III. 46. ~Balaton...bleee.*

Végighúztam az egyik kártyát a kis nyíláson, majd fölötte egy kis lámpa zöldet villogott jelezve, hogy le tudom nyomni a kilincset. Harry megtette, és kinyitotta az ajtót. Teljesen elámultam. A szemem kikerekedett. Meseszép volt a szobánk. A fekete és a narancssárga volt a domináló szín, de azért találtam barnát és fehéret is. Igazán hangulatos volt. Egy nappali részbe értünk be, majd egy apró lépcsővel jött a háló. A sarokban egy jakuzzi pihent, azután pedig a fürdőszobánk. A bőröndjeink a fal mellett hevertek. Tényleg csodás volt minden.

- Tetszik Kicsim? - tolt be Harry, és becsukta mögöttünk az ajtót.

- Viccelsz? Ez hihetetlen! - forogtam körbe, és mindent megvizsgáltam.

- Pedig hidd el, mert a miénk egy hétig. - karolta át a derekam, és megállított a forgásban.

- Köszönöm.

- Éred bármit. Csodás lesz a nyaralásunk. - nyomott egy apró csókot a számra.

Elindultunk kipakolni a szekrénybe. Pontosabban elindultam, mivel Harry pakolása katasztrófa. Ahogy hajtottam be a szekrénybe a ruhákat, szerelmem szét is túrta, mivel kereste magának és nekem a megfelelő darabokat a strandra.

- Harry, kérlek ne túrd már szét a ruhákat, amiket szépen elrendezek.

- Bocsi Kicsim, de olyan lassan pakolsz. - nevetett az ágyon ülve, miközben én a szekrény és a bőrönd között térdeltem. Tettem be az utolsó ruhadarabot a szekrénybe, majd becipzáraztam a táskák tetejét.

- Lassan? Igen? - nevettem.

Látta, hogy elindultam felé, így hátrébb csúszott az ágyon, én pedig az ölébe ültem. A combjai mellett tartottam magam a térdeimen. Látszólag tetszett, neki a felállás. A kezei a derekamon pihentek, majd az ajkai elkezdtek közeledni felém, miközben a tenyere levándorolt a fenekemre. Meg akart csókolni, és én hagytam neki. A nyelveink táncolni kezdtek, de nem hagytam neki, hogy gyorsítson a tempón, sőt lassítottam. Ilyen lassan még soha nem smároltunk. Kis idő után Harry zavartan eltávolodott. Elkezdtem nevetni.

- Te mondtad, hogy lassú vagyok.

- Jó. Oké. Visszakaptam. Most gyere ide. - rántott magához a fenekemnél fogva, és megcsókolt normálisan. Ez már mindkettőnknek nagyon tetszett.

De el kellett távolodnom.

- Harry, fel kéne tenni a bőröndöt a szekrény tetejére. - kapkodtam a levegőt. Felálltam, és a szekrénynek dőltem jelezve, hogy haladjon. Csak féloldalasan, szuper édesen elmosolyodott, és feltette a bőröndöt, de nem akárhogy. Ahogy a szekrénynek dőltem, direkt fölöttem tette fel, hogy közel kerüljön hozzám. Ahogy nyújtózkodott a bőrönddel fölöttünk, a mellkasunk összeért. Végig a szemembe nézett, és ez a szuper cuki mosolya továbbra sem hagyta el az arcát. Majd  mikor vissza ereszkedett, kapott egy puszit az arcára.

- És mit választottál ki nekem a partra?

Az ágy széléhez mentem, és beletúrtam a kis ruhakupacba, amit Harry készített oda nekem. Nálunk fordítva megy, mint a legtöbb szerelmes párnál. Nálunk Harry készíti ki nekem a ruhákat. Szereti, mikor azt veszem el, amit szeretni...mikor épp annyira vagyok szexi, amennyire ő szeret nyilvánosan látni. Persze, ha teljesen rajta múlna, akár meztelenül is mászkálhatnék mellette, de megbeszéltük, hogyha öltöztetni akar, akkor okosan. De ha neki ez tetszik, hát nem állok a boldogsága útjába. Bár néha úgy érzem magam, mint valami játék baba, amit öltöztetni szoktak. Viszont most úgy gondoltam, én is Barbie-zok kicsit...vagy inkább Harry-zek, hisz már úgyis van babájuk is. Szóval ő nekem válogatta ki, míg én neki a ruhákat.

- Remélem, tetszenek a választásaim?

- Persze. A kedvenceim. - vigyorogtam.

Harry a fehér, pántnélküli fürdőruhám készítette ki egy fehér shorttal és egy szürke rövid felsővel.

 Úgy gondoltam, itt az idő. Mikor Harry elárulta, hogy meglepetése van nekem, és elutazunk, azt is kijelentette, hogy hozzam el az össze fürdőruhám, mert strandolni fogunk egész nap. Gondoltam, én is meglepem valamivel. Most volt a tökéletes alkalom, hogy odaadjam. A táskámhoz mentem, és kihúztam belőle egy könyv méretű becsomagolt dobozt. Szépen átkötöttem egy fehér masnival a bézsszínű papírt.

- És neked tetszik a választásom? - adtam a kezébe.

- Leah, mi ez? - lepődött meg.

- Meglepetés. Nyisd ki, és megtudod.

Izgatottan levette a doboz tetejét, és kivette a szépen összehajtott tartalmát.

- Ez de tök jó. Köszönöm Kicsim. - ölelt meg.

- Örülök, hogy tetszik. Akkor ezt fel is veheted most.

- Rendben. Csak kell...- a szerényhez ment. - ...valami hozzá illő felső.

- Nem. Vedd fel magába. Hidd el a csajok szeretik látni a felsőtested...és én is. - pirultam el, és mentem hozzá.

- Tényleg így gondolod? - és az arca a vörös összes árnyalatában virított. Harry-t ritkán lehet zavarba hozni, de akkor nagyon látszik rajta. Ellenben velem, aki a legkisebb bóktól is vörösben táncol.

- Jaj, de szeretem, mikor elpirulsz. - nyomtam egy puszit a piros arcára, amitől még pirosabb lett.

- De ez nem fair.

- Mi? - pislogtam. Nem tetszik neki a gatya? Ne!

- Hogy nekem csak a felsőtestem nézi meg pár csaj, míg utánad az összes pasi megfordul, és tetőtől-talpig végigmér.

- Csak nem féltékeny valaki? J-E-A-L-O-U-S. - nevettem, és énekeltem az egyik dalom részletét.

- De, és ha tovább figurázol, sícuccba öltöztetlek. - fenyegetett.

- Te vagy a legtökéletesebb pasi, akit valaha is láttam. Nem kell féltékenykedned egy csajra. Hacsak nem akarsz melleket. - húztam közelebb magamhoz.

- Miről beszélsz? Nekem már most is olyan melleim vannak, hogy Victoria Secret melltartókat terveznek rá. - húzta ki magát büszkén. Elnevettem magam.

- Ja, bocs.

- Nem hiszed? Gyere fogd csak meg. - húzott magához, majd megfogta a csuklóm, és a kinyomott mellkasára helyezte azokat. Annyira nevettem, hogy semmit nem tudtam csinálni, csak nekidöntöttem Harry mellizmainak a homlokom. - Na de Cica, nem azt mondtam, hogy nyomd bele a fejed a melleimbe, csak fogd meg. - játszotta a dívát.

- Harry. - nevettem még mindig.

- Na jó, abbahagytam. - megfogta az arcom, és maga felé fordította. Még mindig nevettem, majd a csodás zöld szemeibe nézve elhallgattam.  - Örülök, mikor megnevettetlek, de jó, hogy megnyugodtál.

- Bocs. Öltözzünk át.

Fél óra múlva már a megbeszélt kanapékon ültünk Harry-vel.

- Na ki a lassú? - húztam még mindig az agyát, hisz mi voltunk az elsők.  

- Jól van, Kicsim, nem mondtam semmit, oké? - nevetett szerelmem.

Egyszer Zayn jelent meg az folyosón, és fürdőgatyában felénk vette az irányt.

- Will-t hol hagytad? - néztem rá zavartan. Ekkor meghallottam barátnőm zaját az ajtótól.

- Nyuszi, nem akarsz segíteni egy kicsit? Bent hagytam a...- kérte Will, de ekkor becsapódott az ajtó. - ...kártyát. - mosolygott cinikusan a lány. Bent maradta kártya, az ajtó meg zárva. Liam hozzá sietett, és elnevette magát.

- Nyugalom Baby. Nálam itt a kártya. - nevetett Zayn, és előhúzta a gatyazsebéből.

- Akkor még most tegyük bele a táskámba. Nem akarom, hogy vizes legyen. - kapta ki a kezéből, és eletette a színes csíkos strandtáskájába.

Aztán szépen lassan összegyűlt a csapat. Mindenki izgatottan várakozott a kanapékon, de azért elütöttük az időt beszélgetéssel. Majd Rebecca és Liam is megjelent, így fél 11 fele elindultunk.

Sehonnan sem voltunk elkésve, szóval nem kapkodtunk. Most pihenünk, nem rohanunk. De azért mindenki nagyon izgatott volt. Szerelmem pattant fel elsőnek, és rohant a lifthez. Megnyomta a gombot, majd várakozott. Ekkor mindenki elkezdett nevetni. Értetlen kapkodtam a fejem, majd megláttam, min nevetnek annyira. Elpirultam, és halványan én is elmosolyodtam. Szerelmem is hátra kapta a fejét.

- Mi van?

- Haver. Tudom, hogy perverz vagy, de soha nem néztem volna ki hogy ilyeneket szeretsz. - nevetett Zayn.

- Leah, én a helyedbe nem növeszteném meg annyira a körmeim. - lökött oldalba Louis.

- Miről zagyváltok itt? - értetlenkedett Harry. Én csak pirulva nevettem.

- Arról a 10 karmolásról a hátadon, Haver. - veregette vállba a hegeken Niall. Harry észbe kapott, majd kínosan elnevette magát, sőt el is pirult. Édes volt vörös rózsákkal az arcán. Tényleg volt ott 10 halvány karmolás, de tényleg nagyon halvány. Nem volt olyan feltűnő, de azért ki lehetett szúrni. Én nem akartam ezt tenni vele. Véletlen volt még a sátorban. Utána kérte, hogy gyakrabban tegyem, mert tényleg tetszett neki, de azóta nem volt rá alkalmam.

- Harry kiszívod a nyakát, Leah, te  meg karmolsz?! - nevetett Will.

- Jó van már. Le lehet szállni rólunk. - öleltem át Harry derekát, és  hátradobtam a hajam, hogy jobban látszódjon a folt. Harry ennek láttán nyomott egy puszit az arcomra, majd a fülembe suttogta:

- Köszönöm.

Nem kellett megmondani, tudtam miért. Mert végre magamtól, őszintén felvállaltam a foltom.

Ezt az egészet a lift csipogása szakította félbe, mikor jelezte, hogy mindjárt ki fog nyílni az ajtó. És pár másodperc múlva ez be is következett. Az ajtó kinyílt, mi pedig beléptünk a nagy, tükrös liftbe. Teljesen fel voltunk dobva. Aztán mikor leérünk tudtuk, hogy nekünk nem kell végigmenni a folyosón, ami a recepcióhoz vezet. A másik irányba kanyarodtunk, ami egy üvegajtóban végződött. Kiléptünk a park részbe. A nap ragyogott, és a madarak repkedtek a fák zöld lombjai között. Istenem, de szerettem a magyar nyarakat. Aztán megláttuk a medencét. Elindultunk felé. Mikor odaértünk, leesett az állunk. Egy meseszép medence tárult elénk.

- Biztos, hogy első nap leakarunk mi menni a Balatonhoz? - nevetett Zayn, és esedezve a medencére nézett.

- Az biztos, hogy ez tisztább, mint a Balaton, de az is tetszeni fog higgyétek el!  - felelte Rebecca. Mindenki hitt nekünk, így továbbmentünk a part fele. Mikor leértünk megláttuk, hogy ez nem az a rész, amit mi vártunk. Ez a Hotel saját partja a vendégek számára fenntartva. Meggyőztük a srácokat, hogy menjünk ki a valódi aranypartra, ahol zsong az élet. Kicsit ellenkeztek, hisz nyugalomban akartak lenni, de meggyőztük őket, hogy Magyarországon vagyunk, és itt nem fogják letámadni a bandát a rajongók. Elhitték, és kisétáltunk a kapun.

Az igazi magyar élet szaga megcsapta az orrom. Az emberek nevetve, gondtalan sétálgattak, vagy csak ücsörögtek a homokkal felszórt sétálóút mellett a zöld füvön. A srácokon látszott, hogy irigyek a gondtalan életükre, pedig nekik igazán nem lehet egy szavuk sem. De nem is volt soha, hisz világsztárok. Szerencsére ezt Magyarországon a parton vagy tiszteletben tartják vagy nem érdekli az embereket. Végül találtunk egy viszonylag nyugodt helyet a víz és egy röplabda pálya között.

- Menjünk be! - indult el Vicky egyből, ahogy lepakoltunk

Nem volt ellene kifogásunk, így levettük a papucsunk, és lesétáltunk a kis lépcsőkön a vízbe. Mindenki beleugrott egyből a térdig érő vízbe, csak Harry és Niall ácsorgott még mindig a legalsó lépcsőfokon. 

- Csajok, ennek biztos ilyennek kell lennie? - méregette Niall a vizet.

- Aha, miért, mi baj? - álltam meg. A többiek már beljebb gázoltak.

- Olyan koszos, és növények lógnak ki belőle. - felelte félénken Harry.

- Jaj, srácok ne csináljátok már. Mindenki belejött csak ti nem. Mit vártatok, a Hawaii-tengert? - nevettem.

- Igaz. - nevetett Niall és beleugrott a vízbe.

- Ez tök meleg. - vigyorgott, és a többiek után sietett.

- Harry, már csak te ácsorogsz kint. - mentem közelebb hozzá.

- Kicsim, szeretem az országod, de ez olyan...furcsa.

- Csak nem lettél nyuszi? Az nem zavar, ha egy koala lepisil, de nem mersz belejönni a Balatonba? - nevettem még jobban. 

- Haha. - felelte gúnyosan.

- De Harry, most komolyan. Nem fertőz annyira. Szerinted itt állnék benne? Tény, hogy nem a legtisztább tó a világon, de nem vagy te olyan puhány, hogy bármilyen fertőzést elkapj. - álltam meg közvetlen előtte.

- Ez bíztató. - nevetett.

- Tudom, hogy nem ehhez vagytok szokva, de léci most felejtsd el, hogy sztár vagy, és csak legyél velem. - mosolyogtam, és a kezem a nap elé tettem, mert már kezdte kisütni a szemem. Arra az édes féloldalas mosolyára húzta a száját, majd lelépett a lépcsőről.

- Iszapos. - jelentette ki nevetve.

- Az. Menjünk be! - fogtam meg a kézét, és elindultunk a többiek után.

- Te meddig mentél már be? - kérdezte Harry, miközben gyalogoltunk.

- Húh. Nagyon bemerészkedtünk egyszer. De még ott bent is csak derékig ért a víz. Viszont, tény, hogy nagyon cuppogós volt a talaj. Belesüllyedtünk. - nevettem.

-  Juj. Rebeccával? - kérdezte. Éppen beszédre szerettem volna nyitni a szám, mikor rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet.

- Aha. - feleltem, és a többieket bámultam a távolba.

- Sokszor jártatok le ide ketten?

- Igen, nagyon sokszor. - feleltem, és még mindig nem néztem Harry-re.

- Értem. És most az igazat Kicsim. Veled élek. Már minden hangszíned ismerem. - állt meg, és nézett a szemembe.

- Bocsi. Nem akartalak megbántani. De most nem az emlékeké a nap, hanem a szórakozásé. Menjünk, na! - húztam tovább. Jött, de közben végig méregetett, majd megszólalt.

- Péterrel, igaz?

- Haverokkal. - javítottam ki.

- Meg Péterrel.

- Hé, kicsit tempósabban gyertek már! - kiabált nekünk vissza Louis.

- Ki ér oda hamarabb! - nyomtam egy puszit az arcára, és elkezdtem futni a térdig érő vízben.

Nehéz volt, hisz igencsak emelgetni kellett a lábaim hogy gyorsan tudjak haladni. Hallottam, amint Harry csobog mögöttem, majd pillanatokon belül már magam mellett láttam, és elégedetten vigyorgott rám. Ezután hirtelen eltűnt mellőlem. Volt Harry, nincs Harry. Megtorpantam, és visszanéztem. Szerelmem a vízbe hasalt, és csöpögött a hajáról a víz. Elesett. Egy fiúcska és egy lány mérgesen felállt mellette, majd a kissrác a vízbe rúgott, így még jobban lelocsolva Harry-t. Olyan 6-7 körül lehettek, és látszott, hogy testvérek. A  göndör angyalom értetlen nézett a gyerekekre, de én is.

- A gödrünk. Tönkretetted. - fonta össze maga előtt a karjait a fiúcska.

- Jaj, sajnáljuk. Ne haragudjatok. - guggoltam le hozzájuk. Közben szerelmem ebből semmit nem értve felállt, és rendbe tette magát. Tudta, hogy felesleges megszólalnia, hisz a két kisgyerek úgysem tud angolul.  Csak én értem őket.

- Tönkretette Szerelmet. Anyának és Apának szántuk. - húzta el a száját a kislány.

- Hogy mondtad? Mi a neve? - kerekedett ki a szemem.

- Szerelem. Anya meg Apa mindig azt mondja, hogy a Szerelem a második legnagyobb kincsük, és életük egyik legszebb napja volt, mikor szerelembe estek a Balatonon. Megint megcsináljuk nekik Szerelmet, mert sokat veszekszenek. - felelte a kislány.

- Ennél szebb dolgot még nem hallottam. Sajnálom, hogy tönkretettük Szerelemet. Ne haragudjatok. A szüleitek biztos nagyon fognak örülni. A legjobb kisgyerekek vagytok a világon. Még egyszer elnézést. - mindketten kicsit elmosolyodtak. Felálltam, és Harry kezébe kulcsolva arrébb húztam. Ennél édesebb dolgot még nem hallottam. Két kisgyerek nem tudja, mit jelent szerelembe esni, és arra gondoltak, hogy a szüleik egy gödörbe estek. Azt hiszik, ha megint megcsinálják, akkor nem fognak veszekedni. Bár így lenne, de lehet sikerül nekik. Hisz ez annyira aranyos dolog.

Mikor arrébb mentünk, Harry megállított.

- Miről beszéltetek? Jól lecsapott a kissrác.

- Képzeld Szerelembe estél. - nevettem.

- Mikor megláttalak, de ezt eddig is tudtuk. Szóval? - értetlenkedett.

- Nem. A gödör neve volt Szerelem. A kisgyerekek a szüleiknek építették, mert azt mondták nekik, életük egyik legszebb napja volt, mikor szerelembe estek a Balatonon. Azt gondolták, így nem veszekszenek tovább. - magyaráztam.

- Istenem...Szeretnék az Apjuk lenni. - mosolyodott el Harry.

- Ez olyan édes. - néztem vissza a két kisgyermekre, akik ismét teljes erővel dolgoztak Szerelmen.

Tudtam, hogy Harry oda van a kisgyerekekért, és soha nem tudna haragudni rájuk. Tudtam, hogy szerelmem minden vágya egy saját kis Styles baba. Majd egyszer. Persze lehet, hogy ez nem velem fog bekövetkezni, de ha mégis...hát, nincs ellenemre. De azt gondolom, még van időnk bőven, és szerencsére ezzel párom is így van.