51. ~Zöldalma.*

Letelepedtünk mi is a többiekhez a nappaliba. Mi a párnákra ültünk a sarokba. Máshol már nem volt hely, de nem is baj, hiszen így nyugodtan elvoltunk Hary-vel kettesben. A fiú kényelmesen félig fekve elhelyezkedett a párnákon, én pedig a vállára fektettem a fejem, és ő átkarolt. Egyszer csak észrevettem, hogy Louis feláll. Furcsa, de biztos, hogy csak vécére megy. Aztán pár percre rá Vicky is feláll, és elindul a folyosó fele, majd eltűnik. Halk neszeket hallottam a lépcsőről. A jó öreg Loui. Velem is ezt csinálta, hogy beszélgessünk. De ezt most teljesen más, hisz Vicky tényleg tetszik neki, velem viszont csak ismerkedni akart.

- Láttad? - súgtam Harry-nek.

- Mit? - kérdezett vissza.

- Vicky-t és Louis-t. - fordítottam az arca felé a fejem.

- Nem. Hova lettek? - kérdezte.

- Lou kiment, majd pár percre rá Vicky is, és a neszek a lépcsőről… Velem is ezt csinálta Louis. Csak annyi különbséggel, hogy engem a konyhában történtekről kérdezett, de most van egy olyan érzésem, hogy egészen mást akar csinálni. - mosolyogtam gonoszul.

- A jó öreg Loui. - kuncogott halkan Harry.

- Én örülök nekik. Nagyon sok mindenben hasonlítanak. Vicky tulajdonképpen Louis csak nőben. Pont, mint Rebecca és Liam. Mindketten a rajzfilmek megszállottjai. - jött egy újabb elmefuttatás.

- És bennünk mi a közös? - nevetett Harry.

- Hmm. Nem is tudom. Talán mindketten eléggé önfejűek vagyunk. - gondolkodtam.

- Az biztos. Főleg te. - szorongatott meg.

- Chh. Inkább te. - játszottam a sértődöttet.

- Nehogy már megsértődj. Ez csak vicc volt. - ijedt meg.

- Nehogy már beparázz. Ez csak vicc volt. - nevettem rá.

Ő elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a fejem tetejére.

- Ha már itt tartunk. Szerinted Will-ben és Zayn-ben mi a közös? - kérdezte.

- Szerintem a stílusuk. Mindketten szeretnek sportosan öltözködni. Szeretik a sapkákat, a jackiket, a sportcipőket. Ja és megbámulják magukat minden tükörben.  - feleltem.

- Hmm. Lehetséges. Még annyira nem ismerem Will-t.

- Én se, de ez látszik rajta. - aztán megláttam milyen értetlen fejet vág. - Legalábbis mi lányok látjuk egymáson. - forgattam a szemem viccesen.

Mindketten nevettünk, majd egymás karjaiban néztük tovább a Toy Story-t.

Vicky szemszögéből:

Louis Tomlinson? Toy Story? Pedig én nem ilyen lány vagyok. Igaz, nagyon sok minden közös bennünk. Mikor megláttam és beszéltem vele, tudtam, hogy pont olyan, mint én csak éppen a nemünk különbözik. De ez pont így van jól. Csak csücsültem a kanapén, mikor egy papírgalacsin landolt az ölemben. Először összerezzentem, majd felkaptam a fejem,és szétnéztem. Semmi különös. Mindenki nézi a filmet. Bár Zayn eléggé unott fejjel ült, de nézte. Széthajtottam a papírt.

"Milyen a film Királylány?Nagyon érdekel?  Louis."

A fiúra néztem, majd vissza a papírra. Ő csak mosolygott, és jelezte, hogy írjam le.

"Nem nagyon. Miért?"

Majd visszadobtam neki a papírt. Még jó, hogy hátul ültünk, különben kicsit feltűnő lett volna. De így nem volt az. Majd a galacsin visszaérkezett. Elolvastam.

"Csak mert, ha nem annyira köt le, fel is mehetünk."

Ránéztem.  Csak mosolygott. Pontosabban vigyorgott rám. Bólintottam.

Letépett még egy papírt, majd elkezdett rá írni. Odadobta hozzám.

"Elindulok. Várj pár percet és kövess, rendben?"

Bólintottam. Mosolygott, és felállt. Elkanyarodott balra egy folyosón, majd eltűnt. Párperc és én is követtem. Elkanyarodtam a folyosón. Fogalmam sem volt merre menjek. De nem is kellett ezen agyalnom. Louis ott várt rám a lépcső aljánál. Megfogta a kezem, és elindultunk fel a lépcsőn. Benyitott egy szobába, és leültünk az ágyra.

- Hát…Elég nagy itt rendetlenség… de nálam is ez van szóval nem nagy ügy. - nevettem.

- Hmm. Egy rendetlen lány?! - nevetett velem.

- Jól van na. - pirultam el.

- Nem azért mondtam Királylány. - ölelte át a vállam. Csak nevettem. Bírtam azt a bolond fejét. Ránéztem, és leragadtam a szemén. Olyan szép kék volt. Mélyen egymás szemébe néztünk.

- Istenem. Hogy nem tűnt fel eddig, milyen szép a szemed?! - mondta halkan.

- Talán mert én csak egy háttértáncos vagyok, te pedig a nagy sztár. - húztam el a szám, és néztem el oldalra.

- Nem ez az oka. Csak annyi, hogy idióta voltam eddig. - nyúlt az állam alá, és emelte fel a fejem finoman. - Mosolyogj. Rajta.

Erőltettem egy mosolyt.

- Ne ilyet. Igazit. - rázta meg a fejét.

- Miért?

- Csak úgy. Mert jól áll. - akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. Ő is. - Imádom a mosolyod. Én is mosolygok tőle. - mondta halkan, és közben egészen közel került az arcunk.

Megcsókolt. Nem tartott sokáig, de olyan nagyon jó volt. Ez volt eddig a legjobb csókom. Még az elsőt is túlszárnyalta, pedig köztudott, hogy azt nagyon nehéz. Biztos vagyok benne, hogy ez miatta van. Egy rumlis szobában Louis-sal. Ennél jobb nem is kell. Elváltunk, és ismét egymás szemét vizslattuk.

- Hűh. - mondta egyszer.

- Mi az? - zavarodtam össze.

- Semmi csak…azt hiszem beléd szerettem. - kikerekedtek a szemeim. Ezt félreérthette, mivel gyorsan elkezdett magyarázkodni. - Tudom ez őrültség, hisz még csak pár órája ismerlek igazán, de mégis megfogtál. Sajnálom, pedig én nem vagyok ilyen, és… - megforgattam a szeme, majd megcsókoltam én, hogy végre hagyja ezt abba. Eltávolodtunk.

- Úgy tűnik a fiúknál is ez a legjobb mód, hogy elhallgattasd. - nevettem el magam.

Ő is elkezdett nevetni.

- Pont olyan vagy, mint én. Nem hagysz ki egy poént se. - mondta mire bólogattam. - Nem vagy éhes? Együnk valamit.

- Ez nem rossz ötlet.

Felálltunk és lementünk a konyhába, de persze csak halkan, hogy ne zavarjuk meg a többieket. Louis benyitott a hűtőbe.

- Mit kérsz?Csak úgy szólok, hogy isteni répás szendvicset tudok csinálni. - mosolygott. Elnevettem magam.

- Az remek lesz, de nincs benne hús, igaz?

- Nincs. Csak vaj és répa. Miért? - ráncolta a homlokát.

- Vegetáriánus vagyok. - nyúltam szégyenlősen a nyakamhoz.

- Nahát. Akkor te szereted a répát? - kerekedett ki  szeme.

- Minden mennyiségben. Az a második kedvencem. - nevettem.

- Mi az első?

- A zöldalma. Tudom, neked a favorit a répa, de valahogy az alma nálam jobban betalált. De csakis a zöld. - nevettem.

- Te kis vegetáriánus. - ölelt meg, majd elővette a hozzávalókat.

Megcsinálta a szendvicset, és jóízűen megettük. Közben telefonszámot cseréltünk.

- Hát ez tényleg isteni volt. - mondtam.

- Nekem a társaság jobban tetszett. - bókolt.

- Ó köszönöm. - pirultam el. - Ideje visszamenni a többiekhez, nem gondolod?

- De. Sajnos. - húzta el a száját.

A tányérokat beletettem a mosogatóba, majd elindultunk ki. Éppen kikanyarodtam volna a folyosóra, de elkapta a karom, és maga felé fordított. Megcsókolt. Ezúttal már a nyelveink is csatlakoztak, és boldogan találkoztak néha-néha. Pillangók, heves szív, forróság. Minden ami kell, most megvolt. Levegő után kapkodva váltunk el. Csak összemosolyogtunk, majd elindultunk vissza a többiekhez.