után.

Megtöröltem a kezem, majd nyúlni akartam Harry nadrágjához, hogy letörlöm, de a kezem megakadt.

- Tessék. Inkább te töröld le. Ez egy zsúfolt park. - nyomtam a kezébe. A folt ugyanis pont rossz helyen volt.

- Oké. - nevetett, majd letörölte a fagyit. Szerencsére nem nagyon látszott a helye, de azért csináltunk róla egy képet, és fél perc múlva már Twitteren virított.

Harry Styles

Kis baleset. @Leah_Crawford nagyon szeretlek. Köszi a fagyit.