III. 11. ~ Haver. Mit indítottál el?!*

- Szia Kicsim. Hol vagytok?

- Itt a tér szélén. Nem tudunk átmenni a tömegen. Segíts!

- Várjatok! Megoldom! Pontosan hol vagytok? - kérdezte. Megmondtam melyik utca fut itt bele a térbe. - Oké. Mindjárt segítek. - jelentette ki.

Vártunk egy kicsit. Már éppen azon gondolkoztunk, hogy Rebecca is felhívja Liam-et, mikor egy kéz fogta meg a vállam hátulról. Ijedten megfordultam. Azt hittem egy rajongó.

- Harry! - örültem meg. Nyomott egy gyors csókot a számra, adott két puszit Rebeccának, és lepacsizott Nick-kel.

- Gyertek! - lökött hátra a fejével. Követtük. Megkerültük a háztömböt, és kiértünk a múzeum mögé. Egy csomó rendőr volt ott, és közrefogták a srácokat. Pedig hátul alig voltak rajongók.

- Harry. Honnan ez a sok rendőr? - zavarodtam meg.

- Az ilyen jellegű dolgokat be kell jelenteni, és engedélyt kell kérni. Hát én kaptam rá, és ennyi rendőrt küldtek, mivel sok hírességről van szó. - mondta.

- De ki az a sok?Csak ti vagytok 5-en meg Nick. - zavarodtam meg.

- Már ez is elég lenne, de itt van még Ed, és Louis Walsh is. - magyarázta Harry.

- Nocsak. Ed-nek sikerült felkelnie? - nevettem el magam.

Közben beértünk arra részre, amit a rendőrök közrezártak.

- Jó reggelt! - köszöntem Ed-nek. - Mi van? Penelope kikészített este? Emlékszel egyáltalán valamire? - szivattam.

- Hahaha. - felelte gúnyosan. -  És csak, hogy megnyugodj, nem emlékszem semmire. - nevette el magát ő is.

- Nem hiszed el, hogy Penelope nem neked való, igaz? - csóválta meg a fejét Harry.

- Nem. Ő pont olyan lány, akit kerestem. - mosolygott szerelmesen. Csak megcsóváltuk a fejünk Harry-vel. Közben Rebecca elment Liam-hez, és Nick is lepacsizott a srácokkal.

- Jó reggelt Paul. - köszöntem a testőrnek, aki annyira a szívünkhöz nőtt. Persze, hogy ő is itt volt.

- Szia Leah. Hallottalak reggel a rádióban, és megnéztem az adatlapotokon ezt a dolgot. Gondoltam, eljövök és rákérdezek, mi is ez. Megtetszett. Mellettetek vagyok. - mosolygott rám Louis Walsh.

- Örülök, hogy csatlakozott. Minél többen vagyunk annál jobb. - feleltem.

- És Molly nagyon aranyos. Jó helyen lesz.

- Köszönjük. - bólintott, és elment a többiekhez.

- Jut eszembe Harry. Hol van Molly? - kérdeztem zavartan.

- Gyere. - megfogta a kezem, és elkezdett húzni.

Megálltunk egy rendőrautó előtt. Harry kinyitotta az ajtót, és Molly jött felém boldogan.

- Te tényleg bent hagytad az autóban? - kerekedett ki a szemem, és felvettem a cicust.

- Igen. Betettem neki az ülésre a kosarát, és jól elvolt. - mosolygott. Megcsóváltam a fejem, de nem ellenkeztem. Kezemben Molly-val nekidőltem a kocsinak, és elkezdtem simogatni.

- Hallgattalak végig a rádióban. Tudod, milyen szép hangod van? - fogta meg a derekam.

- Nem hiszem. És csalódtál bennem vagy jó voltam? - kérdeztem.

- Remek voltál. Én sem csináltam volna jobban.

- Nick sokat segített.

- Különösen tetszett az a válaszod, amiben arról beszéltél, miért is szeretsz. - mosolygott. Elpirultam. - Tudod, ki tette fel azt a kérdést, vagy csak Nick olvasta be?

- Nem. Miért? Tudnom kéne? - ráncoltam a homlokom. - Eleve erről az egész trendről nem tudtam, hogy lehet engem kérdezni.

- Én tudtam róla. Én kérdeztem azt. - mosolygott.

- De te nem írtál ki ilyet. - zavarodtam meg.

- De én voltam, csak mégsem. Tudod, a bandában mindenkinek van áltwittere, ahol rajongónak álcázzuk magunkat. Te is tőle kaptál egy kérdést. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Hogyhogy erről csak most tudok? - húztam el a szám. Megrántotta a vállát, majd megcsókolt.

Lehetséges, hogy van több olyan dolga is, amiről nem tudok? Ez nem hagyott nyugodni. Ez egy apró dolog volt, de mi van, ha van több ilyen is. És nagyobbak. De elvetettem ezt a dolgot. Biztos nincs. Hisz szeret, és mindent elmond nekem. Ezt biztos csak ilyen viccelésre tartogatta. Eltávolodott, majd a nyakamra nyomott pár puszit. Erről beszéltem. Ezt imádja. Nem tudom, miért, de imádja, mikor a nyakamat puszilgathatja, és hogy őszinte legyek, nekem sincs ellenemre. Szeretem, mikor ettől a hideg futkos a hátamon, majd megpihen a hátam alján. Furcsa, de mégis jó érzés. Magához húzott óvatosan, hisz tudta, hogy Molly nálam van, majd a kezét becsúsztatta a pólóm alá. Eltoltam magamtól.

- Harry! Nyilvános helyen vagyunk. Ráadásul alig várják a fotósok, hogy valami jó képet eladhassanak rólunk. - néztem szét ijedten. Kivette a kezemből Moly-t, és betette a kocsiba. Becsukta az ajtót, majd ismét magához húzott.

- Akkor mutassunk nekik valamit. Had örüljenek! - mondta, majd megcsókolt.

Eddig nem is volt gond, de mikor a fenekembe markolt, és úgy húzott közelebb magához, megijedtem. Nem  akartam a címlapokon kikötni. És ez Harry-nek,  bandának és a tervünknek sem tett volna jót. Megint eltoltam.

- Harold! Ezt majd otthon! Most más miatt vagyunk itt! - szóltam rá komolyabban.

- Bocsánat, de annyira szeretlek, és olyan csinos agy ebben a szoknyában, hogy nehéz nemet mondani magamnak. - pirult.

  - Jól van te kis hősszerelmes, ahogy Nick mondaná. - idéztem. - Most segítsünk az állatoknak.

Nyomtam egy puszit az arcára, majd benyúltam a kocsiba Molly-ért.

Visszamentünk a többiekhez.

- Kezdhetjük? - kérdezte Harry.

- Naná Haver! - vágta rá Niall izgatottan.

- A lányok? - néztem szét.

- Táncpróba. Nem hagyhatják ki. Készülnek az Olimpiára. - felelte Zayn.

- És mi mikor kezdünk el készülődni? - tárta szét a karját Lou.

- Még ráérünk. - legyintett Liam.

- Srácok. Most ez a fontos. - mutatott a tér és a rajongók fele.

- Hadd nézzem ezt a kiscicust. - fordult felém Nick. Megsimogatta a fejét. Molly elégedetten lehunyta a szemét, és a fejét Nick tenyerébe helyzete. Így jelezte, hogy kér még kényeztetést. Nick elnevette magát. - Bocsi Molly, de indulunk. - vette el a kezét, és követtük a többieket a múzeum lépcsője fele.

Fönt megálltunk az oszlopok mellett. Lent rengeteg directioner sorakozott, akik mind sikítottam, és üzeneteket kiabáltak. Ezek többnyire olyanok voltak, hogy: "Imádlak titeket!" vagy "Szeretlek (és egy név)". Én Harry mögött álltam úgy, hogy Molly ne látszódjon. Mivel Harry szervezte ezt az egészet, így mi voltunk középen. Harry kapott egy mikrofont Paul-tól, majd beleszólt.

- Sziasztok. Tudom, mindannyian kíváncsiak vagytok, miért is szerveztem ezt az egészet ilyen hirtelen. Ki szeretné tudni? - kérdezte gonoszul. Egy hatalmas sikítás volt rá a válasz. Szerintem egész London tőlünk zengett. - Rendben, akkor elmondom. Tegnap este mentünk haza Leah-val. Már késő volt, és egy nagyon elhagyatott részen autóztunk. Hirtelen be kellett fékeznem, mert valami volt az úton. Kiszálltunk, és megnéztük. Egy doboz volt a földön. Kinyitottuk, és képzeljétek, mi volt benne. - hátrafordult, és átadtam neki a cicust. Csend lett, és mindenki figyelt. - Molly volt a dobozban. - vette maga éle a cicust. Mindenki meglepődött.

- Egy cicus volt benne egyedül, magára hagyva. Megtartottuk Leah-val, és elneveztük Molly-nak. Ő a mi kis családunk új tagja. De ez nem fair. Egyes emberek úgy bánnak az állatokkal, mintha ők nem lennének élőlények. Pedig nagyon is éreznek. Nekik is ugyanúgy fáj. Tegye fel a kezét, aki már érezte magát elveszettnek és otthontalannak. Akit már bántottak meg, és hagytak el számára fontos emberek. - Harry és én is feltettük a kezünk. Szét néztem. A mi kis sztár csoportunkból mindenki felnyújtotta a karját, és a rajongók közül is szinte kivétel nélkül mindenki az égbe emelte a kezét. Még Paul is megtette. Szerelemem visszaadta nekem Molly-t.

- Mi tettél, mikor elveszett voltál? - tartotta Harry Liam elé a mikrofont.

- Énekeltem. - rántotta meg a vállát a fiú.

- Te mit tettél Niall?

- Ettem. - pirult el a szöszi srác. Mindenki halkan elnevette magát, pedig ez nem volt vicces.

- Te mit tettél? - ment oda Harry Paul-hoz.

- A barátnőmmel voltam. - jelentette ki a férfi.

- Te mit csináltál? - kérdezett egy rajongót.

- A barátaimhoz mentem segítségért. És te? - kérdezett vissza a lány.

- Én addig kerestem, míg meg nem találtam Leah-t. - nézett vissza rám. Elpirultam, és kedvesen elmosolyodtam. Ezek szerint nélkülem leveszettnek érezte magát. Ez aranyos.

Visszajött mellém, de nem Harry-t néztem, hanem Zayn-t. Eltűnt. Hátra ment. Sehol nem láttam. De nem tudtam ezen sokat elmélkedni, mivel Harry ismét megszólalt.

- Tessék. Mindenki érezte már magát elveszettnek. Ugye milyen rossz érzés? - egy sikítás volt a válasz. - Némelyik állat is ezt érzi, mikor nem kap elég szeretet. Hisz nem azért vesszük meg például a kutyust, hogy csak akkor foglalkozzunk vele, mikor szükségünk van rá, aztán mikor már nem kell, vagy meguntuk, eldobjuk, min egy plüssállatot. Kérlek titeket, figyeljetek erre! Ez komoly dolog. Még tegnap este, mikor bevittük Molly-t az állatorvosi rendelőbe, találkoztunk egy bácsival. Van egy Fathful nevű kutyája, akit éppen műtöttek. Szegényke nagyon aggódott az állatért. Csak a kutya maradt neki a feleségétől. Hát nem édes? - kérdezte, amire megint csak egy sikítás volt a válasz. - Aki velünk van, az trendeljen, és álljon mellénk. Ígérem, hogy ha szorgalmasan velünk vagytok, azért nem csak mi leszünk nagyon hálásak, de az állatok is. És, hogy megmutassam, milyen komolyan gondolom, támogatni fogom a Londoni állatkertet.

- Én az Állatokért alapítványt fogom támogatni. - szólalt meg Louis. Idő közben valamikor  mindenkihez került egy-egy mikrofon. Harry lerohant a rajongókhoz. És valamit szervezkedett az egyik lánnyal.

- Én a városi menhely mellé állok. - csatlakozott Nick.

- Veled vagyok. - lökte oldalba a fiút Ed.

- Én a Minden állat fontos alapítványt veszem a szárnyam alá. - jelentette ki Louis Walsh.

Közben figyeltem Harry-t, aki már visszafele tartott egy plakáttal. Az egyik lánytól kérte el, és a filcet is. A plakát egyik oldalán a "I ♥ 1D" felírat, míg a másik oldalán egy fekete írás díszelgett. Közben Zayn is visszajött. Nem tudom, hol volt, de nagyon gondterhelt arcot vágott.

- Aki mellénk áll, az trendelje ezt! - tartotta fel Harry a plakátot a trendes részével.

Ez állt rajta: "#TogetherForTheAnimals". Nick és Zayn egyből a telefonjához kapott, és kiírta. Ennek láttán mi is megtettük, majd a directionerek is.

Még elbeszélgettünk a rajongókkal. Megmutattuk Molly-t, kérdeztek, és egy keveset énekeltek is a srácok. Fél óra, és elköszöntünk, majd leléptünk. Megvártuk, míg eloszlik a tömeg, majd elindultunk a kocsihoz. Mivel mindenki ugyanott hagyta az autóját, így együtt mentünk. De sajnos pár rajongó várt minket a parkolóban. Gyorsan lerendezték őket a srácok, majd tényleg elindultunk. Louis Walsh és Liam még beszélgettek. Mi, Ed és Nick megbeszéltük, hogy beülünk a Starbucks-ba, és ott találkozunk. Niall Destiny-hez ment, míg Zayn és Louis haza. A lányok pedig még mindig táncon voltak. Nem volt messze a belvárosi Starbucks. Oda tartottunk. Az volt a legnagyobb, és így a legforgalmasabb is, de gondoltak az olyanokra, mint Harry és Nick. Voltak az emeleten ilyen kis elkülönített részek. Így nyugodtan tudtunk beszélgetni. Én ittam egy kávét, míg a srácok turmixoztak.

Közben persze beszélgettünk és nevettünk. Harry telefonja folyamatosan jelzett, hogy megjelölték a trendnél Twitteren. Egyszer elővettem a telefonom, hogy megnézzem, hogyan áll a trend. Rámentem, és nézegettem, hányan és kik vannak. Mentem lejjebb, és közben futottam át a dolgokat. Egyszer megakadt a szemem valamin. De a kép automatikusan tovább gurult, így nem tudtam alaposan megvizsgálni. Gyorsan megérintettem a képernyőt, hogy megálljon, és az ujjam pont jó helyen pihent. Ettől a dologtól is elképedtem. Idegesen beszívtam  levegőt, majd kibukott belőlem.

- IGGGEN! Ezt nézzétek! - tartottam eléjük a telefont. Megvizsgálták, és a szemük kikerekedett. - Ez még nem minden. - feljebb mentem, az előzőhöz, és ezt is megmutattam nekik. Ennél még jobban elképedtek.

- Simon Cowell és Taylor Swift is trendelt? - dadogta Harry.

- Igen. - mondtam lelkesen.

- Hűh. - lepődött meg Ed.

- Haver. Mit indítottál el?! Simon USA-ba van! Még ott is látta az akciót. - jött rá Nick.

- Wow. - Harry csak ennyit bírt kinyögni. - Ez király! - pattant fel a fiú a nagy izgalomban, majd felhúzott engem is és megcsókolt. Nick és Ed csak nevetett.

Hihetetlen mi lett ebből az egészből alig másfél óra alatt. Már Taylor Swift és Simon is mellénk állt. Ezek hatalmas nevek. Mindenki tiszteli őket nem csak a világon, de a bandában is. Simon nélkül sehol sem lennének, és most tessék. Ő is támogatja a dolgot. Hihetetlenül király érzés tudni, hogy egy ilyen világméretű jótékonysági dolgot indítottunk el. Vagyis nem is mi, hanem egy kis cicus az úton. Molly. És ezt csakis annak a sok millió directionernek köszönhetjük világszerte.