III. 38. ~Hála.*

/A összes lány a tánccsapatba bekerült a Szereplők.* -be./ 

III. 38. ~Hála.*

Reggel egy apró test mászott fel a mellettem. Kinyitottam a szemem, és átfordultam a másik oldalra. Sky igyekezett felfele csendesen Liam és köztem. Alvást színlelve érdeklődve figyeltem, mire készül. Szerelmem háton szundikált édesen. Sky megállt mellette, megvizsgálta az arcát. Megbizonyosodott róla, hogy Liam alszik, majd hirtelen a hasára ugrott. Szerelmem szeme ijedten kipattant, és  Sky-hoz kapott. A kutyus elégedetten megnyalta az arcát, belőlem pedig kibukott a nevetés.

- Jó reggelt Csipkerózsika. - nevetett Liam is.

- Jó reggelt. Sky, szép ébresztő volt. - simogattam meg a kutyus puha szőrét. Tegnap este megfürdettük. Vicces volt, ahogy telibe csapott minket, mikor megrázta magát.

- Te meg még az ő párját fogod? Mi van velem? Én mondtam, hogy jobban fogod szeretni, mint engem. - játszotta a sértődöttet Liam.

- Be kell valld, ez vicces volt Sky-tól. - ekkor a kutya leugrott, és kirohant a szobából. Ez furcsa volt. Felültem, és Liam felé hajoltam. - Tudod, hogy csak te vagy a szerelmem. - nyomtam egy puszit az arcára. Megfogta a combom, és magára húzott. A hasán ültem.

- Remélem is. - simította meg a derekam. Az érintésétől mindig kiráz a hideg, de persze jó értelemben. Tetőtől talpig végigmért. Nem tudtam, mit néz annyira rajtam, hisz ismer. Tudja, hogyan nézek ki, és a külsőmben nem történt semmi változás, de Liam csak némán vizsgált. Közbe néha-néha elmosolyodott. Nem mondhatnám kínosnak, mégis kicsit zavart a tudatlanság.

- Mi az?

- Semmi-semmi. - kapott észbe, és elnevette magát.

- Mit néztél Liam? - fordítottam kicsit oldalra a fejem.

- Még mindig nem tudok betelni veled. - mondta halkan. A szívem megdobbant ennek a drága mondatnak a hallatán, majd kicsit gyorsabbra fogta a tempót. Liam annyira romantikus. Mindig olyan édes dolgokat mond nekem. Elpirultam. Ezt ő is észrevette, mivel mosolyogva az arcomhoz nyúlt, és végigsimította.

Ekkor egy éles vakkantást hallottunk a konyhából. Mindketten az ajtó fele kaptuk a fejünk.

- Sky. - mondtam halkan.

- Szerintem éhes. - ült fel Liam, így én lejjebb csúsztam a combjára.

Közelebb kerültünk egymáshoz. A csípőjéhez nyúltam, míg ő mindkét karján maga mögött támaszkodott. A csodás barna szemeibe néztem, és azok előszeretettel rabul ejtetek.

- Fogoly vagyok, de ha ilyen csodás ez a börtön, én leszek a legrosszabb lány a világon. - mondtam halkan. Liam elmosolyogott. Tudta, mire gondolok, és kicsit el is pirult. Azért nekem is sikerül zavarba hoznom őt. Imádtam, mikor az édes kis pofija halvány pirosba táncol. Megcsókolt. Szerette ezt az érzést. Ilyenkor a millió kis érzelem felszabadul bennem, és kitör. A csukott szemhéjam mögött a csillagok ragyogtak. Teljes egészébe átadtam magam a érzésnek és Liam-nek.

Viszont egy éles vakkantás félbeszakított minket. Az ajkaink eltávolodtak, a levegőt kapkodtuk.

- Mennünk kell. - mosolyogtam.

Kimásztunk az ágyból, Liam felkapott egy pólót, hogy ne csak egy alsó legyen rajta, és elindultunk a konyha fele. Sky a hűtő előtt ült. Mikor beléptünk hátranézett ránk, majd jelentőség teljes pillantást vetett arra a tárgyra, amelytől reggelit remélt. Elnevettük magunk. Liam kivett szekrényből, egy apró jól lezárt zacskós kölyökkutya-eledelt. A tartalmát Sky tálkájába nyomta, amit a kutyus izgatottan figyelt mellette. Mikor Liam felállt, Sky egyből hozzálátott a reggelihez. Bekapcsoltam a rádiót, és mi is hozzáláttunk a reggeli kávénk kivégzéséhez. A BBC-n éppen Nick morning-show-ja ment.

- Hogyan lehet egy kutya ilyen okos?! - mondta halkan Liam, miközben Sky-t nézte.

- Én mondtam, hogy ő lesz a tökéletes kutyus. - bújtam szerelmemhez.

***

- Elmentem! - nyomtam egy puszit sietősen Liam arcára.

Ő éppen a nappalian ült, és a laptopján csinált valamit.

- Siess haza, és csak ügyesen. - mosolygott.

Kisiettem a garázsba, egyenesen a kocsimhoz. Ahogy kitolattam az utcára, megláttam két barátnőmet. Beültek a kocsiba, és elindultam.

- Hali. Hogy van Sky? - kérdezte egyből Vicky.

Elmeséltem nekik a ma reggeli esetet, és még sokat beszélgettünk. Most a közlekedés is nehéz volt, valamint a helyszín is, ahova tartottunk London másik felén volt. Ma volt a nagy nap. Ma fogjuk felvenni Pixie Lott videoklipjét, amire már annyit gyakoroltunk. Már nagyon vártam. Ez már azt jelenti, hogy a karrierünk szépen halad felfele. Hihetetlen érzés, mikor nem az 1D miatt kérnek fel minket egy-egy munkára, hanem a tehetségünk miatt.

Végül megérkeztünk egy távoli elhagyott raktárépülethez London szélén. Kicsit ijesztő hely volt, de sok kocsi állt a kapunál, így gondoltuk, jó helyen vagyunk. Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk be. A bejáratnál egy férfi állt, aki megállított minket.

- Táncosok vagyunk. - felelte Will.

- Rendben.

A férfi kinyitotta nekünk a kaput, és beengedett. Besétáltunk a sötét raktárépületbe. Szépen felöltöztettek minket, mikor kiderült, hogy a mi részünk lesz a legutolsó, amit felvesznek. Így várhattunk ott kb. két órát. Cool. Elbeszélgettünk és hülyültünk a lányokkal.

A földön ültünk, és éppen nevettünk, mivel Vicky ismét hozta a szokásos formáját, mikor valaki leguggolt mellém. Ránéztem. Chris volt az.

- Rebecca tudnál jönni egy kicsit?

Bólintottam, felálltam, és elmentünk. Felhúzott az emeletre, ahol senki nem volt. Nem értettem, ez mire jó, de követtem. Bementünk egy üres szobába, majd megálltunk az ablak előtt.

- Nézd! - mutatott le.

A távolban a szabad volt. Ez tényleg London legszéle volt. A gaz benőtt mindent lent. Egy kis betonrész még kinyúlt a szabadba az épületből, majd annak is vége szakadt. Ezt a kis részt mindenféle vas tárgyak tarkították. Tele volt régi vashengerekkel és állványokkal. Az idő rozsdabarnára színezte a tárgyakat. Majd a szemem megakadt valamin. Ezért rángatott ide Chris. Hogy ezt lássam. Vivienn ült az egyik rozsdás hengeren. Csak bambult maga elé, de a napfényében néha-néha megcsillant az arca. Sírt. A szívem összeszorult. Tudtam, hogy megérdemelte, de mégis rossz érzést egy embert sírni látni. Ekkor Vivienn hirtelen felénk fordult. Egy pillanatra a szemembe nézett. Gyorsan leguggoltam, és a falnak döntöttem a hátam, hogy ne lásson. Chris is így tett. Kevés ideig csak ültünk halkan, majd Chris felnézett.

- Elment. - mondta. Ismét felálltunk. - Tegnap este szakítottam vele.

- Köszönöm. - húztam el a szám szomorkásan.

- Mi a baj Rebecca. Nem ezt akartad? Szabad vagy. Már nem zsarol. Az ő szíve is összetört. Visszakapta. - fogta meg a karom, és mosolygott.

- De, ez volt a cél, de olyan rossz így látni.

- Te is ugyanígy sírtál volna, ha tönkreteszi a karriered és a kapcsolatod.

- Tudom. Köszönöm Chris. - mosolyodtam el kicsit. Helyes dolgot tettünk.

- Szívesen.

- Nem volt nehéz kimondani, hogy vége?

- Nem. Nem volt nehéz kimondani, de mikor sírni láttam, és meg kellett magyaráznom, kicsit meginogtam. De nem szerettem. Rád gondoltam, így otthagytam. - mondta édes mosollyal.

- Köszönöm. Sajnálom, hogy belekevertelek.

- Nem a te hibád. - vígasztalt.

Megöleltem. Hatalmas áldozatot hozott miattam. Hihetetlenül hálás volta Chris-nek. Feláldozta saját magát csak, hogy én ne veszítsem el a fontos dolgokat az életemben. Kicsit rosszul éreztem magam. Ez önzőség volt.

- Mivel hálálhatom meg? - néztem fel rá.

- Semmivel nem kell meghálálnod. - mosolygott.

- Ez így nem fair. Hatalmas dolgot tettél értem. Ezt nem tenné meg akárki. Muszáj valahogy meghálálnom. - jelentettem ki.

- Rebecca nem kell. Nem azért tettem, hogy utána kapjak érte bármit is. Csak azért segítettem, mert a barátod vagyok. - mosolygott.

- Én szeretném ha valahogy kvittek lennénk. Biztos van egy lány akivel szeretnél összejönni, vagy valami olyan dolog, amibe segítség kell. - eltettem le a kezem tehetetlenül.

- Nincs. - nézett oldalra.

- Most hazudtál. - néztem a szemébe. Kiszúrtam, mikor nem mond igazat.

- Van egy lány, de nem akarom, hogy ebben segíts, mert csak neked esne rosszul. - jelentette ki.

- Chris, kélek mond el. Segítek, amiben tudok.

- Nem. Nem ezt egyedül kell megoldanom.

- De én szívesen segítek.

- Nem kell! - emelte feljebb a hangját.

- Miért? - kérdeztem zavartan.

- Mert azt úgysem hagynád, hogy megcsókoljalak. - bukott ki belőle.

- Hogy mondtad? - kérdeztem halkan. Teljesen megzavarodtam.

- Te vagy az Rebecca. Te tetszel nekem. Szeretlek. Ezért segítettem. Az a legfontosabb, hogy boldog legyél. Nem akarlak kihasználni. - magyarázta. A szívembe egy kést döftek. Most nem fogom tudni meghálálni neki. Azt szeretné, ha megcsókolnám, de én erre nem vállalkozok. Ilyen kellemetlen helyzetbe is csak én tudok kerülni.

- Chris, ez aranyos és hízelgő, de nekem ott van Liam.  Sajnálom, de én nem... - nem csak megcsókolni, de befejezni sem tudtam a mondatot.

- Tudom. Ezért nem akartam elmondani. Eddig barátként tekintettél rám, de mostantól kerülni fogsz. - hajtotta le a fejét.

- Nem. Jó, hogy elmondtad. Az csak még nagyobb fájdalmat okoz, ha magadban tartod. - fogtam meg a karját. Lenézett rá, majd fel a szemembe. Nagyon mélyen a szemembe nézett. Már-már kínos volt a csend. Ekkor az ajkai közeledni kezdtek felém.

- Chris! - fordítottam el a fejem, így megállította a fejét, és eltávolodott.

- Így is elég nagy lett a fájdalom. Eddig legalább reménykedtem, hogy van egy mikroszkópnyi esélyem, de most az is elszállt. Remélem azért nem zárkózol el tőlem teljesen. - hajtotta le a fejét.

- Idefigyelj Chris. Ugyanúgy a barátom vagy, és mindig az is maradsz. Jó, hogy elmondtad, mert így legalább én is tudom, mit érzel, és megbeszélhetjük. - mondtam komolyan. - Sajnos én nem tudom viszonozni, mivel Liam mindennél többet jelent számomra. Tudom, hogy belül azt szeretnéd, ha hála képen megcsókolnálak, de nem akarom megcsalni Liam-et.

- Nem kértelek rá. Megértem, és szeretném, ha barátok maradnánk.

- Nekem egyáltalán nincs ellenemre, de kérlek a csókpróbálkozást ne ismételd meg. Rosszul esett visszautasítani egy jó barátot, aki ekkora áldozatot hozott értem.

- Nem bírom a lelkizést. Felejtsük el, és legyen úgy minden mint régen! Csak a barátod vagyok, és nem a szerelmed. Nem fogok többet ilyet tenni. - mondta gyorsan és határozottan.

- Rendben. - mondtam halkan.

Biztos voltam benne, hogy nem lesz képes csak barátként tekinteni rám. Én is voltam már így. Mikor mellettem lesz, mélyen legbelül mindig sírni fog, mivel szeret, de én nem. Csak fájdalmat okozok neki, ha nap mint nap lát és beszélgetünk. De váltig állítja, hogy az még rosszabb neki, ha nem lát. Ez így nem jó, és nem fair. Hatalmas dolgot tett érte, én pedig cserébe összetörtem, és a földbe tiportam. Tudom, mit várna hálából, de én erre képtelen vagyok. Én Liam-et szeretem, és ez nem fog megváltozni.

Lementünk a többiekhez, és én visszaültem a lányokhoz, Chris pedig kiment. Figyeltem, amint kimegy az egyik nagy vasajtón. Gondolom, abban a helyiségben a srácok voltak, mivel nem velünk várakoztak.

- Már nem is fáj. - mondta Will, mikor visszafordultam.

- Majd egyszer azért megmutatod? Vagy fotózd le! - nevetett Vicky.

- Majd megmutatom ha megyünk a fürdőbe.

- Miről maradtam le? Mikor megyünk fürdőbe? - csillant meg a szemem.

- Nem tudom, csak azért mondtam, mert majd akkor mutatom meg a tetoválásom. - nevetett Will a hirtelen érdeklődésem láttán.

- Ja, értem. - húztam el egy kicsit a szám. - Kimegyek levegőzni.

Kimentem az udvarra. Még kitudja mennyi időnk volt. Egy fél óra biztos. Annyira szeretem, mikor korán odarendelnek valahova aztán csak várakozhatok. Ráadásul a fejemben is kavarogtak a gondolatok, amik szintén nem nagyon sietették az időt. De biztosan hamarabb végeztek, mivel megszólalt egy férfi hang. Mikrofonba vagy hasonlóba beszélhetett, mert kint is meglepően tisztán hallottam. Bent hatalmas hangfalak vannak a zene miatt, szóval ez nem volt akadály.

- A táncosok jönnek. - mondta a hang. Ez azt jelentette, hogy sürgősen be kell mennem, és a csatlakozni a csapathoz. Mi következünk.

Megmondták hova kell állni, utána már tettük a dolgunk. Mit ad isten, Chris volt a párom a táncban. Már éppen a végénél voltunk, és be kellett állni Pixie mellé. Ahogyan siettem oda, egyszer megbotlottam valamiben, és előre estem.

- Állj! Mi történt? - kiabált a rendező.

- Sajnálom. - álltam fel, és igazítottam meg a ruhám. Nem tudtam, mi történt. Valamiben megbotlottam, és elestem, de, hogy miben...

- A beállást még egyszer. Majd összevágjuk. - kiabálta a rendező.

Megcsináltuk ismét, de ezúttal nem este el. Most óvatos voltam. Minden rendben ment.

Végeztünk, így visszaöltöztünk. Természetesen közben beszélgetem Will-lel és Vicky-vel.

- Mi történt veled Rebecca? Miért estél el? - kérdezte Will.

- Nem tudom. Valamibe megbotlottam. - csóváltam meg a fejem.

- Furcsa. - jegyezte meg Vicky.

Összepakoltunk, majd hazavittem őket.

  

Ezután beálltam a garázsba. Levetettem a cipőm. Pár napja vettem, de már megutáltam. Soha nem volt gondom a nagyon magas sarkú cipőkkel, de ebbe most nem esett jól menni. Mikor beléptem a nappaliba, Liam fogadott vigyorogva. Megölelt, majd eltolt magától, és vigyorogva megszólalt.

- Pénteken utazunk!