III. 10. ~BBC Radio 1.*

Harry a telefonjához kapott, miközben reggel a kávénkat szürcsöltük a konyhában.

- Tényleg meg fogod csinálni? - kérdeztem kételkedve.

- Persze. És viszem Molly-t is, hogy lássák, milyen kis édes teremtést hagytak magára. - mondta határozottan, majd elkezdett tárcsázni. Mutattam, hogy hangosítsa ki, én is halljam. Megnyomta a hangszóró gombot, majd letette a pultra a telefont.

- Jó reggelt.

- Szia Loui. Van egy nagy hírem és egy ötletem. Gyertek át most, léci. - kérte.

- Rendben Haver. Megyünk mindjárt. - és le is tette.

Harry mindenkit felhívott a bandából, majd Ed-et kezdte el csörgetni.

- Igen? - szólt bele álmosan a fiú.

- Bocs Haver. Felkeltettelek? - húzta el a száját Harry.

- Igazság szerint még most értem haza nem régen. Este Pen elrángatott egy buliba. Haver...az a csaj... - mondta elismerően.

- Jah. Akkor aludj. Majd hív fel, ha használható vagy. Oké?

- Aha. - és már ki is nyomta.

Tényleg nagyon álmos hangja volt. Pen, azaz Penelope egy lány, akinek már Harry egyszer bemutatott. Tényleg nagyon szép és csinos, de én is és Harry is kiismertük. Ed-nek nem ment, és nagyon beleszeretett. De csak a külsejébe, mivel a belsejét nem ismeri. Vagyis nem az igazit ismeri. Mondtuk neki, hogy ne legyen vele annyit, de Ed meg sem hallotta. Este is Pen-nel vot, azért ilyen álmos. Képzelem mikbe keverte az a lány. Szerintem még ő sem tudja. Még a hírességeknek is vannak ilyen gondjaik.

15 perc múlva összegyűltünk nálunk. Mindenki leült a nappaliba. Izgatottan várták, mi az oka Harry hívásának.

- Ma délután kimegyek a térre, és szeretném ha velem jönnétek segíteni. Szeretném, ha mindenki megtudná, egyes emberek, hogyan bánnak az állatokkal. Hogy képesek magukra hagyni szegényeket? Mert ez a mi felelősségünk is, hisz ránk hallgatnak az emberek. - mondta Harry.

- De Haver. Te ezzel eddig soha nem foglalkoztál. Úgy értem, mitől lett ez ilyen fontos hirtelen? - dadogta Niall.

- Majd én megmutatom. - mosolyodtam el, majd felsiettem a szobába. Molly a kosarában aludt. Óvatosan felemeltem, és a karjaimba vettem. Ki-ki nyitotta a szemeit, és ébredezett. Ahogy mentem vissza, hallottam, hogy Harry elkezdte mesélni, mi történt tegnap este, de még nem mondta el pontosan, mit is találtunk.

- Ő itt Molly. Ő volt a dobozban. - mondtam, és megsimítottam a cicust. Édesen megdörzsölte a pofiját a kezemben, majd letettem a földre. Senki nem szólalt meg. Először tett pár ügyetlen lépést, majd teljesen felébredt, és elsétált Harry lábáig. Figyeltem, mit csinál. Felnézett rá, majd a lábához dörgölőzött jelezve, hogy vele foglalkozzon.  Harry arca meglágyult, és lemosolygott a cicusra. Felvette, és szeretetteljesen elkezdte simogatni. Még soha nem láttam Harry-t ilyennek. Teljesen máshogy nézett a cicusra, mint mondjuk rám, vagy a srácokra. Rám is szeretetteljesen néz, de máshogy. Olyan édes volt.

Aztán felállt Louis, és odament Harry-hez. Harry mosolyogva felnézett rá. Louis nem szólt, semmit csak Molly-t nézte. Óvatosan megvakargatta a fülét, mire a cica elégedetten dorombolni kezdett.

- Segítek! - jelentette ki Louis.

- Természetesen mi is. - nézett össze Liam a többiekkel, majd felállt. Mindenki bólintott.

Harry rám mosolygott, majd letette Molly-t. A cica elindult a kanapén ülők fele. Mindenki hallatott egy halk "ó"-t, majd figyelték a cicust. Megtorpant, és végignézett az ülőkön. Gondolt egyet, és megfordult. Elindult a konyha felé, de hamar ismét megtorpant. Rám nézett, majd elindult felém. Leült előttem a földre, és nyávogott egyet.

- Jaj, gyere Molly. - mosolyodtam el, és felvettem. - Kérsz egy kis tejet? - simogattam, miközben elindultam ki a konyhába. Öntöttem neki a tányérkájába tejet, majd lettem elé a földre. Elégedetten elkezdett szürcsölni. Hallottam, amint bent kiagyalják, hogyan is lesz ez az egész. Mikor végzett Molly, bementünk. Ő szépen jött mellettem, majd Vicky-hez sétált, aki feltette maga mellé. A kiscica lefeküdt egy díszpárnára, és édesen elaludt. Közbe beszélgettünk. Kiterveltük ezt az egészet.

Mikor végeztünk hozzákezdtünk.

- Oké. Akkor először is Tweet-time van gyerekek! - mondta Harry, és már vette is elő a telefonját. Mindenki elkezdett írni, majd egyeztettünk, és kiírtuk. Egyből láttuk, hogy mindenkiét Retweet-elték. Sokan fognak eljönni. Ezután Harry felhívta Nick-et. Nick-kel együtt a BBC Radio 1 Team Lads csapatát alkotják. Kihangosította.

- Szia Harry.

- Szia Nick. Még nem vagy adásban, igaz? - kérdezte gyorsan.

- Nem. Még van 20 percem. Mi a baj, Harry? - kérdezte zavartan.

- Kérnék tőled valamit. Mondd be, hogy fontos dolgot fogunk ma bejelenteni a srácokkal. Akit érdekel, az nézze meg a Twitterünk. - kérte meg.

- Várj egy percet. - mondta Nick. - Megnéztem a Twittered. Én ilyet nem mondhatok be, mivel nincs belőle a csatornának pénze, de az adásba bejuttathatlak. - mondta.

- Oké. De nem maradhatok sokáig, és nem is biztos, hogy én megyek. Lehet Leah megy, de ő is megfelel, nem? - nézett rám. Kikerekedett a szemem, majd némán tiltakoztam.

- Meg. Csak valaki jöjjön el, aki hozzátok kapcsolódik, a rajongók kíváncsiak rá, és dob a csatorna hallgatóságán. - magyarázta.

- Oké. Köszi Nick. Akkor valaki nem soká érkezik. Még nem tudom, ki, de írok egy SMS-t ha eldől.

- Oké. Mennem kell. Kiírjuk mi is. - és már ki is nyomta.

Harry letette.

- Mit csináltál? - méltatlankodtam.

- Mit? Segítek az állatokon. - mondta.

- De én nem megyek be a rádióba! - ejtettem le a kezem.

- Meg kell tenned Leah. Én nem mehetek, a srácok pedig nem tudják a sztorit, és nem voltak a részesei. - mutatott feléjük tenyérrel felfelé. Ijedten néztem rá, majd lehajtottam a fejem. Tudtam, hogy meg kell tennem az állatokért, és Molly-ért. Harry átölelt, és magához húzott.

- Kérlek Kicsim! - suttogta a fülembe.

- Rendben. De csakis az állatokért, és Molly-ért! - adtam meg magam.

- Szeretlek. - nyomott egy puszit az arcomra, majd eltolt magától, és írt egy SMS-t Nick-nek, hogy én megyek. Szinte rá fél percre, egyszerre csörrent meg a telefonunk Harry-vel, hogy a BBC Radio 1 mind kettőnket megjelölt egy Tweet-ben, majd egy Facebook állapotban is. Aztán sorra kaptuk az értesítéseket, hogy hozzászóltak. Már kiakasztott, de sietnem kellett az öltözéssel, mivel alig volt 15 percem odaérni, és összekészülődni. Rávettem Rebeccát, hogy jöjjön el velem.

Összekaptuk magunk, és már száguldott is Rebecca kocsija a BCC fele. A forgalom miatt 10 perc késéssel értünk oda.

Ahogy beléptem a stúdióba egyből elkapott egy férfi, és bevitt magával az üveg mögé. Intett Nick-nel. Ő csak bólintott, majd berakott egy számot. Levette a fülest, és kijött hozzánk az üveg mögé.

- Szia Leah. Jó újra látni. Gyere. Elmagyarázok mindent. - követtem be. Már találkoztunk jó párszor, mivel Harry egyik nagyon jó barátja. Nick benyomott egy nagy piros gombot.

- Így nem hallanak minket szám alatt. - magyarázta. Bólintott. - Majd ezt kell felvenned. Ahogy jól esik. Lehet fél füllel, de teljesen is. - tette elém a fejhallgatót. - Miről lenne szó? Van időnk. Ez egy hosszú mix. - kérdezte.

- Szeretnénk felhívni az emberek figyelmét, az állatok fontosságára. Egyesek nagyon csúnyán bánnak velük. Tegnap este, mikor mentünk haza Harry-vel, találtunk az út szélén egy dobozt. Egy cica volt benne, akit magára hagytak. Magunkhoz vettük, és most velünk él. A neve Molly lett. Ezt itt nem mondom el, csak annyit, hogy a srácok fontos dologra szeretnék felhívni a figyelmet ma a Trafalgar-téren. - magyaráztam.

- Rendben. De ha már itt vagy, fel tennék pár kérdést a rajongók kedvéért is. Remélem, nem baj. Sokan szeretnék tudni, mi van veletek. Hisz csak egy sztárpár vagytok. - mosolygott rám.

- Ha mellénk állsz, nincs ellenemre. - mondtam.

- Rendben. Támogatom mindenben Harry-t. - mondta kedvesen. Tényleg nagyon jó haverok voltak. - Figyelj nagyon. Mindjárt lejár a mix. - mondta, és felvette a fejhallgatóját. Én is így tettem. Rám mosolygott, majd benyomta a piros gombot.

A fülesen a zenét hallottam, majd Nick hangját. Úgy döntöttem jobb, ha fél fülemen van csak rajta. Ekkor kezdett csak világossá válni, hogy mire is vállalkoztam. Egyre idegesebb lettem, és a szívem is zakatolt. Ijedten kinéztem az üvegablakon át Rebeccára, aki ott figyelt. Meglepődött, majd mélyen beszívta a levegőt jelezve, hogy én is tegyem ezt. Megtettem, majd visszafordultam Nick fele. Látta, hogy ideges vagyok.

- Nyugi. - tátogta. Bólintottam, és egy pillanatra lehunytam a szemem. Meghallottam, hogy Nick ismét elkezdett beszélni.

- És most itt van az, akit annyira vártatok. Az a lány, akit nagyon sokan irigyelnek, tisztelnek. Nem mellesleg az én jó barátom is. Itt van velem Leah Crawford, és valami fontosat akar mondani. - mondta.

- Sziasztok Srácok. A One Direction nevében jöttem. Harry nagyon, nagyon sajnálja, hogy nem tudott eljönni személyesen, de ő már szervezi a dolgokat. Így én vagyok itt. Páran már biztosan láttátok, hogy mindannyian kiírtuk Twitterre is, de itt is elmondom. A One Direction-nek fontos bejelentése van a Trafalgar-téren. Csak annyit mondok, hogy tegnap este, mikor mentünk haza egy nagyon furcsa dolog történt velem meg Hary-vel, és ez mindkettőnket megrendített, valamint gyarapította a párosunkat egy taggal. Majd meglátjátok. Akit érdekel, és ráér jöjjön el a térre. A srácok már nemsoká ott vannak, sőt lehet már várnak rátok. Akit tudunk magunk mellé állítunk ebben a nagyon fontos ügyben. - mondtam.

- Bizony. Én is csatlakoztam. - egészítette ki Nick. - Szóval siessetek a térre, ha kíváncsiak vagytok. De csak okosan. A tér sem végtelen nagy. - elnevettem magam, és ő is.

- És a hírességeket is várjuk, hogy csatlakozzanak. - mondtam.

- Aki elmegy, az trendelje, hogy: #ImRunningToThe1D. - találta ki Nick. Elmosolyodtam. Ez jó ötlet volt. - Szóval, reggel a rajongók írhattak kérdéseket egy trendbe hozzád. Tudtál róla?

- Hűh. Nem. - lepődtem meg.

- Akkor sikerült a meglepetésünk. Ebből fogunk most véletlenszerűen felolvasni párat. - világosított fel. - Kész vagy?

- Megpróbálok mindre válaszolni. - mosolyogtam.

- Remek. Akkor lássuk az első kérdést.

Elkezdte nyomogatni az iPad-ját.

- Az első kérdés egy bizonyos Coutney _S-től jött, és azt kérdezi: Szeretnéd folytatni a karriered az énekesi pályán?

- Hát ezzel az a gond, hogy én nem vagyok színpadra teremtve. Valójában nagyon félénk, béna és lámpalázas vagyok ha sokan néznek. Jó nekem a kis ajándékboltomban. - feleltem.

- Rendben. Ehhez kapcsolódik a következő kérdés. Milyen a boltod? Szereted? - kérdezte.

- Igen. Nagyon imádom. Nekem ez volt az álmom gyerekkorom óta, és végre megvalósítottam. - magyaráztam.

- Most jöjjön a következő kérdés. Tényleg szereted Harry Styles-t? Mit szeretsz benne? - mosolygott rám gonoszul. Igazság szerint számítottam egy ilyen kérdésre.

- Igen, nagyon szeretem Harry-t. Ő nem olyan, mint ahogy a rajongók ismerik. Vagyis olyan, de ez csak az egyik része. Ez is hozzá tartozik, de ha úgy ismernék a rajongók is mint én, akkor tudnák pontosan ki ő. Ő egy nagyszerű ember. Sok olyan tulajdonsága van, amit nem tudnak róla. Én már teljesen kiismertem, és teljes szívemből szeretem, minden hibájával. Mert akármilyen különös is, még neki is vannak hibái. Egy nagyszerű ember, aki ha a fejébe vesz valamit, azt meg is valósítja, de szerencsére ezek mindig csak jó dolgok. - bambultam el, aztán észbe kaptam. - Mint most is.

- Hűh. Te tényleg nagyon szereted. - mosolyodott el Nick. - A következő kérdés....- elkezdett nevetni. - Bocsi, de ezt muszáj beletennem. Valaki azt kérdezte, milyen Harry az ágyban. - alig bírt beszélni a nevetéstől. Én is lenevettem magam. Hát...valakinek ez fontos. Kinéztem az üveg másik oldalára. Mindenki szakadt a nevetéstől...sőt Rebecca a legjobban.

- Sajnálom, de úgy gondolom, hogy ez magánügy. - mondtam kedvesen, és őszintén.

- Óh, Leah. Most tudod te, hányan várták a válaszod? Ne legyél már ilyen. Sokan akarják tudni. Nos milyen Harry az ágyban? Nem mered beégetni, és megmondani, hogy borzalmas? - viccelődött Nick. Elnevettem magam.

- Szerintem ez tényleg.... - ekkor Nick és az én telefonom is jelzett. Összenéztünk, majd a telefonunkra.

- És mit ad Isten, ki jelölt meg? Harry. - nevette el magát Nick.

- Téged is? Engem is. - nevettem én is.

- Azt írja: @TeamGrimmy ezt megjegyeztem, és még visszakapod. @Leah_Crawford már én is kíváncsi vagyok, mit mondasz. Haha - olvasta fel, hogy mindenki képbe legyen. - Szóval Leah, halljuk!

- Legyen. Harry nagyon figyelmes, és aranyos az ágyban is mint a hétköznapokban. Nagyon romantikus, és már kiismertem, hogy mit szeret. - nevettem el magam.

- Igen? Ezt meg hogy érted? Adj egy tippet a rajongóknak. Mit szeret Harry? - kapott egyből az alkalmon.

- Szereti, ha megpuszilom a jobb füle alatt, és szereti a nyakamat puszilgatni. - elpirultam, és kínosan elnevettem magam.

- Hűh. Ha most látnátok, milyen piros lett Leah. Nyugalom. Most sokan örültek meg, hogy tudják mi Harry kedvence. - nevetett.

Ekkor megint megcsörrent a telefonom, de csak az enyém. Odakaptam a fejem.

- Na, mit írt már ez a hősszerelmes? - viccelődött Nick.

- Azt írja: @Leah_Crawford én is szeretlek. Ez titok lett volna. Elárultál  hahaha...- elnevettem magam. Tudtam, hogy csak viccel. - Sajnálom Harry. Te mondtad, hogy kíváncsi vagy rá. Szeretlek. Mindjárt megyünk hozzátok Rebeccával. - mondtam neki, mivel ő hallgatta a rádiót.

- Huhúú. Harry besértődött. - nevetett Nick. - Amúgy félre ne értsétek. Imádom Harry-t, jó Haverom, csak szeretem szivatni. - magyarázta a hallgatóknak, mivel én tudtam.

Még kérdezett kettőt, de az a származásomra vonatkozott, hogy magyar vagyok.

- Látom, megy a trendelés. Csak így tovább. Mi is megyünk Rebeccával a többiekhez. Tudjátok, ő elkísért. - mondtam, mikor megnyitottam a trendeket a telefonomon.

- Én is megyek veletek. Vége a Morning Show-nak. Itt egy búcsúszám. Sziasztok. - búcsúzott el Nick, majd benyomta a piros gombot. - Na? Megérte izgulni az elején? - kérdezte.

- Nem. Ez nagyon vicces volt. Köszönök mindent Nick.

- Ne köszönd. Én is szívügyemnek érzem az állatokat. Menjünk. Már kíváncsi vagyok Molly-ra.

Elindultunk ki.

- Leah! Nagyszerű voltál! Látod, nem kellett izgulnod! - ölelt meg Rebecca, mikor kimentem.

- Igen. Menjünk a térre.

Összekaptuk magunk, majd elindultunk ki mind a hárman a parkolóba. Mi beszálltunk Rebecca kocsijába, Nick pedig a sajátjába. Elindultunk a srácokhoz. A tértől távolabb megláttuk a csapat kocsijait egy zárt parkolóban. Megálltunk mögöttük. Besétáltunk a térre.

Már amikor bekanyarodtunk a térre, megtorpantunk. Rengeteg ember volt itt. Nem tudtunk átmenni rajtuk, és nem is akartuk, hogy megállítson mindenki. Visszafordultunk, és megálltunk oldalt. Felhívtam Harry-t.

- Szia Kicsim. Hol vagytok?

- Itt a tér szélén. Nem tudunk átmenni a tömegen. Segíts!