III. 17. ~ ED! HOL VAGY!*

Sajnálom, hogy csúsztam egy napot, de tegnap lebetegedtem, és már nem volt erőm este feltenni új részt. Köszönöm szépen a 45.000 oldalmegtekintőt. Csodásak vagytok. Jó olvasását. Remélem tetszik. Ja, és Ed belekerült a Szereplők.* menüpontba. 

III. 17. ~ ED! HOL VAGY!*

- Hol? - kerekedett ki a szemem.

- Egy parkolóban. - ismételte el. Közben már a garázs felé tartottunk.

- De mit keres ott? - zavarodtam meg. Beültünk a kocsiba.

- Majd meglátjuk, de ez nekem nem tetszik. - kaptam a választ.

Harry őrült tempóban tolatott ki a garázsból, majd a kapun. Még szerencse, hogy most nem kellett figyelni Molly-ra. Anne-nél volt a buli miatt. Jól kijön Dusty-val, a másik cicával. Aranyosan játszanak együtt. Harry a telefonját kitette középre. A helyszín bele volt táplálva. Követtük az útvonalat. Kimentünk Londonból. A telefon egy parkolót jelzett a város szélén. Bekanyarodtunk. Fák vették körül minden oldalról. Az útról nem lehetett látni. Eldugott, kietlen parkoló volt, és igencsak félelmetesnek tűnt félhomályban. Ugyanis már sötétedett. Alig volt időnk, és teljesen feketeségbe burkolózik ez a hely. Megláttuk a sarokban Ed kocsiját. Harry megállt tőle nem messze, és hozzásiettünk. Nem tetszett ez. Ed nem szokott ilyeneket csinálni. Ő egy életvidám srác. Ez nem az ő helye. A kocsinál senki nem volt, de nem volt bezárva. Harry benézett mindenhova. Az ülésekre, és a csomagtartóba is. Bár azt nem tudom miért...nem filmben vagyunk, hogy valakit bezárjanak a csomagtartóba. Kétségbeestem.

- Harry. Hol van Ed? - bújtam hozzá, és a hóna alól néztem szét az üres parkolóban.

- Megtaláljuk. - engedett el, és ment még egy kört a kocsi körül. Meguntam ezt, és elkezdtem kiabálni.

- ED! ED! HOL VAGY! - üvöltöttem olyan hangosan, ahogy csak tudtam. Harry felém kapta a fejét, majd csatlakozott. Nem jött válasz.

- Harry, hol van? Mi történt vele? - kipottyant az első könnycseppem. Sírtam, de nagyon.

- Kicsim. Nem tudom, ne sírj. - ölelt meg. A nyakába temettem az arcom. Ekkor meghallottam valamit jobbról. Odafordítottam a fejem. Tőlünk jobbra az erdő volt.

- Te is hallottad? - engedtem el, és mentem a fákhoz.

- Mit Kicsim? - nézett utánam.

- ED! - kiabáltam, és egyre bentebb mentem az erdőben.

- Ne üvölts már Leah! Nem vagyok süket! - mondta valaki nagyon halkan lentről és kicsit jobbról. Odakaptam a fejem. A fa elakarta az alakot. Közelebb léptem, hogy lássam.

- Ed! - örültem meg, és guggoltam le mellé. A fiú a fa tövébe kuporgott. Mind két lába fel volt húzva. Az arca sápadt volt, és a szeme piros. Sírt. Sokat.

Harry is odafutott, majd szintén leguggolt.

- Ed, miért ülsz itt egyedül? - aggódtam. Nem nézett rám. Magába volt zuhanva.

- Haver! Mi történt veled? - ijedt meg Harry.

- Itt hagyott. - motyogta.

- Ki? - kérdezte szerelmem.

- Penelope? - kérdeztem.

- Igen. - bólintott.

- Sajnálom. - öleltem meg.

- Gyere. - húzta fel Harry a földről.

Kimentünk a kocsijához. Nekidőltünk az oldalának. Vagyis Ed nekidőlt, mi pedig köré álltunk.

- Halálra aggódtuk magunkat. Mi történt? - kérdeztem.

- Pen szomorú volt, hogy ti nem hagyjátok békén. Haza akart menni. Felajánlottam, hogy menjünk el együtt valahova. Beleegyezett. Azt kérte jöjjünk ide. Nem részletezem, mi volt este, ha nem gond. - láttam az arcán egy halvány mosolyt. Azért itt volt még a régi Ed. - A kocsiba elkezdtünk beszélgetni. Furcsa volt, mert először írt egy SMS-t valakinek. Nem kérdeztem rá. Beszélgettünk. Aztán megkérdezte:

"- Szeretsz engem?"

Azt feleltem:

"- Persze. Minden porcikád, és mindig is szeretni foglak. "

"- És jó volt most?"- kérdezte megint.

"- Veled mindig jó." - mondtam, de ekkor megállt egy másik kocsi a parkolóba.

"- Rendben. Remélem jó emléket hagytam." - felvette a pulcsiját, és kiszállt a kocsiból.

Utána rohantam. Nem értettem, miért megy el, és miért mondta ezt. Rákérdeztem.

"- Elmegyek Ed. Én nem szeretlek. Jó volt veled." - és még belém is rúgott egyet, mikor visszajött hozzám, ide bújt, és utoljára megcsókolt. Csak, hogy még jobban fájjon. A kocsiból, egy nagy kigyúrt állat szállt ki. Pen hozzá sietett, majd a pasas magához húzta és megcsókolta. És még köszönt is neki, hogy: "Szia Baby. Hiányoztál." Kértem, hogy ne menjen el, de nem érdekelte. Beült a kocsiba, és elmentek. - közbe kicsordult egy-egy könnycsepp. Még soha nem láttad Ed-et sírni, és most sem akartam. A távolban méregette a fákat, majd ránk kapta a tekintetét. - Sajnálom. Igazatok volt. Penelope csak kihasznált engem. Harry sajnálom, amiket mondtam. Nem vagy öntelt, és inkább engem kéne sajnálni, hogy ilyen naiv voltam. Képes voltam eldobni a legjobb barátomat egy lányért. Sajnálom. Megértem ha utálsz. - húzta le a száját.

- Haver. Örülök, hogy megvagy. Tudod, hogy aggódtam?! Azt sem tudtuk, hol vagy. Paul mérte be a telefonod. De miért nem vetted fel? - kérdezte Harry.

- Észre sem vettem. A kocsiba volt a telefonom. - nézett be az ablakon. A telefonja tényleg ott pihent az ülésen. Harry-nek fel sem tűnt, mikor benézett.

- Jaj, úgy sajnálom Ed. Mi próbáltunk szólni. - öleltem meg.

- Köszönöm Leah, de azt hiszem el kell fogadnom, hogy nekem soha nem lesz olyan barátnőm, aki magam miatt szeret. De legalább ti itt vagytok nekem. - szorított meg. Harry-t is megölelte. Aranyosak voltak.

- Menjünk haza. - mondta Harry.

- Te nem vagy olyan állapotba, hogy vezethess. - mondtam Ed-nek.

- Nem lesz gond. - rántotta meg a vállát.

- Két napja nem aludtál. - aggódtam.

- Nem gond. Hazajutok. - mosolygott.

- Biztos? - aggódtam.

- Igen. - felelte.

- Hozzánk megyünk! - jelentette ki Harry.

- Miért? - kérdezte Ed.

- Mert az sokkal közelebb van. Te a város túlsó felén laksz. Előbb szedd össze magad. - magyarázta. Mindketten beláttuk, igaza van.

Megérkeztünk hozzánk. Gyorsan bezártuk magunk mögött a nagykaput. Így már senki nem látott be. Megálltunk az udvaron, majd bementünk a házba. 9 volt. Jó sokáig tartott ez az egész.

- Zuhanyozz le Haver, aztán adok valami ruhát, és hazaviszlek. - mondta Harry.

- És a kocsim? - kérdezte Ed.

- Majd visszakerül. Addig használod a másikat. - rántott meg a vállát szerelmem.

- De Abigél a kedvencem. - húzta el a száját Ed, majd minden szó nélkül elindult a fürdőszoba fele. Már nem először volt itt, és otthon érezte magát. Azt is tudta, melyik szekrényben vannak a törülközők, szóval nem mentem utána segíteni. Inkább csináltam valami vacsorát. Nem volt nagy szám, amit éppen találtam, azokból összehoztam valamit nagyon gyorsan. Harry ült a pultnál.

- Az a....a kis...k...- nem fejezte be. Káromkodni akart, szerintem mindenki tudja, mit.

- Bár ne bántotta volna meg Ed-et. - csatlakoztam én is, miközben vittem az asztalra három tányért.

- Teszek ki neki ruhát. - indult el föl Harry.

Megterítettem. Mire végeztem, szerelmem már vissza is ért.

- Az ajtó melletti szekrényen hagytam neki. - ült le az asztalhoz.

Bólintottam.

Ekkor csörgött a telefonom. Rebecca volt az. Felvettem.

- Leah. Áruld már el, mit kerestetek ti egy erdőben Ed-del! - tért egyből a lényegre.

- Te ezt honnan tudod? - ijedtem meg. Harry is odakapta a fejét, bár csak engem hallott.

- Most láttam két képet rólatok. Az egyiken csak a két kocsi látszik. És ráadásul a ti autótok még jár is. A másikon Ed ül egy fa tövébe, és te meg Harry guggoltok mellette.

- Micsodaa? Hol vannak ezek a képek? - kérdeztem.

- A The Sun tette fel a honlapjára épp most. Szóval mit csináltatok ti ott ilyenkor? - ismételte.

- Tegnap azért lépett le Ed és Pen, mert...- elmeséltem neki. Figyelmesen hallgatta. - És most itt vagyunk nálunk.

- Jaj, szegény. Hogy Penelope milyen egy...egy...inkább nem mondok semmit. - mérgelődött. Tudom, hogy még mondani akart valamit, de félbeszakítottam.

- Honnan készült a kép? Melyik szögből?

- Nem tudom, hogy néz ki a parkoló. Nézd meg a honlapon. Üzenem Ed-nek, hogy erősen, és ha beszélgetni akar, minket is hívhat bármikor. - utalt magára és Liam-re.

- Rendben. Átadom, de most leteszem. Köszi, hogy szóltál Rebecca.

- Jaj, igazán nincs mit. Most már tudjuk. Jó éjt.

- Jó éjt. - és kinyomtam.

Leültem Harry mellé, és megnyitottam a The Sun honlapját.

- Mi a baj Kicsim? Mit mondott Rebecca? - kérdezte.

- Ezt! - tartottam elé a telefonom a képet.

- Ez...ez az amire gondolok? - kerekedett ki a szeme, és maga elé kapta a telefonom.

- Igen. Ott is lekaptak minket. - húztam el a szám. Éktelen haragot éreztem az összes szemét lesifotós iránt. Mert ez biztosan egy paparazi volt. A fák közül lett fotózva mindkét kép. Gonoszak az emberek. Belepofátlankodnak mások életébe, csak, hogy nekik pénzük legyen.

 - Harry, most mindenki ezen fog gondolkozni, hogy mi van Ed-del. Látszik a második képen, hogy nagyon maga alatt van, és mi vigasztaljuk. Mit fogunk mondani? - aggódtam.

- Ne...- akarta mondani szerelmem.

- Mi a baj? Miről mit fogunk mondani? - szakította félbe Ed.

Éppen most lépett be. Harry ruhájában volt, és igen jól állt neki. Látszólag összeszedte magát. Teljesen normálisnak nézett ki. Mint mindig. Összenéztem Harry-vel. Nem tudtam, elmondjuk-e. Harry elhúzta a száját, majd felállt a telefonommal együtt.

- Haver, sajnálom, de követtek minket a parkolóba. Lefotóztak. - mutatta a telefont Ed-nek. Ő végignézte közömbös arccal. Semmit nem tudtam róla kiolvasni.

- Ez van. - jelentette ki, és elfordult a hűtő fele. Harry kérdőn nézett rám. Nekem csak kikerekedett  a szemem. Felálltam, és odamentem. Öntött magának, majd ivott.

- Nem is zavar, hogy most miattunk mindenki azt találgatja, mi van veled? - kérdeztem.

- De zavar, de nem miattatok találtak meg. Ha ti nem jöttök a segíteni, még most is ott ülnék, és még nagyobb hír lenne belőle. - mondta, és eltette az üdítőt.

- És mit fogunk most mondani? - kérdezte Harry.

- Az igazat. - felelte. Látta, hogy mindketten nagyon meglepődtünk, így folytatta. - Már rengetegszer láttak együtt Pen-nel, hát most folyton azt fogják kérdezgetni hol van a barátnőm. Előbb-utóbb el kell mondanom, hogy szétmentünk.

- És mindent elmondasz? - kérdeztem. - Azt is, hogy kihasznált, és magadba zuhantál?

- Kénytelen leszek. Én nem fogok hazudni. - meredt maga elé. Látszott rajta, hogy még nincs jól. Megöleltem. Magához szorított. Tudom, hogy jól esett neki. Éreztem, hogy most nagyon kellenek neki a barátok. Kicsi vagyok, így az arcom a nyakánál volt. Egyszer egy nedves apró valamit éreztem a homlokomon. Felnéztem. Ed lenézett rám. A szeme csillogott. Megint kicsordult egy könnycsepp, ami az arcomra hullt. Halványan elmosolyodott. Ez az az Ed, akit én megismertem. Még sírás közben és képes mosolyogni valamin. Mindig is egy vidám kisgyerek lesz belül. Lényegtelen hányszor törik össze, én és Harry mindig itt leszünk neki. Eltávolodtam. Harry adott neki egy zsepit.

- Tudjátok, az a legviccesebb, hogy egy részem még mindig nagyon szereti Pen-t, míg a másik teljes szívéből megutálta. - törölte le Ed a könnyeket egy amolyan "Nincs mit tenni" nevetéssel.

- Én is voltam így, mikor Harry megbántott, és elfutottam. De minden rendben lett, és veled is rendben lesz. - karoltam át a szerelmem. Ő közelebb húzott magához a derekamnál fogva.

Ed csak elmosolyodott, és bólintott.

- Ugye tudod, hogyha ezt megtudják a rajongók, Pen-nek nem lesz nyugta a sok utálkozótól? - kérdezte óvatosan Harry.

- És? Megérdemli. - vágtam rá.

- Nem. Majd azt mondom, közös megegyezés alapján szakítottunk. - mondta.

- És ezért voltál így kibukva? - húztam fel a szemöldököm.

- Akkor ő szakított velem. - jelentette ki.

- Rendben. Amúgy meg lényegtelen, mit mondasz, ígyis-úgyis kap majd utálkozó leveleket. Én is kaptam, mikor szakítottunk Harry-vel pár napra. - feleltem.

- Igen, pedig mindig elmondtam, hogy én vagyok a hibás. - csatlakozott ő is.

- Akkor marad ez, de amíg nem kérik konkrétan egy interjúban, addig nem mondom el senkinek, miért voltam ott. Nem fogok reagálni az ilyen jellegű levelekre, csak ha élőben leszek valahol interjúba. - mondta. - De most hazamegyek. Köszönök nektek mindent.

- Biztos, nem maradsz itt estére? - kérdezte Harry.

- Vacsorát is csináltam. - mutattam a megterített asztalra.

- Harry-kém, tudom, hogy nélkülem nem tudsz elaludni, de most kénytelen leszel beérni Leah-val. És köszönöm a vacsorát, de haza kell mennem. - nevetett Ed. Hihetetlenül jól álcázza a problémáit. Ha nem tudnám, nem gondolnám, hogy most éppen hullámvölgyben van. Még mindig az a vicces fiú állt előttem.

- Majd csak sikerül nekem is elaltatnom. - nevettem.

- És ha én nem akarok aludni? - mosolygott Harry gonoszul és célzón.

- Ezt majd este megtárgyaljátok az ágyban, de én most léptem. - indult el ki Ed.

- Biztos, nem maradsz? Egyedül akarsz lenni abba a nagy házba? - néztem rá szépen.

- Majd csak elleszek valahogyan. - kapta fel a cipőjét, és Harry is. - Te hova jössz? - nézett a szerelmemre zavartan.

- Hát hazaviszlek. - felelte Harry.

- Minek? Hazamegyek magam is.

- Biztos Haver? Régen nem aludtál. - nézett rá komolyan Harry.

- Teljesen. Nem vagyok kisfiú. - rántotta meg a vállát Ed. Kikísértük. Harry kinyitotta neki a kaput, de előtte még elköszöntünk.

 - Sziasztok, és tényleg köszi. - pacsizott le Harry-vel, nekem pedig nyomott két puszit.

- Szia. - feleltük szinte egyszerre. Ed már be is ült, és elhajtott.