III. 12. ~ Négy éve rátok vár.*

Köszönöm guys. Megcsináltunk a 40.000 oldalmegjelenítést is. Hihetetlenül örülök. Fel sem tudom fogni. Fantasztikusak vagytok. :)

III. 12. ~ Négy éve rátok vár.*

Will szemszögéből:

El kellett mennünk táncra, de mikor végeztünk  mindenki Liam-éknél volt. Felfedeztem egy kilógó arcot. Pontosabban nem is az arc ragadta meg a figyelmem, hanem a haj. Vöröslött és kilógott a bandából. Ed is itt volt. A mi kis 10...vagyis most 8, mivel Niall segít tanulni Des-nek a holnapi érettségijére. Szegény nagyon izgul. Emlékszem, mikor én tettem le az érettségit. Meglepően jól sikerült, pedig a jegyeim a suliba borzalmasak voltak. Soha sem voltam jó tanuló. Én mindig is a rossz kislány voltam, akit a tanárok szeretnek ugyan, de van amikor szívesen kiküldenék az óráról. De az érettségi jó lett. Fel is vettek a Londoni Egyetemre, de nem mentem el a beiratkozásra. Inkább táncolok. A tanulás, a suli, a kötöttség nem ez én világom. Inkább szabad vagyok, és független.

Megláttam Zayn-t. Éppen most jött le a lépcsőn. Ő is észrevett és elmosolyodott. Felém vette az irányt. Én is elindultam hozzá.

- Szia Baby. - köszönt nekem a fiú.

Időm sem volt válaszolni, mivel magához rántott, és megcsókolt. Élveztem, mikor ezt tetszi, és szerencsére jó gyakran szokta. Mindig ilyen vadul csókol. De én ezt pont így szerettem. Végre megtaláltam azt a fiút, aki ugyanazt szereti mint én. Zayn én, csak pasiban. Méghozzá milyen jó pasiban. Most hogy így jobban belegondolok, talán csak a legelső csókunk volt kicsit lassabb, de még az is igen gyors volt. Szerettem és tiszteltem Zayn minden egyes porcikáját.

Eltávolodtunk egymástól, majd megkérdeztem.

- Hogyhogy mindenki itt van?

- Ed kérdezni szeretne valamit. - rántotta meg  vállát.

- Furcsa. - ráncoltam a homlokom.

Letelepedtünk a kanapén mi is, és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.

- És hogy álltok a dalokkal Srácok? - kérdezte egyszer Ed.

- Jól. Már csak négy kell. - felelte Liam.

- És ha azt mondom, hogy már csak kettő kell? - kérdezte a vörös srác rejtélyesen.

- Ezt hogy érted? - mosolyodott el Harry. Már sejtette, mit akar mondani Ed.

- Van nektek két dalom. - mosolygott.

- Haver. Ez cool. Milyenek? - kérdezte izgatottan Zayn.

- Az egyik címe  I Would a másiké Little Things. - magyarázta.

- Ed. Ez király. Énekeld el őket! - kérdte Louis is.

- Én nem. Nem az én hangszínemen vannak. - mondta. - De... itt vannak nálam. - vett elő a zsebéből jópár kis összehajtott papírt. Harry-nek nyújtotta. A fiú elvette tőle. Belenézett, és elámult.

- Ezek rohadt jók. - mosolygott, majd tovább adta a lapokat.

- Örülök, hogy tetszenek. A Little Things négy éve rátok vár. - mondta.

- Igen? Ez meseszép. - mondta Liam is.

Körbeértek a lapok. Mi is megnéztük őket Zayn-nel.  Tényleg gyönyörű számok voltak.

- Tényleg nekünk akarod adni őket? - kérdezte Harry. Biztos, ami biztos.

- Igen. - bólintott határozottan.

- Cool. Akkor már csak két dal kell. - örült meg Louis.

Elénekelték őket, és még beszélgettünk, majd mindenki hazament. Ketten maradtunk Zayn-nel.

- Ezek gyönyörű dalok. - mondtam miközben a poharakat tettem be a mosogatógépbe.

- Igen azok. - merült Zayn a gépébe.

- Mit csinálsz? - mentem mögé, és megnéztem.

- Semmit. - nyitott meg gyorsan egy új oldalt a neten.

- Zayn. Mi a baj? Miért csinálod ezt? - ültem le mellé az asztalra.

- Mit? - nézett rám zavartan. Mintha nem tudná.

- Új lapot nyitsz meg, hogy véletlen se lássam, mit csinálsz. Ha ilyen titkos, legalább ne a konyhába csináld előttem. - húztam el a szám.

- Baby bízz bennem. Nem mutathatom meg, de nincs gond. - állt fel, és nézett a szemembe.

- Biztos? Zayn legutóbb tudod, mikor csináltad ezt. - emlékeztettem.

- Hidd el, nincs gond. Jól vagyok. - győzködött.

- Bízok benned. - hunytam le a szemem. Nem mondhattam, hogy elhiszem, mivel nem, de bízni, bízok benne.

- Köszönöm. - simított végig az arcomon. Még mindig nem nyitottam ki a szemem. Nem akartam elgyengülni, ahogy a szemébe nézek. Nem akartam elhinni az általa beadott verziót. Tudtam, hogy valami nem stimmel. Csak kérdés, hogy mi? Lehet jelentéktelen dolog, de az is lehet, hogy olyan nagy, mint mikor megismerkedtünk. Akkor is együtt vészeltük át a dolgokat. Most is el kell, hogy fogadja a segítségem. De persze remélem, nem ilyen a dolog, csak valami az albummal.

Egyszer két meleg ajkat éreztem az enyéimen. Nem erőltették, hogy nyissam szét a szám. Csak rajta voltak. Ez jól esett. Zayn ritkán csókol így, és akkor is megvan rá az oka. Nagyon kevés az olyan alkalom, mikor a nyelveink nem találkoznak, és most egy ilyen történt. Azok a puha meleg ajkak eltávolodtak, majd két kezet éreztem a hátamon, melyeknek a gazdája magához húzott, és megölelt. Jól esett érezni Zayn szeretetét, magába szívni az illatát. De tudtam, nem őszinte velem. Ebben a pillanatban végre kinyitottam a szemem. Megembereltem magam, és eltoltam. Meglepetten nézett rám azokkal a nagy, barna szemeivel.

- Megint kezded, de én nem fogom megvárni, amíg elfajul a dolog. Mit nem mondasz el nekem? - néztem rá határozottan.

- Hihetetlen, milyen erőszakos vagy. - nevette el magát, de ez számomra nem volt vicces. - Nem bízol bennem? - jött közelebb.

- De...de nem akarom, hogy megint az legyen, mint ami volt. Féltelek, hogy megint...rossz leszel, és...

- Meglepetést szerveztem. De már nem lesz az. - húzta el a száját, és szakított félbe, hogy ne beszéljek a múltról. A szavait értelmeznem kellett, majd hidegzuhanyként értek, de egyben meg is nyugtattak.

- Mit? - kerekedett ki a szemem.

- Jól hallottad. Meglepetést csinálunk nektek a srácokkal, de már mindegy, mert te számítani fogsz rá. - hajtotta le a fejét.

- Sajnálom. Én...nem tudtam. - dadogtam.

- Ez volt a lényeg. - elnevette magát, és rám mosolygott. - Felejtsük el!

- Rendben. - mosolyogtam. - Szeretlek. - nyomtam egy puszit az arcára, majd visszamentem a pulthoz.

Lezuhanyoztam, majd egy rövidgatyát, és egy trikót vettem fel. Még csak 6 volt, de én már nem terveztem semmit. Lementem, és megálltam a pult előtt. Zayn még mindig gépezett.

- Nyuszi. - nyitottam ki a konyhaszekrényt.

- Hmm? - hallottam magam mögött.

- Mi legyen a vacsora? - kérdeztem.

Széktolódást hallottam, ezért megfordultam. Zayn-nel találtam szembe magam. Az orrunk majdhogynem összeért. Egy pillanatra beszívtam a levegőt. Még én is megijedtem.

- Nagyon gyors vagy. Szóval? Mi legyen a vacsora? - kérdeztem.

- Nekem megfelelsz te is. - mosolygott gonoszul, majd megcsókolt.

A combom alá nyúlt, és maga koré fonta azokat. Elindult velem, de útközben kinyúltam oldalra, és lecsuktam a gépe tetejét. Elmosolyodott csók közben. Felmentünk a lépcsőn, egyenesen a hálóba. Becsukta az ajtót, majd a falhoz döntött, de nem tett le. Felhúzta a pólóm közben folytattuk a vad csókcsatát. Elengedte a lábam, és óvatosan leengedett a földre, majd én is levettem róla a pólóját. Minden egyes porcikám szereti Zayn-t, és mostantól meg fogok bízni benne.

Zayn szemszögéből:

- Mit? - kerekedett ki Will szeme a hír hallatán. Szegény lány. Mindennél jobban szerettem, de muszáj volt.

- Jól hallottad. Meglepetést csinálunk nektek a srácokkal, de már mindegy, mert te számítani fogsz rá. - hajtottam le a fejem. Nem bírtam a szemébe nézni. Nem ment. Átvertem. Persze ennek is volt valóságalapja, mert tényleg kitaláltunk valamit, ami bár nem meglepetés, mivel csak azért nem mondjuk el, mert tudjuk, hogy akkor nem tudnánk rávenni őket. Így inkább hagyjuk, hadd tudják meg majd a helyszínen. De ez azért mégis csak hazugságnak minősül. Itt van az a lány, akit mindennél jobban szeretek, és most ő érzi kellemetlenül magát, amiért én nem mondok igazat. De minek ijesszem meg, mikor magam is meg tudom oldani. És nem vagyok benne  biztos, hogy reagálja le. Lehet kinevet, de az is lehet féltékeny lesz, és elhagy. Szóval inkább nem mondom el. Megoldom egyedül is. Már nagyfiú vagyok. Bár lehet jobb lenne, ha megbíznék a szeretteimben. Ezzel csak az a gond, hogy túl sokan vertek át már az életben.