III. 14. ~Photoshoot & my song.*

- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem.

Nem, nem, nem és nem. Miattam nem tehet ilyet. Nem adhatja fel az álmait. Világéletében az Oxfordra akart menni. Mindig is ott akart tanulni, és azzal a tudással, amit szerzett az embereken segíteni, de ennek a célnak vége lett egy szerelemmel. A mi szerelmünkkel. Ezt nem engedhetem. Ilyenre lenne képes miattam...miattunk, de ez nem helyes. Ugyanúgy fogom szeretni, ha csak telefonon beszélhetünk hétköznap. Sőt még jobban. Nem kell az, hogy suli után együtt legyünk. Ha két ember tényleg szereti egymást, akkor elég csak telefonon beszélniük, a távolság nem állhat közéjük. És mi igazán szeretjük egymást.

- A Londoni Egyetemre megyek. - ismételte meg.

- De... - tiltakoztam.

- Most miért de, Niall? Majdnem olyan jó, és az sem biztos, hogy egyáltalán felvesznek az Oxfordra. - rántotta meg a vállát.

- De téged biztos felvesznek. Hisz éltanuló és bajnok is vagy. - mondtam.

- Nem baj. Maradok itt a szerelmemmel. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Des. Nem adhatod fel az Oxfordot miattunk. - néztem rá komolyan. A szeme magabiztosságot sugallt.

- Megéri. - rántotta meg a vállát.

- Ezt majd reggel megbeszéljük. Még nem vagy magadnál. - álltam fel, majd őt is felhúztam, és bementünk a szobába.

Szépen befeküdt az ágyba, majd már aludt is. Hazamentem. Nem maradtam itt vele. Nem volt kedvem reggel átesni ezen a beszélgetésen, mert csak veszekedés lett volna a vége. Inkább hagytam, hadd ülepedjen. Talán semmire nem fog emlékezni az egészből. A tervünkről már beszélgettünk, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Des jövő hét szombaton lesz 18. Azt beszéltük, hogy ekkor hozzám költözik. Persze azt nem tudja hogy lesz egy meglepetés bulija. Lehet kicsit bunkón hangzik, de egész nap senkinek nem szabad megköszöntenie. Még Ian-nek sem. Ja, és előző nap nálam alszik, hogy ne legyen otthon, mikor a család és a srácok szervezik a bulit. Ian ragaszkodott hozzá, hogy náluk legyen egy jó kis házibuli. Nekem megfelelt. Egy házibuli csúcs. Jobb, mintha kibérelnénk valami helyet, hisz Des-ék otthona csodaszép és nagy. Csak egész nap le kell foglalnom. De ez csak nem lehet gond.

Reggel a telefonra keltem. Mérgesen tapogattam az éjjeliszekrényem, és kerestem a telefont.

- Igen? - szóltam bele álmosan.

- Jó reggelt! Milyen volt az este? Felkeltettelek?  - kérdezte Louis kiabálva.

- Haver. Halkabban. - mérgelődtem.

- Bocs. Na? Milyen volt?

- Jó. - feleltem.

- Bővebben? - kérdezte.

- Rohadt jó. - feleltem.

- Mi van koboldka? Morcos kedvedben vagy. - jelentette ki az amúgy már tudott tényt.

- Bocs, hogy nem repesek az örömtől, hogy a te kiabálásodra kelhettem. - mondtam cinikusan.

- Most miért? Tudod hányan kelnének a kiabálásomra? - nevetett.

- Képzelem. - húztam el a szám. - Miért hívtál fel amúgy?

- Mert te eltűntél a buliba, és nem tudod a fejleményeket.

- Milyen fejleményeket? - ültem fel az ágyba.

- Tegnap este sok mindenkivel beszélgettünk, de te nem voltál ott. Ha átjössz elmeséljük. - mondta.

- Ti? - kérdeztem.

- Igen. Csak te vagy ilyen álomszuszék, hogy fél 1-ig alszol.  Már mindenki itt van. - nevetett Lou.

- Fél 1 van? Des! - kaptam észbe.

- Mi bajod van Haver? - mondta Louis zavartan.

- Majd megyek, csak el kell intéznem valamit. Nemsoká érkezem. - és le is tettem.

Elfelejtettem Des-t. Remélem felkelt, mert 1-re mennie kell próbálni. Felhívtam, reménykedve, hogy nem egy álmos hang köszön rám.

- Szia Niall. - szólt bele.

- Szia. Jaj, de jó. - fújtam ki a levegőt.

- Mi?

- Hogy nem most keltél. Hol vagy? Nem felejtetted el a próbát? - kérdeztem.

- Nem. Már kocsiba ülök. - felelt.

- Huh. Rendben. - fújtam ki a levegőt. - Akkor leteszem, nehogy baj legyen, hogy telefonálsz.

- Fülesen vagy. - jelentette ki.

- Ja, oké. Mikor végzel?

- Nem tudom. Attól függ, mennyire értelmes az évfolyam, és sikerül-e megérteni elsőre, vagy még el kell próbálni nyolcszor. - nevetett.

- Hát remélem nem tart sokáig. Lehetnél már velem is. - mondtam durcisan.

- Mintha nem lennék veled minden nap. De isten ments, hogy elhanyagoljalak szerelmem. Viszont most le kell tennem. Megjöttem. - mondta viccesen.

- Oké. Ügyesen. Szia. Szeretlek.

- Én is. - és kinyomta.

Átmentem Louis-hoz. Fogalmam sem volt, mit akar, de per pillanat semmihez nem lett volna kedvem. Pedig biztos, egy újabb dalról van szó. Biztos a tegnapi buli ihlette. Lassan átcammogtam a kiskapukon, majd elindultam a ház fele. Louis-ék kertje tele volt lila virággal. Szépen nézett ki. Vicky-nek ez a kedvence. Bementem a hátsó ajtón, ami a konyhába vezetett. Mindenki ott volt. Vagyis a három lány táncpróba miatt nem, de a többiek mind. Ott ültek az asztalnál, kivéve Zayn-t, aki a pulton ült. Köszöntek, majd én is.

- Mik azok a fejlemények? - kérdeztem kitárt karokkal.

- Tudod, van a Little Mix. - mondta Liam.

- Igen. - húztam fel a szemöldököm.

- Tegnap este beszélgettünk velük. Elmesélték, hogy a menedzserük valami nagyot szeretne a fotózáson, ami visszahozza az X-Factor-t kicsit. Valami jó társat keres a képekre. - magyarázta Zayn.

- És beleegyeztünk, hogy mi legyünk a fotózáson társakként. - mondta Harry széles vigyorral.

- Oké. - rántottam meg a vállam.

- Ennyi? - kérdezték.

- Hát most mit tudok csinálni? Ugráljak, hogy "Jaj, egy fotózáson leszünk a Little Mix-el!" - pattogtam és tapsikoltam, mint a kislányok.

Mindenki felhúzott szemöldökkel méregetett, majd elkezdtek nevetni.

- Louis van kajátok? Még nem reggeliztem. - kordult meg a hasam, mire elindultam a hűtő felé. Benéztem. - Cool. Sütii. - kaptam ki egy nagy tányér csokis kekszet.

- Nem is te lennél. - nevetett Zayn.

- Te csak maradj csöndbe Mr. Tökéletes-legyen-a-shéróm. - vágtam vissza. Nevettünk.

- Azt Viky sütötte tegnap. - jelentette ki Louis.

- Nehogy szakítsatok. Jól süt. - vigyorogtam rá teli szájjal. Megint csak nevetés lett.

- Apropó. Tegnap este Ed és Penelope együtt voltak. - kapott észbe Leah.

- Nagy ügy. Mi is együtt voltunk veletek. - rántotta meg a vállát Zayn, és mutatott rám meg Harry-re.

- Nem úgy együtt. Együtt az ágyban. - forgatta a szemeit Leah.

- Igen? - kerekedett ki Harry szeme.

- Te ezt honnan tudod? - ráncolta a homlokát Liam.

- Mikor kerestelek téged, Harry... - nézett mérgesen a fiúra, majd folytatta. - láttam, amint csókolózás közben Ed felkapja Penelopet, majd beviszi az egyik szobába. Pont a te híres szobádba, Harold-kám. - emlegette fel a Caroline-os ügyet. Arra a szobára gondolt, ahol Harry feküdt, mikor az exe rámászott. -  Szerintetek mi lett ebből? - kérdezte ironikusan. Senki nem szólt semmit. Én törtem meg a csendet.

- Miért kerested Harry-t?

- Mert ez a nagyon értelem eltűnt full piásan, amíg én a mosdóba voltam. Aztán megtaláltam a medencében egy száll alsógatyában, de már éppen anélkül készült úszni. - nézett mérgese Leah a fiúra.

- Aztán én rángattam ki, hogy ne csináljon hülyeséget. - mondta Liam.

- Ezért sokáig teperhetsz, hogy kiengeszteld Leah-t. - mondta mellékesen, de mégis beszólásként Zayn. Leah felhúzott szemöldökkel, komolyan nézett Harry-re.

- Majdcsak meglágyítom valahogy. - húzta magához a lányt, és megcsókolta. Mikor végeztek, Leah elmosolyodott, majd gyorsan váltott kifejezéstelen arcra.

- Úgy látom, most egy jó ideig te fogsz dolgozni esti műszakban, Harry. - szólt be Louis.

- Louis. Te csak egyél répát. - nevetett Harry, és mindenki.

Ma is folytattuk a dalírást, de én leléptem, hogy Des-sel legyek. Tényleg jó soká végzett. Gondoltam, a srácok tudnak nélkülem is írni. Szerencsére az az Oxfordos téma nem került fel. Ő sem gondolta komolyan. Hétfőn lesz a ballagása. Szerencsére van addig egy hétvége.

Leah szemszögéből:

Niall lelépett, a srácok pedig tovább írtak. Most jó passzban voltak, mivel 4 óra fele már végeztek is a számmal. Bár már a negyede megvolt, de akkor is hamar kész lett.

- Már csak egy szám kell az albumra. - mondta Louis megkönnyebbülten.

- És ha azt mondom, nem? - kérdeztem.

- Ezt hogy érted?

- Legyen egy számmal kevesebb? - lepődött meg Liam és Zayn is.

- Nem, de ezzel megvan mind. - vettem ki a táskámból a kisfüzetem, majd kinyitottam a megfelelő oldalnál, és eléjük raktam. Átfutották, majd értetlenül felnéztek.

- Te írtál nekünk egy dalt? - kerekedett ki Liam szeme.

- Tudom, nem a ti színvonalatok. Hülye ötlet volt. - vettem fel a füzetet az asztalról, és húztam el a szám.

- Viccelsz Leah? Ez a legjobb dal, amit valaha is hallottam. - mondta Louis.

- Komolyan? - kerekedett ki a szemem.

- Persze. Ez Cool. - mondta Zayn is.

- Nehéz volt, mert fiú szemszögből kellett írnom, de szerencsére tudom, mire vágynak a lányok. - ismertem be. Mennyit dolgoztam ezzel a dallal, a boltba is és mindenhol. 

- Rohadtul tetszik a refrén dallama. - mondta a tökéletesen belőtt hajó fiú.

- Énekeljük el! - javasolta Harry, és megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek oda.

Elkezdtük a dalt. Én gitároztam, hisz csak az én szerzeményem.

- Akkor ez a rész a tied lenne Harry. - mutatta. - Aztán itt váltás van, ezt mindig a tied Louis. Remélem, nem gond. - néztem szét idegesen. 

- Nem para kicsilány. - mondta Zayn.

- Remek. - elmagyaráztam. - Akkor hajrá srácok. - mondta, és elkezdtem gitározni az elejét, majd Harry becsatlakozott. Szépen ment végig, de katasztrófa lett a vége. A refrénnél már kavarodás volt.

- Srácok. Neee! - néztem végig rajtuk. Mindenkinek a szeme zavartságot tükrözött. Elmagyaráztam újra. Bólintottak, és elkezdtük elölről. Most már jól ment. Nem volt gond.

- Ez rohadt jó Leah. - mondta mindenki.

Jól esett, hogy tetszik neki az alkotásom. Rengeteget szenvedtem vele, de megérte. Így, hogy az ő hangjukkal, az ő szájukból hallom vissza, megnyugodtam. Amíg én énekeltem, és próbálgattam, hogyan lenne jó a hangsúly, addig valahogy olyan bénácska volt. De most tényleg olyan, mintha ők írták volna. Cool.