III. 3. ~Escape.*

Kiegészítettem a Szereplők.* pontot. Nézzétek meg. Jó szórakozást az új részhez :) 

III. 3. ~Escape.*

Vicky szemszögéből:

Felvettem a cipőm.

- Sziasztok srácok! - kiabáltam be a nappaliba.

- Szia Vicky. - jött a válasz, majd megjelent az előszoba ajtajában Loui.

- Jó próbát. Siessetek haza! - ölelt meg.

- Rendben. - mosolyodtam el, és a szemébe néztem.

Megcsókolt. Rólunk tudni kell, hogy a nyelveink imádják egymást, így képesek vagyunk több 10 percig smárolni. Ezt a környezetünkben lévők már megszokták, mi pedig élvezettel űztük a szenvedélyünk. Most is így lett volna, de nem volt rá időm.

- Loui. Rebecca és Will már biztosan vár. Mennem kell. Jó írást nektek. - távolodtam el, és kapkodtam a levegőt.

- Rendben. Puszi a pofidra Vicky. - kiabálta utánam ki az ajtón, mivel én már rohantam ki a kapuhoz. Egy szürke gatya és egy mintás felső volt rajtam. Lazán kellett öltöznöm, hisz táncpróbára megyek. Hajlékonynak kell lennem.

 Kimentem a kapun. Kint egy piros mini várt, benne a két barátnőmmel. Beültem.

- Sziasztok. - köszöntem.

- Szia. - kaptam a választ.

- Milyenek a srácok? Nagyon rosszak? - kérdezte Rebecca gonoszul.

- Szétbontották már a házat? - nevetett Will is.

- Nem. Most nagyon komolyak. Tényleg írnak. És milyen csodás sorok születnek... - mondtam gonoszul. Mindenki kíváncsi volt közülünk a dalokra, de nem hagyták a srácok, hogy ott üljünk velük. Arra hagyatkoztak, hogy ez titkos. De túl nagy volt a kíváncsiságom, és legyőzte az ígéretem, miszerint nem hallgatózok. A fal mögött figyeltem.

- Ó, Victoria Darell. Te bezzeg hallhattad! - mérgelődött viccesen Will.

- De csak keveset. - húztam el a szám.

- Vegyük már rá őket a próba után. Én hallani akarom. - kanyarodott balra Rebecca.

- Én is. Ha mindenki bedobja magát a szerelménél, nem lesz gond. - monda határozottan Will.

- Te kis gonosz. Én benne vagyok. - mondtam.

- De akkor szépek legyünk, és beszéljük meg Leah-val is. - egyezett bele Rebecca.

- Des most suliban van. - húztam el a szám.

- Szegény. - mondták szinte egyszerre.

Jól kiterveltünk mindent az úton. Bedobjuk magunkat egy jó cél érdekében. Megálltunk a táncstúdió előtt, de még mielőtt kiszálltunk megszólaltam.

- Olyanok vagyunk, mint három rossz rajongó. - jelentettem ki.

Mindenki elnevette magát. Bementünk az épületbe, egyenesen a termünkbe. Már mindenki bent volt a csapatból, csak Lora hiányzott. Elbeszélgettünk a lányokkal, és bemelegítettünk.

- Sziasztok lányok. - kapcsolta fel a villanyt hirtelen Lora. Mindenki odakapta a fejét, és köszönt. - Nos lányok. Most egy kicsit beszélgetünk. Maradjatok ülve! - mondta kedvesen. Leült ő is törökülésbe velünk szembe.

Érdeklődve figyeltünk rá. Utoljára akkor volt ilyen, mikor bejelentette, hogy mi megyünk az 1D-vel turnéra. Ez is valami fontos lesz. Már nagyon fel voltam csigázva.

- Van egy fellépésünk. De ez nem egyszerű fellépés, mint a többi. Ez most nagyon fontos. Minden eddiginél többet jelent. Igen, még a turnénál is. - tisztázta le. Mintha gondolatolvasó lenne. Pont ez a kérdés merült fel bennem. Egyre jobban érdekelt. - A következő, amire gyakorolnunk kell, az.... dobpergést kérek....OLIMPIA! - kiabálta 100 wattos mosollyal. Mindenkinek elakadt a szava.

- Az olimpia? - kérdezte óvatosan Linda elől.

- Igen. - kiabálta inspirálóan Lora.

- Az Olimpia!!! - ugrottam fel, és üvöltöttem teli torokból.

Mindenki felém kapta a fejét, majd Will és Rebecca belém karolva elkezdett ugrálni. Összekapaszkodtunk hárman, és körbe-körbe ugráltunk. Ez hatalmas megtiszteltetés. Akkor tényleg ügyesek lehetünk, ha az olimpiára is minket hívnak. Mindenki kezdte felfogni, hogy ez mit is jelent.

- Jól van lányok. Nyugalom. Tőlünk zeng az egész épület. - nevetett Lora.

Mindenki visszaült a helyben, és szinte hallani a szapora szívdobogásokat. Mindenki izgatott és boldog volt.

De ahogy elkezdtünk táncolni, mindenki megnyugodott. Akik itt vannak, azoknak a tánc az életük. Ebben kiadhatják magukat. Lora direkt nyugtató dolgokat táncoltatott velünk. Mindenki összeszedte magát. Modern balettoztunk egy kicsit. Ez jó volt a nagy izgalomra. 15  percig táncolhattunk, de hatásos volt. Aztán jöttek a régi koreográfiák, és mozdulatok. Közben egyszer Lora kiment, majd hamar visszajött. Minket nem zavart, csak csináltuk a már jól betanult dolgunk. Mikor végeztünk minden tánccal, már majdnem eltelt a próba.

Ekkor Lora folytatta.

- Akkor. Most, óra végén, beszéljük meg ezt a dolgot. Az Olimpia nagy dolog. Itt nem lehet rontani lányok. A nyitóünnepségen, a röplabdánál, és a záróünnepségen is táncolni fogtok. De nem egyedül végig. Csatlakozik hozzánk egy társcsoport. Nem tudom, ismeritek-e őket. Jó csapat. Ők szoktak táncolni az X-Factorban is. Apropó. Valószínű abban is mi leszünk a táncosok. - kikerekedett a szemem. Még jó, hogy eszébe jut. - De ez még odébb van. Most az Olimpia fontosabb. A röpinél ezzel a csapattal fogtok közösen táncolni. Igazából nincsenek sokan. 5 főből áll. Ez egy fiúcsapat, szóval a szinglik örülhetnek. - engem ez nem érintett, de azért kíváncsi voltam. - A nyitóünnepségben két táncban lesztek benne. A röplabda minden egyes napján két szünetbe kell fellépnetek. Ez körülbelül két, három napot jelent, de még nem tudni. És a záróünnepségen végig táncolni fogtok kisebb-nagyobb jelentőségben, de külön kérésre a One Direction fellépésén lesztek előtérben. - eltátottam a szám. - Azt mi kaptuk meg. Milyen meglepő?! - nézett ránk, hármunkra.

- A One Direction is fellép? - kérdeztem óvatosan és halkan. Én? Óvatosan? És halkan?

- Azt ne mondd Vicky, hogy nem tudtad. - nevette el magát Lora.

- Tényleg nem tudtuk. - szállt be Will is.

- Akkor sajnálom, hogy lelőttem a srácok meglepetését. - rántotta meg a vállát Lora.

Rebecca, és Will tekintetét kerestem, és el is kaptam. Ők is ugyanolyan meglepettek voltak.

- Na, most, hogy mindent megbeszéltünk, ideje, hogy találkozzatok valakikkel. - mondta Lora titokzatosan. - Nyitva van! - kiabált ki, és megjelent 5 szívdöglesztő pasi az ajtóban. De tényleg azok voltak. Csak néztem. Persze nekem Loui a legszívdöglesztőbb, de azért a jó pasik feltűnnek. Minden lány egy izgatott, idegfeszítő vagy éppen óhajtó sóhajt hallatott. Will is mellettem, és Rebeccának is kikerekedett a szeme.

- Will! És Zayn? - kérdeztem barátnőm, majd a szőkeséghez fordultam. - Rebecca! Liam?

- Igen. - motyogta Will, de le sem vette a szemét a fiúkról. Tovább bámulta őket.

- Liam. - mondta Rebecca halkan, és szégyenkezve lehajtotta a fejét. - Sajnálom. - szégyellte magát, hogy mást ennyire megbámult, mikor sok millióan verekednének az ő álom pasijáért, akit nem mellesleg mindennél jobban szeret ő is.

- Jaj, Reb. Ezért nehogy rosszul érezd magad. Nőből vagy. - mosolyogtam rá, majd mindkettőjüknek mondtam egyszerre. - Tudjátok csajok! Mindent a szemnek, semmit a kéznek...és szájnak. - mindhármunkból kibukott a nevetés. Közben a srácok már felsorakoztak a bemutatkozáshoz, és mind az 5-en minket bámultak. Kicsit se néztünk ki retardáltnak, hogy ennyire nevetünk valamin, de ha egyszer én mondtam. Ki más ilyen hülye?! Lora köhögött egyet jelzésül, amire mindhárman elszégyelltük magunkat, és eszméltünk, hogy csendbe kéne lenni. Leálltunk, de tudjátok hogy van ez. Minél jobban kussba kéne lenni, annál inkább erőlteti az embert a röhögés. Így mi is csak pukkadoztunk, de mikor megszólalt az első pasi, csendbe maradtunk, és érdeklődve figyeltük.

- Sziasztok csajok. Mi vagyunk a Escape tánccsapat. - szólalt meg oldalt az egyik barna hajú pasi. - Én Chris vagyok. - és oldalra nézett a fülbevalós társára.

- Én Myk. - felelte az, és cukin elmosolyodott.

- A nevem Josh, de Joshy-nak szoktak becézni. - mondta egy sötét, majdhogynem fekete hajú.

- Én Tom vagyok, de szólítsatok Tommy-nak. - mondta gonoszul, és édes féloldalas mosollyal az utolsó előtti.

- Az én nevem pedig Ross. - mutatkozott be utoljára a szőke hajú pasi.

Annyira látszott az arcukon, hogy mindenkit végigmértek, és bátran kimondhatom, hogy tetszett nekik a látvány. Nem csoda. 7 ilyen csaj, nem semmi 5 fiúnak.

- Na srácok. Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, de a lányok kicsit felpörögtek, és muszáj volt egy kicsit balettozni, hogy lenyugodjanak, aztán pedig mér próbáltunk is. Bár, ahogy elnézem, most is szükség lesz egy kis nyugtató táncra. - nevetett Lora, miközben végigmért minket. A srácok csak mosolyogtak. Will tekintetét nagyon kereste Ross. Chris szeme is megállapodott Rebeccán, ahogy elnéztem. Nekem pedig gyakran akadt össze a tekintetem Myk-éval. De egyből elrántottam. Ez nem volt helyes. Egyre csak Loui mosolya járt a fejemben. Az sokkal édesebb volt, mint az itteni srácok közül bármelyiké is. Nekem ő volt az álom pasi, és magamévá tudhattam.

- Rebecca. Chris kinézett. - nevettem a lányra.

- Ne! Én nem akarom. Nekem ott van Liam. - húzta el a száját.

- De téged is megbámult Myk. - súgta oda Will.

- Te csak maradj csöndbe Ross-sal. Láttam, hogy szemeztetek. - nevettem vissza rá.

- Nekem nem kell Ross. Szeretem Zayn-t, és vele a legjobb... minden. - mondta célzón, majd elkezdett nevetni. Én is csatlakoztam és Rebecca is. Megint hatalmas nevetésbe kezdtünk. Ezzel csak az a baj, hogy én nagyon idiótán nevetek. Szeretek nevetni, de rohadt gáz. Mondták már, hogy  úgy röhögök, mint egy gumikacsa, amit nyomkodnak, de a legjobb jellemzés, akkor is a "retardált pingvin röhögés" volt. Az nagyon tetszett. Sokak szerint cuki a nevetésem, de én nem szeretem. Loui is szereti. Na de mindegy.

Az elmélkedésemből egy halk suttogás szakított félbe, ami mellőlem jött. Odakaptam a fejem, majd gyorsan el is fordítottam, és sunyiba figyeltem. Nem  szép, de érdekelt. Vivienn beszélt Lindával.

- Úristen. Chris rohadt cuki. Meg kell szereznem! - ecsetelte Vivienn.

Wow. "Meg kell szereznem!" Mivan? Ezt így eldöntötte. Nem semmi ez a csaj. Mintha Chris egy pár cipő lenne.

- Rendben lányok...fiúk. - eszmélt Lora. Most már nem csak csajok vannak. - Vége az óránknak. Én rohanok tovább. Ti maradjatok nyugodtan, és ismerkedjetek. - kapta fel a táskáját, és már rohant is ki.

Rebecca szemszögéből:

Lora elrohant, és ott maradtunk a srácokkal. Szerintem ők nagyon is élvezték. Chris egyre gyakrabban kapta el a tekintetem. Ez nem tetszett, de azért valamilyen szinten inspiráló. Egy ilyen álom pasi ennyiszer néz engem. De nekem otthon ott van a saját álom pasim. És nem csak az enyém. Több millió rajongóé is. Hátramentem a táskámhoz, és elővettem a telefonom. Nem zavart, hogy bővültünk 5 taggal. Majd bemutatkozok nekik. Majd. A telefonnal a kezemben odaszóltam Will-nek, és Vicky-nek.

- Áll még a terv?

Határozottan bólintottak, és a részükről ennyi volt. Beszélgettek tovább. Felhívtam Leah-t. az ablakhoz álltam, a sarokba, hogy ne hallja mindenki a beszélgetést.  

- Szia Rebecca. - szólt bele, azon az örök vidám hangján.

- Szia. Most a boltban vagy? - kérdeztem.

- Igen.

- Mikor végzel?

- Tudod, hogy 4-kor.

- Nem akarsz kicsit hamarabb hazajönni? - kérdeztem óvatosan.

- Attól függ miért?

- Van egy tervünk. Mi van rajtad? - kérdeztem gyorsan.

- Ez miért lényeg?! - nevette el magát.

- Csak mondd meg!

- Egy szoknya, és egy topp. - felelt.

- Oké. Te is kíváncsi vagy az új számokra, igaz? - bombáztam tovább.

- Naná, de Harry nem engedi, hogy meglássam őket. - mondta szomorkásan.

- De mi megoldjuk. Kitaláltuk a lányokkal, hogy szépen kiöltözünk, bedobjuk magunkat, és nem fognak tudni nemet mondani. - magyaráztam. 

- Oké. Benne vagyok. A hamarabb zárok. - jelentette ki.

- Érted megyünk. Majd csörgök. De nekünk még majd át kell öltözni.

- Oké. Puszi Rebecca. - egyezett bele.

- Szia. - és le is tettem.

Megfordultam, hogy visszamegyek a cuccomért, de belebotlottam valakibe. Egy nagyon magas, és izmos valakibe...