III. 8. ~ Valami van az úton.*

Nagyon nem akartok komizni mostanában manook. A legutóbbi rész nem tetszett? :/ Amúgy sajnálom, hogy mostanában sokat fogom váltogatni a szemszögeket, de muszáj :)

III. 8. ~ Valami van az úton.*

- Bálkirály? - nézett rám Niall zavartan Kyle mondata után.  

- Igen. Van nálunk egy olyan szokás, hogy a legszebb pár a bálon, lesz a királyi pár, azaz a bálkirály és királynő. Ezt senki nem tudja még ki lesz, és mindenkinek van esélye, hisz ezt tanárok döntik el itt helyben. Megnézik az összes párt, majd az esélyeseket leírják, és közösen kiválasztják kik lesznek a szerencsések. De engem ez soha nem kötött le. - rántottam meg a vállam, miközben visszafele mentünk táncolni.

- Értem. - bólintott, majd maga felé fordított, és elkezdtünk táncolni. Elvoltunk. Szerettem ezt a számot, majd a zene váltott egy lassú számra. Ed Sheeran egyik legnépszerűbb dala volt, az A Team. Gondoltam, hogy ez itt lesz, mivel csak Londonban élünk.

 - Tudod, örülök, hogy eljöttél. Mesés ez a hely, és nem akartam, hogy te is kihagyd ezt a csodás élményt. Én már tudom, mit hagytam ott, mikor jelentkeztem az X-Factor-ba, de nem baj, hisz ez volt az álmom, ami valóra vált. És nem mellékesen megtaláltam vele életem szeremét. - mondta lassúzás közben.

- Nem maradtál le semmiről, hisz most itt vagy. És ki az a lány? Nagyon szerencsés lehet. - mondtam viccesen.

- Egy nagyon aranyos lány, akit ha felmérgelnek nagyon gonosz tud lenni, és én ebbe szívesen benne vagyok. - nevetett.

- Bemutatod nekem? - mosolyogtam.

- Hogyne. Itt áll velem szembe. Olyan szép az arca, mint egy angyalé. - simította végig az ujjaival az arcom. A vörös minden árnyalata megjelent rajtam. - És imádom, mikor elpirul. - mondta, és közelebb hajolt hozzám. - Remélem magadra ismertél. - elmosolyodott, majd megcsókolt.

Ez volt életem legkülönlegesebb csókja. Talán csak az első csókunk volt különlegesebb Niall-lel a vízben. Megérte eljönni a bálba. Ez olyan mesébe illő. Mintha valamelyik film lenne, és én lennék az a lány, aki a végén megtalálja a szőke hercegét. És tényleg. Megtaláltam. Niall az én szőke hercegem.

- Sajnálom, hogy megzavarom a bált, de megvan a bálkirály és királynő. - mondta az irodalom tanárnő a színpadon. Mindenki oda fordult. Mi éppen beszélgettünk Lizzy-ékkel és Angy-ékkel, de mi is odamentünk a tömegbe és figyeltünk. Kyle nagyon elégedetten mosolygott. Biztos voltam benne, hogy ő lesz a balkirály. Így, hogy Sierra elment, nem tudom, ki lehet a királynő. Talán az a lány, akit Kyle talált magának. - Most, hogy mindenki rám figyel, azt hiszem bejelenthetem a nyerteseket. A tanárok között nagy egyetértés volt. Mindenki ugyanarra a párra szavazott. Kíváncsiak vagytok kik ők? - kérdezte.

- Igen. - mondta szinte az egész terem egyszerre.

- Rendben. A bálkirálynő nem más mint... - kibontott egy kis borítékot, majd elmosolyodott. - Dobpergést kérek! - nézett oldalra, mire a hangfalakon meghallottuk a dobot. - Destiny Stafford! - kiabálta. Mindenki elkezdett sikítani, meg tapsolni. A számhoz kaptam a kezem. Erre nem számítottam.

- Te nyertél Des. - szorította meg a derekam Niall, majd egy kicsit előrelökött, hogy menjek fel a színpadra.

A fények körbefontak, miközben lépkedtem. Az emberek utat engedtek, majd felsétáltam a színpadra. Megálltam fönt.

- Gratulálok Des. A bál is csodálatos lett,  hisz amit itt láttok, azt mind ennek a lánynak köszönhetitek. - magyarázta a többieknek. Taps lett a vége.

A fejemre tett egy kis tiarát. Tetszett. Soha nem vágytam erre, de nem volt ellenemre. Elmosolyodtam.

Lent megtaláltam az ismerős arcokat. Niall büszkén méregetett, és mosolygott rám. Kyle szemmel láthatólag megörült. Elégedett  és magabiztos volt. Gondolom eljátszott a gondolattal, hogy ő lesz a bálkirály, és velem fog lassúzni. De ezt a tanár nő egy pillanat alatt romba döntötte, mikor megszólalt.

- A hagyomány szerint, a bálkirály és királynő együtt lassúzik egy helyi énekes vagy banda zenéjére, de egyszer minden hagyománnyal szakítunk. Mint most is. A pár ugyanis nem fog tudni táncolni együtt. De nem is mondok többet, majd megtudjátok az okát. És most a szabályt is megszegtük, mivel ez a pár olyan aranyos együtt. - kibontott egy másik borítékot. - Ezúttal egy külsős lesz a bálkirály, aki nem más, mint Niall Horan. - mondta a tanár nő.

Kikerekedett a szemem, és Niall fele kaptam a fejem. Ő is hasonlóan meglepődött. Nem mozdult.

- Gyere Niall. Pedig te hozzá vagy szokva a színpadhoz. - nevetett a tanár.

Niall felsétált, majd megállt mellettem. A tanár nő az ő fejére is nyomott egy korona szerűséget, ami nagyon cukin állt, de elég apró volt. Niall átkarolt a derekam, majd a tanárnő jelzett, így megfogtuk egymás kezét, és lesétáltunk a színpadról.

- Most jönne a tánc, de ez elmarad külön kérésre. Az egyik Apuka ugyanis felajánlotta igen nagylelkű segítségét a fellépő választásban, így azok nem engedik táncolni a királyi párt. - csigázta tovább az idegeket a tanár. - Majd meglátjátok az okát. Jó szórakozást. - tipegett le ő is színpadról. Csend volt. Csak a mikrofon sercegését hallottuk. Mindenki csendbe volt, és várták a meglepetést. Valami motoszkált bennem. Egy gondolat, ami nyugtalanná tett. Ekkor megszólalt egy hang. Senki nem volt a színpadon, de beszéltek méghozzá elváltoztatott hangon.

- Sajnáljuk, hogy el kell maradnia táncnak. Meg lehetne tartani, de késtünk, mivel meg kellett állnunk az úton a Nando's-ba. - leesett. Te jó ég! Niall szeme is kikerekedett.

- Sziasztok! - jöttek ki a srácok a színpadra. Minden stimmel. Niall nem táncolhat velem, mert énekelnie kell, és az a nagylelkű apuka Simon volt, Austin apja. Néhány lányból előtört egy-egy halkabb sikoly, de mindenki hallatott egy meglepett sóhajt.

- Sajnos még nem vagyunk a One Direction. Nem segítenétek, hogy itt legyen mindenki? - kérdezte Harry.

- Niall, Niall, Niall...- mondtak először csak a srácok, majd egy emberként az egész terem.

Kedvesen előre löktem kicsit Niall-t, mire rám mosolygott, majd elindult fel.

- Most már megvagyunk. - jelentette ki Zayn.

Elkezdték énekelni a WMYB-t. Én csak álltam lent, és figyeltem őket. Egy kicsit mozogtam, de csak egyhelyben.

- Jó kis meglepetés volt, igaz? - állt mellém Leah, majd a másik oldalamra Vicky. Mind a négyen felsorakoztak a két oldalamon. Nem néztek rám, csak előre a srácokra.

- Igen. - mosolyodtam el. - Jó hogy itt vagytok! - öleltem meg őket. Majd együtt táncoltunk a srácokra. Aztán váltott a zene. A Stole my Heart jött. Még az elején, amíg nincs ének, Niall megszólalt.

- Van lent egy csodás lány, aki megérdemli, hogy megkapja a királyi táncot. - mondta Niall, és rám nézett. A színpad azon széléhez ment, ahol a lépcső van. Lenyújtott a kezét jelezve, hogy menjek fel. Odamentem, és megfogtam. Niall Louis kezébe nyomta a mikrofont, majd felém fordult. Elmosolyodott. Ennek láttán én is. Átkarolta a derekam, én pedig a nyakát. Kizártuk a külvilágot, és csak mi voltunk egymásnak. Megcsókolt, majd a nyakába temettem az arcom. Mélyen magamba szívtam az illatát, és a szívdobogására léptem.

Leah szemszögéből:

Már nagyon régóta tervezgették a srácok ezt a meglepetést Des-nek és Niall-nek. Végre eljött a nagy nap. Meg volt szabva, hogy a WMYB-val kezdenek, de utána már szabad pálya volt. Szándékosan lett a második dal a Stole my heart. Gondoltuk, hogy Niall kapcsol, és táncolni fog Des-sel. Mikor fent táncoltak, olyan szépek voltak. Tényleg mint egy király, és királynő. Látszott, hogy annyira szeretik egymást. Elvoltak a saját kis világukba. Édes volt.

Eljött az a rész, amikor Liam énekli: "I've been waitin' for a girl like you

                                                            to come around, around, around."

Közben persze végig Rebeccát nézte. Mikor ismételgette az utolsó szót, Zayn megszólalt.

- Sajnálom, de én nem tudom tovább türtőztetni magam. - leugrott a színpadról, és lejött Will-hez. Közbe ahol kellett aláénekelt, de táncolt a lánnyal. Nagyon aranyos volt. Mikkor lement a refrén, és ismét Liam énekelt egyedül, Louis észbe kapott.

- Itt ilyet is lehet?! - kérdezte viccesen. Hallottam a nevetést a bálozóktól.

Ő is leugrott, majd odament Vicky-hez. Hagytuk őket Rebeccával, és előrébb mentünk. Liam leguggolt a színpad széléhez, és Rebeccának énekelt. Harry belekezdett a második refrénbe. Közbe rám kacsintott. Nagyon édes volt. Aztán mindenki visszatért a helyre, és folytatták tovább a bulit. Des is elhagyta Niall-t, velünk folytatta tovább a táncot. Nagyon jól elvoltunk.

Aztán vége lett a bálnak. Mi a srácokkal leléptünk hátul. Később találkoztunk Des-ékkel a kocsiknál. Mindenki a saját kocsijával jött, így külön is mentünk haza. Zayn és Will el mentek bulizni, Niall Destiny-hez ment. Mi hazaindultunk Harry-vel. A többiek nem tudom hova mentek. Lehet ők is haza, de nem velünk jöttek. Pedig ugyanazon az úton kell mennünk. Mindegy is. Szép, tiszta idő volt. A hold fénye mindent bevilágított. A fák ezüstösen csillogtak az út mentén.

- Ilyet még soha nem csináltunk, de tetszett. - mondta Harry egyszer.

- Igen. Jók voltatok. És köszönöm a kacsintásokat. - fogtam meg a kezét a sebváltón.

- Csak neked szó... - itt abbahagyta. Hirtelen befékezett.

Mindketten előreestünk. A kezem magam elé tettem, hogy ne essek neki olyan nagy erővel a műszerfalnak. Harry is megtámaszkodott a kormányon. Még szerencse, hogy nem jött mögöttünk senki.

- Harry! Mi a baj? - néztem rá ijedten és idegesen.

- Valami van az úton. - lökte fel kicsit magát, és nézett ki az úttestre.

- Én nem látok semmit. - néztem ki én is.

- De. Volt ott kint valami. - nyitotta ki az ajtót, és kiszállt. Követtem.

A kocsi elé mentünk. Lenéztem a földre. Tényleg volt ott valami.

Egy doboz. A kocsiból már nem lehetett látni, mivel túl közel sikerült befékeznie Harry-nek. Összenéztünk. Az út kihalt volt, senki nem jött. Egy erdős résznél álltunk meg. Harry felvette a dobozt a földről. Nem volt olyan kicsi, de olyan nagy sem. Barnás volt. Olyan mint amiket a költözésnél használnak, vagy csak a cuccok elpakolására. Semmi nem volt ráírva, vagy ragasztva.  Harry feltette a motorháztetőre. Még jó, hogy most nem a terepjáróval jöttünk, hanem az Audi-val. Így kényelmesen ráláttunk a dobozra. Szerelmem nyúlt volna a tetejéhez, hogy kinyitja.

- Harry. Biztos, hogy ez jó ötlet? - fogtam meg a kezét, és néztem rá ijedten.

- Már miért ne lenne az? - kérdezte.

- Bármi lehet benne. Mi van...ha...ha nem akarjuk látni? - ijedtem meg.

- Túl sok horrort nézel. - nevette el magát.

- Nem, de akkor is. Ki tudja, mi van benne. - idegeskedtem.

- Kicsim. Ha nem akarod látni, fordulj el. Ha olyan, akkor csak én látom, ha meg nem vészes, akkor szólok. Oké? - fogta meg a kezem, és mosolygott rám kedvesen.

Bólogattam. Elfordultam, és a vállába temettem az arcom.

Egyszer visszalestem. Még csak most fordította el oldalra. Vártam egy kicsit. Semmit nem hallottam, csak a fák susogását, amint megfújta őket a szél. Ez nyugtalanná tett.

- Mi az Harry? - kérdeztem, de nem fordultam oda.

- Még nem nyitottam ki. Várj még. - mondta, és végigsimította a hátam. Ettől a mozdulattól kirázott a hideg. Megijedtem tőle. Pedig gyengéd volt. Eleve a hideg futkosott fel-le a gerincemen, és Harry pont eltalálta ezt a helyet. Belátom, tényleg félős vagyok. De ezt nem szeretem mutatni. Szeretem, ha bátor, egyedülálló nőnek látnak az emberek, viszont aki ismer, az tudja, milyen is vagyok. Harry előtt önmagam vagyok. Előtte nem félek kimutatni, milyen "nyúlbéla" a természetem. A múltkor is, amikor horrorfilmet néztünk együtt, ő volt mellettem, és átkarolt, én mégis az ijesztő részeknél elbújtam. Ez alatt azt értem, hogy a nyakába temettem az arcom. Ő csak nevetett, és nyugtatott. Azt mondta: "Ez csak film, és milyen szar film. Még normális művért sem tudtak szerezni". Ezzel egy kicsit tényleg megnyugtatott. De az akkor volt. Most kavargott bennem a félelem és a kíváncsiság. Látni akartam, mi van benne, de tartottam is tőle. Bármi lehet a dobozban. Mi van ha valami elmebeteg idióta "játékát" éppen mi találtuk meg. A legrosszabb is eszembe jutott, de optimistán is gondolkoztam. Lehetséges, hogy csak leesett egy kocsiról, és  szimpla költözős dolgokkal van tele.

Ekkor meghallottam, amint a doboz megtörik, mikor Harry kinyitja. Egy kis motozás is járt vele, majd éreztem, amint Harry szíve gyorsabban ver. A levegőt kapkodta. Nem tudom, mi válthatta ki ezt belőle. Nem mertem odanézni, hátha ő is megijed azért teszi ezt. Nem tudom, mi lehet benne, de ha még Harry-ből is ezt váltja ki, akkor én tényleg nem nézem meg. De mi van, ha jó dolog miatt teszi ezt? Az is benne van a pakliba. Ebben az esetben szeretném látni. Már csak azt kéne eldönteni, hogy a két lehetőség közül melyik. A gondolatmenetemet Harry szakította félbe, mikor megszólalt.

- Leah! Ezt... - nem folytatta. Nem tudom, azt akarta-e mondani, hogy "ne nézd meg" vagy azt, "látnod kell". Majd végül mélyen magába szívta a levegőt, és befejezte a mondatot.