III. 4. ~Siker.*

Végeztem a telefonnal, majd megfordultam, hogy visszamegyek a cuccomért, de belebotlottam valakibe. Egy nagyon magas és izmos valakibe. Felnéztem az arcára. Megismertem.

- Chris. - hebegtem.

- Szia. Veled még nem beszéltem. A nevemet már tudod, így nem mutatkozok be. - mosolygott.

- Igen. Rebecca vagyok. -mondtam kedvesen. Jó fej gyerek volt, és vele kell táncolnom, így miért ne ismerhetném meg. Ettől még nem dől össze a világ.

- Nos örülök, hogy megismertelek Rebecca. Miért nem jöttél oda, mint a többi lány? - kérdezte. Hoppá. Mit kéne mondani? Az igazat! Pontosabban a fél igazat!

- Fel kellett hívnom abarátnőm. - feleltem.

- Értem. És miért nevettetek annyira? Muszáj rákérdeznem. Jó fogadtatás volt. - nevetett.

- Jaj, bocsi, nem akartunk bunkók lenni, csak Vicky mondott valami vicceset, és muszáj volt rajta nevetni.  Nézd el nekünk, rendben? -nevettem el magam.

- Egy ilyen szép lánynak? Még meggondolom... El van nézve. - gondolta végig gyorsan.

Megcsóváltam a fejem, majd elmosolyodtam.

Elnéztem Crish mellett. Vivienn tekintetével találtam szembe magam. A mosoly lefagyott az arcomról. Vivienn olyan csúnyán és megvetően nézett rám, mintha minimum embert öltem volna. Muszáj volt hátralépnem egyet. Nem bírtam levenni a tekintetem azokról a zöld nagy szemekről.

  - Rebecca. Minden rendben?- jött közelebb Chris, és nyúlt az arcomhoz.

A meleg ujjak érintették az arcom, amely per pillanat teljesen fagyottak volt. Minden vér kiment belőle, és olyan kőkeménynek éreztem, mint egy jégcsap. De ezt csak én éreztem így. Kívülről nem ilyen volt. Ahogy megéreztem az érintést az arcomon, bevillant egy kép. Liam! Liam mosolyog rám! Elrántottam a fejem, és visszazökkentem a valóságba. Én az a nagyon, nagyon hűséges típus vagyok. Ebbe már többször is  belebuktam a másik fél részéről, de ez most lényegtelen. Chris kikerekedett szemmel nézett rám.

- Rohannom kell, sajnálom.- felkaptam a táskám, és elfutottam mellette. - Lent várlak titeket. Siessetek!- szóltam oda Will-nek és Vicky-nek.

Kiviharzottam az ajtón, le a lépcsőn, egyenesen ki a kocsimhoz. Bevágtam magam az ülésre, és hátrahajtottam a fejem. Miért? Miért pont én? Miért néz rám valaki mindig csúnyán, ha beszélek egy pasival, ráadásul teljesen ártatlan okból? Az első nap a srácoknál is ez volt mikor beszélgettem Zayn-nel. Liam nézett rám így. Istenem de régen volt. Most már biztos nem nézne rám így. Remélem. Ha igen, az nagyon szíven ütne. Kivettem a Red Bull-om, felbontottam, és belekortyoltam. Jól esett, ahogy végigpezseg a torkomon. 

Csak ültem, és nem gondoltam semmire.Vagyis de. Liam-re gondoltam. Már biztos vár otthon. Szeretném megölelni és megcsókolni. Szeretném, ha a meleg, nyugtató, biztonságos karjai átfognának, és nem engednének el soha. Most az ő szeretetére vágytam, minél hamarabb. De erre még várnom kellett. Még előbb el kell érnünk a célunk. Kigondoltam, hogy felvesszük Leah-t, aztán én beállok a garázsba. Will, és Vicky a kiskapukon hazamennek és átöltöznek. Vicky ügyesen, a hátsó ajtón besettenkedik, majd visszajön mindenki hozzánk. Mikor megvagyunk, előröl bemegyünk a srácokhoz, és bedobjuk magunkat egy jó cél érdekében.

Éppen végeztem, mikor kinyílt a kocsi ajtaja, és a két barátnőm szállt be.

- Mi volt a baj Rebecca? -kérdezték.

- Semmi. Fel kell vennünk Leah-t. Siessünk, mielőtt abbahagyják az írást. - és elindultam.

Mikor felvettük Leah-t, elmagyaráztam, mit találtam ki. Mindenki benne volt. Megjöttünk, és mentünk a dolgunkra. Szépen megbeszélt menet volt, így nem lehetett baki.

Megálltunk Vicky-ék ajtaja előtt. Biztos, hogy még írnak, mivel a lány hallotta, mikor hazajött átöltözni. Mindenki kicsípte magát. Bizalmakkal telve beléptünk. Már sehol nem bukhatunk meg. Hacsak abba nem, hogy a srácok nemet mondanak a férfiasságuknak, és elküldenek minket ennek ellenére. A másik bakilehetőség, ha túl csinosak vagyunk, és felhagynak az írással, hogy velünk legyenek. De azért ennyire nem öltöztünk ki. Már jó idő volt, így bártan lehetett rövidet felvenni. Csinosan, de visszafogottan beléptünk az ajtón. Levettük a cipőnk. Így már nem lesz ugyanaz, de csak nem topoghatunk be. De még így is    jók voltak a ruhák. Gonoszak vagyunk, na és? Ha mi igazán szeretnénk valamit...és most az szeretnénk, hogy hallhassuk a számokat. Nos...el is fogjuk érni.

Bementünk. Senki nem figyelt ránk, csak a kottákat bújták. Összenéztünk, majd megszólalt Will.

- Sziasztok. Megjöttünk. -mosolyodtunk el egymás mellett.

A srácok először ledobták az összes kottát ijedten az asztalra, és csak azután néztek fel. De többet nem néztek le. Mindenkinek kikerekedett a szeme. Csak Niall sóhajtott egyet, mikor nem találta Des-t. Szegény. Először Zayn pattant fel, de csak állt egy helyben.  Aztán Harry is követte, de ő oda is jött.

Leah szemszögéből:

Harry odajött hozzánk, majd szépen mindenki követte.

- Mi az oka, hogy együtt köszönthetjük a hölgyeket? - kérdezte viccesen Louis.

- Gondoltuk átjövünk. - felelte Vicky.

- Te nem dolgozol Kicsim? - kérdezte Harry, és karolta át a derekam.

- Ma nem. - mosolyodtam el.

- Tudom, hogy ezt a pólót miattam vetted fel. - nevette el magát Louis, majd megcsókolta Vicky-t. Megint egy 10 perces szünet a részükről. De amúgy eltalálta. Vicky csak az ő kedvéért választott egy csíkos felsőt.

- Csipkerózsika hogyhogy?- kérdezte Liam a lányt mellettem.

- Te mondtad, hogy siessek haza. - nevette el magát Rebecca.

- Will! Még alig láttalak szoknyában. - örült meg Zayn, és magához rántotta a lányt. Hirtelen megcsókolta. Mohón, és gyorsan. Hűh. Hát nekem ez kicsit...erős volt, de ők így szerették. Ebből is látszott, mennyire hasonlítanak. Majd Harry hozzám fordult.

- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott a már megszokott féloldalas mosolyával.

- Én is. Tudod miért jöttem hamarabb? - kérdeztem rejtélyesen.

- Nem. De van egy olyan érzésem, hogy mindjárt megtudom. - hajolt közelebb hozzám.

- Jól érzed. Tudod, azért jöttem hamarabb, mivel...- nyomtam egy puszit az arcára, de nem távolodtam el nagyon. - ...szeretnélek megkérni valamire. - nyomtam egy puszit az orrára is, majd a nyakát kezdtem el puszilgatni. 

- Megint kezded. Akkor halljam, mi lenne az? - nevette el magát, de élvezte a kényeztetést.

- Szeretnék itt maradni veletek, és...- közben természetesen nyomtam egy-egy puszit a nyakára még. -...hallani a dalokat. - folytattam.

- Leah. Kicsim...azt nem...- magamhoz húztam, és tovább kényeztettem, mielőtt nemet mondana. -Kicsim...ne csináld ezt! - hajtotta hátra a fejét. A szíve zakatolt. Szinte száguldott. Közel járok. - Leah ezt nem szabad. - próbált meg eltolni magától. Még volt benne annyi lélekjelenlét, hogy ezt megtegye, de nem hagytam. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam az enyémmel.

- De annyira szeretném hallani. - mondtam halkan, majd megcsókoltam. Kicsit eltávolodtam, és megvártam a reakcióját, de már készültem a további trükkökre, ha nemet mondana.

- Nagyon fontos ez neked Kicsim? - húzta el a száját. Bólintottam. - Legyen. - adta be a derekát.

- Köszönöm Harry. -csókoltam meg, és teljesen hozzá simultam. Ez most már tiszta szándékból, szerelemből volt. Tetszett, hogy elérhetem a célom a puszta puszimmal. Rettenthetetlen vagyok. Közben mindenhol kialakult valamilyen módon ez a párbeszéd.

Mi, ketten odamentünk a kanapéhoz, és leültünk. Ezzel jeleztük, hogy sikerrel jártam. Rebecca rám nézett, majd hallottam, amint azt mondja Liam-nek:

- Menjünk oda hozzájuk mi is. - bökött felénk a fejével.

 - Rendben. Szeretlek. - nyomott egy puszit a lány arcára, majd odajöttek.

Mikor leültek, Rebecca rám mosolygott. Tudtam, ő is sikerrel járt. Majd szépen lassan mindenki odaszivárgott. Csak Vicky és Louis folytatták még mindig a csókcsatájukat. Aztán ők is csatlakoztak.

- Akkor folytassuk. - jelentette ki Zayn.

- És a lányok?  Ez titkos. - méltatlankodott Niall. Nee!

- Ők úgyse mondják el senkinek, és annyira szeretnének itt lenni. - mondta Louis.

- Szerintem belefér. -egyezett bele Harry is. Hozzábújtam, de nem maradhattam így. Előre hajolt a kottákhoz. A kezébe vette a ceruzát.

- Rendben. - rántotta meg a vállát Niall.

Folytatták az írást. Már nagyon érdekelt, hogy megy ez.

- Akkor ide mi jöjjön? - kérdezte Liam.

- Nem írtam le az utolsó sort. Még egyszer énekeld el! - kérte Harry.

Niall elkezdett gitározni, majd aláénekelte a szöveget. Harry gyorsan leírta.

- Ez után jöhetne mondjuk,hogy "Stay in my life, i never let you go" - javasolta Zayn, és Will-re mosolygott. A lány szeretetteljesen visszamosolygott.

- Ez jó lesz. - gyorsan lekottázta Harry, majd aláírta a szöveget.

- Most lehetne egy ilyen:"Your hand fits in mine like it's made just for me" - javasolta Niall, és kérdőn nézett. Mindenki bólintott. Harry leírta. Visszalapozott a kottában, és összeráncolta a homlokát.

- Srácok szerintem ennek az eleje nem lesz jó. - húzta el a száját.

- Miért? - kérdezték szinte egyszerre.

- Hát hallgassátok meg! - elvette Niall-től a gitárt. Végigment a dalon, és közbe énekelte. Harry-nek igaza volt. Valóban hatalmas váltás volt a hangnemben. Ez nem volt kellemes a fülnek. De amúgy meseszép dal volt, csak a dallamon kellett javítani. És Harry hangja csodás volt.

- Igaz. Ezt át kell írni. - mondta Zayn.

Harry elkezdte a váltástól radírozni a hangjegyeket, de a szöveget meghagyta.

- Akkor próbáljunk megmaradni ebben a hangnemben. - mondta Lou, és elénekelték az elejétől. Megint végigmentek rajta, de ugyanott elrontották.

- Ez így nem lesz jó. Egyszerűen a szótagszámok miatt ott esik jól váltani, de ez nem kellemes hallású. - ráncolta a homlokát Liam.

- Akkor tartsuk ki! - javasolta megvilágosodva Zayn. 

- Megpróbálhatjuk. Akkor előröl. - egyezett bele Harry, és már énekelték is újra.

"Can't say enough, ilove ya-a-a-aaa'" - ez már jó volt, és tetszett is ez a kitartás. Továbbfolytatták, és most már nem léptek át. Most sikerült megmaradni. Ez bevált.

- Harry így írd le kérlek.- mondta Liam. A fiú bólintott, és elkezdett körmölni. Egymás után rajzolgatta a kis karikákat, és vonalakat. Hihetetlenül hamar végzett pedig három sort kellett átírnia...fejből. Az nem semmi. De hát csak ezzel foglalkozik. Büszke voltam rá.

Végül késő délután abbahagyták, de csak egy dallal készültek el. Ez furcsa. De nekik a maximumon kell teljesíteni, hisz nem okozhatnak csalódást. A rajongók elvárják tőlük, hogy a legprofibb, legjobb számokkal álljanak elő. Mikor végeztünk, mindenki hazamenta dalokat pedig elpakoltál, mint a féltve őrzött kincseket elrejtették. Nemértettem, erre mi okuk van, de tiszteletben tartottam. Az én dalaim is rejtett helyen vannak, de nem ennyire, mint nekik. Ez enyéim csak az ágy matraca alá vannak elrejtve, de a srácoké Louis-éknál egy széfben a könyvespolc mögött, álkönyvekkel eltakarva. De hát az ő dalaik fontosabbak, mint az enyémek.

Mikor hazaértünk rá iskérdeztem.

- Harry. Miért rejtettétekel olyan jól a kottákat?

- Már volt rá példa, hogy valaki megkísérelte ellopni azokat, és betört, de nem lett belőle komoly ügy. Nem tudta meg a média szerencsére. - magyarázta.

- Hűh. Ez nem semmi. Most már értem. - öleltem meg.

Még sokat beszélgettünk otthon a nappaliba, meg vacsora közben. A dalról, a napokról és mindenről.