II. 33. ~ Itt tényleg mi fogunk lakni? *

Rebecca szemszögéből:

Már három nap telt el azóta, hogy megnéztük azokat a csodás házakat, de Liam nem beszél róla. Ha szóba is hozom, hamar vált. Már kezdem azt hinni, hogy nem is akar velem elköltözni. Pedig ő hozta fel az ötletet. Vagy a ház nem tetszik neki. És rossz hallani, hogy Harry-ék már Leah cuccait pakolják át. Barátnőm már ma este beköltözik szerelmével. Egyedül maradok a lakásba. Már mindenki megvette a házat. Vagyis Niall ma veszi meg azt mondta. Csak mi vacillálunk még. Megkért Leah, hogy segítsek neki berendezkedni. Belementem. Liam már kint van Harry-vel, és pakolják a bútorokat. Fogtunk egy taxit, és elmentünk a házakhoz. Megjöttünk. Kint Harry, és Liam állt a bejárón. Köszöntöttük a szerelmünk.

- Harry, pihenek egy kicsit. - szólt oda Liam.

- Rendben. Sokat dolgoztunk. - kacsintott a fiú, majd bementek Leah-val.

- Rebecca sétáljunk egyet. Beszélni szeretnék veled a házról. - megfogta a kezem, és elindult.

Csak a betont vizsgáltam magam előtt.

- Nem tetszik, igaz? Azért nem beszélsz róla soha... - húztam el a szám, de nem néztem fel.

- Nem. Ellenkezőleg. - állt meg, és fordított hirtelen oldalra.

Felkaptam a fejem.

Magam előtt azt a házat láttam, amit mi néztünk ki magunknak. Mindenfele virágok voltak. Már nem is volt olyan kietlen. Megvették. Eladták a mi házunkat.

- Hogy tetszik? Ezen ügyködtem. - mondta Liam. Akkor mégse...?

- Akkor ez a mienk? - fordultam felé, és kerekedett ki a szemem.

- Igen. Berendeztem. Már csak a te cuccod hiányzik. - vigyorgott. Visszakaptam a fejem a ház felé.

- Ez a miénk?

- Igen. Tetszik?

- Csodás. - ugrottam rá, és csókoltam meg.

- Menjünk be. - indultunk el az ajtó fele.

A barna fán egy rózsaszín szalaggal megkötött kis fehér lap díszelgett, amin a "Welcome" felírat virított. Nagyon édes volt.

 A mi házunk egyszintes volt. Csak a miénk. Mindenkinek emeletes háza volt, de mi egyedit választottunk. Persze véletlen. Kinyitottam az ajtót. Volt egy előszoba. Levettük a cipőnk.

- Tessék! Vedd fel! - adott nekem egy kis barna pihe-puha Scooby-doo-s papucsot.

- Köszönöm. - nevettem, és felvettem. Ő is így tett egy Toy Story-ssal. Végigmentünk egy folyosón. Jobbra a konyha, míg balra a nappali volt. Elámultam. Ez csodaszép.

- Liam. Ezt te csináltad? Ez mesés. - néztem szét.

- Örülök, hogy tetszik. Igazság szerint Lou is besegített. A kanapénkat Lux szentelte fel. Szerinte remek rajta ugrálni. - nevetett a fiú, és elindult tovább. Bementünk egy ajtón. A fürdőszobát láttam magam lőtt. Ez is gyönyörű volt.

De Liam nem hagyott gyönyörködni benne. Húzott is tovább.

- Most jön a legjobb. Remélem tetszeni fog. - állt meg egy ajtó előtt, és jelezte, hogy nyissam ki. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és belestem. A kezem lecsúszott az ámulattól, így az ajtó kinyílt teljesen. A hálószobát láttam magam előtt. Meseszép volt.

- Itt tényleg mi fogunk lakni? - kérdeztem halkan és kételkedve.

- Igen. - karolta át  a derekam elégedetten. Tudta, hogy maximálisan elnyerte a tetszésem.

 

Elkezdtem csipkedni az arcom. Fájt, de nem érdekelt.

- Mit csinálsz Csipkerózsika? - zavarodott meg.

- Ellenőrzöm, hogy ez a valóság, vagy csak egy álom.

 Szembe állt velem, megfogta a kezem, hogy ne okozzak tovább fájdalmat magamnak, és elmosolyodott.

- Ez a valóság. Most kezdődik a közös életünk. - mondta halkan, széles, édes és tipikus Liam vigyorral. Megcsókolt. Átölelte a derekam, de közben nem engedte el a kezem. Így azok a hátam mögött pihentek összekulcsolva az övéivel. Nagyon élveztem a dolgot, pláne a saját házunkba.

- Gyere, még nincs vége a meglepetéseknek. - távolodott el, és egyből elkezdett húzni ki a szobából.

Az előszobából nyílt egy ajtó. Azt nyitotta ki, majd előreengedett. A garázsba érkeztünk meg. Először megláttam Liam kocsiját, ami eltakarta azt a dolgot, ami mögötte piroslott. Pedig nem volt nagy az autója, de mégse láttam, mi van mögötte. Pedig volt ott valami piros. Zavartan Liam-re néztem.

- Jól látod. Van ott még valami. Nézd csak meg! - mosolygott bíztatóan.

Zavart mosollyal néztem rá, és elindultam le a három pici lépcsőn. Leértem, és megkerültem előröl Liam kocsiját. Aztán megláttam mögötte azt a piros dolgot, ami olyan kicsi volt. Egy kis piros MINI MORRIS állt a garázsban. Nem csoda, hogy nem láttam egy másik autótól.

- Tetszik? A tied. - karolt át hátulról Liam. Megfordultam a karjaiban.

- Te tényleg vettél nekem egy kocsit? - kerekedett ki a szeme.

- Igen. Ilyesmit akartál, nem? - vigyorgott elégedetten.

- Igen, de itt az a ház, a bútorok és most az autó is...

- És? Most nehogy ezen aggódj. Szeretlek, és meg akartalak lepni. - húzott közelebb magához angyali mosollyal.

- De...ez így nem fair.

- De. Szerintem meg az. Csipkerózsika. Engedd, hogy kényeztesselek egy kicsit.

- A kényeztetés nincs ellenemre... - mosolyodtam el.

Gyorsan megcsókolt. Nekidőltem a vadonatúj kocsimnak, és folytattuk tovább a dolgot Liam-mel. Felemelt egy pillanatra, mintha fel akarna ültetni a kocsi tetejére, de rájött, hogy ahhoz túl alacsony, így visszaengedett. A fenekembe markolt, de gyorsan el is engedte, és eltávolodott.

- Hozzuk át a cuccaid. Legyen teljesen üres a lakásotok. - mosolygott.

- Rendben, de az én kocsimmal menjünk. - mosolyodtam.

- Legyen. Remélem beleférnek a cuccaid. - nevetett.

- Én is. - nyomtam egy puszit az arcára, és már el is vettem a kulcsot a kis szegről. Oda voltak felakasztva a kulcsok. Mindegyik ott volt. A garázsnyitó, az én autómé, és a Liam-é is.

Kiálltam, de még kiszálltunk a kocsiból. Bezártuk az ajtót, és elindult Leah-ékhoz. Közvetlen a mellettünk lévő házban laktak. Egyik oldalunkon ők voltak a másikon pedig Zayn-ék. Szerencsére mind az öt ház egymás mellett volt a következő sorrendbe: Louis-ék, Harry-ék, mi, Zayn-ék és Niall. Szerencsénk volt. Szóval elindultunk a "szomszédjainkhoz". De jó ezt kimondani.

- Liam meglepett a házzal, és egy kocsival! - ugrottam Leah nyakába sikítva, mikor megláttam.

- Tudom. Én is segítettem. - nevetett.

- Te tudtad?

- Igen.

- Mindenki tudta, csak te nem. - nevetett Harry is rám.

- Chh. - mondtam viccesen.

- Gyere Csipkerózsika. Menjünk a cuccodért. Ha szerencsénk van, kora délutánra már végzünk is. - mentünk vissza Liam-mel a kocsimhoz, és beültünk.

Mély levegőt vettem, majd elindultam. Olyan simán ment, és csodaszép volt az az autó.

- Tetszik, igaz? - fogta meg a kezem, ami a sebváltón pihent.

- Imádom. De honnan tudtad, hogy ilyet szerettem volna.

- Ismerlek már.

Megjöttünk hozzánk. Már félig üres volt a ház. Leah az összes cuccát kipakolta. Én is elővettem a nagy bőröndömet, és belehajtogattam a holmijaim. Ebbe hoztam mindenem, így elfértek benne azok a dolgok, amiket Magyarországról hoztam. De azzal nem számoltam, hogy azóta már sokszor voltam vásárolni. Az új ruháim nem fértek bele.

- A francba. - dünnyögtem.

Felálltam, és végigmértem a kimaradt cuccaimat.

- Várj. Van egy ötletem. - ment oda Liam a polcomon lévő nagy díszdobozhoz. - Ebbe mi van? - még mielőtt válaszolhattam volna, már ki is nyitotta. - Remek. Ennek csak apróságok vannak az alján. - kivett belőle egy hó gömböt, egy apró borítékot, és jó pár telefontokot. Abban tartottam őket. - Ezek elférnek a Bőröndben is, és lesz hely  a többi ruhádnak a dobozban. - forgatta a dolgokat.

- Igen. - kaptam ki gyorsan a kezéből a borítékot, és tettem bele a bőröndbe, majd a másik két dolgot is, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy csak az a kis fehér papírdarab számít.

- Miért vetted el ilyen gyorsan? - nézett zavartan. Ez nem jött be.

- Csak, mert szeretnék haladni. - füllentettem.

- Ismerlek már Csipkerózsika. Mi van a borítékba? - nyúlt érte.

- Semmi. - kaptam fel a kis borítékos, és idegesen szorongattam.

- Rebecca. Az élettársam vagy. - jött közelebb hozzám, és kivette a kezemből a borítékot.

- De ezek...olyan ciki. - hajtottam le a fejem, és vártam a nevetését.

Hallottam, amint a ragasztós papír serceg, mikor kibontja a borítékot, majd meggyűrődik, amint kiveszi a tartalmát. Ekkor felemeltem a fejem, és vártam az ítéletét.

De nem jött nevetés. Csak nézegette a kis képeket, amik a kezében voltak. A szeme ide-oda járkált egyikről a másikra. Nem szólt egy szót se. Egyszer elmosolyodott, és felnézett rám.

- De aranyos. Ezek mikoriak?

- Nagyon régiek. Régen oviban megkérte anyáékat egy fotós, hogy hadd készítsem rólam képeket egy pályázathoz. Belementek. Megnyerte a pályázatot, és a bírákból egy fotós megkeresett, hogy legyek a kicsi modellje. Aztán benne ragadtam, de csak ezek maradtak meg. Ezeket is Anya mentette meg. Nagyon sokáig csináltam, aztán ennek is, mint a táncnak vége lett, és mindet széttéptem. - húztam el a szám. Kivettem a kezéből a kicsi képeket.

- Ezek remek képek. Te mindig is ilyen szép és csodás teremtés voltál, vagy, leszel. - húzott magához. Elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Siessünk a pakolással. - mondtam.

Összedobáltuk a dolgaim. Éppen szétnéztünk, hogy mi van még, mikor nyílt a lakásunk ajtaja. Leah feje jelent meg. Bejött, majd Harry is.

- Hali. - köszöntek. - Visszajöttünk a szempillaspirálomért. Szerintem itt hagytam. - mondta Leah.

- Igen. Én eltettem. - vettem ki a táskámból, és adtam oda.

- Köszönöm. - vette el.

- Készen vagytok? Mindent összepakoltatok? - kérdezte Harry.

- Igen. Pont most akartunk indulni. - felelte Liam.

- Akkor adjuk át a lakást, nem? - nézett rám Leah.

- De. - húztam el a szám. Szerettem ezt a lakást.

- Mi addig levisszük a cuccokat. Lent találkozunk. - mondta Liam, és elindultak Harry-vel.

 - Hiányozni fog...- csuktam be lassan az ajtót, majd zártam kulcsra.

Alaposan átnéztünk mindent kis zegzugot, hogy nem hagytunk-e itt valamit, de nem.

- Nekem is, de mostantól Liam-mel élsz, és én Harry-vel. - ölelt meg Leah.

- Igen. - mosolyodtam el.

Elindultunk valószínűleg utoljára a kis folyosón a lift fele. Megnyomtam a földszint gombját. Még utoljára élveztem azt a mindig idegesítő liftzenét, ami most nem zavart. Elmentünk a pultig. Egy kedves arcú férfi ült ott.

- Jó napot! Kiköltözünk a lakásból.

- Kifizetjük ezt a hónapot, és utána nincs rá szükségünk. - mondtuk Leah-val.

- Rendben Hölgyek, de remélem nem azért, mert nem tetszett. - mosolygott, és hátrafordult a székén pár papírért.

- Nem. Csupán többé már nem együtt fogunk élni. - mondtam.

- Értem.

Kifizettük, majd aláírtunk pár papírt, és el is volt rendezve. Kicsit sajnáltam a lakásunk, már egészen hozzám nőtt, de tudtam, ez egy új kezdete, ami a Liam-mel való közös életünket jelentette. Hisz mindennél jobban szerettem, és ő is. Hol itt a baj?

Kimentünk a kocsihoz. A srácok ott a vártak ránk. Harry ideiglenesen az én minim mellett parkolt. Megbeszéltük, hogy majd találkozunk, de ők még beugranak boltba. Még üres kaja ügyileg  házuk. Kiderült, hogy Liam tényleg mindent megvett már, az élelmiszereket is beleértve. A házunkat már csak lakni kell. Szóval beültünk a kocsimba, és elindultunk haza. Jó ezt kimondani. Befordultam az utca végén. Azonnal feltűnt a nagy tömeg.

- Ugye nem?