53. ~Nem jöttök a vízbe?*

Baby you light up my world, like nobody else,

The way that you flip your hair gets me overwhelmed

But when you smile at the ground in aint hard to tell…

Keltem reggel egy hangra. Ez egészen konkrétan Harry szólója volt. Gyorsan kapcsolt is az agyam. Ez az én csengőhangom. Kivágtam a szerelmem részét, és most az szól. Hívnak. Felültem, és elkezdtem kotorni a telefonom után. Hallottam, hogy valahonnan alólunk csörög, de nem láttam sehol. Nem tudom kiké lehetett, de jó pár lábat megfogtam. És végül megvan a telefonom. Rebecca lábánál a lepedő alatt. Hogy hogy került oda, azt nem tudom, de most lényegtelen. Felvettem.

- Halló. - szóltam bele a reggeli hangomon.

- Szia Leah. - hallottam azt a hangot, mely pár másodperce még énekelt nekem.

- Szia Harry. - mosolyodtam el.

- Harry? Mit akar? - kérdezte mögöttem Will kómásan. Most ébredezett mindenki.

- Felkeltettelek titeket? - kérdezte a fiú. Gondolom hallotta a lányt.

- Igen, de nem baj. Már ideje volt… - gyorsan megnéztem az időt. - … fél 9-kor.

- Remek. Lejöttök velünk ma a partra?

- Mármint kikkel? - kérdeztem.

- Velem, a srácokkal, Austinnal, Destiny-vel és Angelával. - sorolta.

- Azok kik? - kerekedett ki a szemem.

- A lányok akik segítettek nekem, még a dedikáláson. Ikrek. Nagyon jó fejek, majd megismered őket. Tartozom nekik ennyivel. - magyarázta.

- Nem is tudom. Tudod, ma este utazik el Rose, és…

- Mi van velem? Hova akarunk menni? - kérdezte nővérem még kómásan.

- Harry hív minket a partra. - magyaráztam.

- Remek. Akkor menjünk. - pattant fel, de meg is szédül, é visszahuppant.  

- De ma vagy itt utoljára…- ráncoltam a homlokom.

- Pontosan. Legyen ez a nap emlékezetes, és ott is együtt vagyunk. - nevetett.

- Pompás. Akko 10-kor értetek megyünk. - mondta Harry, és le is rakta.

- Lányok meg vagyunk hívva a tengerpartra a srácokkal. - mondtam.

- Yeah. - kiabálta Rebecca.

- Will, haza kell mennünk átöltözni, meg a fürdőruháért. - ijedt meg Vicky.

- Nyugalom. Hazamentek, majd visszajöttök ide, és együtt felvesznek minket a fiúk, oké? - jött rá a megoldásra Rose. - Messze laktok?

- Pár utca. Gyalog  10 perc. - legyintett Will, és már indult is készülődni.

Összekapták magukat villámtempóba. Mi csak néztünk. Megszólalni se tudtunk.

- Mindjárt jövünk vissza. - mondta Vicky az ajtóból, majd eltűntek.

- Hűh. - mondta Rebecca.

- Hát ez gyors volt. - nevettem. - Na, készülődjünk.

Elindultunk a szoba fele. Felvettük a fürdőruhánk, rá egy pólót és egy rövidgatyát.

Mikor mindenki kiválasztotta a megfelelő darabokat Will és Vicky már vissza is jöttek.

Én egy sima virágmintás fürdőruhát választottam, Rebecca egy kéket, Rose egy narancssárga virágosat. Ha jól láttam Will Amerika mintásba volt, mint a cipője, Vicky pedig erős rózsaszínbe. Eltettük a papucsunk, a törülközőnk és mindent, ami kell.

- Mi ez a táskádba Will? - kérdezte Rebecca, mikor a lány letette kinyitva a pultra.

- Mi? - ráncolta a homlokát.

- Ez itt? - mutatott bele.

- Ja hogy az! Hát…őőő… izééé… Répa meg zöldalma nekem és Louis-nak. - pirult el.

Elkezdtünk nevetni.

10-kor pontban a ház előtt állt két autó. Felkaptuk a cuccunk, és lesiettünk. A fiúk szépen felsorakoztak a kocsik előtt. De nem csak Ők. Mindenki. A 13-an voltunk. Szép kis társaság. Megöleltem mindenkit. A többiek is hasonlóan tette, és akit még nem ismertek, annak bemutatkoztak.

- Szia Austin. - örültem meg, mikor a fiúhoz értem. Megöleltem, majd utána két számomra idegen lány következett. Nagyon hasonlítottak egymásra, így feltételezem Ők az ikrek, akikről Harry mesélt.

- Sziasztok. Leah vagyok. Angela és Destiny, igaz? - öleltem meg őket.

- Igen.

- Már sokat hallottam rólatok. Bocsássatok meg nekem, de olyan egyformák vagytok. Melyikkőtök ki?

Egészen elpirultam, de Ők csak nevettek.

- Én vagyok Angela. - mondta a szoknyás lány.

- Én pedig Destiny. - mosolygott az alacsonyabb.

- Értem. Ne haragudjatok. - nevettem.

- Semmi. Gyakran kevernek össze minket. - mondta Destiny.

Beszálltunk mind a kocsiba. Én, az ikrek és Niall, Harry kocsijába ült. Természetesen az anyósülésen foglaltam helyet a szerelmem mellett. Elindultunk.

- Remélem ezúttal nem lesz semmi baj. - nevettem.

- Nem lesz, nyugalom. - mondta Harry.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Angela.

- Mikor legutoljára lementünk a partra, akkor tört el Harry csuklója. - simítottam meg a gipszet.

- Értem. - bólintott a lány.

- De már gyógyul, nem? - kérdezte aggodalmasan Destiny.

- Persze. Már nem is fáj. - rántotta meg a vállát Harry.

- Azért csak óvatosan. - mosolyogtam.

Lassan megcsóválta a fejét. De tudom, hogy jól esik neki az aggódásunk. Nem tagadhatja le.

Egyórás autóút után végre megjöttünk. Kiszedtük az autóból minden cuccunk, majd elindultunk le a partra. Ismét át a kis erdős részen, és kint is vagyunk. Mi már ismertük az utat.

- Jé. Ott a gyökerem! - kiáltott egyszer fel Harry, és mutogatott le a földre. Mi csak nevettünk. Abba a gyökérbe esett el.

- És nézd, ott helyünk. - bújtam hozzá, és mondtam neki.

Csak elmosolyodott, és nyomott egy csókot a számra.

- Szeretlek. - mondta.

- Én is. - feleltem.

Szépen leterítettük a törölközőt, elrendeztük a cuccaink, majd mi lányok kicsit kifeküdtünk napozni. De a srácok legnagyobb bánatára még csak ruhában.
- Nem jöttök a vízbe? - térdelt le a fejünkhöz Lou.
- Mi van? Hiányzik, hogy valakit megfürdessetek? - szólt be Vicky.
- Őszintén? Igen. - nevetett a fiú.

- Hát akkor lesheted, hogy belemenjünk. - nevetett Rebecca.

- Tényleg? - jött oda Liam is. - Srácok. - kiáltotta el magát.

- Igen? - kapta ide mindenki a fejét.

- A lányok nem szeretnének fürdeni… - tette csípőre  a kezét.

Mindenki odarohant hozzánk, de volt egy megmentőnk.

- Srácok, állj! - szólalt meg Zayn. Megörültünk, de nem jött be. - Most dönthettek lányok. Szeretnétek, hogy vizes legyen a ruhátok? Mert ha nem, még most vegyétek le. - mosolygott gonoszul.

Összenéztünk, és egyre gondoltunk a csajokkal. Már azért se adjuk meg nekik azt az örömet, hogy megfürdessenek. Lekaptuk először csak a fölsőnket, majd a gatyánkat. Direkt jó Bay Watch mozdulatokkal, hogy kicsit lefagyjanak. Elértük a kívánt hatást. Itt az idő. Most nyomás a vízbe. Mindenki elkezdett rohanni a vízbe, míg szegény srácok csak álltak kint lefagyva,és néztek utánunk. Mikor már combig ért a víz megálltunk, és visszanéztünk.

- Na mi van fiúk? - kiáltotta ki Will.

- Lefagytatok? - nevettem.

- Ez nem jött be. - szállt be Angela is.

- Na most fussatok, ha nem akartok még jobban vizesek lenni. - nevetett Harry.

- Jaj, csak a hajamat neeee. - sipákolta viccesen Will.

- Nem fog sokáig száraz maradni. - kiáltotta Austin, miközben lassan elindultak befele.

Az ő tempójukban, mi is elindultunk kicsit beljebb. Már a derekamig ért a víz. A fiúk egyre inkább közeledtek. Csak, hogy kicsit provokáljuk őket még elkezdtünk játszani a kezünkkel a vízben. Nem kellett nekik több. Megindultak. Mindenki elkezdett rohanni, ami nem volt könnyű az egyre mélyülő vízben. Sajnos. Mi szívtuk meg valamilyen szinten, mert beljebb voltunk a mély vízben. Will-t kezdte utolérni Zayn.

- Na most vizes lesz a hajad. - kiabálta.

De azzal nem számolt, hogy a lány már mellkasig érő vízben van. Will lebukott, és eltűnt a vízben. Zayn megrémült, és ijedten kapkodta a fejét ide-oda.

- Will! Will? - kiabálta.

Egyszer a lány feltűnt mögötte, és belerántotta a vízbe.

- Neee a hajamat neee. - kiabálta Zayn, mint egy kislány.

- Nekem is vizes. - nevetett Will.

- Ezt még visszakapod. - kezdték el locsolni egymást.

Engem kezdett beérni Harry. Megálltam, és megfordultam. Nekem még csak derékig ért a víz. Csípőre tettem a kezem.

- Még csak most kaptál vissza, és máris bántasz? - vágtam szomorú fejet.

- Hát… - először gondolkozott, majd rávágta, mikor beért. - Téged soha. - ölelt meg. Közben Rose is odaért mellénk. - De a nővéredet igen. - nevetett, és belerántotta a lányt a vízbe.

- Harold!- kiabálta nővérem.

- Igen? - vágott a fiú ártatlan fejet.

- Belerántottál!- jelentette ki az amúgy is egyértelmű tényt.

- Ti provokáltatok. - nevetett. Én csak nevettem mellettük. - Te is provokáltál. - ugrott rám, majd a következőpillanatban, már a víz a tüdőmbe hatolt, én pedig köhögve és fuldokolva jöttem a felszínre.

- De gonosz vaagy! - kiáltottam rá, és ráugrottam a hátára. A lehető összes módon, ahogy csak tudtam kócoltam a haját.

- Mit csinálsz?! A hajaaam! Leah. Nee! - kiabálta teli torokból, viszont nem engedtem.

De megoldotta. Hátrabukott. Még volt annyi időm, hogy befogjam az orrom. Megint merültem egyet, de megérte, mivel buszút álltam. Feljöttünk.

Közbe a szemem sarkából láttam, hogy Rebeccát is megfürdette Liam. Ahogy futott a lány, a fiú rávetődött, és együtt zuhantak, de ők nem voltak olyan mély részen, szóval a fejük kint volt, mikor seggre ültek egymás hegyén hátán. Mikor kinevették magukat, elkezdtek smárolni. Olyan édesek együtt. Kicsit arrébb Vicky rohant Louis elől, de egyszer a lány megállt, és vele szembe kezdett el futni. Louis összezavarodott, majd vette a lapot, és elkezdett ijedt fejet vágni, aztán ordítani, mint egy kislány. Megfordult, és kirohant a partra Vicky elől. Kint megvárta, és megölelték egymást, amit egy csókcsatával zártak. Nem gyors ez egy kicsit?! Niall Desiny-t vette üldözőbe. Destiny megállt egyszer, és Niall felé fordult.

- Na jó. Essünk túl rajta. - nevetett a lány.

- Oké . - ért oda Niall.

A szöszi Destiny bokája mögé tette a lábát, majd elkezdte dönteni hátra, így mikor Destiny hagyta, hogy boruljon, még ki is lett buktatva. A víz náluk is alacsony volt, ezért csak fenékre huppant. Niall csak röhögött.

- Segíts felállni. - nyújtotta a kezét a lány.

- Gyere. Csak mert rendes vagyok. - ragadta meg a kezét Niall, de Destiny belerántotta a vízbe.

- Csak mert rendes vagy. - nevetett a lány. Niall is nevetett, majd elkezdtek beszélgetni a vízben, de azt már nem hallottam.

Angela Austin elől rohant. Gondolom beleléphetett egy mélyedésbe, mivel egyszer csak magától orra esett barátnőm. Austin beérte.

- Nélkülem is elég vizes vagy. - nyújtotta a kezét. Angela megfogta, és a fiú felhúzta. Elindultak ki, és közben beszélgettek. Vicces lehetett a téma, mivel sűrűn nevettek.

Kimentünk mi is a partra. Csurom egy vizes voltam.

- Édes. Hoztál törölközőt? - jött oda hozzám Harry.

- Persze. Miért? - ráncoltam a homlokom, de közbe mosolyogtam.

- Mert én nem hoztam. Köszi. - nevetett, és már fogta is meg.

Tehetetlenül ejtettem le a karom a combomra, majd leültem a homokra. Hátradőltem, és csak élveztem a napot.