III. 20. ~ Te nem vagy normális.*

Rebecca szemszögéből:

- Csináljátok már normálisan! Alig van időnk az Olimpiáig! Chris, miután felemelted Rebeccát, kérlek csak gyere ide, és tedd is le. És Vivienn. Óhajtanál utána idejönni és csinálni Rebeccával egy kézenállást.  Könyörgöm. Már nem is tudom, mióta gyakoroljuk azt a rohadt koreográfiát. Ha azt meritek mondai, hogy nem megy, itt helyben leszúrom magam. Olyan nehéz? Akinek ez már túl tesz az értelmiségi szintjén, lehet távozni. - kiabálta Lora. Az arcán a vörös minden árnyalata megjelent. Közben mutogatott nekünk, mint a kisgyerekeknek, hogy hova kell állni. És amúgy jogos volt. Chris, kiemelt, és el is jött velem eddig, de ment is tovább. Szóltam neki mindig, hogy itt le kellett volna tennie. Ekkor megtorpan, de nem csinál semmit. Vivienn pedig túl lassan, és undorodottan jön felém, ezért nem jön össze a kézenállás. Ezt csak mi ketten tudjuk megcsinálni. Össze kéne kapaszkodnunk közbe fél kézzel, és egymás felé fordítani a lábunk. Nem nagy ördöngösség. Megpróbáltuk még egyszer. Egy idő után nem volt gond. Lora kiabálása jót tett. Táncoltunk a tükör előtt. Mi, lányok eltáncoltuk a záró ceremónián az 1D-s táncot. Mily meglepő, nekem Liam körül kell majd táncolnom. Ez sajnos elég nehéz, ha nincsenek itt a srácok. Hát Lora beállított az 5 Escape-es fiút, hogy játsszák el az énekeseket. Hozzám Chris-t állította. Őt kellet körbetáncolnom. Vicces és egyben furcsa is volt, hogy nem Liam-be kapaszkodtam, de őt képzeltem oda. Aztán folytattuk a többi tánccal. Már kívülről tudtunk mindent, de az Olimpiára nem lehet eleget gyakorolni. És már nincs messze. Tulajdon képen most kezd bennem tudatosulni, hogy már csak három nap, és fellépünk a nyitóceremónián. Már Will is meggyógyult. Minden a legnagyobb rendben.

Ahogy tovább próbáltunk, Lora is megnyugodott, amint normálisan csináltuk a táncot.

- Rendben. Jó volt. Tartunk egy fél órás szünetet, aztán ismét két óra tánc. - mondta, és kiment.

És valóban. Már két órája táncoltunk. Nem tűnt annyinak. És vár ránk még két óra. De ezzel jár az Olimpia. És én személy szerint már nagyon várom. Felvettem a vizem, és leültem a földre. A hátam a falnak támasztottam. Ittam. Nem éreztem magam szomjasnak, mégis jól esett a víz. Aztán valaki leült mellém. Belekortyoltam a vízbe még egyszer, majd a könyököm megtámasztottam a combomon. Chris felé fordultam. Ő ült le mellém.

- Lora nagyon kemény. - mondta.

- Én nagyon szeretem. Amúgy aranyos, és vicces, csak vannak ilyen pillanatai. - rántottam meg a vállam, és mosolyogtam.

- Félre ne értsd, engem nem zavar. Az előző koreográfusunk is ilyen volt. - mondta.

- Gondoltam, hogy nem zavar. - nevettem.

- Várod már az Olimpiát? - kérdezte.

- Persze. Ez hatalmas dolog. Már most nagyon izgulok. - feleltem.

- Felesleges. Ahogy néztelek, amint táncoltál körülöttem, nincs miért félned. Nagyon ügyes vagy. Szerencsés lesz Liam, hogy ezt majd ő élheti át. Persze most én is átéltem. - mondta gonoszul, majd elnevette magát.

- Hűh, hát köszönöm. - dadogtam, és el is pirultam. Ezt ő is kiszúrta.

- Most zavarba hoztalak. - jelentette ki az amúgy is nyilvánvaló tényt.

- Ha nem mondod rá sem jövök. - mondta cinikusan és viccesen. Elkezdtünk nevetni. - Kimegyek a mosdóba. - álltam fel.

- Az édesség automatáig elkísérlek. - állt fel ő is.

Elindultunk ki.

- Ennyire édesszájú vagy? Nem gondoltam volna rólad. - mondtam miközben lementünk a lépcsőn.

- Igen. Oda vagyok az édességért és az édes dolgokért. - mondta érdekes hangsúllyal. - Te szereted? - kérdezte.

- Igen, de nem ehetek. - húztam el a szám.

- Miért? - lepődött meg.

- Könnyen hízok, és nem tenne jót a táncnak. Csak nagyon ritkán eszek, mikor filmezünk. - magyaráztam. Közben befordultunk a folyosón. 

- Nem értelek. Tökéletes az alakod, nagyon csinos vagy. Miért figyelsz ennyire az alakodra? Egy kis csoki mindig feldob, és ha nem viszed túlzásba, nem is árt. - megállt az automata mellett.  Elmosolyodtam, majd tovább mentem a mosdók fele.

Már kezet mostam.

- Hogy van Liam? - kérdezte egy hang, a hátam mögül. Megijesztett, így felkaptam a fejem. A tükörbe néztem. Onnan megláttam, ki áll mögöttem.

- Vivienn. Megijesztettél. Nem láttalak. Jól van. - mosolyodtam el.

- És szereted? - kérdezte. Összezavarodtam. Ezt miért kérdezi?

- Persze. - feleltem.

- Akkor szállj le Chris-ről. Van egy sztár pasid, de neked ez sem elég? Hagyd békén Chris-t. - ismételte az utolsó mondatot lassan, és fenyegetőn.

- Micsoda? Nekem nem kell Chris. Szeretem Liam-et. Chris csak a barátom, és jól elbeszélgetünk. Ennyi az egész. - zavarodtam meg.

- Persze-persze. Szállj le róla, vagy nem állok jót magamért. - mondta halkan.

- Te most fenyegetsz? - húztam fel a szemöldököm.

- Ez olyan csúnya szó. De beválik, mert te segíteni fogsz nekem. - jött közelebb.

- Na azt lesheted. Hagyj engem békén. - igazítottam meg a copfom a tükörbe, és elindultam az ajtó fele.

- Te kérted. Bár gondolom, nem akarod, hogy egy névtelen forrás felhívja a médiát, és véget vessen Liam és a te karrierednek is. - megtorpantam, de nem fordultam meg. -Na mi történet? Már nem vagy olyan bátor? Te sem akarod, hogy az állítólagos szerelmednek tönkre menjen az élete csak miattad... te lennél mindennek azokat. Amennyire szeretett, annyira meg is utálna. Többé szóba sem állna veled. - a torkom összeszorult. Összeszorítottam a szeme, majd hirtelen  megfordultam.

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem szinte kiabálva. Éreztem, amint egy kis csepp lefolyik az arcomon. Ennek láttán elmosolyodott.

- Segíts, hogy összejöjjek Chris-sel. Jóba vagytok, hát tegyél róla, hogy belém szeressen.

- Ennyi? Ezért tennél velem meg Liam-mel ilyet? - kerekedett ki a szemem. - Te nem vagy normális. - néztem végig rajta lenézőn.

- Lehet, de elérem a célom. - mosolygott. - Csak ügyesen Csipkerózsika. - ment el mellettem, és a vállamra tette a kezét egy pillanatra. Az érintésétől kirázott a hideg. Hallottam az ajtó csukódását. Kiment.

A pulthoz mentem, és rátámaszkodtam. Minden egyes porcikám undorodott Vivienn-től. Hogy lehet valaki ilyen gonosz? Mintha az éltetné, hogy nekem fájdalmat okozzon. Sajnálom Chris-t, hogy őt nézte ki magának. Csak azt nem tudom, ebből, hogy jövök ki én jól. Az egyetlen esélyem, ha összehozom őket. De nem hiszem, hogy Vivienn Chris esete. Nem elég neki, hogy megfenyeget, még a végén le is Csipkerózsikázott. Ezt eddig csak Liam mondta nekem. Ez a becenevem, de csak Liam szólít így. Ez csak az ő "kiváltsága". Nem tudtam, mi lenne jobb. Ha elmondanám vagy ha megtartanám magamnak. De nem akarom ezzel terhelni  Liam-et. Van elég gondja nélkülem is. A lányok meg...hát Leah nem értené meg, a csapatból pedig senkinek nem mondanám el, mert abból csak feszültségek lennének az Olimpiára. Inkább megtartom magamnak, és megteszek minden tőlem telhetőt. Összeszedtem magam, és kimentem.

A bejárat előtti pad felé vettem az irányt levegőzni. Elücsörögtem. Csak én és a gondolataim. Arra kaptam észbe, hogy mindjárt lejár a fél óra szünet. Muszáj visszamennem. A táncok simán mentek. Annyira kerültem Chris-t, ahogy csak tudtam. Ha próbált hozzám is szólni finoman leráztam valami mentséggel, és elmentem. Vivienn tekintetét kerültem. Sikerrel. Alig vártam, hogy leléphessek. Nagy nehezen eltelt ez a két óra is. Csak felkaptam a cuccom, és már siettem is ki. Nem köszöntem el senkitől. Még szerencse, hogy most nem kellett hazavinnem a lányokat. Azt mondták, még bemennek a Starbucks-ba. Egyedül voltam szerencsére. A parkolóban mentem. Már láttam a kocsimat. Megkönnyebbülés töltött el. De ekkor meghallottam, hogy valaki fut mögöttem. Ijedten megfordultam.

Chris volt az. Mikor meglátta, hogy észrevettem elmosolyodott, de ahogy közelebb ért a mosoly szépen lassan lefagyott az arcáról.

- Mi a baj? Jól vagy Rebecca? - kiszúrta, hogy valami nincs rendben.

- Persze, csak beszélgess Viviennel, kérlek. - mondtam, de nem néztem rá. A földet bámultam.

- Mi? De hát miért?

- Csak tedd meg. - rántottam meg a vállam, mintha egy apróság lenne.

 - De én nem akarok Viviennel beszélni. Én veled szeretnék beszélgetni. - tiltakozott.

- Nem. Ne mondd ezt. Csak beszélj vele a kedvemért. - fordultam meg, és célba vettem a kocsit, de megfogta a karom. Nem fordított meg, csak megállított. És nem is szorította, csak gyengéden megfogta. - Rebecca mi van veled? Én veled szeretnék lenni és nem Viviennel. Ne menj el! - mondta.

- Nem. Hagyj engem. Hidd el, neked Viviennel kell lenned. Kérlek. - rántottam ki a kezem az övéből, és elmentem.

- Rebecca várj! - hallottam magam mögül, de nem álltam meg és fordultam vissza. Bevágtam magam a kocsimba, és elhajtottam. A visszapillantóból láttam, hogy Chris továbbra is ott áll a parkoló közepén.

A kocsiban kibuktak a könnyeim. Csak sírtam egész hazafele úton. Miért akarja, ez a gonosz lány, hogy megbántsam a szeretteim? Nem bírtam felfogni. Van más lehetőség is, hogy beszélgessen Chris-sel. Nem kell egyből zsarolni. Csak legyen kedvesebb. De ez nála lehetetlen. Végre megérkeztem. Beálltam a garázsba, és bementem a házba. Liam ma is okáig dolgozik...mint mindig. Mondta, hogy ne várjam. Megvacsoráztam. Teljesen egyedül. Csak én és a gondolataim. Nem vall rám, hogy meg sem próbálom megvárni Liam-et, de most bedőltem az ágyba kora este. Nem akartam ébren lenni. Gondoltam, ha alszok, nem gondolkodok, és legalább repül az idő. Nem kellett sokat forgolódnom, már álomba is zuhantam.

***

Reggel Liam-re keltem. Halkan próbált öltözni a szobában. Kevés sikerrel. Magamba szívtam a levegőt, és megfordultam. Liam észrevette, és az ágy széléhez ment. Ránéztem. Elmosolyodott.

- Jó reggelt Csipkerózsika. - nyomott egy apró csókot a számra. Ettől a szótól kirázott a hideg. Eszembe jutott tegnap Vivienn. Felültem az ágyba.

- Liam! - mondtam. Felém kapta a fejét, de öltözött is tovább.

- Mondd gyorsan. Nagyon sietek. Késében vagyok. - mondta, miközben a nadrágjával szenvedett. Kimásztam az ágyból, és hozzá siettem. Megfogtam a kezét, és a falhoz toltam. Hozzá bújtam, és megcsókoltam. Hosszan, és szenvedélyesen. Érezni akartam, hogy még szeret. Hogy mellettem van. Hogy támogat. Hogy az enyém. A derekamnál fogva húzott közelebb magához. Élvezte. Én az arcához kaptam, és végigsimítottam a kicsit borostás bőrét. Eltávolodtam.

- Szeretlek. - mondtam.

- Én is Csipkerózsika. - megint ez a szó. - Sajnálom. Szeretnék még maradni, de nagyon kell sietnem. Majd este bepótoljuk, rendben? Nagyon sietek haza. - mondta és kiment a hálóból.

Lehuppantam az ágy szélére. Hallottam, ahogy kiáll a kocsival, és elmegy. Mostanában ez van. Korán reggel elmegy, és késő este jön haza. Soha nincs időnk egymásra. Liam-mel élek, mégis hiányzik. Már fél 10 volt. Még visszadőltem az ágyba. Valahogyan sikerült elaludnom. Nem vártam ezt az időt, de eljött dél is, és csörgött a telefonom. Liam hangja keltett, amint a Back for you-ban énekli a végén a szólóját. Még mikor írták a dalt, felvettem. Fél kettőre mennem kellett próbálni. Megreggeliztem, ami minősülhetett ebédnek is, aztán elkezdem készülődni. Testem lelkem nem kívánta, hogy ismét találkoznom kelljen a csapattal, de muszáj volt. Amennyire vártam a próbákat és az Olimpiát, most annyira féltem tőlük.