III. 42. ~Megijedtem.*

- Már alig várom a holnapot! - mondta Zayn, miközben raktunk egy apró tábortüzet a sátrak között, és mellette ücsörögtünk immár szinte pizsamában. Legalábbis én abban. Közbe elindult körbe egy üveg pia szokásunkhoz híven. Azt hiszem Josh hozta, de már nem vagyok benne biztos. Aztán mikor végeztünk vele, jött a következő, mivel 12 ember számára egy liter Whiskey nem nagy kunszt.

- Én is. Rohadt jó volt ma a buli. - csatlakozott Harry is.

- Üvegezzünk! - javasolta Louis, és felkapta az immár üres üveget.

- Biztos hogy ez jó ötlet? A mi üvegezéseink nem a legjobban szoktak elsülni. - jegyezte meg Rebecca.

- Miért? Nem egy üvegezés alkalmával csókoltalak meg először? - karolta át a derekát Liam.

- De, viszont akkor tört el Harry keze. A rendező igen csak kinyírna minket, ha megint lenne valami.

- Óvatosak leszünk. - erősködött Louis.

Végül belegyeztünk, és kicsit arrébb ültünk a tűz mellől, hogy  nyugodtan tudjunk körbe helyezkedni.

Mivel Louis ötlete volt, ő kezdett. Ki mást, mint engem pörgetett. Ez az én szerencsém. A felelést választottam. Átváltott édes kutyus szemekre, és úgy kérdezett.

- Haragszol rám a reggeli ügy miatt?

- Nem. - feleltem teljesen őszintén. Ezt ő is látta, így elhitte.

Én pörgettem. Will jött ki.

- Merek! - vágta rá gyorsan. Ő inkább bevállalós, mintsem nyílt típus, így várható volt a választása. Kis gondolkodás után kitaláltam. Bementem a sátrukba, és visszatértem Zayn egyik farmerével.

- Nyald meg! - tartottam elé a nadrág csípőjét.

- Ebbe mi a nehéz? - rántotta meg a vállát, és simán teljesítette. Még csak el sem pirult. Nekem ez nem ment volna. Biztos égtem volna. Ő pörgetett. A mellette ülő Zayn-re mutatott a sors keze, vagyis az üveg szája.

- Merek, ne kímélj Baby. - karolta át a lány derekát.

- Csókolj meg! - mosolygott Will.

Zayn megfogta a lány arcát, és magához húzta. Vad csókcsatába kezdtek, de szerencsére nem húzták sokáig. Aranyosak együtt, de most játszunk.

- Üveg nélkül is megtettem volna. - nyomott még egy puszit a lány arcára, majd pörgetett. Dan-re esett a választás. Ő az egyik gitáros. A fiú mert. Zayn kitalálta, hogy abba a nagy szivacsmikrofonba énekeljen el egy dalt. Dan már csak a móka kedvéért is csak annyit énekelt kétszer egymás után: "Who let the dogs out...hoo...hoo...ho".

Telt múlt az idő, és lassan mindenki sorra került. Mivel igencsak ittas állapotba kerültünk, ezért egyre perverzebb feladatok és kérdések voltak. Az agyam kezdte elborítani az alkohol, és a hirtelen mozdulatoktól egyre inkább homályosodott a látásom. De amúgy teljesen magamnál voltam. Egyszer Louis pörgetett. Harry-re esett a választása. Szerelmem úgy döntött, mer.

- Hmm...tapizd le Leah-t. - vigyorgott gonoszul Louis.

- Tessék. - felelte Harry, és megsimította az arcom.

- De nem így gondoltam Göndörke! Olyan perverz vagy, nehogy már nehezedre essen.

Ijedten Harry-re néztem. A szeme meglágyult a tekintetem láttán. Nem akartam itt, mindenki előtt.

- Ha nem teszed meg büntetést kapsz! - vigyorgott gonoszul Louis. Nem tudtam, milyen büntetésre gondolt, de látszólag Harry nem akart bűnhődni. Felhúzott állásba, és magához rántott. Egyik kezével a fenekembe markolt, míg a másikkal a mellkasom kezdte masszírozni. Bevallom, tetszett, de akkor is sokan voltak körülöttünk, ezért gyorsan eltoltam. A feladatot teljesítette. Mikor leültünk nyomott egy puszit az arcomra, én pedig a füléhez hajoltam.

- Ezt majd legközelebb kettesben. - suttogtam, mire mélyen magába szívta a levegőt, és megremegett. Elmosolyodtam, hogy ezt váltottam ki belőle. Ahogy ültünk egymás mellett a fűbe, átkarolt a derekamnál fogva, de a kezei levándoroltak a fenekemre, és még a cicagatyám alá is megpróbáltak beférkőzni. Viszont ez már nem jött össze annyira, mivel ültem, és nem tudta érinteni rendesen a fenekem. Kihúzta a kezeit a textil alól, de ugyanúgy a fenekem tetején nyugtatta tovább.

Harry Liam-et pörgette.

- Merek, csak ne kelljen úsznom. Ma már volt benne részem bővel.

- Rendben....Hmm.... - gondolkozott sokat Harry. - Kérek egy csókot a fenekemre!

- Ne-hem!  Tiédre soha! - tiltakozott hevesen Liam.

- Akkor Rebeccáéra! - húzta el a száját szerelmem.

Liam felhúzta a lányt, majd háttal fordította magának. Rebecca arcán a vörös összes árnyalata megjelent. Lehunyta a szemét, hogy ne lássa a mi tekintetünk. Liam letérdelt mögötte, és apró csókokkal nyomott a feneke bal és jobb oldalára. Barátnőm szája apró mosolyra húzódott, majd kinyitotta a szemét, megfordult, és nyomott egy puszit barátja arcára. Édesek voltak. Nem mondhatnám égőnek, inkább romantikusnak és figyelmesnek.

Liam engem pörgetett. Már nem is tudom, hányszor szívtam az este alatt, és ismét egy lehetőség a teljes égésre. De Liam csak édesen és huncutul elmosolyodott, majd megkérdezte:

- Felelsz vagy mersz?

Kis tanakodás után rávágtam:

- Merek.

Sokak szeme  kikerekedett, ugyanis ma még végig csak feleltem. Amik rosszul sültek el, abban általában én mindig csak segéd vagy áldozat voltam.

- Remek. - bement Liam a zenészek sátrába és kihozott egy gitárt. - Mutasd meg nekünk az egyik dalod. - nyomta a kezembe. Mintha egy villámcsapára kijózanodtam volna.

- Nem. - jelentettem ki határozottan. Mindenki csendbe figyelt.

- Büntetés jár! - emlékeztetett.

- Liam, én nem azért írtam őket, hogy előadjam. Csak a saját magam kifejezésére. Ezek a régi és mostani érzéseim, amiket nem olyan egyszerű előadni bárkinek is.

- Büntetés! - mondta ismét.

- Mi az a híres büntetés, amit annyira emlegettek?

- Jobb ha nem tudod. - mondta gonoszul Zayn.

- Kicsim, azt jelenti, hogy be kell menned az erdőbe egyedül, és csak fél óra után jöhetsz ki. Ja, és az éjszakát is egyedül töltöd a sátorba. - karolt át Harry védelmezőn. Nagyot nyeltem a gondolattól, és kirázott a hideg.

- Szóval? Énekelsz? - tartotta felém ismét a gitárt. Csak bámultam. Nem vettem el.

- Ugyan már Leah. Nekünk is írtál már dalt, és Debby-vel is énekeltél a színpadon. - bíztatott Louis.

- Az más. Azok a dalok nem rólam szóltak. Egyik sem. Még a Debby-é sem. 

- Pedig vagy ez, vagy az erdő. - mondta Niall.

Óvatosan elvettem a gitárt. Lefogtam az ujjaimmal az első akkordot, és megpendítettem. A hangja az agyamba hatolt. Ijedten felkaptam a fejem a többiekre. Mindenki engem bámult. Azt várták, hogy mondjam el a legmélyebb érzéseimet. De én erre képtelen voltam. A kezem leesett az ölembe a rózsaszín pengetővel együtt, ami mellesleg Niall-é volt.

- Kicsim kérlek. Nem akarom, hogy az erdőbe menj. Nekem már elénekelted őket. Most is ugyanennyi lesz. Csak a barátaid vannak itt. - bíztatott Harry.

- Az a rohadt hangfelvétel. Senki nem tudta volna meg. Nem éneklem el. Nem tudom elénekelni. Nem megy. Sajnálom. - tettem le magam mellé a gitárt, és elindultam az erdő fele. - Kiáltsatok, ha letelt a fél óra. - fordultam vissza.

Mindenki sajnálkozva nézett rám. Harry hozzám futott, és megfogta a karom.

- Nem kell bemenned Kicsim. Ez csak egy riasztás, hogy feleljünk, vagy tejesítsük a feladatokat. Nem kell megtenned, ha nem akarod. - nézett komolyan a szemembe.

- Elfogadom, Harry, és nem szegem meg a szabályt. Nem leszek ijedős fruska. Sajnálom, hogy egyedül kell aludnod az este. - nyomtam egy puszit a szájára. Szétnyitotta az ajkait, de én nem. Most nem akartam. Már féltem az elkövetkező éjszakától. A szívem zakatolt, és a levegőt is kezdtem kapkodni, de gyorsan megnyugtattam magam, hogy Harry ne vegye észre. Viszont nem volt ekkora szerencsém.

- Kész. Ennyi. Nem hagyom, hogy bemenj az erdőbe. - húzott magához védelmezőn. A többiekre néztem. Le akartam fosztani magamról a karjait, de nem engedte.

- Én sem akarom, hogy bemenj. - jött hozzám Rebecca.

- Ha nem akarod elénekelni, nem baj. Majd kitalálunk más feladatot. - mondta Louis is. Majd szépen lassan mindenki mellém állt. Ekkor Harry elkezdett énekelni.

- I don't wanna be na-naggin', Don't wanna be drag-dragging you down, Don't wanna be push- pushin', Look what i'm doing now. - énekelte végig a Jealous refrénjét.

Eltávolodtam, hogy a szemébe nézhessek. Zavart voltam, ő viszont ragyogó mosolyt villantott rám.

- Minden egyes pillanatban, mikor lehetőségem van, azt a két számot hallatom. Megérdemlik, hogy hallják.

Nagyot sóhajtottam, és lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, és a többiek felé néztem, mindenki csillogó szemekkel figyelt. Visszamentem a sátorhoz. Felkaptam Niall gitárját, és leültem a földre törökülésbe. Mindig így volt kényelmes gitározni. A kezembe vettem a rózsaszín pengetőjét, és hozzákezdtem a Jealous-hoz. Mindenki körém telepedett, és hallgattak. Nagyon halk voltam. Harry mutogatott felfele, hogy hangosabba, de nem ment. Tudtam fejből a számot, és a magas hangok soha nem okoztak gondod, most mégsem ment. Elcsuklott a hangom, és suttogásba ment át. Kicsordult egy könnycseppem, de ezt szerencsére senki nem látta. Nem hiszem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Könyörgöm, a legjobb barátaim vannak itt mellettem. Ez igazán nem okozhatna gondot. Végül kipréseltem egy magas hangot a torkomon, aminek a vége elég hamis lett, és abbahagytam, mintha itt lenne vége a számnak. Szerencsére senki nem tudta, hogy nem így van, csak Harry. Szerelmem szomorúan és sajnálkozva nézett rám. A többiek csak bíztattak, hogy remek volt, meg csodás ez a dal, de én tudtam, a valójában nem ilyennek kéne lennie.

- Gyere Kicsim! Bocsi srácok. - húzott fel Harry, és a kezemnél fogva elkezdett húzni.

Elsiettünk ahhoz a nagysátorhoz, ahol majd holnap fogják felvenni az ébredezős részt. Harry berángatott, majd elhúzta a cipzárt.

- Miért  jöttünk ide? - néztem rá értetlenül.

- Mert kettesben akarok beszélgetni veled. - jelentette ki.

Lehuppantam a kanapéra a sátorban, és vártam a mondandóját.

- Mit érzel most? Őszintén! - ült le mellém finoman.

- Azt, hogy egy kész csődtömeg vagyok. Most jól beégtem. Mindenki csalódott bennem. Nem is tudom, mit gondoltam. Hisz nekem nincs hangom. Még csak dalszövegeket se tudok írni, csak az érzéseimet, amikhez rajzolok pár idióta pöttyöt.

- Nem vagy csődtömeg, és senki nem csalódott benned. Tudjuk, hogy milyen nehéz olyan dalt énekelni, ami rólad szól, és teljesen azonosulsz vele. És azt hogy nincs hangod, és nem jók a dalok meg ne halljam még egyszer. Tudod, hány ember örülne, ha neki ennyi lenne egy ilyen dal megírása? Igen, köztük én is.

- Harry te vagy a legcsodálatosabb énekes és szövegíró, akit valaha is láttam. Nem vágysz te arra, ahogy én írok. Hidd el. Én csak...nem is tudom, mit hittem. - bújtam hozzá, átölelt, és magához szorított. A kezével az arcomat kezdte el cirógatni. Egyszer kicsordult egy könnycseppem. Nem tudom, hova esett, de feltételezem az ujjára, mivel megtorpant, és maga felé fordított.

- Te sírsz? - kérdezte a sötétségbe. Hevesen megráztam a fejem, ám ekkor még jópár könnycsepp kicsordult. - Te sírsz. - jelentette ki immár.

Az arcomhoz hajolt, és minden egyes könnycseppem végét lecsókolta, így megállítva őket a végtelenbe zuhanásban. A forró ajkai érintették az én jéghidegnek érzett bőrömet. Már nem volt több könnycsepp, ő mégis folytatta. Rátért a nyakamra.

- Harry, ott végképp nincs könny. - mosolyodtam el.

- Nem baj. - lehelte  nyakamba két csók közt.

Folytatta, mire én hátrahajtottam a fejem, és élveztem a bizsergést, amit mindig kelt benne ezzel.

- Jobban... - puszi a szegcsontomra. - ....vagy... - puszi a nyakam alján lévő gödröcskébe -...már?

 Kérdezte lassan, és ismét a nyakam kényeztette.

- Határozottan. - suttogtam, mivel hang már nem jött ki a torkomon. Ebben a írás is közre játszott kicsit, de én jobban gyanakszom arra a remegésre, amit Harry váltott ki belőlem.

Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd lehelt még egy csókot a nyakamra, és abbahagyta. Az ajka ugyanúgy ott volt, semerre sem mozdult arról a szent helyről. Kis hatásszünet és érdekes érzés után lesett, hogy mit is csinál.

- Harry, ne! - kaptam a fejéhez, és próbáltam eltolni, de nem hagyta. A kezei a derekamon szorultak, és nem engedtek. - Nem lehet! A média! - kaptam a hátához, de még most sem reagált rám, pedig biztos voltam benne, hogy tisztán hall.

Még közelebb húzott magához, és erőteljesebben kezdte el szívni a nyakam, hogy még jobban meglátszódjon. De én ezt nem akartam. Vagyis nem lett volna ellenemre, ha nem Harry Styles barátnője lennék, és rettegnék a fotósoktól. Ha meglátják azt a foltot a nyakamon... gondolni sem merek erre. El kell tolnom valahogy Harry-t. Magam sem tudom, miért a hátába karmoltam, hogy elengedjen. Felszisszent, így elhagyta a nyakam. Ijedten a bizonyosan már liluló bőrfelületemhez kaptam. Nem volt zsebem, így a telefonom sem volt nálam. A farmerzsebébe nyúltam, és kihúztam az övet. Gyorsan csináltam egy képet a nyakamról vakuval, majd megnéztem. Hatalmas lila folt éktelenkedett ott. De tényleg nagyon nagy. Minimum három centi átmérőjű lehetett.

- Harry! Ezt meg hogy tehetted? És a média? Én nem akarom, hogy fent legyek ezzel a folttal a neten. - néztem ár ijedten.

- Ne aggódj, majd eltakarod sállal vagy garbóval. - rántotta meg a vállát.

- Nyáron?! - kérdeztem cinikusan. Elnevette magát és egészen közel jött hozzám.

- Valld be, hogy azért élvezted. - vizslatott, de nem mondtam semmit. - És nekem is tetszett az a karmolás. Hogyan jutott eszedbe? - simult hozzám.

- Megijedtem.

- Gyakrabban meg foglak ijeszteni. - vigyorgott gonoszul.