II. 5. ~Egy kis horror.*

Angela szemszőgéből:

- Hé Destiny. Mi a baj? - kérdeztem nővéremet szombat este.

- Semmi. - dőlt le az ágyra.

- Látom, hogy valami nem stimmel. Mondd csak! - ültem le a szélére.

- Nem lesz velem két hónapig. - bukott ki belőle a sírás.

- Ki Destiny? - ijedtem meg.

- Niall. Elmegy turnézni. Csak két kísérő mehet, és nem akarok megbontani másokat, ezért maradok. - sírt fekve az ágyon.

- Jaj Des. Ki mondta, hogy csak ketten mehetnek? - kérdeztem.

- Simon. - felelte.

- Austin apja? - kerekedett ki a szemem. Hevesen bólogatott.

***

- Szia. - köszöntem.

- Szia Angela. - húzott magához Austin vasárnap délelőtt, és csókolt meg. - Indulhatunk? - kérdezte.

- Nem mehetnénk inkább máshova? Mutatok egy helyet. - kérdeztem.

- Oké. Mondd merre menjek. - nyitotta ki nekem a kocsiajtót.

Pár perc múlva megálltunk egy emeletes ház előtt.

- Miért jöttünk ide? - ráncolta a homlokát.

- Majd meglátod. Gyere! - pattantam ki a kocsiból.

 Elmentünk a lifthez, majd megnyomtam a legfelső emelet gombját. Mikor megjöttünk, kézen fogtam Austin-t, és elkezdtem húzni a lépcső fele.

- Nyisd ki nyugodtan. - mutattam az ajtóra a lépcső végén.

- Oké. - indult el.

Lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót.

- Hűh. - mondta.

- Teszik? Ez a kedvenc helyem. - mondtam, mikor meglátta hova hoztam.

Ez ugyanis a tető volt, ami tele volt szebbnél szebb nővényekkel, és virágokkal.

- Ez gyönyörű. - nézett szét.

- Szerintem is. - indultam el a korláthoz.

Leültem a földre, és kilógattam a lábam a levegőbe. Mellém telepedett. Átkarolta a vállam, és én a mellkasához hajtottam a fejem.

- Te kibírnád nélkülem két hónapig? - kérdeztem egyszer.

- Nem. Mindennél jobban szeretlek. Miért? Ez most hogy jött? - puszilta meg a fejem búbját.

- Tegnap este Destiny sírva jött haza, és elmesélte, miért rohantak el úgy.

- És miért?

- Apud felhívta a fiúkat, hogy turnéra mennek két hónapig. A baj csak az, hogy két kísérő mehet. - mondtam,miközben előre bámultam.

- Ó. Értem már. Megpróbálok beszélni Apámmal, de nagyon makacs tud lenni.

- Köszönöm. Tudod, nem bírnám ki, ha így kéne látnom Destiny-t két hónapig.

- Megteszek mindent, amit csak tudok, de nem ígérek semmit biztosra. - szorított magához.

- Köszönöm Austin. Most Destiny, Will, Vicky, Rebecca és Leah is a lehető legtöbb időt tölt a srácokkal.

- Nem csoda. De te ne aggódj. Én soha nem hagylak magadra. - nyomott még egy puszit a fejemre. -  Szeretlek.

- Én is. - néztem rá. Megcsókolt.

Csak élveztük egymás jelenlétét a tetőn. Imádtam vele lenni.

Leah szemszögéből:

- Ezt nézd Leah! - mondta Rebecca délután, mikor a srácok oda voltak, és mi a kanapén lustálkodtunk ölünkben a laptoppal.

- Mi az? - mentem oda.

- Ezt nézd meg. - ment rá Facebook-on egy linkre, amit egy One direction fanoldal tett ki. - Már láttam kint Twitteren is. - nevetett barátnőm.

Végignéztük a videót, melyben én és Harry vagyunk, amint a parkban ülünk és fagyizunk. Minden benne volt a videóba. Az is, mikor csikizett, mikor leejtettem a fagyit, mikor le akartam törölni, de inkább odaadtam a zsepit, és a végére egy kép volt bevágva a mi Twitteres beszélgetésünkről. Mindketten nevettünk a gép előtt. 

- Istenem. Mikor mesélted, nem volt ilyen vicces. - nevetett Rebecca.

- Pedig mi jót nevettünk rajta. - mentem vissza a gépemhez. A linket elküldtem sms-be Harrynek. Majd ha meglátja jót nevet rajta. 15-20 perc múlva jött is egy sms-em.

"OMG!"

Elnevettem magam.

Olyan fél 5 fele csörgött a telefonom.

- Szia Leah. Gondolom ott van Rebecca is. Kihangosítanád? - szólt bele Harry.

- Szia. Persze. Megtörtént. - nyomtam meg a hangszóró gombot.

- Szia Csipkerózsika. - szólt bele Liam.

- Sziasztok. - köszönt barátnőm.

- Nincs kedvetek átjönni? Itt lesznek a többiek is. - kérdezte Harry.

- De. Mindjárt indulunk. - mondta Rebecca.

- Értetek megyek. - mondta Liam.

- Tudod, hogy nem kell. Csak pár sarok. - nevetet barátnőm.

- Mindjárt ott vagyunk. Puszi srácok. - majd kinyomtam.

20 perc, és a ház előtt álltunk. Bementünk. Már ismertük a járást. Nem is kopogtunk. Szinte már a második otthonunk volt.

- Halihó! - kiáltottam el magam.

- Srácok! - mondta hangosan Rebecca is, mikor bementünk a nappaliba, és senki nem volt ott.

- Jaj lányok. De jó, hogy itt vagytok Már megijedtem. - jött elénk a konyhából Louis.

- Lou. Mi a baj? - kérdeztem.

- Hol vannak a többiek? - csatlakozott Rebecca is.

- Nem tudom. Én is őket keresem. Az egyik pillanatban még megvoltak, most meg eltűntek. Vicky sincs sehol. - nézett ránk kétségbeesetten.

- Hívtad őket? - nézett szét barátnőm.

- Igen, de senki nem kapcsolható. - húzta el a száját. - Lányok segítsetek. Én már komolyan nem tudom, hol vannak. - kérlelt minket.

- Oké. Nézzünk szét. - indultam el be. - Én megnézem az emeletet.

- Megyek a kertbe. - mondta Rebecca.

- Én pedig szétnézek a földszinten. - bólintott a fiú.

Mindenki elindult a saját irányába. Én föl az emeltre. Mikor elindultam a folyosón, egy vérfagyasztó sikolyt hallottam.

- Rebecca! - ismertem meg, és rohantam vissza a lépcső irányába, de ebben a pillanatban valaki megragadta a derekam az egyik szobából, befogta a szám, és behúzott. Ismerős volt az illata. A szobában lazított a kezein. Lefejtettem a számról a kezét, és megszólaltam.

- Harry? - kérdeztem óvatosan, de nem fordultam meg.

- Szia Leah. - puszilta meg a nyakam. Hátrafordultam, és a számra is kaptam bőven. - Nézd! - húzott az ablakhoz. Kint Rebecca és Liam futott a kerítéshez, egy eldugott helyre.

- Rebecca jól van? És te jól vagy? - néztem aggodalmasan, és zavarodottan rá.

- Tökéletesen van mindenki. Gondolom Rebecca kapcsolt, mikor Liam elmagyarázta neki a helyzetet. - mosolygott gonoszul.

- Akkor mi ez az egész? - kérdeztem.

- Tudod, etetjük Louis-t. Azt mondja, nem fél semmitől, de a horrorfilmeket nem nézi meg, ezért rendeztünk neki egy saját rém sztorit. Én is meg akartalak ijeszteni téged, de elkezdtél rohanni le Rebeccához, mikor sikított, és mindent elrontottál volna. Muszáj volt megakadályoznom. - forgatta meg a szemét.

- Szóval te meg akartál ijeszteni engem? És most csak szivatjátok szegény Loui-t? - ráncoltam a homlokom.

- Igen. - mosolygott.

- Király. Én is benne vagyok. Mit kell tennem? - vigyorogtam.

- Oké. Menj le Louis-hoz, és kérdezd meg halálra ijedve, hogy mi történt. Majd egyszer megint elrabollak. Aztán majd mondom tovább.

- Oké. De ne legyen nagyon durva! Csóró. - nevettem.

Lerohantam a lépcsőn a legjobb maszkomat magamra öltve.

- Louis! Louis! - kiabáltam.

- Leah! Hol voltál? - rohant ki a konyhából. - Jól vagy?

- Rebecca hol van? Mi történt? És hol vannak a többiek? - kérdeztem a legjobb alakításommal.

- Nem tudom. Rebecca is eltűnt. Senkit nem találok. - túrt a hajába.

- Harry hol van? - néztem rá ijedten. Nem válaszolt. - Louis hol van Harry? - csaptam a mellkasára, és lehajtottam a fejem, mintha sírnék, de nem tudtam. Inkább nevettem. de azért sajnáltam szegényt. Lehuppantam, a földre.

- Sajnálom Leah. Megkeressük. Én is nagyon féltem Vicky-t. - guggolt le mellém. - Tudod, ez olyan mintha egy horrorfilmbe csöppentem volna. Itt a baj. - esett le neki.

Liam feje ijedten kikandikált a lépcső mögül. Louis háttal állt neki, de én pont láttam. Rám kacsintott, és azt tátogta: Nyugi. Aztán ismét eltűnt.

- Srácok. Gyertek elő. Leesett. Jó vicc volt. Hahaha. - rohant be a folyosón a konyhába.

Harry az előszobából intett hogy menjek, és a szájához tette a kezét, jelezve, hogy sikítsak.

- Áááááh! Louis! - kiabáltam, miközben rohantam Harry fele.

Megfogta a kezem, és egyből kirohantunk az ajtón. Kint hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Tudod, sajnálom szegényt, de megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ez az egész valós, és te tényleg eltűnnél az életemből. - mondtam, miközben afelé a bokor felé tartottunk, ahol Rebeccáékat láttam.

- És mit tennél? - nézett rám.

- Életem hátralévő részében sírnék, és téged keresnélek. Ha rosszabb történne, ne akard tudni. - mondtam.

- Édes vagy, de azt akarnám, hogy boldog legyél. - mosolygott rám. - Gyere! Most jön a legjobb rész. - fogta meg a kezem, és elindultunk be a garázsba. Itt még egy ajtón bementünk.

- Eddig jól megy. - mondta Harry. Bent ült mindenki. Kivéve Niall, Will és Zayn.

- Sziasztok. - köszöntem. Mindenki visszaköszönt.

- Azt hittem az előbb lebukunk. - nevetett Destiny.

- Soha. Ki öltözik be? - kérdezte Harry.

- Zayn. - mondta Liam.

- Már intézik Will-lel. Niall pedig ügyel Lou-ra, hogy ne unatkozzon. - magyarázta Rebecca.

- Megyek. Ha kész van Zayn, segítek Niall-nek jó irányba terelni Louis-t. - indult el Harry ki.

- Gyertek ki a bokorba. Most jön a finálé. - indult el Liam.

Követtük. Kint letelepedtünk a bokorban ahonnan az egész kertet, és még a konyhát is belehetett látni hála az üvegajtónak.

- Mindjárt jövök. - mondta Harry, és eltűnt a ház mögött. Fél perc és ismét visszajött. - Zayn kész. Megyünk terelni Kicsim? - fordult felém.

- Hogy tudnám visszautasítani ezt az ajánlatot?! - nevettem, majd megfogtam a kezét, és elindultunk. Végigmentünk a bokrok mögött egészen az ajtóig. Bementünk. Az előszobában összeakadtunk Niall-lel.

- Hol van? - suttogta Harry.

- Az emeleten. - mondta Niall.

- Remek. Ügyelj, hogy ablak közelben legyen. - Niall bólintott, majd elindult be.

Mi kimentünk Zayn-ékhez.

- Hívd ide Vicky-t kérlek. - mondta nekem. Bólintottam, majd elindultam a bokorhoz.

- Gyere Vicky. Kellenél. - mondtam neki.

- Oké. - mondta, majd követett.

Visszamentünk Harry-ékhez.

- Figyeljetek. Valahogy le kell csalnunk Louis-t az emeletről ki a kertbe. A vad gyilkos. - nevetett Zayn-re Harry, miközben Vicky-nek magyarázott. - végezni akar veled, és te a szerelmed hívod. Ha te vagy veszélyben fél perc és itt lesz, de jó hangosat sikíts ám. Szóval show time gyerekek. - mondta Harry, majd intett nekem és Will-nek, hogy tűnés a bokorba.

Onnan figyeltük tovább az eseményeket. Vicky leült a földre Zayn pedig elé állt.

- Ááááá! Louis! Valaki segítsen! - kiabálta Vicky, miközben a beöltözött Zayn közeledett hozzá. Figyeltük az ablakokat, és egyszer Louis nézett ki az egyiken, de azonnal el is tűnt.

- Szegény szomszédok. - nevettem halkan a bokorba.

- Hagyd békén te elmebeteg állat. - kiáltotta Louis, mikor kiért a kertbe, majd nekirontott Zayn-nek. Ráugrott, és ledöntötte a lábáról. Elkezdte fojtogatni.

(Nem így kell elképzelni, egyszerűen csak nem bírtam ki, hogy ezt a képet ne tegyem bele. xd)

- Louis ne! - fogta meg a kezét Vicky, de a fiú nem engedett.

- Hagyod békén! - rohant ki a bokorból Will.

- Haver elég! - jött elő Harry is.

- Will? Harry? - mindenki kijött. - Liam? Rebecca? Leah? Destiny? Niall?

- És Zayn. - vette le köhögve a maszkot a fiú.

- Zayn?

- Haver. Szállj már le rólam. - tolta le a fiút magáról.

- Tudtam! Tudtam! Ugye, hogy megmondtam! - kapta fel Vicky-t. majd megcsókolta elégedetten. Louis remekül állta a sarat. Nem vesztette el a lélekjelenlétét egy pillanatra sem. Le a kalappal.