III. 48. ~Sétány.*

Vicky szemszögéből:

Miután szétváltunk, egy ideg Will-el és Zayn-nel mentünk, de Louis elkiáltotta magát.

- Nézd! - húzott maga után. Nevetve követtem, így elváltunk barátnőméktől.

Behúzott egy boltba a napszemüvegekhez.

- Hogy áll? - vett fel egy rózsaszín Ray Ban darabot.

- Istenien. - nevettem.

- Az jó, mert ez meg a tied. - adott rám egy virágmintásat.

- Cuki. - méregettem magam az apró tükörben, majd Louis felé fordultam, és pofákat vágtam neki.

- De nem annyira mint te. - simította meg a pofim.

- Juj, azt nézd! - vettem le a szemüveget, és átsiettem a fürdőruhákhoz.

Kikaptam egy színes fürdőruhát. Lila volt az alapja, és úgy nézett ki, mintha telecsapták volna festékkel. Pántnélküli volt, és lógók is helyet kaptak rajta.

- Ez csinos. - vizsgálta meg Louis. - És ehhez mit szólsz? - tartott elém egy fehér darabot. Érdekes volt a varrása, és szép fehér a színe. Középen egy csík futott le az aljához, így összekötve a két részt. De ennek megvoltak a hátrányai.

- Szép, de ha lebarnulok, ottmarad a csík. - feleltem. Louis maga felé fordította a fürdőruhát, és végigmérte. Elismerően bólintott, majd visszaakasztotta.

- És ez tetszik? - vizsgálta meg ismét a választásom. Bólintottam. - Akkor próbáld fel! - tolt a próbafülke fele.

- Loui. Van már elég fürdőruhám.

- És? Plusz egy soha nem baj, látni szeretnélek benne! - vigyorgott.

- Legyen. - adtam be a derekam.

Bementem az egyik próbafülkébe. Louis követett volna még oda is, de elhúztam előtte a függönyt jelezve, hogy kint marad. Felvettem a ruhadarabot, de természetesen az alját csak a saját fürdőruhámra. Mikor kész voltam, kidugtam a fejem, de csak a fejem.

- Na? - húzta fel a szemöldökét szerelmem.

- Nem megyek ki ebben. - feleltem félénken.

- Miért Édes? - nézett rám zavartan. Nem tudtam rá válaszolni. Látta, így taktikát váltott. - Akkor én megyek be.

Már be is csúszott a függöny szélén, és szépen elizgatta azt, hogy ne lehessen belátni. Még szerencse, hogy a legnagyobb próbafülkébe mentem be. Felém fordult, és végigmért.

- Vicky, ez csodásan áll. Mi a baj vele? - kérdezte zavartan. Oldalra néztem. Észrevette, hogy kicsit kínosan érzem magam. - Nekem elmondhatod Édes. - jött közelebb, és megfogta a kezem. Sóhajtottam és belekezdtem.

- Még soha nem volt ilyen kihívó fürdőruhám. - feleltem. Hisz ez nem nyakba kötős volt, és az alsó rész is elég sok mindent mutatott. Nem mondanám tangának, de  nem is sima bugyinak. A kettő között volt, és a fenekem nagy részét szabadon hagyta. De amúgy nagyon tetszett, és beleszerettem ebbe a fürdőruhába.

- Édes, az nem baj. Ne szégyelld magad. Hidd el, remekül áll. Megmondanám ha nem jó. Sőt az én véleményembe még inkább bízhatsz, mert ha annyi mindent mutatna, nem engednélek utcára, hogy minden pasi megbámuljon. Én sem szeretek féltékeny lenni, de ha ebben meglátnak, hát az leszek. Nehogy még a végén valaki elhódítsa az én szerelmem. - mosolygott édesen.

- Soha nem fognak elhódítani. Szerinted tényleg jól áll? - fordultam meg, és végignéztem magamon a tükörbe.

- Tökéletesen. De tudod, hogy állna még jobban? - mért végig ő is a tükörben, hisz mögöttem állt. Érdeklődve felé fordultam. - Ha nem lenne rajtad. - vigyorgott gonoszul.

- Így gondoltad? - nevettem, miután levettem az alját, és a saját fürdőruhám kivillant, amit gondosan betűrtem előtte, hogy ne látszódjon.

- Gonosz vagy! - tettetett szomorúságot, majd közelebb húzott magához. - De az én ördögöm. - mondta halkan, majd megcsókolt. Ismét egy hosszú szünet következett volna tőlünk a világ fele, de nem hagytam, hisz egy próbafülkében vagyunk.

Louis addig győzködött ezután, míg rá nem beszélt, hogy hozzam el. Hát belementem, így szerelmem nagy örömmel szökdécselt ki velem a boltból kezemben a zacskóval. Ezután ettünk egy fagyit. Louis szokásához híven, nem tudott normálisan fagyit enni. De már megszoktam, hogy mindig én töröltem le az arcáról. Hisz egyfolytában tiszta fagyi, és csak nem hagyhatom, hogy így rohangáljon. Mint egy kisgyerek, aki nem tud figyelni magára. De én így szeretem.

Leah szemszögéből:

- Jó napot, mit adhatok? - kérdezte a kedves eladóhölgy a pult mögött.

- Mit szeretnél Harry. - kérdeztem tőle angolul, és elsoroltam neki a kínálatot, hisz ő nem értette. Végül kiválasztotta, én pedig kértem mindkettőnknek.

- És mekkora adagot kérnek?

- Mekkorát kérsz? Sapkába, vagy nagyobbat? - fordultam Harry-hez.

- Nagyot, de szeretnék sapkát is kapni. - és Harry-féle gondolkozó fejet vágott.

- Együtt nem megy a kettő. - láttam rajta, hogy nem tudja mi legyen. - Rendben, majd én neked adom a sapkám. Jó lesz úgy? - kérdeztem.

- Igen, de akkor rózsaszínt kérj. - vigyorgott, mint egy kisfiú.

- Azt akartam. - nevettem. Elmagyaráztam a hölgynek, mekkora adagokat kérünk.

Pár másodperc múlva már elégedetten majszoltuk az Ice'n'go-nkat. Én sapkából, hisz nekem a nagyobb már sok lett volna, Harry pedig a kis hengerből. Közben felsétáltunk az utca végégig. Senkit nem láttam a többiek közül, de tudtam, jó helyen vannak. A végén egy csodás sétány fogadott minket.

- Már tudom, hova jövünk bulizni. - nézett szét Harry.

- Ez a Petőfi Sétány. A legjobb hely a bulizáshoz nyáron a Balatonon. Jó, hogy ide jövünk. - magyaráztam.

- El is van döntve. - nézett szét szerelmem.

Will szemszögéből:

Vicky és Louis lelépett, így ketten maradtunk Zayn-nel. Eljött mellettünk egy csapat csaj, és jól végigmérték szerelmemet.

- Nézd, egy játékterem. Játszunk! - lökött a fejével egy épületre. Bementünk, hisz én is nagyon szerettem az ilyen helyeket.

- Egy autóverseny? - huppant le Zayn az egyik gép elé, és megpaskolta a mellette lévő gép szélét jelezve, hogy versenyezzek vele.

- Alap. - huppantam le én is.

A táskám magunk közé tettem. Elindítottuk a játékot. Én egy vörös-fekete kocsit választottam, míg Zayn egy sárga-feketét. Elindult a játék. Egymás mellett haladtunk Zayn-nel, majd egy kanyarba valami idióta robot nekem jött, így én kipörögtem, és behozhatatlan előnye lett szerelmemnek.

- Nyertem. - vigyorgott rám Zayn.

- Ügyes vagy Nyuszi. Elmegyek a mosdóba.

Megfogtam a táskám, és leléptem.

Annyira siettem, ahogy csak tudtam. Ismét játszani akartam. Már kinéztem egy táncgépet. Éppen kiléptem a mosdóból, mikor a következő látvány tárul elém. Zayn játszik az egyik gépen. Tőle nem messze három csaj beszélget, és szerelmem figyelik. Azt hittem, biztos csak megismerték, nincs gond így elindultam felé. De ekkor az egyik lány is elindult Zayn felé. Gondoltam, nem avatkozok bele, így megkerültem a falat, és a másik oldalról hallgatóztam.

- Szia. Te vagy Zayn igaz? - kérdezte a csaj angolul.

- Szia. Igen. - nyúlt szerelmem a nyakához, és letette a játékfegyvert.

- Én Regina vagyok. Tetszett, ahogy koncentráltál erre a játékra. Tök cuki volt. - kezdte a csaj, és a legszebben nézett szerelmemre. - Huh, de izmos vagy. - fogta meg a lány Zayn karján az izmot. A fiú szeme levándorolt a lány dekoltázsára. A szívem és a torkom összeszorult. Legszívesebb odarohantam volna, felpofoztam volna azt a csajt, majd a szőke Barbie baba hajánál fogva rángattam volna ki a teremből. De még vártam egy kicsit. Az a...inkább nem mondok semmit...az a csaj észrevette Zayn mit néz, így kicsit kihúzta magát. Ekkor szerelemem kapcsolt.

- Regina, te egy nagyon aranyos lány vagy, de nekem van barátnőm, és mindennél jobban szeretem. - állt hátrébb Zayn. A szívemről hatalmas kő esett le. Nem képes más lánnyal megcsalni. Ennek láttán egyre csak nőtt bennem az érzés, hogy ő az én hősöm. Mint a filmekben az álom pasi. A csaj elhúzott szájjal gyorsan lekopott a visszautasítást hallva. Látszott, hogy nem gyakran volt még ilyenbe része, és nem nagyon tetszett neki.

Ekkor mintha itt sem lettem volna, elindultam Zayn fele.

- Baby. Szeretlek. - húzott magához egyből,  és megölelt.

- Mi történt Zayn? - játszottam a tudatlant.

- Az előbb bepróbálkozott egy tuti csaj, de nem voltalak képes megcsalni. Csak te jártál az eszemben. Szeretlek Baby. Nem tudom elégszer elmondani. - suttogta a fülembe. Megszorítottam a hátát.

- Tudom, mi történt. Láttam, de kíváncsi voltam, mit teszel. Sajnálom, hogy nem léptem közbe, de tudnom kellett. Én is nagyon szeretlek. - feleltem halkan. Eltolt, és nyomott egy puszit a homlokomra. Lehunytam a szemem, és elveztem a meleg ajkai érintését.

- De most elverlek táncban.  - nevette el magát, és beállt az egyik géphez.

- Ne feledd Nyuszi, táncos vagyok. - nevettem, és beálltam mellé. Zayn sokáig nem mert igazán táncolni, ezt tudtam, de nem voltam annyira magabiztos ellene. Hisz remek a mozgása, és a ritmusérzéke. Elkezdtünk ugrálni a megadott nyilakra. Mondanom sem kell, nyertem, de szoros verseny volt. Ideje volt már, hogy én is győzelmet arassak.

Ezután szépen lassan mindenki beszivárgott a csapatból, majd már teljes létszámban játszottunk. Nagyon sokat nevettünk. Majd úgy döntöttünk, ideje visszamenni, mivel a falon lévő óra már 3-at jelzett. Még ettünk egy fagyit, majd visszasétáltunk a cuccunkhoz a partra.

- Leah-val találtunk egy sétányt, ami állítólag a legjobb hely a Balatonon a bulikra. - magyarázta Harry, miközben már a hotel kapuján sétáltunk be a partról.

- A Petőfi Sétány. - egészítette ki a lány.

- Remek. Akkor megvan az esti program. - nevetett Zayn.

Imádtunk bulizni egytől egyig. De hát fiatalok vagyunk. Erre van az élet, nem? Egy nagy buli az egész ilyenkor. Legalábbis nekünk. És különben is....ez egy pihenés!

- És melyik a legjobb klub azon a sétányon kis idegenvezetőink? - fordult Rebecca és Leah felé Niall.

- Nem tudom a nevét, de imádni fogjátok. - felelte Leah.

- Nem viszünk titeket rossz helyre, higgyétek el. - egészítette ki Rebecca.

Mikor már a megfelelő emeleten voltunk, amin nem mellesleg csak mi laktunk, 9-en, megálltunk a kanapéknál, és megbeszéltük a dolgokat.

- Akkor hánykor találkozzunk itt? - kérdezte Rebecca.

- Mondjuk 9? - rántottam meg a vállam.

- Olyan soká? - lepődött meg Leah.

- Miért, mikor indul itt egy buli? - kérdezte Zayn is.

- Hát ott körül, sőt még később igazán, de ez a Balaton. Van még annyi király dolog. - felelte Leah.

- Akkor mondjatok ti egy időpontot, és ahhoz igazodunk. - javasolta Liam.

- Legyen mondjuk 7. Addig még van kb. 3 óránk. Aki akar, alhat egyet, vagy hajat moshat. - mondta Rebecca.

Beleegyeztünk, majd mindenki bevonult a szobába.