III. 21. ~Megmentő.*

Kedves olvasóim. Mi van veletek? Alig kapok kommenteket (tisztelet a kivételnek). Látom, hogy nap mint nap minimum 75-en nézik meg a részt, de senki nem kommentel :/ 

III. 21. ~Megmentő.*

Megálltam a parkolóban. Nem volt kedvem ehhez, de muszáj volt. Bementem a terembe. Már majdnem mindenki bent volt. Köszöntem Will-nek, és Vicky-nek. Beszélgettünk. Aztán megjött Chris. Éppen elindult volna felém, de ekkor megjött Lora. Szerencsére. Elkezdődött a próba. Hihetetlenül rossz rézés volt megint körbetáncolni Chris-t, ahogy majd Liam-et fogom. Végigment a két óra. Sajnos megint egy fél órás szünet jött. Magamban azt kívántam: bárcsak inkább végigtáncolnánk a 4 órát szünet nélkül! Kimentem a stúdióból levegőzni. Leültem a bajárat melletti padra.

- Tudom, hogy valami nincs rendben veled. - mondta mögülem valaki. A francba. Megismertem. Chris volt az. Ki más?!

- Nincs semmi baj. Tényleg. - feleltem, de nem néztem rá. Leült mellém.

- Ma nem mosolyogtál, mikor táncoltál körülöttem. Nem örültél neki, hogy én állok ott. - jelentette ki, és húzta el a száját. - Mi bajod van velem Rebecca? - bukott ki belőle.

- Semmi bajom nincs veled. - mondtam, és ijedten néztem rá.

- Miért akarod, hogy Viviennel beszéljek? - kérdezte.

- Mert ő hozzád való. - mondtam.

- Micsoda? Hogy én meg Vivienn? - kerekedett ki a szeme.

- Igen. Miért ne?

- Szép lány, de nekem olyan ellenszenves. - ennek hallatán egy kicsit elmosolyodtam. Ha tudná?!

- Miért nem beszélgetsz vele? - kérdeztem.

- Miért olyan fontos ez? Én veled szeretnék beszélgetni. - csúszott közelebb.

- Nem. Velem nem lehet.

- Miért nem? Sokat jelentesz nekem. Sokkal többet, mint Vivienn. Sőt.

- Ha tényleg fontos vagyok neked, akkor kérlek beszélj vele, és próbáld megkedvelni. - néztem rá kérőn. A szeme meglágyult. Látta, hogy ez fontos lenne nekem, majd a megvilágosodás fénye csillant meg a kék íriszeiben.  

- Mit tett veled? - kérdezte.

- Semmit. - mondtam, és elnéztem a másik irányba.

- Látom, hogy valamit mondott. Mondd el!

- Lényegtelen. Nem fontos neked. - mondtam egyszerűen.

- De csak az, hisz úgy tűnik, én is a  részese vagyok. - mondta.

- Neked csak annyit kell tenned, hogy összejössz vele.

- Hát ez nem kis dolog. Én szívesebben jönnék össze veled, de ez már bonyolultabb. - felelte.

Meglepetten felé kaptam a fejem. A szavai szíven ütöttek. Chris nem csak a barátom akar lenni. Vagyis a barátom akar lenni csak éppen pasi értelemben. De én csak egy havert látok benne. Tény, hogy nagyon jól néz ki, de én Liam-et szeretem. Még ha elhanyagol is, ő a szerelmem, és mindig is az lesz. Chris nem állhat közénk a szép mosolyával, a kedvességével, a kék szemeivel, a segítőkészségével, az izmos felsőtestével..."ÁLLJ!" Kiáltotta a fejemben egy kis hangocska. Ezek mind megvannak Liam-ben is. Mondanom kell valamit...

- Nekem van barátom. - feleltem végül komolyan.

- Tudom. - sóhajtott egyet. - És legalább ő tudja az okát, hogy miért vagy ilyen? - megráztam a fejem. - Kár. Pedig ha szeret , segítene.

- Ez nem ilyen egyszerű. Ő azzal segít, ha nem tudja. Van elég gondja nélkülem is.

- Hidd el nekem, ha tényleg annyira szeret, mint amennyire megérdemled, te leszel neki az első. - felelte.

- Gondolod? - kerekedett ki a szemem.

- Biztos vagyok benne. - mosolygott, de igencsak erőltetettre sikeredett. Megláttam, hogy rosszul esett, hogy ezt mondta. Hogy ő ad nekem tanácsot Liam-mel kapcsolatba.

- Chris én...áh. - mondtam mérgesen. Elegem lett ebből az egészből. - Nem is értem, miért vagyok én itt. Per pillanat egy csődtömeg vagyok, akit mindenki leszar vagy kihasznál. - ejtettem le a kezem tehetetlenül.

- Dehogyis. Te egy csodás lány vagy. Többen szeretnek mint gondolnád. És ezt biztos ki is mutatják, csak most nagyon el vagy kenődve. - mosolygott bíztatóan.

- Jah...kimutatják. A legjobb példa erre a sok utálkozó levél, amit a directionerektől kapok. - húztam el a szám cinikusan.

- Velük ne törődj. Bár ezzel jár, ha egy sztár a barátod. Félre ne értsd, Liam biztos tökéletesen néz ki és mindent tökéletesen csinál, hisz egy világsztár, de annyi mindenből kimaradsz emiatt. Nem gondoltál még rá, hogy egy egyszerű pasi mellett könnyebb lenne? - a szemében remény csillant meg.

- Chris. Ez az egyszerű pasi te lennél? - hunytam le a szemem, és kérdeztem halkan. Ehhez most nem volt hangulatom, és sok türelmem sem.

- Például, de bárki. - javított.

- Én szeretem Liam-et. Túlságosan is. Talán az a gond, hogy ő is engem. Rajtam keresztül sebezhető a karrierje. Neki lenne sokkal egyszerűbb, ha nem lennék neki. Ha nem leszek ügyes, tönkre is tehetem, pár szóval. - hajtottam le a fejem. Ismét elöntött a Vivienn iránti szín tiszta düh.

Chris szeme meglágyult, és méregetni kezdett.  

- Mi történt veled? Egy életvidám, nevetős lány voltál, de tegnap mikor kijötté a mosdóból valami megváltozott. Mi történt? - kérdezte.

- Besétált Vivienn az életembe. - feleltem túlságosan is meggondolatlanul.

- Miért? Mit tett? - kérdezte ismét. Nem feleltem. Az agyam kattogott. Egyre csak az a mondat ismétlődött a fejemben: "Mit kéne mondanom? Mit kéne mondanom? - Kössünk alkut. Ha elmondod, megteszek minden  tőlem telhetőt, hogy segítsek. - mondta.

- Tényleg? - kaptam felé a fejem.

- Igen. Még ha ez az is, hogy beszélgetnem kell Viviennel. - mosolygott bíztatóan.

- Legyen. - sóhajtottam. - Tegnap a mosdóban Vivienn megfenyegetett. Ha nem szállok le rólad, és hozlak össze vele, akkor el fogja érni, hogy vége legyen Liam karrierjének. Egyszerűen csak felhívja a médiát, és névtelenül nyilatkozik valami hazugságot. Ezzel őt is, engem is és a bandát is tönkre tenné. Liam-nak az élete az éneklés. Nem élné túl, ha megutálnák egy hazugság miatt. Az én lelkemen száradna. - csordult ki egy könnycsepp. Chris szeme kikerekedett.

- Erre...erre lenne képes. Miattam? - dadogta.

- Igen.

- Te jó ég.

- Lehet beszélek Liam-mel, csak nem akarom még ezzel is terhelni. Alig találkozunk annyi dolga van. Reggel elmegy és csak késő este jön haza. - dadogtam.

- Segítek. Meg is van, mit teszek vele. Kicsit gonoszul fog hangzani, és ez nem én vagyok, de ő kezdte. - mondta.

- Mit akarsz csinálni? - kérdeztem.

- Kihasználom. Köcsögül.  - jelentette ki. Kikerekedett a szemem. - Ez nem én vagyok, de így hátha megtanulja a leckét. Így téged sem fog hibáztatni, engem pedig megutál. Na és? Kit érdekel az a boszorkány? - magyarázta.

- Te megtennéd ezt, hogy végre leszálljon rólam? - kérdeztem.

- Persze. Ez egy..egy nem is tudom, mit mondjak rá. Csak így nem lesz gond. - rántotta meg a vállát.

- Chris, te képes lennél Viviennel....? - nem fejeztem be.

- Nem úgy, te butus. - nevetett. Összezavarodtam. Látta, így elmagyarázta. - Beszélgetek vele. Elhívom egy randira, majd egyszerűen elhagyom. Csak megvárom, mire belém szeret teljesen, aztán csinálok egy hisztit, és elküldöm a francba. - mosolygott.

- Köszönöm. - halványan elmosolyodtam. Egy hatalmas kő esett le a szívemről.

- Neked bármikor. Kapok érte egy ölelést? - állt fel, és tárta ki a karjait előttem.

Elmosolyodtam, és hozzá bújtam. Magához szorított. Jól esett érezni, hogy végre valaki szeret, és megölel. Persze tudom, hogy Liam mindennél jobban szeret, de mégis...elhanyagoljuk egymást. Késő este ér haza, és akkor megy el, mikor én még alszok. Megoldás. Nem szabad sokáig aludnom. Tudom, hogy nem keltene fel. Legközelebb korán felkelek. Chris a fejemre hajtotta a fejét. Ez már kicsit kezdett kellemetlen lenni. Nehogy félreértse. Eltávolodtam.

- Köszönöm. Nagyon. - mondtam ismét, és mosolyogtam.

- Ne köszönd. Neked szívesen segítek bármikor. De ugye attól mi még beszélgethetünk? - kérdezte óvatosan, miközben ismét leültünk.

- Remélem abból, hogy barátian elvagyunk nem csinál gondot. De csak óvatosan. - mondtam.

Bólintott. Előhúzott a zsebéből egy tábla csokit.

- Egy kis boldogsághormont? - tartotta elém, hogy törjek. Elnevettem magam, és törtem belőle. Beleharaptam. Chris-re néztem, aki ijedt fejet vágott.

- Mi az? - kérdeztem.

- Te jó isten. Nézd, máris hogy rakódnak a tökéletes alakodra a párnák. - viccelődött ijedt hangon.

- Jó van már. Néha mindenki eszik édességet. Az már más, hogy te többet, mint egy átlag ember. - löktem oldalba.  Elnevettük magunk.

Aztán lejárt a szünet. Vissza kellett menni. Úgy tűnik ez a fél óra, most 45 perc lett. Lora nem jött vissza időben. Próbálgattuk mi magunk a táncot, meg  elbaromkodtunk. Chris rám mosolygott, majd odament Vivenn-hez. Láttam a lányon, hogy nagyon zavarban van, és most igazán boldog. Nagyon belezúgott Chris-be, és végre ő is észrevette. Igaz az én segítségemmel, és majd pofára fog esni, de most boldog. És különben is.  Nem érdemli meg, hogy egy kicsit majd neki is fájjon?!

Aztán betoppant Lora.

- Sajnálom a késésért, de el kellett ugranom, és a Londoni forgalom nem a legjobb ilyenkor. - mentegetőzött. - Hajrá gyerekek, táncoljunk! - tapsolt kettőt. Már be is álltunk a nyitóceremóniai tánchoz. Eltáncoltuk vagy háromszor. Ez is sok volt, mivel ez a tánc nagyon hosszú. A nyitóünnepségen hatalmas show lesz. Persze nem akkora, mint a záró ceremónián, de Lora elmondása szerint először úgy lesz berendezve a stadion, mintha egy dombon lennénk. Mint kint a szabadban, és a végén ki fogják önteni az 5 karikát vasból, amit majd fel fognak emelni a levegőbe. Megvan erről az egészről az elképzelésem, de általában úgyse úgy néz ki, ahogy az ember elgondolja. Ez már csak így szokott lenni.

- Remek volt. Nagyon szép. Már kívülről tudjátok, oda-vissza. Holnap és holnapután a stadionba fogunk próbálni a többiekkel. Nem kell hozzájuk igazodnotok, ti külön táncba lesztek, csak mégis megnézzük, hol fogtok állni, merre kell táncolnotok, ki után jöttök. - magyarázta. Már alig várom, hogy meglássam milyen lesz a stadion. - Szóval akkor holnap fél kettőre a stadion-hoz kell menni, nem ide. De nekem már most futnom kell oda. Holnap találkozunk. Sziasztok. - kapta össze a cuccát, és ki is ment. Lora mindig nagyon elfoglalt. Mindig siet valahova. Most éppen a stadionba. Irigylem, hogy ő már tudja, hogy fog kinézni, én meg csak a fantáziámra hagyatkozhatok. Most kb. egy órával hamarabb ért véget a próba. De nem gond. Már úgyis tökéletesen tudjuk.

Összepakoltam a cuccom. Vivienn boldogan leguggolt mellém.

- Kösz Csipkerózsika. - mosolygott, de egyben komolyan is mondta. A hangsúllyal jelezte, hogy még nincs vége. És megint a Csipkerózsika... lehajtottam a fejem, és összeszorítottam a szemem. Itt helybe meg tudtam volna tépni, de nem lehetett. Annak csak Liam meg a banda szívja meg a levét. Inkább viselem. Ennyi volt. El is ment.

Elköszönt tőlem Will és Vicky. Átmentek a Starbucks-ba, ahogy szoktak. Már csak én voltam bent meg Emily. Kimentem az ajtón, egyenesen le a lépcsőn. Sok nem volt kedvem semmihez. Már kezdtem boldog lenni hála Chris-nek, erre Vivienn megint megszólalt, és elrontotta a hangulatom. A kijárat melletti padon Chris ült. Megálltam mellette.

- Hát te? - kérdeztem.

- Téged várlak. Mit mondott Vivienn a próba végén? Láttam a reakciód. - mondta.

- Megköszönte. - rántottam meg a vállam.

- Igen? Ezért lettél ilyen kedvtelen megint? Mit mondott pontosan? - kérdezte. Leültem mellé a padra.

- Azt mondta: Kösz Csipkerózsika. - hajtottam le a fejem.

- De hát miért hív így?  - ráncolt a homlokát.

- Mert Liam szokott így hívni. - hunytam le a szemem.

Azóta szólít így mióta először aludtunk náluk, még tavaly. Mikor Harry eltörte a kezét, és ott kellet maradnunk Leah-val. Akkor mondta ezt amíg aludtam, és felvitt a szőnyegről az ágyba. Ez a szó sokat jelent nekem. Mikor Liam ezt mondja, lényegtelen mennyit találkozunk egy nap, érezteti velem, hogy fontos vagyok. Ezzel az egy szóval kifejezi a szeretetét. De már ez a szó sem az övé. Már tudom, hogy fájdalmat is tud okozni. Az a szó, ami olyan sokat jelent nekem egy ember szájából, ha egy másikéból hallom össze is tud törni.  

Chris látta, hogy ez sokat jelent nekem. Átkarolta a vállam, hogy megnyugtasson.

- Ne is foglalkozz vele. Gonosz egy csaj. - mondta. Bólintottam.

Vivien tudja, hogy így bánthat a legjobban. Csak azt nem értem, ez miért jó neki? Megteszem, amit kér, és még belém is rúg. Elköszöntem Chris-től, és hazamentem. Otthon lezuhanyoztam, és rendbe tettem magam, majd eldöntöttem, hogy bemegyek Leah-hoz a boltba. Már vagy két hete áradozik Noémiről, de én még nem találkoztam vele. Most megismerem. Mire végeztem magammal, már meg nem mondta volna senki, hogy most épen mélyponton vagyok. Magamra öltöttem a legszebb mosolyom, és kiléptem a házból. Eldöntöttem, hogy keverem a fejemből mára Vivienn-t. Így, hogy nyár van Leah tovább van nyitva. Egészen pontosan 7-ig. Még csak 6 óra.