III. 47. ~Le ne törjön a körmötök!*

Visszasiettünk a többiekhez, akik még mindig a vízben görnyedtek a nevetéstől Harry esése láttán.

- Haver....látnod kellett volna magad...futsz, aztán egyszer....egyszer már a vízben... - Zayn annyira nevetett, hogy egy értelmes mondatot sem tudott kinyögni.

De be kell valljam, tényleg vicces volt. Mikor végre mindenki kinevette magát, elkezdtünk hülyülni, amiből hatalmas locsolkodás lett. Kitudja mennyi idő telhetett el, és kifáradva elindultunk a partra. Ledőltünk a törölközőinkre az árnyékba. Elnéztük, ahogy röpiznek mellettünk. Be kell valljam, nagyon is jó pasik voltak, de azért lányok is játszottak. Itt ült mellettem szerelmem, de azért én sem vagyok vak. Észreveszem a jó pasikat. Különben is, ahogy elnéztem, Harry is megbámult egy-két csajt, ahogy játszott.

- Mi nem akarunk röpizni? - kérdezte egyszer Rebecca.

- Nincs labdánk. - húzta el a száját Vicky.

- De vehetünk egyet. - felelte Niall.

- Ott a bolt! - mutatott a távolba Harry. Kicsit messze volt.

- Majd mi elmegyünk. - állt fel Will. Ennek láttán Zayn nagy sóhajjal feltápászkodott.

- Hagyd, majd mi megyünk. Én úgyis jobban el tudok igazodni Magyarországon. - feleltem.

- Mindjárt jövünk. - állt fel Harry, és engem is felhúzott.

Elindultunk a kis homokos úton.

- Ez nagyon messze van. - jelentettem ki.

- Nem baj. Nekem most jól esik a séta. Ha már Szerelembe estem. - nevetett Harry.

- Jaj, az olyan édes volt. - kis szünet következett, majd megszólalt.

- Tudod, itt olyan jó. Annyira...egyszerű minden. Senki nem akar tőlünk semmit, és tényleg átlag emberek vagyunk. Már olyan régen szeretnék egy ilyen hetet vagy legalább csak egy napot. - mosolygott szerelmem.

- Az a fura, hogy én is. Szeretem a boltot, de néha már sok belőle. De most megkaptuk. Köszönöm, hogy ide hoztál. - nyomtam egy puszit az arcára.

Ekkor észrevettem valamit. - Harry! - löktem jobbra a fejemmel. Odanézett.

- Cool. Nem is kell elmenni olyan messzire. - felelte szerelmem.

Tőlünk balra ugyanis a Balaton volt, míg jobbra egy sétálóutca nyílt tele boltokkal és fagyizókkal.

Bementünk a legszélső üzletbe, és a labdák fele vettük az irányt. Harry kis vacillálás után levett a polcról egy színes röplabdát.

- Ez jó lesz Kicsim?

- Nekem tetszik. Jó a színe. - vigyorogtam.

- Rendben. Kell még valami szerinted?

- Nem hiszem. Fölösleges lenne. - rántottam meg a vállam, és elindultunk a pult felé.

A férfi, aki bent állt, gondolom hallotta a beszélgetésünk, mivel angolul szólalt meg.

- Jó napot. Ennyi lesz? - kérdezte, mikor letette elé szerelmem a labdát.

- Igen. - felelte Harry.

- Remek. 9100 lesz. - mondta rezzenéstelen arccal a csávó. Harry már vette volna elő a zsebéből a pénzt. Hozzáteszem, nem tudom, hogyan volt képes beletenni a vizes gatyájának a zsebébe a pénztárcáját, de mindegy is. A szemem kikerekedett. Ez nem a legújabb KAPPA, hanem egy kínai darab.

- Mennyi? Egy röplabda? - kérdeztem immár magyarul. A férfi összerezzent a magyar beszédem hallatán, majd hirtelen a labdához kapott. 

- Jaj, elnézést. Elnéztem az árat. 910 Ft. - vigyorgott kínosan.

- Csak egy 0. - feleltem cinikusan, és a kezébe nyomtam a pénzt, mivel nálam is volt tárca. Nem akartam, hogy Harry fizessen. A végén még rosszul ad, amit ez a férfi nem biztos, hogy szóvá tenne. Hogy képesek átverni a turistákat?! Hihetetlen.

- Mi volt ez Leah? - kérdezte Harry, mikor elindultunk ki a labdával.

- Semmi csak éppen le akartak nyúlni minket. A csávó nem tudta, hogy én tudok magyarul, mivel nem mutattam, és át akart verni. Te meg rá sem jöttél volna, amennyire adakozó vagy. Hihetetlen, milyen emberek vannak. - csóváltam a fejem.

 - Annyira utálom, hogy nem értek szinte egy szót sem.

- De azért vagyok itt én veled. - jöttünk ki, de megállított a bolt előtt, a napszemüvegek mellett.

- Szerintem nem ez az elsődleges ok.

- Igen? Akkor mi? - kérdeztem gonoszul.

- Azt majd később megbeszéljük kevesebb ember előtt. - nyomott egy puszit a számra.

Elmosolyodtam, majd elindultunk vissza.

- Éééés...megjött a labda. - nevetett Louis, mikor leültünk hozzájuk a törölközőkre.

- Kezdhetjük a játékot? Szabad a pálya. - kérdezte Will.

- Persze. - pattant fel mindenki.

- Rendben. Akkor szerintem vegyesen legyünk, hogy egyenlő legyen az erősség. - mondta Liam.

- Állj! Ezt úgy érted, hogy magunktól nem tudnánk legyőzni titeket? - kérdeztem, és minden lány mellém állt. Szó szerint. Átjöttek mellém, és kérdőn méregettük a srácokat.

- Nem úgy értve, de ti csak lányok vagytok, ráadásul eggyel kevesebben is. Mi meg 5 erős srác vagyunk. - felelte Zayn.

- Nem száltatok el egy kicsit nagyon az erőnlétetektől világsztárocskáim?! - húzta fel a szemöldökét Vicky.

- Azt gondoljátok, hogy le tudtok minket győzni eggyel kevesebben is? - állt előrébb Niall.

- Simán. - mentem én is közelebb.

- Igen? - állt elém Harry.

- Igen. - feleltem határozottan.

- Lássuk. - nézett a szemembe.

Válaszként hátat fordítottam neki, de olyan nagy lendülettel, hogy a hajam az arcába csapódott. A csajok nevettek, és én is elégedetten hátrapillantottam szerelmemre. A válasz csak egy gonoszan küldött puszi volt Harry részéről.

Mielőtt beálltunk a pályára összeálltunk a csajokkal egy körbe, hogy megbeszéljük a dolgokat. A srácok csak hmm-ögtek.

- Tisztában vagytok vele, mire vállalkoztunk? - kérdezte Rebecca.

- Persze, de nyerni fogunk. - feleltem határozottan.

- És elárulnád hogyan? Eggyel kevesebben vagyunk ráadásul lányok. - kérte a mindig vidám Vicky. 

- De nekünk van valamink, ami nekik nincs. - vigyorgott gonoszul Will. Én csak bólintottam. Tudtam, mire gondol.

- És mi lenne az? - bizonytalankodott Rebecca.

- Az, hogy nők vagyunk, és megőrülnek értünk. Tulajdonképpen csak Niall ellen kell majd játszanunk. - vigyorgott gonoszul, a barna banditacsaj, akinek el sem tudom mondani, milyen jól állt a felkötött haj.

- Szerintem ez most nem fog működni. - húzta el a száját Rebecca.

- Dehogynem. Ne legyél már ilyen pesszimista. - feleltem.

Lerendeztünk még pár dolgot gyorsan, majd beálltunk a megbeszélt rendbe. Will és én álltunk elől, Rebecca és Vicky pedig hátul.

- Kezdhetjük lányok? - kérdezte Liam. Bólintottunk.

- Csak nehogy letörjön a körmötök! - jegyezte meg Harry, aki velem szembe állt. Náluk Harry és Louis helyezkedett előre, míg Zayn és Niall hátulra, Liam pedig valahova középre igyekezett beállni.

- Legalább nem lesz több karmolás a hátadon. - feleltem csak neki.

- Akkor inkább óvatos leszek, hogy le ne törjön. - vágta rá egyből. Tudtam, hogy szerette mikor megkarmoltam. Gonoszul elvigyorodtam.

- A lányok kezdjék. - nyújtotta át a labdát a háló alatt Zayn.

- Nehogy már ennyire finomak legyetek. Kezdjetek! - felelte Will komolyan.

- Te akartad Baby. - vigyorgott gonoszul a srác, majd hátra ment, és bedobta a labdát.

Óvatosan szervált, hogy biztosan vissza tudjuk ütni. Hozzám repült, és olyan jól sikerült eltalálni, hogy Liam felé halad. A srác visszaütötte. Will felugrott, és teljes erejéből lecsapta a labdát, ami Louis előtt landolt. A fiúnak ideje sem volt megmozdulni. Vicces volt.

- Háh. - nevetett Will, majd lepacsizott velünk. A srácok elképedve néztek.

- Akkor mi sem fogunk finomkodni. - vette fel a labdát Louis és nyújtotta át a háló alatt.

Rebecca szervált, és éppen olyan jó helyre sikerült ütnie, hogy Harry-nek vetődnie kellett, így elég idiótán érkezett a labda Niall-nek, aki nem tudta átütni, csak a hálóba. Még egy pont nekünk. És ez így ment szépen sorba. A srácok úgy tűnik, nem gondolták komolyan, hogy nem fognak finomkodni, mivel ugyanúgy sorra zsebeltük be a pontokat. De egyszer belehúztak, és megfordították az állást.

Rebecca szemszögéből:

Mikor már 8-5 volt az állás sajnos nem a mi javunkra. Egyszer olyan jól sikerült leütnöm a labdát, hogy lepattant Zayn kezéről, és a bokorba gurult, ami mögött az út jön. Így a labda kigurult valahova az árokba. Kis szünet és nevetés után elindultam, hisz úgyis miénk lesz a pont. Épp hogy a bokorhoz értem, egy fej jelent meg velem szembe a túloldalon.

- Tiéd a labda? - kérdezte a pasi. Hihetetlenül édes volt, és nagyon jól nézett ki. Átcsúszott a sövény ágai között, és közben jól végigmért. - Tessék.

- Köszönöm. - vettem el a labdát.

- Hálából nincs kedved megadni a számod? - vigyorgott gonoszul. Meglepetésemben azt sem tudtam, mit feleljek, majd kinyögtem:

- Bocsi, de ott a barátom. - mutattam hátra Liam-re. A srác végigmérte, de ahogy elnéztem szerelemem is észrevette, hogy rá mutattam, így ő is megvizsgálta a pasit előttem.

- Persze. Gondolhattam volna, hogy egy ilyen szép lánynak van barátja. Azért örülök, hogy erre jártam. Szia... - várt egy kicsit, mivel nem tudta a nevem.

- Rebecca. - feleltem.

- Szia Rebecca. - mosolygott édesen, majd visszabújt a bokor között, és engem figyelve elsétált. Zavartan visszamosolyogtam, majd visszamentem a többiekhez. Szerencsére elég messze voltam, hogy ebből semmit ne halljanak.

- Mi volt Rebecca? - kérdezte Zayn.

- Semmi. Megtalálta a labdát, és visszaadta. - füllentettem.

- Rendben. Folytassuk. Már érzem a győzelmet. - nevetett Niall.

És folytattuk. Aztán a végén persze, hogy nem mi nyertünk. A srácok arattak győzelmet három pont előnnyel, szóval azért szoros meccs volt. Annyira megörültek, hogy mindenki ráugrott Niall-re. Nem tudom, miért pont rá, de mi jót nevettünk. Aztán összeszedték magukat, és felénk fordultak.

- A pasiknak meg kell adni a nyerés örömét. - rántotta meg a vállát Vicky.

- Így van. Elhoztatok minket ide, nem mertünk elverni titeket hátha hazaküldötök. - csatlakozott Will is.

A srácok ezen csak nevettek, majd átbújtak a háló alatt, és mindenki a szerelméhez lépett. Természetesen hozzám Liam jött.

- Ügyesek voltatok. Nem kellett volna alábecsülni, csak mert lány vagy. - karolta át a derekam.

- Mégsem nyertünk. - egyáltalán nem sértődötten feleltem, de szerintem ő mégis azt vette le.

- Nagyon haragszol? - méregetett.

- Dehogyis. Nincs okom rá. Jogosan és szépen nyertetek. - sétáltunk a törülközők fele.

- Szerintem is. - felelte Liam helyett Harry.

- Nem hozzád beszéltem Göndörke. - nevettem el magam.

- Nem akarunk inni? Szomjas vagyok. - kérdezte Zayn.

- Nekem meg jöhetne egy fagyi. - vigyorgott Leah.

- Rám is rám férne már valami kaja. - ki más mondta ezt, mint Niall.

Nevetve felállunk.

- De hova kéne menni? - nézett szét Liam.

- Mi láttunk egy sétálóutcát innen nem messze. - felelte Leah.

- Remek. Menjünk. - türelmetlenkedett Niall.

Mi, lányok felkaptuk a gatyánkat, hogy ne egy száll fürdőruhában menjünk, majd elindultunk.

Tényleg kevés séta után megérkeztünk ahhoz az utcához, amit Leah-ék mondtak. Itt szétváltak útjaink, és mindenki másfele ment. Niall egyből letámadta a gyros-ost, Leah és Harry az Ice'n'go-hoz ment, Vicky és Louis a napszemüvegekkel baromkodtak, Will és Zayn egy játéktermet látogatott meg, míg én is Liam jégkását vettünk. A hölgy elmondta nekem, hogy milyen ízek vannak, én pedig lefordítottam szerelmemnek. Végül mindketten a kivi-eper párosítás mellett döntöttünk.

Elégedetten leültünk a kétszínű jégkásánkkal egy viszonylag eldugott asztalhoz. Letettem a táskát a Liam melletti székre.

- Ideadnád a telefonom? - kérdezte egyszer Liam.

- Nyugodtan vedd ki. - feleltem, hisz hozzá közelebb volt a táskám.

- Nem. Én nem fogok turkálni a táskádban. - vigyorgott és elém rakta.

- Miért? - értetlenkedtem.

- Mert ez egy női táska. Tiszteletben tartom.

- Édes vagy, de tudod, hogy nincs benne semmi olyan, amit nem láthatnál. - mosolyogtam, majd kivettem a telefonját, és a kezébe nyomtam.

- Kösz Reb. - vigyorgott. - Akkor most jöhetsz egy képre.

- Mi? Liam, nem. Lefotózlak téged, de nem leszek benne. - nevettem kínosan.

- Csipkerózsika miért? Gyönyörű vagy. - győzködött.

- Nem. A hajam is tiszta víz, meg minden.

- Ez nem fordítva szokott lenni? A lány akar képet csinálni, és a pasi ellenkezik? - vágott tipikus Liam féle gondolkozó fejet.

- De. - nevettem el magam.

- Akkor most én ajánlottam fel, szóval gyere ide.

- Legyen. - mosolyogtam, és átültem mellé.

Hihetetlenül idióta képek születtek. Az egyiken Liam ad nekem puszit,  és én vágok hülye a fejet, utána ugyanez fordítva, aztán isszuk a jégkásánk, aztán pedig én felfújom az arcom, szerelmem pedig kinyújtja a nyelvét. Megnéztük a képeket, majd nevetve lenyugtáztuk, hogy nem vagyunk normálisak. Ezután Liam elkezdte összeszerkeszteni őket.

- Mi csinálsz?

- Felteszem őket, de inkább együtt mind a négyet, mint egyesével. - felelte, és tovább ügyködött a képek tökéletességén.

- És akkor a sok millió ember látni fog? - pislogtam gyakran.

- Igen. - nézett rám egy pillanatra, majd tovább bújta a telefonját. Pár pillanat múlva lesett neki, hogy ezt miért is kérdeztem. - Nem akarod Csipkerózsika? - és olyan szép kutyus szemekkel nézett, hogy nem tudtam neki mit felelni, csak elmosolyodtam. Nem az volt ellenemre, hogy az egész világ látja, hanem az, hogy megint kapni fogom az utálkozó üzeneteket. De nem baj. Ezekkel mindig is egyedül birkóztam meg. Ne mondtam el soha Liam-nek, hisz akkor a kezébe akarja venni a dolgokat, és engem csak még jobban lenéznek az emberek. Azt hinnék, csak egy ijedős fruska vagyok, aki nem bír egyedül elintézni semmit.

- És...fent van. - vigyorgott.

Sóhajtottam egyet. Hálából kaptam egy puszit a számra. Nem volt hosszú, mivel egyikünk sem szeret nyilvános helyen, ennyi ember előtt smárolni....vagyis inkább a lehetséges fotósok előtt.