III. 7. ~Bál.*

- Niall biztos el akarunk mi menni a bálba? - szóltam ki kételkedve a fürdőszobából.

- Igen. És siess, vagy el késünk. Sminkelni úgyse tudsz, meg nem is kell. - hallottam a hangját.

Tényleg nem tudtam, és igazat mondott. Valóban elvitte az összes cuccomat a fürdőből. Gonosz, de én pont így szeretem.

- Remélem tényleg nem lesz semmi gond, hogy nem a suliba jársz. - aggódtam.

- Ne idegeskedj Des. Nem lesz semmi gond. Lesz egy csodás estéd. - nyugtatott.

- De annyi tanulnivalóm lenne. - húztam el a szám a tükör előtt.

- Ma este ne ezen gondolkozz. Ha még egyszer kimondod a tanul szót, vagy valamelyik szinonimáját büntit fogsz kapni. Ki fogok találni valami jó büntetést. - felelte.

- Igenis. - nevettem, majd az ajtóhoz álltam. - Kimegyek, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki! - mondtam.

- Dehogy nevetlek ki. - felelte gyorsan.

Mély levegőt vettem, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó kinyílt, és pedig ott álltam kiöltözve.

Körbefordultam, majd elpirultam.

- Milyen? - kérdeztem.

- Wow. - ennyit tudott kinyögni Niall.

- Akkor nem olyan rossz. - nevettem el magam. Hevesen megrázta a fejét. - Mehetünk? - kérdeztem. Niall is olyan szépen fel volt öltözve. Öltönybe. És nagyon jól állt neki.

- Persze. Hölgyem? - tartotta nekem a karját. Én belekaroltam, és már indultunk is. Lementünk a lépcsőn. Apa lent várt minket.

- Azt hiszem, mostantól nem hívhatlak Prücsöknek. - nevetett Apa, és végigmért.

- Dehogynem. Én szeretem. - mosolyodtam el.

- Okosan. Jó szórakozást. - mondta Apa, majd kimentünk.

Angy már elment. Ő is ott lesz Austin-nal. Milyen szerencse, hogy Austin is ugyanabba a suliba jár. Így nyugodtan mehettek együtt.

Beültünk Niall kocsijába, és elindultunk.

- Mi van, ha megint olyan nagy felhajtás lesz, mint mikor bevittem a telefonod? - kérdezte Niall.

- Te győzködtél, hogy jöjjünk el, szóval ha már itt vagyunk velem leszel, és nem érdekel hányan néznek közbe. Ma csak mi ketten vagyunk. Egy rajongó se létezik. Átlag ember vagy. - mondtam határozottan. - Persze, ha nem engednek be, bevetheted a nagy sztár vagyok dumát, de amúgy hanyagoljuk, oké? - nevettem el magam. Ő is így tett.

- Oké.

Megérkeztünk. Hirtelen ideges lettem. Nem tudom, miért. Niall kinyitotta nekem az ajtót, majd ismét tartotta a karját, hogy karoljak bele. Egy igazi úriember. Egy gentleman. Elindultunk a bajárat fele. Ott a tesi tanár állt, aki egy kigyúrt állat. Én kértem meg, hogy legyen itt, szóval egy szavam se lehet. Bálszervezőként hátha kap Niall egy kis promóciót.

- Jó estét Tanár úr. - köszöntem. 

- Jó estét. - köszönt Niall is.

- Ms. Stafford. Ki a kísérője? - méregette Niall-t.

- Niall Horan. - mondta a fiú.

- Jól sejtem, hogy nem ide jár? Ms. Stafford ismeri a szabályt. Külsősök nem jöhetnek. - húzta el a száját. 

- De Tanár úr. Annyit dolgoztam ezzel a bállal, és ne jöjjek el, mert a párom nem hozzánk jár?! - néztem rá a legszebben.

- Legyen. De ha bárki is kérdezi Mr. Horan régi diákunk volt. - kacsintott kedvesen a tanár.

- Köszönöm szépen. Örök hálám Tanár úr. - mosolyogtam, majd bementünk.

Tudtam, hogy néz ki a terem, hisz én terveztem, de mégis elcsodálkoztam. Meseszép volt. Minden lilába, és kékbe pompázott. De azoknak minden árnyalata megjelent. Niall-el besétáltunk a terembe, majd megálltunk az egyik asztalnál. Ott ült Lizzy és a kísérője. Ő az a lány, aki az egyik legjobb barátnőm. Mikor Niall nem volt velem a turné miatt, mindig vele voltam. Már találkoztak, és jóba lettek Niall-lel. Lizzy kísérője Jarred. A lány már régóta kiszúrta magának, és szerencsére Jarred is hasonlóan lehetett ezzel, hiszen egyből elhívta a bálba Lizzy-t. Jól mutatnak együtt. 

- Sziasztok. - köszöntünk, mire ők is.

Ittunk egy pohár valamit, ami tényleg nem tudom, mi volt. A kaja és innivaló kiválasztása nem az én feladatom, de finom volt. 

- Szép hölgyem, egy táncra? - tartotta a kezét Niall. Csak nekem lehet ilyen szerencsém, hogy egy gentleman a pasim.

- Rendben. - elmentünk a táncparkettre. 

Egy lassú szám következett, így Niall átkarolta a derekam, én pedig a nyakát. Egészen közel voltunk egymáshoz.

- Des, ez meseszép lett. Ezt tényleg te találtad ki? - kérdezte.

- Igen. De a díszítés, már az önkéntesek érdeme. - mosolyodtam el.

- És erre nem akartál te eljönni? - húzta fel a szemöldökét.

- Jól van, na. - nevettem el magam.

Szépen végigtáncoltuk a számot. Közben az irodalom tanárnő, nagyon méregetett minket. Gondolom, furcsa volt neki Niall, bár nem olyan szemmel nézett. De annyiban hagyta. Elmosolyodott, majd ment tovább. Nem értettem, de mindegy. A lényeg, hogy Niall-t még nem dobták ki, és nem is fogják.

Vége lett a számnak, és elindultunk vissza Lizzy-ékhez, amikor valaki megszólított.

- Szia Des. - megismertem a hangját, így egyből megfordultam.

- Szia. - velem szemben ugyanis Kyle állt.

- Nagyon csinos vagy. - bókolt. Elmosolyodtam. - Szóval te vagy az a híres külsős, akit biztosan beengedek? Szia Kyle vagyok. - nyújtotta Niall-nek a kezét kedvesen.

- Igen. Szia. Niall. - mutatkozott be, és rázta meg a kezét. Kyle éppen mondani akart valamit, amikor valaki megsimította a vállát, majd megállt mellette.

- Itt vagyok Édes. - mondta Sierra kedvesen a fiúnak, majd a tekintete felénk kalandozott, és végigmért.

- Niall? Te meg mit keresel itt? Csak nem fellép a One Direction? - örült meg, és már sikított volna. Kyle arcán megvilágosodást láttam, és furcsán méregette Niall-t.

- Nem. Cssst. - tette a lány szája elé a kezét az én kis szöszi srácom. - Én most csak egy átlag emberként jöttem a szerelmemmel. Léci ne csapj nagy felhajtást. Megérdemlek ennyit, nem? - kérdezte Niall.

- A szerelmeddel? Ki az? - rebesgette a szempilláit, és lerítt róla, hogy azt reméli Niall hozzá jött. Ezt Kyle nem nézte jó szemmel, és én sem. Niall arca egyszerre több érzelmet is tükrözött, ami számomra nagyon vicces arckifejezést jelentett. Volt ott zavartság, szánalom, bosszúság, boldogsás és még egy kicsit az is látszott, hogy Sierra szavai azért jól estek neki.

- Ne haragudj, de nem te. - karolta át a derekam. - Én Des-be vagyok szerelmes. - nézett rám szépen, mire a szemem megenyhült, és elmosolyodtam, sőt....szerintem el is pirultam.

- Óóó, én is szeretlek Niall. - mire elmosolyodott, és nyomott egy puszit az arcomra.

- Micsoda? - kerekedett ki Sierra szeme.

- Bizony. - felelte Niall.

- Jól hallottad. Az a lány, akinek Niall-nél semmi esélye. Emlékszel az öltözőre. - mosolyogtam kedvesen, hogy még inkább idegesítsem. Niall mögém állt, és teljesen átkarolt hátulról. Rájött mit szeretnék, és velem tartott a bosszantásban.

- Kyle! Menjünk táncolni! - mondta akaratosan, és ellentmondást nem tűrő hangon. Kyle szeme kikerekedett.

- Menj csak. Én még beszélgetni szeretnék. - felelte a fiú.

- De... - mérte végig mérgesen az arcunk.

- Vagy maradsz itt beszélgetni velünk? - kérdezte Kyle.

Sierra mérgesen elviharzott. Figyeltük, merre meg, és megállt a barátnőinél tőlünk nem messze. Valamit nagyon kiabált, és mérgelődött, aztán kiviharzott a teremből.

Sierra tipikusan apuci kicsi lánya. Mindent megkapott ez életében, csak egy csettintésbe került. Soha nem kellett semmiért sem megdolgoznia, vagy harcolnia. Csak kiejtett a száján valamit,  és egyből nyolc ember ugrott neki. Gazdag családból származik, az Apja Lord. Szóval tényleg el lett kényeztetve. De nem értem, hogy válhat valaki ilyenné...nekem sem volt soha gondom semmire, és mégsem lettem ilyen díva. Pedig lett volna lehetőségem rá, és más lány kapva kapott volna az alkalmon, de nemet mondtam. Ebben a suliban mindenki jó módú családból jött, és mégis ugyanúgy kialakult a "társadalmi rend", mint máshol. Megvannak a stréberek, akiknek általában tudós legalább az egyik szülője, aztán az énekcsoportosok, drámások, akiknek a szülője szintén valami színész. Vannak az átlagok, mint én vagy Lizzy. Vannak a sportolók, mint Kyle, és kb. velük egy szinten KÉPZELI magát Sierra, és a Barbie babái.

Szóval ott maradt Kyle egyedül. Feltűnt valami. Az irodalom tanár nő, megint minket méregetett a sarokban. Lehetséges, hogy haragszik ránk, Sierra miatt? Most már mindegy. Senki nem várhatja el, hogy tűrjem, ahogy az a pinki-minki beszél velem. De nem volt gonosz a tekintete. Szerencsére.

- Szép volt. - mosolygott Kyle ránk elismerően.

- Köszi. De, most nincs kísérőd. - jöttem rá.

- Ne aggódj. Majd keresek egy majdnem olyan csinos lányt, mint te, és még lesz esélyem bálkirálynak lenni. Szép estét nektek. - mosolygott, majd elment.