III. 2. ~...kapnék a pofimra...*

Leah szemszögéből:

A boltom dugig volt emberekkel, és egy pillanatra sem volt megállásom. De nem is baj. Imádtam ezt csinálni. Aztán elment ez a nagy csapat, és egy kicsit nyugi volt. Bekapcsoltam a gépem, és elvoltam vele a neten. Ekkor csörgött a telefonom.

- Szia Kicsim. - szólt bele a szerelmem hangja.

- Szia Harry. Milyen volt az interjú? - tudtam, hogy most végzett, mivel reggel 8-ra ott kellett lenniük, és már 11 volt. Na meg megígérte, hogy felhív ha készen vannak.

- Remek volt. Nagyon sokat nevettünk. Ez az ember hatalmas arc. - nevetett.

- Akkor jól elvoltatok. - mosolyodtam el.

- Igen. Majd mesélek, ha hazaérsz. Jó híreim vannak. Tényleg. Mikor is végzel? - kérdezte.

- Ugyanakkor, mint minden nap. - mondtam cinikusan. Még nem tanulta meg?

- Az mikor is van? Ne haragudj Leah, de én sohase vagyok akkor még otthon, és elfelejtettem. - mondta édesen.

- 4-kor zárok. - mondtam, majd az ajtó fele kaptam a fejem, mivel bejött három csaj.

- Rendben. Szerintem most hazaérek addig. Kivételesen én foglak otthon fogadni. - mondta kedvesen és szeretetteljesen. Ezt már sokat mondta, de egyszer se sikerült betartani. Ekkor meghallottam, amint az index elkezd kattogni. Vezet.

- Rendben. De nagyon vigyázz. Hallom, hogy kocsiba vagy. - aggódtam.

- Igen. De ne idegeskedj miattam. Tudok vezetni. - nevetett.

- Oké. Képzeld, ma bejött hozzám egy párocska, és elkezdték nézegetni az ékszereket. Eddig nem is volt gond, de amikor nem a csaj, hanem a pasi kezdte próbálgatni a láncokat, akkor meglepődtem. Be kellett mennem a raktárba, hogy nevethessek. És mikor fizettek érte, még örült is a srác, hogy milyen jól fog állni neki. Pedig nem ILYENNEK nézett ki. - hangsúlyoztam a szót. Harry-ből hatalmas nevetés tört elő. Alig bírta abbahagyni.

- Akkor jó napod van Kicsim. Basszus. - hallottam egy fékezést, majd a telefon recsegését.

- Harry! Harry, minden rendben? Jól vagy? Mi történt? Nem esett bajod? - nem érdekelt ki hallja, de nagyon megijedtem. A három lány is felém kapta a fejét, és valamit sugdolóztak. De nem érdekelt. Az jobban foglalkoztatott, hogy mi történt a szerelmemmel.

- Nyugalom Leah. Kutya bajom, csak dugóba kerültem, és be kellett fékeznem. - mondta megnyugtatóan.

- Ne ijesztgess Harry, hallod? - fújtam ki hangosan a levegőt.

- Ne haragudj Kicsim. Nem szándékos volt, de látnod kéne, mekkora kocsisor áll. Még este is itt fogok cammogni. Bár csak eddig a kereszteződésig kell eljutnom, és utána már le tudok kanyarodni. Max kerülök.

- De...- akartam szólni, de meghallottam valamit. Egy sikítást.

- Cool. - mondta mérgesen Harry.

- Felismerték a kocsit, igaz? - nevettem le magam.

- Igen. Ez nem lesz jó.

- Hát te vagy a sztár, szerelmem. Nem szoktál még hozzá? - élveztem a helyzetet. Nem tudom, miért, de vicces volt.

- Ehhez nem lehet. Ha ennyi csinos csaj vesz körül...

- Harold! - lettem mérges, és szakítottam félbe.

- Nem vártad meg amíg befejezem...de a legszebb otthon van. - mondta kedvesen.

- Rendben, de ugye tudod, hogy ígyis-úgyis megtudnám... - nevettem.

- Mégis mit? Leah. Szeretlek. Ezt csak azért mondtam, hogy ne élvezd annyira a helyzetet. - nevetett.

- Gonosz vagy. - mondtam viccesen.

- Lehet, de te mégis szereted ezt a gonosz embert.

- Az már biztos.

- Le kell tennem. Már kész tömeg lett itt. Ki kell jutnom valahogy. Puszi Kicsim. Szeretlek. - meg sem várta, mit felelek, máris letette. Csak bámultam a telefonom kijelzőjét. Aztán jött a három lány fizetni.

- Ugye te Leah vagy? - kérdezte félénken az egyikük.

- Igen. - mosolyogtam.

- És az előbb Harry Styles-szal beszéltél, igaz? - kérdezte a szőke.

- Igen. - hunytam le a szemem egy pillanatra megadóan, majd elmosolyodtam.

- Tudtam. Innen voltál olyan ismerős. Készítenél velünk egy képet? - kérdezte az alacsony barna hajú.

- Persze. - mentem bele, és kimentem a pult mögül.

Melléjük álltam, és csináltunk egy képet.

- Amúgy csúcs a boltod. - mondta a szőke, és kimentek.

Kedvesek voltak. És most nem is zavartak. Mármint nem idegesítettek, hogy megismertek. Azt hiszem, kezdek hozzászokni. Mikre rá nem jövök?!

A nap további része mozgalmasan telt. Hiába volt mellettem a laptopom, és írtak rajta ismerősök, nem tudtam válaszolni. Annyian voltak,hogy egy perce nyugtom sem volt. De nem baj. Nekem tetszik ez a meló. Imádom. Elvégre ez volt az álmom. 4-kor bezártam, majd fogtam egy taxit. Bediktáltam neki a címet, majd elindultunk. Nem éreztem magam fáradtnak, pedig ma aztán volt dolgom rendesen. Végül megérkeztünk a házunkhoz. Elkezdett esni az eső. Gyorsan kipattantam, és berohantam, ami magas sarkúban nem volt a legegyszerűbb.

Az udvaron Harry Audi-ja állt. Itthon van. Igaza volt. Tényleg itthon lesz, mikor én jövök. Már mondta ezt párszor, de mindig én vártam a végén. De most betartotta. Tényleg ő ért haza hamarabb.

Annyira szakadt az eső, hogy mire beértem csurom egy vizes lettem. Mindenem átázott. A hajamat ki kellett csavarni a tető alatt, majd bementem. Levettem a vizes pulcsim. Már olyan jó idő volt, hogy elég egy pulcsi is, de most megszívtam. Leültem a szőnyegre, és levettem a cipőm.

- Francba. - motyogtam mérgesen. A cipőm tiszta víz volt. Pedig ez volt a kedvenc magas sarkúm, de ennek az anyagnak nem tesz jót a víz. Mérgesen méregettem.

- Szia Kicsim. - guggolt le velem szembe valaki.

Felkaptam a fejem, és a legcsodálatosabb, legcukibb arccal találtam szembe magam. Harry mosolygott rám édesen.

- Szia.

- Megáztál? - nevette el magát.

- Ááá nem. Csak melegem volt, és gondoltam jó móka lehet magas sarkúba beleugrani a medencébe. - mondtam cinikusan.

- És nem volt nehéz benne úszni? - kérdezett vissza, és méregette a cipőm.

- Harry kérlek. Tönkrement a kedvenc cipőm. - lettem szomorú, hogy ki kellett mondanom ezt a tényt.

- Sajnálom. Majd veszel másikat. - ölelt meg. - Juj! Te csurom vizes vagy, és remegsz is. - szorított még jobban magához.

- De így te is az leszel. - toltam el.

- És? Van egy ötletem. - fogta meg a kezem, és elindult fel.

Bementünk a fürdőszobába, és odament a kádhoz. Megnyitotta a csapot. Az a hatalmas kád lassan kezdett megtelni vízzel. Harry dobott bele öt kicsi golyó is, amitől elkezdett habzani a víz. Már vette is le a ruháit, és csak egy alsó volt rajta, mikor rám nézett. Én még mindig csak álltam ott. A fogam is kocogott. Elmosolyodott, és odajött hozzám.

- Mi baj Kicsim? - húzott magához, de egyből el is tolt. - Még jobban remegsz. Még nincs olyan jó idő, hogy vizesen legyél.

Lehúzta rólam a felsőt, majd a kigombolta a gatyám.

- Me-megy egyedül is. - nevettem, miközben még mindig kocogott a fogam, és letoltam a gatyám.

- Oké. - és a kádhoz ment.

- Jobb már? - kérdezte, miközben átölelt hátulról a kellemesen meleg vízben.

- Igen. - már tényleg nem kocogott a fogam, és nem is remegtem. - Hogyhogy ilyen hamar itthon voltál?

- Otthagytam a srácokat. Tudnak nélkülem is írni. Sok mesélni valóm van. - mondta titokzatosan.

- Írni? És mesélnivalód? Miről beszélsz Harry? - zavarodtam meg, de sajnos nem láthattam az arcát.

- Igen. Dalokat írnak. A mesélnivalóm ugyanis az, hogy kezd összegyűlni elég dal, egy új lemezhez, és kislemezhez. - mondta izgatottan.

- Harry, ez remek. Hogy lesz? - örültem meg én is.

- Hát már megvannak a számok a kislemezre, a normálról még hiányzik pár, plusz a limitált kiadás. És leforgatni a klippet, na meg a fotózás, az interjúk, stb... - magyarázta.

- És ezt csak most mondod? Mi lesz a lemezek címe? Mikor jönnek ki? - kérdeztem.

- Eddig titok volt. Még senki sem tudta, csak mi öten. A kislemez címe Live while we're young, a normálét még nem tudjuk. Suli kezdés környékén jelennek meg. Még addig sok idő van. - magyarázta.

- És milyen az a Live while we're young? - lettem izgatott.

- Az még titok. Ha eléneklem, kapnék a pofimra. Azt pedig nem akarod, igaz? - nyomott egy puszit a vállamra.

- Igen. Kapnál a pofidra egy puszit tőlem. - fordítottam oldalra a fejem.

- Csábító ajánlat... Legyen. De csak a refrént. - nem is kellett sokat győzködnöm.

Elkezdett énekelni.

"Crazy, crazy, crazy till we see the sun.

I know we only met, but let's pretend it's love.

And never, never, never stop for anyone.

Tonight let's get some...and live while we're young."

- Harry ez rohadt jó! - örültem meg.

- Igen. Hol a puszim?

- Máris megkapod!

Megfordultam a kádban, hogy felé legyek, és szépen lassan megkapta a jutalmát.

- Tonight... - énekeltem, és nyomtam egy puszit az arca bal oldalára. - ...let's... - folytattam, és kapott egyet a jobbra is. - ...get some... - a homlokára is nyomtam egyet. - ...and live... - adtam az orrára is. - ...while we're... - az állára is kapott. -...young. - és az utolsó a szájára ment. Jó hosszan. Úgy láttam tetszett neki a jutalom, mivel a mellkasunk összeért, és a szíve hevesebben vert. Szinte ki akart ugrani a helyéről, át az én mellkasomba. Pedig már nálam volt egy ideje...