II. 31. ~ A nagy vorok bajosz *

Végre úton voltunk a Starbucks-ba. Nem laktunk messze tőle, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire oda értünk. Leülhettünk egy kinti asztalhoz a kávénkat szürcsölve, és sütit majszolva.

- Venni fogok egy kocsit. - jelentette ki Rebecca.

- Hogyhogy? - néztem rá.

- Van jogsim, és legalább akkor szabadon tudok közlekedni. - rántotta meg a vállát, és mosolygott.

- Rendben. Nekem nincs ellenemre. - vigyorogtam.

Az a gondolat villant be a fejemben, majd Rebecca elvisz engem, ahova csak szeretném. Ez tetszett. Elvégre most neki is, és nekem is volt pénze a koncertből. Hisz én is felléptem. Ettől egy másik gondolat kezdett motoszkálni a fejemben. Gyors fejszámolások. Bőven elég a "fizetésem". Elkezdett csillogni a szemem.

- Segíts nekem! Menjünk el nézni egy helyet az álmomnak. Tudod! 

- Meg akarod csinálni? - kerekedett ki a szeme.

- Miért ne? Ezt szeretném, és van is rá pénzem. Még szerencse, hogy felléptem Debby-vel. Akkor eljössz velem?

- Elmennék, de miért nem Harry-t kéred meg? Sokkal jobban ismeri a várost, mint mi. Tudja, hol van hozzá jó hely.

- Tudom, de akkor folyton meg fognak minket állítani. - húztam el a szám.

- Hát kérd meg, hogy ne olyan....Harry-sen jöjjön. - találta meg a jó szót.

- Úgy érted öltözzön be? - húztam fel a szemöldököm.

- Miért ne?! - rántotta meg a vállát.

- Rendben. - teljesen felderültem ettől a gondolattól. - Akkor nézzünk be hozzájuk.

- Oké. - és már állt is fel a műanyag pohárral a kezében. Már neki is hiányoztak a srácok azok után, hogy annyit éltünk együtt. Én is felálltam és követtem.

Így aztán kávéval a kezünkben sétáltunk a kicsi lépcsőkön az ajtókhoz. Már nem is csengetünk, egyből benyitottunk a házba. Levettük a cipőnk. Csend volt mindenhol. Mintha hajnal lenne, és még mindenki aludna. Óvatosan bementünk a konyhába, mivel a nappali üres volt. Az asztalnál Niall-t és Liam-et találtuk. Rebecca egyből köszöntötte szerelmét széles mosollyal. Én információt kaptam, miszerint Harry zuhanyozik. Felmentem, és benyitottam a szobájába. Üres volt, de a fürdőből, már nem hallottam vízcsobogást, szóval nemsoká jön. Leültem a sarokra a székre. Ott nem voltam annyira szem előtt, így meglephetem. Csak vártam, és vártam. Közben azon törtem a fejem, hogy mondjam el Harry-nek az álmom, mivel nyilván rá fog kérdezni.

Egyszer csak nyílt az ajtó, és egy Harry jelent meg rajta. Nem vett észre, de én először lefagytam, majd elmosolyodtam. Halkan becsukta az ajtót, és csak ezután fordult felém. Egyből meglátott, és megijedt. Én csak hangosan elnevettem magam, és felálltam.  Harry ugyanis teljesen meztelenül feszített előttem. Már láttam így, nem arról van szó, de akkor is vicces volt.

- Leah? - nyögte ki egyszer.

Mit sem törődve igen csak hiányos öltözéke miatt, hozzám jött, magához húzott, és megcsókolt.

- Szia Harry. - mosolyodtam el, mikor eltávolodtunk.

- Hogyhogy itt vagy? - kérdezte, és ment is felöltözni.

- Igazából azért jöttünk, mert a el kéne jönnöd velem... - és nem mondtam tovább, hanem leültem az ágyra.

- Hova Kicsim? - vette fel a nadrágját.

- Te nagyon ismered London-t, és biztos tudod, hol van az a hely, ami nekem kell, de be kéne öltöznöd, hogy ne ismerjenek meg... - mondtam óvatosan.

- Rendben, de milyen helyet keresel? - ült le mellém teljesen felöltözve.

- Van egy álmom, amit nagyon régóta szeretnék megvalósítani. Ehhez kell egy jó hely.

- De milyen álom? Milyen hely? - lett türelmetlen.

- Az az álmom, hogy van egy saját kis ajándékboltom menő cuccokkal London belvárosában. Ehhez kellene egy jó hely. Szállítót tudok fejből. Csak egy jó, forgalmas hely kell. És most van is rá elég pénzem a koncertből. - magyaráztam.

- Persze, hogy segítek. De miért nem mondtad hamarabb? Vettem volna neked én egy jó kis boltot. - csóválta a fejét.

- Harry. Megint kezded... Ez most csak az én dolgom. Neked csak egy jó helyet kell mutatni. - forgattam meg a szemem, és mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Megértette.

- Legyen. Menjünk. - állt fel, és a szekrényhez ment.

Leguggolt, és kihúzta a legalsó fiókot. Én mögé álltam. Figyeltem, mit csinál. Volt minden abban a fiókban szépen elrendezve. Minden, ami az álcázáshoz kell. Harry kivett egy álbajuszt, és egy "csöves sapkát". Szépen beöltözött, és felragasztotta a bajuszt is.

- Menjünk. - indult el le.

Bementünk a konyhába a többiekhez.

- Harry? Szexy vagy. - poénkodott Zayn az álcáján.

- Kösz. Liam, a múltesti vorok bajosz fulip. Oké? - mondta Harry a fiúnak a konyhába. Kikerekedett a szemem. Nem tudtam, hogy rosszul hallok, vagy tényleg más nyelven beszéltek. Mintha halandzsa lett volna, de biztos volt valami jelentése, mivel Liam bólintott, Niall pedig nevetett.

- Mi? - kérdezte Rebecca is.

- Mindegy. Ez egy játék. - nevetett Liam.

Megrántottam a vállam, és elindultunk ki Harry-vel.

- Hol kezdjük? - kérdezte az autóban ülve.

- Te ismered a várost. - nevettem.

- Már tudom. - indult el.

5 perc sem volt az út, és megállt azon a helyen, ahol fagyiztunk még régebben. A tér első részén volt egy kiadó üzlethelyiség.

- Ez megfelel? - kérdezte, mikor előtte álltunk. Az üveghez mentem, és belestem. Lefagytam. Tökéletes  volt.

- Ez csodás. Pont olyan, amilyennek elképzeltem. Köszönöm. - öleltem meg. - Fel is hívom.

Betárcsáztam azt a számot, ami ki volt írva az üvegre. Egy nő fel is vette.

- Jó napot. Ez az eladó üzlethelyiség érdekelne.

- Jó napot. A térnél lévő?

- Igen. Megnézhetném? - kérdeztem óvatosan.

- Persze. Mikor szeretné látni? - mondta az a kedves hang.

- Itt állok előtte, szóval akár most is megfelelne.

- Máris megyek. Pár perc és ott vagyok. Viszont hallásra.

- Viszont hallásra. - és letettem. - Azt mondta mindjárt jön, és megmutatja. - magyaráztam Harry-nek.

- Ez remek. - örült meg, és nyomott egy hosszú csókot az ajkaimra.

- Bajusz nélkül jobb, de most megfelel. - nevettem el magam.

- Most az akarod, hogy felismerjenek? - viccelődött.

- Nem. Jó ez így. - javítottam gyorsan.

Amíg vártunk, még jobban szemügyre vettem az üzletet. Előtte beszélgetett egy párocska. Még volt pár próbababa is a kirakatban.

Tényleg pár perc volt, és már meg is szólított egy idősebb nő.

- Jó napot! Magukat érdekli ez az üzlet?

- Igen. - álltam előrébb.

- Remek. Akkor menjünk. - nyitotta ki az ajtót, és vezetett be minket.

Nagyobb volt mint gondoltam. Hátul még nyílt egy kis plusz rész, amit egy apró lejtő választott el. Jobbra egy ajtó virított, ami a raktárba vezetett. A fal halványlilára volt festve, és bútorok is voltak bent. Látszott, hogy ez egy ajándékbolt volt. Az asztalok és a parketta világosbarna volt, így nagyon passzolt a falhoz. A kirakat üveges volt, és még egy kis emelkedő is ki lett alakítva. Tökéletes volt.

- Ez pont olyan, amilyet kerestem. Ajándékbolt volt igaz? - kérdeztem.

- Igen.

- Miért zárt be? - érdeklődött Harry.

- A tulaj elutazott, így rám maradt, de nem tudok vele mit kezdeni. Minél hamarabb el szeretném adni a bútorokkal együtt. - magyarázta a nő.

- Mennyibe kerülne? - kérdeztem.

Az asszony mondott egy összeget. Korrekt ár volt ezért a helyért. Ilyenre számítottam, de bútorok nélkül. Így még jobban jövök ki.

- Mindig az első gondolat a legjobb. Szeretném megvenni. - jelentettem ki. Harry és a hölgy is elmosolyodott.

***

Megbeszéltük a részleteket a tulajjal, majd visszamentünk Harry-ékhez. Már Vicky, Will és Des is ott volt, és mindenki felébredt. Köszöntünk, majd mi is csatlakoztunk hozzájuk. Leültünk egy-egy székre. Elmeséltük mi történt. Mindenki örült, és várták a boltot. Egyszer Liam megszólalt megint olyan érdekesen.

- Srácok. A nagy vorok bajosz, rendben? - mosolygott gonoszul.

- Mi?- kérdeztük mi, lányok.

A fiúk csak gonoszul mosolyogtak, és bólintottak.

- Mi volt ez megint? - kérdeztem.

- Ez a mi titkos nyelvünk. Megvannak a szavaink, amit csak mi értünk. Egy rajongó vagy menedzser se. - magyarázta Zayn.

- És az előbb mit mondtatok? - kérdezte Will.

- Azt, hogy a nagy meglepetést most mondjuk el. - magyarázta Louis.

- Meglepetés? - ráncolta Rebecca a homlokát.

- Tegnap este kitaláltunk valamit.... - kezdett bele Liam.

- Hadd mondjam el én! - nyafogott Harry.

- Legyen. - csóválta meg a fejét a fiú.

- Mivel mindenkinek nagyon hiányzott a szerelme tegnap este, azok után, hogy mindig együtt voltunk. Kitaláltunk valamit. És innen már mindenkinek egyéni a dolog. - mosolygott Harry. Felállt, felhúzott engem is, és kimentünk a kertbe. Megálltunk a hintaágy előtt. Nem volt kint sehol egy párna se, mivel még csak tegnap jöttünk meg, így nem ültünk le.

- Harry. Mi ez az egész? - fordultam felé.

- Lenne hozzád egy kérdésem. - mondta titokzatosan.

- Halljam!

- Milyen volt a tegnap estéd? Hogy aludtál?

- Ez hogy jött most? - zavarodtam meg.

- Csak mondd meg az igazat. Majd utána elmondom.

- Rosszul aludtam. Hiányoztál. Hideg volt és rideg az ágyam. - hajtottam le a fejem.

- Én is pont így voltam tegnap este. Ezért találtuk ki ezt a srácokkal. Mindenki így érzett....- hagyott egy kis szünetet. - Leah...Költözzünk össze. Csak te meg én egy mesés házban. - mondta ki végül. Most...most...tényleg az kérte, amire gondolok? Harry velem akar élni? Kellett egy pár perc, amíg felfogtam a szavai súlyát, de mikor sikerült elmosolyodtam. Ennek láttán ő is megkönnyebbült. Nem tudta, hogy reagálok.

- Összeköltözünk? - kérdezte ismét.

- Igen. Igen. Igen. - kiabáltam, és ugrottam a nyakába.

Szó szerint. A combom a dereka köré fontam, és ő pedig tartott. Megcsókoltam. Sokszor, és gyorsan. Nem bírtam betelni vele.

Mindenki beleegyezett, hogy összeköltözzenek. Persze Niall nem kérdezte meg Des-t, csak beszélgettek erről, hisz tudta, nem engednék. Destiny még tanul, és év végén fog érettségizni. Ian soha nem engedné meg.  Megegyeztünk, hogy nem sietünk. Nyugodtan megkeresi mindenki a számára legjobb házat lehetőleg közel egymáshoz. Így mi is elkezdtünk keresgetni Harry-vel, ahogy mindenki. Niall egy olyan ház után kutatott, ahol ha majd arra kerül a sor Des is ellakhasson vele.