III. 18. ~ Te magyar vagy?*

Nagy nap a mai. Ma lesz a közös fotózás a Little Mix-el. Mi is elkísérjük a srácokat. Harry folyamatosan azt bizonygatja, hogy szeret. Valami megint nem stimmel. Vagy megint tett valamit, vagy készül tenni valamit. Legutóbb a Caroline-os ügy előtt bizonygatta ennyire, bár ez most más. Most várakozással és izgalommal mondta. Tényleg készül valamire, de nem tudom, mire. De mindegy is. Megbízok Harry-ben. Nem fog átverni. Ed...hát...előttünk van úgy, hogy nem sikerül az álcája, de nem is baj. Mikor velünk van, nem kell megjátszania magát. Tudjuk, hogy most nincs a toppon, de támogatjuk. Viszont ilyenkor csodás dalokat ír. Belemerült. Így önti ki a szívét. Igazi művész. Csodás szakítós, szomorú számok születnek. Elénekli nekünk őket, de általában nem bír az érzéseivel és félbehagyja. Szegény. Annyira szeretem, és olyan rossz ilyen állapotba látni. Elbúcsúztunk Molly-tól, majd  a ház előtt találkoztunk a többiekkel. Együtt mentünk a kisbusszal, amit Paul vezetett. Lou már a helyszínen volt. Remélem, hozza Lux-ot is. Annyira megszerettük azt az édes kisbabát. És Lux is odavan Harry-ért. Mikor meglátja, le sem tudja venni róla a szemét. Harry teljesen elvarázsolja. Ezért van az, hogy néha csak úgy átmegyünk Lou-ékhoz. Ők szinte már a családunk része.

Megérkeztünk. A Little Mix-ben nagyon aranyos lányok vannak. Teljesen olyanok, mint a srácok, csak eggyel kevesebben és lányban. Jól elvoltunk velük. Én is összebarátkoztam mindannyijukkal. Úgy tűnt, Will nagyon magára talált Perrie-ben. Rengeteget dumáltak. Nagyon jól kijöttek. Olyan hasonlóak, mintha már régen ismernék egymást. Aztán mikor elkezdődött a fotózás, rájöttem, hogy mégsem hasonlít annyira a két banda. A Little mix olyan színes és kirívó, míg a srácok visszafogottak és egyszerűen elegánsak. Először készült pár kép a Little Mix-ről. Hát tényleg nagyon színesek lettek. Ezalatt a fiúkat csinosították ki, majd a csajok is öltözhettek a visszafogottabb ruhákba, hogy ne térjen el annyira a két banda a képeken. Azért volt ilyen háttér is. Csodás képek lettek. Mi oldalról figyeltünk Will-lel, Vicky-vel, Rebeccával, Des-sel, és persze Lux-szal. Olyan édes az a kislány. Felvettem. Mikor végeztek a srácok, elkezdtek viccelődni a babával. Louis mindig produkálta magát neki, hogy megnevettesse. Most éppen azt játszotta el, hogy rákiabál Lux-ra, majd megfogta a baba kezét, és úgy irányította, mintha Lux egy szép jobbossal ajándékozta volna meg cserébe. A baba nagyon élvezte. Majd Zayn és Niall is csatlakozott a mókához. Ez mind az én kezemben zajlott, mivel én fogtam Lux-t.

Aztán egyszer megjelent Liam és Harry is. Megálltak előttünk. Érdekesen végigmértek minket lányokat. Mögöttük megjelent Lou, a fotós és Will Bloomfield, az egyik menedzser feje  is. Ők is megvizsgáltak minket.

- Mit csináltok? - kérdezte óvatosan Vicky.

- Ugye, hogy jó ötlet? - kérdezte Liam a menedzsert.

- Igen. Sokat dobna a hírneveteken. Tényleg gyönyörűek. - mért végig minket a férfi. - Olyan családias, és romantikus lenne.

-  Miről van szó? - kérdezte Rebecca is.

- Lou megoldod, hogy ugyanolyanok legyenek? - kérdezte a fotós.

- Persze...csak megkeresem a megfelelő ruhadarabokat. - indult el hátra Lou.

- Valaki mondja már el, miről van szó? - mondta Will hangosan, de még éppen nem kiabálva.

- Le fogunk fotózni titeket a párotok stílusának megfelelő ruhában. - mondta Will Bloomfield.

- Neem. Kizárt. - tiltakoztam egyből. Hidegzuhanyként ért ez a hír. Én nem vágytam a fotózásra.

- Leah, ne csináld már. - jött hozzám Harry. Már várta szerintem, hogy mikor fogok elkezdeni tiltakozni.

- És nektek, mi a véleményetek? Benne lennétek? - kérdezte a fotós a többieket.

- Hát nem is tudom. - nézett aggódóan Rebecca.

- Lányok, tegyétek már meg miattunk. - állt középre Louis.

- De mi ezzel mit segítünk nektek? Több utálkozót szerzünk? - aggódott Destiny is.

- Dehogyis. Ettől romantikusak lesznek a képek. A rajongók meg fognak őrülni. - magyarázta Zayn.

- Tőlünk? - húzta fel a szemöldökét Vicky.

- Már így is elég bajuk van velünk. Azt hiszik elveszünk titeket tőlük. - húztam el a szám.

- És arra kellenek a képek, hogy ők is belássák milyen szépek vagytok, és a srácok mellett a helyetek. - mondta a menedzser.

- De... - tiltakozott Rebecca.

- Kérlek lányok. A kedvünkért? - álltak meg előttünk a srácok. Nagyon szerették volna.

- Megbeszéljük. - mondta Vicky, és félrehívott minket. Átadtam Lux-ot Harry-nek.  

Elvonultunk az egyik sarokba.

- Lányok, nagyon szeretnék, ha megcsinálnánk. - húzta le a száját Des. 

- Én nem...- kezdtem bele, de nem tudtam folytatni. Harry nagyon boldog lenne.

- Ti is tudjátok, hogy én nem vagyok az a pózolós cicababa. - ejtette le tehetetlenül a kezét Will.

- Akkor ki van benne? - kérdezte Vicky.

- Én megcsinálom. - jelentette ki Rebecca.

- Én is. - mondta Des is. Csak mi ketten voltunk ellene Will-lel.

- Gondoljatok bele, mennyire boldog lenne Zayn és Harry. - keltett bennünk bűntudatot Vicky.

- Legyen. De csak Harry-ért. - egyeztem bele. Már csak Will volt hátra.

- Will. Szerinted nem esne jól Zayn-nek? - kérdezte Rebecca.

- De. Biztosan. - húzta le a száját a lány. - Csináljuk meg, de ha engem be mernek öltöztetni, olyan színes bohóccuccokba, mint a Little Mix-et, lelépek. - tisztázta le. Elnevettük magunkat.

Visszamentünk a srácokhoz.

- Na? - néztek ránk reménykedve.

- Legyen. - mondta Will elhúzott szájjal. Mindannyian bólintottunk.

Harry hozzám rohant, és egy hatalmas ölelést kaptam. Mindenhol ez volt. De Harry nagyon nagy erővel szorított. Alig kaptam levegőt.

- Harry.... Úgy nem fogok tudni pózolni...ha megfojtasz. - mondtam nehézkesen.

- Jaj, ne haragudj Kicsim. Ez olyan sokat jelent nekem. Végre te is megtudod, milyen ez én világom. - vigyorgott.

- Nem volt elég neked a színpad?! - mondtam cinikusan, de nem vártam meg, mit mond rá, mivel Lou intett hátul, hogy menjek oda. Nyomtam egy puszit szerelmem arcára, majd elmentem.

- Leah, végre megint lányokat öltöztethetek. Köszönöm. - mosolygott rám.

- Ennyire borzasztó a srácokkal? - nevettem.

- Nem, dehogyis. Imádom őket, de lányokat midig is jobban szerettem öltöztetni. Ilyenkor kiélhetem magam. - nyomott a kezembe egy ruha összeállítást. - Ez hogy tetszik?

- Nekem bejön. - néztem meg.

- Remek. Akkor futás az öltözőbe. Mindjárt odaadom a többieknek is a ruhákat, és mennek utánad. Ha végeztél jöhetsz vissza hajat igazítani meg sminkelni. - mosolygott. Bólintottam, és elindultam az ajtó fele. Az összeállítás egyszerű volt, de mégis tetszett. Egy rövidfarmerből, és egy zsebes fehér trikóból állt. Megjöttek a többiek is. Együtt átöltöztünk, és kimentünk fodrászhoz, meg sminkeshez. Mindenkin olyan ruha volt, ami teljesen a párja stílusára vall. És igazán jól néztek ki a darabok.

Először csak miket fotóztak le, majd a srácok is csatlakoztak hozzánk. Majdnem ugyanolyan mintájú és színű ruhában, mint mi. Ezzel jeleztük a képeken, hogy mi és a párunk összetartozunk. Meg persze a pózokkal is. Voltak páros képek is. Ezen szembe álltam a kamerával, Harry pedig hátulról átkarolt. Aztán a fotós kitalálta, hogy ha már úgyis elmondtam a rádióba, hát puszilgassa a nyakam. Jó képek születtek. Ránk vallanak. Én teljesen természetes arcot vágtam, mivel soha nem tudok ellenállni annak az érzésnek, amit Harry kelt bennem, mikor meglep a puszijaival a nyakamon. Will és Zayn képei olyan vadak, és indulatokkal teltek, mint ők maguk. Születtek olyanok, hogy Zayn Will előtt áll védelmezőn. Ezeken nagyon tetszik a komoly, durva tekintetük. De készültek egészen vadul romantikus képek is. Louis és Vicky következett. Róluk szinte csak idióta képek készültek, amiken bolond fejeket vágnak. Mi is rengeteget nevettünk rajtuk. De mindketten nagyon szépek a képen. Niall és Des képei nagyon nyugodtak és békések. Sugárzik róluk a szeretet. Rebeccát és Liam-et fotózták le utoljára. Ők is békések voltak. Többnyire azt sugallták, hogy mennyire szeretik egymást, és soha nem szeretnének külön lenni. A legtöbb képen Liam ad puszit Rebeccának. Barátnőmnek olyan szép arca van, és ezek a képek meg pózok csak kiemelték a szépségét. Őket jó sokáig fotózták. Még volt pár kép, amin mind a 10-en rajta vagyunk, és a legutoljára még csináltunk egy nagy közös képet, ahol már a Little Mix-esek is csatlakoztak. A végére élveztem ezt az egészet. Amennyire ellene voltam, annyira csalódtam. Tényleg vicces egy fotózás.

Perrie, Will és Zayn nagyon jól elbeszélgettek. Szerintem még maradtak is miután mi elmentünk vagy beültek valahova hárman. Be kellett mennem a boltba. Harry elkísért. Természetesen annyira elrejtette az arcát, amennyire csak tudta. Miközben sétáltunk a bolt fele a téren, megálltunk a Mc Donald's-ba. Vettünk elvitelre ebédet. Úgy voltunk vele, hogy majd a boltba megesszük. Kinyitottam, és bementünk. Átfordítottam a Zárva támlát, majd megigazítottam az "Kisegítőt keresek!" feliratot. Még nem találtam meg az igazit. Éppen befejeztük az ebédet Harry-vel, mikor bejött egy kb. velem egyidős lány a boltba. Szerelmem elfordult, hogy ne ismerje fel. A lány, nem nézett szét, egyből hozzám jött a pulthoz.

- Szia. Úgy látom, kisegítőt keresel. - mosolygott.

- Igen? Egyedül nem győzöm. Érdekel az állás? - kérdeztem.

- Persze. Mindig is nagy álmom volt, hogy egy ilyen boltba dolgozzak. - mondta a lány izgatottan. Furcsa volt a kiejtése. Nem volt teljesen angol. Ismerős volt ez a beszédmód.

- Remek. Gyere be mellém. - kértem meg. Beállt mellém a pultba. - Hogy hívnak?

- Noémi vagyok...Noémi Kiss. - mosolygott kedvesen.

- Te jó isten, te magyar vagy? - örültem meg és váltottam a régen használt nyelvre.

- Igen. - dadogta. Meglepődött, hogy pont itt találkozott össze egy magyarral. A szemei egészen nagyra kikerekedtek. Harry is felénk kapta a fejét. Gondolom egy árva szót sem értett a beszélgetésből, csak az tűnt fel neki, hogy magyarul beszélünk mindketten, és nagyon örülünk. - Azt ne mond, hogy te is az vagy.

- Igen? Leah Crawford vagyok. Istenem, de jó ismét ezen a nyelven beszélni. - sóhajtottam.

- Nekem is. Te mióta élsz kint? - kérdezte.

- Több mint egy éve. Te?

- Én még csak karácsony óta, de te sem élsz kint régen.

- Nem. Istenem. Hány éves vagy? Miért jöttél ki Angliába? - kérdeztem izgatottan.

- 20 vagyok, és a barátommal költöztem ki, de szakítottunk, és én itt ragadtam. - sóhajtott.

- Jaj, úgy sajnálom. De van egy jó hírem. Fel vagy véve. Végre egy magyar. - vigyorogtam.

- Ó te jóságos ég. Köszönöm. Nem gondoltam, hogy pont a nemzetiségem miatt fognak felvenni, de jó helyre jöttem be. - örült meg.

- Ugye, milyen csúcs?! És...- akartam kérdezni még, de Harry megköszörülte a torkát mögöttem, jelezve, hogy halvány fogalma sincs a helyzetről.

- Jaj, ne haragudj, de váltanunk kell ismét angolra. - beszéltem immár ezen a nyelven. - Noémi, ő itt Harry, a barátom. Harry, ő itt Noémi Kiss az új kisegítőm. - mutattam be őket egymásnak. Noémi szeme kikerekedett Harry láttán. Tudta, hogy ki ő, de nem akart rajongónak látszani.

- Szia. És ti ismeritek egymást? - kérdezte óvatosan.

- Most már igen. - felelte Noémi. Elnevettem magam.

- Noémi is magyar. - magyaráztam.

- Értem. Ebből csak én jövök ki rosszul. Mostantól nem fogom érteni mit beszéltek. - nevetett Harry.

- Nem. Előtted angolul beszélünk majd, igaz? - kacsintottam a lányra.

- Persze. - nevetett Noémi.

- Csak, nehogy otthon is így beszélj majd Kicsim. - nevetett.

- Csak néha. - feleltem.

Ekkor megpittyent Harry telefonja. Felkapta, és megnézte.

- A francba. Kiment a fejemből. Sajnálom Kicsim, azt hittem ma együtt lehetünk, de el kell mennem. - húzta el a száját.

- Semmi gond. Csak siess haza. - mosolyogtam elnézőn.

- Rendben. És nem kibeszélni magyarul. - nyomott egy puszit az arcomra, majd ki is viharzott a boltból.

- Szóval...- megbeszéltük a részleteket Noémivel. Elnyerte a tetszését minden.

- És mikor állhatok be. - kérdezte végül izgatottan.

- Mikor szeretnél? - nevettem.

- Mindegy. Akár most is. - pirult el kicsit.

- Rendben. Nekem nincs ellenemre. Legalább megmutatom, mi hol van, és beszélgetünk. - mosolyodtam el, és kimentem a pultból. Követett. Megmutattam, mi hol van. Végül a raktárba vezettem be. - Ez itt a raktár. Ezzel a polccal vigyázz. Kicsit lejt, és ha szélre teszed a dobozt lecsúszhat. Amióta Harry fejére borult még a legelső szállítmányom arról a polcról, azóta ilyen. - nevettem. Noémi is csatlakozott.

- Innen voltál olyan ismerős már elsőre is. Láttalak a neten. - mondta, miközben visszaálltunk a pult mögé.

- Igen. - húztam el a szám.

- Mi a baj? Nem tűnsz nagyon lelkesnek. - lepődött meg.

- Nincsen baj, csak ez soha nem volt a én világom. A koncert, a fotózás, hogy leszólítanak az utcán képért, hogy a neten virítok. Harry kedvéért mindig bele megyek. Ez hülyén fog hangzani, de a szemével mindig meggyőz. - nevettem kínosan.

- Pedig láttam a koncertfellépésedet is. Csodás voltál. Remek hangod van. És nem hangzott hülyén. Harry-ről köztudott, hogy a szemével mindent el tud érni.

- Az már biztos. És melyik városból jöttél? - kérdeztem.

- Szegedről. Te?

- Pesti vagyok. - feleltem.

- Furcsa. Tudod a neved alapján nem gondolnám, hogy magyar vagy. Olyan angolos. - ráncolta a homlokát.

- Igen. Londonban születtem, de 1 éves koromba elköltöztünk Budapestre. És most megint itt vagyok. - mosolyogtam.

Rengeteget beszélgettünk. Megismertük egymást. Mesélt a volt barátjáról. Bence volt a neve, őt is megcsalta a pasija, azért mentek szét. Úgy látszik, hogy ez a magyaroknál nagy szokás az ország minden részén. Aztán 4-kor bezártunk. Még beszélgettünk utána a Mc Donald's-ban egy-egy shake mellett. Végül, fogtam egy taxit és elköszöntünk. Noémi nem messze lakik a bolttól, szóval ő gyalog ment. Annyira jó érzés volt találni valakit, aki ennyire hasonlít, és ráadásul olyan aranyos lány. Most már nem kell azon aggódnom, ki lesz bent, ha én nem érek rá. Majd Noémi. Persze először még vele maradok, és együtt vagyunk, de ez nem sokáig lesz így. Csak amíg belejön, és tényleg megbízok benne 150%-osan.