III. 13. ~Oxford? Chh.*

Destiny szemszögéből:

- Niall Túl vagyok ezen is!! - öleltem meg, és közben le nem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról.

- Ebből azt veszem le, hogy az utolsó is jól sikerült. - szorított magához.

- Kit érdekel? Vége. Menjünk bulizni! - kiabáltam.

- Holnap után pedig 18 leszel. - emlékeztetett.

- Igen! Mindenen túl vagyok! - örültem egyre jobban.

Minden érettségimmel végeztem. Már nem kell tanulnom. Ennyi volt. Itt a nyár, és annyi szabadidőm van, amennyit csak akarok.

- Azért csak óvatosan. Holnap be kell menned ballagáspróbára. - emlékeztetett.

- Majd csak délután. Addig még háromszor kijózanodok. - nevetettem.

- Rendben. Menjünk Szerelmem. Frászt kapok a sulidtól. - nézett szét.

- Tényleg sötét és csúnya. Menjünk. Többet nem is akarok visszajönni ide...Csak a ballagásra. - helyesbítettem. Muszáj leszek még bejönni. De csak kétszer. Egy próbára, meg a tényleges ballagásra. Olyan szívás a többi osztálynak, hogy nekik még óra van, mikor nekünk már csak próbálni kell bejönni. De az a lényeg, hogy vége. Summer Time van!

***

Sokat készülődtem otthon. Azt hiszem megérdemlem, hogy nagyszerű estém legyen. Austin az érettségi örömére hatalmas bulit rendez náluk. Simon USA-ban van, így egyedül lakik ott már egy jó ideje. Persze néha hazajön az Apuja, meg minden nap beszélnek. Simon nagyon figyel rá, hogy ne legyen olyan Apa, aki nem törődik a gyerekével a munkája miatt. És sikerül neki. Ekkor kiabálást hallottam lentről.

- Prücsök. Itt van Niall! - Apa volt.

- Megyek. - kiabáltam vissza.

Kimentem a szobámból, és lefele vettem az irányt.

- Hűh. De csinos valaki. - fogta meg Niall a kezem, és forgatott körbe. A szoknyám meglibbent, de volt belevarrva egy francia bugyi szerű rövid gyatya. Mint a táncosoknak szokott.

- Indulhatunk? - kérdeztem pirulva.

- Persze. - felelte Niall, és elindultunk az ajtó fele.

- Des. Szeretném ha azért itthon aludnál. Inkább aludjon itt Niall is, de gyertek haza akár hajnalba....nekem mindegy mikor. - mondta.

- Rendben Apa. Halkak leszünk. - feleltem, és kimentünk.

Austin-nál találkoztunk a többiekkel, és még egy csomó mindenkivel. Híresebbnél híresebb emberek jöttek el. Hatalmas bulit csapott Austin, de azért nem volt egy Project X. Nem törtünk össze semmit, de piáltunk rendesen. Niall-lel nagyon elvoltunk. Sokat táncoltunk együtt. Olyan édes volt. De valamikor már nagyon késő este csináltak a srácok páran valami mütyürt...a nevét nem tudom. Egy átlátszó másfél méteres csőből állt, aminek a tetején egy tölcsér volt. Kérték, hogy próbáljam ki én is. Belementem. Még soha nem láttam ilyet, gondoltam most meglátjuk mit csinálnak vele. Niall kicsit féltett, mert ő már próbálta ezt, de én meg akartam csinálni. Leguggoltam, és odaadták a csőnek a végét. Elmagyarázták, hogy ez be kell kapni, és igyak. Megrántottam a vállam, majd megtettem. A Whisky-t beleöntötték felül, majd a számba folyt a cső által. Jó poén volt. Olyan jóra sikeredett, hogy az este további részére nem is emlékszem.

Niall szemszögéből:

- Des ezt nem kéne. - csóváltam a fejem.

- Miért nem? - nevetett rám a lány.

- Már kipróbáltad...négyszer. Szerintem elég lesz. - vettem ki a kezéből a csövet, majd felhúztam a földről.

- Jaj Niall ne legyél már ilyen. Most mi a baj? - vágott durcis fejet.

- Des. Szerintem egy kicsit sokat ittál. - magyaráztam neki.

- Niall nincs semmi bajom. Leérettségiztem, és szeretném magam jól érezni. - mondta halál komolyan. Már tényleg kezdtem kételkedni benne, hogy részeg.

- Tényleg jól vagy? Nagyon sokat ittál. - méregettem.

- Kutya bajom. Menjünk táncolni. - jelentette ki.

Tőlünk már senkit nem láttam. Egy arcot sem találtam a bandából vagy a csajok közül. Senki, akivel olyan nagyon jóba lennék. Ismertem sok mindenkit, de nem voltam velük olyan szoros viszonyba. Csak tudom kik ők, és köszönünk, de a legtöbbjükkel még egy tisztességes mondatot nem beszéltem. Szóval táncoltunk Des-sel. Nem is volt gond, de egyszer egy srác megfogta a derekát, és maga felé fordította. Des először meglepődött, majd hátranézett rám. A srác magához húzta, és eléggé érdekes helyzetben táncoltak. Kikerekedett a szemem. Még soha nem láttam ezt a gyereket. Des egyre inkább engem nézett, de egy szót sem szólt. Sőt még csak az arca sem mutatott semmi érzelmet. Észhez kaptam, és a csávóhoz mentem.

- Bocsi, de ő az én barátnőm. - húztam magamhoz Des-t, aki átkarolta a hasam.

- Apafej, ne legyél már ilyen antipartiarc. Csak lötyögtünk egy kicsit a csajjal. - mondta igencsak ittas állapotban a gyerek.

- Figyelj Haver. Nem ismerlek, de azt tudom, hogy nagyon tapló vagy a csajokkal ha iszol. Jobb ha leszállsz a barátnőmről. - mondtam.

- Pedig nagyon csinos, döngetni való csaj. - mérte végig Des-t ebben a ruhában.

- Bunkó paraszt. Neked is csak erre kellenek a csajok. Remélem... - kezdtem el oltani, de a derekamat szorongató szerelmem félbeszakított.

- Niall. Nem érzem jól magam. Menjünk ki. - kérte.

- Gyere Szerelmem. Szerencséd van. - szóltam vissza a srácnak. Csak ártatlanul maga elé tette a kezét, majd tovább táncolt háttal nekünk.

Kimentem a ház elé Des-sel. Ez volt az egyetlen nyugis rész, ahol nem voltak emberek. Leültünk a kőre.

- Jól vagy Szerelmem? - kérdeztem aggodalmasan.

- Megvagyok. Már nincs gond. - felelte, de nem nézett rám.

- Hazamegyünk. - jelentettem ki.

- De Niall. - tiltakozott.

- Nincs de Des. Már amúgy is 4 óra. - húztam fel. Beültünk a kocsiba. Közben majdnem elaludt, de mikor lefékeztem a házuk előtt, ismét élénk lett. Bementünk a házba. Már nem kellett támogatnom. Úgy tűnt jobban van, bár még mindig részeg.

Üres volt a ház. Halkan felmentünk a szobájába. Megálltunk bent. Megigazítottam az ágyat, majd felé fordultam.

- Des. Feküdj le. Rád fér az alvás. - mutatta felfele fordított tenyérrel az ágyra. Elindult felém, majd megállt előttem.

- Nem. Inkább te feküdj le! - lökött meg, mire hátra estem az ágyra.

Fölém tornyosult, majd kigombolta az ingem, és elkezdte puszilgatni a mellkasom és a hasam. Bevallom jól esett, és más pasi kapva kapott volna az alkalmon, de most nem lehetett. Des részeg volt. Így ez nem fair. Én is ittam. Sokat. De nem kerültem ilyen állapotba. "Kicsit" jobban bírom a piát mint ő.

- Des. Hagyd abba! Részeg vagy! - fogtam meg a karját. Felnézett rám, majd elmosolyodott.

- Mi a baj Niall? Nem akarsz? - mondta kacéran, majd a nyakamra tért át.

- Dehogynem, nagyon is, de nem most. - ültem fel.

- Miért Édes? - karolt át hátulról, és a meleg kezei a meztelen hasamon járkáltak fel-alá, majd már csak alá. Felálltam. Nemet parancsoltam magamnak és a férfiasságomnak.

- Destiny... - akartam folytatni, de közbevágott.

- Nem vagyok túl jól. - pislogott gyorsan, majd felpattant, és kirohant a fürdőjébe. Utána futottam.

Hát tényleg nem volt túl jól. Hányni készült a vécé fölött, amiből később elmaradt a "készült" szó. Fogtam a haját. Egy idő után megfordult, és a hátát nekidöntötte a hideg csempének. Kicsit pihent, aztán kiöblögette a száját szájvízzel, majd visszaült ugyanoda. Én a kád szélén ültem vele szembe. A földet vizslatta, majd hirtelen rám kapta a tekintetét. Nem szóltam semmit és ő sem. Csak néztük egymást. Sápadt volt, de már józan. Egy hányás mikre nem képes az emberrel.

- Mi történt velem Niall? - kérdezte egyszer, és szomorkásan nézett.

- Berúgtál, mi történt volna? - rántottam meg a vállam.

- És mit tettem már megint? - kérdezte félénken.

- Hogyhogy megint? - húztam fel a szemöldököm. Én még soha nem láttam ennyire piásan Des-t, de akkor nem ez volt az első eset.

- Már volt ilyen, hogy ennyit ittam, de mindig megfogadtam, hogy nem lesz több. Megszegtem. - sóhajtott.

- Vigyáztam rád. Még szerencse. - mondtam.

- Miket csináltam? - kérdezte ismét.

- Először is leálltál táncolni egy csávóval, akinek eléggé érdekes definíciója volt a táncra. Vagyis pontosabban nem ellenkeztél, de végig engem néztél. Aztán leállítottam a srácot. - magyaráztam.

- Ennyi? - kérdezte bizakodóan.

- Ő...igen. - mondtam kis gondolkodás után. Úgy voltam vele, ha ő nem emlékszik, mit tett az előbb, akkor nem mondom el. De nem tűnt nagyon hihetőnek.

- Kérlek mondd el. Tudom, hogy gáz vagyok. Mi történt még?

- Legyen. Erről már csak mi ketten tudunk, szóval nyugi. - az arca ideges lett. Folytattam. - Elég szépen rám másztál a előbb, de nyugalom nem használtalak ki. - rántottam meg a vállam közömbösen. A barackszínű csempéket vizslattam.

Felállt, és  mellém ült.

- Sajnálom Niall. - hajtotta a vállamra a fejét. - Borzalmas vagyok! - majd eltávolodott, és az arcához kapta a kezét.

- Nem. Nincs veled gond, csak hihetetlenül rossz érzés volt ellökni magamtól. - vallottam be egy sóhaj kíséretében.

- Ne haragudj. Szeretlek. Nem akartam...én csak túl lőttem a célon. Azt hiszem emlékszem....legalábbis ez rémlik. - nézett rám. Felé kaptam a fejem.

- Des, olyanokat csináltál, hogy...még soha nem voltál ilyen. Ez nekem új tőled. Te nem ilyen vagy. Te egy csodás, ártatlan lány vagy, aki néha kicsit erotikus mikor piál. - nevettem el magam.

- Sajnálom. Csak az alkohol szintem megnövekedése tette. - mosolygott.

- Milyen szépen fogalmaztál. Remélem az Oxfordon is ilyen jó maradsz, és gondolsz majd rám. - karoltam át. A szemében meglepetést láttam.

- Ezt...- dadogott.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Kolisnak kell lennem. - mondta halkan.

- Igen. És? - nevettem a butus kijelentésén.

- Nem foglak látni. Nem fogunk tudni találkozni. - nézett a szemembe ijedten.

- Szerelmem. Nem lesz gond. Ezen ne rágódj. Majd telefonon beszélünk meg ott lesz a hétvége. - biztattam.

- Nem. Én....nélküled kell lennem szinte minden nap. - szorított magához erősen. Nyugtatóan simogattam a hátát. - Nem megyek az Oxfordra. Maradok a Londoni Egyetemen. - jelentette ki.

- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem.