III. 16. ~Hol?*

- Mi történt? Jól vagy? - guggoltam le Harry mellé, hátha így rám néz.

- Ed. Összevesztem vele. Vagyis először Pen-nel, de ő persze, egyből rohant Ed-hez, és elmondta neki. Ha jól tudom, te is vitába keveredtél a csajjal. Hát Ed ennek hallatán borzalmas dolgokat vágott a fejemhez. - de a végére legalább rám nézett.

- Mi? Én is veszekedtem vele. Vagyis nem veszekedtem, csak megjegyeztem, hogy eltűnhetne. De mégis miket mondott Ed? - fogtam meg a kezét. A szemembe nézett. Kétségbeesést, fájdalmat és megbánást láttam a szemében. - Harry, el kell mondanod!

- Azt mondta, öntelt sztár vagyok, és csak magammal foglalkozok. Téged is olyanná tettelek, mint én. Elrontom az embereket körülöttem, és mindenkibe csak a rosszat látom. Azt mondta csak sajnálni tud, hogy soha nem leszek önzetlen és tiszta. - hunyta le a szemét. - És lelépett Pen-nel. Talán ez hülyeség volt Leah. Talán Pen csak azért vált ilyen ellenségessé velünk, mert mi kezdtük. Talán tényleg aranyos és kedves lány. Hagyni kellett volna ezt az egészet. - dörzsölte meg az arcát a kezeivel.

- Harry. Ed csak hirtelen felindulásból mondta ezeket. Nem vagy ilyen. Mi csak...kiismertük Penelopet. Hidd el nekem, nem kedves. Hallanod kellett volna, hogy beszélt velem. Szó szerint bevallotta, hogy le fog lépni mielőtt Ed rájöhetne a szándékára. Csak Ed-et elvakítja a szerelem, és nem látja Pen igazi arcát. Ez nem a te hibád. Ne okold magad. - vigasztaltam.

-  Még soha nem láttam ilyennek Ed-et. Már nem is tudom, mióta a legjobb haverom. - nézett ismét rám.

- Majd lenyugszik, és rájön, hogy mi csak jót akartunk.

- Tényleg elrontottalak? Megváltoztál miatta? - nézett rám zavartan.

- Nem. Te csak kihozod belőlem a legjobbat. Ed ezeket nem úgy gondolta. - öleltem meg.

- Biztos? - mondta halkan.

- Teljesen. Mindennél jobban szeretlek. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Én is Kicsim. - adott egy csókot a számra.

- Gyere és táncolj velem. Hidd el, holnapra lenyugszik Ed. - húztam fel.

- Nem. - mondta határozottan. Meglepetten kikerekedett a szemem, mire elmosolyodott. - Először igyunk valami nagyon töményet. - elnevettem magam.

Hatalmas volt ez este leszámítva azt a kis incidenst. Táncoltunk, buliztunk, ugráltunk a vízbe. Jó volt. A vízibombák is előkerültek. Részegen mindenki benne volt egy versenybe. Felsorakoztattuk a srácokat nekünk háttal. Mindenki meghúzta a fürdőgatyáját, hogy megfeszüljön hátul. Meg kellett állapítani, kinek van a legjobb feneke. De ezt mind halkan kellett, hogy ők ne hallják. Akit kiejtettünk, azt megdobtuk vízibombával. Ő kiállt. De szegények nem látták, kire célzunk, így mindig veszélyben voltak. Zayn és Austin hamar kiesett. Már szinte minden pasi repült, csak Jake, Kyle, Harry, Liam, Niall, Louis és valami Martin maradt még versenyben. Niall-t kiejtettük. Szegény. Utána Martin lett vizes. Már kezdett élesedni a verseny. Most Liam jött. Sajnos ő is kiesett. Őt Kyle követte. Majd Harry is fürödhetett. Már csak Jake és Lou volt versenybe. Sokat gondolkoztunk. A két srác, már biztos tiszta ideg volt. Végre eldőlt. Des kapta a megtiszteltetést, hogy hátba dobhatta a második helyezettet. Jake-re esett a választásunk. Louis nyert. Neki van a legjobb feneke. A lányok eldöntötték. Persze most a banda ezt jó sokáig hallgathatja, de megérte látni azt az örömöt. Először felkapta Vicky-t, futott vele egy kört, majd  beleugrott a lánnyal a medencébe. Egyedül ezt még megismételte kétszer, majd megnyugodott. Vicces volt. De ennek az estének is vége lett hajnalba. Mi Des-éknél aludtunk ahol tudtunk, a többiek pedig hazamentek. Mi, Harry-vel bevonultunk a vendégszobába. Niall és Des természetesen a lány szobájában. Angy-ék is így voltak ezzel. Zayn és Will kint aludtak a trambulinba. Nekik biztos jó volt, mi pedig az ablakból csináltunk róluk képeket. A többiek a nappalban aludtak.

Reggel, vagyis késő délután keltünk fel. Nem csoda, hogy ilyen sokáig aludtunk, hisz 7 óra volt, hogy álomba zuhantunk. Mikor lementünk Harry-vel, a nappaliba már mindenki fent volt. Des és Niall is felkelt. Angy és Austin még aludt, valamint Will és Zayn is az álmok világában sétált kint a trambulinban. Kaptunk egy-egy kávét. A többiek is nemrég keltek.

- Kíváncsi vagyok, Will és Zayn hogy aludt a trambulinba. - nevetett Niall.

- Kérdezzük meg őket! - pattant fel Louis.

- Hogy gondolod? - állt mellé Harry gonoszul.

- Még kint vannak a hangfalak, nem? - nevetett Lou.

Kimentünk. Tisztaság volt. Minden le volt szedve csak a zene kellékek, és persze a trambulin volt még kint. Reggel Ian szervezett ide egy takarítócsoportot, és rendet raktak. Nagyon halkan végezhették a dolgukat, mert senki nem kelt fel rá. Niall bekapcsolta a hangfalakat.

- Leah. Ismered a GoodTime-ot? - kérdezte halkan Louis.

- Persze, az egyik kedvenc számom. Miért? - ráncoltam a homlokom.

- Akkor te  kezded a refrén előtti résszel. - nyomott a kezembe egy mikrofont.

- Louis, nem! - adtam vissza, de nem vette el.

- Harry, beszélj a csajoddal, hogy ne ellenkezzen a legjobb fenekű pasinak! - szólt oda a fiúnak. Csak nevettem.

- Leah, most miért nem? Csak vicc az egész. Annyi a dolgod, hogy elénekelsz a Good Time-ból pár sort. - nézett a szemembe.

- Legyen. Melyik lenne az? - sóhajtottam megadón.

Elmagyarázta. Mikor végeztünk, megláttam, hogy Niall és Liam arrébb vitték az egyik hangfalat. Így pont a trambulin azon végén volt, ahol az alvók feje pihent.

- Hajrá. - állt be Liam a pultba. Ő tudta jól, hogyan kell kezelni...na meg Zayn, de ő persze aludt.

Elkezdtem énekelni.

"Good morning and good night.

I wake up the twilight.

It's gonna be alright.

We don't even have to try,

It's always a good time."

Nekem ennyi volt a részem. A refrén már a srácok része volt.

"Woah-oh-oh-oh. Woah-oh-oh-oh.

It's always a good time.

Woah-oh-oh-oh. Woah-oh-oh-oh.

We don't eve have to try, it's always a good time."

Mikor végeztek vele, Liam elkiabálta magát.

- DJ Payne in the house!!

Közben persze Zayn és Will és felkelt. Will csak nevetett, de Zayn már nem örült ennyire.

- Basszus. - morgolódott Zayn.

- Tudjuk, hogy jó hangotok van, de nem kéne ennyire mutogatni. - nevetett Will.

- Pedig tudod, hányan szeretnének a mi hangunkra kelni? - nevetett Niall.

- Képzelem, de mi nem tartozunk közéjük. - felelte Zayn.

- De fent vagytok, nem? - nevetett Harry.

- Fent, mint látod! - mosolyodott el immár Zayn is.

- Ez volt a cél. - nevetett Louis.

Elpakoltuk a trambulint, és a hangfalakat. Közben persze feljöttek a tegnapi események. Sokat nevettünk. Louis természetesen vagy négyszer felhozta, hogy neki van a legjobb feneke. Ezt hallgathatjuk még jó ideig. Beraktunk mindent a garázsba. Arra a részre nem is emlékszem, mikor Harry-vel smároltam a medencébe, de le van fotózva. Szerelmem emlékezett rá. Mikor végeztünk, mindenki hazament. Az úton fel is hozta ezt a medencés dolgot.

- Tudod gyakrabban smárolhatnánk a medencében részegen. Nekem nagyon tetszett. - nevetett gonoszul, majd balra kanyarodott a kocsival.

- Bennem nem hagyott maradandó élményt, mivel kiesett teljesen. - rántottam meg a vállam közömbösen, csak, mert visszaadjam, hogy kihasználja nem emlékszem rá.

- Ezzel arra célzol, hogy részegen rosszul csókolok? - húzta fel a szemöldökét viccesen.

- Csak részegen? - nevettem el magam. Nem volt igaz, és ezt ő is tudta. Egy híres popsztár. Persze, hogy jól csókol. Mitöbb istenien. Ő is nevetett.

Hazaértünk. Jó volt otthon ez után a hosszú este után, és egész napos alvás is kegyetlen volt. Az időérzékem egyenlő lett a nullával. Felmentem lezuhanyozni. Mikor végeztem, elterveztem, hogy csinálok magunknak valami másnapos-gyomor-kímélő ebédet. Harry a nappaliba ült. A tévé ment, de nem nézte. Csak bambult. Megint. A kezében a telefonja pihent. Leültem mellé.

- Mi baj Harry?

- Nem veszi fel...- szorította meg a telefont, de nem nézett rám.

- Ki?

- Ed. Már minimum hatszor hívtam, de semmi. Tényleg megutált. Hagynunk kellett volna Pen-t. - kapta végre rám azokat a csodás zöld  szemeit. Idegesség ült benne, ami keveredett a megbánással.

- Nem utált meg, csak elborította az agyát a szerelem. Nem képes észrevenni, hogy Penelope csak kihasználja. Hidd el, ez nem a te hibád. - vigasztaltam.

- Mégsem hajlandó szóba állni velem. Tudnom kell, mi van vele. - megint elkezdte hívni Ed-et.

- Tényleg tudni szeretnéd? - kérdeztem.

Zavartságot láttam rajta.

- Persze. Tudod, hol van?

- Nem, de van valaki, aki tudja. - érdeklődve, és reménykedve nézett rám. - Hívd fel Paul-t! - javasoltam.

 - Rendben. - bólintott, és már hívta is. Kihangosította a kedvemért.

- Harry? Gond van? - szólt bele az a nagy szeretnivaló mackó.

- Szia. Nincs. Meg tudod nekem keresni, hol van Ed? Beszélnem kell vele. Nagyon sürgős. - magyarázta Harry.

- Add meg a telefonszámát, és megpróbálom. - Harry lediktálta a számot.

- Visszahívlak. - tette le Paul.

- Látod, nincs itt gond. Paul megoldja. - nyugtattam.

- Remélem. - feleltem.

Hozzábújtam, és vártunk. Néma, hosszú percek teltek el. Kötünk nincs olyan, hogy kínos csend, most mégis úgy éreztem mondanom kell valamit. Csakhogy megvigasztaljam. Harry-nek sokat jelentett Ed. Teljesen magába zuhant. Kétségbe volt esve, hogy felmerült benne az a probléma, hogy netán elveszti a legjobb barátját. ÉS tudom, most azt gondoljátok, hogy de hát legjobb barátoknak ott vannak neki a bandatagok négyen. De ők nem a haverjai. Ők a testvérei. Harry-nek most a barátjára volt szüksége, de ő nem állt vele szóba. Pár perc után végre csörgött a telefon.

- Igen? - kapta fel Harry a lehető leggyorsabban. - Biztos?...Köszi, Paul. Életmentő vagy...Nem...Tényleg...Hidd el, boldogulok egyedül, és nincs gond....Oké...Szia. - és letette.

- Na? - kérdeztem izgatottan.

- Mennünk kell. - pattant fel, és elindult ki. Kicsit mintha megnyugodott volna, hogy tudja hol van Ed, de egyben ideges is volt még mindig.

- Hova? Hol van Ed? - aggódtam.

- Egy parkolóban. - felelte.

- Hol?