III. 6 ~Pinkosztag.*

Kimentem a garázsba, beültem a kocsimba, majd elindultam a suliba.

A londoni forgalomba kitudja mikor jutok el a suliba, így mindig jóval hamarabb indulok. Bekapcsoltam a rádiót. A BBC Radio 1-ra tettem. Szerencsére nem morningshow volt, szólt a zene. Jól esett. Egészen kikapcsolt, de most nem élvezhettem sokáig. Beértem a suliba. Meglepően hamar. Kiszálltam, majd kivettem a cuccom is. Most tényleg nagyon korán értem ide, így bementem a focipályához a jegyzeteimmel, és leültem a lelátóra tanulni. Előszedtem a föcit, és magoltam. Kellemes volt az idő. Egy farmerba, barna trikóba, és fekete pulcsiba ültem, és tanultam. Most jól ment. Mindent megjegyeztem elsőre, és vissza is tudtam mondani.

- Szia Destiny. - hallottam magam mögül. Ijedten hátrakaptam a fejem.

- Szia Kyle. - mosolyodtam el. - Hát te?

- Edzés lesz az első. Éppen átöltözni mentem, de megláttalak. - leült mellém.

- Érdekes. Nekem is tesi lesz az első. Elcserélték. - mondtam.

- Akkor találkozni fogunk. A pálya fele a tiétek lesz. - mosolygott.

- Bizony. - mosolyodtam el én is. Ekkor meghallottam a csengőt. - De mennünk kell. - álltam fel, és elindultam le.

- A pályán találkozunk. - mondta, mire visszanéztem, és rámosolyogtam.

Lementem a pici lépcsőn egyenesen az öltözőkhöz. Bementem, és átvettem a ruhám. Hamar végeztem, és már mentem is ki a pályára. Sokan voltak már kint készen. Nagyon nem voltam el ezzel a csoporttal. Még szerencse, hogy itt nincsenek osztályok. Amilyen órád van arra mész, és kész. Nincs megadva, hogy te ebbe az osztályba jársz.

Ez a tesi pont a "pinkosztagosok"-kal volt. Csak így szoktam hívni őket, mivel ők a Barbie-k az iskolában. Mindig pinkbe és minibe vannak. Még a kocsijuk is rózsaszín. A hajuk természetesen mindig tökéletes, és egy kiló smink van rajtuk. Azon paráznak, hogy nem ehetnek szénhidrátot, és mekkora a fenekük. Tökéletes az alakjuk. Nem mellesleg szerintem már a fél sulival kavartak. Mármint a fiúkkal. Engem is be akartak venni maguk közé, de én nemet mondtam. Azóta ellenségek vagyunk. És most ez csak tovább éleződik. Megjött az edző, és elkezdődött a tesi. Először is futni kellett, majd röpiztünk. Én csere voltam, így kiültem. Természetesen a Barbie-k is csücsültek, nehogy letörjön a körmük.

 Bementem az öltözőbe a földrajztételekért, majd belenyúltam a táskám elejébe a telefonomért, hogy megnézzem az időt, de nem volt ott. Áttúrtam az egész táskát. Sehol nem találtam. A francba az volt az ébresztő reggel, és otthon hagytam, annyira igyekeztem csendbe lenni, hogy fel ne keltsem Niall-t. Most már mindegy. Esetleg a következő lyukasórába hazamegyek érte, de nem biztos, hogy visszaérek a londoni forgalomba. Megnyugodtam, majd kimentem a többiekhez. Leültem egy viszonylag távoli helyre följebb, és tanultam. Most nem ment olyan jól.

- Te megint tanulsz? - kérdezte tőlem egy hang.

- Kyle. Igen. Muszáj. Itt az érettségi mindjárt. - húztam el a szám. Leült mellém.

- És? Úgyis sikerül. - mosolygott rám.

- Jó lenne. Te hova szeretnél menni? - kérdeztem.

- Az Oxfordra. Elméletileg felvehetnek, ha nem rontom el nagyon az érettségit. Jelenleg nincs football kapitányuk, így jó eséllyel indulok. - magyarázta. - Te?

- Én is az Oxfordra szeretnék menni.

- Remélem te is bejutsz. - mosolygott rám kedvesen.

- Hé Kyle. Szia. - köszöntek dívásan a pinki-minkik, és integettek aprókat, miközben a hatalmas szempilláikat rebegtették.

- Sziasztok csajok. - köszönt vissza. Erre a lányok csilingelve elkezdtek nevetni. - Nem értelek Des... - csóválta meg a fejét, de közben a csajokat bámulta.

- Miért? - zavarodtam meg.

- Hát nézz rájuk. Mindennél jobban szeretnének velem jönni a bálba. Téged hívtalak. Miért mondtál nemet? Ki mással szeretnél menni, ha nem velem, a focicsapat kapitányával? - nézett rám értetlenül.

"Egoista paraszt." Gondoltam magamba, de úgy döntöttem, nem töröm össze a kis lelki világát.

- Van jobb kísérőm, mint a focicsapat kapitánya. - jelentettem ki gúnyosan, és fordítottam el a fejem.

- Kíváncsi lennék én rá? Ki lehet jobb nálam? - töprengett.

- Úgyse ismered személyesen. - rántottam meg a vállam.

- Akkor nem ide jár. Külsőst nem hozhatsz Des. - mosolyodott el.

- Addigra már úgyse ide tartozom, és hidd el, ő be fog tudni jutni. A tanárok el fogják nézni neki. - mosolyodtam el a gondolattól. Most szerettem volna, ha Niall mellettem lenne, de nem volt itt. Semmi esélyem nem volt rá. Ő még alszik nálunk. És fel sem tudom hívni.

- Igen? Már érdekel. Ki ez a lovag? - érdeklődött.

- Majd meglátod. Bocsi, de most tanulnom kell. - álltam fel, és átültem a lelátó legfelső sorába.

Végigtanultam a tesit. Szerencsére nem kellett beállnom. Nyugodtan ülhettem. Mikor kiengedtek minket, elkezdtem átöltözni. Ekkor odajött hozzám Sierra. Hogy is mondjam....ő az összes Barbie baba közül a legnagyobb, legnépszerűbb, legszőkébb. Ő a fő pink bábu.

- Destiny. Mi ez a hasadon? - nézett rám kérdőn, éppen a pólóm vettem át. Lenéztem a hasamra, de nem volt rajta semmi. - Jaj, bocsánat. Nem tudtam, hogy ez háj. -  mondta gúnyosan.

- Érdekes. Biztos, nincs szükséged szemüvegre? - kérdeztem vissza.

- Na figyelj... - kezdett bele, de ekkor odament hozzá a barátnője, és a fülébe súgott valamit.  Sierra szeme egyre jobban kerekedett ki, majd a lányhoz fordult. - Itt? Komolyan? Siessünk. Még ki kell sminkelnem magam. - nyafogott, majd ismét nekem beszélt. - Ha megbocsájtasz, most mennem kell egy olyan személyhez, akinél neked semmi esélyed. Puszcsi. - mondta gúnyosan, és már le is lépett.

Itt helybe meg tudta volna tépni, de én nem az a fajta vagyok. Sierra legnagyobb szerencséjére. Az utolsó nap nem akartam balhét. Hisz ma kellett jönni utoljára. Átöltöztem, majd összeszedtem a cuccom. Már csak páran voltunk az öltözőbe. Talán hárman lehettünk. Összeszedtem mindenem, majd kimentem az ajtón. Végigsétáltam a kis sötét folyosón, majd elkanyarodtam a termek fele. Hatalmas tömeget láttam meg. Középen kiszúrtam Sierra-t. Nem érdekelt volna, ha nem pont az én szekrényem előtt állnak. Átverekedtem magam a tömegen. Középen két nagyon is merős arcot láttam. Egy srác volt ott és Sierra. A lány éppen próbált rámászni az én nagy szerelmemre. Niall állt a tömeg közepén. Sierra dobálta magát neki, és mindent megtette, hogy elnyerje a fiú tetszését. Meghúztam magam és figyeltem, mit tesz Niall.

- Niall, tudod, imádom a zenéd, és én mindent megtennék, ha a barátnőd lehetnék. - flörtölt, nagyon is komolyan a Sierra. Niall ránézett, majd megfogta a lány kezét figyelmeztetőn, ami éppen az én szerelmem mellkasán siklott végig lefele.

- Köszi, de én nem emiatt jöttem. Találkoznom kell valakivel. - nézett szét a tömegben. Meglátta az én érdeklődő arcomat, és elmosolyodott. - Des! - indult el felém. Sierra követte. - Szerelmem. Otthon hagytad a mobilod. Gondoltam, elhozom. - nyomot egy puszit az arcomra.

- Köszönöm, de nem kellett volna. Én keltettelek fel? - kérdeztem aggódva.

- Nem. Zayn volt. Ma is folytatjuk a tudod mit. - célzott a dalírásra.

- Csak ügyesen. Jó nagy felhajtást csaptál a telefonomért. - nevettem el magam, és néztem szét.

- Na meg látni is akartalak. Mikor csenge... - akarta kérdezni, de ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

- Most. - feleltem.

- Akkor mennem kell. - húzta el a száját.

- Elkísérlek a kocsiig. - mosolyogtam.

- De el fogsz késni az óráról. - ijedt meg.

- Ja a lyukasóráról. Szerintem elnézik nekem. - nevettem.

- Lyukasórád lesz? Itt maradok veled. - ragadta meg a kezem, és kihúzott a tömegből, ami ennek hatására szépen lassan feloszlott. Visszanéztem, és Sierra gonosz pillantásaival találtam szembe magam. Mintha maga az ördög méregetett volna. Úgy nézett rám, mintha itt helybe bele tudna fojtani egy kanál vízbe. Gyorsan visszafordultam. Ebbe is jobb voltam nála. Kyle, és Niall is inkább velem van, mint vele. És még csak nem is vagyok Barbie.

Leültünk kint a nagy parkban, egy fa tövébe.

- Most esett le! - kerekedett ki a szemem.

- Mi Szerelmem? - kérdezte Niall.

- Hogy mire értette azt Sierra. - feleltem.

- Ki? - ráncolta a homlokát.

- Elmesélem az egészet, de csak ha nem vágsz közbe. - bólintott. - Tesin együtt voltunk a focisokkal. Én csere voltam, így kivittem a föcit, és tanultam. Kyle, tudod, akit mondtam, hogy a csapatkapitány, és elhívott, odajött hozzám. Elkezdtünk beszélgetni, amikor odaköszöntek neki a pinkosztagosok. Kyle elkezdett menőzni nekem, hogy bármelyikük megveszne, ha vele menne a bálba, és nem érti, hogy miért utasítottam el. Elmagyaráztam, hogy van valakim, és inkább vele megyek, mire rájött, hogy külsős. Mondtam, hogy téged biztos beengednek, és otthagytam. Aztán az öltözőbe odajött hozzám a fő Barbie, Sierra. Elkezdett beszólogatni, aztán súgott neki valamit az egyik csaj, és elrohant, de előtt azt mondta, ahhoz megy, akinél nekem semmi esélyem nem lenne. Rád célzott. Ő volt az a szőke, aki úgy rád mászott. És most azért nézett rám olyan csúnyán, mert hozzám jöttél. - magyaráztam el Niall-nek.

- Az a nagyon buta, csúnya szőke csaj azt hiszi jobb nálad? - kerekedett ki a szeme és fintorgott. - Hatszor körbe van vakolva sminkkel.

Elnevettem magam.

- Igen. Ő az.

- Juj. - fintorgott, és krázta a hideg. - Jut eszembe, reggel mikor bementem a fürdődbe, egy rakat sminket találtam. - kerekedett ki a szeme, majd közel hajolt hozzám, és elkezdett méregetni. - És most is ki vagy festve, egy kicsit. Gondoltam.

- Mire célzol? - kérdeztem zavartan.

- Elvittem őket. - mosolygott elégedetten.

- Miket? Hova? - még inkább nem értettem semmit. -

- A púderedet, a szemfestékeidet, a szájfényeidet az összes ilyen dolgot a fürdőből. - mondta büszkén.

- Micsoda? Miért? Niall! - kerekedett ki a szemem.

- Mert nem kell sminkelned magad. Smink nélkül sokkal szebb vagy. Szóval azokra nincs szükséged. - mosolygott.

- De... - próbáltam ellenkezni.

- Nincs de. Des. Kérlek ne sminkeld magad. Szeretném, ha tudnád, hogy te akkor vagy a legszebb, amikor mosolyogsz, és ehhez nincs szükséged ilyen cuccokra. - hajolt egészen közel hozzám. Ennek hallatán elpirultam, és elmosolyodtam. - Mint most. - mosolygott ő is, és megcsókolt.