58. ~Búcsú.*

 Ne haragudjatok, amiért csúsztam az új résszel. Sajnos Anya elrángatott egy olyan eldugott kis faluba nyaralni, ahol még a mobilnet is csak lassan fut, és térerő is alig van. Szóval az egyetlen elfoglaltságom az írás. Itt a Facebook, Twitter, Skype felejtős fogalom, mindenki melegítőbe és kacsapapucsba jár. Senkinek nem ajánlok ilyen helyet. De van jó oldala is. Anya megígérte, hogy kárpótol ezért. Még nem tudom, mit talált ki, de szurkoljatok hogy jó legyen. Már két tippem van. Azok nagyon állatok. De lényeg a lényeg sajnálom, ha kések. Nem is tartalak fel titeket, itt az új rész jó szórakozást. : )

58. ~Búcsú.*

Leah szemszögéből:

Már senki sem haragudott Vicky-re és Louis-ra, bár Will és Zayn eltűntek. Pontosabban Zayn eltűnt Will pedig elment megkeresni, és lekezelni a sebét.

- Gyerekek. Sajnálom, de nekünk indulni kéne. Fél 5, és még át is kéne öltözni. Gondolom nem akarunk vizes cuccban beülni a kocsiba. - mondtam, hogy mindenki hallja.

- Rendben. Úgyis sötétedik. - nyugtázta le Liam.

Elkezdtünk készülődni.

- Megkeresem Will-t és Zayn-t. - indultam el az erdő fele.

- Megyek veled! - rohant utánam Harry, majd mikor beért felvette az én tempóm.

- Hova mentek? - kérdezte Vicky.

- Megkeressük Will-éket. - mondta Harry.

- Megyünk mi is. Van nekik egy kis mondandónk, igaz Louis? - célzott a lány.

- Jah. - mondta nem valami lelkesen Lou.

Így aztán elindultunk négyen be az erdőbe.

- Szerintem nézzük meg először a kocsinál őket. Will elkérte a kulcsot, hogy kivegye az elsősegélydobozt, és lekezelje Zayn kezét. - világosított fel minket Harry.

Bólintottunk.

Mikor odaértünk a parkolóba, elég furcsa látvány tárult elénk. Zayn és Will a nyitott kocsi előtt, a külvilágot kizárva smároltak. Mindenkinek kikerekedett a szeme, de nem lepődtünk meg. Valahol mindenki számított rá.

- Szerelmesek! Indulás van! - kiáltott oda Harry. Mindketten felénk kapták a fejük. Oldalba löktem Harry-t. - Mi az? - nem értette.

- Olyan aranyosak. Miért zavartad meg őket? - ráztam meg lassan a fejem, és húztam el a szám.

- De muszáj átöltözniük. - ölelte át a derekam, és nyomott egy puszit az arcomra.

- Mi? - kiabált ide Zayn.

- Öltözzetek át! Indulunk. - mondtam, mikor közelebb értem hozzájuk.

- Megyünk. - indultak el felénk, miután bezárták a kocsit.

- Nagyon sajnálom azt a viccet Zayn. - mondta Vicky, majd mikor meglátta, hogy Louis nem mond semmit oldalba lökte.

- Ja. Én is. - mondta a fiú.

- Nem haragszom a vicc miatt. - kivehető volt, hogy azok már nem estek neki olyan jól, amiket Loui a fejéhez vágott.

- Haver tényleg sajnálom. Nem akartam, oké? - lökte oldalba.

- Semmi Louis. - mosolygott aprót Zayn.

Visszaértünk a többiekhez. Mi lányok elmentünk oda átöltözni, ahova a múltkor Rebecca ment el "tesztelni a bátorságát". Itt viszonylag biztonságban voltunk a kíváncsiskodó szemek elől. Pedig a fiúkat igazán nem zavarta volna, ha ott öltözünk velük. Ennek szót is adtak, de nem vettük figyelembe. Így aztán lefelé görbülő szájjal hagytuk ott őket. Mikor visszamentünk hozzájuk, már kicsit jobb kedvük volt. Mindenki beszélgetett, csak Niall ült külön, és nézte a sziklát.

- Mi baj? - támaszkodott a vállára hátulról Destiny.

A fiú egyből elmosolyodott és felnézett.

- Semmi. Csak szép ez a szikla naplementében.

- Igen az. - nézett fel Destiny is.

- De már nincs időnk végignézni. - húzta el a száját Niall.

- Majd egyszer visszajövünk, és bepótoljuk. - mosolygott a lány.

- Rendben. - egyezett bele a szöszi srác, majd felállt, és megcsókolta Destiny-t.

Olyan édesek együtt. Niall sem vacakol. Első találkozásnál a lényegre tér, ha tetszik neki a lány. Bár Destiny elmesélte, hogy valójában nagyon félénk. Viszont Detsiny is olyan kis aranyos és jószívű. Egymáshoz illenek.

Mindenki megtalálta a leendő vagy már meglévő párját, és kézen fogva elindultunk vissza a kocsihoz. Louis, Vicky, Rose és én Harry terepjárójába ültünk Megint a szerelemem mellé az anyósülésre kerültem. Tetszett. Útközben elbeszélgettünk, majd az egy órás út után megállt az autó a házunk előtt. Jött a búcsú ideje. Rebecca, Rose és Én itt kiszálltunk. Elbúcsúztunk mindenkitől, de kétség kívül a legtöbb időt párunknál töltöttük. Vagyis én Harry-nél, Rebecca pedig Liam-nél. De szépen egyesével mindenkit megöleltünk. Zayn és Will átültek Harry-hez, hogy ne kelljen mind a két kocsival hazavinni a lányokat. Így Ő hazavitte Vicky-t és Will-t, míg Liam az ikreket és Austin-t. Még gyorsan elkértem az ikrek telefonszámát, majd elindultak.

Mi elballagtunk a liftig, majd fel az ajtónkig. Bementünk, és levágtuk magunkat a kanapéra.

- Hulla vagyok. - mondtam egyszer.

- Én is. - mondták a lányok egyszerre.

- Pedig még össze kell pakolnom. - húzta el a száját Rose.

- Segítünk. - mondtuk egyszerre Rebeccával.

Feltápászkodtunk, és bementünk a szobámba. Mindent beledobáltunk Rosalie bőröndjébe. 15 perc alatt készen is voltunk. Még szerencse, hogy nem pakolt ki annyira. Bár én jobban örültem volna neki, ha úgy készül, hogy marad még.

- Menj el letusolni, mi addig átnézzük a lakást, hátha van még valami. - mondtam.

Nővérem bólintott, és már el is tűnt a fürdőszobában.

Még itt-ott találtunk egy pár cuccot, de nem olyan lényegeseket. Beletettük a bőröndbe. Rosalie után mi is elmentünk lezuhanyozni, míg Ő a tisztálkodási szereit pakolta össze.

Mikor már teljesen kiöltözve, induláshoz készen álltunk, átgondoltuk a dolgokat.

- Telefontöltő? Telefon? Pénztárca? Útlevél? Laptop? Tartozékai? - soroltam a leglényegesebb dolgokat.

- Meg van. - mondta Rose.

- Oké. Akkor indulás. - nyitotta ki az ajtót Rebecca.

6:55 volt. Fogtunk egy taxit, és 7:10-re már a reptéren álltunk. Nagy volt a nyüzsgés, de még tűrhető. Rose beadta a csomagjait, majd visszajött.

- Vigyázz magadra, és hívj, ha megérkeztél. - adtam ki neki a feladatot.

- Nyugalom Anya, nem lesz semmi baj. - mondta viccesen. Kicsit tényleg úgy beszéltem, mint Anya.

- A nővérem vagy. Féltelek.

- Köszi Leah. Szeretlek.

- Én is…De a szobám továbbra is tabu. - mondtam szigorúan.

- Tudom. - nevette el magát.

- Puszilom Anyáékat, és üzenem, hogy jó lenne, ha felhívnának, vagy legalább felvennék a telefont.

- Átadom. - bólintott.

- Hiányozni fogsz Rosalie. - öleltem meg.

- Te is nekem hugi. - szorított meg.

- Jó utat Rose. Üres lesz a lakás. - húzta el a száját Rebecca, de azért közbe mosolygott is.

- Köszönöm. Te is nagyon fogsz hiányozni. És a többiek is. Puszilok mindenkit. Remélem még találkozom velük, de veletek biztos. Majd nemsoká azért gyertek haza látogatóba….Jah, és Leah. Anyáéknak már annyit elmondtam, hogy szerelmi gondod van azért jövök el, de a többit jó lenne ha tőled tudnák meg.

- Micsodaa? - kerekedett ki a szemem.

- Egyszer ígyis-úgyis meg kell tudniuk. Puszi lányok. Szeretlek titeket. Majd csörgök. - nyomott két-két puszit az arcunkra, majd elviharzott a gépe felé. Mi csak néztünk utána.

- Gyere, menjünk haza. - mondta Rebecca, majd elindultunk ki a reptérről.

Beszálltunk egy taxiba, megadtuk neki a címet, majd elindultunk. 15 perc, és a ház előtt álltunk. Felmentünk, és ismét levágtuk magunkat a kanapéra.

- Felhívom Will-t. - mondtam.

- Miért? - ráncolta a homlokát Rebecca.

- Kíváncsi vagyok, mi van vele és Zayn-nel. - és már el is kezdtem hívni.

(Saját kép…Bocsi, ha furcsa)

- Szia Leah. - szólt bele.

- Szia Will. Az az igazság, hogy azért hívlak, mert itt helyben szétrobbanok a kíváncsiságtól. Szóval…

- Mi van köztem és Zayn között, igaz? - szakított félbe, és nevette el magát.

- Igen. Elmondod? Már ha nem nagy titok.

- El, de nem telefonon. Holnap reggel találkozhatunk 9-kor a Starbucks-ban? Nekem is lenne kérdésem. Ti biztos tudjátok a választ. - hallottam amint ezeket a szavakat mosolyogva mondja.

- Oké. Semmi akadálya. Akkor holnap 9.

- Igen. Szia Leah. Jó éjt.

- Szia. Viszont. - azzal letettem.

 - Na? - kérdezte Rebecca.

- Holnap reggel 9-kor van egy találkozónk a Starbucks-ban.

- Oké. - bólintott barátnőm.

Nem kellett kétszer kérni. Bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is. Eléggé lemerített minket a mai nap.