III. 41. ~J-E-A-L-O-U-S.*

Kedves olvasóim!

Most sok dolog van, amit szeretnék nektek elmondani...Pontosabban kettő. Az egyik, hogy átlépte az oldal a 65.000 megtekintőt. Nagyon szépen köszönöm. A másik, hogy tegnap előtt megvolt életem első interjúja. Az egyik kedves olvasó megkért, hogy legyek a második alanya. Még soha nem volt ilyenbe részem, de hihetetlenül tetszett. Megtiszteltetés volt, köszönöm szépen. Olvassátok el, itt a link. :)

Ui.: Jó olvasást az új részhez, remélem tetszik, és megint kapok sok komit. :)

III. 41. ~J-E-A-L-O-U-S.*

Izgatottan siettünk fel a lépcsőkön. Nem akartuk, hogy bárki is észrevegyen minket. Már péntek volt. Mindenki nagyon várta ezt a napot. Ma indulunk Lengyelországba felvenni a Live While We're Young-ot. Hajnali 4 volt. Korán kellett indulnunk, hogy ne vegyenek észre minket. Még így is a hátsóbejáraton jöttünk a géphez. Végre beszálltunk. Innen már biztonságban vagyunk. Voltunk mi 9-en, Paul, és a háttérzenészek: Josh, Sandy, Jon és Dan. Elbolondoztunk a gépen. Harry tegnap előtt meglepett egy csodás zongorával, mikor hazaértem. Leesett az állam. Igazán nem vártam el ezt tőle, de nagyon aranyos volt. Lassan abbahagytuk a beszélgetést, mivel még várni kellett a londoni reptéren. 4-kor felszálltunk, hogy ne lássanak meg, de a gép valójában csak 6-kor indul. Mivel igazán hajnal volt, ezért mindenki kényelmesen elhelyezkedett, és aludtunk még egy kicsit. Én Harry vállára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Szerelmem betette a fülest, és zenét hallgatott. Közben aludhatott, mivel a szeme  csukva volt.

Egyszer arra keltem, hogy Harry felpattan, és kiabál.

- Adjátok vissza a telefonom!

Mivel a fejem a vállán pihent, ezért nagyon kellemetlen volt, mikor félálomban a homlokom az ülésnek ütődött. Nem volt kemény, mégis rosszul esett. Álmosan kinyitottam a szemem, és a többiekhez fordultam. Érdekes kép tárult elém. Louis rohan Harry elől a gépen.

- Haver, kérem a telefonom! - kiabálta Harry.

Louis csak nevetett, majd egyszer elkezdett énekelni viccesen.

- J-E-A-L-O-U-S. - cinikusan lányos hangon énekelt.

- Hagyd abba! Ez nem vicces! - futottak el előttem.

Zavartan felálltam. Ekkor leesett, mit figurázott ki Louis. Ez az én dalom volt, amit Harry-nek gitároztam.

- Mi folyik itt? - mentem feléjük, és kérdeztem álmosan. Még nem voltam a toppon. Engem meglátva mindketten megtorpantak.

- Add ide! Ez nem volt vicces! - kapta ki a kezéből Harry a telefonját, és mellém jött.

- Mit énekeltél az előbb Louis? - kérdeztem.

- Valami idióta számot, amit Göndörke hallgatott álmában. Én a helyedbe félnék. Harry féltékenykedős számra alszik el. - rántotta meg a vállát, majd összekócolta szerelmem haját. Harry ellökte Louis-t, és megigazította göndör fürtjeit. Mérges volt rá.

- Köszönöm Louis. - húztam el a szám, és visszaültem a helyemre.

- Haver, mi rosszat mondtam? - kérdezte Loui Harry-t.

- Az Leah dala volt. Ő írta, és elénekelte nekem. Felvettem, és kivágtam, hogy csak a zene maradjon. Szép volt, Haver! - mondta mérgesen neki Harry. Háttal és messze ültem nekik, de még így is hallottam mindent. A szemem csípték a könnyek. Ez nem esett jól.

Felálltam, és a mosdó fele vettem az irányt. Lépteket hallottam magam mögött. Már kicsordult egy könnycsepp. Nem akartam, hogy sírni lássanak. Harry jött mögöttem, de becsuktam gyorsan a mosdó ajtaját.

- Kicsim, én vagyok az! Engedj be! - kopogott be.

- Menj innen. Azt ígérted, senki nem fogja hallani. Miért nem erősködtem, hogy töröld ki?! - sírtam a mosdóba.

- Sajnálom. Én nem akartam megmutatni neki. Kérlek, engedj be! - mély levegőt vettem. A hajamba túrtam, és gyorsan megtöröltem a szemem. Kinyitottam az ajtót. Harry bejött, majd visszazárta.

- Sajnálom Kicsim. Nem akartam, hogy más is meghallja. Tiszteletben tartottam a kérésed. Amíg aludtam, Louis kihúzta a telefonomból a fülest, és lenyúlta. A füles továbbra is nálam volt, de nem szólt benne a zene. Amíg aludtunk, mindenki belehallgatott a számokba. - mondta. Nem szóltam semmit, csak lehajtottam a fejem, és bólintottam egyet. - Sajnálom. Ez bunkóság volt tőle. A zenéd egyáltalán nem idióta. - simította meg az arcom, majd megölelt. Nem volt valami nagy hely, de nem zavart. Jól esett, hogy itt van velem, és tudtam, rá mindig támaszkodhatok.

- Ezért nem akarom, hogy bárki is meghallja. Tudom, hogy nem foghatóak a ti számaitokhoz. Mit is képzeltem? Én dalokat írok? Pont én? - csordult ki ismét egy könnycseppem. Harry elolt, és gyorsa letörölte.

- Csodás dalokat írsz. Jobbakat, mint mi. Ne törődj a kritikával. Mi is nap mit nap megkapjuk, hogy: "a sok meleg ugrál egy klipbe". 

- Azért egy baráttól nem ezt várnád el te sem. Kár volt elénekelnem neked. Miért nem töröltem ki azt a hangfelvételt?!

- Nem volt azzal semmi gond. Nekem nem kellett volna megszerkeszteni, hogy két külön szám legyen beszéd nélkül.

- Így legalább kimondta nyíltan a véleményét. Akkor is ugyanezt gondolta volna, csak titokban. - rántottam meg a vállam.

- Nem. Hidd el, hogy nem ezt gondolja.

- Harry. Nem akarsz egy kicsit magamra hagyni? - néztem a szemébe.

- Ha ezt akarod. De csodásak a dalaid, és én imádom őket. - nyomott egy puszit az arcomra, majd kiment.

- Hogy van Leah? Én nem úgy értettem. - hallottam az ajtón át Louis hangját. 

- If you didn't mean it, then why would you say it? - énekelt Harry egy sort az egyik dalomból. - Úgyis ezt is meghallgattátok, nem? - gondolom, ezt a többieknek is szólt, nem csak Louis-nak. Nem hallottam rá választ.  

Pont ezért nem akarom, hogy bárki is meghallja a számaim. Tisztában vagyok vele, hogy nem egy új One Direction song, amiért mindenki oda van, de nekem sokat jelentenek. Amúgy sem akartam énekesi pályára lépni, és a dalaim is túl idióták hozzá. Harry bizonygatja, hogy nem így van, de mi van, ha csak azért mondja, mert szeret, és nem akar megbántani?! Mélylevegőt vettem, megigazítottam a hajam, és kiléptem a mosdóból. Ahogy elindultam az ülésem fele, egyből letámadott Louis.

- Sajnálom Leah. Én csak azért mondtam, hogy idióta, mert Harry-t akartam húzni. A dalaiddal nincs semmi baj. Csodásak.

- Semmi baj, Louis. Nem haragszok. - mosolyodtam el halványan.

- Tudom, hogy ezt nem mondtad komolyan, mivel nekem sem esne jól, ha fordított helyzetbe lennénk. - hajtotta le a fejét szomorúan. Hozzáléptem, és megöleltem. Először meglepődött, majd kicsit megszorított.

- Én tényleg nem haragszok.

Mikor eltávolodtam, kicsit elmosolyodott. Végre elhitte, így elindultam a helyemre. Tényleg nem haragudtam. Elfogadtam az igazságot.

Lehuppantam Harry mellé. A gépen csend volt. Nem néztem rá, csak elé tartottam a kezem tenyérrel felfelé.

- Add ide a telefonod!

Szó nélkül a kezembe nyomta. Megnyitottam a zenéket. Meg is találtam egy külön lejátszási listában a két dalomat Fontos néven.

- Kérlek ne töröld ki. - nyúlt a kezemhez. Komolyan felé fordultam. A lehető legszebben nézett rám. - Sokat jelentenek nekem. Egyfolytában ezeket hallgatom. Imádom.

A szemem meglágyult, és sóhajtva visszaadtam a telefonját. Kaptam egy puszi az arcomra hálából.

- Leah nem akarod elénekelni nekünk a dalaid? - állt elém szégyenlősen a csapat, de Rebecca beszélt. Niall egy gitárt tartott mögötte. Mindenki kedvesen mosolygott.

- Én nem vagyok énekes. A saját érzéseim kifejezése miatt írtam őket, nem azért hogy előadjam. Már hallottátok őket. Sajnálom, de ennyit tehetek. - mosolyogtam kicsit, hogy ne sértésnek vegyék. Csak bólintottak, és elmentek. Nem szálltak vitába.

Harry átkarol, és én a mellkasára hajtottam a fejem. Már nincs sok hátra, és felszállunk, aztán csak fél óra lesz az út. Lehunytam a szemem, de már nem tudtam olyan mélyen aludni. Ezúttal Harry sem hallgatott zenét.

***

Hosszú kocsiút után végre megérkeztünk egy csodás kis tisztásra. A közepén két nagy fa magasodott. Ezalatt hangfalak elhelyezkedtek el, és a fa is ki volt díszítve. Mögötte sátrak, és szalmabálák voltak felállítva. Még ezek mögött egy felfújható, kék medence csúszdával. A fáktól jobbra egy mindegyiknél nagyobb sátor magasodott. És e mögött volt egy csodaszép kis tó. Meseszép hely volt. Mindenkinek leesett az álla. Ez volt a forgatási rész. Ezzel az egésszel szembe egy busz állt, és még nagyobb sátor. Ez volt a "backstage". Ahogy megérkeztünk elénk jött egy férfi. Velünk nem volt kísérő csak Paul.

- Sziasztok. Vaughan Agnell vagyok, a rendező. Kicsit átalakul a terv ugyanis, ma nem fogjuk felvenni az esti bulis részt, holnapra fog maradni. Ha gondoljátok alhattok a sátorban még egy éjszakát, de ha bevállaljátok, hogy késő este hazarepültök, ám legyen. - magyarázta a változásokat. Mindenki Paul-ra nézett. A férfi elnevette magát.

- Látom, tőlem várjátok a megoldást. Szerintem aludjunk itt holnap is, és úgy mint ma 4-kor elindulunk a géphez.

- Rendben. - bólintott a rendező. - Akkor ma felvennénk az autós és vizes részeket. Holnapra maradna a klip legvége és legeleje vagyis a reggeli ébredezés és az esti buli. Rendben?

- Maga a főnök. Mi csináljuk, amit kell. - mondta Liam.

- NÉHA csináljuk, amit kell. - javította ki viccesen Louis. Mindenki elnevette magát, még a rendező is. Jó fej volt.

- Oké. Akkor irány a sminkes és az öltöztető!

A srácok bólintottak, majd elindultak. A hátul lévő agy sátorhoz mentek. Mi, lányok a zenészekkel addig leléptünk megkeresni a sátrakat, amiken a mi nevünk állt. Meg is találtuk. Az erdő mellett, mindentől elzártan volt három négyszemélyes sátor. Megegyeztünk, hogy mi Rebeccáékkal alszunk. Vicky-ék Will-ékkel, Niall pedig a három sráccal lesz egy sátorban. Bepakoltuk a cuccainkat, majd visszamentünk az fiúkhoz.

Mikor készen voltak, útbaigazították őket, hogy el kell menniük a kocsihoz. Természetesen mi, lányok velük mentünk. A kocsival kigurultunk a földútra. A srácoknak csak az volt a feladatuk, hogy mennek a kocsi mögött, és a kamerába énekelnek. Mi az autó mellett sétáltunk. A zene szólt, így csak tátogniuk kellett. De persze, hogy férfi agyuk van, így egyszerre csak egy dologra tudnak figyelni. A tátogás és a séta egyszerre már nem jött össze. Ugyanannál a résznél minimum 8-szor estek el vagy botlottak meg. Mindig más. Mi már fetrengtünk a röhögéstől oldalt. Nem igaz, hogy nem tudják megcsinálni. Már itt elakadunk. Persze volt olyan is, hogy Zayn már csak azért is kibuktatta Louis-t séta közben. Egy eséssel több vagy kevesebb nem mindegy?! Vicces volt. Nagy nehezen végre sikerült felvenni ezt a részt. Ezután egy középkorú szakállas , göndör hajú férfi fékezett le mellettünk egy szürke nyitott tetejű autóval. Kiszállt, és a kulcsot a rendező kezébe nyomta. Ő a srácokhoz lépett.

- Ezt fogjátok vezetni. - jelentette ki.

- One D-Mobil! - kiabálta Louis. Megint hozta a formáját. Mindenki elkezdett nevetni.

- Te fogod vezetni. - nyomta a bolond srác kezébe a kulcsot.

- Yeah! - örült meg a fiú a kulcsnak. Ekkor az a férfi lépett hozzá, aki idevezette az autót.

- Vigyázz, mert nehéz vezetni. Az út nagyon ráz és buckás. - magarázta. Elmondta, hogyan kell vezetnie Louis-nak.

Végül a srácok kényelmesen elhelyezkedtek az autóban, majd elindultak. Őrült sebességgel végighajtottak azon a rossz úton. Közben egy másik kocsi ment mellettük kamerával. Mi ott álltunk, ahova meg kell érkezniük. Próba úton Louis elhozott minket. Csak azon imádkoztunk, hogy épségben ideérjenek hozzánk. Szerencsére nem lett baj. Leparkoltak a fák előtt orral felénk. Ez a felvétel elsőre sikerült, így nem kellett megismételni. Hozzánk siettek, és elkezdtek áradozni, milyen klassz volt. Örömmel hallgattuk.

- Gyertek el ti is még egy körre! - javasolta Louis. Ekkor egy nagy csattanást hallottunk. Mindenki az autó irányába fordult. A kocsi legurult a lejtőn egyenesen a fák közé, de az útja nem volt hosszú, mivel egy öreg tölgy segített neki megállni.

- Louis, behúztad a kéziféket? - kérdezte lassan Harry.

- Ebben is van kézifék? - kérdezett vissza lassan a fiú. Csak bámultuk a kocsit a fák között. A motorháztető alól fehér füst szökött az ég fele.

- Mi tört... - akarta kérdezni a rendező, de elakadt a szava, mivel meglátta. - Srácok ez meg hogy történt? - fordult felénk, de nem láttam haragot rajta.

- Nem húztam be a kéziféket. - nyúlt a nyakához szégyenlősen Louis.

- Édesem, mióta is van jogsid? - kérdezte cinikusan a rendező. Elnevettük magunkat. Még a rendező is velünk tartott a röhögésben. - Mindjárt kivontatjuk. Még szerencse, hogy az ezzel kapcsolatos részt már felvettük. - sétált el. Egyáltalán nem volt mérges. Tényleg tök jó arc.

Ezután elrángatták a srácokat a tó széléhez. Idegurítottak három nagy felfújható gömböt, meg két igazán apró csónakot, amiket két kar tekerésével lehetett hajtani. Az egyiket egyből lefoglalta Zayn, ő ugyanis nem akart abba a labdába vízre szállni. Tud úszni, de csak ott volt bene a víziszony. A másik kis hajót Harry foglalta el, így a gömb maradt Niall-nek, Liam-nek és Louis-nak, de egyáltalán nem volt ellenükre. Belemásztak, és minket, lányokat ért megtiszteltetés, hogy vízre lökhettük a gömböket. Mondanom sem kell, egyből elestek benne. Próbáltak ugyan megmaradni, és futni bennük, de nem nagyon jött össze. Mindig esés lett a vége, és hatalmas röhögés. Harry és Zayn gonoszul nevetett rájuk a kis csónakokból. Közben persze végig vette őket a kamera. Már régen abba hagyhatták volna, de még nem volt kedvük kijönni, így nevethettünk még rajtuk egy darabig. Aztán leállították őket, mivel még volt program a mai napra.

Átterelték a bandát a tó máik végébe. Mi a lányokkal megálltunk tőlük tisztes távolságra, mivel már sejtettük, mi következik.  De biztosak még nem voltunk semmibe. Bár bejött a sejtésünk, ugyanis Louis megfogott egy kötelet, ami a fán volt átcsavarva. Kioldotta, és teljes erejéből elrugaszkodott. Harry és Niall még meg is lökte, csak az élvezet kedvéért. Louis a levegőben elengedte a kötelet, és egy hatalmas hátassal érkezett a vízbe. Elmerült, míg a tóból egy nagyobb vízoszlop emelkedett ki.  Pár másodperc után Louis a felszínre jött, és megrázta a vizes haját, majd elkezdett üvölteni. Nagyon bejött neki ez a dolog. Mindannyian elkezdtünk nevetni rajta. Persze ez is rögzítve lett, és még  utána is minden. Szinte az egész napot felvették. Ha nem a klip kedvéért, akkor a "Behind the scenes" videó kedvéért.

- Gyere ki Haver! - kiabálta Niall.

- Nincs kedvem! - úszkált Louis.

- Haladni kell a következő részre! - mondta Liam is.

- Gyere be értem és vigyél ki, Életem! - mondta vicces buzulással a vízben úszkáló srác.

- Haver, ezt te sem gondolod komolyan. - nevetett Liam.

- De, és csak veled fogok kiúszni innen, szóval gyere be hozzám Szerelmem!

Liam csak sóhajtott egyet. Még a rendező is nevetett Louis idiótaságán. A parton pihent egy szerkezet, ami nem volt nagy szám, de arra épp elég, hogy Liam beússzon rajta. Két hordóra volt ráerősítve egy fa lemez. Az egész kékre volt festve. Liam ráállt, és a srácok belökték a vízbe egyenesen Louis felé. A fiú hozzá úszott, és rámászott a szerkezetre.

- Köszönöm a taxit Édesem. - simította meg Liam arcát Louis.

Ferdén Vicky-re pillantottam, aki csak nevetett ezen az egészen. Bár erre jobb jellemzés nem is volt, mint az Oltári Nagy Poén. Mindenki tudta, hogy csak viccelnek, és igen jókat nevettünk rajtuk. De a következő pillanatban Louis simítása levándorolt Liam mellkasára, és teljes erejéből a vízbe lökte a fiút. Nagy csattanással érkezett a vízbe. Ha bíró lettem volna, 10-est adtam volna erre a hátasra.

 Liam nem jött fel. Csak vártunk és vártunk, de semmi. Rebecca egyszer lekapta a cipőjét, és beszaladt a vízbe.

- Liam! - kiabálta.

Mindenki megijedt. Louis idegesen pillantott le a vízbe, a srácok a parton is közelebb mentek, és mi, lányok az ajkunkat harapdáltuk már. Rebecca még beljebb gázolt a vízben, az már a mini farmere aljáig ért, de még így is messze volt tőlük.

- Liam! - kiabálta egyre inkább.

- Haver, ez nem jó vicc! - hajolt közelebb a vízhez Louis is.

Ekkor Liam kiugrott, és a karjánál fogva belerántotta Louis-t a vízbe. Együtt fürödtek. Egy megkönnyebbült sóhajt hallattunk, majd nevetésben törtünk ki.

- Azt mondtad, csak velem úszol ki. Most már mehetünk. - nevetett Liam, és elindultak a srácok felé a partra. Rebecca kirohant a vízből, és cipőjével mit sem törődve, mezítláb a srácokhoz futott a parton. Mi is követtük, de csak sétálva. A cipője az én személyemben talált szállítóra. Mikor odaért, szorosan megölelte Liam-et, és a nyakába temette az arcát. El tudom képzelni, milyen izgalmakat élt át az elmúlt két percben. Szegénykém. Kis idő után eltávolodott, és komolyan Liam-re nézett. A srác csak vigyorgott.

- Meg ne merd ezt tenni még egyszer!

- Sajnálom Csipkerózsika, nem miattad volt. Ezt teszi a szerelem. - karolta át Louis nyakát viccesen. Megint csak elnevettük magunkat.

Már késő délután volt, de még sütött a nap. Most jött a medencés jelenet. A srácokat bedugták abba a felfújható medencébe, ami tele volt csinosabbnál csinosabb lányokkal. Nem esett jól, de maximálisan megbíztam Harry-ben. Szegény Zayn-t sajnáltam. Tele volt minden vízzel, ő meg nem nagyon van oda érte. Belemegy, és úszni is tud, de nem szívesen teszi. Bementem a sátorba, ahol a kamerákat látom élő közvetítésbe. Leültem egy székre is innen figyeltem az eseményeket, míg nem volt fogatás. Egyedül voltam, és hallottam, amin a sátor szélén Will és Zayn beszélget.

- Nyuszi, nincs gond. Tudom, hogy nem a kedvenced, de meg kell tenned. Rohadt jó lesz a klip. Csak állsz, és kész, meg jól érzed magad. A csónaknál sem volt semmi gond, pedig ott mélyebb volt a víz.

- Tudom, de testem-lelkem nem kívánja sem most sem akkor. - felelte Zayn.

- Tudom Nyuszi, de gondolj bele, milyen jó lesz visszanézni a videót, és elmondani: Megcsináltad. És biztos nagyon jól fogsz majd szórakozni bent. Arról nem is beszélve, hogy én is nagyon büszke lennék rád, és tudod, hogy ezt szívesen kimutatom. - hallottam, amint nyom egy puszit Will valahova. Nem tudtam, hogy az arcára vagy a nyakára.

- Oké, Baby, csak ne csináld velem ezt. - remegett meg Zayn hangja.  Ezek szerint a nyakán csókolhatta meg, vagy hasonló helyen.

Még szerintem smárolhattak egyet, majd visszamentek a medencéhez. Láttam a képernyőm, amint Zayn belemászik, Will pedig mellette mosolyog. Édesek voltak. Ekkor elkezdődött a felvétel.

Kimentem a sátorból, és a tisztes távolból figyeltem az eseményeket személyesen. Mintha 5 kisfiút beengedtek volt a medencébe. Hihetetlenül bolondok voltak. Valahonnan előkerült egy nagy szivacsmikrofon meg banán, és azzal hülyültek. De nagyon jó lett. A végére hihetetlen kliprészletet hoztak össze. Nekem nagyon tetszett.

Már kezdett sötétedni, így leállt mára a forgatás. Hátravonultunk a sátrainkhoz.