59. ~Rossz-korszak.*

Mi van veletek? Az előző fejezethez egy kommentet se kaptam. Nem tetszett? : (

59. ~Rossz-korszak.*

Egy csodás hang… Nagyon ismerős volt, és tudom, hogy ehhez a hanghoz és dallamhoz erős szálak fűznek, de a reggeli kómás gondolkodásommal mégse voltam képes beazonosítani. Aztán leesett. Ez Harry hangja, amint énekli a Stole my heart refrénjét. Imádtam ezt a számot, majd jött a következő kevésbé kellemes felismerés. Ez az ébresztőóra jelzése a telefonomon. Ezt a számot állítottam be. Reggel van! Fel kell kelni. Akármilyen jó is volt ez a szám, mégis csak egy rossz dolgot jelzett. Kinyitottam a szeme, és körbenéztem a szobába. Majd jött a következő felismerés. Rosalie már nincs itt mellettem. Ez még inkább elszomorított. Megnéztem az időt. 8 óra. Ekkor egy kellemes felismerés: ma találkozóm van 9-kor Will-lel. Gondolom jön Vicky is. Imádtam őket. Olyan hamar megszerettem ezt a két lányt. Régen ki nem állhattam Will-t azok után, hogy kicseszett Rebeccával, de most megváltozott, és megkedveltem az új énjét. Rebecca is hasonlóan érez, és az jó. Sőt. Ha úgy igazán belegondolok nem tett olyan rosszat. HA leszámítom Rebecca bokáját, akkor Will megakadályozta, hogy a legjobb barátnőm elhagyjon engem. Ugyanis, ha Rebecca megnyeri a versenyt, akkor elutazik Londonba, és talán soha nem jön vissza hozzám. Szóval Will valamilyen szinten megakadályozott egy katasztrófát, de nem ilyen eszközökkel kellett volna. Szegény Rebecca akkor nagyon megtört. De nem is gondolok arra az időszakára. Ideje felkelni.

Felültem az ágyba, és kinéztem az ablakon. Sütött kint a nap. Most ritka szép napok vannak Londonban. Ez szintén dobott egy kicsit a hangulatomon. Tegnap olyan szinten elfáradtam a parton, hogy egyáltalán nincs kedvem felkelni. Akár estig is tudtam volna aludni. Átmentem Rebeccához. Az ágy szélén ült, és ébredezett. Gondolom, neki is szólt az óra.

- Jó reggelt. - köszöntem.

- Neked is. - jött a válasz. - Készülődjünk. - állt fel, és indult el a fürdő fele.

Letusolt. Én addig megnéztem a mai híreket a neten. Elkezdtem olvasni a cikkek címet: "Balsset Londonban", "Betörtek egy ékszerüzletbe", "Nőtt a font", "The Wanted koncert", "Dorgot terjesztet"… és így tovább. De egyszer csak a szemem megakadt egy cikken.

Azonnal meg is nyitottam, és elolvastam. "Úgy tűnik a One Direction tagjaira most rámosolyog a szerencse. Az összes fiút eltalálta Cupido. Tegnap lekapták őket, amint megpróbáltak feltűnés nélkül kimenni a házukból. A fotósok követték őket. Az öt fős banda szépen kikerekedett 13 főre. Riportereink nyomoztak egy kicsit, és biztos forrásból tudjuk, hogy az 1D-vel tartott: Leah, Rebecca (akiket már jól ismerünk), Rosalie (Leah nővére), Will és Vicky (két háttértáncos a koncertről), Destiny és Angela (két rajongó, akik ráadásul ikrek), és Austin (aki nevezetes Simon-nak, a fiúk X-factoros mentorának a fia). - mindegyikőnkről volt egy-egy kép. - Minden egyes fiú megtalálta a hozzá legjobban illő lányt. A fotósok sajnos elvesztették a srácok nyomát, de azt még tudjuk, hogy valahova a tenger fele indultak el a két kocsival. Sajnálom lányok, de a kedvencetek családi állapota nagy veszélyben van. Könnyen megváltozhat single-ről relationship-re." - olvastam végig a cikket.

- Micsodaaa? - akadtam ki.

- Mi a baj? - jött ki dudorászva a fürdőből egy száll törölközőben Rebecca.

- Ezt olvasd el! - mutattam neki.

Gyorsan elolvasta, és közben egyre jobban kerekedett ki a szeme.

- Még kép is van rólunk? De honnan szerezték? És mi ez a végén? Szándékosan ellenünk uszítják a rajongókat? - kezdte el mérgelni magát.

- Ezt meg kell beszélnünk majd a fiúkkal. Bár amúgy nem nagy hazugság van benne. Tényleg mindenki megtalálta a hozzá illő lányt. - nevettem el magam.

- Igen, de akkor is. Ez azért már sok. - csóválta a fejét Rebecca.

- Nyugalom. Mindjárt iszunk kávét. - tártam szét a karom. Tudom, milyen morcos tud lenni amíg nem kap reggel kávét. Pláne ilyen fáradtan.

Erre nem mondott semmit. Letusoltam, majd összekaptuk magunk, és elindultunk.  

9-re a Starbucks-ban voltunk. Kértünk gyorsan egy kávét, hogy Rebecca is a régi legyen, majd leültünk egy asztalhoz.

- Nem bírom felfogni…- mondta egyszer barátnőm.

- Mit? - ráncoltam a homlokom.

- Hogy miért jó mások életét tönkre tenni, és sztárt teremteni… - rázta meg lassan a fejét. Erre nem tudtam mit mondani.

- Mert ebből van pénzük, és egy idő után már erről szól az életük. - mondta mögöttem egy csilingelő hang.

Hátrakaptam a fejem. Rebecca is. Vicky volt a hang gazdája. Lehuppant velünk szembe, mint egy hiperaktív kislány. Will már kevésbé éberen foglalt helyett. Rajta még látszott, hogy reggel van, ahogy rajtunk is.

- Miről volt szó amúgy? - kérdezte Will.

- Egy cikkről. - kezdtem el keresni a telefonomon, majd a lányok elé toltam. Végigolvasták.

- Hogy mi? - mondta a kelleténél kicsit hangosabban Vicky. A körülöttünk lévő asztalok odakapták a fejüket.

- Cssst. - lökte oldalba Will. - Lányok. Mi ez?

- Ma reggel találtam. Mi is úgy ledöbbentünk, mint ti. - magyaráztam.

- Hogy uszíthatják ellenünk azt a sok befolyásolható rajongót?! - kortyolt felháborodottan a kávéjába Rebecca.

- Te csak igyad a kávéd. Még nem vagy teljesen magadnál. - legyintettem egyet barátnőm felé.

Annyira elkezdett nevetni a korty közben, hogy kis híján az orrán jött vissza, ami ilyen zsúfolt helyen nem lett volna előnyös. Ennek láttán Vicky-ből is kibukott a nevetés nyelés közben. Elkezdet köhögni, és fuldokolni. A homloka ráncba szaladt, a szeme összeszűkült. Az arca többi részét nem láttuk, ugyanis eltakarta a bögre.

Ez még viccesebb látvány volt, így még nagyobb röhögésben törtünk ki. Már az egész kávézó minket figyelt. Vicces és kínos is volt egyben.  Nagy nehezen lenyugodtunk. Egy ártalmatlan beszólás ilyet tett két lánnyal. De azért Vicky viccesebb volt. Egyszerre köhögött és nevetett is kínjában. Jobbat nem tudott tenni, mikor az egész kávézó minket néz.

De már vége. Még volt egy kis sugdolózás rólunk, de mindenki kezdte elfelejteni.

 - Will. Mesélj nekünk. - kérdte viccesen Rebecca.

A lány elkezdett mosolyogni, majd hozzáfogott.

- Zayn-re és rám vagytok kíváncsiak?! - kérdezte költőin, de azért mindketten bólintottunk. Gondolom Vicky már tud mindent. - Ez egy igazi Nyári Lovestory. Mikor elmentem megkeresni, a kocsinál találtam meg. A földön ült, és cigizett…. - mesélte el az egész történetet. - Lányok. Én olyan szinten bele zúgtam. Nem tudom, hogy nálam ez most jó vagy rossz.

- Ezt meg hogy érted? - ráncoltam a homlokom.

- Hát, én sok mindenkivel jártam, de ezeket nagy pofára esés követte. Már régóta nem volt pasim.  Egyszerűen nem akartam megint padlón lenni, ezért inkább nem is volt barátom. Így biztosítottam be magam. A rossz-korszakomban - azt az időszakot mindig így emlegeti - mikor nem voltam teljesen magamnál zűrösebbnél-zűrösebb dolgokat csináltam, és általában ezeket balhé követte egy-egy pasival. És az általában megcsalt, vagy nem foglalkozott velem, vagy… egyszer még meg is ütött egyikük. - mesélte a lány a rossz-korszak gyors románcait, amik ráadásul nem is öntudatos állapotban történtek.

- Szóval attól félsz, hogy Zayn is ilyen lesz? - kérdezte Rebecca.

- Jaj Will. Zayn tuti nem lesz ilyen. Gondolj bele. Hány rossz-korszakos pasid bánt így veled, és nyílt meg így neked? Amúgy már tudjuk mi baja volt Zayn-nek…- jöttem rá.

- Tényleg. - kapott felém Rebecca, majd lelohad a lelkesedése. - Óó. Én meg sírtam is, és ezért Liam-re akadt ki. - jött a megvilágosodás. - Jaj.

- Ez lenne az én kérdésem. Kérlek meséljétek el, milyen volt Zayn! Milyen volt, amíg nem találkozott velem? Ti régebb óta ismeritek. Másban nem bízom. - nézett ránk kétségbeesetten. Mástól tényleg nem tudott segítséget kérni. Vicky csak hallgatta a beszélgetést. Eddig még nem volt hozzáfűzni valója, ami nála ritka.

- Ezt Rebecca jobban tudja. - löktem egyet a fejemmel barátnőm felé.

-  Zayn, olyan titokzatos, és magába zárkózott volt. Nem tudom, hogy ez meg fog-e változni. Remélem. Első nap rengeteget beszéltem vele. Szinte csak vele beszélgettem. Egész film alatt dumáltunk. Aztán Liam nagyon csúnyán nézett rám egyszer. Itt megijedtem. Megtudtam, hogy egyik este volt egy kis zűr. Liam, Louis és Niall a konyhában ecsetelték, hogy Zayn nem hozzám való, és nem tudna annyira szeretni, mint Liam. Ezért nézett úgy film közbe. Kitalálták, hogy a háta mögött segítenek Liam-nek. Ezt Zayn meghallotta a fal mögül, és…hát nem esett neki a legjobban. Felrohant a szobájába, és összetört valamit. Ezt másnap reggel megbeszélték a fiúk. Le lett rendezve. De mikor ott aludtunk Leah-val Harry keze miatt… - elnevettem magam. Tudom nem volt szép, de az az este olyan emlékeket keltett bennem, amiken muszáj volt röhögnöm. Mindenki felém kapta a fejét.

- Bocs. Folytasd. - javítottam gyorsan.

- Szóval amíg Liam zuhanyozott, lementem a konyhába inni. De nem csak én. Lent volt Zayn is, és… még most is emlékszem minden egyes szavára. Azt mondta: „Hogy lehettem ilyen hülye? Pedig én nem akarom bántani. De mégis, mi van ha... Ez már szó szerint beteges. Utálom magam” - ismételte el a szavakat. - Ja, és a falba vert egyet. Ezt elmondtam Liam-nek, pontosabban a sírásom miatt muszáj volt, és másnap beszélgettek Zayn-nel. Ő nem mondta el mi baja, csak annyit, hogy már dolgozik rajta, és elviharzott. De a laptopját ott hagyta. Liam megnézte, és egy pszichológus oldala volt megnyitva rajta, egy terápia lépései. Azóta nem volt vele semmi furcsa, csak a tegnapi. - fejezte be Rebecca. Nem is baj, hogy felelevenítette, mert már nekem is  kicsit homályos volt.

- Akkor ezért mondta, hogy már dolgozik rajta. - jött Will megvilágosodása. - Próbáltátok megkeresni azt az oldalt?

- Igen, de nem találtuk. Liam nem emlékezett a címére, de azt mondta, ha meglátja megismeri. De sajnos nem találtuk meg.

- Remek. Szerintetek, ha én mutatok neki egy oldalt, akkor meg tudná mondani, ez volt-e az?

- Szerintem meg. - mondta Rebecca.

- Remek. Köszönöm Rebecca. El se tudod képzelni most mennyit segítetté. - kis háján átugrotta az asztalt, és megszorongatta a lányt.

Will elkezdte nyomkodni a telefonját. Majd hívott valakit.

- Szia...Otthon vagytok?....Értem… Ja, csak mert beültünk a lányokkal egy kávéra a Starbucks-ba, és itt van tőle két háznyira… Nem baj. Majd legközelebb…Oké…Akkor délután…Én is. Szia. - és kinyomta.

- Na? - kérdeztük.

- Beszéltem Zayn-nel. Ő és Harry elmentek golfozni. Niall Destiny-vel lovagol, Liam, Loui otthon. Nyomás. - nevetett Will.

- Oké. - álltunk fel.

Elkanyarodtunk jobbra, és elindultunk a ház fele. Hirtelen megszólalt a One thing. Liam elkezdte énekelni a sorait. Rebecca a táskájához kapott, és kivette a telefonját.

- Halló. - szólt bele. - Igen…Szia…Tényleg? Huh hát…Gondolod?... Rendben. Benne vagyok… Értem. Hétfőn…Köszönöm. Ott leszek. - vigyorgott.

- Ki volt az? - kérdezte Vicky.

- Lora. - mondta még mindig vigyorogva. Teljesen felpörgött.

- Lora? És mit mondott? - kerekedett ki a lányok szeme. Nekem nem volt tiszta.

- Azt mondta lépjek be hozzátok a csapatba. És elvállaltam. - ugrott egy aprót a lány. Leesett. Lora a koreográfus volt.

- Rebecca. Ez csodás. - lelkesedett Will.

- Együtt fogunk táncolni. - vigyorgott Vicky.

- Gratulálok. Remek táncos vagy. Nem csoda, hogy megkért. - szorítottam meg barátnőm.

- Köszi csajok. Na menjünk be. -  nyitotta ki a kaput.

Bementünk az ajtón. Louis egyből elénk jött.

- Sziasztok. Hogyhogy ilyen korán? - ásított egyet. Látszott rajta, hogy még csak most kelt.

- Így sikerült. Liam itt van? - kérdezte gyorsan Will.

- Itt, de ezt nem Rebecca szokta kérdezni? - ráncolta a homlokát Loui, és mutatott a lányra.

- Nem mindig. - rúgta le a cipőjét Will. Mi csak nevettünk. 

- Sziasztok. - ebben a pillanatban megjelent Liam feje is az ajtóban. - Szia Csipkerózsika. - csókolta meg Rebeccát.

- Jó-jó. Most gyere velem. - fogta meg a fiú karját Will.

Liam szeme kikerekedett csók közben, majd a kis erőszakos lányra kapta a tekintetét, és (nem tudott mást tenni) követte. Elkezdtünk nevetni. Idő közben Lou is köszöntötte Vicky-t.

Követtük Will-éket.

- Ide tudnád adni kicsit a laptopod? - kérdezte magabiztosan a lány.

- A konyhában van.

- Remek.

Elindultak arra. Will lehuppant a laptop elé, és beírt egy oldalt a Google-ba.

- Ezt láttad Zayn gépén? - fordította Liam felé.

- Nem. - maga elé vette a gépet, és rányomott oldalt egy menüpontra. - Ezt láttam. - jelentette ki határozottan.

- Remek. Köszönöm. - zárta be az oldalt Will.

- De honnan tudtad? - ráncoltuk mind a homlokunk.

- A rossz-korszak. - jelentette ki.