III. 37. ~Boo Bear vs. Sky.*

Kedves kis olvasómanooim! Boldog Újévet mindenkinek. Remélem, mindenkinek jól fog alakulni a 2013-as év, ha már nem haltunk meg 21.-én. És azt is remélem, hogy jövőre is olvasni fogjátok a blogom -de fura ezt így mondani: "Jövőre"-. :D

ui.: Remélem, tetszik az új rész. Megdobhattok a véleményetekkel...;)

III. 37. ~Boo Bear vs. Sky.*

Rebecca szemszögéből:

Ez az Együtt az állatokért akció hatalmas siker volt. Már világsztárok is csatlakoztak. Olyan nevek álltak mellénk, mint Robbie Williams, Demi Lovato, Leona Lewis, Rihanna és Katy Pery. Persze, azért megvoltak a pletykák, hogy melyik világsztár, melyik tag miatt csatlakozott, de mivel mindenki kapcsolatban él, csak Niall nem, ezért szinte senki nem vette komolyan őket. Legalábbis a srácok részéről nem. Abban már kételkedtünk, hogy Katy Pery nem Harry két szép szeme miatt csatlakozott, de mindegy. A lényeg, hogy mellettünk van. Egyik reggel, mikor felkeltem, még nem sejtettem, mit rejt a mai nap. Nem gondoltam volna, hogy az egész életünk gyökerestől meg fog változni ma. A nap fényére keltem. Ma nem volt próbánk, hisz már csak klipekre kérnek fel minket, az nem nagy kunszt. A következő komoly dolog az X-Factor lesz, azt pedig még nem tudjuk, milyen számok lesznek az élő showba. Egy nyugodt nap. Kinyitottam a szemem. A nap egy pillanatra elvakított, majd megláttam Liam arcát. Az ágy mellett ült egy székben, és engem figyelt. Csak mosolygott. Nem tudtam, mire volt ez jó. Álmosan összeráncoltam a homlokom, és lejjebb csúsztattam a fejem a párnán, hogy a szemébe nézhessek. Elmosolyodott, mikor meglátta, fent vagyok.

- Jó reggelt Csipkerózsika. - ült át az ágy szélére. Beljebb csúsztam, hogy kényelmesen elférjen.

- Jó reggelt. Miért ültél itt?

- Néztelek.

- Miért? - kerekedett ki a szemem, és arrébb csúsztam, hogy mellém tudjon feküdni. Elmosolyodott, majd bebújt mellém a takaró alá. A vállára helyeztem a fejem, és átkarolt.

- Gondolkoztam, és jobban megy, ha a legszebb dolgot nézem az életemben. - nyomott egy puszit a fejemre. Elmosolyodtam, és szerintem el is pirultam, de ezt nem látta.

- Min gondolkoztál? - kérdeztem.

- Mit szólnál ha hárman lennénk a házban? - kérdezte óvatosan.

- Hárman? - ijedtem meg. Felültem, és felé fordultam, hogy a szemébe nézzek. Elbizonytalanodott. - Liam én még csak 19 vagyok, és te is. Hihetetlenül szeretlek, de én nem... - nem tudtam mit mondani. Ezt ő sem gondolhatja komolyan.

- Te miről beszélsz Rebecca? - zavarodott meg, majd én is. Majd a szeme kikerekedett, és elkezdett nevetni. - Te tényleg azt hitted, hogy én egy kisbabára gondoltam?

- Hát... - mosolyogtam kínosan immár én is.

- Reb, dehogyis. Én egy kutyusra gondoltam. - mosolygott.

- Egy kutyusra? - lepődtem meg.

- Igen. Mit szólsz? - nézett rám reménykedve.

- Egy kiskutya rohangáljon itt a lakásba? - ráncoltam a homlokom, majd váltottam az arckifejezésemen mielőtt elbizonytalanodott volna ismét. -  Persze! - örültem meg.

- Imádlak Csipkerózsika. - fogta meg a derekam, és magára húzott. A meztelen felsőteste melegét még a pólómon át is éreztem. A bőrének Liam illata volt. Ez az én kedvenc parfümöm, de sajnos ez a limitált kiadás csak neki adatik meg.

***

- Liam, biztos vagy te abban, hogy már ma kell keresnünk egy kutyust? - kérdeztem, miközben beültünk a kocsiba.

- Persze. Hisz ma szabadnaposak vagyunk. - nevetett. Természetesen már a srácok is tudtak a tervünkről, és feltétlen meg akarták majd nézni a kis teremtést. Will még nem mutatja meg nekünk a tetoválását, mert még nem nyugodott meg teljesen. Pedig tagnap előtt csináltatták. Én ilyenkor már nem tettem a sajátomra fóliát sem. De mindegy is.

- És hova akarsz menni kutyust választani? - tudakoltam.

- A térnél lévő kisállat-kereskedésre gondoltam. - állt ki a garázsból.

- Nem. Reklámozzátok itt a jótékonykodást, meg az állatvédelmet, de még te sem tartod be? - kérdeztem cinikusan. Zavartan felém kapta a tekintetét. - Az állatmenhelyre menjünk! - kértem.

- Igazad van. - bólintott. Elindultunk.

Megálltunk a városi menhely előtt. Jó nagy és szürke volt. Felét építették. Most nagyon sok támogatója akadt, így volt pénz az átépítésre. Kiszálltunk a kocsiból. Liam erős, meleg karjába kapaszkodtam. Kicsit mogorva volt ez a hely, és nem tetszett, hogy az állatok ilyen helyen élnek, de tudtam, már csak jobb lehet. Hála a srácoknak. Bementünk a vaskapun. Bent néhány kutya rohangált, és csóválta a farkát nekünk. Legszívesebben az összest elvittem volna magammal, de nem lehetett. Csak egy szerencsés kutyus jöhet velünk. Már alig vártam, hogy kiválaszthassam. Szembe jött velünk egy barna hajú, kedves arcú, idős hölgy. A kutyák farok csóválva követték. Megállt előttünk, és végigmért minket.

- Miben segíthetek? - mosolygott.

- Szeretnénk elvinni egy kutyust. - mondta Liam izgatottan.

- Rendben. Köve... - akarta folytatni, de ekkor egy lány jött ki az épületből.

- Anya, melyik ketrecbe tegyem ezt a kis csöppséget? - hozott magával egy édes kiskutyus, de ahogy meglátott minket megtorpant. Végigmért bennünket, de inkább csak Liam-et. A lánynak is hosszú, barna haja volt, mint az édesanyjának. Olyan 16 körül lehetett. - Liam Payne? - kérdezte óvatosan.

- Igen.

- Jaj, istenem. Hadd fogjam meg ezt a kis csöppséget, ti meg addig nyugodtan csináljatok egy képet. - mentem előre. Le sem bírtam venni a szemem arról az édes kis fehér-szürke husky kölyökről a kezében. A lány kérdőn Liam-re nézett.

- Nekem nincs ellenemre. - rántotta meg a vállát szerelmem.

Örömmel átvettem a kutyust. Közben a nő, csak ácsorgott mellettem. Hozzá fordultam, míg fotózkodtak.

- Ő hány éves?

- A fogai alapján fél éves lehet. Most hozták egy családtól, ahol rengeteg kutyavolt, és szegényke mindig próbált elszökni, mert el volt nyomva. Vele soha nem foglalkoztak, a nagyobbak mindig eltaposták. Rengeteg kutyus került onnan hozzánk most, de ő a legkisebb. - magyarázta. A szívem összeszorult. Úgy éreztem, segítenem kell ennek a drágaságnak.

- És kislány vagy kisfiú?

- Fiú.

- Remek. Van már neve? - mosolyodtam el még jobban.

- Még nincs. Arra várunk, hogy valaki elvigye. Már beoltottuk, útlevelet is készítettünk neki és chipet is ültettünk a fülébe. Csak arra vár, hogy valaki beleírja az útlevelébe a nevét, mint gazdi. - kaptam a választ a hölgytől. Csak a kutyust figyeltem. Olyan békésen és édesen nézett fel rám. Szinte azt kérte a szemével, hogy vigyem haza. A tekintete megragadta a szívem, és nem engedte.

Ekkor végeztem Liam-ék is. Odajött hozzánk. Átkarolta a derekam.

- Mi a helyzet Csipkerózsika? - vizsgálta meg Liam a kezemben a kutyust.

- Nézd meg ezeket az édes szemeket. Szinte kéri, hogy vigyük haza. Beleszerettem. Őt vigyük Liam. - néztem rá a legszebben.

- Igen? Nehogy jobban szeresd, mint engem. - nevetett. Tudtam, hogy csak viccnek szánta.

- Majd meglátjuk. - nyomtam egy puszit az arcára. Ebből rájött, én is csak poénból mondtam.

- Biztos, nem akarsz még benézni? Az első kutyusnál megállsz? - kérdezte.

- Ez nem csak rajtam múlik. Nekem ő a favorit, de ha neked nem tetszik, benézhetünk. - mondtam egyszerűen, de biztos voltam benne, hogy úgysem fog velem veszekedni.

- Nekem tetszik ez a kis csöppség.

Liam átvette a karjába, és megvizsgálta. A mellső lábai alatt megfogta, maga felé fordította, a fenekét pedig a könyökén támasztotta. Megvizsgálta elölről is a kutyust. Közben persze egyre szélesebb mosolyra húzta a száját. Aztán a kutyus egyszer kinyújtotta a nyakát és megnyalta Liam orrát.

- Na! - nevetett Liam és távolabb tartotta a kutyust. Belőlem és a lányból is kibukott a nevetés. A hölgy türtőztette magát, de azért láttam, hogy legszívesebben  hatalmas kacagásban törne ki.

- Látod, milyen édes. Ő legyen, Liam! - bújtam szerelmemhez oldalról, és kértem továbbra is.

- Nincs ellenemre. Valahogy Louis-ra emlékeztet. Olyan kis alattomos és vicces. - nevetett továbbra is. Nekem először kikerekedtek a szemeim, majd csatlakoztam. Tényleg hasonlított a kutyus jelleme Louis-ra.

- Remek. Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Még te köszönöd?! Én akartam kutyust, és beleegyeztél. - fordult felém, és mosolygott rám azzal a szívdöglesztő mosolyával, aminek soha nem tudok ellenállni.

Elrendeztük a papírokat és egyéb dolgokat a hölggyel és a lányával, majd a kezemben a kutyussal visszasétáltunk a kocsihoz. Az ölemben utazott egész úton.

- Liam, mi legyen a neve? - néztem rá. Éppen lefékezett egy lámpánál.

- Nem is tudom. Valami édes kéne, ami illik rá. - gondolkozott. Hát nem segített sokat.

Közben a kutyus az ablakhoz tapadt, és kifele bámult. Lehúztam az ablakot, így kidugta a fejét, és szimatolgatott. Közben Liam elindult, és sietősebbre fogta a tempót. Ennek hatására a szél visszafújta a kutyus szőrét és fülét. De ez őt egy cseppet sem zavarta, ugyanúgy mélyeket szippantott a levegőből. Ennek láttán mindketten elnevettük magunkat.

- Én mondom, hogy olyan mint Louis. Ő is szereti kidugni a fejét az ablakon. - jegyezte meg Liam. Nevetve hazahajtottunk. Végre otthon. Egyből felhívtuk a többieket.

Fél perc sem telt bele, máris nálunk gyülekezett mindenki.

- Jaj istenem, de édes. Mi a neve? - guggolt le a kutyushoz Leah.

A kis csöppség vakkantott egy aprót, majd megnyalta barátnőm kezét. Leah teljesen elolvadt.

- Kishaver, ő az én csajom. - nevetett Harry, és guggolt le ő is.

Mindenki el volt ragadtatva a kis szőrgombóctól.

- Rebecca, nincs itthon egy kis nasitok? - pattant fel egyszer Niall.

- Tudod, mi hol van, Niall. - mosolyodtam el.

- Haver, hozz már be nekem egy répát! - szól utána Louis.

- Gyere ki érte! Nem vagyok az inasod. - hallottuk a konyhából. Mindenki elkezdett nevetni, csak Louis húzta el a száját, és sétált ki.

Nem sokkal később visszajött a két fiú. Niall egy zacskó chips-sel, Louis pedig két répával. Leültek a kanapéra. Ekkor a kutyus felkapta a fejét, és magába szívta a levegőt. A két srác felé kapta a fejét, majd hozzájuk sietett. Érdeklődve figyeltük, mit szeretne. Megállt a srácok előtt.

- Mi van, kérsz egy kis chips-et? - nyújtott le neki Niall egy darabot.

A kutyus megszagolta, de nem ette meg. Louis-ra nézett, majd felugrott mellé. A fiú beleharapott egyet a répába. Erre a kutyus érdeklődve közelebb ment. A levegőbe szagolt, majd lenézett a fiú ölében lévő másik répára. Hirtelen odaugrott, megragadta, és elfutott a zöldséggel.

- Hozod vissza! - ugrott fel Louis is futott a kutya után. Mi csak nevettünk.

A kis csöppség bebújt a kanapé alá, és elkezdte enni a répát. A szemünk kikerekedett, és mindenki nevetésben tört ki.

-  Ez a kutya tiszta olyan, mint Louis. - nevetett Zayn.

- Én is ezt mondtam. - helyeselt Liam.

- Legyen a neve Boo Bear. - javasolta Harry viccesen.

- Haver, ez az én becenevem! - kiabált sértődötten Louis. Ekkor a kutyus kibújt a kanapé alól, és két lábra állt a morcos fiú előtt. Ránézett a nagy szemeivel. - Legyen inkább a neve Sky. Olyan szép kék szeme van. - guggolt le hozzá, és vakargatta meg a nyakát.

- Nekem tetszik. Liam? - fordultam szerelmem felé.

- Nekem is bejön.

Megvan a mi édes kis Husky kölykünknek a neve: Sky. Szerintem aranyos, és illik is rá. Ez a kis csöppség már most hihetetlenül mókás. Imádja kidugni a fejét a kocsiablakon, alattomosan megnyal és nem mellékesen megörül a répáért. Liam hirtelen elhatározásából ilyen csodás dolog lett. Egyáltalán nem bántam meg, hogy beleegyeztem Sky örökbefogadásába.