II. 32. ~ Ez tökéletes.*

Rebecca szemszögéből:

- Liam ha te vennél egy autót, az milyen lenne? - kérdeztem nálunk a liftben. Éppen házakat mentünk nézni....az ő elképzelése szerinte. De nekem egészen más terveim voltak mára.

- Furcsa kérdés. Nem is tudom. Nem vagyok oda az autókért annyira, nem úgy mint Harry. Miért Csipkerózsika? - sétáltunk ki az épületből.

- Venni szeretnék egy kocsit. Segítesz nekem? - kérdeztem óvatosan.

- Persze, de miért? - kerekedett ki a szeme, mikor kinyitotta nekem a kocsiajtót.

Megvártam míg beül mellém, majd elmondtam.

- Mert akkor nem lennék kötve senkihez se, és nem kéne mindig taxit fognom.

- De én szívesen elviszlek mindig.

- De nem akarom, hogy miattam ugrálj. Majd veszek egy kocsit, és akkor én is tudok közlekedni. Menjünk el most egy kereskedésbe! - néztem rá olyan cukin, hogy csak tudtam.

- Legyen. Menjünk el. De szerintem várd meg, amíg közös házunk lesz, hisz most a lakásotoknak nincs garázsa.

- Ebben van valami...sajnos. - húztam el a szám. - Akkor menjünk lakást nézni.

Két héttel később Leah szemszögéből:

- Rebecca, a szürke zászlós pólót add fel a babára, kérlek. - néztem ki a raktár ajtaján.

Tegnap délután jött meg a szállítmány. Rebecca és Harry segített kipakolni. Ma is hajnalba jöttek be velem, hogy az utolsó simításokat elvégezzük. Már fél 8 volt, és 9-kor nyitni szerettem volna. Az új boltommal. Igen. Megcsináltam.

- Harry. Segíts nekem ezt feltenni. - próbálgattam egy dobozt megemelni, de nem ment nagyon. A fiú már jött is, és feltette nekem a középső polcra. Nagy nehezen összeállt a bolt. Mindennek meglett a helye, és meseszépen nézett ki. Kint az ajtó felett, és a pénztár felett is a "Be-You-Tiful" felirat díszelgett. Ez volt az én kis üzletem neve. Készen voltunk, és már csak a 9 órát vártuk. Rebecca elment táncpróbára fél 9-kor, így már csak ketten voltam Harry-vel. Háromnegyed volt. Egyre jobban izgultam, és elöntött a melegség, hogy ez az enyém. Nem hagytam, hogy Harry beszálljon. A rádión a BBC Radio 1 szólt. Ment rajta a Up all night, így ugráltunk rá egy sort, és Harry külön nekem énekelte élőben. Felkapott egy henger alakú ajándékdobozt, és azt használta mikrofonnak. Én is így tettem, és együtt énekeltünk. Jól elvoltunk. Kimentem az utcára, és megcsodáltam az üzletet kívülről is. A kirakatba mindenféle aranyos kis szuvenír díszelgett. Elnéztem az utcán jobbra és balra is. Sokan voltak az utcán. Ez az út visz a Trafalgar-térhez, így igen forgalmas. Jó hely. Bementem az üzletbe, de olyan látvány fogadott, amire nem számítottam.

- Harry? Te meg mit csinálsz? - néztem rá. Éppen a tükörben fotózta magát.

- Reklámot. - és elém tartotta a telefont.

A képen Harry volt a tükörben, és a feje fölött díszelgett a "Be-You-Tiful" felirat is. Már meg is volt szerkesztve Instragrammba.

- Harry! Fel ne tedd! Nincs szükségem reklámra. - ijedtem meg.

- Már késő. - mutatta meg Twitteren is a képet.

- De én nem akarom, hogy miattad jöjjenek ide az emberek. - hunytam le a szemem csalódottan.

- Leah. Sok aranyos és 1D-s cuccod van. Ők csak azért jönnek. Nem miattam. - ölelt meg.

- Remélem is mert, ha nem, kapni fogsz. - igazítottam meg egy fölsőt a vállfán.

Harry közben "álcázta" magát. Egy hajpánttal hátra fogta göndör fürtjeit, és ráhúzott egy sapkát. Felvett egy szemüveget, és felragasztotta a bajuszt is. Tényleg nem volt felismerhető.

- Így jó leszek? - kérdezte.

- Igen. Így maradhatsz a boltban. De ahogy rájönnek, ígérd meg, hogy lelépsz. - húztam el a próbafülke fehér függönyét.

- Legyen. - ment bele.

Ekkor csipogott a telefonom. 9 óra volt. Az ajtón megfordítottam az Open feliratot, és az elosztóba bedugtam egy vezetékét. Ennek hatására kívül felvillant a "Be-You-Tiful". Láttam az üvegen át, amint az emberek megbámulják a boltot. Ez jól esett. Beültem a pult mögé Harry-vel.

- Te csak ülj itt, oké? - mutattam egy kis székre a sarokban mellettem.

Elhúzta a száját, és leült. 

- Nem vagyok felismerhető. Te mondtad. - tárta szét a karját.

- De ne kockáztassunk. - nyomtam egy puszit az arcára.

Olyan 10 fele egy csapat iskolás lány jött be a boltba. Talán németül beszélhettek. Egy csoport volt. Látszott, hogy kiránduláson vannak, és elengedték őket szabadprogramra. Mindet válogattak, és próbáltak. Végül nagy zacskókkal távoztak tőlem. Méregették Harry-t a sarokban, de nem ismerték föl. Ez jó. Egyre többen jöttek be hozzám. Nagyon megy az üzlet. Mindenkinek tetszenek a cuccok. Olyan fél kettő fele hat tini lány jött be. Szétnéztek, és megütötte a fülem egy mondat.

- Igen. Itt volt Harry. - mondta az egyik, és elkezdte nézegetni a láncokat.

Harry kikerekedett szemmel rám nézett. Én mérges pillantással válaszoltam. 

- Menj be a raktárba! - súgtam oda neki.

- Rendben. - felállt, egy puszit nyomott az arcomra, és elhúzott szájjal bement az ajtón.

A lányok válogattak, majd odajöttek hozzám. Csak 1D-s cuccokat vettek. 5-en fizettek nekem, de az egyik lány nem tudott választani két gyűrű között. Ajándékba szánta valakinek. Ott vacillált. Már én is odamentem, és együtt próbáltunk rájönni, minek örülne jobban a barátnője. Ekkor nagy csörömpölést hallottam a raktárból. Mind a heten odakaptuk a fejünk. Nekem egyből leesett. Oda is futottam. A lányok követtek, de tisztes távolságból figyeltek. Feltéptem az ajtót, és felkapcsoltam bent a villanyt. Harry a földön feküdt, az egyik doboz tartalma a nyakába. A sapkája és a szemüvege mellett, a hajpánt fél fején lógott. A bajusz még tartotta magát.

- Te jó Isten. Harry! Jól vagy? - guggoltam le hozzá, és vizsgáltam meg idegesen.

- Ez Harry!

- Harry Styles! - hüledeztek a lányok.

- Igen-igen. - motyogta a fiú.

- Harry jól vagy? Mi történt? - húztam fel.

- Rám borult az egyik doboz. Sajnálom Kicsim. - húzta el a száját, majd óvatosan lefejtette a bajuszt is.

- Nem lényeg. Te jól vagy? - vizsgáltam meg, majd levettem a hajpántot róla.

- Igen. Semmi bajom. - mosolyodott el.

Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Harry? Leah? Csinálhatnánk veletek egy képet? - kérdezte mögöttem óvatosan az egyik lány. Már el is felejtettem őket.

Kérdőn Harry-re néztem. Megrázta a haját, bólintott egyet, és odamentünk hozzájuk. Elkészültek a képek, és a lány is megvette az egyik gyűrűt. Kimentek.

- Tudod, mit ígértél? Rájöttek. Menned kell. - tettem csípőre a kezem.

- De ez csak 6 lány. - rántotta meg a vállát.

- Lehet, de ez a sztori két perc, és fent van a neten. Csúcs. Mostantól csak azért fognak ide jönni az emberek, hogy téged lássanak. - húztam el a szám.

- Miért vagyok én Harry Styles?! - hajtotta le a fejét.

- Sajnálom Harry. - igazítottam meg a haját.

- Tudom-tudom. Megyek már. - nyomott egy puszit a számra, és már el is indult ki.

Ajtó előtt vett egy mély levegőt, majd elkezdett mosolyogni. Láttam rajta, hogy mennyire erőlteti. Megigazította a pulcsiját, és kiment.

Figyeltem az üvegen át. Láttam, amint köré gyűlnek az emberek a bejárat előtt, és képet vagy autógrammot kérnek tőle. Harry csak mosolyogva viselte. Egyszer hátranézett. Az üvegen át a szemembe bámult. Én csak sóhajtottam egyet,  majd  lehajtottam a fejem, és a kezemmel támasztottam. Egy kicsit még éreztem, hogy néz, majd gondolom a rajongókkal foglalkozott. Elővettem egy magazint, és elkezdtem lapozgatni. Egy idő után végre eloszlott a tömeg, és ismét nyugodt lett az utca. Megint jöttek be emberek, és vásároltak egy-két dolgot. Pár directioner velem is kért közös képet. De ők nem Leah Crawford-ra, vagy a boltjára voltak kíváncsiak, csak Harry Styles barátnőjére. Azt kell, hogy mondjam, forgalmas napom volt, és kimondottan eredményes ezektől függetlenül.

Hazamentem. Benyitottam hulla fáradtan. Rebecca a nappaliban nézte a tévét.

- Leah! Milyen volt az első nap? - kérdezte széles vigyorral.

- Remek. Csomóan kértek képet tőlem, és Harry-től, amíg volt rá lehetőségük, és ki nem rúgtam. - mondtam gúnyosan.

- Jaj szegénykém. - veregette meg maga mellett a párnát jelezve, hogy üljek le

- De amúgy nagyon eredményes volt. Imádom a Be-You-Tiful-t. Csak az enyém, és imádom. - huppantam le mellé. - Milyen volt a próba?

- Jó volt. Most jól megmozgatott minket Lora. A Csonthülyét nézem. Most kezdődött. Tudom, hogy szereted. - csábított, és felhangosította a tévét.

Néztük a filmet, és jókat nevettünk rajta. Az az egyik kedvenc filmem. Rengetegszer meg tudom nézni. Soha nem unom meg. Mindig nevetek rajta, hogy hogy lehet valaki ilyen hülye.

Aztán benyomtak egy reklámot. Rebecca kiment a konyhába inni. Én fél füllel hallgattam csak a tévét, de valami felkeltette a figyelmem.

- Megépültek az új villák Londonban. - a férfi hang sorolta az elérhetőségeket, és a tulajdonságokat. 8 új villa épült.

- Rebecca ezt nézd meg! - kiabáltam ki, de mire beért, vége lett a reklámnak. - Várj!

Berohantam a szobámba a laptopomért, majd leültem a kanapéra, és bekapcsoltam. Rebecca mellettem figyelt. A neten megkerestem azt az oldalt, ami ki volt írva elérhetőségként.

- Ez az! - toltam Rebecca elé a gépet.

- Leah ez remek!! Ez mindenkinek tökéletes!! - kiáltotta el magát.

- Tudom. És ha meg tudnánk venni egymás mellett 5-öt az cool lenne. - mondtam.

- Igen. Hívjuk fel őket! - vette elő a telefonját Rebecca, és már hívta is kihangosítva Liam-et.

- Szia Csipkerózsika.

- Szia. Gyertek át MOST. MINDENKI! - mondta egyből.

- Minden rendben?

- Persze. Siessetek! Nagy hírünk van! Nem érdekel, hogy ki mit csinál, de gyertek most!

- Oké. Puszi. Szeretlek. - és ki is nyomta.

Pár perc, és csengettek.

- Nyitvaaa gyertek! - kiabáltam ki.

Mind az öten bevonultak a nappaliba, és leültek. Megmutattam nekik az oldalt.

- Ez Csúcs lányok. Egymás mellett lennénk! - mondta Liam.

- Milyen szépek a házak. - ámult Niall.

- És nyugodt a környék. Nem lesz sok fotós. - tette hozzá Harry.

- És van medence! - kiabálta Lou.

- Ez tökéletes. - mondta halkan Zayn is.

Mindenkinek elnyerte a tetszését. Megbeszéltük, hogy holnap reggel elmegyünk megnézni együtt. Ettől a gondolattól alig bírtam aludni este. Nagyon izgatottan vártam a reggelt.