III. 51. ~Első este.*

Leah szemszögéből:

Az ágyhoz léptem, átkaroltam hátulról Harry-t. Hallottam amint kifújja a levegőt, és elmosolyodik. Felém fordult, majd átkarolta a derekam. Én is a csípőjén nyugtattam a kezem, hisz nem voltam elég nagy ahhoz, hogy át tudjam ölelni, mint ő engem. Túl izmos volt ahhoz, de ez engem egyáltalán nem zavart.

- Milyen volt a zuhany? - mért végig törülközőben.

- Remek.

A testem fel volt hevülve a melegtől, és nem volt rajtam más csak a törülköző. Még nem vettem fel fehérneműt sem, hisz nem tudom még, mibe megyek este. Hajat is mostam, de most figyeltem, hogy semmit ne énekeljek. Átkukucskáltam a válla alatt, hogy megnézzem, min gondolkozott annyira. Két ruhám pihent az ágyon. Ahogy mindig, most is ő választotta ki a megfelelő darabot, amit fel fogok venni.

- Nem tudok dönteni. Mindkettőben nagyon jól néznél ki. - fordult vissza, és gondolkozott tovább a mellkasán összefont karokkal.

- Majd én eldöntöm helyetted.

A szekrényhez mentem, és kivettem belőle a kedvenc fehér ruhám, amin egy fekete szalag díszllett a derekamnál.

- És mi lesz ezekkel? - mutatott tenyérrel felfelé az ágyon lévő két ruhára.

- Ez a kedvencem. - rántottam meg a vállam.

- Kicsim ezek még egyszer sem voltak rajtad. Nem tetszenek a választásaim? Miért nem mondtad még a boltban? - jött közelebb hozzám.

Igaza volt. Ezeket ő választotta nekem, mikor elmentünk vásárolni. Nem volt velük semmi gondom, és tetszettek is nagyon, de valahogy túl merésznek éreztem őket. De Harry-nek ezt soha nem mondtam, hisz mindig annyira élvezte, mikor elismerem a választását.

- Szeretem őket... - kezdetem el tiltakozni.

- De? - vágott közbe.

- Szerintem kicsit túl sok mindent mutatnak. - ismertem be.

- Kicsim, ezt miért nem mondtad a boltba? Nem akartam rád erőltetni az akaratom.

- Nem tetted. Szerettem látni, ahogy örülsz, mikor azt mondtam: imádom. - mosolyogtam.

- De sajnos ez csak hazugság volt. - húzta el a száját.

- Nem. Ez az igazság volt. Imádom ezeket a ruhákat. Imádom, mert a te ízlésed van benne. Imádom, mert te választottad. És imádom, mert jól néznek ki. De nem akarok olyan lenni, mint egy hosztesz lány, akinek az a célja, hogy a lehető legtöbb pasit meghódítsa. Aki fontos volt, azt már megszereztem. - vigyorogtam oldalra döntött fejjel.

- Meggyőztél. De azért majd nekem felveszed őket? Szívdöglesztő vagy bennük. - húzta arra az édes féloldalas mosolyára a száját. Kivillantak a gödröcskéi, amikbe minden egyes alkalommal jobban beleszerettem. Válaszként elnevettem magam. Az ágyhoz mentem, és szépen felpakoltam a két ruhát. A helyükre a fehér kedvencem került.

***

Hajszál pontosan 7-kor mindenki a kanapénál gyülekezett. Mindenki hozta a saját stílusát öltözködés szempontjából. 

- Menjünk! - lépett a lifthez Zayn és megnyomta a lefelé gombot.

Izgatottan szálltunk be, majd mikor leértünk, jobbnak láttuk a főbejáraton kimenni, hisz arról közelebb van a Petőfi Sétány. Elindultunk a járdán jobbra. A nap alacsonyan volt az égen, mindjárt lemegy. Már csak az utolsó sugarak világítottak. Az emberek sétálgattak, nevettek, beszélgettek az utcán. Igazi balatoni élet volt. Aztán megérkeztünk a nagy "Petőfi Sétány" kapuhoz. Ez jelezte, hogy tovább nem autóút van. Vidáman átsétáltunk alatta. Tudtuk, hogy ilyenkor még nincs nagy buli, így leültünk egy asztalhoz az egyik teraszon. Iszogattunk, és beszélgettünk.

- Srácok, milyen jó helyre hoztatok minket. - nézett szét Vicky.

- Igen. Nekem is tetszik itt minden. Csak talán az zavar, hogy a nyelvet nem értem. - nevetett Liam.

- De azért vagyunk itt mi. - vigyorgott Rebecca.

- Íme Magyarország! A legjobb hely a világon. - nevettem, és tártam ki  karom.

- London után. - javított ki Zayn. Felhúzott szemöldökkel méregettem a srácot. Ő csak gonoszul vigyorgott, majd elnevettem magam.

- Nekem azért van egy kis gondom a hotellel. - mondta óvatosan Louis. Mindenki lepetten ránézett. Még Vicky is. - Lehetne kicsit nagyobb is a kád. - viccelődött. Vicky egyből elnevette magát.

- Haver vagy neked van nagy segged, vagy nem arra tervezték, amire használod. - szót be Harry. Mindenki elkezdett nevetni kivétel nélkül.

- Nem, most vicc nélkül. Imádom ezt az országot. Gyakrabban leléphetnénk ide pihenni. - ivott egy kortyot a söréből Louis.

Még sokat beszélgettünk és iszogattunk az este, majd mikor már jóval több lett a bulizó az utcán, mint a nézelődő, mi is átmentünk a régi kedvenc klubunkba. Régen mindig ide jártunk, ha a Balatonra jöttünk bulizni. A belépésnél kaptunk egy karszalagot, ami inkább mondható egy kisebb fajta karkötőnek. A tetején volt egy apró, kör alakú mágnes fölötte pedig egy kicsi kijelző. Ez arra szolgált, hogy nem kellett a pénzzel vacakolni, hanem ha hozzáérintjük a pultnál egy másig mágneshez, akkor leolvassa, és majd csak a kimenetelnél kellett fizetni. Praktikus. Mikor legutoljára voltam itt, ilyen még nem volt. Ellenben Londonban szinte minden klub ilyen volt, ahova Harry-vel jártunk.

A hely teljesen megváltozott, de jó irányba. Középen egy medence volt, ami tetején üveglap pihent, így nem fenyegetett minket az a veszély, hogy beleesünk. A víz mindenféle színben játszott, és igazán jó hangulatot adott a táncparkettnek. Hisz ezen lehetett táncolni. Egy-egy pult volt jobb és bal oldalt is. Közte kanapék és asztalok pihentek. Egy lépcső vezetett fel. Ez régen is ilyen volt, de most kiegészítették egy nagyobb táblával. Az állt rajta: "Nyugalom/Bed". Egyből rendeltünk magunknak italt.

- A legjobb nyaralásra! - emelte fel a poharát Liam.

Mindenki felnyújtotta a poharakat, amik a levegőben összeértek, és koccantak egyet, de ezt a zenétől alig lehetett hallani.   

Táncoltunk, baromkodtunk, nevettünk és iszogattunk....iszogattunk? Inkább piáltunk. Már kezdte mindannyiunk homályosan látni a világot a gyors mozdulatoknál. Aztán Zayn beállított még egy körrel. Természetesen lehúztuk, majd mentünk táncolni. De éreztem itt nincs minden rendben. Ahogy Harry forgatott, meg táncoltatott, elfogott egy érdekes érzés. Az az érzés, amit én annyira utáltam. Hányingerem volt.

- Harry, leülök. - kiabáltam a zenébe, majd elindultam a legközelebb lévő kanapéhoz. Lehuppantam rá, és hátradöntöttem a fejem. Nem érdekelt, hogy a másik végén ismeretlenek ülnek. Per pillanat az egész világ jelentéktelen volt csak arra koncentráltam, hogy ne hányjam el magam. Miért bírom én ilyen rosszul a piát?!  Vagy hányingerem van tőle, vagy elfelejtek mindent másnap. Egyszer egy apró csókot éreztem a nyakamon, amitől kinyitottam a szemem, és előrehajtottam a fejem. Harry vigyorgott mellettem.

- Rosszul vagy Kicsim? - aprót bólintottam. - Menjünk vissza a hotelbe. Már amúgy is ideje lenne.

- Ne. Nem kell. Jól vagyok. - tiltakoztam gyorsan. Tudtam, hogy nekem tényleg ezt kéne tennem, de nem akartam, hogy Harry estéjét is elrontsam.

- De nem vagy jól Leah. Gyere! Szépen hazasétálunk. - húzott fel.

- Visszamegyek egyedül. Szórakozz csak. Miattam nem kell neked is eljönnöd.

- De nekem sem ártana már leállni. Menjünk! - kulcsolta össze az ujjainkat, és elindultunk a táncolók fele.

- Haver. Nem vagyunk jól. Mi visszamegyünk a hotelbe.  - kiabálta Liam fülébe. Rebecca is felénk fordult.

- Mi is megyünk. Pont azt beszéltük, hogy vissza kéne menni. - felelte barátnőm.

Elköszöntünk a többiektől, majd kimentünk. Kézen fogva sétáltunk az emberek közt az utcán. Hihetetlen, hogy még most is mennyien voltak. Pedig már biztos volt 3 óra. Persze nem nyugdíjasok, hanem fiatalok, mint mi. Még szerencse, hogy a hotel csak pár percre volt. Egyből felmentünk mindenki a saját szobánkba. Harry berohant a vécébe, mivel egész úton azt hallgattuk, hogy mennyire kell már pisilnie. Én pedig miután ledobtam magamról a ruhám, és felvettem az alvós trikóm meg shortom, és egyből ledőltem az ágy közepére. A kezeim kinyújtottam magam mellé.

- Folyjon a Niagara! - kiabáltam az ágyon fekve Harry-nek. Jót nevettem a magam hülyeségén, majd lehunytam a szemem. Ezután a kis séta után elmúlt a hányingerem. Már csak a tömény elkoholt éreztem a vérembe.

- Ez már nem Niagara, hanem Csendes-óceán. - hallottam szerelmem a fürdőszobából. Elnevette magam, de a szemem továbbra sem nyitottam ki. Jól esett lehunyva tartani. Így olyan szabadnak éreztem magam. De ígyis-úgyis szabad vagyok, viszont a részegség már csak ilyen.

Egyszer egy kéz húzta fel a pólóm, és a gazdája apró csókokkal hintette be a hasam. Kicsit megfeszült az a pár kocka, mivel csikis is voltam, és jól is esett.

- Mit csinálsz? - vigyorogtam, miközben kinyitottam a szemem, és az egyik kezemmel a hajához nyúltam. Végigsimítottam az arcát, majd óvatosan felhúztam magamhoz, közben én is felültem.  

- Gondoltam enyhítem egy kicsit a hányingert. De úgy látom, - a szívemre helyezte a kezét. - ezzel azt értem el, hogy a szívverésed a kritikus felé közeledik. - nevetett.

- Igen? - hajoltam hozzá, és megpusziltam a jobb füle mögött, közben a hátát simogattam. Nyomtam párcsókot a nyakára, majd óvatosan, hogy csak simogatásnak tűnjön én is a szívére tettem a kezem. Éppen a kemény izmai közepére. Gyorsabban zakatolt a ketyegője, mint egy gyorsvonat. Eltávolodtam, de a kezem továbbra is mellkasán nyugodott. Gonoszul és elégedetten vigyorogtam. - Tudom, tudom. - pirult el. - De most visszakapod.

Hátradöntött, és megcsókolt.

Zayn szemszögéből:

Miután négyen leléptek, mi még táncoltunk. Aztán Will egyre merészebben kezdett el mozogni velem. Gondolom az alkohol miatt, de  egyáltalán nem volt ellenemre. Szerettem, mikor ilyen vadóc. Egyre inkább beindult a fantáziám, és a végén már nem bírtam türtőztetni magam. A derekánál fogva magamhoz húztam tánc közben Will-t. Háttal volt nekem, és együtt mozogtunk a ritmusra.  Hátra nyúlt a hajamhoz, majd az arcomon nyugtatta kezét.

- Szerinted hova vezethet az a lépcső? A felírat az alján jól hangzik. - suttogtam a fülébe.

- Tényleg jól hangzik. - fordult hirtelen felém, minek hatására kicsit megcsapott a haja, de ez is nagyon tetszett.

- Nézzük meg!

Megfogtam a kezét, és elindultunk fel. Az emeleten 3 ajtó volt. Ebből egyre ki volt téve a "Ne zavarjanak" tábla.

(Ne zavarjanak...Ha érted, hogy értem...)

Hozzáérintettem a második ajtón lévő kis fém körhöz a karperecem, így az kinyílt. De még mielőtt becsuktam volna, leakasztottam a kilincs belső részről a mi táblánkat, és kívülre tettem. Vicces kis papír volt.  Megfordultam. Csak egy pillanatom volt végigérni a szobát, de az pont elég. Nem mondhatnám nagynak. Éppen csak egy ágy volt benne, de nagyon hangulatos, tiszta és igényes volt minden. Fehér volt az ágynemű, és a falon meg a plafonon fehér lepedők lógtak. Az ágy végén egy hangulatos kis égősor pihent, ami romantikus félhomályt adott a szobának.

De ezt századmásodpercek alatt érzékeltem, mivel utána a tekintetem arra csodás lányra terelődött, aki előttem állt. Magamhoz húztam a derekánál fogva, és megcsókoltam. A nyelveink őrült táncba kezdtek. A combja alá nyúltam, és magam köré fontam őket. A falnak toltam. De rájöttem, ez nem olyan jó ötlet ezen a kicsi helyen, így ledöntöttem az ágyra, és fölé hajoltam. A nyakát kezdtem csókolgatni, mire kicsit hátrébb döntötte a fejét.

Louis szemszögéből:

- Srácok, lehet én ittam sokat, de hova lettek a többiek? Az még megvan, mikor Rebeccáék leléptek, de Will és Zayn hova lett? - nézett szét Vicky az asztalnál.

- Én láttam őket felmenni a lépcsőn. - húzogatta a szemöldökét Niall.

- Oké. Felfogtuk. - nevettem.

Kicsit leültünk, és piáltunk már csak 3-an, aztán mentünk táncolni. Most nem mozogtam ketten Vicky-vel, mivel bevontuk a szöszit is, hogy ne legyen annyira egyedül. Aztán egyszer egy barna lány jött Niall-hez, és lekapta táncolni. Kikerekedett szemmel összenéztünk Vicky-vel, majd elmosolyodtunk. A lány eléggé merészen táncolt az ír manóval, de gondoltuk, ha Niall élvezi... Én is elkezdtem csak Vicky-vel foglalkozni a táncparketten. Láttam, hogy beszélgetnek, így gondoltam a lány is angol vagy jól tud úgy. Aztán mi leültünk kicsit Vicky-vel, Niall is jött velünk, de a csaj eltűnt.

- És hova lett a barátnőd? - kérdeztem, mikor a srác lehuppant a kanapéra.

Éppen nyitotta volna a száját, mikor a lány ült le mellé egy koktail-lal a kezében.

- Bocsi, az italomért mentem. - és szorosan Niall mellé csúszott. - Sziasztok. Bella vagyok. - nyújtotta felém és szerelmem felé a kezét. Megráztuk, és mi is bemutatkoztunk.

Niall végigmérte az asztalon lévő üvegeket.

- Haver, menjünk el piáért! - állt fel, és úgy hogy csak én lássam jelentőségteljes pillantást vetett rám. Már ismertem Niall-t, mint a tenyerem, és nem kellett egy szót sem mondania, tudtam, hogy beszélni akar velem. Szó nélkül vele mentem. Még láttam, ahogy Vicky és Bella elkezdenek beszélgetni.  Elmentünk a pulthoz, de Niall nem állt meg. Célirányosan a mosdók fele vette az irányt. Bement az ajtón, majd a férfi vécébe. Én követtem. Aztán bent felém fordult, és megállt.

- Mi baj, Haver? - kérdeztem. Szerencsére csak mi voltunk az egész mosdóba.

- Bella. Én nem kértem, hogy velem táncoljon.

- Mi bajod van vele? Tök fullos a csaj. - értetlenkedtem.

- De én nem akarok tőle semmit. - felelte.

- Haver. Mikor is voltál utoljára csajjal? Bella csinos, szép és totál rád hajtott. Egyéb? - vigyorogtam.

- Neked könnyű. Ott van Vicky, és imádjátok egymást. - hajtotta le a fejét.

- Niall, már majdnem egy hónap telt el. - fogtam meg a vállát. Rájöttem, mi a gondja. Hamarabb is leeshetett volna, de alkohol hatása alatt álltam.

- Tudom.

- Haver, muszáj túllépned. Nem lehetsz örökre egyedül. Nincs itt gond. Itt van Bella.

- Louis nem érted? Nem akarok lefeküdni Bellával. ÉN DESTINY-T AKAROM! - mondta egyre hangosabban. A végére már majdnem kiabált. Még szerencse, hogy nem hallatszott ki a zene miatt. De láttam, milyen nehéz volt neki ezt kimondani. Eddig végig elfojtotta ezt az érzést, és most kitört belőle minden. A szeme csillogott, de nem a csodálattól.

- Niall. Én... - nem tudtam rá mit mondani. Nem akartam azzal bántani, hogy felesleges ezen rágódnia. Mivel ez az igazság, de ebben az állapotban nem akartam ezt mondani. Ezért nem tudtam kinyögni egy szót sem.

- Segítesz nekem lekoptatni Bellát? - nézett rám reménykedve.

- Tényleg ezt akarod? Egy esélyt sem adsz neki?

- Nem. Én szeretnék kapni még egy esélyt, de nem Bellától, hanem Destiny-től. - felelte komolyan.

- Rendben. Segítek. Mi legyen? Amúgy ez már feltűnő, hogy ennyi ideig elvagyunk.

- Lépjünk le!

- És csak úgy itt hagyod a csajt. Haver, oké, hogy világsztár vagy, de ez kegyetlen.

- Akkor megmondom neki, és aztán lépünk le. - javította ki magát.

- Oké.

Kimentünk a mosdóból, gyorsan kértünk pár italt, majd visszamentünk a két lányhoz. Látszólag jól elbeszélgettek. Niall ismét jelentőségteljesen rám nézett. Levettem. Vicky-hez mentem.

- Táncoljunk!

De szerelmem okos volt, így tudta, van valami hátsószándékom. Hisz most hoztam meg a piát, de nem is isszuk meg. Ez nem  vall ránk.

- Loui, jól van Niall? - kérdezte tánc közben.

- Persze, lekoptatja Bellát, aztán leléptünk. Nem baj?

- Miért? Igazán aranyos csaj. - húzta fel a szemöldökét.

- Des. - feleltem tömören.

- Ó. Még mindig? - ennyiből is megértettük egymást, szóval nem volt gond.

- Igen. Nem értem.

- Én igen.

Ennek hallatán érdeklődve ránéztem. Mi az, hogy az én szerelmem érti, én meg nem?! Mit tettem?!

- Nagyon szereti. Az a gond. - felelte egyszerűen. Akkor én nem okoztam semmi fájót Vicky-nek. Megnyugodtam, de Niall-t nagyon sajnáltam. Szinte a testvérem volt, és rossz volt így látnom.

Ekkor kicsit elhalkult a zene, de nem állt meg. A DJ kezdett beszélni először magyarul, majd angolul.

- Ezt számot pár különleges embernek ajánlom, akik most itt vannak velünk. Üdv Magyarországon! - mondta, és elindult egy érdekes mix, ami aztán kikerekedett What makes you beautiful-á. De nekem tetszett. Ezzel csak az volt a gond, hogy ebből sokan rájöttek, mi vagyunk a tagjai a One Direction-nak.

- Louis? - fordult felém egy lány. Bátortalanul bólintottam. - Istenem! Eddig nem voltam benne biztos, de most már tutira tudom. Csinálhatunk egy közös képet? - vette elő a telefonját.

- Persze, csak gyorsan.

Meglett a kép. Még az sem érdekelt, hogy milyen részeg alkoholista fejem van rajta, csak le akartam lépni. Itt már nem lesz nyugtunk. Sietve visszamentünk.

- Haver, mennünk kell! - mondtam komolyan.

- Hallottam. Gyerünk! - pattant fel. Ekkor már pár lány jött felénk. Sietve kifizettük a karszalagjaink fogyasztását, majd leléptünk. Az a pár lány azonban követett minket. Kb 10-en lehettek.

Először csak gyors sétában mentünk, de rájöttek, hogy így könnyen utolérhetnek, így elkezdtek futni. Ezt látva, mi is rohanni kezdtünk. Basszus, itt is kezdődik. Szerencse, hogy a hotel közel volt. Berohantunk a recepcióhoz. A lányok szívük szerint még ide is bejöttek volna, de szerencsére volt egy éjjeliőr, aki visszatartotta őket. Felmentünk a lifttel a mi emeletünkre.

- Ez durva volt. Hogy áll Bella? - fújta ki magát Vicky, miközben mindhárman lehuppantunk a folyosón lévő kanapéra.

- Van egy olyan érzésem, hogy többet nem látjuk egymást. - mosolyodott el kicsit az ír manó. - Írni kéne Zayn-nek meg Will-nek, hogy leléptünk onnan, és óvatosak legyenek. - kaptam elő a telefonom. Gyorsan bepötyögtem egy SMS-t, és elküldtem. Szokták mondani, hogy részegen nem lehet írni, pláne nem érintős telefonon. Nekem soha nem volt ilyen gondom. Most lehet, sőt biztos, hogy kicsit kijózanodtam a futástól, de máskor is simán ment az írás. Tudtam, hogy választ úgysem kapok, így csak reménykedtem, hogy meglátják.

Végül bementünk a szobáinkba. Vicky elkezdett átöltözni pizsibe, én meg alsóba. Lezuhanyozni nem volt erőnk, pedig jól esett volna. Szerelmem a szekrénynél állt fehérneműbe, nekem háttal. Volt bennem még alkohol bővel, különben ilyet nem tettem volna. Megcsókoltam, közben teljes erőből a szekrénynek toltam a lányt. Ahogy a háta a fának csapódott, felszisszent.

- Louis! - vágott fájdalmas arcot. Leesett, hogy ezt nem kellett volna.

- Jaj, ne haragudj. Kicsit bepörögtem. Nem akartam, hogy fájjon. - húztam el, és simítottam meg a hátát. Elmosolyodott. Éppen készültem ismét megcsókolni, ezúttal finomabban, mikor megcsörrent a szobatelefon. Egy sóhajtás kíséretében felvettem.

- Haver, nem akarsz átjönni kicsit? - hallottam Niall hangját.

- Megyek. - feleltem, és letettem.

- Mi a baj? - kérdezte Vicky.

- Niall segítséget kér. Mennem kell. - húztam el a szám.

- Rendben. Ő fontosabb, mint egy éjszaka. - adta oda a pólóm, és egyáltalán nem haragudott. Tudta, hogy Niall most nehéz időszakon megy keresztül.

És igaz volt a mondata. Bármennyire is akartam Vicky-t a barátomnak szüksége volt rám, és mennem kell.